Noldák - Naplók

A Noldáknak (mind az egyénieknek, mind a csapatoknak) azt kellett megmutatniuk, hogy hogy forgatják a tollat. Az Ádáz Tél idejébe kalandoztak, és 5-10 bejegyzés hosszú naplórészleteket írtak.

A hosszú terjedelmek miatt csak a két maximális pontos művet mutatjuk be teljes egészében, és néhány rövidebb szemelvényt.

(Bár néhányan összekeverték az Ádáz és a Hosszú Telet, de ez nem von le a fogalmazások értékéből - legalábbis itt, a blogon nem :) )

 Banshee írása:

Tuk Mirabella Naplója

1311. Télmocs, 5. napja

Három napja esik folyamatosan a hó. Azt hinné az ember, hogy megbolondultak a hónapok, de nem tehetünk sajnos semmit. Persze azért vettem ma egy új bélelt, meleg csizmácskát. Megmutattam Gorbadoknak, de ő csak hümmögött. Nem tudja értékelni a szépséget.

Tegnap meglátogattuk a gyerekekkel Donnamira nővéremet és a papát a Nagyszmiálban. Remek vendéglátást kaptunk. Volt gombapaprikás a sövény mellett szedett múltheti gombából, roston keszeg és még almáslepény is. Legalább egy gyerekszáj se maradt éhen. Ma délelőtt Gorbadok fát vágott, hogy legyen télire tüzelőnk, hamár ilyen hirtelen érkezik a tél. Az almát is le kéne vinni a pincébe és az őszi zöldségeket eltenni. Nagyon sok dolgom lesz, de majd befogom a lányokat.

1311. Télmocs, 12. napja

Mostanában már írni sincs időm, fel kell készülni a hideg télre. Még mindig havazik. Idén össze kell majd húzni a derékszíjat, különben felkopik az állunk tavaszra. Tegnapelőtt Logó és Kamélia jártak erre és hozták pólyában a kis Tarisznyádi-Zsákos Otho-t. Remélem hozzánő idővel az orrához, mert most elég nagyobbacska szegénykémnek. Mintha nem jöttem volna rá, hogy csak az egy hete befőzött almakompótom miatt dugták ide az orrukat. Természetesen azért kaptak két üveggel, hogy a Hobbitfalviak is lássák a Borbuggyan túloldalán élők nagylelkűségét.

Hildibrand hozott tegnap füstölt sonkát. Tavalyi, de jó lesz a bablevesbe. Nem írok tovább, Dodinas magára borított egy szakalytó kolompért.

1311. Blotmot 20. napja

Megint egy hetet havazott. Egy könyöknyi havat kellett eltakarítani a ház elől. Gorbadoknak a tetőre is fel kellett másznia, különben a hó súlya alatt leszakadt volna. Befagyott a Borbuggyan. Még nem mehetnek rá csúszkálni a gyerekek, mert félek hogy beszakadnak. Évek óta nem volt ilyen hideg. Örülök hogy meleg a csizmám és mindenkire ráadom a vastag téli köpenyét mielőtt kimegy a házból. Egy hete Isengar járt erre és megint teletömte a gyerekek fejét a képtelen történeteivel. Megbocsátom neki, hozott körtéspitét és halat.

1311. Blotmot, 29. napja

Még mindig nagyon hideg van. Alá kell rendesen öltözni a szoknyának ha nekiindulok valahová. De ma délelőtt muszáj volt meglátogatnunk Belladonnáékat és az unokaöcsémet Bilbót. Hogy mekkorát nőtt az a gyerek!

Már lehet szánkázni és csúszkálni a Borbuggyanon, viszont nincs hal, csak ha lékelnek a halászok. Gomba sincs, csak hó és jég.

1311. Júle-elő, 11. napja

Régen írtam már, de egyre-másra születésnapozunk. Nem győzöm válogatni hogy kinek-mit ajándékozzunk. Legalább a fölösleges szakácskönyvektől megszabadultam.

A gyerekek unatkoznak. Pár napot ott töltöttünk a papáéknál a szmiálban. Gorbadok amióta ekkora a hó egyre csak pipázik és olvas. Elfogyott az alma.

1311. Júle-elő, 18. napja

Isengar volt ma nálunk és azt tanácsolta figyeljek a gyerekekre, ne engedjem őket a Borbuggyanhoz, mert farkasokat láttak északon. Azt mondta, most hogy befagyott a Borbuggyan, le tudnak jönni a jégen délebbre. Jajj, még most is egészen sápadt vagyok a gondolattól. Egészen közel lakunk a révhez. Gorbadok azt mondta, ma vesz egy kutyát. A gyerekek örülnek. Gondolkodom, hogy át kéne költözni a papához. A nagyszmiálban legalább biztonságban lennénk. A postán találkoztam Belladonnával, továbbadtam neki a hírt. Őt is teljesen elképesztettem. A fűszeresnél Bögyös Dórával futottam össze, de már sajnos hallotta az esetet. Persze, Dóra mit nem hall meg… Pár napja is éppen ott ette a penész a boltban, amikor Estella megdícsérte a frizurámat, de ő úgy tett mintha nem hallaná. Bezzeg amikor a Filibert viselkedésére tettem megjegyzést, arra rögtön replikázott.

1311. Júle-elő, 24. napja

Ma megint ferkasokat láttak északon. Látogatóban voltunk épp Isembardéknál amikor meghallottuk. De a csirke mellett nehéz volt koncentrálni, főleg hogy mákos-guba volt a desszert. Megint esik a hó…

1311. Júle-elő, 26. napja

Lejöttek a farkasok a Borbuggyan jegén. Fehérek, mint a hó és legalább huszan voltak, ha nem harmincan. Szürkületkor jöttek és elvitték a libákat, amiket még nem csuktam be. Hallottuk a kürtöt. Rikkán szól a Borbakok vészjelzése, de mindenki azonnal hazasietett. A megyeőrség teljes készültségben lépett fel. Még Gorbadok is kiment az ásóval meg Cupákkal az új kutyánkal. Nem igazán vérengző, ellenben nagy és loncsos. Folyton takarítanom kell utána. Nagy máglyát raktak a férfiak hogy elijesszék a farkasokat. Csakhogy ezek kiéheztek a hosszú tél során, az egyik megharapta Orgulos kezét. A gyerekeket elküldtem az ablaktól. Nézni is alig merem…

1311. Júle-elő, 27. napja

Szerencsére nem lett nagyobb baj, mint egy kéz. A Megye északi határán őrséget alakítottak ki, azóta nem láttuk a farkasokat. Egy ideig nem indulunk hosszabb távra. A készleteken élünk.

1312. Júle-utó 7. napja

Ma bementem Hobbitfalvára, a gyerekeket Donnamirára hagytam. Egyszereűen muszáj volt vásárolnom és elmondani a saját véleményemet a farkastámadásról. Gorbadok egy hős volt!

Végül beültem egy csésze teára Belladonnáékhoz. De tényleg csak egy csészére. És elmeséltem az egész kalandot!

A Deadline Warriors munkája:

Öles Gorbadok naplója

(részlet 2911-ből)

freri 03.
Az utóbbi napokbankissé elhanyagoltam a naplóírást, ugyanis idő híján voltam a Júle-napokra való készülődés miatt Akkora sürgés-forgás volt, hogy csak! A tavalyi ünnephez hasonlóan idén is az Öregeméknél töltöttük a hasunkat meghitt, nagycsaládi körben. Ott volt a két húgom meg az öcsém a pereputtyukkal együtt.

freri 04.
Tudtam ám, hogy kemény tél lesz az idei, mert már blotmot havában leesett az első hó, de ilyen hurka nagyhóviharra nem számítottam. Nemhogy nem lehet kimenni, de kilátni sem nagyon, olyan sűrűn esik. Csak úgy zörgeti a szél az ablaktáblákat. Idebent persze ropog a tűz a kandallóban, fütyül a teáskanna és illatozik a készülő sütemény. Hoppá! Mirabella drága most szólt, hogy elkészült, feltétlenül abba kell hagynom az írást.

freri 05.
Tyű a mindenit! Annyi hó esett tegnap, hogy eltorlaszolta az ajtót. Az ablakon kellett kimásznom, hogy el tudjam lapátolni a havat. Jó három órámba telt, mire ösvényt vágtam a fáskamráig. Annyi tüzelőt hoztam be, amennyi csak elfért a kandalló mellett.

freri 06.
Gyönyörű időnk van, csak úgy szikrázik a hó a napsütésben. A fákat fehérbe öltöztette a zúzmara. Olyan hideg van, hogy szégyenszemre csizmát kell húzni, hogy ne fagyjon le a hobbit lábujja. A lurkók nagyon élvezik, hogy a hótakaró magasabb, mint ők maguk. Saradas a kis Dodinasszal egy jó kövér hóhobbitot épít, a nagyok pedig egész álló nap hócsatáznak meg a Borbuggyan jegén csúszkálnak. Ilyet is ritkán lát a hobbit, hogy a Víz befagy.

freri 07.
Szegény kis Saradas meghűlt tegnap, de gyorsan kikúráltuk egy forró fürdővel.
Szürkületkor hazafelé jövet vonítást hallottam és láttam is egy jó nagy kutya alakját a távolban. Majd holnap a fogadóban megmondom Zsizsiknek, hogy megint elkóborolt az egyik házőrzője.

freri 08.
Ma az Arany Sügérben Orgulas és Tuk Isengar is azt állította, hogy ők is hallottak vinyítást. Az öreg Zsizsik gazda viszont kikérte magának, az ő kutyái pénteken, nyármocs elsején sem szöknének el otthonról. Arra jutottunk, hogy biza’ farkasokat hallottunk. Tuk Fortinbras javaslatára kimentünk a Borbuggyan partjára őrjáratozni.

freri 10.
Baj van! Tűz van! Vér van! Ébredj! Ébredj! Tegnap a bakföldi riadó ébresztett minket, ugyanis egy farkasfalka betört Bortelkére. Minden keménykötésű hobbit felfegyverkezett amivel csak tudott, és futott segíteni. Vagy egy tucat fehér bundájú ordas portyázott a Főutcán. Csülök Bodó fáklyákkal érkezett, mert úgy hallotta, hogy a farkasok félnek a tűztől. Igaza lett, a fáklyák segítségével visszaszorítottuk őket a Nagykerítésen kívülre, bár egy különösen merész és nagyra nőtt példányt lapáttal kellett orron vágnom, hogy nyüszítve menekülőre fogja.

Kósza Olifánt Hentesek:

(részlet)

1158. december 3.

A zimankós kora reggelen elindultam kenyeret venni. Az idő egyre csak romlik, nagyon hideg van már, gyakran esik a hó, sőt ez a mai már egész méretes, a piactéren bokáig ért! Beszereztem, amiért indultam, egy cipóval a hónom alatt hazafelé gyalogoltam, közben egy kis pipafüvet is vásároltam. Az árusok közt elhaladva egy standnál olyasmit láttam, amit nem tudtam hova tenni. Kíváncsiságból oda is mentem az eladóhoz, megkérdezni, ez mégis micsoda. „Csizma” - felelte az. „Azt látom. De mégis minek?” – hüledeztem. „Hát nem látja, Bilbó úr, közeleg a tél, a hidegben ráfagy a lábunkra a szőr!” … Badarság! Mégis milyen megyefi az aki cipőt hord?! Eddig is megvoltunk nélküle, azért vagyunk hobbitok, hogy fedetlen lábbal járjuk utunkat. Különben is melegíti azt a vastag bőrünk meg a szőr… Fintorogva ott is hagytam az ostobát, árulja csak a csizmáját, úgyse vesz majd senki.

1158. december 10.

A kukorica szárát neki, mégis rászántam magam hogy vegyek egy fránya csizmát. Nem bírtam tovább, tegnap is kimentem elsöpörni a havat a bejárat elől, mire végeztem, a szél visszahordta az egészet. Zsörtölődve dobtam el a lapátot, majd cifra léptekkel visszacammogtam a házba. Nem nagy táv, de egyenesen lefagytak a lábujjaim. A piacra leérve egyből szembetaláltam magam a múlt heti árussal, aki azzal az „Én megmondtam” tekintettel vigyorgott rám, mikor vásároltam tőle egy bakancsot. Ránézésre elég nagy volt, úgyhogy helyben fel is próbáltam. Végül úgy döntöttem megtartom, hisz a lábam is nagy… Fogadni merek ez a rosszindulatú árus nekem sokkal drágábban is adta a múltkori incidensünk miatt. De legalább már nem fázik a lábam. Elég kényelmetlen, a talpam szinte semmit nem érez benne. Nagyon furcsa így a járás… Bizonytalan léptekkel indultam hazafelé. Este a kandalló mellett melegedve elmajszoltam egy bundás kenyeret, miközben azon tanakodtam, ha már most ilyen kutya-hideg van, mi következik ezután.

Tuilinneth:

(részlet)

December 1.

A dolgok rosszabbodnak. Ilyen kemény telünk már vagy száz éve nem lehetett. A gazdák aggódnak az őszi vetésért. Azt mondják, a föld szinte megfagyott, és csoda lesz, ha tavasszal kisarjad valami a földeken.

Ma Bungó, a pék közölte, hogy nem tud a kenyéren, zsömlén és kalácson kívül bármit is sütni, amíg meg nem érkezik a következő liszt szállítmány. Nem élet az élet a kedvenc köménymagos cipóm nélkül! Valahogy ki kell bírjam egy-két hétig…