Versek

VCsF közbeni Mau-szójátszódás

Egyedül a Kényes Utak követelnek,
Fura nevet adnak a végteli jelnek.
Leszel-e a Kénytelen Úton az árnyék,
Tüköralak, éjbe vesző halovány kép?
Mutatom a rést, mi maradt ezer éven,
Kutatom a részem a részeg ölében.

20041016~1950vcsfBp


VCsF utáni pszichedeliáda:


a részeg metró

„dim dimension – deep depression”

éjfél után kettő perccel
lopva betűző fekete karok
sín a sötétben sajog idegen
hidegek a villanykörte napok
végállomásozó telefüvezett
zajló szívű neonalakok
egyedül a metró aki tovakúszik
dimenziódús fura dinamika
többétörve a törvényt

üresen ásít az üvegalak-ablak
kusza fala alagúttá alakul
csavarodik oda csavarogva
egy részeg lebeg a sínek alatt
metállatfaj lehet szegény
éjszínköntösü csuda tünemény
vére-bakancsa a szomoru-kemény
ez a fura fekete legény
tova-hova rejti a kését erei elől
édes a lédús vér még kevereg a sör
felette mondd mért remeg ez a föld

az éjjeli metró egyedül aludt ma
várta utolsó tovarohadását
sánta a szentem a színbe bementem
láttam amint fölös embereket hányt
méla sugárral a keserü anyátlan
hullahalomtüól zavaros agyában
kavarog a ritmus az éj fél

észkijáratot keresett
égire lelvén esze nevetett
aludt is tán egymaga keveset

az éjjeli metró tökegyedül alszik
szivedelikus az álma
az államásnak dől
és a színeiről
nem mond soha eleget a fény
ami beleveszik ama szürke remény
lénytelenébe

éjfél után kettő perccel
a részeg metró busa-buta fejjel
belefejel utak örök álmaiból szőtt
szürkealistakaróba
karóba feszíti a képet
amit az igazakon álló bosszura festett
hosszu ecsettel ez a valamire váró
teremüres átalakítás

éjfél után kettő perccel
lefagy ez a fekete idő-
gép okozata nincs node minek ide már
tudod örök ez a részeg éjjeli metró
retró-grádba utazik aki odatart
szürke szaturnuszalakkal a havi kötelék
szakad akadozik elevenen éget
vérfagyálló remeteremény
kesereg az utadon a haragos akarat is
ugye csupa fura-kusza ponyvaregény
ez az élet
halad az idő már
halod az időt ugye hallod
zakatol a hajnali metró
viszi kicsi szivedet
kilesed az utakat
tudod ugye mi marad

SEMMI

kettő perccel reggel előtt
a hajnali metró tökegyedül utazik
álmos város várod a számod
négy meg-a három a fekete határon
mindenki tűnik
mindegy ki tűnik
a hajnali metrót szavaid elűzik
a részeg metrót szavaira fűzik

200410162127Bp


Üdv:
-- Mau

Na helló minden ritmuskodónak és rímkedőnek. Volt ma ilyen VersesCsoportFoglalkozás, szerintem igen hangulatosra sikeredett, de ez itt nem az Élménybeszámolók topik. Két fontos közlendővel jöttem.

Az egyik, hogy aki szeretne részt venni a Verses Csoport foglalkozásain és még nem küldte be a Szimpla szonett elemzését a versescsoport@freemail.hu címre, az tegye meg minél sürgősebben. Amennyiben jó tempóban tudunk előrehaladni a verstani és stilisztikai alapok elsajátításával, a későbbiekben már nem lesz mód újak csatlakozására. Ez bizony egyfajta mostvagysoha szituáció.

A másik, bővebb dolog az előzővel kapcsolatos, nevezetesen az, hogy esetleg néhányan úgy gondolhatják - ahogy korábban jópáran rebesgettek is ilyesmiket -, hogy egyrészt a VersesCsoport egy elitista képződmény, másrészt hogy a VCSF-ek átveszik a korábbi VersesTalik helyét.

Nos: a VersesCsoport egyelőre nem elitista, de nemsokára valószínűleg nagyképű és fennhéjázó kultúrsznobokká változunk - ez most vérkomoly -, úgyhogy akit érdekel a dolog, most jöjjön.

A VersesTalik, amelyek a versekkel, versolvasással kötetlenebben foglalkozó, nem elitista emberkék találkozója volt a korábbiakban, NEM SZŰNHETNEK MEG, mint rendszeres jelenség.
Miután a VersesCsoport létszáma limitált, míg verskedvelő arcok jó sokan vagyunk, minden bizonnyal bőven lesz igény hagyományos VersesTalikra is. Tessék nyugodtan ilyesmit szervezni, és nem kirekesztésnek, meg ilyesminek venni a VersesCsoport létét.

code a rat the monster on doom in it

Alcar: 8O ez a max reakció amit most ki tudok facsarni magamból Gyönyörű...
Nima:ez nagyon ott van :itscool:
Mau: az egész vers nagyon szépen van összerakva, de az utolsó versszak ráteszi a koronát

Ma délutáni termés Hát hja, ramaty idő van...

Tolvajod

Nyálkás hideg nyaldossa arcomat,
csípős szellő fésüli hajamat.
Jégcsöppek csapkodják csupasszá lett nyakamat,
mert kínosan keresem ölelő karodat.

Kabáton átnyilalló lehelet,
szálkásnak látom e bús türelmet.
De ettől még kívánom hűséges szerelmed,
s szarkaként fosztom ki csillogó szívedet…

---

Esik

Az arcomra simuló esőcseppek,
összemossák ömlő könnyeim.
Letörölni így sokkal könnyebb,
tán más nem látja küszködő vágyaim.

Elképzellek…

Elképzellek halvány fátyoltánccal
körülöttem légiesen keringve,
kedvesen nevetve,
ahogy a finom szatént kacéran
simítod csillogó arcomra
vérem forráspontig izzítva,
s amíg a szemem lehunyva
hátam mögött érzéki csókot hintesz finoman
nyakamra és átölelsz két karoddal
Kedvesem!
Kívánja testem a vágyó test ritmusát,
forró s kapkodó lélegzeted érzem
kérem
s vágyom még ezt a borzongató érzést
Nem lehet elég ez a szerelem,
kell nekem
S kell Neked, érzem mindenemben…

És a vad vágyódás percei után csak foglak
ereszteni nem akarlak
de nem is tudlak,
csak tartani két karomban
ahogy nyugodtan alszol
zárt szempillákkal, amikor csókot sem merek adni,
mert olyan szép
a kép
s békés, ahogy itt nyugszol ölemben,
s vigyázhatlak, védhetlek Téged, szerelmem.

[size=9:38gcp56q]Találtam egy angol nyelű forditást a lent általam közzétett német nyelvű versről: [/size]
[size=9:38gcp56q]Ha vki esetleg egyik nyelvben sincs túlságosan otthon- és ragaszkodik hozzá-, annak küldhetek priviben egy általam átírt magyar példányt, de az messze nem adja vissza tökéletesen az eredetit Talán jobb volna megkérni vkit, akinek van Brecht verseskötete és mondjuk benne van, akkor beszúrhatná ide... persze csak ha van rá igény. [/size]
[size=9:38gcp56q]
Bertolt Brecht

I hear you don’t want to learn anything

I hear you don’t want to learn anything.
I gather from that: you’re millionaires.
Your future is assured — it lies
bright and clear before you. Your parents
have fixed things so that your feet
won’t get bruised on any stones. So you don’t need
to learn anything. You can stay
the way you are.

Should some difficulties nevertheless arise — since the times,
so I hear, are uncertain —
you’ve got your Leaders, who’ll tell you exactly
what you’ve go to do so things will go well for you.
They’ve consulted the ones
who know the truths
that are valid for all time
and the prescriptions that always work.

With so many who are for you
you don’t need to lift a finger.
Of course, if things were different,
you’d have to learn. [/size]

ötperces kocka

Szintén kváziszéplelkű tömegközlekedésieszköz-szülemény.

Mosoly

Ha eltűnik mind a Lesz, meg a Volt,
mutass nekem egy tiszta mosolyt!
Nem vegytiszta,
nem fajtiszta,
csak mit a holnap nem vonhat vissza,
mutass nekem egy tiszta mosolyt!

Ott van a cseppnyi gyerek szemében,
a szeretőében, ki párjára néz –
szíve fehér, csak ruhája ében –
s öröklét-jövőt eszébe idéz.

Mint a linker, ki békén a világra tekint –
urbán messiás, egómártír,
ki rohanó embert perc-csendre int,
s titkon lét-hosszú ős verset ír.

Ha eltűnik mind a Lesz, meg a Volt,
mutass nekem egy tiszta mosolyt!
Nem vegytiszta,
nem fajtiszta,
csak mit a holnap nem vonhat vissza,
mutass nekem egy tiszta mosolyt!

Mi tisztára mossuk a Lét mosolyát
fehérítőben, tintavérban
alakon, jeleken, fénykoron át
mossuk tisztára a Lét mosolyát!

200410151652tkxH

Üdv:
-- Mau

Timona írta:

Nimrocco mirimafea írta: Müsstest du lernen.

Ez nem musstest, u-val?
Bocsánat,ha nem,nem vok én penge németből

Itt müsstest, mert feltételes mód legalábbis asszem

Akkor jó Én ahhoz nem értek,még nem vettük.

Suhifarok írta: izéé, Timona, nem akarsz hozzámvágni egy magyar példányt? )

Kerestem magyar forditást, de nem találtam max egy szórul szóra dologra tudsz esetleg rábeszélni, de egy szép átforditást nem vállalnék be

reggel dermedt mosolyal ébrettem a napra,
most este van és a vigyor ismét kiült az arcomra.

izéé, Timona, nem akarsz hozzámvágni egy magyar példányt? )

Nimrocco mirimafea írta: Müsstest du lernen.

Ez nem musstest, u-val?
Bocsánat,ha nem,nem vok én penge németből

Itt müsstest, mert feltételes mód legalábbis asszem

Müsstest du lernen.

Ez nem musstest, u-val?
Bocsánat,ha nem,nem vok én penge németből

Gemo:emlékszem. És köszönöm. [size=9:11updis7](a többit élőben...)[/size]

Ne erölködjetek szarok a versek )))))))))))))))))))) Nem jók. Királyak.

Tim...: Te is hiányzol 8O 8O 8O hát ööö kb ennyi értelmeset tudok erre mondani Nagyon szép lett! Köszönöm
Nima: Üt minden sora, rendesen. Mély gratula hozzá.
Halálvirág: Dekoratív kielégülés... méghogy nem jó!!!

No, most akkor nem saját mű, mégcsak nem is érthető nyelven van , de ezt egyszer meg kellett tanulnom kötelező jelleggel, kicsit beletörött a nyelvem mire sikerült, de ha nagyon erőlködök az 1. vsz a mai napig megy kútfőből Amúgy tanúlságos darab...

Bertolt Brecht

Ich habe gehört, ihr wollt nichts lernen

Ich habe gehört ihr wollt nichts lernen.
Daraus entnehme ich: ihr seid Millionäre.
Eure Zukunft ist gesichert- sie liegt
Vor euch im Licht. Eure Eltern
Haben dafür gesorgt, dass eure Füsse
An keinen Stein stossen. Da musst du
Nichts lernen. So wie du bist
Kannst du bleiben.

Sollte es dann noch Schwierigkeiten geben, da doch die Zeiten
Wie ich gehört habe, unsicher sind
Hast du deine Führer, die dir genau sagen
Was du zu machen hast, damit es euch gut geht.
Sie haben nachgelesen bei denen
Welche die Wahrheiten wissen
Die für alle Zeiten Gültigkeit haben
Und die Rezeprte, die immer helfen.

Wo so viele für dich sind
Brauchst du keinen Finger zu rühren.
Freilich, wenn es anders wäre
Müsstest du lernen.

Ugye senki nem felejtette el, h holnap 2-től versescsoport-foglalkozás(VCSF) lesz a CDFűben ?!

Aki érdemben részt akar venni a munkában, és még nem küldte el a dolgozatát a Szimpla szonettről, de jönne, az hozza magával a szöveget és a róla való gondolatait!

Helló népek!
Régen jártam erre, s még régebben nyögtem hozzá a dolgokhoz. Szemezgetés az új élményekből:
Nav:
Adim: Kész a leltár...?
Halálvirág: Dekoratív kielégülés... :agree:

A Kivételesnek

Miért csak az éj mesél neked?
Nincs senki más, kinek szavát meghallgatnád?
Ébredj fel. Nézz fel. Emelkedj fel.
Oszlik a homály.
Nem vagy egyedül. Sosem voltál.
Mindig látni fogsz és mindig vágyod majd a vakságot.

Szárnyat adtam, látod?
Ne csapkodd, ne nyújtogasd;
Nem fogom visszavenni.
Nem azért téptem le magamról, hogy visszaadd.
Nincs hozzá jogod.

Falra akasztottuk a vágyat.
Néha ránézek; nálam felejtetted.
Adós vagy, tudod? El kell vinned, hogy törleszthess.
Már nálad vannak a szemeim, a szavaim, a testem.
Vidd a vágyamat is. Úgyis a tiéd.

/Miért magadnak mesélsz?
Nincs senki más, ki meghallgatná szavad?
Ébredek. Figyelek. Indulnék feléd.
Nem látok a ködtől.
Egyedül vagyok. Merre mentél?
Nem látlak és sosem foglak már látni./

Pészah Matild kalandjai a vadludakkal.

Egymás fülébe lihegtünk, miközben bennem volt, a volt
Röfögtünk mez?kön, s illatokat szagoltunk, orrunkkal.
Fülemülefüttyöt utánoztunk fenekünkkel, és nyaltuk a nagy fagyit.
De Te, kedvesem fogszabályzóddal mosolyogtál rám.
És én, nyálas tekintetemmel, és kilós zselés hajammal, az arcodba nyaltam.
Izzadságszagúak voltunk, s mégsem érdekelt akkor minket.
Csak szaladgáltunk, hancúroztunk, futkároztunk, és nagyokat kempingeltünk.
Emlékszel még, mikor ugattam neked? Mikor te válaszul nyávogtál.
És én jól pofán vágtalak. Sajnálom! De jól esett látni, ahogy pityeregsz, mint egy taknyos.
Este kibékültünk a folyónál, amikor nem bírtál már szükségleteiddel.
S mint a felh? ami kiüríti tartalmát, úgy zúgott alá bel?led a víz.

Te is hiányzol!

Tinta leszek, mely irást mímel,
s segitem rajzod,
hogy formázzon képet.
...
Egy fecske csinálhat nyarat!
Szárnyalj kérlek,
amint lehet veled repülök!
...
Feltöltöm a poharad.
Két mézédes sóhaj-
ez még nem oltja szomjunkat.
...
Üveg leszek házad ablakán,
melegséget hozok minden hideg órán.
Kár, hogy csak messziről bámullak.
...
Békakirály csókom feloldja átkod,
s királylányt is játszok,
ha ez felszabadít.
...
Másik feled én vagyok,
s magam is csak félember nélküled.
Kimondom: Szeretlek!

Egy.... barátomnak.... azt hiszem.... [size=9:2cmrm6n5]Neked, Zarándok. De hsiz tudod....[/size]

Mondd, emlékszel még a vízesés tetejére?
Ahol mohás kövek állnak ki a vízből?
Emlékszel, mikor mezítláb álltunk rajta?
S vártunk egy lökést a széltől?
Valahogy vicces a vég,
erről is beszéltünk
Meg arról, hogy de jó volna örökké élni
és együtt mászni meg
az élet magas hegyeit
és mondtál te nekem olyat,
amit a mai napig nem értek
de nem merek kérdezni, mert félek
talán így tudod meg,
- és ezt nem akarom -
hogy ugyanígy beszélek.
Remegtünk együtt a hidegben
akkor nosztalgiáztunk
és az ég alatt állva morogtunk
a vértől bőrig áztunk
és te mondtál nekem olyat,
amire hevesen bólogattam
hittem neked és arra gondoltam
de jó, hogy nem vagyok egyedül.
Mondtál nekem olyat
amire a fejemet ráztam
pedig tudtam, hogy igaz,
csak már százszor elhibáztam
mondtál olyat, amire hümmögtem
és visszamondtam másnak, pedig
nem hittem el az egészet
se neked, se nekik.
És mondtam neked olyat,
amire bólogattál hevesen
meg olyat mondtam, amit
imádok és rabja lettem teljesen,
holott tudom, hogy nem jó így
mégse teszek semmit.

Ha egyedül utazom a villamos
síkos ütközőjén, arra gondolok,
hogy miért nem jutottál eszembe tegnap
amikor mindennek másképp kellett volna lennie.
Nem ismerem magam, ezt tudom
de legalább téged ismernélek jobban
De te sem ismersz! Én nem így akartam!
Mondd, hogy még mindig emlékszel
a pusztán való hosszas ordításunkra
s az utána lett bűzre!
Ugye emlékszel még a metróra,
s a gönc-öl-szekérre?
Ezen is ámultam, hidd, el!
Csak én nem tudok beszélni!
De higgy nekem, nekem is van
magánterületem! Ugye tudod?
Most nem hagysz itt, ugye?

Sajnálom, hogy változtam
meg azt is sajnálom, hogy nem
de bánom már azt a négy év
hiábavaló matematikát
és sajnálom, hogy az egzisztencializmus
nem jelent nekem semmit
vagy csak olyasmit, amit te nem tudhatsz meg
sajnálom a lenullázódott én-féltekét
és a kifeléforduló rejtett-magam
Kérlek, ne keresd az okot, mert
nem vagyok elfucserált nincsjövőmjelölt
csak egy túl cinikus, túladagolt ómen
De te ne fuss, ha látsz, mert nem hozok bajt
bár már ezt se hiszem el teljesen
az a rossz jel, ha csökken az egóm
Remélem még tekintünk le együtt
a Nagy Föntökről, ahonnan majd
Pilinszky-t hümmöghetsz, s én Blake-t,
akit azért nem értek, mert nagyon szeretek
de majd megértem, s akkor majd mesélek,
s te bólintasz majd valahogy,
csak a szemed végét ne lássam,
s a puppillád ne tükrözze önmagam
Remélem az Angyal-vízesés majd zarándokhely lesz
de addig érjük be a tömörség csapjaival
nem sírok miattad, mert nem erről szól
de azt már most előre megmondhatom,
egy helyen fogok csak miattad
tiszta szívből zokogni: sírodon.

2004-10-10 17:30

Gemini Omen (Halálvirág)

Zarándok’ Mist-nek.
Eltemethetnek élve is, kedves

Meztelencsiga: Ez nagyon jó.

Ez nagyon nem.



Dekoratív kielégülés

Hatalmamban áll nem meghalni
És hatalmamban áll élősködni
Megtehetném a repülést is
És élve eltemethetném magam


Rég nem érdekel már, hogy ki mit mond
Én akkor is itt vagyok.
Tökély a lelkem és a testem is
Annyira szép vagyok, hogy a virágok
Elhervadnak szégyenükben

Nincs rajtam semmi hiba és még közkedvelt is vagyok
Jókat lehet velem röhögni
Akkor is itt állok most és ugrom
Zuhanok és zuhanok

A gyárban kifelejtettek egy fontos alkatrészt
Emiatt a hiány miatt még
azt se tudom megmondani, hogy mit hagytak ki

Sóhajom nincs és beszélni is csak némán tudok
Beintenék az embereknek, de nem merek
Rövidzárlatos lettem
Vagy hosszúzárlatos
Egyre megy, vagy kettőre

Nem voltam gyerek
Hát hiába nőttem fel
Szavazz rám, és esküszöm jó leszek
Vagy mélyen a zsebedbe nyúlok és kifizetlek
Válassz hát, gyermekem!
Árva vagyok, és senkim sincs
Ezért téged akarlak megnevelni
A saját hibáimnak benned nincs helye
Szóval te ne legyél tökéletes.

Szülőszobában lelem a végzetem
Pityeg a piperkőc proli családapa
Csak magyaráz, és azt se tudja, hogy rég nem vagyok ott

Ha bántanak, légy kedves
De magadban ordíts, vagy zokogj
Ha uralni akarnak légy hideg
De udvarias
És magadban röhögj hangosan
Tudd, hogy a legjobbtól tanulhatsz

Sokkold a rendszert! Légy szertelen
Ütni való, csöves rendszertelen
Akkor húzd ki magad,
Ha letettél valamit az asztalra
Mondjuk a kezedre ragadt köpéseket
Vagy a ganajt, amivel már nem tudtál mit csinálni

Nem mondhatja senki, hogy tessék lenyelni mindent!
Engem aztán ne oktasson senki!
Én nem akarok rendes ember lenni!
Csöves vagyok! Féreg vagyok!

Kajamaradékból festek egy művet
Jaj, de okos vagyok,
Jaj, és milyen ügyes
Kockafejem van, de mit kapok érte?
Szart se, mert nem is számít

Akkor leszek képtelen kispofa
S bámulom a koporsó tetejét
Meg hallgatom a papot
Mégis elástam magam
Jó, ez mégiscsak az én bűnöm

Egy csöves vagyok csupán
Kezét nyújtja feléd
Kissé megremeg
Felöklendezik egy köpetet
(Az élet, tükörfóliába burkolva)
Az anyák visítva húzzák el a gyerekeiket
A csecsemők felsírnak
A csávók meg leköpnek
A nénik szemében az aszfalt része
Tökéletes részeg
Csavargó
Magányosan, mosolyogva hal meg.




/Engem aztán ne oktasson senki!
Én nem akarok rendes ember lenni!/
ETA, vagy Beatrice, még ezt se tom.

Hali!

Valóban semmi gond (hmmm.... köszi az aggodalmat, kedves Artemisz), csak nálam így jött be az őszi elmúlás... Kicsit talán magamra vettem...
Alcarnak igaza van, és Timnek is.
Egyébként Alcar, tutkós lett a versed, már le is mentettem. Igen kifejező...
Narmo, jók az ellentéteid, de az "új" ikonodnak Nihil nem biztos, hogy örülni fog...

ADIM a Des

"Hátra kell lépni, hogy nagyobbat lehessen előreugrani."

Narmo: kislányom, jók ezek:)
mecsi: ez nagyon bejött nálam! komolyan!!!
ADIM: igen, a vízöntőket elkapja időnként valami, amikor épp tele van a hócipőjük valamivel... de nem tart soká szerencsére:) Tetszik a versed.
Tim..., ramba: köszi:)

Valami hiányzik...
Csak töltőtoll vagyok
tinta nélkül.
Nem kékül
a papír mozdulataim nyomán;
rajzaim s írásaim
láthatatlan sírnak létezésük után.

Csak egy fecske vagyok,
de szárnytalan…
Hasztalan
nézem az eget, repülni vágyom
dél felé, de nem lehet…
Télen a magányos fagyhalálra várok.

Csak egy pohár vagyok,
ámde üres;
sajnos nem
adhatok hűsítő italt neked,
kiszáradt torkok tőlem
kérnek szomjoltást, amit most nem tehetek meg.

Csak egy ablak vagyok
üvegtelenül…
A ház kihűl,
ahogyan a hideg vigasztalan
áthatol; csípős széltől
várnak védelmezést, ámde haszontalan.

Csak egy béka vagyok
királylány nélkül…
Nem szépül
tükörképem, ha előtte állok…
Elvarázsolt királyfi
vagyok, megváltó csók híján csúf maradok.

Csak szerelmes vagyok…
Én Kedvesem!
Csak lesem
az óramutatót, ahogy lassan
és kínzóan vánszorog…
Nélküled félembernek érzem magam.

Artemisz, ne aggódj! ADIM vízöntő optimizmusának alapja, hogyha kicsit rossz a kedve azt papirra veti, versbe szedi, utána minden rendben van! Különben az ősz mindenkiből kihozza az elmúlás feelinget...
[size=9:yfhti3i2]Ugye bratyó? Minden okesz!? [/size]
Hja, s megjegyezném, hogy marha jó kis vers lett belőle, dobókocka rulez

Isteneeem!

Adim, mi lelt? Hová lett a Vízöntő-optimizmusod? Bántott valaki?

Gyönyörűszép! 8O

Ha most meghalnék...
találnának egy gyűrűt az ujjamon
őszi levelek fonnyadnának hajamon
zsebemben egy dobókocka lapulna
mellette zsebkendő, zöldteás cukorka
s két szikkadt gesztenye kuporogna
kulcscsomómmal nem nyitnék több ajtót
találnak majd helyettem más sereghajtót
farzsebemben aprópénz,
már nem adok többet
szemem a túlvilágra néz
ne hullajts értem könnyet
befejezetlen álmaim
tűnnének el nyomtalan
kifakulnának vágyaim
de szabad lennék s gondtalan

Niph:ez a szössz, ez nagyon igaz! Érdemes megfogadni a benne rejlő tanácsokat!
Peredhil:az Armageddon, enyhén provokativ és erősen politikai töltetű... viszont a záró sor
Narmo:Fekete Világban fehér szándék.
Fehér Fényben fekete Árnyék.Ez jó!
A Röpke lüktetése nekem nagyon tecc!
Alcar:Szerintem a szülinapos irtóra meg lesz hatva ettől a verstől
SÚ::LOL:
mecsi/navad:mindig fájdalmas, ha elvesztünk valaki számunkra fontosat...