Tolkien Live 2011 - Vihar Umbarban

Már csak öt nap van hátra a Lassi lapzártáig, vészesen közeleg a határidő!

Számíthatunk-e Umbar Lájvos élménybeszámolóra valakitől?

Kedves leendő játékosok!

A játék előtti hivatalos találkozó szombaton fél tizenegykor (bálnaidő szerint 1030-kor) a Blaha Lujza téren, a szökőkút mellett.

Aki ezért-azért nem tud odaérni időben, annak a cím 1074 Budapest, Alsó erdősor utca 3., Cantina Klub. (Az ajtó fölött egy cuki Hutt bámul le.)

A helyszínen lesz lehetőség átöltözni, de az erre alkalmas tér igen kicsi és csak függönnyel lehet kizárni a bámész tekinteteket - ezért kérünk mindenkit, hogy ennek megfelelő mértékben készüljön jelmezzel, és ne nagyon tervezzen hatalmas abroncsos szoknyás, páncélos, estélyi ruhás átöltözéseket. A sminkeléshez hozzatok kézitükröt. A játéktér inben egy Umbari kocsma lesz, ezért az ennek megfelelő öltözet- és kellékválasztás igen fontos.

Ha van bármi kérdés, óhaj-sóhaj, akkor hívjatok bátran (nullahat-húsz-ötszáznegyven-hatvankettő-tizenhét), vagy írjatok e-mailt.

Alew

Felagund írta: Hahó!

Roppantul érdekelne, hogy a Théoden-hacuka épp kinél/hol van!

Rendkívül hálás lennék bármi infóért!

Szerintem raktár... De ezért a jelmezért sokan fogtok harcolni

Kedves Jelentkezők!

Aki közületek még nem tette volna meg eddig, az most SÜRGŐSEN küldjön karakter-leírást a szervezőknek, mert különben nem tudják hozzáigazítani a karaktereitekhez a plot-szálakat!

Akik előregyártott karaktert kértek jelentkezéskor, azokra ez nyilván nem vonatkozik. :0) Csak azoknak szól, akik saját karaktert akarnak és még nem írtak róla semmit.

A "Vihar Umbarban" rendszere és karakteralkotása

Minden karakter játékbeli jellemzőit négy sarokszám határozza meg - a fellépés, a fizikum, az érzék és az elme. Ezek mutatják meg a karakter képességeit, ismereteit és tehetségét, teljes mértékben, kizárólagosan magukban foglalva azokat. A játékosok a négy értékük között 25 pontot oszthatnak el, úgy, hogy egyik sem lehet tíznél nagyobb vagy háromnál kisebb. Ezeken túl minden karakternek van tíz pontnyi egészsége – ebből vonódnak le a sebesülések, ezt csökkentik a mérgek és betegségek. Ezek elfogytával a karakter – szituációtól függően meghal, eszméletét veszti vagy maradandó károsodást szenved.

A négy általános jellemző magában foglal minden elvileg előforduló cselekedetet, szituációt, konfliktushelyzetet az alábbi lista szerint – egyszerűen meg kell vizsgálni, hogy az adott helyzetben melyik érték a mérvadó, és azt kell az összevetéshez használni. Hogy jelezzük a karakterek elmélyedését egyes részterületeken, minden játékos kiválaszthat az alábbi listából négy részterületet, melyhez kiemelten ért – az ezekkel kapcsolatos helyzetekben jellemzője 1 ponttal nagyobbnak számít. Egy jellemzőn belül legfeljebb három kiemelt részterülete lehet mindenkinek.

Fellépés
Szereplés
Bátorság
Hangutánzás
Színjáték
Illemtan
Szerencsejáték

Fizikum
Kitartás
Fegyveres küzdelem (egy fegyverrel)
Pusztakezes küzdelem
Túlélés
Lovaglás
Atlétika

Érzék
Észlelés
Íjászat
Tolvajlás
Kereskedelem
Rejtőzködés
Művészet (egy művészet)

Elme
Akaraterő
Nyelvismeret (egy nyelv)
Tudomány (egy tudomány)
Orvoslás
Hivatali ügyek
Rítusok

Minden játékos kap a játék elején öt kártyát – ezek közül kettő +1, kettő +2, egy pedig +3 értékkel bír. Bárki bármikor használhatja bármelyik kártyáját (ezt elég a mesélőnek bejelentenie, nem kell róla értesítenie más játékosokat), melynek értéke ekkor hozzáadódik az adott helyzetben érvényes jellemzőjéhez. A lapok csak egyszer használhatóak, nem adhatóak át más játékosoknak, és nem lehet azokat mástól semmilyen módon elvenni, elrabolni, elnyerni.

A rendszer modellezi, szabályozza és vitán felülien rendezi a bizonytalan, veszélyes vagy a játékostól elvárható tudáson túli ismereteket feltételező helyzeteket. Ezekben a helyzetekben (pl. vívás, sinda nyelvismeret, zárnyitás, hamiskártya, stb.) az értékeket egyszerűen össze kell vetni egymással (két vagy több játékos szembenállása esetén) vagy egy fix, a mesélők által meghatározott értékkel (egy játékos és a környezet szembenállása esetén). Amennyiben az értékek egyenlőek két vagy több játékos között, akkor a „támadó”, kezdeményező helyzetben lévő számára dől el a helyzet, míg játékos és környezet összevetésében mindig a játékos nyeri a döntetlent. Minden helyzet esetében igaz, hogy a mesélők a körülmények függvényében pozitív vagy negatív módosítókat adhatnak egy-egy karakternek – ezek adódhatnak felszerelésből, körülményekből, sietségből, zavaró tényezőkből, vagy akár bizonyos nem emberi forrásokból is.

Például Sheida, a haradi kémnő szeretné kikémlelni egy gondori és egy umbari kereskedő beszélgetését, ezért a zárt ajtóhoz lopózik, és megpróbálja feltörni a zárat. A mesélő által adott célszám nyolcas (erős zár), Sheida érzék értéke pedig, mely alá a tolvajlás tartozik, csak hetes, így nem tudná kinyitni az ajtót. Mivel azonban tolvajlást kiválasztotta kiemelt részterületnek, egyel nő az érzék értéke, ráadásul remekbe készült, finom mívű álkulcs van nála, ami +1 értéket jelent zárak nyitásához – így más könnyedén kinyitja a nyolcas zárat kilences értékével.

A karakter megalkotásánál segítséget nyújt, ha az alábbi kérdéseket a játékos megválaszolja karaktere szemszögéből - az előre elkészített karakterek is ez alapján fognak készülni.

- Hol született a karakter? Kik voltak a szülei, milyen körülmények közt éltek?
- Hány éves a karakter? Hánynak néz ki? Hánynak mondja magát?
- Hogy telt a gyerekkora? Hol élt, kikkel, milyen körülmények között? Milyen hatások érték? Mi volt a gyerekkori álma?
- Hogy telt az ifjúkora? Hol élt, kikkel, milyen körülmények között? Mivel foglalkozott, mit tervezett, mit tanult? Mit akart elérni?
- Vannak-e barátai? Ha igen, mifélék? Milyen a viszonya velük? Van-e párja, szerelme, szeretője?
- Milyen körülmények közt él most? Kihez tartozik, kik tartoznak hozzá? Mi az életcélja?
- Mi a szerepe a Frakcióján belül, mire vágyik, mitől fél? Milyen módon kapcsolódik a Frakciójához?
- Mit gondol Umbarról, Gondorról, Haradról, politikáról, háborúról, kereskedelemről?
- Mik az erényei? Mik a gyengéi? Hogy viselkedik másokkal?

---
Alew

Umbar társadalma

Herceg

A város alapítása után Umbart, mint gyarmatot hercegek irányították – númenori vérből származó vezérek, akik kezében egyszerre összpontosult a katonai, bírói és törvénykezői hatalom, és egyenesen Númenor nevében kormányozták a Sors Kikötőjét. Címük nem volt örökletes, de a király azzal jutalmazta hűséges és sikeres umbari hercegeit, hogy egy alkalmasnak ítélt közeli rokonuknak adta címüket idejük lejártával – így a hercegi cím a családon belül maradt sok-sok éven keresztül. Ahogy Umbarban mind nagyobb hatalma lett a kereskedőházaknak, úgy csökkent a Herceg befolyása – bár a törvényes hatalom és a lenyűgöző umbari flotta a kezében volt, pénzügyileg mind jobban függött a kereskedőktől, akikkel lassan megosztotta hatalmát. Az így létrejött Kalmártanácsban helyet kaptak Umbar jelentős kereskedői, ám a Tanács feje továbbra is a Herceg volt. Umbar utolsó Hercege büszkén fogadta a városban partra szálló Ar-Pharazon királyt, mit sem sejtve annak végzetéből. Númenor bukása után a hercegek ideje lejárt – nem lévén király, hadiflotta és númenori kereskedelem, nem volt többé szerepük Umbar életében.

Kalmárfejedelem (kalmárherceg)

Amikor Númenor elbukott, az utolsó Herceg lemondott címéről, ám Umbar lakói hozzászoktak az erős kézhez, és féltették városuk biztonságát – noha a hadiflotta szinte sértetlen volt, nem volt parancsnoka, s így a városnak nem volt védelmezője. A Kalmártanács teljesen átvette a város irányítását és uralmát, vezetőjüket pedig ettől fogva életfogytig választották, minden korábbi hercegi hatalmat a kezébe adva – így jött létre a Kalmárherceg címe, melyet ma Kalmárfejedelemként használnak. A Kalmárherceg valóban teljhatalmú ura volt Umbarnak – legalábbis elméletben, a valóságban ugyanis semmi kedvük nem volt a kereskedőknek hadviseléssel, bíráskodással és külhoni követjárásokkal foglalkozni, így a Kalmárherceg hadi és bírói hatalma egy részét hamar átadta hivatalnokainak, majd hamarosan a Zsarnokoknak. Szerepe és hatalma az évszázadok során jelentősen megváltozott, mára – továbbra is a Kalmártanács által élethosszra választva – ő a város legfőbb törvényhozója, ő veti ki az adókat és vámokat, ő dönt kereskedelemről, diplomáciai ügyekről és a mindennapi hivatali ügyintézésről, természetesen a Kalmártanácsra támaszkodva. Egykori teljhatalma mára csak emlék, hiába bír számos joggal, a Kalmártanács egyetértése nélkül nem sokat tehet. Ennek ellenére a Kalmárfejedelem Umbar legfontosabb embere, a város ura és parancsolója, főként a mindennapi ügyeket, kereskedelmet illetően – leszámítva a hadihajók legénységét és a zsoldosokat, vagyis a fegyveres erőket, bírói hatalmuk még mindig él, átfogó kereskedelmi és kémhálózatuk segítségével pedig mindenről tudnak és mindent irányíthatnak. Azokban az időkben, mikor az Umbar által meghódított terület elkezdett csökkenni a Zsarnokok hatalmával együtt, az ügyes Kalmárfejedelmek megerősítették pozíciójukat, és néha kedvük szerint távolítottak el vagy jelöltek ki Zsarnokokat. Azokban az években, mikor a Sors Kikötője Gondor kezén volt, a városnak nem voltak Zsarnokai, Kalmárfejedelmei viszont igen, hisz Gondornak is szüksége volt valakire, aki irányítja a várost, és leszüreteli a gazdag kereskedelem gyümölcseit a korona számára.

Zsarnokok

Umbar, a Sors Kikötője természetes menedékhelye lett Númenor bukása után a túlélő Király Embereinek, a későbbi fekete númenoriaknak, akik közül a két leghatalmasabb Herumor és Fuinur voltak. Erejük, fellépésük és umbari szövetségeseik révén hamar komoly hatalmat építettek ki Umbarban, és a Kalmárherceg rájuk bízta a hadiflotta vezetését és irányítását. Bár elnyelte őket Harad, további történetükről szinte semmit nem tudni, sikereik, és a szükség, melyet az agresszív fekete númenori és haradi betelepülők jelentettek, arra vitték a Kalmárherceget, hogy teljes katonai és részleges bírói hatalmát átadja másoknak. Ők lettek a Zsarnokok, Umbar katonai parancsnokai, bírói és külhoni képviselői, akik mindig párban, ketten gyakorolták hatalmukat. Hogy e kettősségnek mi az oka, pontosan nem ismert – egyesek szerint Herumor és Fuinur emlékére volt mindig két Zsarnok, mások szerint ősi númenori szokás szerint így ellenőrizték egymást, vannak, akik misztikus, szertartásos jelentőséget tulajdonítanak a számnak, és megint másik szerint így osztották meg a hatalmat a haradiak és a dúnadánok, a kalózurak és a fekete númenoriak között. Való igaz, Umbar történelme során legtöbbször az egyik Zsarnok haradi vagy kalózúr volt, a másik dúnadán vérű, vagy öbölvidéki. Míg békeidőben és odabent a falak között a Kalmárfejedelem volt az úr, addig háborúban, valamint a hajók, katonák és külhoni követségek vezetői a Zsarnokok voltak. Mikor Umbar befolyása és területe elkezdett nőni, és meghódította a környező vidékeket, azokat katonai területnek tekintették, így ott csak és kizárólag a Zsarnokok uralkodtak, gyakran saját tartományként felosztva egymás közt a hódításokat. Ezzel a hatalmuk jelentősen a Kalmárfejedelemé fölé nőtt, igaz, a meghódított területek gazdagsága nem volt mérhető Umbaréhoz, mely teljes egészében a Kalmártanács és főleg a Kalmárfejedelem kezében volt.

A tény, hogy mindig két Zsarnok volt, sok véres merényletet és árulást eredményezett, Umbar azonban tartotta magát az ősi szokáshoz ezer évnél is tovább. A Zsarnokoknak joguk volt a város biztonságára és katonai érdekeire hivatkozva a Kalmárdinasztiák tagjain kívül bárkit láncra veretni, a köznép tagjait pedig akár ki is végeztethették, ám vigyázniuk kellett – a népszerűtlen Zsarnokot könnyen hátba szúrhatta saját hadnagya, hogy átvegye a helyét. Az Umbarból elűzött vagy elmenekült Zsarnokok gyakran gyűjtöttek haradiakból, kalózokból és öbölvidéki zsoldosokból álló hadakat, hogy elfoglalják a várost – arra azonban soha nem került sor, hogy a Kalmártanácsot vagy a Kalmárfejedelmet megfosztották volna hatalmától, igaz, az többször is előfordult, hogy teljes függésbe vonták őket a Zsarnokoktól, főként fegyveres fenyegetéssel. Umbar leghíresebb két Zsarnoka a gondori trónt elbitorló Castamir nyomában önnön dédunokái voltak, Angamaitë és Sangahyando, utolsó Zsarnokai pedig az ő leszármazottaik, a haradi Na'man, a Véres, és a büszke fekete númenori Dolguzagar, a Fekete Kard, akik a harmadkor 1800. évében estek el.

Kormányzó

Amikor Umbar visszatért Gondor kebelére a harmadkor kilencedik évszázadának közepén, és elűzték a Zsarnokokat, Gondor Kormányzót nevezett ki, aki tulajdonképpen az egykori Herceg jogainak örököse volt. A valóságban azonban a legtöbb Kormányzó elég bölcs volt hozzá, hogy ne akarja a Kalmártanács és a Kalmárfejedelem hatalmát megkérdőjelezni, és a Zsarnokokhoz hasonlóan csak a katonai ügyeket, az ítélkezést, a diplomáciát és a Gondorral való mindennemű kapcsolatot tartották kezükben, a város napi irányítását átadták a kereskedőházaknak. Voltak persze, akik erővel akarták irányítani a Sors Kikötőjének minden ügyét, ám őket vagy Umbar vetette ki magából, vagy annyi bajt okoztak, hogy Gondor hívta vissza őket. Most, hogy Umbar ismét Gondor kezére került, a harmadkor 1801. évében újra Kormányzó áll a város élén, aki névleg mindenben fölötte áll a Kalmárfejedelemnek, azonban a valóság az, hogy nélküle vajmi kevés hatalma lehet Umbarban, legfeljebb a megszálló belfalasi, anfalasi, pelargiri, lebennini, ithiliai, lossarnachi és harondori katonáknak parancsolhat.

Kalmárurak (kalmárgrófok)

Akár Zsarnokok, akár Kormányzók irányítják Umbar ügyeit, a valódi erő, vagyon és hatalom a Kalmárdinasztiák kezében van. Ők töltik meg a város kincstárait és raktárait, ők fizetik a zsoldosokat, ők adják a városfalak kapitányait és hadnagyait, ők irányítják a kereskedelmet, politikát és ők formálják a város közízlését és közvéleményét, és természetesen ők alkotják a Kalmártanácsot, mely megválasztja a Kalmárfejedelmet, általában maguk közül. Jelenleg mindössze öt család jogosult a Kalmárdinasztia címet használni – régiesen Kalmárgrófoknak is nevezik őket – és alaposan megfontolják, engednek-e újabb családot maguk közé. Létszámuk egykoron sokkal nagyobb volt, Umbar fénykorában kilenc, sőt, tizenkét Kalmárdinasztia is létezett, de a háborúk, a gyermektelenség és a politikai gyilkosságok kipusztították őket, sokan pedig összeolvadtak. Jelenleg két dúnadán, két öbölvidéki és egy haradi család nevezheti magát Kalmárdinasztiának – az utóbbi hosszú évek vitái után kapta meg a megtisztelő címet, főként pénzügyi hatalmuknak és némi zsarolásnak köszönhetően. A Kalmárdinasztiák fejét Kalmárúrnak, régiesen Kalmárgrófnak nevezik, feleségüket Nagyasszonynak, gyermekeik és közeli rokonaik megszólítása pedig Nemes Úr és Nemes Úrnő, az ifjaké Nemes Ifjú és Nemes Kisasszony. A Kalmárdinasztiák tagjai számos előjoggal bírnak, például nem érvényes rájuk a Zsarnokok bírói hatalma, csak a Kalmárfejedelem ítélhet fölöttük, nem sorozhatóak be Umbar seregébe vagy flottájába, hajóik, lovaik, javaik nem foglalhatóak le, nem kell adót fizetniük, és jogosultak bármilyen ékszert, ruhát, fegyvert hordani, bármikor és bárhogy utazni, a városon belül bárhol építkezni, valamint saját házukon belül ítélkezhetnek szolgáik és katonáik fölött. Néhány korlátozás azonban érvényes rájuk – nem hagyhatják el Umbar városfalának vonalát a Kalmárfejedelem engedélye nélkül, nem lehet saját tulajdonuk a városon kívül, és nem vállalhatnak hivatalnoki állást. Mind az öt Kalmárdinasztia gazdag történelemmel, elképzelhetetlen vagyonnal és hatalommal rendelkezik, saját kereskedelmi flottájuk van, mindannyian tartanak kis számban saját hadihajókat, magánhadakat, szolgáik száma pedig akár a több százat is elérheti – egy Kalmárúrnak dolgozni nagy kegy, busás fizetéssel és némi védelemmel jár.

Kapitányok (hajóbárók, hajóurak)

Umbarban hajót birtokolni életforma, kiváltság és a vagyon reménye – legyen az kereskedőbárka, hadigálya vagy utazóhajó. A hajók tulajdonosai és kapitányai külön társadalmi osztályt alkotnak, akik számára a tenger, a szél és a csillagos ég az igazi otthon, a Sors Kikötője pedig reményeik színhelye. Java részük nem elég vagyonos és erős ahhoz, hogy saját nevet szerezzen magának, és közvetlenül a Kalmártanácsnak vagy a Zsarnokoknak dolgozzon, csupán halásznak, árut szállítanak, part menti településekkel kereskednek, vagy néhány tucat matrózukkal igyekeznek találni valakit, aki igényli a védelmüket – gyakran a többi kapitánytól. Sokan ráadásul ezeket párhuzamosan végzik, mert csak egyikből vagy másikból nem élnének meg – egyik nap halászok, másnap kalózok, harmadnap kereskedők. A sikeresebbek ezzel szemben több hajót is birtokolnak, megbízásaikat a legmagasabb körökből kapják, vagy egyenesen egy Kalmárdinasztia szolgálatában állnak, és szép reményeik vannak. A legkiválóbb hadi kapitányok és tengeri kereskedők egész életükre meggazdagodhatnak, sőt, talán a Kalmárdinasztiák belső köreibe is kerülhetnek. Nem ülhetnek meg azonban nyugodtan – őket semmi sem védi riválisaiktól, így mindig résen kell lenniük, és a legjobban ki kell használniuk az áramlatokat tengeren és politikában egyaránt. A Nagy Kikötőben horgonyzó több száz kereskedőbárkától a Hadikikötő nemes, vörös-fekete vitorlás hadihajóiig hosszú út vezet, de a kapitányok készek rá, hogy megjárják ezt az utat. Kiváltságos csoportnak számítanak, hisz legalább névleg a maguk urai, és Umbar számít rájuk békében és háborúban is. S mivel Umbarban csónaknál nagyobb hajót birtokolni csak a Kalmártanács tudtával és hivatali papírral lehet, a kapitányok biztosak lehetnek benne, hogy felülről figyelik őket – akár a hibáik, akár a sikerek tekintetében. Azok a kapitányok, akik bírnak hadi sikerekkel, vagy valami módon nemesi vérűek, előszeretettel nevezik magukat Hajóbárónak, noha ezt a címet hivatalosan Umbarban már jó ezer éve nem használják, az apáról fiúra öröklődő, akár száz fős legénységgel is bíró hajók gazdái azonban joggal érezhetik magukat nemesembernek.

Kereskedők (kalmárbárók)

Ahogy a kapitányok a tengeren, és a hivatalnokok a papírosok fölött, úgy a kereskedők a piacokon és raktárakban mozgatják Umbar fogaskerekeit nap nap után. A szegényebbek talán csak túlköltekezett kézművesek, akik nagy pénzért vettek egy kereskedelmi levelet a Kalmártanácstól, a legnagyobbak közülük azonban méltó vetélytársai lehetnének a Kalmáruraknak, s magukat Kalmárbárónak nevezik, ezzel is kinyilvánítva, milyen közel állnak a Kalmárdinasztiákhoz. Közülük nem egy korábban tagja volt a Kalmártanácsnak, de lecsúsztak és elszegényedtek, mások feltörekvő új családok, számos hajóval és raktárral. Umbar kereskedelmének jó kétharmada az ő kezükön keresztül zajlik le, de ők állnak a csempészet és a kézműves céhek mögött is. Ahogy a hajók, úgy a kereskedelmi levelek is örökletesek, melyek birtoklásáért néha véres harcok dúlnak a háttérben. A legtöbbjük a maga feje után megy, próbálja a legjobban kihasználni a körülmények játékát, és minél jobban meggazdagodni, de vannak köztük olyanok is, akik nyíltan vagy titkon egy-egy Kalmárdinasztia hatalmában állnak, mások pedig a Zsarnokokhoz húztak inkább. Vesznek és adnak mindent, a déli sivatagok és oázisok gyümölcseitől és egzotikus állataitól a fehér köves Belfalas boráig és kelméjéig, helyi és külhoni árukat egyaránt. Mivel a Kalmárdinasztiák tagjainak tilos a városon kívül birtokkal rendelkezni, sok kereskedő él abból, hogy egy-egy Kalmárúr megbízásából megvesz és működtet egy városon kívüli kikötőt, raktárat, piacot vagy műhelyet.

Hivatalnokok

Umbar működésének harmadik pillérét képzik a hivatalnokok, a legjellegtelenebb piacfelügyelőktől és tolmácsoktól a kikötőmestereken és törvénytudókon át a rettegett Főadószedőig vagy a nagy hatalmú Kancellárig. Általában valamely közrendű umbari, egy kézműves vagy matróz fia emelkedik föl hivatalnokká, hogy aztán vesztegetéssel, hízelgéssel és szolgálattal elérje, hogy posztját majd a fia örökölje meg – így lassan, és a kapitányok vagy kereskedők családjait meg nem közelítő módon, de a hivatalnoki címek is részben örökletesek Umbarban. Nem csak a Kalmártanács, mint Umbar városának vezetése alkalmaz hivatalnokokat, hanem a Kalmárurak, sőt, a kapitányok és kereskedők is, hogy figyeljék üzleti könyveiket, ellenőrizzék tételeiket, bonyolítsák levelezésüket. Bár láthatatlanok és java részt szerények, jelentős hatalmuk van, hisz ők felügyelik az adókat, vámokat, kikötő hajókat, üzleti leveleket és engedélyeket. Bár a Kalmárdinasztiáknak nem kell adót fizetniük, számos ponton lépik túl hatáskörüket, s ha ezt egy hivatalnok felfedezi, hamar erős emberré válhat – vagy halottá. Ellentétben azonban a kapitányokkal és kereskedőkkel, ők hihetetlenül függenek is a Kalmárfejedelemtől – hisz ha nincs ura a városnak, nincs szükség adószedőkre és titkárokra sem. Ezért, és hogy félig örökletes hivatalaikból ne csak elsőszülött fiaiknak jusson, ők a legerősebb szorgalmazói a mind erősebb és szélesebb bürokrácia kiépítésének, az új hivatalok felállításának, és ők állnak azon szokás mögött is, hogy Umbarban minden kis kihágást vizsgálóbiztosok ellenőriznek. Az ügyetlen és tehetségtelen hivatalnokok ugyan nem viharos tengeren sodorják veszélybe a hajójukat, vagy a mindig változó piacon árujukat és pénzüket, de komoly kárt okozhatnak a városnak, ezért a Kalmárfejedelem mindenhol jelen lévő besúgói nem csak a rivális családokat és elégedetlenkedő hadi kapitányokat ellenőrzik, hanem a hivatalnoki kart is, melynek végső soron részei. A tehetséges hivatalnokok azonban gyorsan felemelkedhetnek – egy Kalmárúr belső titoknokaként, egy Zsarnok tolmácsaként, városi Kancellárként vagy a híres Vasarzenál mestereként iszonyú hatalom birtokosai lehetnek.

Köznép, matrózok

Umbar népének legnagyobb része, több mint háromnegyede se nem kereskedő, se nem kapitány, se nem hivatalnok – nincs kereskedelmi levelük, hajójuk vagy hivataluk, egyszerű kézművesek, a városon kívül földet művelő és állatot tartó parasztok, halászok, közönséges matrózok, dokkmunkások, testőrök vagy színészek, mutatványosok, fogadósok. Vannak köztük egészen gazdagok és fájdalmasan szegények is, de Umbar bonyolult és szigorú törvényei előtt egyenlőek – egyenlően értéktelenek. Ennek ellenére az életük meglepően egyszerű és vidám – nem kell fájjon a fejük hajóik, lerakataik miatt, nem kell aggódniuk egy hirtelen ellenőrzés rémétől, élhetik mindennapi életüket. Mesterségük gyakran apáról fiúra száll, ahogy kicsinyke, de becsületes életet lehetővé tevő vagyonuk is. Ők töltik meg minden este a Sors Kikötőjének kocsmáit, csapszékeit, ők nézik az utcasarkok mutatványosait, ők teszik nyüzsgővé a piacokat, kikötőket, törvényházakat, fürdőket. Ők Umbar lelke és teste, a forróvérű, kevert népesség, haradiak, öbölvidékiek, távoli númenori leszármazottak. Nélkülük nem lenne friss vajas-mézes kalács, színes szőnyegek és függönyök, márványos húsú halak, nem épülnének házak és hajók sem.

Vendégek

Umbar hatalmas kikötője Középfölde minden részéből emberek ezreit vonzza – ezek az emberek (és nagy ritkán nem csak emberek) vendégek Umbarban, akik névleg régen a Zsarnokok, ma a Kormányzó védelme alatt állnak. Ez a védelem azonban tényleg csak névleges, senkit nem érdekel, ha az egyik idegen hajó részeg matróza belekéseli a másikat a vízbe. Ez a védelem inkább ellenőrzést jelent, sőt, uralmat, mely arra szorítja a vendégeket, hogy amint végeztek a dolgukkal, amint elköltötték a pénzüket, eladták árujukat, álljanak tovább, ne keressék a bajt a Sors Kikötőjében. Néhányan azonban itt akarnak maradni – ők a Kalmártanácshoz kell, hogy forduljanak, mely felveheti őket Umbar polgárai közé. Valójában ezt persze hivatalnokok intézik, akik elvárják a megfelelő kenőpénzt, máskülönben a tisztelt vendég évekig várhat a felvételre, ami alatt jogai alig vannak, kötelességei viszont annál inkább – például mindenki, aki egy hétnél tovább tartózkodik vendégként Umbarban, adót köteles fizetni, a Nagy Kikötőn kívül pedig érvényesek rá Umbar törvényei, és a város és saját biztonságára való hivatkozással bármikor elküldhető a városból.

Törvényen kívüliek

Umbar társadalmának legalját azok alkotják, akik önnön akaratukból, a sors kegyetlen játékaként, vagy ellenségeik rosszakaratából kívül kerültek a törvények gyűrűjén – őket már semmi nem védi, ők azonban bárki áldozatai lehetnek. Tolvajok, csempészek, szökött bűnözők, bukott, megvesztegetett hivatalnokok, földönfutóvá vált kereskedők, adót nem fizető kézművesek, fellázadt legénységű kapitányok, mindazok, akik számára nem sok remény van már. Ha nincs a fejükön ítélet és vérdíj, még visszakerülhetnek a köznép körébe, máskülönben jobban teszik, ha tovább állnak, mert Umbarban előbb-utóbb biztosan lesz valaki, aki beárulja őket. Mint mindenhol a dúnadánok városaiban és birodalmaiban, Umbarban is tiltott és megvetett azonban a rabszolgaság, és ezen a régóta tartó haradi befolyás sem tud változtatni – lehet valaki bármilyen szegény, bármilyen lecsúszott, bármennyire törvényeken kívül álló, rabszolga senki nem lehet.

---
Alew

Üdv!

Első, nagyon durva leképezésében képzelj el egy társadalmában és gazdaságában kissé Velencére vagy Amszterdamra hasonlító kereskedő-államot, stílusában és képeiben-ízeiben pedig helyezd Isztambulba, Szamarkandba, vagy a Levantéba, mondjuk Akkóba vagy Türoszba. Mivel nagyon meleg van, és a tenger felől mindig langyos, párás szél fúj, ezért az emberek könnyű, lelep-szerű ruhákat hordanak, sok-sok színt, amivel társadalmi helyzetüket és ízlésüket fejezik ki, sok ékszert, illatszert. A bőrük kicsit barnásabb, kivéve a tiszta vérű númenori családoké - nekik az öltözetük is kicsit más, komorabb, sötétebb színű, elegáns, nemes anyagokból. A hangulata vérbő, eleven, tele idegen kereskedőkkel, érdekes árukkal, a helyiek modora közvetlen, kicsit túlságosan is közvetlen egy gondori szemszögéből, azonban nincs híján az eleganciának sem, és a formalitásokra nagyon adnak. Az épületek java része egyszerű, vastag falú, lapos tetejű vagy kis kupolával záródó ház és bolt, általában világos színűre festve-meszelve, függönyökkel, szőnyegekkel, gyékényekkel kiegészítve, szellős verandával. A paloták viszont díszesek, faragványokkal, festményekkel, mozaikokkal, drága szőnyegekkel, szökőkutakkal, szobrokkal, tágas oszlopcsarnokokkal és finomra faragott rácsos fa ablaktáblákkal, mindez kőből és márványból. Mindenhol öntözött kertek, fák, ligetek, az utcák forróak és keskenyek, a kikötő pedig egyenesen zűrzavaros.

Alew

Grondir írta: Küldtem, és azt írta, hogy nem küldhetek ennek a csoportnak levelet...

Hiba javítva, most már jöhetnek a jelentkezések!

Aki jönne játszani, az kérem küldjön egy e-mailt erre a címre: umbar kukac googlegroups pont com

Az emailben írjátok meg:
- neveteket (polgári és nick)
- életkorotokat
- akartok-e előregyártott karaktert vagy sem (aki szeretne, lehetőleg minél hamarabb írjon)
- valamint egy sorrendet, hogy melyik frakcióba akartok tartozni (a frakciók leírását megtaláljátok lejjebb; 1-es: semmiképp sem szeretné ide tartozni, 5-ös: arról álmodom, hogy ide kerülök)
- aki kezdő játékos, és szeretne előzetesen egy kis felkészítést kérni, azt is írja meg

Alew

Rövid frakcióleírások következnek.

A Kormányzó és kísérete

Gondor őrzője és gondozója az egykor volt Númenor emlékének és hagyományainak, a legnemesebb emberi nem birodalma Középföldén, a dúnadánok déli királysága, mely állandó ostromát állja ki a sötétség teremtményeinek és az irigy, háborúhoz szokott határ menti kisebb népeknek. Ezen népek egyike az Umbari-öböl lakóinak kevert vérű fajtája, akik között bár ott vannak az ősi Númenor leszármazottai, szellemükben és viselkedésükben is erősen elfordultak Gondortól, s kalózokkal, haramiákkal és a sötétség szolgáival szövetkezve többször megtámadták, kifosztották Gondor déli tengerpartjait, kereskedőhajóit és lerakatait. Ez az öbölvidéki emberfajta lakja most Umbart, s közöttük csak elenyészően kevés a dúnadán vagy a haradi.

Umbar egykor Númenor legnemesebb erődje és kikötője volt, később a Valák ellen fordult Ar-Pharazon itt szállt partra Sauron ellen – Umbar később is a „király embereinek”, a későbbi fekete númenoriak kezén maradt, és a sötétség fészke lett, ahol együtt uralkodtak zsarnoki módon fekete númenoriak és a kalózurak, mindig egy-egy Zsarnokként. Gondor csak a Harmadkor 933. évében tudta elfoglalni Umbart, újra igaz dúnadán kézre kerítve a várost és öblét. A következő ötszáz esztendőben hol Gondor, hol a haradiakkal szövetkezett kalózok és fekete númenoriak uralták a várost, a gondori uralmat végzetesen azonban a Rokonviszály után a trónbitorló Castamir leszármazottai törték meg, a fellázított gondori flottával és szolgáikkal.

Fölöttük aratott győzelmet egy esztendővel ezelőtt, a Harmadkor 1810. évében Telumehtar király, aki a győzelem emlékére felvette az Umbardacil nevet. A várost uraló Zsarnokok, a bitorló Castamir utolsó leszármazottai elestek, így Umbar ismét gondori kézre került, a város legerősebb hatalma pedig a Kalmárherceg lett, a nemes kereskedőházak tanácsának legelőkelőbbje. Telumehtar Umbardacil király azonban erős és rendíthetetlen uralmat akar látni a város fölött, ezért megbízza ifjú királyi vérből való unokaöccsét, hogy Gondor nevében irányítsa Kormányzóként Umbart és az Umbari-öblöt, teremtsen békét a viszálykodó kalmárcsaládok, a haradiak, dúnadánok és öbölbeli emberek között. Feladata nem lesz egyszerű, ki kell egyeznie a Kalmárherceggel, a nagy családokkal, a harcias haradi szomszédokkal, és biztosítania kell, hogy a bitorló Castamir párthívei soha többé ne fenyegethessék Gondort, valamint fel kell készítenie Umbart egy lehetséges Dél-Harad elleni tengeri invázióra. S mindeközben be kell bizonyítania királyi nagybátyjának és minden rosszakarójának, hogy ízig-vérig dúnadán, nemes és büszke ember, aki méltó a korona kegyére – ha Umbarban jól teljesít, még nagyobb megtiszteltetések várhatnak rá, akár a Hajók Ura is lehet.

Círgol-dinasztia, az Aranyhajó Háza

Kétségtelenül az egyik legrégebbi és legelőkelőbb család Umbarban a Círgol-dinasztia – a históriák Arany Ar-Pharazon egyik kapitányára, a legendás Círgolra vezetik vissza a család történetét, aki később a hűségesek oldalán állt, s ezért a király feláldozta a Sötét Úrnak. S ha ez nem is több puszta szóbeszédnél és mesénél, bizonyos, hogy a Círgol-dinasztia tagjai dúnadánok, númenor nemes leszármazottai, akik a mai napig az egyik legősibb númenori mesterséget űzik – hajókat építenek. Hogy miért nem hagyták el Umbart, s költöztek Gondor valamely tengerparti városába, ismeretlen, ám erősen ragaszkodnak a Sors Kikötőjéhez - ahogy a régi családok nevezik Umbart – és annak vizeihez. Akárhogy is, az egymást követő véres háborúk és ostromok során a család súlyos veszteségeket szenvedett – a gondoriak köpönyegforgatónak, a haradiak dúnadánnak tekintették őket, s ez épp elég ok volt a véres leszámolásokra.

Bár az utóbbi évszázadokban a család hatalma gyengült, és a város vezetése inkább a kereskedők kezébe került, még mindig számottevőek a politikában és a társasági életben. Kizárólagos monopóliumuk van tengerjáró és hadihajók építésére, így minden kereskedőház és minden hadjáratot tervező admirális nyájasan keresi a kegyüket – bár köztudott, hogy a Círgol-dinasztia igencsak pénzszűkében van, így szinte bárkinek építenek hajót, aki eléggé megfizeti őket. Nem csak a korábbi Zsarnokok és Kalmárhercegek monopóliuma tette őket megkerülhetetlenné, hanem évezredes szakértelmük is, melynek köszönhetően minden vihart kiálló, erős, gyors és gyönyörű hajókat építenek. A háborús, zűrzavaros időkben persze a monopólium és a szakértelem mit sem ért, minden kalózkapitány és haradi hadúr saját hajókat épített – azonban igazolva a dúnadánok tudását, az ő hajóik már mind a tenger fenekén korhadnak, míg a Círgol-dinasztia hajói sértetlenül szelik a vizeket. Amíg a hajók épülnek és a vizet szelik, a család tagjai palotájuk mélyén a múlt tanulmányozásának szentelik figyelmüket, ősi tekercseket olvasnak újra és újra, a régiek és a tündék nyelveit tanulmányozzák, remélve, hogy korábban elfeledett összefüggéseket fedezhetnek föl, s tán meglelhetik az írt a családot megverő sorscsapásokra is – a súlyos betegségekre, a mind gyakoribb gyermektelenségre, a fokozódó szellemi és lelki bajokra.

Most, hogy a város ismét Gondor uralma alatt áll, a család számára nagy lehetőségek nyílnak meg. A gondoriak nem titkolják, hogy már Harad felé emelik tekintetüket, ehhez pedig újabb hajókra lesz szükségük. Ha a háború várat is még magára, az újra megnyitott umbari kikötőkben mindenki kereskedni akar majd, ahhoz pedig gyors, erős hajókra lesz szüksége. Akárhogy is lesz, a Círgol-dinasztia csak jól járhat, ha ügyesen lovagolja meg a politikai hullámokat. Már pedig a családnak nagy szüksége van a sikerre – nem csak a kincstárak konganak üresen, de a családot fájó tragédiák, nyomasztó belviszályok, hirtelen halálesetek is sújtják, és még mindig vannak, akik kétkednek a Valák iránti hűségükben. A Kormányzó érkezése azonban mindent megváltoztathat – hatalmat, pénzt, megbecsülést, befolyásos barátokat szerezhetnek, megszabadulhatnak vetélytársaiktól, talán a sötét tragédiák hátterére is fény derülhet, és nem utolsó sorban, tisztára moshatják végre a család nevét.

Heledir-dinasztia, a Jégmadár Háza

A dúnadán mesékben a jégmadár két dologról híres – egyrészt, hogy a legviharosabb tengeren is képes elkapni a halakat, másrészt, hogy soha nem téved el, a csillagok és a nap mindig útra vezetik. Ezek után nem csoda, hogy a halásztudományukra és csillagászati ismereteikre büszke család a jégmadarat választotta jelképéül. A Heledir-dinasztia eredete a múlt homályába vész, de a család tagjai termetükre, arcukra és viselkedésükre is dúnadánok, akik númenori tengerészek és anfalasi katonák leszármazottainak tartják magukat. Umbar viharos történelme során a család igyekezett háttérbe húzódni, elkerülni a véres eseményeket, kimaradni a nagy politikai játszmákból, és mindig többet adott az egyszerű emberekre, közrendűekre, mint az előkelőkre, a gazdagokra – ettől függetlenül persze a család dúsgazdag, hiszen a megrakott hálókkal hazatérő hajók mérhetetlen vagyont biztosítanak a Heledir-dinasztiának, amely vagyont bőkezűen használják. Talán ennek is köszönhető, hogy az umbari közrendűek, az öbölvidéki emberek, sőt, a haradi betelepülők között is igen népszerű a Heledir-dinasztia.

A családnak több száz halászhajója, bárkája és tengerjáró halászvitorlása van, melyekkel tonhalat, aranycápát, öregráját, kardhalat, makrélát, szardellát, fűrészes sügért, vörös angolnát, tőkehalat, rózsás tintahalat, polipot és számtalan rákot, kagylót fognak ki nap mint nap, ellátva Umbar piacait, de ezekből a halakból jut Gondorba, sőt, besózva az előkelő rohani és rhovanioni asztalokra is. Bár nem csak a Heledir-dinasztia hajói halásznak az öbölben és a tengeren, a halászok java része a család szolgálatába szegődött, így a halászok alig negyede maradt teljesen független – ez olyannyira a család kezébe adja Umbar tengeri élelmezését, hogy a Kalmártanács régóta haradi gyümölcsöt és ithiliai gabonát is vásárol, hogy csökkentse a Heledir-dinasztia befolyását. Eközben a Heledir-dinasztia vagyona és hatalma felhasználásával minden lehetséges helyen kiáll Umbar szabadsága és függetlensége mellett, és azt hangoztatja, hogy Umbar népeinek joga van saját uruk alatt élni.

Míg a családhoz tartozó halászok a vizeket járják, addig a család előkelő tagjai a dúnadán szokások szerint a tudományoknak, a hadviselésnek és a művészeteknek szentelik idejüket – leginkább a csillagászattal és térképészettel foglalkoznak magas szinten, nevesek a család tengerészeti térképei és parttérképei, és egy legenda szerint a család egyik tagja kétszáz évvel ezelőtt elhajózott a Fehér-Öbölig, majd visszatért a tündék ajándékaival. Azzal, hogy Gondor elfoglalta Umbart, a család számára kellemetlen helyzet állt elő – támogatói voltak a Zsarnokoknak, és erős szószólói a Gondor elleni harcnak. Helyzetük a Kalmártanácsban megingott, ám nem veszett teljesen el, így még mindig megkerülhetetlen erőnek számítanak, még ha a gondorból küldött Kormányzó nem is néz rájuk barátsággal. Most csak abban reménykedhetnek, hogy Gondornak is szüksége van a halra és a jó tengerészeti térképekre, valamint hogy riválisak megszégyenítésével és leleplezésével mégis elnyerhetik a Kormányzó kegyét. Ha már elkerülhetetlen, hogy egy gondori uralkodjon Umbar fölött. Pontosabban, amíg ez elkerülhetetlen – mert Umbar idővel vissza fog térni saját uraihoz.

Mírdan-dinasztia, az Ékszerész Háza

Az Ékszerész Házát egy Caldavir nevű ügyes kezű rézműves alapította – pontosabban ő csak egy kis műhelyt alapított, fiai azonban hamarosan nagy vagyonra tettek szert az apjuk által tökéletesített, gyönyörű réztárgyakat készítő módszer segítségével, és hamarosan már nem csak rézzel, hanem drágakövekkel, nemesfémmel és tengeri igazgyöngyökkel is dolgoztak. Nemzedékek sora alatt az egyszerű öbölvidéki család Umbar leggazdagabb és legbefolyásosabb dinasztiája lett, akik pénzük és gyönyörű ékszereik révén kezükben tartják a város előkelőségeit, a környező haradi és öbölvidéki törzsek fejedelmeit. Mára az rézművességgel nagy részt felhagytak, és az elegánsabb, ha úgy tetszik, finnyásabb körök igényeinek megfelelően korallal, üveggel, gyönggyel, arannyal és haradi drágakövekkel dolgoznak. Vagyonukat az utóbbi időben már nem annyira gyönyörű ékszereiknek, hanem gátlástalan üzleti lépéseiknek, merész politikai húzásaiknak, és szerteágazó piaci kapcsolataiknak köszönhetik – bármi is hozza azonban a pénzt, még a halászatból meggazdagodott Heledir-dinasztiánál is tehetősebbek és befolyásosabbak, főleg a felső körökben.

Nem csak ékszerekkel foglalkoznak azonban, az utóbbi időben a Mírdan-dinasztia más luxuscikkek kereskedelmében is részt szerzett – fűszereket, füstölőket, prémeket, egzotikus állatokat és selmyet szereznek be főleg Haradból, amit aztán továbbadnak Gondor felé. Ebbéli tevékenységükben jelent számukra nagy riválist a városba nem rég betelepült haradi kereskedőtörzs, akik ugyanezen árukkal megrakott karavánokat kísérnek Umbarba. Bár a Kalmárherceg nem az ő családjuk tagja, kétségtelen, hogy ők a legbefolyásosabb tanácsadói és segítői. Mindenki irigyen nézi a Mírdan-dinasztia tündöklését, és mindenki várja a bukásukat, nem utolsó sorban azért, hogy rátegye az kezét vagyonukra. Bármennyi is legyen a pénzük, Gondorral nem kelhetnek versenyre semmilyen téren, és a Gondor és Umbar közti sorozatos háborúk igen rosszat tettek a családnak – hajókra és élelmiszerre mindig szükség van, de a luxuscikkek csak békében kelendőek. Így elemi érdekük a Gondorral való jó viszony fenntartása, és a béke biztosítása, ahogy ezt mindig is akarták az elmúlt évszázadok alatt. Ők hűségesek voltak Gondorhoz, még a legnehezebb időkben is.

Mint Gondor uralmának és a leendő Kormányzónak hangos támogatói és látványos barátai, joggal számíthatnak a Kormányzó jóindulatára, politikai támogatására, amire nagy szükségük van, hogy idővel megszerezzék a Kalmárherceg címét, és biztosítsák a luxuscikkek kereskedelmét. A nagyhangú gondor-párti viselkedés azonban számos ellenséget is szerzett a Mírdan-dinasztiának, és mivel az Umbar és Gondor közti korábbi háborúk során a család pénzügyi helyzete veszélybe került, már Umbar eleste előtt is mindig a béke, sőt, Gondor jogos uralma mellett kardoskodtak, ami árulókká tette őket a harcias umbari hazafiak szemében. Most itt a lehetőség, hogy végleg megszabaduljanak a véres szájú uszítóktól, és biztosítsák, hogy Umbar azzá váljon, aminek mindig is lennie kellett – Gondor szerves részévé, a békés kereskedelem központjává.

Szedzser-dinasztia, az Ikerkígyó Törzse

Umbarban már a legkorábbi időktől fogva éltek haradiak, de jelentős befolyásra és hatalomra csak a Rokonviszály óta tettek szert, mikor Castamir leszármazottai mindent elkövettek, hogy csökkentve, a gondori befolyást, nem dúnadán előkelőségeket emeljenek a hatalomba. A legnagyobb hatalommal a Szedzser törzs – ma már kalmárdinasztia – bírt, akik Dél-Harad ritkás ligeteit és sós tengerpartját hagyták oda Umbar városfalaiért. Haradban a törzs jelképe, ősi toteme két kígyó volt, amik a törzset alapító harcos ikerpárra emlékeztek, akik kígyóként harcolva védték meg a törzs területét ellenségeiktől. A harcos vér mára nagyrészt kiveszett a Szedzser-dinasztiából, s zsoldosokkal védik hajóikat, raktárházaikat és palotájukat a városban – mégis, úgy tartják, ha sarokba szorítják őket, még mindig úgy marnak, mint a villámgyors sivatagi kígyó.

A Szedzser-dinasztia főként Dél-Harad és az északi Harondor termékeinek kereskedelmével foglalkozik – füge, narancs, citrom, datolya, banán, selyem, bors, fűszerek és rózsavíz –, de hajóiban néha Távol-Harad egzotikus állatai, fűszerei és kelméi is helyet kapnak. Legnagyobb részt, főként a Kalmártanács utasítására gyümölcsöket hoz be Umbarba, hogy ellensúlyozza a Heledir-dinasztiától való függést. Saját dokkja és saját, zárt raktárházai vannak, melyeket fekete bőrű, tetovált képű haradi zsoldosok őriznek, vörös vitorlás hajóin pedig állítólag még trollemberek is szolgálnak. Kiváló kereskedelmi viszonyt ápolnak a partmenti haradi törzsekkel és városokkal, például Gobel Mírlonddal és Gobel Ancalimonnal, vérbeli kalmárok, akik ha kell, marék színes üveggyöngyért vagy illatos fűért kötnek alkuk primitív vademberekkel, a fejedelmek tiszttartóival pedig úgy alkudoznak, mint közönséges kofák az umbari Nagy Bazárban.

Kívülállók Umbarban, idegen nép fiai, mégis, a város szerves részei, elvitathatatlan tagjai a Kalmártanácsnak, és befolyásos résztvevői a politikai játszmának. Számukra Umbar visszavétele a gondori korona alá egyszerre áldás és átok – egyrészt még szélesebb kereskedelmi lehetőségekhez és új barátokhoz juthatnak, másrészt viszont ha Gondor valóban háborút indít Harad ellen, akkor nem kétséges, kik lesznek az első áldozatok Umbarban. A városért folyó korábbi harcok alatt a háttérbe húzódtak, nem vették ki részüket a küzdelmekből, nem álltak senki pártjára – most már talán sajnálják, mert így mindenki haszonlesőnek, élősködőnek tartja őket. Mégis, szívük mélyén remélik, hogy Gondor uralma Umbar fölött nem tart sokáig, mert ahogy a városban mind több lesz a haradi betelepülő, és mind jobban nő a haradi törzsfők külső befolyása a város fölött, annál inkább felcsillan a remény, hogy idővel ők lehetnek a város legnagyobb kalmárdinasztiája. Végül is, Umbar már régóta használ haradi zsoldosokat, haradi kalózokat, és egy időben a Zsarnokok közt is voltak haradi származásúak. Ideje, hogy forduljon a kocka, és Umbar ne Gondor, hanem Harad része legyen, a Szedzser-dinasztia vezetésével.

Alew

A harmadkor derekán, 1811-ben Umbar vitatott, élettel és veszéllyel teli városa ismét Gondor koronájához tartozik - a várost nem rég vették be a király hadai, és hamarosan új Kormányzó érkezik a városba, hogy Gondor királyának nevében uralkodjon és biztosítsa a kalózokkal, szökevényekkel, kereskedőkkel és szerencsevadászokkal teli város békéjét és hűségét. Azonban a tenger ezen sötét hírű gyöngyszeme fölött viharfellegek gyülekeznek, és mindenki a maga pecsenyéjét akarja sütögetni az új hatalmi felállásban. Vajon ki marad végül állva, és kit vet ki a tenger?

Időpont - 2011. november 26., szombat, 12 órától
Helyszín - Cantina Klub, Alsó Erdősor utca

A játékosokat öt egymással és a körülményekkel versengő frakció várja majd, tapasztalt élő szerepjátékosok vezetésével, hogy minél nagyobb befolyást szerezzenek a Kereskedőhercegnél, megküzdjenek Umbar kereskedelmi, politikai és katonai hatalmáért, sikerre vigyék saját céljaikat, megőrizzék titkaikat és megkeserítsék riválisak életét.

A frakciók közös céljai mellett minden játékos saját feladatokat, célokat, küldetéseket is fog kapni, melyek egésze hatalmas hálóként áll majd össze, mindenkit bevonva és megmozgatva - vérmérséklete és érdeklődése szerint. Ármány, szerelem, bosszú, kaland, pénz, vágyakozás, kíváncsiság és hűség szálai között kell helyt állnia umbariaknak, gondoriaknak és haradiaknak egyaránt.

A játék helyszíneként a Cantina Klub egy sötét hírű, életteli, buja és nyüzsgő umbari kocsmává alakul majd, ahol a játékosok megbeszéléseik, ügyes-bajos dolgaik között elkölthetnek egy italt vagy egy tál ételt. A játék költsége 1000 forint, mely tartalmazza az adminisztráció, a helybérlés és egy tál étel, valamint egy ital árát.

Jelentkezési lap és a frakciók leírása hamarosan.
Kövessetek minket a Facebookon is!

Angwen, Hanna és Alew