BESZÉLGETŐS topic

Peredhil, tojd már le mórcz zsigmond körtéri villamossínt megszégyenítő ívben hogy ki (??) mit miért írogat a blogodra. aki ezt csinálja, és a nevét se vállalja fel, de még álnevet sem, az arra se érdemes h válaszolj neki. nem ismerlek olyan jól, mint amennyire szeretnélek, de sztem zavar. és ő is ezt látja. ne válaszolj neki. írjon amit akar. nem egy társaságot jellemez, hanem saját magát. és rólad nem az jut eszembe, hogy mumus, hanemh mosolygós, hogy bolond, hogy zenész, hogy egy... jóh ez nyálas, deh hogy egy tündér. ( emg chewbacca. tessék vmi szőrösnyálas is.)

Peredhil/Phoenix írta: Bevallom őszintén, nekem az a gondom, hogy úgy érzem, baromira nem kíváncsi rám senki...ez most lehet igaz, lehet hülyeség, de így érzem mikor pl. társaságban vagyok, ahol több ember van mint 3-4.

Lehet már lejárt téma, de csak most tudtam érdemben szétnézni mik történtek itt eddig, de Peredhil!
Te egy Tündérbogár vagy, de most nagyon hülye. Tessék leszokni ezekről a gondolatokról a te érdekedben* elvetemlüt fejjel néz, ami Missy
esetében igen nehéz*, mondom ezt szeméyes tapasztalat alapján. Tényleg. A végén még olyan hallgatag meg miegymás leszel , mint én és azt te sem akarhatod. Ugye nem?

Még mindig!!!

Egyre sürgősebb:)

2 albérl

Ohó!
Kavarjuk a ...kavarnivalót. : ))))
Megint a névtelen barátunk írogat a blogomra és próbál mindenféle szutykot előhalászni rólam még a múltból.
Jelenleg Angwen blogját szemelte ki magának és linkelte be nekem komment-nek, mikor Angwen kiírta, hogy szerinte a színpadon is csak deppelni tudok. : ))))
Imádom az ilyen fickókat, mindig próbálkoznak.
És tök jó, mert mostmár azt is tudom, hogy mi a vélemény...nem csak ember gondolja/gondolta rólam, hogy sötét, depresszív valaki vagyok. : )
Igazából itt a válasz a megjegyzésedre Tünde.
Meg arra egy pl. amit lejjeb írtam.

De bíztat a tudat, amit erre egy közös barátunk mondott (nevet nem említek): "Aki nem akar olyannak látni amilyen vagy, az úgyis csak annak lát téged, amilyennek elképzel."
Szóval ennyit erről.
Legalább megvan a szerep. Én vagyok vagyok a sötét mumus!!!! : )))))

Ezt csak azért írom, hogy lássuk, egy társaság sem fenékig saláta.
De félre ne értse már ezt is valaki, mert megőrülök...mégjobban.
Csak semmi nem tökéletes. Hiába k**va jó.


"...a közösségi élmény álcája sokakat itt tart mint egy "drog" de mégsem kapják meg azt amire valójában szükségük lenne."

Ebben van valami igazság. De inkább ez a drog mint a por, folyadék állagú.

Arra meg h "miért épp az mtt?" vagy hogy miért könnyebb itt megnyílni...
háth nemtom. Nekem az első élményem az mttvel, hogy ismeretlen és vadidegen emberek köszöntek rám őszinte és kedves mosollyal, és megannyi kérdést kaptam hogy "tolkien tábor?" és mondom, őszinte volt, kedves, érdeklődő, és mindenki az. Ebből persze le lehet vonni a következtetést hogy csak felszínes kapcsolatokra képes... nem... csak nem könnyű kiépíteni egy nem felszínes kapcsolatot. itt csak elkezdeni könnyebb

Ok, mostmár értem.

Na most kicsit józanabb vagyok, mint tegnap este, mert bár így is elég fáradt vagyok (reggel fél 6-kor indulás és most értem haza), de igyekszem valami hülyeséget mondani.

Először is, arra válaszolva, hogy elhangzott egy ilyen mondat, hogy "Node épp ezaz, amikor végre ott vagyunk egy légtérben, és sokan még így sem mernek megszólalni, ld. lejjebb. És Alyr természetesen azokra gondolok, akiket ez zavar, hiszen most olyanok szóltak hozzá " ...Engem nem zavar ha valaki ilyen.
Nem tudom lejjebb miről is írtam, de most lusta vagyok vissza olvasni, a lényeg, hogy szerintem a szavaimban nem volt erre utolás, hogy zavarnának azok akik alig mernek megszólalni még itt MTT-s társaságban sem.
Voltak és mindig is lesznek ilyenek...6 évvel ezelött engem is mindenki ilyennek ismert meg.

Nosztalgia: Emlékszem első "aktív" MTT-s helyzetemre...2003-as Farsang, egy kék köppeny (elég gányul is nézett ki...) meg egy törött fakard. Okké, hogy baromi kószás feeling volt, ott ülni egyedül egy sarokban, arcomba húzott csuklyában, de még egy kósza sem annyira igénytelen mint az a jelmez. Na mindegy.

Sokat köszönhetek az egész társaságnak, és elsőként Telcontar-nak, aki ha nem jön oda hozzám fakardot elkérni, dumálni, elhívni Várgesztesre, meg a velemi felfedező túrára (vándor trió), akkor lehet, hogy még mindig olyan ember volnék.
De hát 6 év az sok idő. Nem mondom, hogy sokkal kevésbbé vagyok gyerek, de kicsit más a 21 mint a 15. Néha.
Az MTT az egyetlen hely ahol a színészi vágyaimat kiélhettem eddig, és most az MTT az egyetlen hely ahol igazából felléphetek énekesként, de ha össznépileg megszavazzátok, akkor nem nem zaklatlak titeket ezzel.

Amit ebből kiakartam hozni, hogy megkell próbálni esélyt adni mind magadnak mind a társaságnak és kicsit megnyílni, hogy eljuss egy olyan irányba, hogy megmerjél szólalni. Ha valaki olyan ultra jól érzi magát, abban az állapotban, hogy kussban van egész végig, akkor tegye, mert szíve joga, de ha szeretne becsatlakozni a társalgásba és aktívabb lenni, akkor nincs más dolga mint megtenni.

Alap dolog, hogy vagy elutasítjuk a világ írt és íratlan törvényeit és távol maradunk mindentől és mindenkitől amennyire csak tudunk, vagy vállaljuk azok a dolgokat amik a társasággal járnak és ezért kénytelenek vagyunk olykor kompromisszumokat kötni.

Ez most baromi komolyan hangzott, de sorry, csak így tudtam megfogalmazni ezt az egyszerű dolgot.
Az életben, főleg ha társasági lény vagy, vannak jó és rossz pillanatok, de ösztönösen törekedni kell rá, hogy inkább az elöbbiből legyen a több és ugyan elkerülhetetlen dolog a rossz, de mégis megkell próbálni csökkenteni a mértékét.

Most megfogalmazódik talán, főleg a bölcsész fejekben, hogy mi a f***t prédikálok itt, mintha ovisoknak beszélnék, de úgy érzem, hogy el kellett ezt mondanom, az alapján amit Attila leírt.

Igen, akinek vannak rossz tapasztalatai, kevésbbé nyíltak az új emberek között, de szerintem megkell próbálkozni.


Ha meg nincs igazam, küldjetek anyámba, de úgyis vissza írok.

U.I.: Vissza olvastam amit írtam, és nem úgy tűnik én már sosem leszek józan. (Annak ellenére, hogy alkoholt sosem iszom.)
Viszont mindig azt írom ami épp eszembe jutt és bennem van, azt sem tudom mit írtam az üzenet elején.

Sötét Úr írta:

Balázs írta: Jó hírem van közkívánatra elkészült egy új bemutatkozásom remélem, hogy ez már jóbb lett

Hát nem igazán lett jó, de most nem részletezem. Majd küldök egy privit, segítek egy kicsit Csak most hulla fáradt vagyok. (Nem beszólás volt, tényleg segíteni szeretnék.)

SÚ!
Nem lehet még tökéletes de remélem ha segítesz tudok egy normális bemutatkozást írni de még fejlődőben vagyok

És várom a privit

Nem kell, hogy ugyanazt érezze a másik mondjuk egy könyv iránt mint amit én. De ha hasonló gondolatai, érzései, világnézete van akkor máris könnyebb. Eleve nem lehet teljesen megérteni egy ember működését hiszen ott kezdődik, hogy vannak férfiak és nők és teljesen másképpen műküdnek. DE szerintem igenis létezik, hogy a másik személyhez annyira közel álljunk lelkileg, hogy egy apró rezdülésből is megértsen minket, hogy elég legyen csak ránézni már tudja, hogy mit gondolunk. És akkor már ismeri azt az énünket amit mások nem.

Egyébként szerintem három olyan eset van amikor ez lehetséges:
gyerek-szülő kapcsolat, barátság, vagy párkapcsolat.

Egyetértek Metával, én is túl sokat beszélek/akarok elmondani, és régebben közben féltem, hogy unalmas vagyok... Szerencsére már leszoktam róla, de nagyon ritkán még előjön.
Rabyn: Meg tudlak érteni, engem általános óta utálnak, szerencse ez tavaly óta nagyon sokat oldódott, és már fel sem veszem a primitív vagy hazug pletykákat/megjegyzéseket, mert tudom, hogy nem igaz. (Két év alatt annyi minden megváltozik.)
Ja, és a Tábor óta is nagyon megváloztam pozitív irányban!

Kincső: létezik az a személy akinek az ember meg tudja mutatni, el tudja mondani az igazi énjét, akinek az egész életét elmesélheti. Legalábbis én úgy gondolom, hogy létezik, az én életemben kettő is van, de lehet, hogy három.

Nem tudom, annyira, annyira sok ez így egyszerre. Mármint, eddig próbáltam, magamhoz képest nyitott lenni mindenki felé, csak az a baj, hogy könnyen elbizonytalanodom, és ezzel együtt a félelem is a másik válaszától, egyszerűen szörnyű. Tudjátok, hogy hogy nézek ki (külsőleg) és kb. 5-6 évig ezt megkaptam, és ahogy Rabyn is mondta, ehhez még a család is hozzájött. Számomra, nagyon nehéz normális, emberi, baráti kapcsolatot létrehozni. Mindenki, vagy legalábbis nagyon sokan, nem gondolnák ezt rólam, de aki egy picit is ismer az rájön, hogy félelemből, de nem az vagyok, akinek látszom. Nehéz ezzel együtt élni, hogy szinte senki nem tudja, hogy milyen vagy valójában.

Az önbizalom hiánnyal kapcsolatban: Ez több okból is kialakulhat az embereknél. Általában akkor kezdődik amikor az első mesterséges közösségből kiközösítik (mindegy, hogy ez óvoda vagy iskola). Én saját magamon tapasztaltam, hogy milyen amikor 4 évig szó szerint utálják az embert csak azért mert másmilyen. És akkor hiába próbál tenni ellene (mert próbál) nem fog sikerülni. Akkor jön az, hogy hát én defektes vagyok meg használhatatlan meg csupa ilyen hülye gondolat, és ez kamaszkorban még jobban előkerül, és rögzülni is képes. És ha rögzül akkor baromi nehéz kiírtani. Ha még ehhez plusszba jön egy nem támogató család akkor aztán főleg rémes.
Nem egy olyan embert ismerek az mttben, akinek előtte nem voltak barátai. De szerencsére megtalálták azt a kört ahova tartozni tudnak és ez jó. Csak nagyon nehéz azt a vastag falat amit felépítettek lebontani, hogy egy picit mögé lássunk.

Peredhil: azoknak a véleményével törődj akiknek számodra fontos a véleménye, a többieket meg magasról... És az mttben nem vagy felesleges ember! (lehet, hogy fura de gondolkoztam a felhívásodon msn-n és ha nem volna ilyen rohadmód zsúfolt az órarendem... de örülök, ha pénteken délután alhatok kicsit:) )


Ja és inkább legyen valaki önbizalom hiányos mint elbizakodott, aki nem veszi észre magát, vagy önbizalomhiányos aki nem hiszi el, hogy az.

Tünde, köszönöm a véleményed, jól esik, bár volna aki vitatkozna veled.
Az egóm amúgy is olyan, hogy gyorsan süllyed, éppen ezért nem fogom elbízni magam egy-egy ilyen hallatán, nem kell aggódni.
De mégis ezért szeretek színpadra lépni, ott kiélhetem magam. Kicsit ellentmondásos vagyok nem?
De végül is az ember ember ilyen, mikor elnyom bizonyos dolgokat, és ettől lesz színes, ami vagy negatív vagy pozitív, meglátjuk.
És miért teszek ennyi smiley-t? Hát ez hülye! Mármint én. Mindegy.

Az MTT, sok furcsa egyéniség gyűjtőhelye és néha ezért nehéz együtt lennünk, de persze ez ritka, mert a sok megnemértett művésznek sok szüksége van a társaságra és a támogatásra.
(És nem a szociálisra segélyre gondolok itt waze.)

Érdekes definició, de így félálomban ennyi telik tőlem.

Amúgy nem vagyok önbizalom hiányos, csak ingadozó hangulatú, aki a fantáziálást néha túlzásba viszi és manapság egyre közvetlenebb és szókimondóbb, amit igyekszek visszafogni. És, hogy mi vett rá, hogy ilyesmiket ide kiírjak magamról, azt nem értem, de ráfogom a fáradtságra. És különben is töltünk annyi időt együtt, hogy aki figyel a másik emberre, az úgyis látja, ahogy rajtam is.
És igyekszem változni egy jobb irányba. Főleg miután megkaptam, hogy a hátam mögött egy csomóan depressziósnak és sötétnek titutálnak. Ebben volt valami igazság...egy éve.

Atesz...aktívnak kell lenni és vidámnak...elég sok sz** és sötét van ebben a világban, kell a fény, sz'al gyere minnél többet.

Meta...ilyennek szeretünk. (Főleg ha kibontod a hajad... )

Na, megyek lefeküdni, mert minden sz**t leírok ide, ami eszembe jutt. Jó éjt!

Attila lehet, hogy igazad van csak lehet, hogy néhány emberrel az van, hogy még nem tudott rendesen beilleszkedni de lehet, hogy tévedek.

Jó hírem van közkívánatra elkészült egy új bemutatkozásom remélem, hogy ez már jóbb lett

Nem tudom, ezzel úgy vagyok, hogy vannak olyanok itt, akikkel szívesen elbeszélgetek, és nem érzem fesélyeztetve magam. Meg vannak olyanok akikkel szívesen beszélgetnék (illetve mindenkivel szívesen beszélgetnék) de miután nem merek odamenni vagy nem is tudom. Ezért így van pár ember akivel elvagyok, és nem tudom, hogy mit tudnék tenni.

Pered: nem hiszem hogy tudnék olyan embert mutatni az MTTben aki ne szeretne, olyan vagy mint egy gyámoltalan kisöcsi néha, néha meg olyan felszabadult, mintha nem is te lennél
Nincs mit nem szeretni benned
A többiekről nem tudok mit mondani, nem ismerem annyira őket, de szerintem még egy ilyen elfogadó közeg, mint mi, ahol meg lehet szabadulni a gátlásoktól, nem nagyon van Úgyhogy hajrá

Én meg csak ülök, nem mindig tudok hozzászólni, tök hülyén érzem magam, és később jut eszembe, h mit mondhattam volna... pffffff