- Hozzászólások: 102
- Köszönetek: 0
A játék keretei - avagy kik is vagyunk?
12 éve 9 hónapja #410172
Írta: Elemmíriel Gilluin
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
12 éve 9 hónapja #410152
Írta: Esgal
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Esgal válaszolt a következő témában: A játék keretei - avagy kik is vagyunk?
Elnézést kérek a hosszú szünetért, sajnos mindenféle tevékenységek jöttek közbe, de most támadok, jól 
Szóóóval, azt már megkaptátok keretjátékos levélben és írtam is lentebb, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. A továbbiakban ki kell találnunk, hogy ez a mi népségünk hogy fog kinézni.
Szívesen idézném a Szilmarilok vonatkozó részeit, sajnos azonban ebben én vagyok a kevésbé jó, viszont tanult kollégám, icke szívesen segít majd, gondolom Ennek ellenére igyekszem egy rövid összefoglalót adni.
[center:85h2zi6h]
ÉS AKKOR MOST EGY KIS TÖRTÉNELEM
[/center:85h2zi6h]
Tehát, mi, Húrin emberei kb. 150 éve élünk itt Dor-Lóminban, és nagyjából 60 éve kaptuk meg az egész földet a noldáktól. Ezen belül mi egy kis falu lennénk (nevet kellene találnunk!), egyszerű népek, vadászok, földművesek. Nemesek nincsenek köztünk, de hát az embernépeknél ez amúgy sem számít sokat - maga Húrin is, mondják, szerény házban él a családjával, semmi pompa és ékszer, mint a tünde nagyuraknál. A Nirnaeth előkészületeiről már évek óta tudunk, hiszen Maedhros már akkor elkezdte szervezni a hadakat, gyakran járt is felénk követség.
Egy ilyen követség során ért minket fájdalmas veszteség. Maedhros követeit egy alkalommal furcsa, füstös szemű, kendőzött arcú keleti emberek kísérték, Ulfang és Bór népéből valóknak nevezték magukat. Közülük egy fiatal férfi látványosan legyeskedett Miri húga körül. Miri (aki már akkor is a falu nem hivatalos elöljárójának számított, lévén a pék feleségeként mindenről tudott, és mindenkiről véleménye is volt, amire többnyire hallgattak is mások) óvta a lányt az idegentől, de sajnos hiába: a követek távozásakor a leány is eltűnt, minden bizonnyal a keletlakü ragadta magával.
A tolvaj elvitt azonban mást is: Miri családja őrzött egy gyűrűt, melyet valaha az apja kapott Húrintól, a neki tett szolgálat elismeréseképpen. A gyűrű birtokában egyszer mi is kérhettünk volna egy szívességet Húrin házától, ám sokkal fontosabb volt az eszmei értéke, mert a bizalmat jelentette, és a hűségünket jelképezte.
Természetesen azonnal követeltük a bűnös fejét Maedhrostól, hiszen az ő szolgálatába szegődött harcos okozta a bajt, ám ők vagy nem tudtak, vagy nem akartak segíteni, azt mondták, a férfi eltűnt. A tolvaj tehát minden bizonnyal elbújdosott... ám ha megtaláljuk, bosszúnk utoléri.
Mit volt mit tenni, a lányt meggyászoltuk, és figyelmünk is másfelé fordult, hiszen a csata egyre közeledett. Falunk is kiállított egy bandériumot a legvitézebb fiainkból, kik már korábban is bizonyították, hogy értenek a kardhoz, és senki sem ismerte a környéket olyan jól, mint a mi felderítőink. A csata kezdete óta szorongva vártuk a híreket, de sajnos teljesen ellentmondó pletykákat kapunk. Kevés a túlélő, a csata pedig nagy volt, és kaotikus. De még reménykedünk, hiszen a mi fiaink ismerik a legjobban a környéket, minden bizonnyal sikerült kivágniuk magulat. (Számomra ez különösen fontos, hiszen nekem - azaz Aldawennek, ahogy a keretjátékban neveznek
- a fiam is a harcosokkal tartott.)
Annyi bizonyos, hogy Maedhros seregeinek maradékát szétzavarták, nem tudni, mi lett velük. Azt is megtudtuk, hogy a keletlakók törzsei is elárulták őket - mi megmondtuk! - és köpönygeforgatásuk jutalmául Morgoth épp ide, a mi földünkre készül betelepíteni őket. Előlük menekülünk, és igen reméljük, hogy lesz alkalmunk visszafizetni nekik mindent, ahogy a helyőrség veterán kapitánya, icke - INben Caltas - gyakran fogadkozik is.
A történeteink - amiből néhányat Miri nemsokára elétek tár - szólnak egy rejtett völgyről, arrafelé tartunk. Állítólag élnek arrafelé mindenféle fenevadak, de az biztos, hogy ott egyelőre elrejtőzhetünk, hátha seregeink maradéka is arra veszi majd az irányt.
[center:85h2zi6h]
EDDIG TARTOTT A KÖTÖTT HISTÓRIA, INNENTŐL MI VESSZÜK KEZÜNKBE A GYEPLŐT
[/center:85h2zi6h]
A fentiekből kiindulva, nekünk egyértelmáen a várháborús Magyarország népei jutottak eszünkbe, ami a csapat stílusát, jellegét, berendezkedését illeti. Bár pillanatnyilag az ellenség létszámfölényben van, mi jobban ismerjük a környéket, és jellemző ránk a ravasz, csavaros észjárás, és persze vitézségért se megyünk a szomszédba Az a fajta társadalmi berendezkedés, ahogy a Prof. az embereket leírja, szintén alájátszik ennek.
Ezért, ami a kinézetünket is illeti, szerintünk jó ötlet lenne ezeket a hagyományokat alapul venni - és persze alakítani a saját szájízünk szerint. Nem egy konkrétdologra kell gondolni, tehát senki ne hozzon egy öltözet kalocsai menyecsleruhát, ha nem okvetlen érzi szükségét, de ilyen autentikusabb, folkosabb cuccokat érdemes hozni, ezzel is belehelyezkedhettek egy hangulatba, egy jelenetbe. Később (ami reméljük, nem megint hetek múlva lesz, mert addig véget ér a tábor
) rakok majd be képeket, mire gondolok, de inkább kiegészítőkre. Szerintem pl. tök hangulatos lenne, ha sokatoknak lenne valami tarisznyája, bőrtáskája, tarsolya, és abban hordaná a feltétlenül kellő cuccokat, és nem például zsebben És ha valaki jelmezt akarna hozni, annak egyrészt nagyon örülünk, másrészt kiindulhat az akkori viseletekből. (Paraszting vagy blúz, lányoknak szoknya és kötény, fiúknak fekete nadrág, mellény... ilyenek.)
A másik, amire gondoltunk, a csapattárgy. A történelmi párhuzamból kiindulva ezért mindannyian büszke tulajdonosai lehettek egy fokosnak - aminek a díszítése már rátok vár Aki nem tudná, mi az, egy kis, leszeedhető fejű fejszeféléről van szó (a mienk feje fa lesz). Ezt még anno a kuruc időkben, a fegyverviselés tilalma alatt volt szokás hordani, mégpedig azért, mert a kis fej elfért egy mellényzsebben, a nyele meg egyszerű vándorbotként szolgált. Ám amennyiben mégis valamiféle pofozkodás alakult ki holmi labancokkal, az ember elegánsan előszedte a fejet, ráerősítette a nyélre, aztán ütött fejre, hogy meg ne sántuljon Békésebb időkben meg természetesen ösvényvágásra, faaprításra, és persze vándorbotnak épp annyira haszbnálható. Tekintve, hogy a csapatunk főleg bujdosókból áll, ez hasznos lehet És ismerjétek el, izgisebb, mint egy csapatpóló.
Csapatszíneink elsősorban a barna, kiegészítőszín a fehér-ezüst. Ez - első táborozóknak mondom, akik még mindig kérdezhetnek! sőt! tegyék meg! - nem jelenti azt, hogy végig tetőtől talpig barnában leszünk, a hétköznapi ruha ugyanaz lenne, mint egyébként, de például a zászlónk, ami majd helyben készítünk el, barna anyagból lesz. Azt, hogy mi lesz rajta, együtt fogjuk kitalálni
Huhh, ha még nem vagytok fáradtak, lehet reagálni
Szóóóval, azt már megkaptátok keretjátékos levélben és írtam is lentebb, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. A továbbiakban ki kell találnunk, hogy ez a mi népségünk hogy fog kinézni.
Szívesen idézném a Szilmarilok vonatkozó részeit, sajnos azonban ebben én vagyok a kevésbé jó, viszont tanult kollégám, icke szívesen segít majd, gondolom
Ennek ellenére igyekszem egy rövid összefoglalót adni.[center:85h2zi6h]
ÉS AKKOR MOST EGY KIS TÖRTÉNELEM
[/center:85h2zi6h]
Tehát, mi, Húrin emberei kb. 150 éve élünk itt Dor-Lóminban, és nagyjából 60 éve kaptuk meg az egész földet a noldáktól. Ezen belül mi egy kis falu lennénk (nevet kellene találnunk!), egyszerű népek, vadászok, földművesek. Nemesek nincsenek köztünk, de hát az embernépeknél ez amúgy sem számít sokat - maga Húrin is, mondják, szerény házban él a családjával, semmi pompa és ékszer, mint a tünde nagyuraknál. A Nirnaeth előkészületeiről már évek óta tudunk, hiszen Maedhros már akkor elkezdte szervezni a hadakat, gyakran járt is felénk követség.
Egy ilyen követség során ért minket fájdalmas veszteség. Maedhros követeit egy alkalommal furcsa, füstös szemű, kendőzött arcú keleti emberek kísérték, Ulfang és Bór népéből valóknak nevezték magukat. Közülük egy fiatal férfi látványosan legyeskedett Miri húga körül. Miri (aki már akkor is a falu nem hivatalos elöljárójának számított, lévén a pék feleségeként mindenről tudott, és mindenkiről véleménye is volt, amire többnyire hallgattak is mások) óvta a lányt az idegentől, de sajnos hiába: a követek távozásakor a leány is eltűnt, minden bizonnyal a keletlakü ragadta magával.
A tolvaj elvitt azonban mást is: Miri családja őrzött egy gyűrűt, melyet valaha az apja kapott Húrintól, a neki tett szolgálat elismeréseképpen. A gyűrű birtokában egyszer mi is kérhettünk volna egy szívességet Húrin házától, ám sokkal fontosabb volt az eszmei értéke, mert a bizalmat jelentette, és a hűségünket jelképezte.
Természetesen azonnal követeltük a bűnös fejét Maedhrostól, hiszen az ő szolgálatába szegődött harcos okozta a bajt, ám ők vagy nem tudtak, vagy nem akartak segíteni, azt mondták, a férfi eltűnt. A tolvaj tehát minden bizonnyal elbújdosott... ám ha megtaláljuk, bosszúnk utoléri.
Mit volt mit tenni, a lányt meggyászoltuk, és figyelmünk is másfelé fordult, hiszen a csata egyre közeledett. Falunk is kiállított egy bandériumot a legvitézebb fiainkból, kik már korábban is bizonyították, hogy értenek a kardhoz, és senki sem ismerte a környéket olyan jól, mint a mi felderítőink. A csata kezdete óta szorongva vártuk a híreket, de sajnos teljesen ellentmondó pletykákat kapunk. Kevés a túlélő, a csata pedig nagy volt, és kaotikus. De még reménykedünk, hiszen a mi fiaink ismerik a legjobban a környéket, minden bizonnyal sikerült kivágniuk magulat. (Számomra ez különösen fontos, hiszen nekem - azaz Aldawennek, ahogy a keretjátékban neveznek
- a fiam is a harcosokkal tartott.)Annyi bizonyos, hogy Maedhros seregeinek maradékát szétzavarták, nem tudni, mi lett velük. Azt is megtudtuk, hogy a keletlakók törzsei is elárulták őket - mi megmondtuk! - és köpönygeforgatásuk jutalmául Morgoth épp ide, a mi földünkre készül betelepíteni őket. Előlük menekülünk, és igen reméljük, hogy lesz alkalmunk visszafizetni nekik mindent, ahogy a helyőrség veterán kapitánya, icke - INben Caltas - gyakran fogadkozik is.
A történeteink - amiből néhányat Miri nemsokára elétek tár
- szólnak egy rejtett völgyről, arrafelé tartunk. Állítólag élnek arrafelé mindenféle fenevadak, de az biztos, hogy ott egyelőre elrejtőzhetünk, hátha seregeink maradéka is arra veszi majd az irányt.[center:85h2zi6h]
EDDIG TARTOTT A KÖTÖTT HISTÓRIA, INNENTŐL MI VESSZÜK KEZÜNKBE A GYEPLŐT
[/center:85h2zi6h]
A fentiekből kiindulva, nekünk egyértelmáen a várháborús Magyarország népei jutottak eszünkbe, ami a csapat stílusát, jellegét, berendezkedését illeti. Bár pillanatnyilag az ellenség létszámfölényben van, mi jobban ismerjük a környéket, és jellemző ránk a ravasz, csavaros észjárás, és persze vitézségért se megyünk a szomszédba
Az a fajta társadalmi berendezkedés, ahogy a Prof. az embereket leírja, szintén alájátszik ennek.Ezért, ami a kinézetünket is illeti, szerintünk jó ötlet lenne ezeket a hagyományokat alapul venni - és persze alakítani a saját szájízünk szerint. Nem egy konkrétdologra kell gondolni, tehát senki ne hozzon egy öltözet kalocsai menyecsleruhát, ha nem okvetlen érzi szükségét, de ilyen autentikusabb, folkosabb cuccokat érdemes hozni, ezzel is belehelyezkedhettek egy hangulatba, egy jelenetbe. Később (ami reméljük, nem megint hetek múlva lesz, mert addig véget ér a tábor
) rakok majd be képeket, mire gondolok, de inkább kiegészítőkre. Szerintem pl. tök hangulatos lenne, ha sokatoknak lenne valami tarisznyája, bőrtáskája, tarsolya, és abban hordaná a feltétlenül kellő cuccokat, és nem például zsebben És ha valaki jelmezt akarna hozni, annak egyrészt nagyon örülünk, másrészt kiindulhat az akkori viseletekből. (Paraszting vagy blúz, lányoknak szoknya és kötény, fiúknak fekete nadrág, mellény... ilyenek.)A másik, amire gondoltunk, a csapattárgy. A történelmi párhuzamból kiindulva ezért mindannyian büszke tulajdonosai lehettek egy fokosnak - aminek a díszítése már rátok vár
Aki nem tudná, mi az, egy kis, leszeedhető fejű fejszeféléről van szó (a mienk feje fa lesz). Ezt még anno a kuruc időkben, a fegyverviselés tilalma alatt volt szokás hordani, mégpedig azért, mert a kis fej elfért egy mellényzsebben, a nyele meg egyszerű vándorbotként szolgált. Ám amennyiben mégis valamiféle pofozkodás alakult ki holmi labancokkal, az ember elegánsan előszedte a fejet, ráerősítette a nyélre, aztán ütött fejre, hogy meg ne sántuljon Békésebb időkben meg természetesen ösvényvágásra, faaprításra, és persze vándorbotnak épp annyira haszbnálható. Tekintve, hogy a csapatunk főleg bujdosókból áll, ez hasznos lehet És ismerjétek el, izgisebb, mint egy csapatpóló.Csapatszíneink elsősorban a barna, kiegészítőszín a fehér-ezüst. Ez - első táborozóknak mondom, akik még mindig kérdezhetnek! sőt! tegyék meg! - nem jelenti azt, hogy végig tetőtől talpig barnában leszünk, a hétköznapi ruha ugyanaz lenne, mint egyébként, de például a zászlónk, ami majd helyben készítünk el, barna anyagból lesz. Azt, hogy mi lesz rajta, együtt fogjuk kitalálni
Huhh, ha még nem vagytok fáradtak, lehet reagálni
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
12 éve 9 hónapja #409665
Írta: Esgal
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Esgal válaszolt a következő témában: A játék keretei - avagy kik is vagyunk?
Ahogy a szomszédos topikban is írtam, én leszek a CsapatHős, ami egy új dolog. Az én dolgom az, hogy segítsek nektek vinni a keretjátékot, és az én személyemen keresztül is megnyilvánulhasson a csapat. Ez azt jelento, hogy sok esetben ti döntitek majd el, hogy a keretmese szereplőjeként milyen döntést hozzak, ezáltal is befolyásotok lesz az eseményekre. Ezen kívül segítek átlátni a játékot, megbeszélhetünk különféle happeningeket, ilyesmik. Aki már volt táborban: ugyanolyan leszek, mint egy eddigi NPC, viszont a csapathoz rendelve, tehát titeket támogatva, közétek tartozva Ez nem jelenti azt, hogy ti ne nyilvánulhatnátok meg, ha akartok, persze
Hm, ez elég lilán hangzik, de remélem, kérdeztek majd
Terveim szerint tábor előtt főleg ebben a topikban fogok garázdálkodni, hamarosan jövök mindenféle anyaggal Dor-Lómin népéről.
Elöljáróban és nagyon röviden: Csapatunk olyan falusiakból és helyőrségi katonákból áll, akik Húrin házának tartoznak hűséggel, viszont a Nirnaethben valamilyen okból nem vettek részt. Egyrészt Húrin bölcsen hátrahagyott néhány tapasztaltabb katonát is, hogy a falvakat őrizze, de ott maradtak még gyerekek, öregek is. Mikor a csata elveszett, mi azt tettük, amit minden ilyen nép, mikor megszálltak a keletlakók: földjeinket hátrahagytuk, magunk meg visszavonultunk az erdőkbe, mocsarakba, amiket mi, helyiek ismertünk, de a keletlakó csorda nem. Az elmúlt heteinket azzal töltöttük, hogy minél távolabb kerüljünk a veszedelemtől, még jóformán időnk se volt arra, hogy számba vegyük a veszteségeinket. A csatából sokan nem jöttek haza, de néhányan hiszünk benne, hogy később a túlélők csatlakoznak hozzánk. Néhányan közülünk úgy gondolják, hogy ki kell építeni az ellenállást, és ott csapni a keletlakókra, ahol lehet - karddal, csapdával, furfanggal. Ehhez azonban kel egy hely, ahol kis ideig megmaradhatunk, és amit kiindulásnak használhatunk a továbbiakban. Ki tudja, talán még a megmaradt tünde seregekkel is összefuthatunk, vagy elérhetünk Morwenig, Húrin asszonyáig, akitől a keletlakók állítólag úgy félnek, hogy nem mernek nekimenni, hátha megbabonázza őket.
Egyszóval itt tartunk most. Hamarosan jönnek az egyéb részletek Tessék kérdezni, elsőtáborosoknak különösen! Sajnos most hétfőig nem leszek, mivel nem vagyok Pesten, de távollétemben Miri szívesen reagál majd a kérdésekre.
Ez nem jelenti azt, hogy ti ne nyilvánulhatnátok meg, ha akartok, persze Hm, ez elég lilán hangzik, de remélem, kérdeztek majd
Terveim szerint tábor előtt főleg ebben a topikban fogok garázdálkodni, hamarosan jövök mindenféle anyaggal Dor-Lómin népéről.
Elöljáróban és nagyon röviden: Csapatunk olyan falusiakból és helyőrségi katonákból áll, akik Húrin házának tartoznak hűséggel, viszont a Nirnaethben valamilyen okból nem vettek részt. Egyrészt Húrin bölcsen hátrahagyott néhány tapasztaltabb katonát is, hogy a falvakat őrizze, de ott maradtak még gyerekek, öregek is. Mikor a csata elveszett, mi azt tettük, amit minden ilyen nép, mikor megszálltak a keletlakók: földjeinket hátrahagytuk, magunk meg visszavonultunk az erdőkbe, mocsarakba, amiket mi, helyiek ismertünk, de a keletlakó csorda nem. Az elmúlt heteinket azzal töltöttük, hogy minél távolabb kerüljünk a veszedelemtől, még jóformán időnk se volt arra, hogy számba vegyük a veszteségeinket. A csatából sokan nem jöttek haza, de néhányan hiszünk benne, hogy később a túlélők csatlakoznak hozzánk. Néhányan közülünk úgy gondolják, hogy ki kell építeni az ellenállást, és ott csapni a keletlakókra, ahol lehet - karddal, csapdával, furfanggal. Ehhez azonban kel egy hely, ahol kis ideig megmaradhatunk, és amit kiindulásnak használhatunk a továbbiakban. Ki tudja, talán még a megmaradt tünde seregekkel is összefuthatunk, vagy elérhetünk Morwenig, Húrin asszonyáig, akitől a keletlakók állítólag úgy félnek, hogy nem mernek nekimenni, hátha megbabonázza őket.
Egyszóval itt tartunk most. Hamarosan jönnek az egyéb részletek
Tessék kérdezni, elsőtáborosoknak különösen! Sajnos most hétfőig nem leszek, mivel nem vagyok Pesten, de távollétemben Miri szívesen reagál majd a kérdésekre. Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 0.150 másodperc
A Tolkien.hu weboldalon megadott adatokat (különösképpen az alábbi adatokat: név, telefonszám, e-mail cím, életkor, szülő/gondviselő neve és e-mail címe, illetve a tevékenységünkre és programjainkra vonatkozóan megjelölt érdeklődési körök, a tájékoztató levelek és a bennük található linkek megnyitása illetve a rendezvényeinken való részvétel ténye) a Magyar Tolkien Társaság az Ön részére nyújtott on-line szolgáltatásaink biztosításához, programjainkon való részvételhez kapcsolódó nyilvántartások vezetésének érdekében, továbbá a tevékenységünkről és programjainkról nyújtott tájékoztatás céljából tárolja.
Adatai megadásával Ön kifejezetten hozzájárul azok fenti célok érdekében történő felhasználásához. A Magyar Tolkien Társaság a hatályos törvényi előírásoknak megfelelően, csak addig tárolja az Ön személyes adatait, amíg a meghatározott célok megvalósítása érdekében indokolt, illetve ameddig Ön az adatok kezeléséhez való hozzájárulást vissza nem vonja.
A Magyar Tolkien Társaság az Ön személyes adatait semmilyen esetben sem adja át, továbbítja, illetve teszi nyilvánossá harmadik személynek, külső szervezetnek, kivéve, ha erre jogszabály, hatóság vagy bíróság kifejezetten kötelezi.
Amennyiben rendelkezik Tolkien.hu felhasználói azonosítóval, akkor bejelentkezve az Önről tárolt személyes adatokat belépés után ide kattintva tekintheti meg, illetve módosíthatja. Az Ön személyes adatainak teljes törlésére vonatkozó kérést az adatkezeles (kukac) tolkien.hu címre lehet elküldeni, amely esetben adatainak tárolását teljes körűen megszüntetjük.
A Magyar Tolkien Társaság részletes Adatvédelmi Nyilatkozata ide kattintva érhető el.
