Az annúminasi jogar
- Betűméret: Nagyobb Kisebb
- 3334 megjelenés
- 0 hozzászólás
- Nyomtatás
- Könyvjelző
Egy ritkán érintett téma a TLV-k történetében a koronaékszerek, uralkodói jelények. Az alábbi munka Pálfi Botond (Tindómë) tollából származik - az ismert adatok mellett számos új elemet is megmutatva. Akár így is történhetett :)
Az annúmiasi jogar
Amikor Elendil, fiai és a hűségesek Númenor bukását követően ismét partra szálltak Középföldén, hogy új királyságot alapítsanak az elveszett Númenor helyett, magukkal vitték azokat a kincseket is, amelyeket nagyra becsültek, és ezekből lettek később a Dúnadanok királyságainak koronaékszerei.
Az első király, aki berendezkedhetett az északi Annúminasban, Valandil, Isildur negyedik fia volt – így ő lehetett az, aki meghatározta, melyik ékszereknek tulajdonít igazán jelentőséget. Valandil nem választott vagy kovácsoltatott magának koronát úgy, ahogy Númenor kései királyai tették azt, hanem Elendil fénylő csillagát hordta a homlokán. Jogart viszont vett magához: Andúinë urainak régi kincsét. És kardot is választott, ahogy utána Arnor és Arthedain minden nagykirálya, de ezt nem tekintették valódi szakrális hatalommal bíró tárgynak – hiszen ott volt Isildur kardja, a törött Narsil három darabja – ezt nem hordták, de a lehető legnagyobb tiszteletben őrizték Annúminas, majd később Fornost kupolás csarnokaiban – így tulajdonképpen koronaékszernek számított. És volt még egy fontos koronázási jelvénye Arnor királyainak: Elendil fekete köpönyege, melyet azon az estén öltött, mikor Númenor elbukott – ez emlékeztette Arnor királyait a birodalom ragyogása idején is a bánatra, és a hűség fontosságára.
Gondorban Valandil szerepét Anárion fia, Meneldil töltötte be, ő választhatta meg királysága nagy jelentőséggel bíró kincseit. Ő és Gondor királyai hordtak koronát: eleinte a korona pusztán Isildur a Dagorladon hordott sisakja volt, azonban Atanatár Alcarin, Gondor tizenötödik királya ezt egy ékszerekkel díszített – azonban még mindig sisakra emlékeztető koronára cserélte le. Csakúgy, mint Valandil, Meneldil is fontosabbnak tartotta a jogart a koronánál, ezért új jogart kovácsoltatott királyságának, fekete acélból, ezüst falevél-díszítésekkel. A jogar jelentősége azonban az idők folyamán egyre csökkent, így Ëarnil királyságának idejére elveszett. Gondorban fontos szerepet tulajdonítottak még a kardnak, amelyet Meneldil atyja, Anárion Mordorban elveszett kardjának mintájára kovácsoltatott – bár közel sem lett olyan tökéletes, mint az elbukott Nyugaton készült eredeti. Ezt a kardot Gondor királyai mégis nagy tisztelettel övezték, bár csatát nem látott, egészen amíg Minas Ithilt, ahol őrizték, be nem vette az ellenség – ekkor a kard is elveszett. A hagyományosnak számító koronaékszereken kívül egy gyűrűt is készíttettetett Meneldil – Barahir gyűrűjének mintájára – ezüstből, levélmintákkal. A gyűrűre egyféle szerencsehozó talizmánként tekintettek Gondor királyai, így rendszeresen hordták. Mivel a gyűrű képe szorosan összekapcsolódott a királyokkal, az utolsó uralkodó halála után a gyűrű a Rath Dínenre került, lezárt ládában, amelyet csak Isildur örököse nyithatott ki ismét.
Ami a két királyság legrégebbi koronaékszerét, Arnor jogarát illeti, még a másodkor hajnalán, Númenor ifjúságában Andúinë városában kovácsolták Valandil, Andúinë első urának parancsára, azonban az azóta eltelt évezredek alatt sokat változott.
A jogar alapját a númenoriak a messzi Köd-hegységben lakozó törpöktől szerezték – valószínűleg nem közvetlenül, hanem Eregion és Lindon eldáin keresztül jutott el hozzájuk – az anyaga nem más, mint a mithrim – ez könnyűvé, de mégis erőssé teszi ezt a jogart, amit így könnyedén lehet akár egy kézzel is tartani, míg mérete igen impozáns. A mithrim-alapot Númenor ragyogó ezüstjével vonták be – de vannak rajta olyan részek is, amelyek egy ritkán látott, hófehéren ragyogó fémből készültek – ezt Tol Eressea tündéi ajándékozták Andúinë első urának. A jogart díszítő más drágakövek és fémek szintén vagy Númenorból vagy Tol Eresseáról (ahova vihették akár Valinorból is), legritkább esetben Középfölde partvidékéről, Lindonból vagy a velük kereskedő törpöktől származtak. A koronaékszer két részből áll: egy hosszú rúdból, és az annak a végére kovácsolt ’fejből’.
A rúd közel egy yard hosszú, kör keresztmetszetű, bár az egyenes részein egyesek lekerekített sarkú négyzet-keresztmetszetet vélhetnek felfedezni. A rúdon középtájt, a fejhez közelebb egy hullám töri meg az egyenességet, ennek hossza körülbelül 12 hüvelyk, a hullám csúcspontjának kitérése a rúd vonalától közel két hüvelyk – így a hullám alatt a rúd 14 hüvelyk hosszan, míg a hullám és a fej között 10 hüvelyk hosszan egyenes. A rúd alsó végén nehezék van: egy hegyes végével lefelé mutató, dárdahegy alakú kristály négy aranypánttal rögzítve a rúdhoz.
A rudat ezüsttel vonták be, és karcokkal, mintákkal díszítették: többek között szerepel rajta Earendil tengerre szállása, Barahir, mikor megkapja gyűrűjét Felagundtól, Tuor Vinyamar csarnokaiban, Túrin Turambar Dor-Lómin Sárkánysisakjában. Egy-két helyen, ahol a faragvány megkívánja, apró ékkövekkel vagy más fémekkel díszítették. A markolati részt úgy készítették el, hogy belesimuljon a kézbe.
A jogar fejének legfőbb dísze egy tisztára csiszolt halványkék kristálygömb, amelynek legbensejébe egy másik kristályt foglaltak: egy apró, a nap fényét a szivárvány minden színében visszatükröző gyöngyöt – ez Tol Eressea noldáinak ajándéka volt, és varázsa abban rejlett: a belső kristályt csak az láthatta, aki Avallónë kikötőit is megpillanthatta már, de akkor mindennél ragyogóbban. Így miután Númenor eltávolodott az eldáktól, ahogy Avallónë, úgy a kristálygömb is örök ködbe burkolózott.
A kristálygömböt három hófehér ezüstből készült ág fogta közre, melyre egyik oldalt fehér, másik oldalt ezüst leveleket kovácsoltak Nyugathon mesterei, Nimloth leveleinek mintájára. Egy-egy ágon kilenc, összesen huszonhét levél ékesítette a jogart.
Andúinë urai Númenor ragyogásában, majd később romlásában – már Rómenna uraiként hordták a jogart, és ez az ékszer is a hűségesek kilenc hajójának egyikén menekült el a pusztuló szigetről, hogy napok múlva Középföldén érjen partot.
Elendiltől Isildur, tőle pedig Valandil örökölte a jogart – így ő volt az első, aki erősebben átalakította.
Valandil először a rúd hullámára kovácsoltatott három fekete acél mintát, amik hullámozva tekeregtek körbe a rúd körül, egymásba fonódva – ez jelképezte Arnor három határfolyóját, a Gwathlót, a Lhûnt és a Bruinent. Majd az immáron örökké vak kristálygömb alá kovácsoltatott az ágak közeibe egy-egy, összesen három mély üveggömböt, amibe nézve az ember feneketlen mélységet látott, és ez jelképezte a három palantírt: Elostirionét, Amon Sûlét és Annúminasét. Majd három arany virágot kovácsoltatott az ágak végeire: ezek jelképezték Arnor három tartományát: Arthedaint, Cardolant és Rhudaurt. Majd a rúd markolatrészére erősíttetett két egymásba fonódó aranygyűrűt: ez jelképezte Arnor és Gondor örök szövetségét.
Soknak hangozhatnak ezek az átalakítások, de valójában nem voltak különösebben feltűnőek: a jogart még mindig a fehér és az ezüst dominálta.
Arnor királyai hosszú ideig használták Valandil jogarát változatlanul, azonban Ëarendur király halála után, mikor a birodalom három részre szakadt, a jogar Arthedain urainál, Isildur egyenes ági leszármazottainál maradt, akik székhelyüket Fornostba helyezték át – így a jogart is oda szállították és ott építettek neki boltozatos csarnokot. A három aranyvirágból kettőt ekkor távolítottak el, ahogy a folyókból is csak egy maradt fenn a jogaron.
Arvedui király, Isildur egyenes ági leszármazottja ekkor Gondor uraihoz fordult, mert hallotta, hogy a déli király, Ondoher gyermekek nélkül halt meg. Kérte, koronázzák őt, a jogos örököst Gondor királyává, hogy a birodalmak ismét egyesüljenek, de Gondor urai ellenálltak. És ezzel az aranygyűrűk is lekerültek a jogarról, újabb hiányt hagyva maguk után.
Majd elérkezett az 1974-es év is, amikor az angmari Boszorkányúr hadaival Fornost ellen vonult. Arvedui hiába védekezett: falait ledöntötték, házait porig rombolták, embereit mészárolták. Így fiának, Aranarthnak adta ékszereit, és megparancsolta, hogy vigye Lindonba, Círdanhoz. És a jogart ezután hosszú évezredekig nem érintette királyi kéz.
Mikor Gondor királya, Ëarnil megérkezett fényes hadaival, visszavette Fornostot, és ledöntötte Angmar kapuit, Aranarth neki ajánlotta Annúminas jogarát, mely egykor Elendilé volt. De Ëarnil visszautasította, mondván:
„Arnor elbukott, és jön majd sok idő múltán Isildur házából egy új király, ki ismét egyesíti. De nem én leszek az.”
Így a jogarról Valandil ékszereit leverték, hogy ismét egykori pompájában ragyoghasson, és Észak Dúnadánjainak tanítójához, Elros testvéréhez, Elrondhoz küldték, hogy vigyázzon rá Barahir gyűrűjével és a Narsil darabjaival együtt. És ott pihent a jogar hosszú éveken át, míg el nem jött Elesszár király.