Versek

Efkú: szép lehet ez az "eaden".

Még valami, múlt szombati szössz:

LÁZADÓ SZABADVERS:

Magyar vagyok
vándornemzet sarja
és nem, nem akarok innét
tovább hurcolkodni Nyugatra!

Meg akarok maradni magyarnak
itt ebben a fájón szép országban
ahol a zöld erdők már halódnak
és a nyelvben most is oly varázs van

A Nightwish angolul énekel
pedig rokonok. Szegények, azt hiszik
csak így adhatják el dalaikat,
a világhír kapuja zárva.

Kit érdekel!
Csak azért is magyarul írok!
Verseim nem jutnak Amerikába...

Nem fogják sose tudni,
milyen szépeket írtunk itt mi mind;
költők: Arany, Juhász Gyula, Ady,
kiket képtelenség fordítani,
és az Egri Csillagok csak a miénk!!

Tudom, nem vmi híres, de szívből jött...

Egy régen esedékes retiszteletadás, nem lesz nehéz rájönni, hogy kinek szól. Nem szeretjük az elkerülhetetlen paradoxonokat, ugye, boszorka?

Foq e-Riyanoq, Shai-Hulud nevében, perkód.

code a rat the monster on doom in it

Üdv!

Artemisz: mind a három versed szupi! Nekem a közhelyek tetszik a legjobban. Semmi közhely nincsen benne (szerintem)! Jó a ritmusa, a ríme, meg minden, szal szupi!
Zarándok: oké, én szétszedem neked (elemzem), de ha nem olyan, mint ahogy te akartad, ne ess nekem please...
[size=9:20kmpdjw]"Isteni Fohász " --> isten fohászkodik az emberekhez

"Emberek a Földön, kiknek
képmására vagyok az Égben,
Ti alkottatok, egy üres axióma
köré épített eszmerendszernek. " -->az ember teremtette Istent, hogy hihessen valamiben, és nem fordítva

"Képmásotokra alkotatok,
de én nem vagyok Ember." --> olyan mint ők, de mégsem erre lett kitalálva

"Én vagyok a Hatalom, mely
általatok vétetik el.
Én vagyok az Erkölcs, mely
általatok építtetik fel.
Én vagyok a Semmi, mely
általatok töltetett fel tartalommal" -->az ember dönt, hogy ki az ura, hogy mi az erkölcsös, és az egész az ember fantazmagóriája

"Vegyétek el tőlem az Ént,
mely gennyes keléseket fakasztott rajtam!
Vegyétek el az Imádatot, mely
megköveteli létezésem! " --> a Megváltó nem tudja magát megváltani, már nem tartja semmi életben, csak az emberek hite, amit ő nem akar.

"Engedjetek szabadon! " -->a vallás rabság (vallási szabályok/korlátok)

"Ámen." --> a saját vallásának egyik motívuma, ami foglyul ejtette, és nem lehet miatta szabad --> saját magának a rabja[/size]
A vers egyébként baromira tetszik (különben nem csináltam volna ezt), és rohadt jó ez a fordított szemszög! :up:
Nefadar: Tyűha! 8O A szerelmes versed annyira gyönyörűűű Ezen a versen látszik, hogy valakinek címezted, és nem namostírokegyszerelmesverset hozzáállású. :itscool:
A Farkas játék is igen jó, nagyon tetszik benne a hasonlat, és hogy van aki még álmodik ilyeneket.
Timona: hajrá!!!! Mindent bele, aztán ha lesz időd ide azokkal a versekkel!
Loona: uccsó két sorhoz gratu, igen jó lett!
Dingir: ez már feljebb áll minden kritikának. Ez.. ez... ez... erre csak annyit tudok mondani, hogy hűbazzeg... bámulatos!
"édes lányom, de hisz nem való,
felnőtt fejjel még mindig ábrándok közt élni.
Meddig akarod álmokba takarni az életet? Ébresztő!" --> ha adhatok egy szerény tippet, most az egyszer ne hallgass rá!

Hát, mára ennyi voltam... még egy bölcsesség:

"A szó elszáll, az írást elfújja a szél"

Ojaj, Maucicc, ez annyira jóóóó!! 8O :up:

Köszi szépen!


Cue: És a Túrinos aláírásom hogy tecc?

De rég jártam már erre...
Ezennel "megörvendeztetlek" titeket ismét egy nagyobb terjedelmű depresszió-kitörésemmel. Hihi...
Minden jót!

Paradox –létem higanyfényű labirintusai

Már megint nyitva felejtettem az ajtót.
Hej, basszameg.
Pedig anyám már százszor is megmondta:
Édes kislányom, soha, de soha ne hagyd nyitva
az ajtót!
Nehogy bejöjjön valaki.
Nehogy kimenjen valaki...

Már mindegy. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Először is: elegem van.
Elegem van abból, hogy mikor mezítláb
ballagok hazafelé, a szürkére fakult
betonút mellől rámnevetnek
a szomorú-fűzek - már amennyire
egy meggyötört lény nevethet - s
szemem sarkából visszamosolyogni próbálok,
de nem megy.
Még mindig nem megy.

S elegem van abból is, hogy
e belülről szürkére festett
felnőtt-világ napszemüveges,
fegyverrel felszerelt
biztonság-őrei
a belépésnél számon kérik rajtam
az eltűnt idő fogyatékosságait,
"édes lányom, de hisz nem való,
felnőtt fejjel még mindig ábrándok közt élni.
Meddig akarod álmokba takarni az életet? Ébresztő!"
De lényem, a mélységek mélyébe kényszerrel
bujtatott kisördög rendületlen suttog fülembe:
miért ne?
Csak az álmaim vannak. Hát ezt is el akarjátok venni tőlem???!!!!

Elegem van.
Belőletek is, akik körém gyűltök és
"tapogattok, mert nem tudjátok, hogy
engem simogatni kell..."
Mert értelmetlen, értőnek hitt
értetlen tekintettel néztek rám,
mert önző módon meghallgatjátok szavaim,
de válaszolni már fáradtak vagytok.
Mert meglátni fáradtak vagytok,
mert érteni a hangok mögött megbúvó
lángok okozta égési sebeket... fáradtak vagytok.
Kihasználtok.

Már a nevemet se tudjátok.
Én is elfelejtem lassan.
Oly régen szóltak hozzám, hogy
ember -feletti, -alatti, -közötti, vagy
csak simán -i szavaitok szürkére fakultak, akár
a szivárványból összeragasztott poros betonút.

Elevenen eltemetett koporsók vagytok.
Bennetek az egykor élő, lélegző
gyermek idő-karistolta hamvai
dideregnek fegyelmezett sorokba simulva.
Várnak a harmadnapra.

"Fiatalság-reménység"
hirdetik az üvegvitrin mögött megbúvó,
szürkére aszott tan-koponyák.
Jó nap mint nap látni, mi lesz a reménységből.
50 éve festetlen, fesletten bólogató
falak közül kergetik ki a reményt,
beton utak átláthatatlan szövedékébe.
Kicsi vagyok én még ehhez...
Még maradnék egy keveset.
"elrejtve és bedeszkázva"
őrizve és fogva tartva, biztonságba
kényszerítve ezen
elátkozott álmok mögött, mert jóleső
meleggel töltenek el ezek a rozzant
gerendák. Mert fényt hoznak közös ábrándjaink
betonoszlopai.
Mert a rozsdás szögek, kifakult plakátok,
érthetetlen jelölések, megfejtetlen titkok
kódjait őrző kopott kövek,
a falakba vájt szerelmes üzenetek,
a "józsi szereti szilvit", és a "diri kapja be"
jellegű időbe karmolt szívélyességek,
a zöld-foltos fekete táblák, a fekete-foltos
zöld falak, a tábla-foltos zöldek, és a fal-foltos feketék,
és a mégis krétaporos drapp nadrágok...
Még az utolsó utolsót pislogó
rozzant, öreg lámpácska,
és a hajnalban alig megvilágított
kies - kietlen folyosók,
a félhomályban kopogó
sietős cipellők,
és az együtt átdidergett
telek minden nyomorult perce
hiányozni fog.

No igen. Ebből is elegem van.
Hogy vége van.
Nem szeretem a végeket.
Miért kell e végtelen tökéletességet
véges szakaszokkal felszabdalni?

S elegem van - s talán ebből a legjobban,
hogy már nem oldja föl a feszültséget
semmilyen versnek nevezett ócska koholmány,
hogy csődöt mondott az önterápia,
hogy az üres falakról úgy hullnak alá
az égbe lődözött szavaim,
ahogy előttetek olvadnak semmivé
a segélykiáltások.
Hogy a sok mű-kedvelő gyönyörbe
forduló tekintettel fojtja meg
az igaz érzéseket ezen a kialvó világon.
És hogy teljességgel értelmetlen
tovább folytatni ezt az őrült
"patkány-versenyt", ami az utcán és a fejekben zajlik.
Én nem akarok többé rajthoz állni.
És jó lenne leküzdeni a késztetést
az írni - szeretni - vágyni - remélni - szenvedni - írni
körforgásba kerülés felett.
És jó lenne, ha valaki mégis átlátna rajtam.
És jó lenne, ha valaki még emlékezne a nevemre.
És jó lenne, ha valaki megmondaná nekem.
És jó lenne, ha valaki elárulná, mi viszi ki a szürkeséget
a szövet nemes anyagából.
És jó lenne, ha valaki még emlékezne a nevemre.
És elmondaná nekem.

Mert jó lenne még élni egy keveset.
Még mielőtt elnyel a szürkeség,
s csak egy mélyre temetett, telinek hitt,
üres koporsó leszek.

Csak be ne jöjjön valaki.
Zárd be az ajtót kislányom,
soha, soha ne felejtsd nyitva,
mert valaki bejön,
mert valaki kimegy,
mert valaki elvisz valami nagyon fontosat.
Valami pótolhatatlant.
Mert valaki széttöri a zárat,
aztán hiába nyitod-csukod az ajtót,
az úgy marad.
Zárd be az ajtót kislányom,
nézd, a neved már elveszett.
Soha, soha ne felejtsd nyitva!

Soha többé, édesanyám.


[size=9:3tep74mv]/És, hogy plágium ne legyen: köszönet Pilinszkynek, Sziáminak, Proustnak, Kaksinak, Adimnak, az angol nyelvnek és persze édesanyámnak... /[/size]

Nefadar:Szerintem nagyon jóóóó,és lehet érezni ,hogy több van mögötte,mint egyszerű versírás,érzelmek vannak ott.Nekem nagyon tetszett!!!!!!!!!!!!!! :itscool:

Erda niire (Area) írta:
Peredhil/Earendil: szerintem ez igen is ide való (oh micsoda alliteráció ) Nekem tetszik a története is, meg a leírása is, csak ha nem veszed zokon, kicsit hosszú lett.... :look:

Okké, értem a célzást. Legközelebb hosszabb lesz.

Üdv Mindenkinek!

A taliról pénteken lemaradtam, mint a borravaló, de innen nem maradok le!
Nihil, szépen összehoztad ezt a beolvasást, és részben igazat is adok! De azért ott van az a mondás is, hogy segíts magadon, Isten is megsegít! Vagyis nem lehet mindenért a "legfelsőbb hatalmat" okolni. Ő megteremtette az embert, de nem az Ő felelőssége, hogy az alapanyag eldeformálódott az évezredek során... Önbizalom, hit (főleg magadban) és tett! Ezekkel sokszor többre megyünk, mint a semmibeszőtt imákkal...
Zarándok, nagggyon frankó, ez a nézőpont! Mindig is csipáztam a másik oldalt! (hogy melyik-melyik, az már csak nézőpont kérdése...) Sirály! Egyébként szerintem is csak Mi hoztuk létre Istent, nem pedig fordítva (most pedig lehet kövezni! Aúúú! Kisebb tömb is lehetett volna!). Az ember mindent tudni akar, és amit nem ismer, azt megszemélyesíti, a hitnek Istent kell adni, különben hogy foghatnánk fel az ismeretlent, mitől várnánk segítséget, megváltást bűneinkért? De minek azzal foglalkozni, ami túlnő elménk korlátain? Van anélkül is elég éhező és szenvedő ebben a Világban, inkább velük kellene foglalkozni a felfoghatatlan kutatása helyett! Kevesebb pénzt ölel fel, mint a milliárdos tudományos kutatások, és talán jobb lenne az átkozott emberiségnek is... Jóóó vagy!
Artemisz, valóban szépen rímelő verseket dobtál fel legutóbb! A Rapszódiának a különálló kétsora a legszebb, a közhelyekben jó kis szavakat találtam, és olyan nyugtató az egész, míg a harmadikról egy mondás jutott eszembe: A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve!
Erda, ez egy igazán remekül sikerült gyöngyszem lett tőled, megy is a gyűjteményembe! Szépen rímel, van érzése-értelme, kerek, lezárt egész!
Nefadar, én tudom, hogy szuper érzés szerelmesnek lenni, de mivel sok szerelmes verset olvasok tőled (miközben az extrább elképzeléseket keresem) és ez is egy a sok közül, ezért ezeket én más szemmel vizslatom. Ám alkotásod így is nagyon kifejező, még erotikus töltést is találtam benne, a zárás pedig szinte komplett vérszerződés, ami után az esküvő már csak formaság...

ADIM a Des

"Az éjszakai égbolt volt az első verseskötet, s a csillagképek az első versek."

"Az olvasás a lélek lélegzetvétele."

Szijasztok!

Csak egy picit belekontárkodom...

Szeretlek...

Szeretlek, de te nem szeretsz...
Szeretném, ha megfognád kezem
szeretném, ha magadhoz szorítanál
és ülnél velem órákon át...
Szeretném, ha hallanád szívem zaját
ahogy őrült ritmusra jár,
majd megnyugszik csendesen,
ha meghallja lélegzeted
és magában érzi dobogni párját, a te szívedet.



Üdvike.

Farkas játék
Farkasokkal játszottak az éjben
Míg a hajnal nem hozta a véget
A madarak dala új világot hozhat
S daluk elűzte a farkasokat

Ők még futottak a utánuk, de hiába
Mert visszazuhantak a reggeli világba
Újra ember lett, s nem farkas
S szobájában ébred, mert belemar a fagy

Éjjelente farkasokkal játszik öccsével
Mert mindketten különös lények
Zöld álmaik egyszer valóra válnak
Mikor a világra új idők várnak

Cueddo írta: íme, Lúdláb kettő. címe sincs, csak itt-ott tagoltam. Jacopo- és Efkú-hatás tagadhatatlan, azthiszem

tagadhatatlanul
de leesett az állam, nagyon jó vers! 8O
néha nekem kicsit durva, de attól még nagyon őszinte! [/quote]

Artemisz: Nekem az Énképp tecc a legjobban, mert bár rövid és tömör, de pont ezért jó a négysoros mint olyan

[size=9:22sesv39]Picikét rég hoztam már verset, de fogok igérem amint lesz lelkierőm begépelni, nomeg időm mert a vizsgaidőszak Nagy ÚR sajna és alig élek
Drukkoljatok nekem és én is drukkolok minden sorstársamnak!!![/size]

Well, kocka. Tudom hogy tőlem nagyon pozőr de :ezvan:

üdv:
-- Mau

Szerelem
Hogy tudnám kifejezni,
hogy szeretlek?
Ha a szó nem engedi,
mert szavaim remegnek.

Csak hozzád bújok,
s ölellek.
Magadhoz húzol,
a karjaid ölébe.

Szótlanul állunk
a szakadó esőben.
S hajnalig ázunk,
s te tartasz erősen.

Szenvedélyesen csókolsz,
míg beleszédülök
karjaidba. Ajkaid forrók
s én kicsinek tűnök

Körülöttünk hideg vár,
de a vágy éget.
Vágyom rád,
mégis annyira félek.

A tied vagyok egészen,
kedvesem. Örökké.
Keveredjen vér a vérrel,
s szerelmünk tartson örökké.

kérlek mondjatok véleményt

Na, ezt ritkán kérem, de ezt most szedjétek szét légyszi...

Isteni Fohász
Emberek a Földön, kiknek
képmására vagyok az Égben,
Ti alkottatok, egy üres axióma
köré épített eszmerendszernek.
Képmásotokra alkotatok,
de én nem vagyok Ember.
Az Emberség nekem Emberi,
túlságosan is Emberi.
Nincsen semmim, nem is vagyok,
Ez a hang is csak az
antropomorfizálás szócsöve...
Én vagyok a Hatalom, mely
általatok vétetik el.
Én vagyok az Erkölcs, mely
általatok építtetik fel.
Én vagyok a Semmi, mely
általatok töltetett fel tartalommal, és
most kiált:
Vegyétek, Vegyétek el tőlem
ezt a százakárhány dimenziót!
Vegyétek el tőlem az Ént,
mely gennyes keléseket fakasztott rajtam!
Vegyétek el az Imádatot, mely
megköveteli létezésem!
Mert nincsenek abszolútumok.
Öljetek meg, vessetek ki szíveitekből!
És romboljátok le templomaimat!
Engedjetek szabadon!
Ámen.

Efkú: köszönöm szépen
Artemisz: sztem mind3 versed remek, de a Rapszódia különösen megérintett.

Sziasztok!

Hű, Öcsike drága, ez a versed valami isteni!! :up: :itscool:
Büszke vagyok rád!


Mostanság nagyon termékeny vagyok, hogy viszonylag jókat sikerül-e alkotnom avagy fércműveket, döntsétek el Ti!
Pusz mindenkinek!

Rapszódia (2004.05.20.)

Ütnék-vágnék magam körül,
a józan ész már elmerűl
halált kiáltok, féljetek
ti félbepattant életek
Csak volnátok önmagatok,
fújnátok ősi hangotok,
nem rémítnének vad szavak,
titkon föllázadt ifjak.

Barátaim, ti gyermekek,
sötétbe hullott énekek
hozzám markol föl lényetek
ti lobbanó szövétnekek
elszabadult bozóttüzek

Életbe fojtott csepp dalok
kerékbe tört vadállatok.

Fények ha bújnak, jöjjetek,
erdő mélyébe keljetek,
boruljanak ránk árny-szívek,
ürítsétek ki kelyhetek!


Közhelyek: (2004.05.20.)

Poros kavicsúton cselleng az esti szél
végigsimogatja a kiszikkadt földet,
buglyos árvalányhaj terjeszti ki fejét
és a tölgy föléled, bármily árva, görbedt.

Szegfűszirom dalol a sápadt rét színén
dús ciklámenjével, akár a csöppnyi vér;
ének szivárog el a fellegek tövén,
a Nap tüzes golyó, lassan Nyugatra tér.


Énkép: (2004.05.22.)

Lázító verseket szavaltam
állóvizet mind felzavartam
szavakból sértődést habartam
pedig mindig csak jót akartam!

Üdv mindenkinek!

Hát, mit tagadjam, jól elhanyagoltalak titeket, de hát néha kell a változatosság...
deagol: Nem értem...
Zarándok: a Gondolat porcicáidból a 11-es RULZ! 8O
Arlith: ez nagyon dúúúrva... az utolsó sor egy óriási pofon volt számomra...
Nihil: ez nagyon mélyre hatolt! :embarassed: Nyiltan kimondasz mindent, ami szerintem sok ember szívét bántja, és ezt ráadásul még csodálatosan is! Gratulálok hozzá!
Peredhil/Earendil: szerintem ez igen is ide való (oh micsoda alliteráció ) Nekem tetszik a története is, meg a leírása is, csak ha nem veszed zokon, kicsit hosszú lett.... :look:
Nima: "De még van remény:
Legyen az utolsó nő meddő." 8O ezen egy kicsit pofára estem.....

Szeretettel: Erda (van akinek Area)

Cueddo: Nem vagyok híve a rövidke nem-analizáló-csak-vélemény-nyilvánító kommentároknak, de (és bár nem tudom mit értesz Jaco- és Efkúhatás alatt, hiszen... he?) szeretném kifejezni, hogy ritkán látok ilyen... ilyen szívet melengetően bájos karaktersorozatokat. Az Óda 2004-ben külön szakaszt érdemeltél volna, ámbár egy napon említeni mindenféle irányzatok közé szorult dekadens alakokkal talán nem adná meg a kellő tiszteletet. Gratula.

Apró formai észrevétel: szvsz hiányzik a végéről a "perkód" szócska.

code a rat the monster on doom in it

VERSESTALI
Aki ráérne jövő hét szombaton olyan délután kettőtől - 2004. május 29-e - versestalálkát tartani, illetve kedve is lenne hozzá, tegye már meg, hogy megdob egy privivel vagy maillel azzal kapcsolatban, hogy jönne.
Helyszínnek szerintem tökéletesen megtenné a Margitsziget, mint most is, ha netán rossz idő lenne, megoldjuk valahogy.

deagol: verses találkán általában verseket olvasunk fel, amiket hozunk; illetve egymás verseit is szoktuk gyere el, örömmel várunk

íme, Lúdláb kettő. címe sincs, csak itt-ott tagoltam. Jacopo- és Efkú-hatás tagadhatatlan, azthiszem

néha már azt álmodom, hogy baba-
kocsit tolva jössz felém a sűrű
porcelánfényű délutánban
és kebleid ringásán alszom én is -
galambok és mindenféle icipici
sárga és kevésbé sárga virágok bújnak
elő, rezzenéstelen fű hátából, és
Ribizli és Szamóca nevű
kutyáim - esetleg kutyáink, ha nem vagy
allergiás a kutyaszőrre - alszanak
odakinn az erkélyen, vagy kertben,
ha futja majd ilyesmire angol-,
történelem- és magyartanári fizetésem-
ből - NEM TUDOK NEM MOSOLYOGNI
ha három babakocsit tolnak el előttem
egymás után és már ott fordul a sarkon
a negyedik - amen dico vobis,
ha egyszer ketten közületek minden-
ben egy akaraton lesznek,
amit csak kérnek, mindent
megad nékik az én mennyei Atyám -
NEM TUDOK NEM HINNI még akkor sem
ha nektek ott még mindig halvány gőzötök
sincs róla, hogy mi a szerelem, amikor
végre nem vagyok többé és mégis élek -
vajon mi rejtőzik az öregek cinkos mosolyában,
mit tudnak a sétapálcák -
(babakocsi érkezik közben a negye-
dik vágányra) - és az eső is
eleredt - van ernyőm, de
eszem ágában sincs most elővenni
és el szeretném mondani, oly jó volna
bizonyosan tudni, hogy azzal vagyok
több, ami hiányzik belőlem - amit
épp te őrzöl ÉPP TE

miért űzöd el a galambodat hiszen neked
biciklid van nekik meg csak szárnyuk pedig
igazad van én tudom ugyanúgy
hogy van remény tudjuk mindketten hogy
ELCSESZETT DOLOG A VÁLTOZÁS
épp így mondtad te is alig százhúsz
perce ezt nem értem - és otthonosabban
vagyok most itt a parkban mint akárhol
otthon
nem vágyom jónak, se rossznak hi-
ányára csak oldani vágyom és
oldódni vágyom és üdvözíteni
vágyom és üdvözülni vágyom
és nemzeni vágyom és megfo-
ganni vágyom -

mint a rigók mint a réti madarak
látod nem vetnek és nem aratnak
látod ők csak dalolni tudnak
látod én se tudok többet drága
asszonyom, pedig a szavak -
- és az én szám még mindig oly erőtlen.
és itt szűntek meg folyni a sorok,
a hárslevelekről már nyári eső csorog
jöjjön el a Te országod, Uram,
és legyen meg a Te akaratod.

köszönöm :clown:
amúgy a tali milyen volt?? mit lehet csinálni egy verses talin?? :smokin: na jó persze gondolom egy csomó mindent :cheers: azt hiszem, ha lesz egy kis szabadidőm, legközelebb mennék én is.. :bounce:

Érzések

Nem szeretek beszélni,
mert az kiforgat, elárul,
míg a gondolat
maga körül bezárul.

Nem szeretek nevetni,
mert kiad minden örömöt,
de ha megtartom magamnak,
még soká bent hömpölyög.

Nem szeretek sírni,
mert gyengének mutat,
s nem érti meg senki
e kétséges utat.

Nem szeretek érezni,
mert nem is tudok,
most sem érzek semmit...
szeretni se tudok...

Nihil:Azt mondják: higgyük, hogy vigyázol ránk,
De itt nincs más, csak tövis és üvegszilánk! bizony, bizony.
Arlith: ugye az apró, örömtelen perceken van a hangsúly? Mert ugye az Esthajnalcsillag még a Sötétséget is túléli...
Peredhil: Még mindig tetszik. Ő, Ű.
Zarándok: leborulás Morgestern előtt, tökigaz. Sajnos... bár így az ember bűntudat nélkül szeretheti magát.
deagol: Ez_qva_jó! Kimásolom, megjegyzem, elraktározom... és nem is akarom sejteni se, h milyen élményekből írtad. Baromi jó! :agree:
Dín: érdekes...

Kifakadás-fenetudjami-átok...

Nem-harc

Hogyan is kereshetnélek,
Mikor ezeréves távolokban van az arcod?
Nem, Ősanya, te sem tudod, milyen ez.
Te is ketten voltál. Alávetve kegynek, kéjnek;
De mellőled Ő nem tudott elszökni.
Hová ment volna?
Hisz ha másért nem, hát Egyetlenséged miatt maradnia kellett.
Te meg voltál említve.
De látod, te is túl jó voltál.
S ezt nevelted belénk. Tűrj, alázkodj, emlékezz.
Remélj? De mit?
Hogy megtagadja, mit Ő nevelt belé?
Hogy eldobja, mit minden fiának továbbadott?
Hogy ne legyen kegyetlen?
Ősanya, miért nem törtél ki?
Miért ezt az ösztönt adtad?
S miért a bűntudat? Kínoz az is. Felesleges.
Miért, hogy legnagyobb öröm az anyáé,
S legnagyobb gőg az apáé?
Ezen bukik minden. De még van remény:
Legyen az utolsó nő meddő.

Lau: Köszönöm. Lehet, hogy megpróbálom.
Amúgy elnézést kérek, de javítanom kellett bizonyos részeket, mert valahol rosszul gépeltem be.
De most már rendben.

Peredhil: tetszett a versed, nem gondoltál arra, hogy novellákat írj? Nagyon jó a története
Jacopo: Van egy ismerősöm, aki hasonlóakat ír mint te, csak ő nem versben, már tőle ius szerettem ezt a stílust, jó.
Nihil: Bár meghallgatna téged, de ha én lennék az Isten erre hallgatnék
Déagol: Nagyon jó a félig ballada, egy másik különös világba visz el, szeretem az ilyeneket
Sötét úr: vidám blues, király, vártam a végén a csattanót, de így is jó
Adim : meglepő, néha szoktam úgy járni, hogy nem tudom dolgokról, hogy álmodtam-e vagy megtörtént, tetszik.

Végtelen türelem

Végtelenül
védtelenül
állok
s várok
életek
halálok
mennek el
mellettem,
kegyetlen
fejetlen
káosz jött
helyettem.
Rám köszönt a hajnal
csillagtalan hajjal
és tovább sietett,
kérdem: Ki lehetett?
Végtelenül
névtelenül
állok
s várok.
Megpróbált
elűzni
már sok
átok.
Egyszercsak szárnyaim
kibontom,
nevetek sorra
kimondom.
Végtelenül
védtelenül
álltok
s rám vártok.

Elvétetett..



Érzem.
Itt, most..

color=darkred]...[/color

Vérzem.
Itt volt..

deagol: csodaszép ez a versed, büszke lehetsz rá "csontfuvola-ujjai" és "szitakötő-anyám" különösen tetszett! annyi, de annyi szeretet van ezekben a sorokban...

hamarosan én is jövök megint valamivel, a Lúdláb-"ciklus" második és egyben utolsó darabjával - előző versem volt az első