Versek

Szofi: gyönyörséges! Nem tudom, ki ismeri a Republictól a Csillagok, csillagok c. számot. Nem, nem azt. Ebben nincs szöveg, Hahó, öcsi! album utolsó száma. Na, ez megy most. Sírni tudnék, te lány! Szeretünk, Szofi! Még akkor is, ha az elfojtódás j-vel van.
Aranymag: az utolsó haláli. Nem érteni, miért pont a félelem, a víz, olyan, mintha egy történet közepén levő sóhajt látnánk. Ereje van.
Dodiee: ez az utolsó olyan, mint egy dalszöveg. Rövidke, könyörgő.

A többire sajnos most nincs időm, majd holnap, akkor lesz rá egy órám.
Ok4. 23-i ünnepség hatása:

Gyere ide kicsikém, mesét mondok.
Meg kell hallanod, mielőtt meghalok.
Véregek szenvednek kettőnk feje felett.
Haláltusát vív a Nap, az elfeledett.

Gyere gyermekem, nyugodj meg, mesélek.
Szép történetet osztok én meg veled.
Nem voltak lánctalpak, sem sóhaj az égre.
Figyelj, kezdem: Volt egyszer egy Béke…

Szofi: A régebbi versedre csak annyi: először meglepődtem, aztán mélységesen meghatódtam! Hogy képzelhettted valaha is, h te ki fogsz kopni? Amúgy mellesleg fura, de úgy érzem egy cipőben evezünk, és ez már nem először van így.
Az új versre meg csak ennyi: Szophia te istennő vagy! Ritmus, rímek tökéletesek. Forma szintúgy, és amilyen érzést ez közvetít...
A képek amelyek tökéletesen tükrözik az érzést.........Gratulálok!
Well: (márha rövidíthetek) Félelmetesen jó! Ezek a hasonlatok! A véleményem az, mint Arlithé! És mellesleg nyudodtan kritikázz, nincs annál jobb, mikor az ember verséről véleményt mondd valaki( talán csak maga a megírása)!
Doodie: Nagyon szép! És nagyon szomorú! Az már nem is lenne szív.
Jacopo: Hát kolléga, ismét egy hatalmas sóhajjal adózom költészetének, és megint mondom: zseniális!
"létezem
láttad már a metil-alkoholba
folyt tekintetem, ahogy csorba
könnyei hullnak a porba?"
Ez az új kedvenc!!!!
Arlith: Személy szerint nagyon szeretem a négysorosokat. Ez egy belevaló négysoros! Nem találok rá szavakat( k.... jó!!!)

Nem tudom, hogy nekem - aki a legujabb ember ezen a helyen -, van-e eleg alapom, hogy barmirol is velemenyt alkossak, de azt muszaj elmondanom, hogy
Szophia, ez a vers szerintem BRUTALISAN JO!!!
Szemely szerint engem nagyon eltalalt a dolog.
Elnezest a kozbeszolasert, de ez most ugy kikivankozott belolem

Köszönöm az együttérző szavakat és a bátorítást.
Jó dolog érezni,hogy tartozom valahová.
Kritikákhoz még nem szedtem eléggé össze magam-kissé szét vagyok csúszva.Az előbb felrakott versezmény címe le7ne akár 'Elfolytódás' is.de egyéb javaslatokra is nyitott vagyok.

Namárié!

Üresen kongó sorokat
bénultan papírra vetni;
várni,hogy az ég meghasad,
s előkúszik majd a Semmi...

Égő tüdővel zihálni,
fel-felsírni halkan,lopva;
hópelyhek táncát vigyázni,
s vágyódni egy új tavaszra...

Puzzle

Furcsa kis kirakó
Egy puzzle az élet
Nem tudni milyen a végsö kép
S,mit rejt az út merre lépek.

Talán teli lesz örömmel,
Érdekes és veszélyes?
Vagy csak egyszerü
És közönséges?
Értelmetlen vagy kedélyes?
Titkolozva bujdosom majd,
Vagy szupersztárként
Mutogatom sminkelt képem?

Csak találgatok mikor
A kirakó egy-egy
Darabját lerakom.
Reménykedve hogy
Megérzésem helyes;
Rakatot ráépítek
Csak hogy észrevegyem
Mennyit is tévedek
S,összedöl az életem,
Csak azért hogy
Újra épithessem...

Talán egyszer majd
Nagyon sokára
Mikor mindent megértek
Összeáll a kép
S, végre!
Itt ér véget
És itt kezdödik
A végtelen!

Well: ejha..."lélektelen, csöppenő csend-üvegben hallgatok.. "8O :eek4: :smokin: :hello: ---szóval ezt gondolom

Eglar: Jujj.. Kegyetlen, gyönyörű, egyedi, elragadó modern- ősiség! :itscool: :look:

Aiya!

Vége a szünetnek, és én megint itt merészelem rontani a levegőt. ) Hoztam egy Rilke-fordítást (nem Cue, ez már egy másik,az előzőt nem merem vállalni... ), elég tisztességesen átírtam az eredetit (a tanárnőmnek pont ez tetszett benne), nem? Ich bitte euch um Kritik!
(Bocs, h én nem írok kritikát.)
R.M. Rilke: Szerelmes dal

Mondd, mit tegyek a lelkemmel, hogy
fel ne kavarja a lelkedet?
Mondd, hogyan ne emeljem hozzád,
ki állsz minden más dolog felett?
Vinném csendes, idegen földre,
mely a mély homályban elveszett,
mely akkor is mozdulatlan, ha
a te mélységeid rengenek.
De mind, mi felkavar, össze is fűz:
egy hang két húron mikor remeg
egy vonó hídjával összekötve,
nem néz hangszert, és játszó kezet -
- édes dallam.

(2003. okt.11.)

Íme az eredeti:

Rainer Maria Rilke: Liebes - Lied

Wie soll ich meine Seele halten, daß
sie nicht an deine rührt? Wie soll ich sie
hinheben über dich zu andern Dingen?
Ach gerne möcht ich sie bei irgendwas
Verlorenem im Dunkel unterbringen
an einer fremden stillen Stelle, die
nicht weitwrschwingt, wenn deine Tiefen schwingen.
Doch alles, was uns anrührt, dich und mich,
nimmt uns zusammen wie ein Bogenstrich,
der auf zwei Saiten eine Stimme zieht.
Auf welches Instrument sind wir gespannt?
Und welcher Geiger hat uns in der Hand?
O süßes Lied.

Aeglos, téged (akit még talán érdekel;) ) sem felejtettelek ám el, nem fogsz tőlem könnyen +szabadulni !(és ígérem, ez az utolsó nem - tábortéma a ciklusban, majd jönnek itt mindenféle hantalék is, meglásd!hi-hi-hi...) ela! :

III. Lázálom

ha az évezredek a földbe vájják mohó gyökereiket
és a lány csak alszik mozdulatlan
ott ahol a meredély a vízbe omlik
megcsillan valami a meder alján
gyémánt vagy álom nem tudnám megmondani
csak egy elhullajtott gondolatfoszlány nézem
ma nem érdemes felébredni
tegnap se volt és holnap se várható
ha az évezredek mohó gyökerei egyre csak szívják az életet
hogy idefent minden összekeveredjék
az Utaknak így tetszett hát menni kell
zűrzavarban fürödve megfulladni
jó lesz most már mehetsz haza
mégse maradj inkább ma még nem láttam elég halált
és te mit csinálsz ott mi az a kezedben
tüntesd el elég nekem a te sorsod nem kell a magamé is
ha az évezredek ágaikat kinyújtják az ég felé
lesz-e nyugalmunk valaha
mert a világ változik érzem
szabadság tulajdon haza és haladás
építsd a gyárakat járjon a gép
hé lovasok elfogni mind megölni
uramisten az egyik én vagyok kegyelem kegyelem
ha az évezredek utolsó levele is lehull
és a lány csak alszik mozdulatlan
a gyökerek a földben elrohadnak

M éjjel megint rosszul aludtam, úgyhogy teszek egy tétova kísérletet, és ideírom, mire jutottam:

Akár a vér megőrölt testeken,
akár a téli fák - mezítelen,
lélektelen, csöppenő csend-üvegben hallgatok,
akár a megriasztott állatok.

Utolsó az Isten kertjében -
én vagyok az a hajnal tükrében.
Lelkemben megnyílt a kárhozat,
vihar készül a csillagok alatt...

Valaki csinálhatna egy szívet nekem is..
egy szívet mely nem dobog,
egy szívet mely nem szeret
s egyet, mely gyűlölni se tud..
Gyúrhatná akár agyagból,
vagy legyen kőből faragva,
egy szívet, mellyel sosem maradok magamra..

Újabb impressziók, Arlith kollégánk biztatására rakom fel. (Köszönöm! )Tegyük hozzá, ezt még _REGGEL_ írtam.


[x]
nincs válasz

egy kérdés, amire senki sem felelhet,
és én feltettem

mit kérdeztem?


[x+1]
létezem
láttad már a metil-alkoholba
folyt tekintetem, ahogy csorba
könnyei hullnak a porba?

Csak egy mosolyt kérsz...
egy szerény, vidám mosolyt...
de én nem tudok mosolyogni többet.

Feltéped a sebeim, kibuggyan a vér,
és a gyilkosom egy boldog mosolyt kér?
Ha tudnék is nevetni, akkor sem tenném,
e fáradtságot az ő kedvéért soha sem venném!

Hátulról döftél le, játszottad a bárányt,
titkoltad a benned élő, felfortyanó sátánt.
S most nevessek, mert úgy szebb az élet?
nevessek magamon, mert kiszáll belőlem a lélek?

Te mindíg nevettél, már tudom, hogy rajtam.
miattad akár százszor meghalhattam,
de te akartad halálom okozni, mindíg ezt forraltad,
s most én nevessek, mert e percet megkaphattad?

Csak egy mosolyt kérsz...
egy szerény, vidám mosolyt...
de én nem tudok mosolyogni többet.

Hoztam néhány új verset, ezek haikuk (japán verselési forma, kötött szótagszámmal):

Ez az aláírásom is:

1. Alkonyodik már,
Múlik a gyermekkorom.
Nem adom magam.

2. Elmúlt a vihar,
A hajó nem süllyedt el,
És én még élek.

3. Mint télen a fa,
Mint szarvavesztett szarvas:
Így érzem magam!

4. Repedő szikla.
A félelem úgy öl meg,
Mint téged a víz.

Hmm... Ennyire azért nem szörnyű ez az ősz.
De komolyan kiakasztó az itt uralkodó nyomott hangulat.
Nima: Ez az eddigi legjobb versed!!! Még a Halálodnál is csodálatosabb, pedig tudod, az nagy kedvenc.
Galadh: Szegény kicsim... hüpp..
Szofi: Drága Szofi, nekem mindig az maradsz, csinálhatsz bármit. Ne tűnj el közülünk, mert igazán ide tartozol. Sőt néha te magad vagy a topic. Főleg,ha nem csak sírdogálsz, hanem aktívan kritizálsz is, ami már nagyon hiányzik!!! Te vagy a mi Szofink és kész!!! A versed gyönyörű, csak két sor ritmusa törik meg, de ez csak fokozza a fájdalmát.
Szívem, kérlek ne csüggedj, és légy újra velünk, mint régen

Na és most én:
Beköszöntőm ellenére beállok a sorba:

Színek
[size=9:1548hbes](Ősszel)[/size]
Nézem az útszéli fákat.
-A halál színe mily gyönyörű.
Szívemen átvérzik a bánat.
- Boldogok a lelki szegények.

Estel: csodás! ritkán írsz, de remekműveket köszönöm

még valami:

újra meghirdetném a színházas-versestalit, ha van kedvetek:

Katonában, Szent György és a Sárkány (Weöres-színmű)
játsszák nov14, nov29 este 7 órakor.

utána beülhetnénk vhova, és megbeszélhetnénk, vagy amit akartok. sztem remek előadás, megéri megnézni.

Semmi sem használ,
A szavak örvénylenek,
Minden szóért kár,
Magukban üresek.

---

Félek tőled,
Vagy nem is- mitőlünk,
De hát nincs „mi”,
Együtt nem létezünk.

---

Nevetni kell, ha fáj,
Nevetni kell, ha jó,
Nevetni kell egy jobb életért,
Ha ilyen még várható.

Egyszerű

Csak nevetni kell,
Így minden könnyebb,
Csak nevetni kell,
S néha sírni egy kicsit.

Az élet is szép,
Mert te benne vagy,
Az élet is szép,
Csak meg kell érteni.

Jó volt álmodni,
De ébredni kell már,
Jó volt álmodni,
Hogy várhatok még rád.

Avallóne írta: Olyan furcsa, mind annyira komolyak vagytok...

Ezt hogy kell érteni? Hogy jött?

Suilad!

Olyan furcsa, mind annyira komolyak vagytok...
De az írásaitok igazán tetszenek

Ringbearer: "Fagyos arcom. stb" Ez iszonyú jó (Értelmesebben nem tudom megfogalmazni.) Ez nagyon megfogott.
Nahryen: "...TÚLÉLNI SZÜLETTÜNK.." hmm :itscool:

HITETLEN
HISZEK
BENNED,

SÍRVERSEKET
ÁSÓ
HALOTT KEZEK.

Sil írta: Egyébként a hadd két d...

Nahryen: A lélegzetvisszafojtva pedig j, nem ly...

Sil: a költői pedig szabadság(jó, a j-nél nem..)

Dodiee: a te verseid olyan mások. Olyan érzéseket tudsz kifejezni, amikoet más talán még érezni sem tud... csodásan leírod az érzéseket, amire sokan nem képesek [size=9:1j7vm5kg](én sem)[/size].

Sírni volna kedvem,
de gyengének tűnnék,
kettétört a lelkem,
szívem meggyötörték.

Elbújni volna jó most,
egy sötét kis zugba,
sírva elaludni,
s talpraállni újra.

Egyedül szeretnék lenni,
csak még egyszer utoljára,
egy csendes kis ligetbe menni,
s felnézni a magas fákra.

Leülni, és elmélkedni kéne,
vajon hogy volna jó,
de tudom, semmit sem érne,
ment a sors nem megfordítható.

Meg szeretnék halni,
elmenni innen örökre,
nem kéne nyomásban élni,
nem kéne belefulladnom érzéseimbe.

nem!! nem negatív értelemben!! csak annyira a szívemből szólt
ez a két sor...

Estel: Gyönyörű!! te télleg nagyon tehetséges vagy!!!

Ringbearer írta: Dodiee: "had legyek újra gyermek... Had legyek ostoba." no comment...

negatív értelemben? remélem nem volt félreérthető ez a rész.. nem a gyerekekre mondtam hogy ostobák..

Erda niire (Area) írta:
Dodiee: te egyzsrűen fantasztikus vagy, nem tudok mit mondani a versedre, ez eccerűen egy külön műfaj, amit te művelsz

Külön műfaj? ezt hogy érted?(alkatilag kishitű vagyok, de most de most megpendűlt bennem egy kis húr.. valaki hájjal kenegessen..)

Estel: komolyan jobb kedvem lett tőle!
Nahryien: olyan, mint egy dal, ez nagyon teccik benne, de nekem kicsit túl különbözőek a sorok értelmükben egymástól.
(de ez lehet h csak a mostani állapotomat mutatja !)
Area: az én hangulatom is ilyen volta ma..
Aranymag: még mondig teccik a versed!
Galadh: -Ne, kérlek hagyj szeretni- Megtanultam nevetni. szép.
Dodiee: "had legyek újra gyermek... Had legyek ostoba." no comment...

V.

Nem sírtam.
A könnyek arcomon
nem tartoznak senkihez.
Megírtam
e verset, de nem címzem senkinek.
Nem akarom hogy értsék,,
mi szívem s eszem járja át,
Nekem minden perc érték,
ha nem címzem senkinek
a könnyek záporát.

VI.
Egy kicsit had legyek az,
ami nem voltam soha,
had legyek újra gyermek...
Had legyek ostoba.

Egy nagyonnagyon jó barátomnak írtam, remélem olvassa:

Igazad volt mindenben,
Lenni kell és túlélni,
Félelemből, sóvárgásból,
Megtanultam nevetni
-Ne, kérlek hagyj szeretni-
Megtanultam nevetni.
Most sírhatok.
Mi arcomra mosolyt erőltet,
Csupán arcod.

Sziasztok!!

Ezt a verset már látták akik voltak alin, de azért kérek kirtikát!

Védák, karma, reikarnáció.
Szabályos, merev csoda.
Körforgás, zárt koporsó.

Kasztrendszer: Igazságos
Társadalom. Nyírfa virága
lehull, majd férges fán megújul.

Buddha, ki megvilágosodott.
Kinek a világosság sötét, mély
Szenvedést jelent. Gyötrelmet.

S ha már nem vagy emberi,
Mint egy fa ki nem akar virágozni,
Megsemmisülsz végre. Végleg.

Címjavaslatokat kérek!!!!

Kopog az eső a koszos ablakon,
bár egy barát kopogna a zárt ajtajon...
de csak esőcseppek néznek be hozzám,
majd szétplaccsannak a kiürült utcán.

Esik az eső, valakit siratnak,
a villámok az égből bosszúból lecsapnak.
sír a temészet, meghalt egy gyermeke,
s belecsap a villám az elvadult telkekbe.

Csak hullik az eső, oltja a lángokat,
a kiszáradt fenyőfát, az elhagyott viskókat.
Kialszik a tűz, s minden csendes újra,
csak az esőcseppek kopognak, s leesnek az útra.