Idézetek a dúnadánokról
GYU/1(FR)/Prológus/1. A hobbitokról/19.o.:
"Akkoriban még dúnadánok is éltek ott, a tengerentúli Nyugathonból jött embernép királyai, de a számuk egyre fogyatkozott, és Északi Királyságuk kezdett mindenfelé pusztasággá válni." ... "A hobbitok minden bizonnyal ebben az időben sajátították el az ábécét és a betűvetést a dúnadánoktól, akik viszont jóval régebben, a tündéktől szerezték a tudományukat."
Indeed, a remnant still dwelt there of the Dúnedain, the kings of Men that came over the Sea out of Westernesse; but they were dwindling fast and the lands of their North Kingdom were falling far and wide into waste.
...
It was in these early days, doubtless, that the Hobbits learned their letters and began to write after the manner of the Dúnedain, who had in their turn long before learned the art from the Elves.
.../23.o.:
"Valószínű, hogy az építőmesterség, sok más mesterséggel együtt, a dúnadánoktól származott."
It is probable that the craft of building, as many other crafts beside, was derived from the Dúnedain.
.../2. A pipafűről/25.o.:
"Az kétségtelen, hogy a valódi pipafű élvezetének szokása az elmúlt évszázadokban Bríből terjedt tovább a törpök és más hasonlók, mint például a kószák, mágusok vagy vándorok között, akik jártukban-keltükben áthaladtak a vidéken, amelyen ősidők óta keresztezik egymást az utak."
And certainly it was from Bree that the art of smoking the genuine weed spread in the recent centuries among Dwarves and such other folk, Rangers, Wizards, or wanderers, as still passed to and fro through that ancient road-meeting.
.../26.o.:
"De még a gondori dúnadánok is elismerik: pipába először a hobbitok tömték."
But even the Dúnedain of Gondor allow us this credit: Hobbits first put it into pipes.
.../I. könyv/2. fejezet - A múlt árnyéka/91.o.:
"És hiábavaló lett volna minden igyekezetem, ha nem kapok segítséget egy barátomtól: Aragorntól, aki a mostani idők legnagyobb kószája és vadásza."
And my search would have been in vain, but for the help that I had from a friend: Aragorn, the greatest traveller and huntsman of this age of the world.
.../3. fejezet - Hármasban sem rossz/127.o.:
"A Kószák tudni fogják, hogy merre jársz, és akiknek hatalmukban áll jót tenni, majd nyitva tartják a szemüket."
The Wandering Companies shall know of your journey, and those that have power for good shall be on the watch.
.../8. fejezet - Köd a Sírbuckákon/209.o.:
"- Ma már kevesen emlékeznek reájuk - dünnyögte Toma -, de néhányan még ma is folytatják a vándorlást: elfelejtett királyok gyermekei, magányosan járnak; és óvják a meggondolatlan embereket a gonosztól.
A hobbitok nem értették a szavait, de valamiféle látomásban felderengett előttük az elmúlt évszázadok sokasága, mint egy hatalmas, árnyékos mező, amelyen magas és zord férfiak vonulnak fényes kardokkal, s az utolsónak egy csillag van a homlokán."
'Few now remember them,' Tom murmured, 'yet still some go wandering, sons of forgotten kings walking in loneliness, guarding from evil things folk that are heedless.'
The hobbits did not understand his words, but as he spoke they had a vision as it were of a great expanse of years behind them, like a vast shadowy plain over which there strode shapes of Men, tall and grim with bright swords, and last came one with a star on his brow.
.../9. fejezet - A Pajkos pónihoz címzett fogadóban/213.o.:
"Azokban az időkben egyetlen másik emberfajtának sem voltak települései ezen a nyugati vidéken, legalább száz mérföldre a Megye határától. De a Brín túl elterülő vadonban titokzatos vándorok jártak. A Brí-beliek a kószák népének hívták őket, és semmit sem tudtak az eredetükről. Magasabbak és sötétebb bőrűek voltak a Brí-beli embereknél; éles szemükről és hallásukról csodákat meséltek, s arról is, hogy értik az állatok és madarak nyelvét. Dél felé kóboroltak, ahogy épp a kedvük tartotta, és kelet felé is, egészen a Ködhegységig; de az utóbbi időben megfogyatkozott a számuk, és csak ritkán mutatkoztak. Ha felbukkantak, mindig sok hírt hoztak a távoli földekről, és mindenki lenyűgözve hallgatta különös, régi történeteiket; de a Brí-beliek nem barátkoztak velük."
In those days no other Men had settled dwellings so far west, or within a hundred leagues of the Shire. But in the wild lands beyond Bree there were mysterious wanderers. The Bree-folk called them Rangers, and knew nothing of their origin. They were taller and darker than the Men of Bree and were believed to have strange powers of sight and hearing, and to understand the languages of beasts and birds. They roamed at will southwards, and eastwards even as far as the Misty Mountains; but they were now few and rarely seen. When they appeared they brought news from afar, and told strange forgotten tales which were eagerly listened to; but the Bree-folk did not make friends of them.
.../215.o.:
"Odalent, ahol az Út jobbra kanyarodott a domb lába felé, jókora fogadó állt. Réges-rég épült, amikor az utakon még sokkal nagyobb volt a forgalom. Brí ugyanis egy régi útkeresztezés mellett terült el; az árkon túl, a falu nyugati végében egy másik ősi út keresztezte a Keleti utat, s a régmúlt időkben sok ember és másféle nép utazott rajta. A Keleti Fertályban még mindig így mondogatták:
furcsa, akár a Brí-beli hírek
- ez a mondás a régi időkből származott, amikor az északról, délről és keletről jövő utasok sok mindent meséltek a fogadóban, és megyei hobbitok is gyakrabban odajártak, hogy meghallgassák, mi újság a világban. De az Északi Királyság már régen elnéptelenedett, és az Északi úton most már nemigen járt senki: benőtte a fű, és a Brí-beliek Füves útnak hívták.
De a Brí-beli fogadó még megvolt, és a fogadós személye mit sem veszített jelentőségéből. Itt gyűltek össze a négy falu ráérős, beszédes és kíváncsi lakosai, kicsik és nagyok egyaránt; itt pihentek meg a kószák és más vándorok vagy utasok (főleg törpök), akik a hegyek felé igyekeztek, vagy arról jöttek a Keleti úton."
Down on the Road, where it swept to the right to go round the foot of the hill, there was a large inn. It had been built long ago when the traffic on the roads had been far greater. For Bree stood at an old meeting of ways; another ancient road crossed the East Road just outside (he dike at the western end of the village, and in former days Men and other folk of various sorts had travelled much on it.
Strange as News from Bree
was still a saying in the Eastfarthing, descending from those days, when news from North, South, and East could be heard in the inn, and when the Shire-hobbits used to go more often to hear it. But the Northern Lands had long been desolate, and the North Road was now seldom used: it was grass-grown, and the Bree-folk called it the Greenway.
The Inn of Bree was still there, however, and the innkeeper was an important person. His house was a meeting place for the idle, talkative, and inquisitive among the inhabitants, large and small, of the four villages; and a resort of Rangers and other wanderers, and for such travellers (mostly dwarves) as still journeyed on the East Road, to and from the Mountains.
.../221.o.:
"A padokon mindenféle figurák üldögéltek: Brí-beli emberek, helybeli hobbitok (ezek a fejüket összedugva társalogtak), más törpök és néhány bizonytalan külsejű alak, aki az árnyékos szegletekben foglalt helyet, úgyhogy nemigen lehetett tudni, mifélék."
On the benches were various folk: men of Bree, a collection of local hobbits (sitting chattering together), a few more dwarves, and other vague figures difficult to make out away in the shadows and comers.
.../222.o.:
"Frodó egyszerre csak észrevette, hogy egy különös külsejű, viharedzett arcú ember, aki ott ül az árnyékban a fal mellett, szintén nagy érdeklődéssel figyeli a hobbitok beszélgetését. Nagy söröskupa állt előtte, és időnként szippantott egyet hosszú szárú, érdekes faragású pipájából. Ahogy kinyújtotta a lábát, látszott puha bőrcsizmája: jól illett a lábára, de már nagyon kopott volt, és jócskán elborította a rászáradt sár. Vastag, sötétzöld posztóköpenyt viselt, szorosan maga köré vonva, s bár a szobában meleg volt, csuklyáját sem vetette hátra, úgyhogy az arca árnyékban maradt; csak a szeme csillogása látszott, ahogy a hobbitokat figyelte.
- Ki az az ember? - súgta oda Frodó egy alkalmas pillanatban Papsajt úrnak. - Azt hiszem, őt nem mutatta be.
- Az? - súgta vissza a fogadós, és csak a szemével vágott arra, a fejét nem fordította oda. - Nem nagyon tudom. Ő is a jövő-menő emberek közül való: mi úgy hívjuk őket, hogy kószák. Nemigen nyitja ki a száját, de ha úgy tartja a kedve, érdekeseket mesél. Néha eltűnik egy hónapra vagy akár egy egész évre, aztán megint felbukkan. Tavasszal elég sokszor megfordult erre, de az utóbbi időben csak ritkán láttam. Az igazi nevét még sohase hallottam, de errefelé csak Vándor néven emlegetik. Jó sebesen tud járni azon a hosszú lábán; hanem azt már senkinek sem mondja meg, hogy miért siet annyira. De hát mi úgy szoktuk mondani Bríben, hogy akár nyugat, akár kelet: mind a kettő furcsa szerzet... mármint a kószák és a megyeiek, ha meg nem sértem."
Suddenly Frodo noticed that a strange-looking weather-beaten man, sitting in the shadows near the wall, was also listening intently to the hobbit-talk. He had a tall tankard in front of him, and was smoking a long-stemmed pipe curiously carved. His legs were stretched out before him, showing high boots of supple leather that fitted him well, but had seen much wear and were now caked with mud. A travel-stained cloak of heavy dark-green cloth was drawn close about him, and in spite of the heat of the room he wore a hood that overshadowed his face; but the gleam of his eyes could be seen as he watched the hobbits.
'Who is that?' Frodo asked, when he got a chance to whisper to Mr. Butterbur. 'I don't think you introduced him?'
'Him?' said the landlord in an answering whisper, cocking an eye without turning his head. 'I don't rightly know. He is one of the wandering folk - Rangers we call them. He seldom talks: not but what he can tell a rare tale when he has the mind. He disappears for a month, or a year, and then he pops up again. He was in and out pretty often last spring; but I haven't seen him about lately. What his right name is I've never heard: but he's known round here as Strider. Goes about at a great pace on his long shanks; though he don't tell nobody what cause he has to hurry. But there's no accounting for East and West, as we say in Bree, meaning the Rangers and the Shire-folk, begging your pardon.
.../10. fejezet - Vándor/233.o.:
"Elég éles a hallásom - folytatta halkabban -, és ha eltűnni nem tudok is, jó sokat vadásztam már mindenféle vad és éber lényekre, és rendszerint sikerül elérnem, hogy ne lássanak meg, ha nem akarom."
'I have quick ears,' he went on, lowering his voice, 'and though I cannot disappear, I have hunted many wild and wary things and I can usually avoid being seen, if I wish.
.../234.o.:
"- Nem, semmi rosszat nem gondolok az öreg Papsajtról. Csak hát nem nagyon szereti a magamfajta rejtélyes csavargókat. - Frodó nagyot nézett. - Ugye, nem valami bizalomgerjesztő a külsőm?"
'No, I don't think any harm of old Butterbur. Only he does not altogether like mysterious vagabonds of my sort.' Frodo gave him a puzzled look. 'Well, I have rather a rascally look, have I not?'
.../235.o.:
"De hadd mondjam el, hogy jól ismerek minden talpalatnyi helyet a Megye és a Ködhegység között, mert ezen a tájon barangolok már hosszú évek óta. Idősebb vagyok, mint amennyinek látszom."
But I may say that I know all the lands between the Shire and the Misty Mountains, for I have wandered over them for many years. I am older than I look.
.../240.o.:
"Hanem én, ha uraságod helyében volnék, nem nagyon állnék szóba egy kószával."
'But if I was in your plight, I wouldn't take up with a Ranger.'
.../243.o.:
"Akit folyton üldöznek, néha terhesnek érzi a bizalmatlanságot, és barátságra vágyik. De hát, gondolom, a külsőm ellenem szól.
- Mi tagadás... legalábbis első pillantásra - nevetett Pippin hirtelen megkönnyebülve, miután elolvasta Gandalf levelét. - De mi a Megyében úgy szoktuk mondani: hiába csinos a külső, ha a belső csintalan; és azt hiszem, a mi külsőnk se lesz sokkal csinosabb, ha még egypár napig sövények aljában meg árkokban heverészünk.
- Attól, hogy valaki pár napig vagy hétig, vagy akár egy évig is kóborol a vadonban, még nem lesz olyan, mint Vándor - felelte a furcsa külsejű idegen. - És ha nincs keményebb fából faragva, mint az, aki az előbb kinevetett, alighanem könnyen belepusztulna az ilyesmibe."
A hunted man sometimes wearies of distrust and longs for friendship. But there, I believe my looks are against me.'
'They are - at first sight at any rate,' laughed Pippin with sudden relief after reading Gandalf's letter. 'But handsome is as handsome does, as we say in the Shire; and I daresay we shall all look much the same after lying for days in hedges and ditches.'
'It would take more than a few days, or weeks, or years, of wandering in the Wild to make you look like Strider,' he answered. 'And you would die first, unless you are made of sterner stuff than you look to be.'
.../245.o.:
"Az elmúlt években sokszor én őrködtem helyette a Megye határain, amikor neki másfelé volt dolga. Gandalf nem szokta őrizetlenül hagyni a határokat."
I have often kept watch on the borders of the Shire in the last few years, when he was busy elsewhere. He seldom left it unguarded.
.../11. fejezet - Tőr a sötétben/255.o.:
"Addigra egész Brí felbolydult. Frodó eltűnése vagy mutatványa; a Fekete Lovasok felbukkanása; az istállók kifosztása, és nem utolsósorban az a hír, hogy a Vándor nevű kósza csatlakozott a titokzatos hobbitokhoz: mindez olyan érdekes volt, hogy ki tudja, hány eseménytelen esztendőre ellátta mesélnivalóval a helybelieket."
By that time the whole of Bree was buzzing with excitement. Frodo's vanishing trick; the appearance of the black horsemen; the robbing of the stables; and not least the news that Strider the Ranger had joined the mysterious hobbits, made such a tale as would last for many uneventful years.
.../259.o.:
"A mocsár alattomos volt és megtévesztő, s a puha ingoványban még a kószák sem találtak volna állandó ösvényt."
The marshes were bewildering and treacherous, and there was no permanent trail even for Rangers to find through their shifting quagmires.
.../265.o.:
"A kószák is rúnákkal írnak, és néha ők is elvetődnek errefelé."
Rangers use runes, and they come here sometimes.'
.../267.o.:
"Nem messzire a domboldalban egy tiszta vizű forrást találtak, mellette pedig alig egy-két napos lábnyomokat. Magában a mélyedésben nemrég kihunyt tűz nyomai látszottak, és más jelek is arra mutattak, hogy itt valaki nagy sietve tábort ütött. a domb felőli oldalon néhány legördült szikladarab hevert. mögöttük Samu szép rendben feltornyozott tűzifára bukkant.
- Nem tudom, nem az öreg Gandalf járt-e itt - fordult Pippinhez. - De akárki volt is, biztosan azért rakta félre ezt a fát, mert vissza akart jönni." ... "Kószák is jártak erre nemrég, az biztos. Ők hagyták ott a tüzifát. De újabb nyomokat is találtam, amelyek nem a kószáktól származnak."
Not far away they found a spring of clear water in the hillside, and near it footprints not more than a day or two old. In the dell itself they found recent traces of a fire, and other signs of a hasty camp. There were some fallen rocks on the edge of the dell nearest to the hill. Behind them Sam came upon a small store of firewood neatly stacked.
'I wonder if old Gandalf has been here,' he said to Pippin. 'Whoever it was put this stuff here meant to come back it seems.'
...
Rangers have been here lately. It is they who left the firewood behind. But there are also several newer tracks that were not made by Rangers.
.../269.o.:
"Körös-körül mindenütt néptelen volt a táj, nem számítva a madarakat és az állatokat: ezt a barátságtalan vidéket a világ minden élőlénye elkerülte. A dombokon túl néha fel-felbukkantak a kószák, de csak nagyon gyéren, és gyorsan továbbáltak."
The lands ahead were empty of all save birds and beasts, unfriendly places deserted by all the races of the world. Rangers passed at times beyond the hills, but they were few and did not stay.
.../270.o.:
"- Van az erdőben élelem elég - felelte Vándor -, bogyók, gyökerek, füvek; ha meg muszáj, a vadászathoz is értek egy keveset." ... "Sok régi történetet és legendát tudott, tündékről és emberekről s az Óidők jó és rossz tetteiről."
'There is food in the wild,' said Strider; 'berry, root, and herb; and I have some skill as a hunter at need.
...
He knew many histories and legends of long ago, of Elves and Men and the good and evil deeds of the Elder Days.
.../12. fejezet - Menekülés a Gázlóhoz/280.o.:
"A derékszíján lógó zacskóból valami növény hosszú leveleit húzta elő.
- E levelekért - mondta - messzire kellett elmennem, mert e csupasz dombokon nem nő; de az Úttól délre, a sűrűben, az illatuk után rájuk találtam. - Elmorzsolt egy levelet az ujjai közt; kellemes, kissé csípős illata volt. - Szerencse, mert ez az a gyógyító Fű, amit a Nyugat Emberei hoztak Középföldére. Ők
athelas
-nak hívták, de manapság nagyon ritka, s csak olyan helyek közelében nő, ahol egykor ők laktak vagy táboroztak; északon nem is ismerik, csak néhányan, akik megjárták a Vadont."
From the pouch at his belt he drew out the long leaves of a plant.
'These leaves,' he said, 'I have walked far to find; for this plant does not grow in the bare hills; but in the thickets away south of the Road I found it in the dark by the scent of its leaves.' He crushed a leaf in his fingers, and it gave out a sweet and pungent fragrance. 'It is fortunate that I could find it, for it is a healing plant that the Men of the West brought to Middle-earth.
Athelas
they named it, and it grows now sparsely and only near places where they dwelt or camped of old; and it is not known in the North, except to some of those who wander in the Wild.
.../II. könyv/1. fejezet - Találkozások/305.o.:
"S Középföldén maradt még néhány olyan, mint Arathorn fia Aragorn. A Tengeren túli királyok fajtája már kis híján kihalt. Megeshet, hogy a Gyűrű-háború lesz az utolsó kalandjuk.
- Ezt komolyan mondod, Vándor valóban a régi királyok véréből való? - kérdezte csodálkozva Frodó. - Én azt hittem, már réges-rég eltűnt valamennyi. Azt hittem, Vándor csak egy kósza.
-
Csak
kósza! - kiáltotta Gandalf. - Drága Frodóm, hiszen pontosan a kószák azok: a Nagyok népének utolsó maradékai. Már máskor is segítettek nekem; s az eljövendő időkben is rászorulok a segítségükre; mert mi ugyan elértük Völgyzugolyt, de a Gyűrű még nem pihent meg."
But there are few left in Middle-earth like Aragorn son of Arathorn. The race of the Kings from over the Sea is nearly at an end. It may be that this War of the Ring will be their last adventure.'
'Do you really mean that Strider is one of the people of the old Kings?' said Frodo in wonder. 'I thought they had all vanished long ago. I thought he was only a Ranger.'
'
Only
a Ranger!' cried Gandalf. 'My dear Frodo, that is just what the Rangers are: the last remnant in the North of the great people, the Men of the West. They have helped me before; and I shall need their help in the days to come; for we have reached Rivendell, but the Ring is not yet at rest.'
.../314.o.:
"De bátyjai, Elladan és Erohir a világot járták vándorúton; olykor messze-messze ellovagoltak az északi kószákkal, soha el nem feledvén anyjuk kínszenvedését az orkok odúiban."
But her brothers, Elladan and Elrohir, were out upon errantry: for they rode often far afield with the Rangers of the North, forgetting never their mother's torment in the dens of the orcs.
.../320.o.:
"- És miért hívnak Dúnadánnak? - kérdezte Frodó.
-
A
dúnadánnak - helyesbített bilbó. - Itt gyakran hívják így. Azt hittem, tudsz már annyit tündéül, hogy megértsd:
dún-adan
, a Nyugathon embere, azaz númenori."
'And why do you call him Dúnadan?' asked Frodo.
'
The
Dúnadan,' said Bilbo. 'He is often called that here. But I thought you knew enough Elvish at least to know
dún-adan
: Man of the West, Númenorean.
.../2. fejezet - A Tanács/338.o.:
"- Ő Arathorn fia Aragorn - mondta Elrond. - Isildurnak, a Minas Ithil-i Elendil fiának atyák hosszú során át egyenes ági származéka. Ő az északi dúnadánok feje, s ebből a népből már nem sokan maradtak."
'He is Aragorn son of Arathorn,' said Elrond; 'and he is descended through many fathers from Isildur Elendil's son of Minas Ithil. He is the Chief of the Dúnedain in the North, and few are now left of that folk.'
.../339.o.:
"Nehéz életem volt, s hosszú; s a mérföldek, amelyek Gondort e helytől elválasztják, csak csekélyke hányada annak, ahányat vándorútjaim számlálnak. Sok-sok hegyen és sok-sok folyón keltem át, sok lapályt tapodott a lábam, még Rhůn és Harad távoli földjén is, ahol idegenek a csillagok.
De az otthonom, ha van ilyen, Észak. Mert itt éltek töretlen sorban sok-sok nemzedéken át Valandir származékai. Napjainknak bealkonyult, kevese maradtunk; még a Kard is új örzőre szállt át. De ennek, én mondom, Boromir, hamarosan vége. Mi, a vadon kószái, vadászok és magányos emberek vagyunk - de űzőbe vesszük az Ellenség szolgáit is; hisz azok nemcsak Mordorban, hanem másutt is megtalálhatók.
Ha Gondor, Boromir, vitéz bástya, a mi szerepünk más. Sok gonosz jószág létezik, aminek erős falaitok és fényes kardjaitok nem képesek ellenállni. Más országokról, a határaitokon kívül, ti nem sokat tudtok. Béke és szabadság, azt mondod? Ha mi nem vagyunk, Észak aligha tudja, mi az. Már ezt is, azt is elpusztította volna a félelem. De ha fekete rémek szállnak alá a lakatlan dombok közül, vagy kúsznak ki nap nem járta erdők sűrűjéből, előlünk menekülnek. Ki merné az utat járni, s a békés földek, az együgyű emberek otthonának biztonsága hová lenne éjnek évadján, ha a dúnadánok aludnának, vagy mindet elnyelte volna már a sír?
S köszönetet még kevesebbet kapunk, mint ti. az utazók ferde szemmel néznek, a parasztok csúfneveket akasztanak ránk. Egy hájgombócnak, aki egynapi járóföldre lakik az Ellenségtől, mely megdermesztené a szívét és falucskáját romba döntené, ha mi nem őrködnénk szakadatlanul, én "Vándor" vagyok. De másként mégsem tehetünk. Ha az együgyű népek nem tudják, mi a gond és a félelem, az úgy van rendjén, s nekünk őriznünk kell a titkot, hogy ne is tudják meg soha. Az én fajtámnak ez a dolga, mióta világ a világ, és fű nő a földön."
I have had a hard life and a long; and the leagues that lie between here and Gondor are a small part in the count of my journeys. I have crossed many mountains and many rivers, and trodden many plains, even into the far countries of Rhůn and Harad where the stars are strange.
'But my home, such as I have, is in the North. For here the heirs of Valandil have ever dwelt in long line unbroken from father unto son for many generations. Our days have darkened, and we have dwindled; but ever the Sword has passed to a new keeper. And this I will say to you, Boromir, ere I end. Lonely men are we, Rangers of the wild, hunters - but hunters ever of the servants of the Enemy; for they are found in many places, not in Mordor only.
'If Gondor, Boromir, has been a stalwart tower, we have played another part. Many evil things there are that your strong walls and bright swords do not stay. You know little of the lands beyond your bounds. Peace and freedom, do you say? The North would have known them little but for us. Fear would have destroyed them. But when dark things come from the houseless hills, or creep from sunless woods, they fly from us. What roads would any dare to tread, what safety would there be in quiet lands, or in the homes of simple men at night, if the Dúnedain were asleep, or were all gone into the grave?
'And yet less thanks have we than you. Travellers scowl at us, and countrymen give us scornful names. "Strider" I am to one fat man who lives within a day's march of foes that would freeze his heart or lay his little town in ruin, if he were not guarded ceaselessly. Yet we would not have it otherwise. If simple folk are free from care and fear, simple they will be, and we must be secret to keep them so. That has been the task of my kindred, while the years have lengthened and the grass has grown.
.../344.o.:
"Ennek már tizenhét esztendeje. Hamarosan megtanultam, hogy a Megye körül a legkülönfélébb kémek, még vadállatok és madarak is, gyülekeznek, s csak mélyült a félelmem. A dúnadánok segítségét kértem, s ők kettőzött éberséggel őrködtek fölöttünk; én pedig kiöntöttem a szívemet Aragornnak, Isildur utódának."
'That was seventeen years ago. Soon I became aware that spies of many sorts, even beasts and birds, were gathered round the Shire, and my fear grew. I called for the help of the Dúnedain, and their watch was doubled; and I opened my heart to Aragorn, the heir of Isildur.'
.../3. fejezet - A Gyűrű délre megy/372.o.:
"A felderítők egy része már elindult. Holnap újabbak mennek. Elrond tündéket küld, s azok kapcsolatba lépnek a kószákkal, s talán Thranduil népével is a Bakacsin-erdőben. Aragorn is elment Elrond két fiával. Föl kell deríteniük körös-körül minden földet, sok-sok mérföldnyire, mielőtt bármit is tennénk."
'Some of the scouts have been sent out already. More will go tomorrow. Elrond is sending Elves, and they will get in touch with the Rangers, and maybe with Thranduil's folk in Mirkwood. And Aragorn has gone with Elrond's sons. We shall have to scour the lands all round for many long leagues before any move is made.
.../374.o.:
"A hobbitok már majdnem két hónapja éltek Elrond házában, a november is elmúlt, magával vitte az ősz utolsó foszlányait, s már december derekán járt az idő, mikor a felderítők kezdtek visszaszállingózni. Némelyik északon járt, a Szürke-Omboly forrásain túl, az Etten-mocsarakban; mások nyugaton, s Aragorn meg a kószák segítségével átkutattak minden földet a Szürke-víz mentén egészen Tharbadig, ahol a régi Északi út egy romváros mellett a folyót keresztezi."
The hobbits had been nearly two months in the House of Elrond, and November had gone by with the last shreds of autumn, and December was passing, when the scouts began to return. Some had gone north beyond the springs of the Hoarwell into the Ettenmoors; and others had gone west, and with the help of Aragorn and the Rangers had searched the lands far down the Greyflood, as far as Tharbad, where the old North Road crossed the river by a ruined town.
.../380.o.:
"Aragorn csak Andúrilt viselte az oldalán, más fegyvere nem volt, s zöld-rozsdabarna ruhában kelt útra, mint aki erdőbe indul."
Aragorn had Andúril but no other weapon, and he went forth clad only in rusty green and brown as a Ranger of the wilderness.
.../2(TT)/III. könyv/1. fejezet - Boromir halála/13.o.:
"Időről időre mégis lehajolt, s a földet fürkészte, mert a hobbitok lépte könnyű, s még egy kósza sem olvassa könnyen a nyomaikat; a csúcstól nem messze egy csermely keresztezte az útját, s ott, a nedves földön rátalált arra, amit keresett."
Every now and again he bent to the ground. Hobbits go light, and their footprints are not easy even for a Ranger to read, but not far from the top a spring crossed the path, and in the wet earth he saw what he was seeking.
.../2. fejezet - Rohan lovasai/31.o.:
"A csillagok halaványak; s én olyan fáradt vagyok, mint életemben ritkán, olyan fáradt, amilyen egy kósza sosem lehet, ha jó nyom van előtte, amit követnie kell."
The stars are faint; and I am weary as I have seldom been before, weary as no Ranger should be with a clear trail to follow.
.../5. fejezet - A fehér lovas/110.o.:
"- Talán - hagyta rá a tünde -, de lehet, hogy itt még egy nehéz csizma sem hagyna nyomot; sűrű a gyep és rugalmas.
- Egy kósza ettől nem jön zavarba - mondta Gimli. - Egyetlen meghajlott fűszál elég Aragornnak, hogy olvasson belőle."
'Maybe,' said the Elf; 'but a heavy boot might leave no print here: the grass is deep and springy.'
'That would not baffle a Ranger,' said Gimli. 'A bent blade is enough for Aragorn to read.
.../9. fejezet - Ez-az Vasudvardról/205.o.:
"Maga köré tekerte szürke köpönyegét, elrejtette páncélingét, s kinyújtóztatta hosszú lábát. Majd elnyúlt hanyatt, s egy gyér füstfelhőt bocsátott ki a száján.
- Nicsak! - mondta Pippin. - Visszajött a Vándor, a kósza!
- Sose is ment el - mondta Aragorn. - Én vándor is vagyok, meg Dúnadán is, Gondoré is vagyok, meg az Északé is."
He wrapped his grey cloak about him, hiding his mail-shirt, and stretched out his long legs. Then he lay back and sent from his lips a thin stream of smoke.
'Look!' said Pippin. 'Strider the Ranger has come back!'
'He has never been away,' said Aragorn. 'I am Strider and Dúnadan too, and I belong both to Gondor and the North.'
.../IV. könyv/4. fejezet - Füvekről és nyúlpörköltről/330.o.:
"Közelükben, a sötét babérmeggy pöttyös árnyékában két ember őrködött. időről időre, ahogy melegebb lett, levetették az álarcukat, hogy hűtőzzenek, s Frodó látta, hogy jóképű férfiak, hajuk sötét, szemük szürke, arcuk szomorú és büszke. Halkan beszélgettek, kezdetben a Közös Nyelven, de a régebbi idők modorában, aztán átváltottak a maguk nyelvére. Frodó meglepve észlelte, hogy ez a tünde-nyelvvel azonos, vagy alig különbözik tőle; csudálattal nézett rájuk, mert tudta, hogy déli dúnadánok, Nyugathon Urának leszármazottai.
Egy idő múlva megszólította őket, de csak vonakodva, óvatosan válaszolgattak. Az egyiket Mablungnak, a másikat Damrodnak hívták, Gondor katonái voltak, ithiliai portyázók, annak a népnek a fiai, amely valamikor Ithiliában élt, mielőtt lerohanták volna."
Close by, just under the dappling shadow of the dark bay-trees, two men remained on guard. They took off their masks now and again to cool them, as the day-heat grew, and Frodo saw that they were goodly men, pale-skinned, dark of hair, with grey eyes and faces sad and proud. They spoke together in soft voices, at first using the Common Speech, but after the manner of older days, and then changing to another language of their own. To his amazement, as he listened Frodo became aware that it was the Elven-tongue that they spoke, or one but little different; and he looked at them with wonder, for he knew then that they must be Dúnedain of the South, men of the line of the Lords of Westernesse.
After a while he spoke to them; but they were slow and cautious in answering. They named themselves Mablung and Damrod, soldiers of Gondor, and they were Rangers of Ithilien; for they were descended from folk who lived in Ithilien at one time, before it was overrun.
.../3(RK)/V. könyv/2. fejezet - A Szürke Sereg távozása/50.o.:
"Ekkor meghalloták a patadobogást, s már látták is a gázló felől az ösvényen feléjük vágtató fekete alakokat. A holdfény meg-megcsillant fényes lándzsájukon." ... "Csönd lett: látták a hold fényében, hogy egy lovas leszáll a nyeregből, s lassan elindul feléjük. Keze fehéren dereng, amint tenyerét a béke jeléül kifelé fordítva magasra emeli; de a király embereinek keze most se, lazult a fegyvereiken. Tízlépésnyire a lovas megállt. Fekete, magas árny volt. Hangja tisztán csengett."
Then they all heard the sound of hoofs, and at the same moment they saw dark shapes coming swiftly on the path from the fords. The moonlight glinted here and there on the points of spears.
...
A silence followed: and then in the moonlight, a horseman could be seen dismounting and walking slowly forward. His hand showed white as he held it up, palm outward, in token of peace; but the king's men gripped their weapons. At ten paces the man stopped. He was tall, a dark standing shadow. Then his clear voice rang out.
.../51.o.:
"- Én a dúnadán Halbarad vagyok, az északi kósza! - kiáltotta az ember. - S egy bizonyos Arathorn fia Aragornt keresünk, mert úgy hallotuk, itt van, Rohan földjén." ... "- Ők az én fajtám, abból a távoli országból, ahol laktam. De hogy miért jöttek, s hányan, azt majd Halbarad mondja el nekünk.
- Harmincadmagammal jöttem - mondta Halbarad. - Ennyi embert tudtam nagy sietve összeszedni. De velük van a két tünde-testvér, Elladan és Elrohir, aki mindenáron el akart jönni a háborúba. Mikor a hívó szavatok elért, vágtattunk, ahogy erőnkből tellett.
- De hát én nem hívtalak titeket - mondta Aragorn -, csak gondolatban. Gondolataim gyakran jártak nálad, s még soha annyit, mint ma éjszaka, de üzenni nem üzentem."
'Halbarad Dúnadan, Ranger of the North I am,' cried the man. 'We seek one Aragorn son of Arathorn, and we heard that he was in Rohan.'
...
'Here are some of my own kin from the far land where I dwelt. But why they come, and how many they be, Halbarad shall tell us.'
'I have thirty with me,' said Halbarad. 'That is all of our kindred that could be gathered in haste; but the brethren Elladan and Elrohir have ridden with us, desiring to go to the war.We rode as swiftly as we might when your summons came.'
'But I did not summon you,' said Aragorn, 'save only in wish. My thoughts have often turned to you, and seldom more than tonight; yet I have sent no word.
.../53.o.:
"- Ezek az újonnan jöttek furcsa egy társaság - mondta Gimli. - Tagbaszakadtak és méltóságteljesek, a rohani lovasok majdnemhogy kisfiúk mellettük; arcuk, mint a viharvert szikla, akárcsak Aragorné. S hallgatagok.
- De ha a szájukat kinyitják, udvariasak, mint Aragorn - mondta Legolas. - És Elladant meg Elrohirt elfeledtétek? A ruházatuk nem olyan komor, mint a többieké, szépek és kellemes szavúak, amint az tünde-urakhoz illik; ezen persze nincs mit csudálkozni, lévén, hogy a völgyzugolyi Elrond fiai.
- Miért jöttek? Nem hallotátok? - kérdezte Trufa. Felöltözködött, vállára kanyarította szürke köpönyegét; hárman, együtt, elindultak a vár romkapuja felé.
- Hívásnak engedelmeskedtek, úgy hallom - mondta Gimli. - Üzenet érkezett Völgyzugolyba, amely így szólt: "Aragornnak szüksége van a rokonaira. Vágtassanak a dúnadánok Rohanba!" - De hogy az üzenet kitől érkezett, afelől maguknak is kétségeik vannak. Én azt mondom, Gandalf küldte.
- Nem. Galadriel - mondta Legolas. - Vajon nem ő beszélt-e Gandalf szájával az északról jött Szürke Seregről?
- Úgy ám! Igazad van! - mondta Gimli. - Az Arany-erdő Úrnője. Aki olvas a szívekben és a vágyak ismerője."
'They are a strange company, these newcomers,' said Gimli. 'Stout men and lordly they are, and the Riders of Rohan look almost as boys beside them; for they are grim men of face, worn like weathered rocks for the most part, even as Aragorn himself; and they are silent.'
'But even as Aragorn they are courteous, if they break their silence.' said Legolas. 'And have you marked the brethren Elladan and Elrohir? Less sombre is their gear than the others', and they are fair and gallant as Elven-lords; and that is not to be wondered at in the sons of Elrond of Rivendell.'
'Why have they come? Have you heard?' asked Merry. He had now dressed, and he flung his grey cloak about his shoulders; and the three passed out together towards the ruined gate of the Burg.
'They answered a summons, as you heard,' said Gimli. 'Word came to Rivendell, they say:
Aragorn has need of his kindred. Let the Dúnedain ride to him in Rohan!
But whence this message came they are now in doubt. Gandalf sent it, I would guess.'
'Nay, Galadriel,' said Legolas. 'Did she not speak through Gandalf of the ride of the Grey Company from the North?'
'Yes, you have it,' said Gimli. 'The Lady of the Wood! She read many hearts and desires.
.../55.o.:
"A kószák valamivel távolabb ültek, mind nyeregben, szótlanul, hadirendben, lándzsával, íjjal, karddal fölfegyverkezve. Vállukon sötétszürke köpeny, a csuklya a sisakjukra húzva. Lovaik markosok, büszkék, de a szőrük durva szálú; csak egy ló állt lovas nélkül, Aragorné. Északról hozták, a neve Roheryn. Fegyvereiken, lószerszámaikon sem arany, sem drágakő, se más szép cifraság nem csillogott; a lovasok sem viseltek sisakdíszt, címert, csak a köpenyük bal vállán sugaras csillag formájú kapcsot."
A little apart the Rangers sat, silent, in an ordered company, armed with spear and bow and sword. They were clad in cloaks of dark grey, and their hoods were cast now over helm and head. Their horses were strong and of proud bearing, but rough-haired; and one stood there without a rider, Aragorn's own horse that they had brought from the North; Roheryn was his name. There was no gleam of stone or gold, nor any fair thing in all their gear and harness: nor did their riders bear any badge or token, save only that each cloak was pinned upon the left shoulder by a brooch of silver shaped like a rayed star.
.../57.o.:
"A Megye népe kicsi nép, de érdemes nép - helyeselt Halbarad. - Nem is tudja, mit fáradoztunk a határa védelmében, de ezért egy csöppet sem neheztelek rájuk."
'A little people, but of great worth are the Shire-folk,' said Halbarad. 'Little do they know of our long labour for the safekeeping of their borders, and yet I grudge it not.'
.../61.o.:
"Megkeresem a Holtak Ösvényét! Aki akar, tartson velem!
Legolas és Gimli egy szót sem szólt, csak fölállt, s követte őt. A réten ott vártak mozdulatlanul és némán a csuklyás kószák. Legolas és Gimli fölült a lovára. Aragorn fölpattant Roheryn nyergébe. Halbarad fölemelte hatalmas kürtjét; hangja visszhangot vert a Helm-szurdokban; a lovak megugrottak, s dübörögve zúdultak le a Völgy-katlanba, s az emberek, akik ott maradtak a sáncon vagy a várban, döbbenten bámulták őket.
S miközben Théoden lassan vonult a hegyi ösvényeken, a Szürke Sereg fürgén átvágtatott a síkságon, s másnap délután már Edorasban volt; ott rövid időre megállt, mielőtt bevágott volna a völgybe, így hát épp sötétedésre ért Dúnhargba."
'I seek the Paths of the Dead. Come with me who will!'
Legolas and Gimli made no answer, but they rose and followed Aragorn from the hall. On the green there waited, still and silent, the hooded Rangers. Legolas and Gimli mounted. Aragorn sprang upon Roheryn. Then Halbarad lifted a great horn, and the blast of it echoed in Helm's Deep; and with that they leapt away, riding down the Coomb like thunder, while all the men that were left on Dike or Burg stared in amaze.
And while Théoden went by slow paths in the hills, the Grey Company passed swiftly over the plain, and on the next day in the afternoon they came to Edoras; and there they halted only briefly, ere they passed up the valley, and so came to Dunharrow as darkness fell.
.../66.o.:
"Aragorn a csapat élére állt, s akkora ereje volt az akaratának, hogy a dúnadánok és a lovaik utánamentek. A kószák lovai annyira szerették gazdáikat, hogy készek voltak még a Kapu iszonyatával is szembenézni, ha azoknak szilárd volt a szívük."
Then Aragorn led the way, and such was the strength of his will in that hour that all the Dúnedain and their horses followed him. And indeed the love that the horses of the Rangers bore for their riders was so great that they were willing to face even the terror of the Door, if their masters' hearts were steady as they walked beside them.
.../6. fejezet - A csata Pelennor mezején/144.o.:
"Éomer dél felé lovagolt, az ellenség menekült előle, de üllő és kalapács közé. Mert a hajókról most emberek ugráltak le Harlond rakpartjára, s rontottak északnak, mint a szélvihar. Ott jött Legolas és Gimli a csatabárddal, és Halbarad, kezében a lobogóval, és Elladan és Elrohir csillaggal a homlokán, és a szigorú kezű dúnadánok, az Észak kószái, Lebennin és Lamedon meg a déli hűbéresek vitézeinek élén."
South strode Éomer and men fled before his face, and they were caught between the hammer and the anvil. For now men leaped from the ships to the quays of the Harlond and swept north like a storm. There came Legolas, and Gimli wielding his axe, and Halbarad with the standard, and Elladan and Elrohir with stars on their brow, and the dour-handed Dúnedain, Rangers of the North, leading a great valour of the folk of Lebennin and Lamedon and the fiefs of the South.
.../145.o.:
"És a szőke Hirluin se tér vissza többé Pinnath Gelinbe, se Grimbold Grimsladébe, sem Halbarad, a komor kezű kósza Északföldére."
Neither Hirluin the fair would return to Pinnath Gelin, nor Grimbold to Grimslade, nor Halbarad to the Northlands, dour-handed Ranger.
.../8. fejezet - Az Ispotály/161.o.:
"És Imrahil fejedelem így szólt: - Szerintem bölcsen szólsz, uram, ha megengeded, hogy én, mint Denethor Úr rokona, erről véleményt mondjak. Ő erős akaratú, büszke, de öreg; s mióta a fiát elvesztette, kedélye ingatag. Ám én akkor sem tűrném, hogy a Kapun kívül tanyázz, koldus módra.
- Nem koldus módra - mondta Aragorn -, hanem, mondjuk, a kószák kapitányának módjára, aki nem szokott városokhoz, kőházakhoz."
And the Prince Imrahil said: 'Your words, lord, are wise, if one who is a kinsman of the Lord Denethor may counsel you in this matter. He is strong-willed and proud, but old; and his mood has been strange since his son was stricken down. Yet I would not have you remain like a beggar at the door.'
'Not a beggar,' said Aragorn. 'Say a captain of the Rangers, who are unused to cities and houses of stone.'
.../VI. könyv/5. fejezet - A Helytartó és a Király/294.o.:
"És Minas Tirith fala előtt a nagy üres téren Gondor és Rohan katonai sorakoztak, mögöttük a Város s az ország messze földről idecsődült népe. Mindenki elnémult, mikor a seregből kiléptek az ezüstbe-szürkébe öltözött dúnadánok, s előttük, lassú léptekkel, Aragorn úr."
So now there was a wide space before the walls of Minas Tirith, and it was hemmed in upon all sides by the knights and the soldiers of Gondor and of Rohan, and by the people of the City and of all parts of the land. A hush fell upon all as out from the host stepped the Dúnedain in silver and grey; and before them came walking slow the Lord Aragorn.
.../7. fejezet - Hazafelé/328.o.:
"- De meddig tart az? - kérdzte Papsajt. - Nem tagadom, örülnénk, ha egy darabig maradnátok. Tudjátok, nem szoktunk hozzá az ilyen zavargáshoz; a kószák meg mind elmentek, a népek azt beszélik. Azt hiszem, még most se tudjuk felmérni, hogy mit tettek értünk. Mert nemcsak a rablók, voltak itt rosszabbak is. A télen farkasok üvöltöttek a kerítés tövében, körös-körül. Az erdőben meg mindenféle sötét alakok, félelmetes jószágok ólálkodtak; ha csak rágondolok is, megfagy az ereimben a vér. Nagy volt a felfordulás, gondolhatjátok.
- Gondolom - mondta Gandalf. - De manapság majd minden országban felfordulás van, nagy felfordulás. Fel a fejjel, Ászok! Kicsi híja volt, hogy igen nagy baj érjen, s örömmel hallom, hogy a baj nem volt nagyobb. Most jobb idők következnek. Lehet, hogy jobbak, mint valaha is voltak. A kószák visszatértek. S mi is velük. S megint van király, Ászok. És a figyelme hamarosan felétek fordul."
'How long will that be?' said Butterbur. 'I'll not deny we should be glad to have you about for a bit. You see, we're not used to such troubles; and the Rangers have all gone away, folk tell me. I don't think we've rightly understood till now what they did for us. For there's been worse than robbers about. Wolves were howling round the fences last winter. And there's dark shapes in the woods, dreadful things that it makes the blood run cold to think of. It's been very disturbing, if you understand me.'
'I expect it has,' said Gandalf. 'Nearly all lands have been disturbed these days, very disturbed. But cheer up, Barliman! You have been on the edge of very great troubles, and I am only glad to hear that you have not been deeper in. But better times are coming. Maybe, better than any you remember. The Rangers have returned. We came back with them. And there is a king again, Barliman. He will soon be turning his mind this way.
.../329.o.:
"- Titeket békén fognak hagyni, ászok - mondta Gandalf. - Elfér itt több ország is a Vas-folyó és a Szürke-víz közt, vagy a Borbuggyantól délre, a parton, s még így sem él majd senki többnapi járóföldre Brítől. S valamikor sokan éltek itt, innen északra, százmérföldnyire vagy annál is messzebb, a Füves út túlsó végén; az Északi-dombságon meg az Esthajnal-tó partján.
- Fönn, a Holtak Árkánál? - kérdezte Papsajt, és lerítt az arcáról a kétely. - Arra ugyan nem jár más, csak a rablók.
- Meg kószák - mondta Gandalf. - Holtak Árka, azt mondod. Hát így hívták hosszú éveken át; de az igazi neve, Ászok, Fornost Erain, a Királyok Északvára. És a király majd megint odalátogat; és akkor fényes népek lovagolnak erre." ... "A Vándor. A kószák vezetője. Pedzed már végre?"
'You will be let alone, Barliman,' said Gandalf. 'There is room enough for realms between Isen and Greyflood, or along the shore lands south of the Brandywine, without any one living within many days' ride of Bree. And many folk used to dwell away north, a hundred miles or more from here, at the far end of the Greenway: on the North Downs or by Lake Evendim.'
'Up away by Deadmen's Dike?' said Butterbur, looking even more dubious. 'That's haunted land, they say. None but a robber would go there.'
'The Rangers go there,' said Gandalf. 'Deadmen's Dike, you say. So it has been called for long years; but its right name, Barliman, is Fornost Erain, Norbury of the Kings. And the King will come there again one day; and then you'll have some fair folk riding through.'
...
He's Strider. The chief of the Rangers. Haven't you got that into your head yet?'
.../A. Függelék/Az Északi Királyság és a dúnadánok/394.o.:
"Arvedui után véget ért az Északi irályság, mert a dúnadánok már kevesen voltak, és Eriador összes népének megfogyatkozott a száma. De a királyok nemzetségét a Dúnadánok Vezérei folytatták: Arvedui fia Aranarth volt az első. Az ő fia, Arahael Völgyzugolyban nevelkedett, akárcsak utána a többi Vezér fia;" ... "Miután a királyság elmúlt, a dúnadánok az árnyékok közé vegyültek: rejtőzködő vándornép lett belőlük, melynek életéről és tetteiről ritkán szóltak a dalok vagy a krónikák. Elrond távozása után ezekből is csak keveset őrzött meg az emlékezet. Noha mindenféle gonosz szerzetek már az Éber Béke alatt is kezdtek újra Eriador ellen támadni vagy titokban behatolni az országba, a legtöbb Vezér hosszú életű volt. I. Aragornt, úgy mondják, farkasok tépték szét: ez a veszély később is megmaradt Eriadorban, és még ma sincs vége" ... "Később Arassuil alatt az orkok megint elszaporodtak a Köd-hegységben, pusztítani kezdték a vidéket, és a dúnadánok meg Elrond fiai felvették ellenük a harcot."
After Arvedui the North-kingdom ended, for the Dúnedain were now few and all the peoples of Eriador diminished. Yet the line of the kings was continued by the Chieftains of the Dúnedain, of whom Aranarth son of Arvedui was the first. Arahael his son was fostered in Rivendell, and so were all the sons of the chieftains after him;
...
'When the kingdom ended the Dúnedain passed into the shadows and became a secret and wandering people, and their deeds and labours were seldom sung or recorded. Little now is remembered of them since Elrond departed. Although even before the Watchful Peace ended evil things again began to attack Eriador or to invade it secretly, the Chieftains for the most part lived out their long lives. Aragorn I, it is said, was slain by wolves, which ever after remained a peril in Eriador, and are not yet ended.
...
And later in the days of Arassuil, Orcs, multiplying again in the Misty Mountains, begin to ravage the lands, and the Dúnedain and the sons of Elrond fought with them.
.../B. Függelék - Esztendők számlálása/A Harmadkor/459.o.:
"1974 - Az Északi Királyság vége." ... " 1976 - Aranarth felveszi a Dúnadánok vezére címet."
.../460.o.:
"2063 - Gandalf Dol Goldurba megy. Szauron visszavonul, és keleten rejtőzik el. Az Éber Béke kezdete." ... "2460 - Az Éber Béke véget ér. Szauron friss erőkkel tér vissza Dol Goldurba"
.../461.o.:
"2758-9 - A Hosszú Tél. Sok szenvedés, sok halál Eriadorban és Rohanban. Gandalf a megyei nép segítségére siet."
.../462.o.:
"2907 - Megszületik Gilraen, II. Aragorn anyja." ... "2911 - Az Ádáz Tél. A Borbuggyan és más folyók befagynak. Északról Fehér Farkasok törnek be Eriadorba."
.../463.o.:
"2929 - A dúnadán Arador fia Arathorn feleségül veszi Gilraent." ... "2931 - II. Arathorn fia, Aragorn születése március 1-jén." ... "2933 - II. Arathorn elesik. Gilraen Imladrisba viszi Aragornt. Elrond a fiává fogadja, és az Estel (Remény) nevet adja neki; származását eltitkolják."
.../464.o.:
"2951 - Elrond feltárja Estelnek valósi nevét és származását. Átadja neki a Narsil töredékeit. Arwen, aki nemrég tért vissza Lórienből, találkozik Aragornnal az imladrisi erdőkben. Aragorn a vadonba megy." ... "2953 - Szarumán visszavonul Vasudvardra, birtokba veszi és megerősíti. Irigységből és félelemből kémekkel figyelteti Gandalf minden lépését; megtudja, hogy Gandalf különösen érdeklődik a Megye iránt. Ezután ügynököket szerez Bríben és a Déli Fertályban," ... "2956 - Aragorn találkozik Gandalffal, barátságuk kezdete." ... "2957-80 - Aragorn nagy utazásai és kóborlásai. Álnéven (Thorongil) szolgálja a rohani Thengelt és a gondori II. Ectheliont."
.../465.o.:
"kb. 3000 - Szarumán elárulja a Tanácsot. Kémei jelentik, hogy a kószák rajta tartják a szemüket a Megyén." ... "3001 - A Megye őrségét megkettőzik. Gandalf tudakozódik Gollam felől, és Aragorn segítségét kéri."
.../467.o.:
(3018 Szeptember)"22 - A Fekete Lovasok este a Sarn-gázlóhoz érnek; elűzik a kószák őreit." ... "23 - Négy lovas hajnal előtt a Megyébe ér. A többiek kelet felé követik a kószákat, majd visszatérnek, hogy a Füvesutat vigyázzák."
.../470.o.:
(3019 Március)"6 - Hajnalban a dúnadánok utolérik Aragornt. Théoden elindul a Kürtvárból Harg-völgybe. Később Aragorn is elindul." ... "7 - Aragorn este Dúnhargba érkezik." ... "8 - Aragorn hajnalban elindul a "Holtak ösvényén"; éjfélkor Erechbe érkezik." ... "9 - Aragorn elindul Errechből és Calembelbe érkezik." ... "10 - A Virradatlan Nap. Aragorn átkel a Ringlón." ... "11 - Aragorn eléri a Linhirt, és átkel Lebenninbe." ... "12 - Aragorn Pelargir felé űzi az ellenséget." ... "13 - Aragorn Pelargirba ér, és elfogja a flottát."
.../471.o.:
"15 - A pelennori csata. Aragorn kibontja Arwen zászlaját." ... "18 - A Nyugati Sereg elindul Minas Tirithből." ... "19 - Aragorn serege a Morgul-völgybe érkezik." ... "23 - A sereg kivonul Ithiliából. Aragorn elbocsátja a szorongó szívűeket." ... "24 - A sereg a morannoni pusztaságban táborozik." ... "25 - A sereget bekerítik a Salak-dombokon. Frodó és Samu eléri a Sammath Naurt. Gollam megkaparintja a Gyűrűt, és belezuhan a Végzet-katlanba. Barad-dúr eleste, Szauron pusztulása."
GYK/3. A HARMADKOR/I. A Nősziromföldi mészárlás/
Az Isildur halálát elbeszélő legenda forrásai
/2. bekezdés:
"S noha ez nem kis távolság, minden dúnadán övén függött egy apró, lepecsételt bőrzacskó, amely egy kis üvegcse lélekerősítőt s néhány ostya útikenyeret tartalmazott, ami több napra elegendő élelmet biztosított számukra az életben maradáshoz. Ez nem az eldák által készített
miruvor
vagy
lembas
volt, de igen hasonló ahhoz, mert a dúnadánok még nem feledték el a Númenorból magukkal hozott jártasságokat."
Though it was a long journey, each of the Dúnedain carried in a sealed wallet on his belt a small phial of cordial and wafers of a waybread that would sustain life in him for many days - not indeed the
m i r u v o r
or the
l e m b a s
of the Eldar, but like them, for the medicine and other arts of Númenor were potent and not yet forgotten.
.../JEGYZETEK/9.:
"A dúnadánok közel ezer mérföldet gyalogoltak, mivel harcosaik jó erőben lévő, szívós és megtermett férfiak voltak, s hozzászoktak ahhoz, hogy egy nap alatt teljes felszereléssel, "könnyűszerrel" huszonöt mérföldet tegyenek meg. ilyenkor általában három mérföldenkét álltak meg (
lár
, sinda megfelelője
daur
; eredetileg megállást vagy pihenést jelent); délben pedig egyórás pihenőt tartottak. Elegendő élelemmel sokáig tartották ezt az iramot, sőt, ha sietős volt a dolguk, napi harmincöt mérföldig fokozhatták a tempót (szükség esetén még tovább)."
The journey was probably at least three hundred and eight leagues as marched; but the soldiers of the Dúnedain, tail men of great strength and endurance, were accustomed to move fully-armed at eight leagues a day "with ease:" when they went in eight spells of a league, with short breaks at the end of each league (
l á r
, Sindarin
d a u r
, originally meaning a stop or pause), and one how-near midday. This made a "march" of about ten and half hours, in which they were walking eight hours. This pace they could maintain for long periods with adequate provision. In haste they could move much faster, at twelve leagues a day (or in great need more), but for shorter periods.
.../IV. A Gyűrű keresése/
a fekete Lovasok útja, ahogy Gandalf Frodónak elbeszélte
/3. bekezdés:
"Mindaz, amit Gollam fő ellenségeiről elárult, aggodalommal és rémülettel töltötte el Szauront. Ráadásul megszokott kémeitől és követeitől semmi hírt nem kapott. Ezt a dúnadánok ébersége és Szarumán árulása megakadályozta; Szarumán szolgái ugyanis megtámadták vagy félrevezették Szauron kémeit."
Now Sauron learning of the capture of Gollum by the chiefs of his enemies was in great haste and fear. Yet all his ordinary spies and emissaries could bring him no tidings. And this was due largely both to the vigilance of the Dúnedain and to the treachery of Saruman, whose own servants either waylaid or misled the servants of Sauron.
.../17. bekezdés:
"Szeptember huszonkettedikének éjjelén érkeztek ismét a Sarn-gázlóhoz, amely a Megye déli határán volt. Legnagyobb meglepetésükre kósza őrök állták útjukat. Ám ez a feladat talán még akkor is meghaladta volna a dúnadánok erejét, ha vezérük, Aragorn is velük tart;"
Night was waning on the twenty-second day of September when drawing together again they came to Sarn Ford and the southernmost borders of the Shire. They found them guarded for the Rangers barred their way. But this was a task beyond the power of the Dúnedain; and maybe it would still have proved a even if their captain, Aragorn, had been with them.
.../
A történet más változatai
/20. bekezdés:
"Miután megszabadult a Lovasoktól, Szarumán kétségekkel és félelemmel tért vissza az Orthancba. A jelek szerint továbbra is az időt húzta; reménykedett, hátha valahogy kezébe jut a Gyűrű. Azt hitte, a Lovasokat gátolni fogja a megadott irány, mert tudott a kószák őreiről. Mivel ismerte a Boromir küldetését megelőző álom-jóslatot, azt gondolta, hogy a Gyűrű már úton van Völgyzugoly felé."
When he was rid of the Riders Saruman retired to Orthanc, and sat in earnest and dreadful thought. It seems that he resolved still to temporize, and still to hope to get the Ring for himself. He thought that the direction of the Riders to the Shire might hinder then rather than help them, for he knew of the guard of the Rangers, and he believed also (knowing of the oracular dream-words and of Boromir's mission) that the Ring had gone and was already on the way on Rivendell.
.../23. bekezdés:
"Ám kezdte érezni azt is, hogy Gandalf szerint a Megye valamilyen módon összefügg a Gyűrűvel. Különben miért is állna körülötte a kósza őrség? Így hát információkat kezdett gyűjteni a Megyéről, a személyiségeiről, családjairól, útjairól és ügyeiről. Ehhez legfőbb forrásai a megyebeli hobbitok voltak; fizetett Nagytüszőfiéknek meg a Tarisznyádi-Zsákosoknak, de közvetítőként dúnföldi embereket használt. Miután Gandalf nem törődött vele, Szarumán megduplázta erőfeszítéseit. A kószák gyanakodtak, de egyelőre nem tagadták meg a belépést Szarumán szolgáitól, mivel Gandalfnak nem volt ideje figyelmeztetni őket; így amikor Szarumán Vasudvardra ment, még mindig szövetségesüknek hitték."
But also he had begun to feel certain that in some way the Shire was connected wife the Ring in Gandalf's mind. Why this strong guard upon it? He therefore began to collect detailed information about the Shire, its chief persons and families, its roads, and other matters. For this he used Hobbits within the Shire, in the pay of the Bracegirdles and the Sackville-Bagginses, but his agents were Men, of Dunlendish origin. When Gandalf had refused to treat with him Saruman bad redoubled his efforts. The Rangers were suspicious, but did not actually refuse entry to the servants of Saruman - for Gandalf was not at liberty to warn them, and when he had gone off to Isengard Saruman was still recognised as an ally.
.../4. A DRÚADÁNOK, ISTAROK ÉS PALANTÍROK/II. Az Istarok/{Gandalfról szóló írások}/a jegyzetek előtti (hátulról) 8. bekezdés:
"Szövetséget elsősorban Elronddal és az északi dúnadánokkal (a kószákkal) kötött."
His alliance was primarily with Elrond and the northern Dúnedain (Rangers).
.../NÉVMAGYARÁZAT:
"
Faramir (2)
: II. Denethor gondori helytartó ifjabbik fia; az ithiliai kószák vezére; a Gyűrűháború után Ithilia fejedelme és Gondor helytartója"
"
Kószák
: Az északi dúnadánok nevezték magukat így az Északi Királyság összeomlása után; Eriador őrzői."
Kigyűjtötte: Estel Adániel - a "Kószák Könyve" ötletének felmerülése után, annak érdekében, hogy a történetekben a Tolkien által leírtakkal való ütközés könnyebben elkerülhető legyen.
 A Magyar Tolkien Társaság kulturális és közösségi portálja |
Kövess minket: |
 Képzelet - Kreativitás - Közösség |
