Tolkien Tábor 2014 - Gondor dicsősége

Mivel vannak, akik csak akkor jönnek a fórumra, ha ostorral kergetik őket (mások meg még akkor sem ), ezért megosztom:
A legendás lapok képei

Figyelem Figyelem!

Újra rendelhetőek - korlátozott ideig a táborban látott pulóver és póló-típusok, valamint a medál!
Minden infót megtaláltok a link alatt.
Rendelési határidő: szeptember 14.-e, dél
Véglegesítés: Elutalni az árát a tábori számlaszámra
Átvétel: szeptember 27.-e, tábori utótalálkozó

Rendeléshez katt ide!

Szintén a facebookról:
A történet Izel szemszögéből, Hanna tollából

Réka Gógl írta a facebookon augusztus 18., 9:30 :
(Barahir búcsúlevele)
Az ember sosem menekülhet el önmaga elől.Én mégis megpróbáltam.Elmenekültem a hadseregből,elmenekültem Gondorból egészen a Ködhegységig.
Hiába.
Sorsom,végzetem itt is utolért.Nyilvánvalóan azért,mert magamban hordozom.
Méltatlan vagyok a Fehér Fára melyet egyenruhaként viselek.Méltatlan vagyok a kardra melyet hordozok.Méltatlan vagyok Thaliondorra amely polgárai közé fogadott.
Az őrség vezetésére való alkalmatlanságom mindenki előtt ismert.Sem másokon,sem magamon nem tudok uralkodni.Minden perc amelyet itt töltök,káros a Völgyre,a népére,szégyent hoz Gondorra és a családomra.
Úgy döntöttem tehát,hogy elhagyom Thaliondort.Lemondok őrkapitányi,főírnoki posztomról,és elhagyom Zúgóvölgyet.Nem viszek mást magammal,csak a kardomat és elátkozott sorsomat,elmegyek Hadhodrondba,melyet mostanában Moria néven emlegetnek és viadalra hívom Durin Vesztét.Nem táplálok hiú reményeket,de biztos vagyok benne,hogy nagyobb hasznomat veszi így Gondor mintha maradnék.S ha nem is jutnék el addig,nem fognak el élve.
Rokonom,kedvesem nincsen,hiányozni senkinek nem fogok.
Nyugodt szívvel indulok hát el,hogy bűneim legyenek társaim.
Zárom soraimat és indulok.
A valák áldása kísérje utatokat!

Barahir
méltatlan e névre

Kiteszem, mert az írórendi fórum zárt:

Fantom írta: Hello.

Az eredetmondám nem lett FQ gépére felrakva, úgyhogy gyorsan begépeltem. Remélem azért nagyon sok hibát nem hagytam benne.
Bárhova küldhetitek/linkelhetitek ahova szeretnétek...

Nincs jogosultságod az oldal eléréséhez!

Eirien története:

docs.google.com/document/d/1n9nhbaJtaenu...szs0tyBKycoIxmQ/edit

Níniel-Nienor írta: Ez itt a reklám helye, az írórendi bemutatón elhangzott dúnföldi mesém következik.

Melléklet:

Fájlnév: dnfldimese.docx
Fájlméret:7 KB

Jaj ez jóóóó lett, már akkor is felfigyeltem rá! Pedig általában a novellafelolvasás rém hálátlan produkciótípus - de ennek annyira tűz mellett előadott régi rege hangulata volt, hogy teljesen jól jött ki így elmondva! (Ez egyébként áll a többi írórendi produkcióra is, nagyon impresszív termést hoztatok össze!)

Nagyon sok mindent felsorolhatnék most, de valami úgyis kimaradna, ezért inkább csak annyit írok:
MINDENKINEK MINDENT NAGYON KÖSZÖNÖK!!!

a hozzászolásokat nem tom megnézni XD nem értek én ehhez.. :/

Vérfarkas írta: Itt nekem mindenki olyan mintha a testvérem lenne :')

Damrod is ezt mondta... (Mielőtt az öccsét halálra ítélte.)

Komolyra fordítva a szót: <3!

Hogy a csodába lehet megnézni a válaszokat? XD ne válaszba irjatok lécci ..

Sziasztok! Nagyon köszönöm mindazoknak akik miatt létre jöhetett ez a tábor és ez a közösség <3 imádlak titeket (mindenkit) bárcsak még tartana a tábor de annak is örülök h egyáltalán ott lehettem . Ezek a napok az életem legjobb napjai <3 ti vagytok az én nagy kedves igaz hű családom. Itt nekem mindenki olyan mintha a testvérem lenne :') egyszerűen nem tudom szavakba önteni milyen jó volt veletek.. és nagyon nehéz felfogni h már nem egy sátorban ébredek zenére a lányokkal és nem megyünk közösen reggelizni aztán csapat idő ahol sokat hülyéskedtünk, megalakult a Minas Tiriccsi maffia (a náci disnep-ik) , ahol érdekes dolgok derültek ki egyes emberekről utánna a közös ebéd majd szieszta ahol a franciskákkal és a fenegyerekkel jót hülyültünk, majd a rendi idő ahol utáltam fel fele menni a hegyen/dombon de vissza fele és közben mindig vicces volt , pl,: jégeső, pillangó, előadás csinálás, lovaglás, sejtés májkrém..tb aztán vacsi , esti éneklések táncolások ines jelenetek és Alew vicces meséi :') annyira hiányoztok és még mindig ebbe a komába vagyok :'( remélem az őszi vagy tavaszi vagy mindkettőre eltok menni .. nagyon remélem jajj ti imádlak titeket <3 és félek h kezdem megszeretni a rockot meg a metal-t XD és ez már nagy szó mert én a rappet meg a poppot szeretem és igérem jővőre elolvasok néhány könyvet imádlak titeket puszi!! :*

Alyr Arkhon írta: Mivel már többektől hallottam (csak ma: Mírrand és Lacika), hogy csináljuk meg, íme, ezt emlegették.

Kicsi gondori akar örök tábor!

Feltöltöm majd akkor külön albumba (ezt az esemény falára csináltam és ott nem lehet sajnos jogosultságot módosítani) és linkelem újra

Na, ITT vannak az én képeim is, ha így nem lehet látni szóljatok és meghekkelem valahogy ) Nem sok, de legalább sok rajta a baba

Képek

képeim

Köszönök mindent, kicsit később írok élménybeszámolót!

Framlingas Dicsősége

Hát ez nagyon hosszú lesz - előre is bocsánat!
Először is: köszönöm szépen az MTT-nek, amiért ilyen fantasztikusak, a táborszervezőknek hogy megszervezték ezt a fenomenális tábort - és nem utolsó sorban azt, hogy ott lehettem. Nem kis dolog ez nekem, lévén az elmúlt 4 tábort sajnos ki kellett hagynom - most viszont méltó módon ünnepelhettem az első táborom 10. évfordulóját. KÖSZÖNÖM, hogy ott lehettem!!!!!!!!!!
A helyszín hihetetlen volt, még az utolsó reggelre sem tudtam megszokni, hogy reggeli közben a Penge teraszáról a szomszédos domb fenyőfával borított oldalát bámuljam. Olyan kincs volt ez a gyönyörű környezet, aminek értékét csak akkor érzi igazán az ember, amikor ott van, és a saját szemével látja - majd hazaérve hiányolja. Hiányozni fog, ahogyan az is, hogy a reggeli kávémat úgy kortyolhattam, hogy közben láthattam, amint a csúcs fölött az erdőn át kel fel a nap. A nulladik napon, mikor felkötöttem a Pengénél a függőágyamat, egy órán keresztül csak néztem a kilátást, és igyekeztem minden facsúcsot megjegyezni, mert tudtam, hogy ez már a hazaérkezésem pillanatában hihetetlenül fog hiányozni. Jövőre is oda menjünk!!!
Köszönöm a Kalandozó Rend vezetőjének, Márknak, valamint Felagundnak, amiért ilyen frenetikus programokat és kihívásokat találtak ki nekünk - és ezzel a nyári szünet közepén is adtak nekem némi pót-kaszi edzést Köszönöm a rendem tagjainak hogy ilyen királyok voltak, az elismeréseket, és azt, hogy hagyták, hogy néha pattogjak és osszam az okosságokat Királyok voltunk a jégesős ereszkedésnél, és külön királyság volt újfent tágítani a komfortzónámon, és kicsit megint átmenni vad túlélőbe. Mikor az ember alulról biztosítja egy társát a 16 méteres kötél alján, a szakadó esőben csak úgy ömlik rá az agyagos domboldal, majd hirtelen üveggolyó méretű vad jégeső teszi próbára a kitartását, hogy ne hagyja szem elől és biztosítás nélkül a másikat, akkor sem, ha olyan fájdalmakat okoz az arcába csapódó jég, hogy másnap is még nyoma van... az valami hihetetlen jó érzés! És büszkék lehetünk magunkra, amiért a végsőkig küzdöttünk, és nem adtuk fel az első akadálynál. Minden rendtagomnak; ha vala nehézségekbe ütköztök, gondoljatok csak az esőerdői hangulatra, a saját bátorságotokra, kitartásotokra - és rám, amint a 4 méteres zúgásom után nyakig sárosan és tüskék által szétszaggatott lábszárral is vigyorogva ordítom a szakadó jégesőben és nyakig sárban rohanva, "utána közös fotó a legkirályabb rendről!!!"
Szerintem nem hogy soha, de életemben összesen nem volt annyi lila foltom és zúzódásom, mint amennyit a tábor végére begyűjtöttem. Minden egyes sebemet imádom, és majd megsiratom őket, ha már begyógyultak.
Kiegészítésként nagyon köszönöm Csaszinak (és természetesen Márknak) a mestervizsgámhoz nyújtott segítségét - nélkületek nem lehetnék most mester ^_^
Szobatársak, jajj! Nagyon fognak hiányozni a lakótársaim - mind a 11-en - akikkel együtt szuszogtam, akikkel elalvás előtt és szieszta alatt jókat beszélgethettem, együtt kerestük a káoszban a ruháinkat, és akikhez ezáltal közelebb kerülhettem. 5-10 év ismeretség után sem késő valakit jobban megismerni - és külön öröm új emberekkel így megismerkedni
Köszönöm Anikó néninek és a konyhai csajoknak, amiért ilyen jól tartottak minket (nomnomnom!), és amiért a konyhai munka is élvezhető volt Végül csak másfél-két kilót híztam ez alatt a közel két hét alatt
Köszönöm a dohányzó rend minden tagjának (a nem dohányosoknak is) amiért mindig jó társaságot nyújtottak - és esetenként megdobtak egy normál cigivel, amikor túl fáradt voltam tekerni magamnak. Pacsi a ninja kószáknak, és halál a mozgásérzékelős lámpára! A Yolo-méter utolsó napi állásáról pedig remélem, valaki készített képet - szerintem kifolyt a sok fém a végén
Yolo Sapience!!!
A tábor közepén ébredtem rá, hogy azok az emberek, akikkel a korábbi táborokban együtt mozogtam (kajálni, dohányozni, privizni, bármit csinálni) szinte egytől egyig itthon maradtak - kivétel az imádott Fq-t, akivel már sokadik közös szobánkat koptattuk. Chill, és sparkling, Fox! Viszont éppen ezért az eddiginél is sokkal nyitottabb voltam a társaságra, és sokkal több új ismeretségre tettem szert, mint az utolsó táboraimban. Olyanokkal töltöttem ezeket az időket, akiket korábban alig, vagy egyáltalán nem ismertem. Ezúton is örülök, hogy megismerhettelek benneteket - a teljesség igénye nélkül pl. Réka, Ildi, Csaszi, Boti, Sonja, és még sokan mások. Lávsi szercsi! (És ami a gabona szörp kortyolását követi, hell yeah! Csaj kórus XD )
Köszönöm Alyrnak, amiért elhozta a kedvemért a sai-kat hogy gyakorolhassak, amiért hazafelé jó társaságot nyújtott a kocsiban, amiért segített a csomagjaimmal, és amiért olyan, amilyen ^_^ Nyuff, ölelés ^_^
A hadijáték bitang jó volt, ÉLJENEK A DÚNFÖLDIEK!!! Lehetne máskor is játszani ilyet, fosztanám a szalagokat XD
Harmadik nap után már nem is hiányzott a Facebook - lévén a völgyben retroisztikus hangulatot idézően égnek emelt okostelefonokkal rohangászó emberek minden igyekezete ellenére sem lehetett sok internetet kicsipkedni az éterből. Most meg mire kinyitottam a gépet, már tucat új ismerőst kellett visszaigazolnom Hogy mik történtek a nagyvilágban 12 napig... nem tudom, és most még nem is nagyon érdekel Tök fura - mivel dolgozó táborozó voltam, ezért nem volt csapatom, így a többiekhez képest én mindig kicsit elveszettebb voltam (nulla infó, minimál keretjáték, nulla népi identitás, minimál fix közösség). De valahogyan úgy adódott, hogy a legtöbb ember, akikkel főleg együtt lógtam szabadidőben, azok elég nagy részben Minis Tiriccsiek voltak - a végén már az asztalukhoz is odapofátlankodtam - és majdnem az összes bejelölés azoktól a tiriccsiektől volt, akik még nem voltak FB ismerőseim. Hála, amiért néha megvakargattátok ennek a kóbor macskának a fülét ^_^
Hazafelé a városba érve szokásosan nagyon furán éreztem magam. Egy magányos középföldei vándor egy másik bolygón. Ahogyan az lenni szokott, rögtön el is kezdett tréfát űzni velem az agyam. Mivel a táborban megszoktam, hogy ugyanazt a 130-140 embert látom, rögtön automatikusan megpróbálta az agyam kikeresni a memóriából, hogy ki is az, akit éppen látok. Így történt, hogy a kocsim ház előtti leállításáig láttam egy majdnem-Kriszanát, egy majdnem-Ildit, egy majdnem-Szozsit, egy majdnem-Gergőt, és két srácot, akik olyan új tagokra emlékeztettek, akiknek sajnos nem tudtam megjegyezni a nevét (tök jó, hogy ennyi új ember van ^_^ ).
Furcsa lesz egyedül és csendben elaludni, reggel nem lábujjhegyen felkelni, zuhanyzáshz nem kozmetikai csomaggal indulni, kajához nem zsákban vinni az étkészletet - ha már itt tartunk, újra magamra főzni! - és úgy általában minden. Hiányozni fog a dohányzó rend, hogy soha nem hagytatok unatkozni, hogy mindig találtam valakit, ha társaságra vágytam, hogy meghallgattatok mikor az alváshiány miatt kibukott az előre kalkulált kiborulásom, hogy ajnároztatok, hogy megölelgettetek, hogy a szar poénjaimon is nevettetek, hogy csencselhettünk, és hogy minden hülyeségeimmel és lehetetlen személyiségem ellenére is elfogadtok. Hiányozni fog, hogy együtt lehettünk ébredéstől elalvásig önmagunk; szabadok, vadak és zseniálisak. Ez holnap reggeltől a nap minden percében hiányozni fog. De amíg le nem foszlik a csuklómról a nem-Damrod fonal, addig minden nap eszembe fog róla jutni, mihez is legyek hű. Önmagamhoz, hozzátok, magunkhoz. És büszke vagyok rá, hogy különc vagyok! Büszke vagyok arra, hogy vannak más különcök, akikkel együtt sokkal többek és jobbak lehetünk, mit bárki más. Ilyenkor újra szerelmes vagyok az MTT-be, és úgy érzem, pár társaságon kívüli emberen kívül senki és semmi másra nincs szükségem. Persze az Örök Tábor sem lenne tökéletes utópia - és valószínűleg ha létrehoznánk az autonóm MTT falut, pár hónap után a saját farkunkat kergetnénk, a főtér tele lenne kalodába zárt tagokkal, és egy halom jelmezes járná a környező erdőket, hogy minden eltévedt külsőst lenyilazzanak
Katartikus volt a záróbuli, nem is tudom, hány éve nem táncoltam és ugráltam (és szörpöltem) ennyit. Olyan izomláz van a vádlimban, hogy alig bírok normálisan járni És persze marhára kialvatlan vagyok, no meg megviselt (tudom, aki éjjel legény...), és az indulás előtti utolsó óráig azért fohászkodtam a teremtőhöz, hogy öljön vagy gyógyítson. De nem bánom, bitang jó buli volt
Lol volt hazaúton a konvojjal a benzinkúton két másik kocsinyi mtt-s néppel találkozni, és még spontánban egy utolsót kávézni velük. Még kaphattam pár utolsó pillanatot velük. Menyire nem akartam beszállni a kocsiba! Végül mikor pesten Alyr-t kitettem a Nyugatinál, és kiosztottam az utolsó ölelésemet, kijelentettem; most van vége az idei MTT tábornak.
Mikor 5 éve az utolsó táborom végén zárták a keretjátékot, perceken át sírtam, és nem tudtam abbahagyni. Mintha éreztem volna, hogy hosszú időre kiszakadok ebből a csodából. De most visszakaptam - és most nem sírtam. Még egyszer nem fogom messzire engedni az MTT-t.
Azt hiszem, ideje lassan zárni soraimat- bár még ezer meg száz gondolat kergetőzik a fejemben. Még mindig nem tudom elhinni, hogy vége. Folyamatosan az emberek arcai, jelmezei, hangjai jutnak eszembe. A tábor második felében vettem észre olvasás közben, hogy a regényemben a karakterek szövegét elkezdtem MTT-s emberek hangján hallani a fejemben. Hiányozni fognak ezek az arcok és hangok - veletek keltem, zuhanyoztam, ettem, futottam, kardoztam, vitatkoztam, énekeltem, dohányoztam, szörpöztem, cipekedtem, táncoltam, harcoltam, nevettem, áztam, dolgoztam, osztozkodtam, viccelődtem, ölelkeztem, izzadtam, féltem, sírtam, pletykáltam, és minden ezekkel teli csodás nap végén veletek tértem nyugovóra - hogy aztán veletek is álmodhassak. 12 napig ti voltatok az életem - és ez volt az elmúlt időszakom legcsodásabb 12 napja. Köszönöm, hogy mind a részei voltatok - és hogy én is a részese lehettem!
Ami pedig a záró szavakat illeti;
Yolo Sapience, jégeső, szeder, kard, mestervizsga, májas kőrözött, esős túra, kevert víz, baba rend, ereszkedés, átemelés, lila folt, záróbuli, dúlföldiek, kapitány, vizes túracipő, második generációs rambina szekció, étkészlet, ork vs. Lúthien, agyag, mennydörgés, tigriskarom, gumicsizma, zászlók, kavics, lavór, Yolo-méter, ennyike', keretjáték, kiképzőtér, és repeta. Mind ebből kérnék repetát!
Köszönöm, szeretlek benneteket, és már most hiányoztok <3 Thaliondor örök emlék marad!

Harmadjára szállt el, amit írtam. (Pusztán azért, mert egy betűt akartam törölni, törölte az egészet, és úgy viselkedett a fórum, mintha vissza gombot nyomtam volna az oldalon, pedig nem) Milyen fórum ez? Nem a barátom.
Szép hosszú élménybeszámoló tehát nem lesz. (úgyis csak a szervezők járnak ide )
Jó volt.
Jó, hogy ott voltatok.
Mindenkinek köszi, aki bármit is hozzátett.
Sok szerencsét a jövő évi szervezői csapatnak.
Képek.
Zúgóvölgyi szép napok