Versek

Alcar: Nagyon szép! 8O Főleg az utolsó két sor, azok annyira igazak, de a többi is jó, tényleg gratula.

III. – Fekete

Nézd, hogyan sötétül a bársonydoboz:
titkos kulcsra zárul felettünk az éj;
fedele lassan közelít arcodhoz:
s szerelmes homályból hívogat a kéj.
Majd lehunyt szemeddel kísérsz álmodban
boldog vőlegényt a templomba menet;
vagy lassú sort, mely ugyanarra halad:
bús fátyollal borított gyászmenetet.
Megfordulsz az utcán egy baljós hangra,
s érzed: hazáig az ördög kergetett;
De felnézel az égre megnyugodva,
s látod: valaki gyémánttal szórta tele.
S noha rút félelmet vetíthet eléd,
Tudhatod: szépet is rejthet a sötét.

2005-07-23

Sesy írta: fájni akarok neked
mint egy sosem múló fekély
fájni hogy sose feledd
azt akit tönkretettél
bekúszni a gondolataidba
és megmérgezni mindet
hogy ne gondolhass másra
csak arra ki meghalt érted
fájni akarok visszaadni azt
a fájdalmat amit kaptam
a képedbe vágni mindent
..szép szerelmes szavak!
de nem... nem akarok rosszat
nem akarom hogy fájjon
nem akarom hogy neked
valaha bármi is ártson
legyél boldog nélkülem
ha nem kellek neked
csak azt igérd meg
sosem felejtesz el
az oldaladon én
mindig ott leszek
és ha elbuksz valamikor
én leszek aki fogja a kezed

És a vers... nagyon sokat mondott nekem egyszerű szavakkal. Talán a mostani lelki állapotom miatt, talán más miatt, de nekem nagyon tetszik.

Timona írta: Szerbusztok Népek!

Gondolom olvastátok Kincső felhívását:

Kincső (Thilanna) írta: A Versek topicot - Tolkien témájú versek kigyűjtése, stb. - Timona már vállalta, de ez nem feltétlenül egyszemélyes feladat, tehát ez ne tartson vissza senkit! Azonban kéretik a jelentkezésről Timet is értesíteni!

Hálás lennék, ha tényleg akadnának jeletkezők a hsztengerből történő verskigyűjtésre egymagam kevés vagyok hozzá, pontosabban túl időigényes egyszemélynek

Pusz!

Én segítek neked, ha gondolod. Akkor kellene egy kis egyeztetés is.

fájni akarok neked
mint egy sosem múló fekély
fájni hogy sose feledd
azt akit tönkretettél
bekúszni a gondolataidba
és megmérgezni mindet
hogy ne gondolhass másra
csak arra ki meghalt érted
fájni akarok visszaadni azt
a fájdalmat amit kaptam
a képedbe vágni mindent
..szép szerelmes szavak!
de nem... nem akarok rosszat
nem akarom hogy fájjon
nem akarom hogy neked
valaha bármi is ártson
legyél boldog nélkülem
ha nem kellek neked
csak azt igérd meg
sosem felejtesz el
az oldaladon én
mindig ott leszek
és ha elbuksz valamikor
én leszek aki fogja a kezed

Mau, a siaynoq amolyan :szájtát:, hogy hozzám méltóan kerek mondatokkal fejezzem ki magam ) dehát érted:)

Szerbusztok Népek!

Gondolom olvastátok Kincső felhívását:

Kincső (Thilanna) írta: A Versek topicot - Tolkien témájú versek kigyűjtése, stb. - Timona már vállalta, de ez nem feltétlenül egyszemélyes feladat, tehát ez ne tartson vissza senkit! Azonban kéretik a jelentkezésről Timet is értesíteni!

Hálás lennék, ha tényleg akadnának jeletkezők a hsztengerből történő verskigyűjtésre egymagam kevés vagyok hozzá, pontosabban túl időigényes egyszemélynek

Pusz!

izébigyó. héccáz.

a rohanókhoz
(deák tér csövesperspektíva)

úgy vénültök meg hogy az idő
észre sem veszi mennyire makacsul
kapaszkodtok belé
és mint parazitáit a napszemü rém
hullatja szétzuhanó lényeteket
tudattalan világok káoszába

én már láttam a mélységet
a temetetlen rothadó városok szennyét
olyan tisztán és fátyoltalanul
hogy mind belehalnátok a puszta élvénybe
én is belehaltam
szikkadó testemet áldozva
az OH-expressz egy újabb jegyéért
bár csontjaim köré még húst vetít a füst
ahogy titeket figyellek beton s kő ágyamból
felfelé sandítva izzadó szemekkel

ha elmenekültök is ideges rohanással
ha mosolyogtok is életet hazudva
mindig ott vagyok
a szemetek sarkában
az eltemetett éji magányban
és az idegenség mélyén
mindig ott kísért a tudat
hogy jobbak ti sem vagytok

200507211332lnkBpMz



siaynoq

I

csukott szemmel meredve az égre
egymásnak ütközünk
ölelés
kislány nő és öregasszony transzban
összefonódó emlé-kezek időt iterálnak

más-nevekké éljük határainkat
determináló képzet-perceink
egymás nevében szólva és feledve
világot írunk

az életfüggés szükségszerűsége
kollektív névmásba költött


II

és akkor szemen nyitottál
magánytudatból léttetve arcomat
lépések csend iteráció
szintet lépünk
a közelség ígéretével

ha magamat keresem arcodon
magamat látom-e benned
te kívül-tükör belül-ablak
üvegtestű kályhaszem

magányterület
tilosba lépünk

vöröslő életvíz mérgei
fonják szövetté emlékeinket
egónia
meghalt az idő

tudatom utakat kutat
tudatod utakat mutat

200507211435lnkBpMz


üdv:
-- Mau

Görcsös magolás
Fejben ki-be járó szó
Parás nyelvvizsga

Rana: ez gyönyörű... szipp...

Izé... identitászavar...

Modern Mártír

Lassan szétfolynak az agyadba mázolt mondatok,
s te görcsösen próbálod megváltani a viágot.
Észre sem veszed széttört életed,
észre sem veszed a rohanó éveket.

Minden este karikás a szemed,
és minden nappalod sötét éj,
talán fel kéne adnod, de nem lehet,
s csak szágult, csak szalad a szekér veled.

Elfolyt szemfesték, szétszakadt álmok,
de a cél szentesíti az eszközt,
harcoltál, s elestél a munka frontján,
nem is fáj a halál egy holt élet után.

Ha majd a messzi távolban
Időd néha engedi
Állj meg kérlek egy pillanatra
Nyitott szemmel álmodjál
Zárd be szíved más előtt
Olvass lelkem mélyében
Látni fogod kedves: még mindig szeretlek Téged


nem hasonlítható a lentebb olvashatókhoz, de ...

Kicsit régen jártam erre, és amit elolvastam az a Könyörgés Nagyapám Lelkéért

Szerintem olyan lelkekért, akiket szerettek nem kell könyörögni, hiszen azok sosem vesznek el, megmaradnak szép emlékekben, és az ilyen versekben.
Nem csorbítom a versed, és nem sértem az érzéseid azzal, hogy holmi kritikát nyögnék be a versre... csupán ennyit akartam, hogy tudj, bár biztosan tudod

Távoli dallam
kúszik az éjben.
Futok,hogy halljam,
gyorsul a léptem.
Forogva pördül,
kacagva nevet.
Magyalfák mögül
látni is lehet.
Ugrik a tündér,
szökken a gyepre.
Napfény is ott kél,
hol libben a lépte.
Távoli dallam
kúszik az éjben.
Futok,hogy halljam,
el mégsem érem.

Alcar, köszönöm a reagálást.

A téma változatlan, a forma tán méltóbb:

És nem vesz rajta erőt a halál!

Bácsi a metrón- kék szeme csillog...
Anyácska HÉV-en- olvas, mesél...
Rózsapír-alkony, rigó dala csattog;
Nagyapám, lelked eleven, él!

Mau, Well: Köszönöm a valóban rövid és velős vákaszokat!
Verseitek pozitív fogadtatásra leltek nálam, Well.
Alcar: Igazad lehet.

Mau: baj ha azért értem? Kb mint te a szökőkutat.

Alcar, nagyon remélem, hogy nem csak az alapszínekre írsz verset, hanem minimum egy lilára számíthatok. Imádom a "színes" verseket. Örülök, hogy ez ilyen jól sikerült, főleg a zöld.

Egy hang,egy tánc.
Egy dallam,egy lánc.
Egy kapocs,egy srác.
Egy lépés,egy láb.

Libben a szoknya,
kacsint a srác.
Ugrik a fiú,
szökken a lány.

Perdül a társad,
egy színpadon állsz.
Villan a villany,
messzire szállsz.

Pám,pá-pá pám:
éled a tánc.
Pám,pá-pá pám:
színpadra vágysz.

Egy hang,egy tánc.
Egy dallam,egy lánc.
Egy kapocs,egy srác.
Egy lépés,egy láb.

Ízisz: hát hmm, ezen még dolgoznék... (rím, ritmus, szótagszám, szóhasználat, stb...) A gondolat nagyon kedves, az tetszett!
Shaman: No, ez tetszett ismét:) Tudsz Te marhára elgondolkodtató sorokat írni:)
Mau: nem és nem: nem értem. Nem szeretem azt, amit nem értek; de ez talán az én hibám:) (bocsesz...)
Szofi: fogadd kérlek, őszinte részvétemet... Szép emlék Nagypapádnak. Isten nyugosztalja!

II. – Zöld

Nézd, ahogy a kék-sárga összeolvad
és egyetlen örök smaragddá kövül,
nézz bele: meglátod, hogyan vesz körül
az álomtó vize, mely szomjat olthat.
Érzed a mezőt? A tengernyi fűszál
úgy süpped, mint drága, keleti szőnyeg,
hanyatt fekszel rajt s kiszabadul lényed:
akár mesebeli Aladdin, s felszáll;
Repülsz, a féltékeny szem is megsárgul,
ahogy a menta illatát beszívod,
s a halhatatlan földek határán túl
letesz, hogy elérjed végtelen célod.
Tudom, örök ez a frissesség, hiszen
bárhová is megyek, magammal viszem.

2005-07-17

Lotheg – Virágocska (egy kis tünde vonatkozás )


Rég születtem a világra,
Idő előtt, korán lettem árva.
Anyámat eltaposták a népek,
Apám messze lakott, világvégen.

Kicsi mag a világ bugyrában,
Csíra a nagy Földgolyóban.
Nem is tudsz rólam, ember
Vízcseppek látogatnak engem.

Két fűszál jelzi: itt vagyok!
Tűnjetek el búk-bajok!
Megérkeztem a madarakkal,
Hideg tél oson haza.

Jött a nyár s én virágoztam
Kicsi méhek kalandoztak.
Szellő, napfény boldogított
Szívem szárnyakra kapott.

Jött egy óriás, megtörte testemet,
Leszakított szívemtől, s otthonába cipelt.
Bedugott egy nagy vázába,
Két napig bírtam a házában.

Engedj szabadon, gonosz nép!
Hogy képzeled, hogy gyötörjél?
Büdös a víz, állott a levegő,
Létemnek nincs már menekvő.

Elszáradtam fájdalmamban,
Napfényt, szellőt már nem láttam.
Sötét lett a világ felettem,
Szépségem lett az én vesztem.

Kukában végezném vala?
Így nőjjön egy virágocska?
Lotheg, lotheg, immár vége…
A halál vált meg téged.

Ez volt az ő története
Érezzétek át testvérek!
Nem biztos, hogy jó a vírág
Kint a réten több szebbet ád.

Ne tépd, ne vidd otthonodba!
Ő is belehalhat a fájdalomba.
Lehet, hogy te leszel az áldozat,
Te is lehetsz virágocska!


[b]Csábítás magasfokon[/b]

Szerelmem, szerelmem, csak rád gondolok!
Mióta tegnap megláttalak, bolondulok!

Hazavittelek, s most várom már
Hogy hazaérhessek, lássalak, ám fáj!

Fáj, hogy gyerek az idő, ebéd is lesz
Finom ételek, nekem csak Te kellesz!

Hadd vegyelek az ölelésembe,
Círógassalak, vetkőztesselek!

Már vége az ebédnek, a törölgetésnek
Nyitom az ajtót, és meglátlak Téged!

Menten olvadok, jeget, jeget!
Csak egy karnyújtás, gyere, gyere….

Mennyei csoda, hogy még megvagy
Pedig a csábításod másokra is hat.

Vége! Neked esek, pusztulnod kell!
A számhoz érsz és halálod lesz

Finom, finom, ez kell nekem!
Holnap is gyilkolni megyek.

Két perc élvezet bőven elég
Halálodon egyesül: Te meg én

Ó, de kár! Már véged…
Pedig úgy szerettelek téged!

Bűnbe estem, szegény én!
Kicsi, finom csokoládém….

Well:) Sztem fordítva gondolja:)))

I. – Kék

Nézd, hogy vált a zöldből kékre az óceán,
sekély-szelídből haragos-mély sötét;
most felhők szelik a tengernek tükrét,
majd indigó égből csattan a villám.
Ugye látod, hogy húz betűt a tinta,
- hófehér papíron türkiz varázslat –
ultramarin szemek fordulnak utánad,
s lángot gyújt benned egy villanó szikra.
Csalfán hívogatnak a távoli hegyek,
s mintha homályos ködből lennék én is:
Úgy sodródok az árral, úszom veletek,
Olyan közel vagytok, de messze mégis!
Tudom, hogy jövőre kihajt a búzavirág.
Tudom, hogy felenged a jégkorszak világ.


2005-07-16

megj.: kicsit változtattam a végén, köszi Timnek és Szeptembernek a javaslatot!

Halálvirág/Gemini írta: Mau, Well: Ti hogyan tudtok ilyet írni?
Rövid és velős válaszokat várok. Mivel nem volt költői kérdés.
:look:

Öööö ennyire szar lett?
De tényleg, milyet...?

Világok harcai!

Golgotán másodszor is megfeszítik a "zsidó" Jézust.
S az apostolok újra írják az evangéliumokat.
De e szöveg, ugyanaz maradt. TÉT-LEN-SÉG.
Mao nyolcmillió szerzetest gyilkoltat le.
A Láma közkedvelt kedvenckéjivel, ismételten ugyanazon az úton menekül.
De e szöveg, ugyanaz maradt. TÉT-LEN-SÉG.
Két kisfiú egymás szemébe néz a buszon.
Ők szeretik Istent, mindenekfelett!
Kis kezük lassan a kabát alá téved, és meghúzzák a zsinórt.
Cafatokba szakadt emberek fekszenek szanaszét.
De e szöveg, ugyanaz maradt. TÉT-LEN-SÉG.
A babakocsit toló édes Anya, lassan tolja gyermekét.
A parkban közelít egy fa, majd lassan kikerül a látótérből.
A tavasz illata áthatolja a parkot.
Itt boldogság van ÉPP. Itt él az Isten?
Nem! A múlt héten ezen a helyen fojtottak meg egy fiatal lányt.
-Hát akkor hol él az Isten?
A TÉT-LEN-SÉG-ben
És kik kötötte meg a kezét?
-A Világok harcai!

Halálvirág/Gemini írta: Mau, Well: Ti hogyan tudtok ilyet írni?
Rövid és velős válaszokat várok. Mivel nem volt költői kérdés.
:look:

nem tudom. milyet?


stp

megfakult képek égnek még szemünkben
a mindennél csodásabb évek és nyarak
szétmálló alak
csend és dohánysalak
hangszínek betűkben
újraélt szavak

bárhová lépsz és bárhová nézel
valahol mélyen múltat idézel
mindenhol-lesznek ők
a régi-szép-idők


most arcokba mosódunk égő vak szemfénybe
íratunk mindent mit elbírnak a sorsok
könnysavban oldott
táncoló foltok
mit a furcsa élet
vérünkbe oltott

bárhová lépsz és bárhová nézel
valahol mélyen múltat idézel
mindenhol-lesznek ők
a régi-szép-idők


ha újdonat nevedre írod majd a versed
s hályogtalan szemmel látod önmagad
de nem őrzöd szavad
leszel ki marad
kit más emléke kerget
nem lehet szabad

bárhová lépsz és bárhová nézel
valahol mélyen múltat idézel
mindenhol-vannak ők
a rég-halott-jövők


200507142219lnkBp


Pszeudoszéplélek rímesritmusszutymák. Nem kell nyálzani, nem kell érteni, elég, ha van.

Üdv:
-- Mau

Halálvirág/Gemini írta: Mau, Well: Ti hogyan tudtok ilyet írni?
Rövid és velős válaszokat várok. Mivel nem volt költői kérdés.
:look:

Szerintem úgy, hogy mindegyik hajónak készült, de egyik sem komp lett:))) (bocs...)

A rózsabimbó

Kertem kis csodája a bokron kinyílt,
zöld kehelybe foglalt rózsabimbó;
csábító illata kényelmes hintó,
mely kábult-valótlan álomba repít;
hajnali harmatcsepp tükre a napfény:
parány csillagok vörös szirmokon,
lángoló Marsok, fehér Vénuszok!
Hallom, hogy rezdül a szélben a levél.
A szobámat kéne, hogy ékítse.
Hát marokra fogom, hogy dísze
legyen, új otthona kristályváza;
Ám bosszút állt a rózsa virága:
szárán a borotvaéles tüske
kapzsi kezemet véresre sebezte.

2005-07-14

Mau, Well: Ti hogyan tudtok ilyet írni?
Rövid és velős válaszokat várok. Mivel nem volt költői kérdés.
:look:

Punka vigyusz, Maham kalapácsos, hitt.
Óh Sháriputra, most mi van ott fent?
Gáz van, és csöcsi babák?
Ja! Van bazmeee.-szólt Isten.
Van tejberizs, és be is foshatsz.
Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.

1.

Esőcsepp kopog az ablakon csendesen
Bevilágít a holdfény a réseken
Nézem könnyekkel szememben
Nagyon hiányzol nekem!

Azt gondoltam együtt bejárjuk a világot
Megosztunk minden féltve őrzött álmot
Együtt leszünk bánatban, örömben
Őrülten hiányzol nekem!

Már tudom, minden álom nem más mint csalódás
És az én szívem nem él csak fáj fáj fáj
De hiába próbálom, nem bírlak gyűlölni, kedvesem
Annyira nagyon hiányzol nekem...


2.

te vagy az ébredés
a levegő, a fák
te vagy az élet
és benne a vágy
te vagy a lélegzet
a könnycseppek az arcon
te vagy a sóhaj
mosoly játéka az ajkon
te vagy az öröm
és te vagy a bánat
te vagy minden
mi ebben az életben várhat
te vagy az aki
adott egy új életet
és te vagy aki
ezt kegyetlenül elveheted
meghalok nélküled
hisz nincs fény
nincs lélegzet
minden szavam
mind benn reked
ha arra gondolok
nem lehetek veled
csak mondd és én újra
a tiéd leszek
hisz tudod, hogy várok rád
ameddig lehet
és majd ha halálos ágyamon
utoljára suttogom a neved
talán elhiszed majd
hogy tényleg szerettelek...

Felagund írta: Csak én érk némi Ranagol-litánia allúziót?

...valószínűleg nem csak Te...