Galadriel naplója Másodkor 5. rész

700. első hó havának első napja

Ulmotól vett szomorú búcsú után elindultunk új telephelyünk felé. Eregion lesz az.

Most épp a helyszínen vagyunk, és a jónép megpróbál várost alapítani. Elég nehezen megy. Azt hiszem, időszerű lesz közbelépnem, mielőtt a viták elfajulnak. (Vitaalapok: az ablakok rácsosak vagy négyzetalakúak legyenek-e, a termek hány méter magasak legyenek, stb. az, hogy statikailag mi bír el mit, nem érdekes, merthogy az Úrnő- azaz én- majd megtámogatja egy kis varázslattal. Még jó, hogy nem akarnak befalazni).


Harmadik hó eleje:
Hosszas veszekedés és vita után csak megépült a város. Gyönyörű szép, és a városalapítás örömére Celebrimbor kitalálta, hogy a noldák mutassák meg, hogy ők is tudnak testvériesen viselkedni. Tehát ennek örömére megalakult a Gwaithir-i -Mirdain, azaz az Ékkőfaragók népe. Kíváncsi vagyok, meddig tart eme nagy testvériség.

Két hét múlva:

Nem is tudtam, hogy a hülyeség is összekötő erő lehet. Ma reggel ugyanis rémülten rontott be Amroth, hogy jöjjek gyorsan, mert Celebrimbor megőrült, de olyan szinten, hogy kötelet is hozni kéne.

Hát az történt, hogy a törpöktől összehordatott egy nagy rakat istállótrágyát és a testvérkéivel egyetemben abban hempereg. Amikor undoromat legyőzve közelebb mentem hozzájuk, és megkérdeztem, mi ennek az oka, azt felelték, hogy Celebrimbor kitalált egy új varázslatot. Valami kotyvalékba beletett egy darab vasat, mindezt jól körülbástyázta a trágyával, és ezen az egészen való hempergés a varázslat, merthogy a jó meleg majd vegyi folyamatokat indít el. Szeretném azt látni, hogy a vasból hogy lesz mithril...

Három nap múlva:
jól sejtettem én, sehogy. Celebrimborra ráparancsoltam, hogy AZONNAL tüntesse el mocskot. Erre rámnéz, és nagylelkűen közölte, hogy már behordta - az én kiskertembe. Azt hittem, hogy megüt a guta. Tiszta szerencse, hogy se Celeborn, se Amroth nem voltak idehaza, különben bele se szeretek gondolni, mit kapott volna drága rokon.

Természetesen úgy néztem rá, hogy azonnal felfogta, hogy a dolgot ahogy behozta, ki is viszi onnan a bánatos fenébe. Utána meg mind elém jön, bűzteleníteni.

Három nap múlva: sikerült tisztességes szagot varázsolnom a városnak és az őrült bandának.

Eruhantale

Ma végre megértek az első gyümölcsök. Ennek örömére este tüzet gyújtottunk, és engem kértek meg, hogy vigyek végbe egy kis mágikus tűzgyújtást. Háát.. mit ne mondjak, akik emlékeztek még a doriathi hasonló fegyvertényemre, némileg lemeredve várták az eredményt.

A dolog lényege, ahogy Amrothnak elmesélte az apja:
-Nézd fiam, anyád akkoribban tökéletsített dolgokat, csak még hát nem volt egészen tisztában az erejével. Thingol ezt nem tudta, így őt, meg Finrodot kérte meg, hogy egy ünnepély alkalmával gyújtsák meg az örömtüzet. Egy szernecse volt, hogy Finrod, aki ismerte a húgát, takarékra állította magát. De az eredmény így is az volt, hogy 100 méteres körzetben a robbanás mindenkit a földhöz vágott.
-És mit szóltak a népek hozzá?

Finrod:
-Öcsém, hugi ezzel Nargothrondban négy nagyobb lakosztályt simán ki lehett volna robbantani.
Melian: jó lesz, az, kislányom, csak még az arányokat kell megtanulnod..
Mablung: Benned aztán van szufla, kislány!
Thingol, miközben egy bokorból szedtük kifelé:
-Na igen, de a feladat nem az volt, hogy az erdőt gyújtsa ki..

Ezt már én se hagyhattam szó nélkül:
Nézzétek, az igazi az volt, amikor Feanor robbantott Valinorban.
Az idősebb noldák mind helyeseltek.
A történet lényege a következő- fogtam neki elmesélni.
Egy szép reggel ahogy sétáltam, valami irtózatos robaj hallatszott, és abban a pillantban a levegőben találtam magamat. Kiderült, hogy nemcsak én, hanem 2000 méteres körzetben mindenki, élünkön Manweval, meg a tanácskozásra összegyűlt sasokkal, akik szegények csukott szárnnyal és értetlen tekintetel repültek, csodálkozva, hogy hogy kerültek ők a levegőbe, amikor nem is akartak.
A nagy repülés közben elég érdekes mondatok hangzottak el, de a legjobb volt Tulkász bemondása, amit a saok és Finrod felé intézett:
-Nyissátok már ki a szárnyaitokat, és Te is, fiam!!!
Ulmo, aki észlelte a veszélyt, nevezetesen, hogyha földet ér a nép, hát placcsnni fog, kiárasztotta a tengert, amiből kisebb szökőár lett. Viszont azzal az előnnyel járrt, hogy senki se sérült meg komolyabban.

Mikor ki- ki kikecmergett a vízből, Finrod elgondolkodva megszólalt:
-Ebben a világban semmi nem biztos.. eddig úgy volt, hogy csak az repül, aminek szárnya van. Csak egyet szeretnék tudni: vajon mit sikerült Feanornak összegányolnia?

Közben odaért Tulkász, aki azt feszegette, hogy ki kellet volna a jónépnek nyitni a szárnyát. Mire én:
-Dehát Finrodnak nincs is szárnya!!
Mire a bátyám:
-Tényleg?
Sajnos eközben odaért Aredhel is, aki a következőt kérdezte:
-De miért nincs?
-.....
-De amikor repültél!!! és tudvalévőleg csak az repül, aminek szárnya van.. Hol rejtegedet őket? Naaa, léécciiii....te olyan varázslatos vagy..
-nézd, Aredhel, ha akarod, levetkőzöm neked, hogy megkeresd a szárnyam, mert én eddig nem találtam. De szerintem értelmesebb, ha Feanornál érdeklődsz, hogy hogy tett szert fél Tirion a repülés képességére.

Mint kiderült, úgy, hogy Feanor olyan szeren kísérletezett, amivel a bányajáratokat lehet mélyíteni, és valami nitrátos cuccot hozott össze, amiben túladagolta a kovaföldet. amikor látta, hogy nagyon sistereg, kirohant vele, és elhajította jó messzire- egyenesen a főtérre.

-Anya- szólalt Amroth- és Feanor fiai mit reagáltak a dologra?
-Hát, fiam, én csak arra emlékszem, hogy Maglor igencsak tépetten elénk állított, és közölte, hogy szerzett egy úja dalt, majd rázendítetett:
"Szállj velem, még nem repültem senkivel, szállj velem, hidd el fentről minden szép"*

-Te szentséges Iluvatar- sóhajtott fel Celeborn- csoda, hogy még megvan az ép eszed, kedvesem....
-Hát igen- kapcsolódott be Celebrimbor is- a nagyapa fura egy szerzet lehetet...


Évközép napja reggel

Celebrimborból kiütközött a nagyapja vére. Tűztáncot akart járni. Szívdobogva beszéltem le róla, és elmeséltem, hogy Feanor hogy járt a hasonló mutatvány alkalmával.
-Hogyan, mama, hogyan?- kérdezte izgatottan Amroth, aki az apja révén már tud egyet s mást valinori viselt dolgaimról.
-Hát, fiam, először is összeégett a lába, de olyan színvonalon, hogy azonnal Yavannához kellett vinni. De mivel akkor még nem volt elég erőm, hogy végiglevitáltassam, így beleraktam egy talicskába, és elkezdtem vízzel locsolni a lábát, maitől majdnem megütötte a guta. Közölte, hogy meg akarom ölni a vízzel. Mondtam nem. Eközben szerencsére odajött Melkor, aki megfogta a taligát és elkezdte tolni. Vesztünkre szembetalálkoztunk Finroddal, kai először azon kezdett el gondolkodni, hogy melkor és Feanor vajon mennyit és mit ihattak, de amikor engem is meglátott, akkor már tudta, hogy valami egyéb irányú ténykedés történt. Feanor persze neki is elkezdett hablatyolni, hogy azonnal szóljon rám, hogy ne öntözzem vízzel a lábát.
-Idefigyelj Feanor, azért kell a víz az égett részre, mert az hűti a szövette, így nem ég meg az alsóbb része a bőrödnek. vagy ha jobban tetszik, nem égsz csontig.
-Jaaa.. akkor locsold Nerwen, locsold.. és ha a hajaddal meg is törölnéd...**
-Fejezd be, Feanor- szólt rá Melkor.
-Na jó- szólalt meg a fivérem- akkor most én megyek Yavannához. Ezzel elovagolt. Hogy Yavannától mit kapott Feanor azt nem részletezem, de az egészben az volt a legszebb, hogy geyszer csak rádöbbentem, hogy melkor simán ellevitáltathatta volna Feanort. Megkérdeztem, miért nem tette.
-Nézd- felelte- azt gondoltam, hogy aki ennyirre hülye, az csak hadd szenvedjen.
-És hol égette meg a lábát?
-Kikotort egy nagy rakat parazsat a konyhánkban, hogy nekem azzal meglepetést szerezzen.
-Sikerült, igaz?- kérdezte Amroth.
-Tökéletesen. Különösen, hogy nálunk ápoltuk vagy két hétig.

Egy hónappal később.

Ma betakarítottuk a termést. Elég szép meló volt, de a nagy egyetértés még mindig működőképes, már ami Celebrimborékat illeti. Én nehezen értem meg, hogy minek a kaszanyélre is rubintot tenni, de hát mindegy.

A törpök nagyon sebesen bányásszák a mithrilt, Celeborn meg morog, attól tartva, hogy még valamit előkaparnak a föld mélyéből, aminek nagyon nem fognak örülni. Nos, a törpöket ismerve és a Tükör alapján ez igen reális veszély.

Télközép napja:

ma hálát adtam Iluvatranak és az összes valának eme szép, és mozgalmas évért, és főleg azért, hogy T. rokon meghazudtolva a vérvonalat, összefér a töbiekkel. Hiába, Cirdan jó nevelése úgy látom segített valamicskét.



*Napoleon Boulevard: Szállj velem
**Biblia-utánérzés

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére