Csicsergés

Memento:

Liccs-loccs, evező,
Hadd ússzon a tekenyő!
Liccs-loccs, evező,
Hadd ússzon a tekenyő!

Hadd ússzon a tekenyő,
Oda, hol a harcsa fő!
Liccs-loccs, evező,
Hadd ússzon a tekenyő!

Ennél tartalmasabb emlékeket is találtok itten és itten is .

Drága barátaim a Sztúrban! Egy komoly veszélyre azért szeretném felhívni a figyelmeteket: bár a phpBB3 fórummotorban, amit használunk, van valamiféle védelem, az, hogy így, használható formában adtok meg e-mail és MSN-címeket, elég veszedelmes dolog lehet. Mivel már jártam úgy, hogy egyetlen éjszaka több mint 2000 spamot kaptam (senkinek sem kívánom!), óva intelek Titeket ettől a gyakorlattól!
Nagyon határozottan javaslom Nektek, hogy a már beírt címeket is alakítsátok át (a saját hozzászólását mindenki szerkesztheti!) úgy, hogy arról csak magyarul tudó ember tudhassa, hogy cím. Íme, megadom az MSN-címem az egyik javasolt formában: b2bwide féreg fw ponty hu. (Ugye, hogy állat?) Sajnos ma már a "kukac", "pont" szavak jelenléte sem teljesen biztonságos, mert vannak magyar fejlesztésű címgyűjtő (ro)botok is. A neten a paranoia ma már nem sztúrzás, hanem jogos önvédelem.

Ami pedig a 20-i sztúr-zsúrt illeti:
[center:2zmb83to]Jaj de szuper, jaj de jó!
Éljen Rabyn Nagyanyó! [/center:2zmb83to](Lesz halas-gombás torta?)

Niph: Rendkívüli hirtelenségű, halaszthatatlanul teljes gyógyulást kívánok Neked! Azért az szerencse, hogy nem a tábor alatt ütött ki Rajtad a kór. Légy jól mielőbb!

Mikor lesz vacsora? Mármint a második? És miért néznek rám bután, ha valakire mutogatni kezdek, hogy "Kimondta!"? És egyáltalán: mi történt itt hirtelen? A szmiálomat akarom, a jó kis lápi réteket, halászgatni a folyón, csobbanni a füzesek alatt, kergetni a vízimadarakat, vagy legalább rácsodálkozni a Nagyok furcsa szokásaira és buta fontoskodására, és arra, hogy nem veszik észre: a legfontosabb az, hogy a család együtt legyen, mindenből legyen elég, és ne legyen egyetlen tagja sem éhes. Homály, boszorkányúr, veszedelem, háború – ezek mind csak az éhség nevei. De amíg tart a kacagás, minden pocakba jut elegendő sztúrós batyu, és amíg Koppány nem fogy ki az eredeti hobbit receptekből, addig nincs mitől félni, legfeljebb attól, hogy akaratunk ellenére (és az Uzsorás ármánykodása révén) megbántjuk szegény Widuwe kisasszonyt.

Jó volt veletek! Sajnos nem játszottuk ki a sztúr lét minden lehetőségét, amint arra Alew/Dani is rámutatott a búcsúparti idején egy beszélgetésben, de azt hiszem, mi hoztuk ki a legtöbbet a karakterünkből. Tsülög triumvirátusa jól bemutatta a hobbitok alkalmazkodóképességét, és remélem, hogy épségben eljutnak a távoli Bríbe (ha ugyan létezik olyan), vagy épségben visszajutnak szeretett vízeinkre, ha mégse létezik. Nem tudom, hogy a bátor (vagy talán forrófejű?) Anglachel átjut-e családjával Dorwinionba a Bakacsinerdőn keresztül, mert mi tagadás, még mindig az a véleményem, hogy a tündék hamisak, és lenézik, vagy ami rosszabb, észre sem veszik a magunkfajta "aprónépet", de nagyon sztúrkolok nekik! Hamarosan a Nagyanyó és a Családanyák is visszatérnek ebbe a furcsa világba, és talán bebizonyosodik az is, hogy nem minden könny keserű, és nem minden búcsú végleges. Mindenesetre jó volt Veletek hobbitnak lenni, és felszabadultan átadni magunkat az igazán fontos dolgoknak: annak, hogy a család, a nemzetség jóléte az előbbrevaló, meg az, hogy tele legyen a bendő. Az, hogy játsszunk a kisgyerekekkel (köszönjük nektek, Elrenor és Anglachel és Drú/Viki!), és a kiskutyákkal (szia Szeder!), és önfeledten örülhessünk a legbutább szóvicceknek is, mert bosszankodni kár, sokkal hasznosabb a nevetés. Jó volt veletek!

Mozarella most itt ül a polcomon, és nem érti, miért nem lehet a zsebem jó kis meghitt melegében, és miért nem akarja senki megsimogatni a nóziját. A holmim nagy része már a mosásban figyel, és szerencsére a második vacsorára sem kagylóhéj volt, sőt, a kádban elterpeszkedve elképzelhettem, milyen a nősziromföldi patakokban hűsölni, és az jutott az eszembe, hogy ez a Ti ajándékotok nekem. Nagy-nagy ölelés Nektek újra, és ne felejtsetek el hobbitok lenni!