Gondolatok

Rabyn írta: Az országos levéltárnak van ilyen szolgáltatása asszem. Én anno kerestem.

Van egy-két adatbázis, de én azokkal eddig nem sokra mentem. Pl. <u>ez</u> azt viszonylag gyorsan és fájdalommentesen megmondja, hogy egy adott felekezethez tartozó egyházkerület anyakönyvei mettől meddig vannak meg mikrofilmen, és mindez melyik jelzet alatt. Viszont ha a tartalomra is kíváncsi vagy, ahhoz be kell menned és ki kell kérned az adott tekercset. (A jelzet meg kikereshető ott helyben is egy nagy zöld könyvből, ami egyrészt némileg részletesebb leírást ad, másrészt jobban is kereshető, mint ez az adatbázis, szal...)

A cikk meg sztem elég sok dologban egyszerűsít, illetve torzít. De épp emiatt nagyon vicces. Na mindegy, nem osztani akarom itt az észt, bármennyire is úgy tűnik, csak az ilyenekkel azért óvatosan.

Rabyn írta: Az országos levéltárnak van ilyen szolgáltatása asszem. Én anno kerestem.

Egyébként idevágó cikk:
deluxe.hu/cikk/20081007/mennyibe ... fakutatas/

Ez egy nagyon érdekes dolog, mivel sajnos az ember emlékezete véges, mi önállóan csak negyedíziglen tudtunk visszahatolni. Sajnos ezek az eljárások, drágák, de felkeltik az ember kíváncsiságát, hogy "lehet, hogy az egyik ősöm híres volt? vagy nagy ember?" Izgalmas dolgokat tudhatunk meg belőle.

Az országos levéltárnak van ilyen szolgáltatása asszem. Én anno kerestem.

Egyébként idevágó cikk:
deluxe.hu/cikk/20081007/mennyibe ... fakutatas/

Rabyn írta: Ja a neten van egyébként lehetőség keresni:)

Hogyan?

Nekem általában a 94 éves dédimamám(apai ágon) szokott mesélni a családról. Ami számomra megdöbbentő, hogy az ükapám más színű palákkal kirakta a monogramját a ház tetejére (a mai napig megvan) és az is kiderült hogy egyszer fel akarták akasztani az egész családot!!!
Azt is tudom hogy ükanyám imádkozás közben halt meg a bakonybéli Szent Kútnál, ha arra járok mindig meglátogatom azt a helyet.

Én azt hiszem ük nagyiig tudom az apai családfa anyai ágát és elég sokáig vissza van vezetve az anyai család anyai ága. Azt is tudom, hogy a nagypapám Abonyba született. De lehet, hogy szépnagyiig van meg az apai anyai ága. Majd utána nézek:)

Egyébként baromi érdekes dolog mert kiderült pl.: hogy nagyon sok Anna született már a családunkban és sok Zsófia is:) És van Júlia is:) Szóval érdemes végigkutatni, ha egyszer lesz időm akkor megpróbálok tovább kutatni.

Ja a neten van egyébként lehetőség keresni:)

Mi anno a II. VHban jöttünk Erdélyből és apuék az ottani templomi könyvekből szedték össze 1700as évekig a családot.

Alyr Arkhon írta: Már én is akartam családfát kutatni, csak lusta voltam, meg picikét gyakori a családnevünk apai ágon...

Uhh Azt képzeld el, hogy az én vezetéknevem anyai és apai ágon is előfordul, méghozzá nem is egyszer. Wtf?

Némá... érdekes téma...

Csatlakozom az előttem szólókhoz, családfakutató felbérlése szerintem sem éri meg; rohadt drága és előfordul, hogy nem is végeznek olyan jó munkát. Na meg akkor nincs meg az a hangulata az egésznek, ami a kutatást izgalmassá teszi, ha magad végzed.
Első lépésként azt ajánlom, hogy kérdezd végig a szülőket-nagyszülőket, hogy mire emlékeznek vissza, netalán van-e a család birtokában valamelyik felmenő által összeállított családfa (nekünk volt, de elveszett), esetleg érdemes belenézni, ha van, a régi családi Bibliák kolofonjában, annak idején előszeretettel irkáltak be oda az adott családdal kapcsolatos dolgokat.
A felmenők kifaggatásakor van néhány dolog, amire mindenképpen térj ki/figyelj oda/jegyezd fel, mert ezek hiánya megnehezítheti (rosszabb esetben lehetetlenné teheti) a további kutatást: (1) ha lehetséges, juss vissza 1895. előttre - ahogyan Snuff is mondta, ekkortól visszafelé már szabadon kutathatók az adatok; (2) legyen meg egy-egy felmenő születési és/vagy halálozási időpontja, jobb esetben mindkettő, mégjobb esetben házasságkötés időpontja is; (3) tudakold meg, hogy az adott felmenőd hol élt helyileg (pl. az én esetemben Tápióbicske, tbk); (4) tudd meg, hogy melyik felekezethez tartozott.

Ha ez megvan, lehet beiratkozni a Magyar Országos Levéltárba és kimenni Óbudára a Mikrofilmtárba, kikeresni a keresett anyakönyveket tartalmazó mikrofilmeket, és elkezdeni a tényleges kutatást. Ha idáig eljutsz, tudok adni egy-két gyakorlati tippet, hogy hogyan is ülj neki egy ilyennek. Ja, és mindig csak egy ágat kutass, lesz azzal is munka bőven, ha egyszerre több szálon futsz az csak összezavar.

Az, hogy meddig tudsz visszajutni, sok mindentől függ. Többek között attól, hogy mikortól maradtak meg az adott település anyakönyvei, nemesi, vagy nem nemesi családról van-e szó, ilyenek. (Példának okáért én a tápióbicskei anyakönyveket bújtam (ahhoz tartoznak a kávaiak is, ami nekem kell), és a születési anyakönyvek azt hiszem, 1741-től vannak meg mikrofilmen.) Az átlag egyébként az, hogy olyan 1700. környékéig tiszteséggel vissza lehet jutni, ha a család nagyjából egy helyben marad és nem vándorol össze-vissza az országban. (Ismét saját példa, elnézést: én 1761-nél megakadtam, gyanús, hogy betelepítették őket valahonnét, most mennem kéne a Pest Megyei Levéltárba a betelepítési jegyzékeket böngészni, de idő hiányában ez tolódik.) 1700. előttre, amennyire én tudom, már némi szerencsével lehet visszajutni. Ez egyrészt amiatt van, hogy a rendszeres anyakönyvezést a tridenti zsinat (1545-1563.) rendelte el, ami Magyarországon körülbelül 1650-től indul be, másrészt különbség van egy török Hódoltság területén levő és egy nyugat-magyarországi település anyakönyvei között is.

Meg persze a plébánián is lehet kutakodni, de 1895-től visszamenőleg érdemesebb a levéltárba menni, szerintem.

Peredhil/Phoenix írta: Sajnos egy nagyszülőm sem él, közeli családból meg csak édesanyám és a bátyám.
De nem rossz ötletek, köszönöm a segítséget.

Nekem sem élnek a nagyszüleim, de ha a szüleim már az ő nagyszüleikig vissza tudják vezetni a neveket, akkor azok már rögtön egy generációval a te nagyszüleid felett vannak, és az már elég sok név és adat. Arról nem is beszélve, hogy nem titkosak a korábbi felmenőid adatai, tehát szabadon belenézhetsz, csak tudnod kell, hol születtek, de plébánián meg ilyen helyeken utánanézhetsz ennek is, nekem apu segített és kérdezte körbe az akasztói embereket és sikerrel járt.

Sajnos egy nagyszülőm sem él, közeli családból meg csak édesanyám és a bátyám.
De nem rossz ötletek, köszönöm a segítséget.

Peredhil: a saját családfám felállításával már én is foglalkoztam, egészen jól sikerült az 1800-as évek legvégéig visszamenni, ami azt jelenti, hogy az 1895 előtti adatok nem titkosak, tehát én magam is tudtam az Országos Levéltár cuccai közt szabadon nézelődni, meg ha az index fórumán keresgélsz, ott jó eséllyel találsz meg két topikot (a címükre nem emlékszem, de családfás címük van, vagy olyan, hogy nevek jelentése), ahol ügyeskezű emberek hobbiból keresgélnek adatokat, nekem is segítettek már.
Meg Ben is foglalkozott ilyesmivel, persze a saját családfájával, de tippeket ő is tud adni, hogy hol érdemes keresgélni, mert ezzel rengeteg időt tudsz megspórolni, meg még pénzt is.

Peredhil, a legjobb és legolcsóbb családfakutató valaki maga a családból. Én is akartam már, csak nincs időm. Elkezded anyukáddal, testvérekkel nagyszülőkkel, unokatestvérek, stb. Mindenkit végigkérdezel, hogy kire emlékszik, hogy hívták, neki hány unokatestvére, férje-felesége, stb. Volt. Aztán mikor elfogynak a megkeresendő emberek, akkor jön a Széchenyi Könyvtár és levéltárak, stb. Ha gondolod, majd adok részletesebb tanácsokat is.

Peredhil/Phoenix írta: Elnézést, ha belegázolok a téma közepébe (vagy végébe), de érdeklődnék, hogy:

-Hol lehet családfakutatót "bérelni"?
-Nagyon durván drága?
-Mennyi az esély rá, hogy megtudja keresni az ősöket olyan 1700-as évekig? Vagy ha nem, akkor legkorábbra meddig tud visszanyúlni?

Az interneten lehet találni pár családfa kutatással foglalkozót találni (google-ba írd be: családfakutatás). Az egyik helyen ezt írják: "Egy kisebb, rövidebb kutatás költségeire néhány tízezer forintot lehet kalkulálni, míg egy komplexebb kutatás ára általában meghaladja a százezer forintot." Szóval ha 1700-as évekig akarsz visszamenni, az "durván drága". Az esély megvan rá, de ez nagyon sok mindentől függ (pl. születési helyek, dokumentumok, temetők...).

Elnézést, ha belegázolok a téma közepébe (vagy végébe), de érdeklődnék, hogy:

-Hol lehet családfakutatót "bérelni"?
-Nagyon durván drága?
-Mennyi az esély rá, hogy megtudja keresni az ősöket olyan 1700-as évekig? Vagy ha nem, akkor legkorábbra meddig tud visszanyúlni?

Off: SÚ, dehogy ugrok el, sőt, köszönöm!!! Hála Istennek, sikerült ezt a fóbiámat is nagyjából leküzdeni:értsd: nincs roszsz érzésem, nem akarok elájulni, stb, ha meg berzenkedek, akkor jön a józan ész: "hülye vagy, nem akar bántani!!! Jó ember!!!"

Nekem ilyen problémáim nincsenek, a legnagyobb pénz, amit valaha találtam, az egy százas volt.
Aktuális, új, kétszínű példány.

Felagund írta: Nekem a cikkből ez ütötte meg a szememet:

"havi 630 euró segélyből tengődik"

Ez alsó hangon is több, mint 150000 Ft

Fela, az odakint nagyon kevés, egy normális fizetés kint párezer EUR, és ahogy Rabyn is mondta, az árak is ehhez vannak igazítva. példának okáért, most voltam Münchenben Oktoberfesten, ahol egy liter sör ára volt 8,30 EUR. és aki odalátogat, bizony egy este alatt jópár literrel le fog tolni (főleg az átlagbajor, én 1 Radlert ittam csak mert amúgyse vagyok sörös), nem áll meg egynél, meg még a kaja és az egyéb... egy este alatt aki nem nézi az árakat, simán otthagyhat minimum kb 100 Eurót. és a legtöbben nem egy napra mennek ki, a rendezvény 2 hetes és ez csak egy példa volt.

én amúgy csak ezrest találtam vagy kétszer. ekkora összegnél sztem az én lelkiismeretem se bírná és leadnám...

Tünde írta: [...] ha egy bűnözőé, és mondjuk megtalál utána... bele sem merek gondolni. Megismeri a láncot vagy valaki látta hogy én találom meg. Kicsi a világ...

Igenigen... Ez nekem is megfordul a fejemben időnként. Épp tegnap találtam egy picike, kopott és kicsit szakadt zsebkendőnyi batikolt sálacskát. És ma nem mertem mosás után felvenni, nem mintha attól tartanék, hogy egy rosszindulatú fazon hagyta el, mert valószínűleg lány az illető és nem fog érte bosszút állni, de akkor is.
De elég furcsa érzés. Az ilyen pénztárcás dolgokat leadni is félek emiatt, mert mi van ha direkt hagyta ott, etc. Pedig utálom a krimit...

Hát igen, nyilván ha az utcán hever egy ötezres vagy húszezres vagy esetleg egy pénztárca nem beazonosíthatóan akkor megtartom. De így... Gondolj bele (tudom nem így kéne gondolkozni) ha egy bűnözőé, és ondjuk megtalál utána... bele sem merek gondolni. Megismeri a láncot vagy valaki látta hogy én találom meg. Kicsi a világ...

Én már találtam kisebb-nagyobb összegeket, egyszer még egy ötezrest is, na de az utcán egy szál magában heverő ötezresről senki meg nem mondja, hogy kié, így megtartottam.
De egy ekkora összeget ékszerekkel, hát ezt én is leadtam volna. Egyszer találtam egy pénztárcát a suliban, benne diákigazolvánnyal, euróval (pedig de rég volt!), húszezer forinttal, meg ilyesmikkel, hazavittem és felhívtuk a tulajdonost, de anyukám sopánkodott, mert ugyebár ha pénztárca nélkül találom meg, akkor nem lehet tudni, kié és akkoriban nem álltunk jól anyagilag, de kaptam érte egy doboz bonbont a lánytól és az anyukájától, akik még aznap értejöttek.
Egyébként én minden vackot leadtam gimiben a portán, de ha azt láttam, hogy év végén még mindig ott fityegtek a porta üvegablakában, akkor néha elkértem, mert hát úgyse jött érte senki fél éve. (Ezek általában fél fülbevalók voltak, amelyeket szétszedtem és átalakítottam, kevés sikerrel ;P)

Rabyn: gondolom a jelentkezőnek hiánytalanul fel kell sorolnia, hogy mi van az ékszerek közt, mekkora összeg pontosan, és szúrópróbaszerűen megkérdik, hogy és a köves gyűrűben milyen kő van, holott teszem azt nincs is köves gyűrű köztük.

Egyébként elhagyni még nem sikerült pénzt, sőt, mást sem nagyon, hála az égnek.

Felci: az egy dolog:) De ott az árak is ehhez a segélyhez vannak szabva. Mondjuk tény, hogy ott a segély nem arra van kitalálva mint itt, hogy nesze semmi fogd meg jól hanem azért a minimumon el lehet éldegélni rajta.

Én inkább a lottón szeretnék nyerni, persze ehhez lottózni kéne.


Egyébként ilyenkor honnan derül ki, hogy kié a pénz? mert bárki jelentkezhet érte, hogy azenyimazenyim!