Zsolt - Elrenor - Miri és Yzak.

És hogy ki mit csinál?

Miri a csapatokkal foglalkozik sokat, hogy mit, azt majd meglátjátok.
Eszter gondoskodik mindenféle kellékről, díszítésről és arról, hogy ne unatkozzunk szakadó esőben sem.
Yzak a társasjátékok tudora és ha hadba kezdene a hódító nép, akkor is az ő szabályai szerint játszuk le.
Én magam a főnök vagyok, tehát semmit sem csinálok, de ha bármi kérdés van, nyugodtan forduljatok hozzám.

Lesimította a ruhája ráncait és a csillogó, díszes berendezést figyelte, s a számtalan gyertyát, ami a csillárokban égett. A zenekar lassú dalba kezdett, a bálteremben lágyan szóltak a húros hangszer hangjai. Ioreth látta a felé közeledő alakot, de konokul félre nézett. A fiatalember álldogált még előtte pár pillanatig, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve egyensúlyát, de mikor nyilvánvalóvá vált hogy a lány nem fog ránézni, továbbállt, készségesebb táncpartnert keresni. Ekkor a lány összpontosításán újra átszüremlett a dal. Kellemes női hang énekelt újrakezdésről, találkozásról, titkokról és szerelemről, arról hogy bár senki sem mondta, hogy könnyű, azt sem, hogy ennyire nehéz... Hirtelen úgy érezte mintha kiszippantották volna a levegőt a szobából, tüdeje összeszorult. Megfullad idebent! Ki kell jutnia! Felpattant hát és a csodálkozó vagy épp megrovó tekintetekkel mit sem törődve, akáclila új báli ruháját – nagybátyja ajándéka, amivel újra mosolyt próbált varázsolni az arcára - megemelve sietett ki a balkonra.
A márványkorlát hideg volt a tenyere alatt, ahogy teljes súlyával rátámaszkodva próbált levegőhöz jutni. A könnyek úgy égették szorosra zárt szemeit akár a kénfüst, szívére mintha vaspánt szorult volna. Mély levegőt vett, de nem segített. Semmi sem segített.
Az elmúlt napokban mindent megtett, de úgy érezte, erre képtelen. Nem tud egyszerre megbirkózni a gyásszal és ezzel a másfajta, de éppoly fájó veszteséggel. Gilraen a hír érkeztének estéjén tűnt el, kiszökött a városból akár a tolvajok, s nem vitt magával semmit, csak amivel érkezett egy esztendővel ezelőtt. Úgy ment el, ahogy jött: észrevétlenül.
Fréagar még néhány napig maradt. Búcsúja rövid volt, s mikor váratlanul megölelte a lányt, az szerette volna örökre megdermeszteni a pillanatot, szerette volna kioldani a mellkasában feszülő csomót, szeretett volna nem erősnek lenni, csak egy kicsit... De a pillanat elmúlt, a fiú megölelte Eirient is, megszorították egymás kezét Hardinnal és eltűnt az istállók felé vezető kapuboltozat sötétjében. Ioreth a kapubástyáról, Eiriennel az oldalán nézte ahogy végigvágtat az úton, mögötte a porfelleg úgy gomolygott akár a démonsereglet.
Már két napja, hogy Eirien is elhagyta a várost. Szemében szomorúsággal és bocsánatkéréssel ugyan, de elment. Talán nem bírt szembenézni ennyi bánattal és fájdalommal, s nem bírta hallani talpuk alatt a széthulló világ cserepeinek hangját.
Ioreth igazságtalannak érezte, hogy mindent egyszerre kellett elveszítenie, kegyetlennek a sorstól hogy ilyen terhet ró rá, s még gyengének sem engedi lenni. Kezei ökölbe szorultak a márványon.
- Ioreth.
Nem kellett oldalra fordulnia, hogy felismerje Hardin hangját. Halk volt és megnyugtató, mégis aprót sajdult tőle a szíve. Vissza a kezdetekhez – énekelte a dal odabent a bálteremben. Senki sem mondta, hogy könnyű... Meleg tenyér a vállán. Érezte, ahogy szorosra zárt szemhéjai alól, akár a forrás, aminek semmi sem tud már gátat vetni, előbuggyannak a könnyek.
- Ioreth. Nem kell mindig erősnek lenned...
A férfi ujjainak finom szorítása. És már nem tudja, nem is akarja visszatartani; levegő után kapkodva, sietve zokog, mintha próbálna minden el nem sírt könnyet azonnal bepótolni. A sós cseppek a márványra hullanak.

Senki sem mondta, hogy könnyű.
Senki sem mondta, hogy ilyen nehéz.

Sàrdi Kriszta-Nati
2003 nyara óta minden MTT-Tàbor, amiben részt veszek, különleges és meghatàrozó élmény szàmomra. Szervező is azért lettem (először 2012-ben), hogy "visszaadhassak" valamit abból a sok csodàs emlékből, amit kaptam, hogy az én segítségemmel màsok is olyan szép pillanatokkal gazdagodjanak, mint én anno.
Idén ezt az Éothéod csapat mindig mosolygós vezetőjeként igyekszem lehetővé tenni a tàborozóknak, oldalamon két szuper csapatvezetőtàrsammal: Geryvel és Bansheevel.
Civilben újsàgíróként dolgozom, amerikai írók munkàssàgàt kutatom, és a francia irodalmat bújom, de a színhàz vilàga sem idegen szàmomra ;-)
És màr alig vàrom, hogy talàlkozzunk Eregionban!

Szilágyi Melinda
Banshee vagyok, az idei lesz a 4. MTT táborom és az első táborom szervezőként. A táboron kívül biológus hallgató vagyok egy hajszálnyira a diplomától, a táboron belül pedig a kreatív rend vezetője és az eotheodok csapatvezető helyettese. Évek óta foglalkozom hobbiból üvegfestéssel, arcfestéssel, és mindennel ami egy kis fantáziát igényel, és azt is tudom mennyire kikapcsoltató, ha az ember csak leül és alkot. Elsősorban gyerekeknek szoktam foglalkozásokat tartani, de már nagyon régóta érlelődik bennem a kreatív rendem gondolata amit idén lehetőségünk lesz megvalósítani!