Versek

Timona írta: Alcar:háhűűűűűűűű permi érti, tudja...

Wazz, Bátyó, én is értem..
Amúgy a vers nagyon ütős és minden egyes szava telitalálat.. :up:

Alcar Atarom: ez nagyon..nagyon.. JÓ!!!!!!!!!!!!!!!! csak nyomasztó a hangulata vagy szomcsi..

Alcar írta: hasonlóak az érzéseink, hmm, nem tudom észrevetted-e már,

Nem, nekem fel se tűnt...



És, hogy ne legyek totálisan OFF:

Nima:Jöttem, hogy elveszíthessem magam. :itscool:
Narmo:az első vszak messziről közelít, de az utolsó két vsz, hát az megfogott
Erda: 8O kocka... hát igen, ez is azon kategória, hogy húúú de rossz kockát írni, de azért ezt is kipróbáltam Én próba nélkül is tudom, hogy nekem nem menne... [size=9:2yswgbcd]A Kockánk az más kocka akarom mondani kérdés volt [/size]
Alcar:háhűűűűűűűű permi érti, tudja...

Tim, Niph, Erda...: köszi:)
Ana: nahát:) szép lett!
Jaco: na igen, újabb avantgárd?
Tim: Halottak napjára... hasonlóak az érzéseink, hmm, nem tudom észrevetted-e már,
Erda: kövezni... esetleg egy ametiszt? )én nem tennék írásjelet a végére, sztem szebb úgy, de ez szigorúan szvsz)
Artemisz: utolsó verszak, 8O
Rana, Galadh... hmm, Johnny Depp korszak? vigasz-pusz megy nektek:)
Nima: ...jöttél, hogy olvashassunk Téged

Na, itt egy újabb borzalom:)

Erda: uggyanuggyan.

wazz Erda kalapom emelem!Ez nem semmi!
Én aztán kerülhetek bármilyen önkívületi állapotba,biztos nem írnék ilyet.Én még hülyén is vértől csöpögő verset írok....
Ha már elkezdtem:
Alcar nagyon kedves ez a versed is.Tényleg tecc!;)Valahol ismerős érzést kelt.De nem ,amit én tapasztalatm....
Narmo nagyon jól megfogja a megfoghatatlant!
Nima,én kivált képpen szeretem az ilyen verseket.Egy stóbol nagyon sok érzelem indul ki!
Artemisz nagyon jó.Az utolsó versszak pedig nagyon kemény és igaz!

Hűha, emerek, nagyon unatkozhatok, mert az előbb hozatm tető alá életem első (és valószínüleg utolsó) kockáját! h:

Nyugodtan lehet kövezni...

Aiya!
Hoztam egy elég zavaros versikét.. Bocs pár szóért.. Nem vagyok a helyzet magaslatán..

[size=9:16entlkx]Hangulat

Hülyeségek kavarognak bennem.
Emlékképek be-bevillannak hevesen.
Ilyenkor nem tudom, hol vagyok,
Elvesztem magam,csak ezekbe kapaszkodok.
Egyik percben még boldogan nevetek,
Majd jön a felismerés,mindent elcsesztem..

Pakolok össze-vissza,ide-oda.
Leülök székemre a sarokba.
Eltöltök ott órákat, észre sem veszem.
Szalad az Idő, rég voltál velem..
Újabb emlékképek kínoznak könyörtelen,
Mégpedig a "mi lesz,hogy lesz"- félelem..

Eddig 'volt', és mi lesz ezután?
Tűnődöm, nézek magamelé bután.
Üveges szemekkel bámulom poharam.
Minek vesződni mindezen,úgyis odavan..
Pergetem a sorokat papiruszomra
Remélem nem csalt meg a szavak hatalma..[/size]

senki sem vagy nekem
csak szétoszló végtelen
ami néha visszanéz ha vége
ha elmúltál bennem végre
mert elmúltál bennem de nem hiszed
hát majd bebizonyítom neked
nem kellesz többé
nincs bennem örökké
hiába akartam hinni benned
igazából soha nem ment
most meg már úgyis mindegy
ha feladtam egyszer
nem hozhatom vissza
nem vagyok már ember
de emlékszem még a nyárra
elmúlhatna már az üresség
csak a fájdalom hiánya maradt
majd kitölti más máris vége
bárcsak ne lennél
és ne állnál az utamba többé
mégis hiányzik az érzés
tudom milyen téged átölelni
pedig még soha nem tettem
csak vágytam rá
de máris el kell engednem
nem bírok megmozdulni
majd
egyszer
nem teszem
tudom
kevés vagyok
kevés neked

Nimashilin:Nagyon jó!!! Már maga a vers formája is!!!

Alcarcalimo:Nagyon tetszik a versed! és a forma ,megnevezni nem tudom de jó!!!

Erda:Olyan meginditó!!!Főleg a rokonság nagy kincs ez igaz. És az angyalka!!!És ami nem változik az az emberi hozzáállás, és ami örök az a halál.

Üdv!

hmmm.. beraktam egy verset, és egy napra kihalt a topic. Ez nem jelenthet semmi jót. Na mindegy.

Artemisz: nagyon ismerős... jaj, gyönyörű lett! Én is azt a kétszer két sort emelném ki mint Léofwyn. Azt hiszem ezt lementem...
Alcar: nagyon aranyooooos... *olvad*
Rana: nagyon szép. Komolyan, nagyon tetszik. Másoknak is meg kéne mutatni, olyanoknak, aki "nem mernek színeket festeni..."
Elanor: uhhh.... Egyszerre tünd-bündi, és förtelmes... még keresem az állam...
Nima: hhmm... most engem lehet majd kövezni, de a soraidban kicsit úgy az egész verses topicra leltem benne, meg (nagyobb részt) magamra. Kösz, hogy valamennyire rávilágítottál pár dologra.

Üdvözletem!

Nagy ambíciókat ápolgató színészpalánták tekintgessék hirtelen a Színművek topikot, találhatnak benne egy érdekes hozzászólást.

icke

Préri szilaj leánya, talán télleg nem fogalmaztam jól, de én csak saját véleményt írok, vagyis nekem nem jött be a sok hányás, ürülék, takony és egyebek h: . A hasonló dolgokat esztétikusabban is ki lehet fejezni. Ugyan szólásszabadság van, és hát mindenki azt ír, amit akar, de szerintem a versek többre hivatottak, mint egy választékos-váladékos okádás, vagy hasonlók. Mecsi pedig úgy került szóba, hogy neki is voltak kakijai, ami ugyebár van olyan "jó", mint egy takonyfolyó, így nem csoda, hogy nem aratott nagy sikert... (az meg, hogy ki kit szól le... attól független a saját véleményem, azért is saját, meg aztán nem árt a sok elalélés mellett pár negatív kritika, hisz az is sokszor segíthet, ha nem sértődést vált ki, hanem mást nézőpontot mutat)
Mindenkitől elnézést a fent említett szavak gyomorkavarásáért, de a megjegyzéshez szükségesek voltak.
Egyébként nem vagyok finnyás, csak errefelé kikapcsolódni és művészi élményt beszippanti járok...

ADIM a Des

"Kétféle ember létezik. Az egyik mindig megmondja, mit gondol. A másiknak vannak barátai."

Adim: Ne azalapján ítélj egy verset, hogy kik szólják le mecsit, vagy akárkit aki "ilyen" vagy "hasonló" verseket ír, a sajátvélemény a lényeg.
Bocs ezt azok alapján, amit elanor versére írtál, lehet, hogy rosszul fogalmaztál ezért jött ki így, de nem bírtam szónélkül hagyni.

Hálló!

Béja nem tudtam visszakeresni a versed. Hiába optimista, én akkoris írni fogok rá!


Jöttem, hogy lássanak.
Jöttem, hogy elüvöltsem nagy szavaim.
Jöttem, hogy ugyanazt ugyanúgy századszor is elsírjam.
Jöttem, hogy szavakkal hódítsak.
Jöttem, hogy fényezzek; s fényezzenek.
Jöttem, hogy legalább itt szóljanak hozzám.
Jöttem, hogy más fájdalmát lássam.
Jöttem, hogy csillogósra nyaljak másokat.
Jöttem, hogy táplálják magamnak-hazudozásomat.
Jöttem, mert néhány varázsszótól térdre borul a nép.
Jöttem, hogy ne felejtsenek el.
Jöttem, hogy közhelyeket nyögjek.
Jöttem, hogy tudják: én is rájöttem, hogy nem lapos a föld.
Jöttem, hogy bántsam a komolytalanokat.
Jöttem, hogy nevessek a vidámakon.
Jöttem, hogy megvessem az ártatlanokat.
Jöttem, hogy sütkérezzem mások ál-szavában.
Jöttem, hogy hirdessem igémet.
Jöttem, hogy divatot kövessek.
Jöttem, hogy elveszíthessem magam.
Jöttem.

Üdv!

Artemisz, nos... ezt jól leírtad...
"És reménytelen szerelmem
lángra lobbantana akár egy templomot,
de csak belülről éget szét engem,
senki másnak nem fáj,
mert senkinek sem kell, mit adni akarok" - ügyes. Kár, hogy erősssen valóságalapú...
Erda, örülök, hogy ismét "látlak" . Látom, megfogott a "holtak ünnepe"
"Kidöntött sírkő a kerítés mellett,
erre mondják hogy eretnek,
holnap ide már mást temetnek." - no igen. Hát ez az...
Rana, ne is némulj el! Ne hagyd magad!
Elanor, mit is mondjak... szerintem igen gyomorforgató lett :eek4: ! Ha Mecsi/Navad (és még mások, mert vannak páran ) kaka-fóniáját leszóltátok, akkor ezt is durvának tartom itt!
Shaman... Már ezért a mondatért érdemes volt megírnod művedet: "A plébános sem tévedhetetlen ember, ő a vallással mérgezi magát nap mint nap. Lassúbb halál" - igeeen!

ADIM a Des

"Minden publicitás jó, kivéve a nekrológot."

Egy tállal.

Egyáltalán, minek mindent kitenni az ablakba!
Te élvezed, ha tudják a gondolataidat?
Mert én nem kérek belőle köszönöm, mélyen tisztelt Agyfürkésző.
Nem tartozol semmivel, de mondd, meg hogy a szakadó esőben miért nem jön a buszom.
Talán azon sem sértődsz meg, ha most lehajolok, és bekötöm, a cipőfűzöm.
Árkus tekintettel nézel, s én szeretem, ahogy belemosolyogsz az arcomba,
A légcsövömön kiáramló füstöt ilyenkor mindig az arcodba fújom.
Öklendezel, öklendezel, s fullaszt e világ.
A templom mellett vadgalambok csipegetik a plébános szétszórt patkánymérgét.
Ez az újkori, utolsó vacsora, számukra, püffedés, majd teljes és végleges madárcsönd.
A plébános sem tévedhetetlen ember, ő a vallással mérgezi magát nap mint nap.
Lassúbb halál.
Megdöbbentve látom, rég nem várt, kedves barátom e közbeni betoppanását hozzám.
Alig ismerem meg, a Dohai malac hozzá képest sovány, cahexiás jámbor jószága az Úrnak.
Negyven kilót híztam, három hónap alatt, büszkélkedik nekem,
Bár nem látom most arcom, de lehetett egy tekintetem.
Titka, napi hat üveg kétliteres üditő. Be kell vallanom, azt hittem először májbeteg lett.
Nem értem az embereket, teherként hordozzák hasukat, úton útfélen.
Csupán azért hogy nagydarabnak tűnjön az új vagyonőri állásában.
Nem mondtam neki, hogy a tervezet tökéletes, hasonult a kólásüveg alakjával, tökéletes másolat.
Sajátos dolgok ezek, nekem is meg vannak a magam örült elmebeteg dolgaim.
No de mégis csak, nem tervem sem kólásüveghez, sem csúszó mászó nyálkás állatokhoz hasonulni.
Igaz az életből sok mindent rosszul látok, amióta a 17 colos monitorom tönkrevágta a szememet.

Elanor: kra jó! Iszonyatosan jó!

Mau:Agyakon, idegen
Tapod az idegen;
Kopog a sziveden,
Toporog idebenn.
Jó kis szójáték
Rana:Egy senkihát ez nem semmi
Egy utolsó emlék VÉÉRRR
Egy hangtele van nagyon súlyosan igaz gondolatokkal...
kriszana:eddig még nem olvastam tőled verset... ennek a hangulata nagyon megfogott, szivesen látnék még tőled mást is
Erda:extra köszönet, hogy a mostanában felkerült versikéimet megvéleményezted, ez most nagyon jólesett és örülök, hogy tecc, de ne mondj nekem olyanokat, hogy Te nem tudod ilyen szépen megfogalmazni, mert ez nem igaz! A kilakoltatott halottnak aztamindenitkislány, ez hátborzongatóan igaz! GRATULA
Artemisz:Én is tudom, milyen folyton-folyvást várni,
hogy ezer ember közt talán csak feltűnik
az az egyvalaki,
aki persze mindig másfele jár;
Egyszer szembejön, csak tudni kell észrevenni
Utolsó vsz Rulz!
Alcar:
Teveled töltöttem
Nefelejcs napját...
Elanor:már nagyon rég olvastam tőled verset... ez minden eddiginél durvább, wazzz ez 8O 8O 8O földbedöngölt...

Kis hajó úszik a tengeren
Kis hajó ring a vizen
Szél fújja a vitorláját
De nem lát cápát, ráját
Mert hányadékban úszkál
Ürülék szigetek között
Taknyon, nyálon csúszkál
Alvadt vér fölött.
A kapitánya én vagyok
Kormányzom e tengeren
Vidám nótát dúdolok
Matrózsipka fejemen.
Néha lehorgonyzom
Egy rohadó fekély mellett
Ilyenkor nincsen gondom
Dalolok, iszom, pihenek.
Ebből áll az életem
Vidám egy élet ez, bizony
Nincs fájdalom, nincs félelem
Kis hajóm csak kormányzom.

Egy hang

Egy játék.Semmi több.
Ennyi csupán az ember.
Hús és vér a lélek fölött.
Bábok,hol követelmény a mester.

Jobb láb a bel után.
Jobb kéz is a balt követi.
Nézünk magunk elé bután.
Mindenki a monotont löki.

Föl és le,jobbra,balra.
Hát más irányt nem ismerünk?
Nézünk csak a fehér falra,
Színeket festeni nem merünk.

Kik a felvilágosultak?
Ők csak álmodozók!
Nekem mégis hősök voltak!
Az egyetlen változtatni tudók.

S most én szólok!
A közönség kiáltva hallgat.
Én is végre hangos vagyok!
Többé nem némítom el szavamat!

/én kíváncsi vagyok a véleményedre m.unokatesó/

Írok majd hozzászólásokat, kis türelem.... (már ha valakinek pont az enyém kell...)

19 óra alliterácója
Türelmetlen tipródás
Korvin körül, keringve
tündéri találkozáskor
régvárt remegés
szerelmes szemezés
hibátlan, hallgatag
mulatságos mozifilm
séta sötétben
bensőséges beszélgetés
kóborlás kézenfogva
aranyos ajándék
takarja torkomat
köszönöm, Kedvesem a
tizenkilenc távoli
gyémánt-gyönyörű
ódai órát:
Teveled töltöttem
Nefelejcs napját...

Kedves Szerzőink, Partnereink, Barátaink!

A közelmúltban nem kértünk műveket tőletek, mert főleg művészportrék voltak terítéken.
Most azonban kérünk, mivel elindítjuk tematikus és művészportré sorozataink mellett a hangos kortárs irodalmi antológiánkat (továbbiakban HAKIA).

Tehát kérünk benneteket, hogy küldjétek el legfrissebb alkotásaitok közül azt a kettőt, amely szerintetek jó és szeretnétek, ha bekerülne a HAKIA első "kötetébe", valamint nem került még kiadásra. Ha van kedvetek, akkor fűzzetek egy kis kommentárt is az alkotáshoz (pl. alkotás körülményei, mi ihlette a verset, mi az előzménye, amit gondoltok róla, vagy mások véleményét, ha már megmutattátok). Ezen felül azt is megadhatjátok, hogy férfi vagy nő olvassa fel az adott művet, ha műsorba kerül.

Remélem, hogy ez a kezdeményezésünk is elnyeri tetszéseteket és minél több jó alkotás érkezik.
Ha gondoljátok, szóljatok olyanoknak is, akik eddig nem szerepeltek nálunk.

A műveket várjuk HAKIA tárgy-jelzéssel Demjén Anetta kritikusunk nevére címezve e-mail-ben az a.zsoldos@chello.hu vagy az irodalmiradio@chello.hu címre.

A művek elhangázásnak időpontjáról a szokásos kör e-mail-ben tájékoztatunk benneteket.

Üdvözlettel
Zsoldos Árpád
Demjén Anetta
Bodrogi Viktor
Irodalmi Rádió
www.szinhaz.hu/irodalmiradio

Artemisz, akárkinek is írtad ezt a verset, ez nagyon szép!! Komolyan!!!! Nagyon megható, és nagyon teccett! :crying:

"..én is de jól tudtam régen,
milyen az az arcrepesztő kényszermosoly."

"..senki másnak nem fáj,
mert senkinek sem kell, mit adni akarok."

Huhh ez a pár sor..... :crying: :itscool:

Timona, Kriszana: csodás! Komolyan...

kriszana, ez a vers :agree:

Én is hoztam egy szabadverset. Akiknek szól, tudni fogják.

Két tünclánynak: (2004.11.01.)

Hiszen én is voltam számkivetett,
de az ember jódolgában feledi balsorsát,
holott én pontosan tudom, milyen,
ha úgy érzem, keserűségemmel tele van az ország;

És reménytelen szerelmem
lángra lobbantana akár egy templomot,
de csak belülről éget szét engem,
senki másnak nem fáj,
mert senkinek sem kell, mit adni akarok.

Én is tudom, milyen folyton-folyvást várni,
hogy ezer ember közt talán csak feltűnik
az az egyvalaki,
aki persze mindig másfele jár;

És én, aki most profán szemtelenséggel
szemébe kacagok a reményteleneknek,
én is de jól tudtam régen,
milyen az az arcrepesztő kényszermosoly.

Ó, de még mennyire hogy tudtam!

De az ember olyannyira állat,
hogy ha torkig falja magát,
már nem emlékszik rá, milyen az éhezés;
és azt hiszi, más éhezőnek
egy odavetett kis csontocska is elég.

Ma mikor sétáltam a temetőben láttam egy kiásott sírt. Eléggé elkeserített a dolog, hát ez lett belőle:

A kilakoltatott halottnak

Üres sírbolt tátong a semmibe,
nincs benne halott,
az emlékek gyertyalángja elfagyott.

Minden síron száz mécses,
ezen még sírkő sincs.
Hát igen, a rokonság nagy kincs.

Fagyott könnycseppek az arcokon,
kiforgatott szívek,
az angyalka szobor a semmibe réved.

Kidöntött sírkő a kerítés mellett,
erre mondják hogy eretnek,
holnap ide már mást temetnek.

S a gúny ként, mit a sors hint. A sírfelirat:
"Soha sem feledjük,
béke poraira"

Üdv!

Jaj, nagyon réágen voltam erre, és szégyenlem is érte magam, de teljes lelki roncs voltam. Azt hiszem most vagyok már olyan állapotban, hogy még kritikázni is tudok.

Timona: Hasonló, de nem ugyanaz: ez most pont nekem kellett. Nagyon elhagytam magam, és ez a vers nagyon megvígasztalt. Köszi.
Festmény: nagyon ari. Igazán kedves kis vers...
Festék csorog a fáról, avarrá válik a kámfor: tanulságos. Értem mire gondolsz.
Halottak napjára: kísérteties. Én ma voltam atemetőben, és hasonló érzések kavarogtak bennem. Csak én ezt nem tudom leírni ilyen szépen.
Adim: hát igen, ismerős felállás. A haknizó zenekarok...
Mau: minden jó ha a véger jó. És ennek a versnek a vége nagyon jó!
Rana: mi a baj???? Elég brutálisra sikeredtek ez a verseid, nem gondolod? Futkározik tőlük a hátamon a hideg. Húúú... 8O
Kriszana: jaj, olyan andalító ez a res... megtellik az ember szíve melegséggel. Nagyon szép lett!

Gondolatok

Plátói szerelem, s a ménes mellet embereket gyilkolnak halomra
A tűz velem, - Te a túl oldalon állsz! Én nézlek!
A kifröccsenő agyvelő a fekete bőrkabátomra csobban.
Fáj a fejem a sortűztől, s azt hiszem, rágyújtok.
Nézem, ahogy a tehetetlen emberek meztelen testei bábuként csuklanak össze.
Azon merengek, ha vége a háborúnak, a feleségemmel megnézünk egy jó színházi előadást.
Ki ki zökkent vágyaimból egy-egy könyörögve síró nő,
Egy hangos jajveszékelés.
Ám egy pillanat alatt ott vagyok a színházi álmaimban.
Feleségem szép hosszú kosztümben, bájolog, mert gyönyörű.
Hmm, kicsit eleredt az eső.
A rohamosztag több tisztjének elromlott a pisztolya.
Azt hiszem, abba kell hagynunk a mészárlást, míg esik.
Egyik másik cigarettára gyújtok, és látom megjött a következő rakomány.
Soha nem lesz vége ennek a napnak, mikor leszek már otthon.
Megszokott kis fotelemben, hátradűlve egy szivart gyújtva újságot olvasok.
Gyermekeim anyukkal a konyhában vannak, már kiérzik a friss sütemény illata.
Ghünter, hozzám jön, kizökkent álmaimból. Legszívesebben itt helyben lelőném.
Tiszta víz vagyok, és eléggé hideg, van, át kéne gondolni, mit adnak az emberre ily nehéz időkben.
Uram, egy féreg jelezte, hogy sok pénzt ad ha meghagyjuk az életét.
Férgeknek hívtuk, a likvidálandó személyeket.
A sütemény illatát érzem, a meleg otthon hívását, hogy Gyere!
Nem, kiálltok rá a tisztre, itt ma mindenki meghal.
Nem szerettem soha ezeket e korrupt nyámnyila mihaszna embereket.
Beállítanám a sorba legszívesebben őket is.
Jaj, vajon mit csinál most otthon a kedvesem?
Mesél hős apjukról a gyermekeknek?
Francinak veszek egy kisvasutat, ha vége a háborúnak.
Júlia megkapja azt a nagy babát melyért úgy áhítozott.
Istenem miért nem ülök egy meleg irodában, minden nap tudnék hazaüzenni.
Bajlódnom kell itt ezzel a sok szerencsétlennel.
Mikor elfogy az árú, hoznak még egy-két teherautónyit.
Teljesen kivesz, pihenésre vágyom.

DARWIN ALKONYA

A görcsösen szorító kéz, elválik a kérges fától
Ellenségként néz vissza, s múltat felejt.
De nem tükörképe, hisz most egymással szemben áll, e két alkotás.
Az Isteni terv, nevezzük mennyei alkotás, és e elégedetlen faj, kinek fent nincs maradás.
Való igaz, mind ketten fentről jöttek, de a réteg kicsit más.
Darwini faj, talán meguntad léted oly magasan, s leköltöztél hozzánk?
Talán nem érezte oly jól magát a magasban!
S lássátok, mily egyszerű is, - felegyenesedett!
Talán példát vett az Isteni fajról, talán nem.
Lehet ez volt beépülésének ravasz terve.
Mert e szinte azonos hasonulás, megtévesztő volt.
Csupán némi ?kis? eltérés mutatkozott.
A fejlődni, tanulni vágyó elme, állt szemben a tudatlan, változásra alig képes lénnyel.
Rejtett világok melyek néha kitárulkoznak, róluk árulkodnak.
A barbárság, vad csatajelenetek, fegyverek, s áldozatok.
Íme az egyik oldal poláris része.
S e másik párhuzamban, ott volt a jóság, a szeretet, Istennek emelt hatalmas Ziggurátok, szentéjek.
Ám a keveredés, ugye ti is belátjátok, és most már főleg könnyű dolgotok van.
Szóval: Elkerülhetetlen volt.
Nem kell, hogy besorold magad, Te melyik közegből jöttél!
Mert a életelvek, teljesen összekeveredtek, mára már.
Ám a hatalom, mindig valamilyen szinten az erőszak leképzett formájában merül alá.
A mennyei alkotás elhalványodni látszik teljesen, és a béketűrés helyet:
Békétlen idők nyilai záporozzák a Földet
Háborúk tombolnak szerte a világon! Emlékezzetek!
Görcsösen szorító kéz! ? már itt kifejezi az önvaló erőszakra való hajlamát.
A ragaszkodás, és a stabil helyzet, mely minden áron, égbe küldi akaratát,
S hátat fordítván ezzel a nem bukott világnak.
Mely törvény a nagy szent könyvében fektetett, mos elbukik a Föld nevű iskolában.
Mert a Darwini faj, lejött a fáról, és felegyenesedett.
Mert az Isteni alkotás lejött az égből, és meggörbült háttal alázkodott meg a gonosz előtt.
Bár kicsiny elmém tévedhet, mert a senki vagyok, a sok senki közt, és lehet hogy az Isteni terv része volt ez is.
Hisz tiszta föld, nem hullajthat honjából, férges magot.
A nap lemenőben van a hegyek között, beköszönt Darwin alkonya.
A Ziggurát tetejére, hatalmas sólyom madár szállt. Hallom most is a hangját.
A görcsösen szorító kéz elengedett Ám a szorítás még csak most veszi igazán kezdetét.

Egy utolsó emlék

Halott vér folyik szívemben,
a kés reszketésből hull a földre.
Sírást hallok elmémben,
a penge éle finoman csúszik a kézre.
Fut a halál.
Ölelve emeli kezét felém.
Menekülnék,de hiába,
hiszen tudom,hogy létem hamar véget ér.
Érzem,amint a kés utat talál bőrömön.
Eléri a lüktető húst,
s vérrel öntözi száraz garatját.
Melengető,ahogy vöröslik a kezem.
Gyönyörűen csillan meg a Hold a vérben.
Térdre hullok.
Hűvös csontok simítják meg az arcom,
majd a fekete semmi átölel.
Még hallok egy sikolyt.
Elnyelt a vérben úszó sötétség.

(ezt most a halloween-i bulin írtam.bocsi a rímtelenség miatt)