Bővebben itt olvashatsz a csapatok vezetőiről

Eregioni tündék

Magyalföld, a Mitheithel folyó és a Ködhegység között elterülő erdős, ligetes dombvidék a másodkor legnagyobb egybefüggő nolda királysága, mely fölött Galadriel távozása óta Fëanor unokája, Celebrimbor uralkodik. Az itt élő tündék szorgos kovácsok, ékszerészek, építészek és művészek, akik nagy örömöt lelnek kétkezi munkájukban, és büszkén vallják, hogy csarnokaik vetekszenek Valinor palotáival. Szoros, nyüzsgő kereskedelmi kapcsolatot, sőt, barátságot ápolnak Hadhodrond törpjeivel, akiktől számos olyan titkos tudást sajátítottak el, mellyel más tünde sehol nem rendelkezik. Büszkeségük és alkotókészségük azonban gőggel és féltékenységgel párosul, mindegyikük a legjobb akar lenni, ezért kíváncsin lesik egymás titkait, eredményeit, és titkos társaságokat hoznak létre, hogy néhány bizalmas barátjukkal felülkerekedjenek a többieken.

Lindoni tündék

Szürkerév, Középfölde legnyugatibb kikötője, ahonnan a Valinorba menő hajók indulnak, Círdan, a Hajóács királysága, ahol főleg telerekből, kisebb részt noldákból és sindákból álló népe élén Középfölde leggyönyörűbb hajóit készítik. Lindon nép hajósokból, hajóácsokból, halászokból, tengerészekből és térképészekből áll, jobban szeretik az utazás örömét, a szél süvítését és a sós habok páráját, mint a kő és érc szépségét, számukra a tenger moraja a legszebb zene. Szívélyesek, de maguknak valók, akiknek a szemében mindig ott ül az elvágyódás. A nolda királyságok viszályában nem vesznek részt, Círdan igyekszik mindenkivel semleges, baráti viszonyt fenntartani, mert végül minden tünde Valinorba hajózik, így ő, mint a kikötő ura nem pártoskodhat. Ez a semlegesség népére is jellemző, azonban sokszor párosul kalandvággyal és a felfedezés, az új világok és új titkok iránti kíváncsisággal.

Lothlórieni tündék

Az Aranyerdő, a Ködhegység keleti oldalán, az Anduin völgyétől nyugatra elhelyezkedő hatalmas, összefüggő erdőség ezüst törzseivel, arany leveleivel, fákra épített házaival és éjjel csillagos égként fénylő virágos rétjeivel a csodák és mesék birodalma, ahol Galadriel és Celeborn uralkodnak. Galadriel a legelőkelőbb nolda vérvonal leánya, Finrod nővére, Finarfin nagykirály lánya, Finwë unokája, így Fingon, Gil-galad apja és Curufinve, Celebrimbor apja unokanővére. Népe szinte kizárólag sindákból áll, akik az erdő sűrűjében, a csillagfényben, a vadállatok és madarak között érzik jól magukat – zárkózott és óvatos nép, akik folyamatos háborúságban állnak az orkokkal, és ez harciassá, de gyanakvóvá teszi őket. Viszonyuk a törpökkel közel sem baráti, és gyanakvón néznek a númenoriakra is, akikben hódítókat látnak.

Hadhodrondi törpök

Khazad-dûm királyságának törpjei több törzsből származnak, melyek közül a legerősebb és legnagyobb Durin népe, élén magával III. Durinnal, Hadhodrond királyával. A földmélyi csarnokokat, folyosókat, bányákat, termeket, vermeket és lépcsőket a törpök szorgalmas munkával a kemény, élő sziklából vájták ki nemzedékek sora alatt, és a terület egyszerre erőd, bánya, város és királyság számukra. Khazad-dûm legrégebbi és legszebb része a Nagy Kapuk közelében elhelyezkedő terület, mely hét szintből áll, és magába foglalja a gyönyörűen díszített Mazarbul Termét is. A törp királyságot és Magyalföldet a nyugati kapu köti össze, mely a noldák és a törpök egyedülálló barátságát és szövetségét jelképezi, Narvi és Celebrimbor keze munkája. Hadhodrond törpjei szorgalmas, keményen dolgozó, bátor nép, aki egyaránt örömét leli a kereskedelemben és a mélység kincseinek felfedezésében. Előszeretettel dolgoznak együtt eregion kovácsaival és ékszerészeivel, gyakori a baráti versengés a két nép között.

Lond Daer-i emberek

A Nyugathon, a sziget, melyet a dúnadánok a Valáktól kaptak, Középfölde partjaitól távol, a tenger közepén emelkedik, hosszú hajóútra a szárazföldtől, melyet Elros Tar-Minyatur leszármazottai uralnak – jelenleg épp Tar-Telperiën, az Ezüstkirálynő, Númenor tízedik uralkodója és második királynője, aki keveset törődik Középföldével, és figyelmét lekötik a királyi család ügyei és országa belügyei. Mégis, a kalandor kedvű, kiváló hajós és csillagász númenoriak már évtizedek óta telepeket, kereskedelmi lerakatokat, kikötőket építenek Középfölde nyugati partvidékén, Belfalas öblétől a Baranduin torkolatáig. A Gwathló torkolatában áll a legnagyobb númenori erőd-kikötő, Vinyalondë, az Új Kikötő, más néven Lond Daer, melyet Tar-Telperiën királynő ükapja, a hatodik uralkodó alapított. Vinyalondë kormányzója jelenleg a királynő unokaöccse, a trónörökös, Minastir herceg, aki élénk érdeklődést mutat Eregion, a noldák, a gyönyörű fegyverek és ékszerek iránt, és akinek vezetésével a folyón végig dúnadan kereskedők járnak. Lond Daer lakói, bár ízig-vérig dúnadanok, mások már, mint a szigetlakók – sokan közülük második, harmadik vagy negyedik nemzedékből származnak, sosem látták Númenort, és sajátos, gyarmati kultúrát alakítottak ki Középföldén, mely szikárabb, vadabb és egyszerűbb, mint az anyaországi.

Númenori emberek (az ún. "senior" csapat)

Nyugathon, a sziget, melyet a dúnadanok a valáktól kaptak, Középfölde partjaitól távol, a tenger közepén emelkedik, hosszú hajóútra a szárazföldtől, melyet Elros Tar-Minyatur leszármazottai uralnak – jelenleg épp Tar-Telperiën, az Ezüstkirálynő, Númenor tízedik uralkodója és második királynője. Függetlenül attól, hogy Tar-Telperiën királynőt mindenki zárkózott, magába fordult, a világ iránt érdektelen uralkodónak írja le, a királynőben bőven van életerő és tettvágy. Bár a kalandot nem szívleli, és az, hogy sosem ment férjhez, jól mutatja, mennyire nem érinti meg a vágy és érzelem, nem erélytelen és nem tétlen. Bár már elmúlt kétszáz és ötven esztendős, még ifjúnak néz ki, és a trónt csak negyven éve foglalta el apja, Tar-Súrion halála után. Udvarának néhány tagjával, tanácsadóival, a númenori nemesség kalandvágyó ifjaival hajóra száll, hogy meglátogassa trónörökösét, és tiszteletét tegye az eldák királyai, Galadriel, Celebrimbor, Círdan és Gil-galad előtt. A noldák egy része féltékenyen néz a númenoriakra, mert Valinor fényéhez közel élnek, míg a dúnadáon többsége irigy a tündék örök életére és megígért békéjére Valinorban.