Történelem

Thorongil Hunadán írta: A lovassághoz: A Szilmarílok említi, hogy a Bragollach előtt Angband ostromgyűrűjénél igen sok lovas volt; illetve a Bragollachban A Lothlanban állomásozó Feanor-lovasok ellen maga Glaurung ment. Ezek alapján gondolom, hogy nagyobb szerepük volt, bár az kétségtelen, hogy a főerő az a gyalogság.

A törpíjászathoz a forrásom csak a Babó. Az írja, hogy az Öt Sereg Csatája előtt a vasdombi törpök lövöldöztek a tündékre; és Thorin is egy szaruíjjal rálőtt az emberek és tündék követére.

Pont az adott rész megírásakor olvastam újra ezt a részt a Hobbitban, azt írja, hogy a vasdombi törpök megjelennek csatacsákányokkal meg nagyon jó vértekben. Íjakra nem emlékszem, de megnézem mindjárt megint. Thorinra viszont emlékszem, tényleg kilő egy szaruíjjal, de a csatában nem ezt használja hanem csatabárdot.

Szvsz Glaurung azért ment a lovasok ellen, mert revansot akart venni a korábbiakért...
Alapvetően abból indulok ki, hogy mik a csatadöntő egységek, miket említenek elsősorban. A lovasságot általában az "és ők is ott voltak" kategóriában szokta említeni a Szilmarilok.
Márpedig a hobbitok is ott voltak a Boszorkányúr elleni végső ütközetben, de mégis előttük szokás említeni azt a rettenetesen nagy gondori hajóhadat, amivel Earnur serege érkezett, és amihez ki kellett bővíteni a szürkerévi kikötőket, mert nem fértek el ott a hajók...

Thorongil Hunadán írta: Olyat, amit nem tudnék semmi; illetve majdnem semmi.
Egyetlen dolog: A Narsilról tudunk valamit mielőtt Elendilhez került azon kívűl, hogy Telchar kovácsolta?
A többi, ami érdekel az oda van írva, hogy el lesz mondva a táborban.
Illetve saját vélemény/kiegészítés:
az Első Korban szerintem picit nagyobb volt a lovasság és a kard szerepe a tündéknél
és a törpök is használtak íjat, de csak nagyon kiegészítő fegyverként.

Ennyi elég?

Narsil: Tudtommal nem. Aztán lehet, hogy valahol le van írva, csak én még nem olvastam.

Tündéknél lovasság + kard szerepe nagyobb - mi alapján, mi a forrásod?
Én két helyet tudok ahol a lovasság aktív szereplőként van említve (egyszer még a első csaták egyikében az orkokat felszabdalják, valamint később Glaurungot visszakergetik egyszer Thangorodrimba. Ezenkívül az van említve, hogy létezik tünde lovasság.)
A kard - persze fontos fegyver volt, de a csatákban a lándzsa + pajzsfal dominált.

A törpök hol használtak íjat? Én igyekeztem kikutatni róluk mindent pár éve és erre utalást nem találtam. (viszont hosszú évezredekig voltak szövetségeseik lovasíjász emberek a Másodkorban)

Történelem óra, harmadik, befejező rész.

A Harmadkor, a Gyűrűháború és a híres fegyverek, lények.

I. A Harmadkor és a Gyűrűhűború
- figyelmeztetés, itt olyan dolgokat említek jórészt, amik a tábor jelenében még nem történtek meg, úgyhogy ha IN-ben kell bölcsnek lenni, akkor erről még nem is tudtok. Természetesen én se. -

1. Arnor és Gondor a Harmadkorban

Az Északi Királyság hadászatáról semmit nem tudunk a Nősziromföldi mészárlás kiveételével (ez igen jól le van írva a Gyűrű Keresésében, ajánlom mindenkinek), az pedig még a harmadkor legelején történt.
Itt esett el Isildur, aki éppen útban volt Elrondhoz Völgyzugolyba. A vereség oka egyértelmű: a hagyományos númenori hadászat alapját képező íjászokból igen keveset vitt magával. Az orkoknak azonban még így is tízszeres túlerő kellett az emberek legyőzéséhez.

Arnor további hadászatáról nem tudunk semmit, minden valószínűség szerint követték a númenori mintát. Lassan széthullott és megszűnt a királyság. Leírással csak az utolsó csatáról rendelkezünk, ahol Eaurnos és Elrond egyesített ereje legyőzte az angmari Boszorkányurat, de itt is csak azt emelik ki, hogy Earnur lova megfutott a Boszorkányúr kacaja elől, és hogy itt született az a jóslat, miszerint férfiember meg nem ölheti a Nazgúlok Urát. (ez a megfutás később végzetes eredménnyel járt Earnurra, akit persze bántott a dolog, és így gondolkodás nélkül elfogadta később a Boszorkányúr kihívását, aki akkorra már Minas Morgullá tette Minas Ithilt. A gond csak az volt, hogy Earnur addigra II. Earnur néven Gondor királya lett, és nem volt utódja...)

Gondor a harmadkor első felében még növelte a hatalmát. A númenori alapokon nyugvó hadművészetnek - bár a technológia folyamatosan romlott, a fém íjak helyett visszatértek a fára - sokáig nem volt igazi ellenfele, mígnem Szauron, aki egyre aktívabb lett Dol Guldurban, meg nem találta a harci szekereseket. (a GyU fordításában valamilyen homályos okból "ekhósok"-nak vannak fordítva, de ez nem helyes, az illetők harci szekéren vagy kocsin harcoltak - ami tökéletes egy csak gyalogos hadrend szétzilálására.)
Innentől kezdve egészen az éorlfiak színrelépéséig egyre csökkent a gondoriak állama (a dolog azért nem volt annyira egyszerű ahogy ezekből a sorokból kitűnik) és hatalma.

A harmadkor végére kialakult a Mordor-Gondor szembenállás egy egyre hanyatló Gondor és egyre erősödő Mordor között, ráadásul a Gyűrűháborúra Szauron megalkotta a gyalogosok elleni tökéletes fegyvert, az olog hai trollt. (alkalmazása kitűnően látszik a Fekete Kapuk előtt lezajlott csatában. A trollok szétverik a pajzsfalat, az orkok betörnek a résen)
Ez, kiegészülve a korábbi fajtáknál erősebb, naptűrőbb és fegyelmezettebb uruk-hai orkokkal félelmetes ellenfele lett a pajzsfalaknak.

A Gyűrűháború új résztvevője lett Szarumán, aki éppen csak említést érdemel, hiszen jórészt Szauront utánozta kicsiben. Amiért mégis említést érdemel az egyrészt a farkaslovasok használata (lehet, hogy Szauron is hazsnálta őket, de erről nincs említés, ha jólemlékszem) másrészt a félork-félember kitenyésztése. (ld még "rosszarcú déli")
Szarumán és a rohaniak csatája a Vas-folyó gázlójánál szintén jól le van írva a Gyűrű Keresésében, ebből kiderül, hogy gyalog sem voltak elveszett emberek, bár kétségkívül lovon voltak otthon.

(A Gyűrűháború további részleteit majd elmondom ha kezemben lesz az Atlasz, az úgy jó)

Meg kell még említeni az Öt Sereg Csatáját amit Északon vívtak, egy kicsit korábban.
Ebből derülnek ki ugyanis az északi népek hadászati szokásai.
A bakacsinerdei tündék például lándzsásokkal és íjászokkal képviseltetik magukat, a törpök fejszékkel és csatacsákányokkal, meg rövid kardokkal voltak felfegyverezve. A tóvárosi emberek a tündékhez hasonló fegyvereket viseltek.

Ennyit a csatákról, most jöjjenek a fegyverek.


II. Fegyverek és egyebek

Nyugati oldal

Glamdring és Orcrist (meg Fullánk).
Glamdring és testvérkarjda Gondolinból származik Turgon fegyvertárából. Kitűnő példái az Első kori tünde kardoknak. Pengéjük egyenes, kétélű (egy tünde sem használt hajlított pengéjű kardot, a gondolini Egalmoth-t kivéve, aki a Szivárvány házának a vezetője volt, a szablya típusúak tipikus ork fegyverek) és orkok jelenlétében kék színnel fénylik.

Andúril
Narsilt, a Kettétört Kardot, amelynek pengéjéből Andrúil készült, állítólag maga Telchar kovácsolta, az Első Kor leghíresebb törp kovácsa. (másik híres munkája Túrin Sárkánysisakja)
Bár fényleni nem fénylik, hatékonyságban nem marad el a tünde kardoktól.

A hobbitok kardjai
Pontos eredetük és készítésük tisztázatlan, valószínűleg arnor végnapjaiban készültek, az arnori dúnadánok valahogy rájöttek, hogyan lehet megtörni a Kilenc Gyűrű hatalmát a lidérctestek felett, hogy azok sebezhetővé váljanak.
Minden egyébben átlagos kardnak számítanak.

Aiglos/Aeglos
Gil-galad híres lándzsája, amely eltörik a Szauronnal vívott párharcban.

A nazgúlok
"Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény"
Szauron a Kilenc gyűrűvel pontosan eltalálta mire vágynak az emberek, hatalomra és halhatatlanságra, így a Kilenc hordozóit minden különösebb gond nélkül a hatalma alá tudta vonni.
Haláluk után valóban tovább éltek - lidércként, olyannyira uruk szolgáiként, hogy ha kezükbe kerül az Egy, akkor is neki viszik el, ahelyett, hogy felhasználnák. (más részről nem lettek teljesen agyatlan bábok sem, önállóan cselekedtek, ezt bizonyítja a Boszorkányúr angmari ténykedése, illetve Minas Morgul átalakítása, ami erősen különbözik Szauron stílusától, de kétségkívül figyelemreméltó.)
A Kilenc fegyverként nem pusztító erőt képvisel, hanem olyan rettegést árasztanak magukból, amit senki halandó, sem ember, sem állat nem képes elviselni. (ez az amit a filmben a legelső megjelenésüket kivéve erősen hanyagoltak, legnagyobb sajnálatomra)
A nazgúlok félnek a tűztől, és valami - talán Ulmo hatalma - miatt a víztől.

A morgultőr
A morgultőr titokzatos fegyver, az áldozatot megszúrva a hegye elindul a szíve felé, hogy megölve lidérccé tegye őt. Ennyit tudunk róla, de egy korábbi eset sem ismert, ami a hatását leírná.
(viszont amikor Aragorn és serege elindul a Morannon ellen, a Kapuk közelében a leírás sejteti, hogy mindenféle szellemek és lidércek figyelik őket. Hogy ezek mifélék, arról nincs említés. Valószínáleg Gollam is ezeknek a Szemeitől fél inkább, mint az orkokétól, de hatalmuk sokkal kisebb, mint akár a nazgúloké, akár a Holtaké)

Legolas lórieni íja
Ez igazából csak a tünde hadviselés megváltozása miatt érdemel említést. Párhuzamot vonhatunk Beleg Cúthalion Meliantól kapott és Legolas Galadrieltől kapott ajándéka között. Beleg a tündék fénykorában kardot kapott, míg Legolas a hanyatlás idején íjat.




Van még valami amit kihagytam?

Második rész


Az Első Kor csatái és a Másodkor

Eredetileg végig akartam venni a csatákat, de az most tartok tőle nem fog menni.

1. A Sötét Oldal hadművészete

Mint már korábban írtam, az Első Korban az orkok nem voltak igazán méltó ellenfelei a tündéknek. A zárt, fegyelmezett hadrenddel nemigen tudtak mit kezdeni, önállóan sikereket szinte csak portyázásokban értek el (amire viszont kiválóan alkalmasak voltak, mert gyorsan mozogtak, igénytelenek voltak, ámde kegyetlenek, akárcsak a huszárok a 15. századtól Európában).
Morgoth elég korán felismerte ezt a problémát (gyakorlatilag a legelső, megalázó veresége után) és elkezdett dolgozni a megoldáson.
Felismerte, hogy nem a kisszámú tünde lovassággal kell törődnie, hanem a zárt pajzsfalakat áttörnie.
Erre elsősorban a balrogok voltak alkalmasak, de ők kevesen voltak, nem lehettek ott mindenütt, így kellett melléjük más is. Így születtek meg a sárkányok.
Az első sárkányok nem tudtak repülni, ennek ellenére rettenetes ellenfelek voltak, pikkelyeik erősek, tüzük halálos, és nem utolsó sorban nagyon okosak voltak. Példának tekinthetjük a leghíresebbet, Glaurungot, a Sárkányok Atyját, aki egymaga több kárt okozott, mint egy tucatnyi balrog.

A másik út, amin Morgoth elindult a cselszövés, rémisztés és árulás volt. Mindenki, akit elfogtak és a színe elé vittek, a hatalmába került magán érezte a Sötét Úr pillantását még akkor is, amikor nagyon messze járt tőle.
Az ilyen esetek legjelentősebbje Maegliné.

A rémisztés legnagyobb mestere az Első Korban egyértelműen Szauron volt, a Váltott Farkasok Ura (a vátott farkasok lélekkel rendelkező hatalmas testű farkasok voltak, a legnagyobb közülük Carcaroth volt), aki két jelentős diadalt aratott az Első Korban, elfoglalta Minas Tirith-t, (ez nem azonos a harmadkori Minas Tirith-el) méghozzá pusztán rémületkeltéssel, valamint dalpárbajban legyőzte Finrod Felagundot.
Amikor azonban ténylegesen harcolnia kellett, alulmaradt (ez végigkíséri az egész sorsát egyébként)

2. Morgoth győzelme és a Harag Csatája

Morgoth kitűnően alkalmazta a fenti módszereket - hozzávéve, hogy az emberek megjelenésével jónéhányan eleve az ő hívévé szegődtek, míg mások a noldáknak esküdtek hűséget - a Dagor Bragollachban, a Hirtelen Láng csatájában, amivel megtörte az Angbandot körülvevő nolda ostromzárat.
Ennek a csatának a legfőbb szereplője Galurung volt, aki beváltotta a hozzáfűzött reményeket.
Ez után a gonosz teremtmények akadálytalanul szétáradhattak Belerinadban, és az élet kezdett veszélyessé válni.

De a noldák nem adták fel, Maedhros és Fingon nagykirály összeszedték minden erejüket, majd Beren és Lúthien sikerén felbuzdulva újabb csatára indultak.
A szövetségük hatalmas sereget gyűjtött, amelyhez csatlakozott Turgon, gondolin mindeddig elrejtve élő királya tízezer lándzsással.
Bár a csata nem úgy indult, ahogy tervezték, az ellenük küldött seregeket megverték, és Thangorodrim kapujánál voltak, amikor Ulfang keleti emberei, akik eddig a noldák pártján állóknak mondták magukat, elárulták a szövetségeseiket és hátbatámadták a tünde seregeket.
A hadiszerencse megfordult, a csata később mint Nirnaeth Arnoediad - a Megszámlálhatatlan Könny csatája - vonult be a történelembe.

Innentől kezdve nem volt erő, amely nyíltan szembeszállhatott volna Morgoth hatalmával. A tünde erősségek - Nargothrond, Menegroth, Gondolin - egymás után estek el, önnön hibájukból és az ellenség túlereje miatt. A legutolsó Gondolin elpusztítása volt a legnagyobb ostrom az Első Korban, ha itt teljes lett volna Morgoth győzelme, mérhetetlen időkre Középfölde királya maradt volna.
De Earendil kijutott, eljutott Valinorba, és a valák segítségét kérte, akik ezt a segítséget el is küldték.
Az utolsó csata, a Harag Csatája Morgoth teljes vereségével és a világ köreiből való kiűzetésével ért véget, de hívei és szolgái közül sokan megmenekültek, annak ellenére, hogy Beleriand elsüllyedt.


3. A Másodkor

A másodkor csatáiról tényleg kevesebbet tudunk, de leírom, amire emlékszem.

Középföldén három jelentős hatalmi formáció alakult ki.

Az elsőt a noldák alkották, Gil-galad vezetésével, az Ered Luin környékén, majd később Eregionban, (ez utóbbit akkor alapították-népesítették be, amikor Hadhodrondban (a későbbi Móriában) a törpök mithrilt találtak és kezdtek kitermelni. A tündék első pillantásra beleszerettek ebbe a fémbe) még meglehetősen népesen, de nem túl erősen.
A másodikat a már említett törpök, elsősorban Khazad-dúmban, de más helyeken is.

A harmadikat Szauron alkotta a később Mordornak nevezett helyen.

Szót kell még ejtenünk Númenorról, az emberek ajándékáról, amely félúton feküdt Középfölde és Halhatatlanföld között. Nagyon sokáig a númenoriak semmilyen figyelmet nem szenteltek a númenoron kívüli dolgokra, majd felvették a kapcsolatot Gil-galaddal, de a viszony sokáig csak felületesen baráti maradt.

A Hatalom Gyűrűinek kovácsolása után Szauron megpróbálta az Egy segítségével uralma alá hajtani Középfölde népeit, de kudarcot vallott (az Emberek kilenc urának kivételével) mert a tündék időben felsmerték a mesterkedését, a törpökre pedig nem volt kellő hatással a Hét.
Szauron - akit a tündék egészen eddig Annatarként, az Ajándékok Uraként ismertek - megdühödött, és az orkjaival és a keleti emberekkel lerohanta Eregiont és ostrom alá vette Khazad-dúmot.
Győzelmet aratott, a tündék már kevesen voltak, hogy egymagukban szembeszálljanak vele. Númenor segítségét kérték.
A númenoriak jöttek is, nagyon sokan, nagyon képzetten, és elsöpörték Szauron csapatait.
A númenoriak hadviselése szintén gyalogos hadviselés volt. Két részből állt. Egy nagyon erős lándzsa és pajzsfalból (ennek két változatát ismerjük a thangailnak nevezett egyenes alakzatot és a dírnaithnak nevezett nyílhegyet) és ezen belül nagyszámú íjászból.
A númenori íjak félelmetesek voltak. Fémből készültek, és ugyancsak fém, feketetollú nyilakat lőttek ki velük, minden más íjnál messzebbre.
Visszaűzték Szauront Mordorba, és helyreállították a békét. Eregion azonban nem népesült be újra.

A númenoriak a későbbiekben elkezdték gyarmatosítani Középföldét, előbb békés, majd mindinkább hódító szándékkal. A Másodkor végén elfoglalták Mordort is, méghozzá kardcsapás nélkül, mert Szauron megadta magát.
Fogolyból haramosan tanácsadó lett Arany Ar-Pharazón mellett, ahol csak lehetett tovább szította a tünde-ellenességet (amely azon alapult, hogy a tündék nem halnak meg, a númenoriak pedig meglehetősen hosszú -2-300 évnyi életük ellenére, eddigre betegesen félték a halált) és szép lassan rávete a királyt, hogy támadja meg Valinort.
A támadás megindult, de az eredménye ismert. Eru Ilúvatar avatkozott közbe, Númenor elpusztult, a númenori seregek pedig egy barlangban várják a korok változtát.

Néhányan azonban megmenekültek a pusztulásból, ők alapították Arnort és Gondort a númenori gyarmatok felhasználásával.
Végül a Másodkor legvégén megkötötték Gil-galaddal a tündék és emberek Utolsó Szövetségét, hogy legyőzzék Szauront.
Legyőzték a csapatait a Fekete Kapuk előtt egy hosszú csatában, majd a sereg kettévált, az egyik fele a Barad-dúrt vette ostrom alá, a másik az Orodruin oldalában vette fel a harcot Szauronnal.
Gil-galad megégett Szauron tüzében, Elendil is elesett, de kettejük ereje legyőzte Szauront, aki szintén "meghalt", és Isildur mintegy trófeaként levágta Szauron ujjáról az Egy Gyűrűt.
Sajnos ezzel a tettükkel megdöntve Szauron hatalmát a Barad-dúr azonnali összeomlását okozták, és a kövei alatt vesztette életét Anárion, Isildur testvére is.

Na ez elég kaotikus lett, de remélem érthető.

Első rész

A kezdetek

A történetünk a Nap felkelte előtt kezdődik.
Ardán először a valák csatáztak - erre nem térnék ki, mert olyan eszközöket használtak amilyeneket mi sosem fogunk - a kevésbé nagyhatalmú népek két egymástól eltérő úton kezdtek fejlődni.
A vanyák, noldák és telerek Halhatatlanföldön éltek, itt hosszú-hosszú ideig maximum Oromë vadászai használtak bármiféle fegyvereket.

Középföldén másként alakult a helyzet.
Fegyvert egymás ellen először a törpök használtak a törzsi összetűzéseik során. Ők találták fel a páncélinget, kedvenc fegyverük egyértelműen a fejsze volt.
Rajtuk kívül a különféle tündék éltek még Középföldén, akik lassacskán kapcsolatba kerültek a törpökkel és egy rövid sötét időszak után, amikor állatoknak nézték őket és vadástak rájuk, átvették tőlük a fejlesztéseiket.
A középföldi tündék közül egyértelműen a sindákról tudunk a legtöbbet. Az ő kedvenc fegyverük törp hatásra a fejsze/csatabárd volt.

Valinorban a Fák halála előtt nem sokkal Melkor tanította meg a tündéket a fegyverek készítésére, ezt nagy kedvvel el is sajátították - főként a noldák - és folyton páncélban, pajzsokkal és kardokkal kezdtek járkálni (noha sosem harcoltak velük még).
A noldák fegyvereinek első próbája a Testvérmészárlás volt, itt a kardok és pajzsok legyőzték a telerek gyenge íjait.

A noldák érkezésével egyidőben kezdődött a Nap felkelte utáni Első Kor.

Az első kori nolda hadviselés alapvetően gyalogos hadviselés volt. Vértes-lándzsás (esteleg kardos) gyalogosok alkotta zárt alakzatokban támadtak, meglehetősen nagy sikerrel. A lovasságot csak kiegészítő fegyvernemnek használták, nem csatadöntőnek.
A hadviselés másik fajtája - ezt valószínűleg a helyiektől tanulták, de sikerrel alkalmazták - az erdőismereten alapuló gerillahadviselés volt, elsősorban íjakkal, hirtelen rajtaütésekkel. (Nargothrond tündéi alkalmazták sokáig sikerrel ezt a harcmodort, például)
Az első kori emberek a noldáktól tanultak és az ő módszereiket is vették át.

A Sötét Oldal az első korban több nagy problémával találta szembe magát. Az első nagy probléma a Nap felkelte volt, amire Morgoth népei nem voltak felkészülve, az orkok meggyengültek a fényétől, a trollok meg egyenesen kővé változtak, ami jelentősen csökkentette a használhatóságukat.
A másik problémát a noldák jelentették.
Ugyanis amíg a nolda harcos nagy, erős, fegyelmezett, addig egy ork se nem nagy, se nem fegyelmezett. Cserébe kegyetlen ugyan, de ez nyílt csatában nem túl fontos.
Az orkok hiába voltak számbeli fölényben, egymagukban esélytelenek voltak a tündék ellen.
Ezért volt szükség mindenféle egyéb lényekre.
Ilyen egyéb lények voltak a balrogok - ezek igen erősek voltak, de nem voltak túl sokan - nem lehettek ott mindenütt, a váltott farkasok és a sárkányok.
Ezeknek összefoglalva az volt a szerepük, hogy megtörjék a tündék sorait és elszántságát, hogy az orkok egyenként végezhessenek velük.

A következő részben az Első Kor nagy csatáit veszem végig.

Na akkor itt fogok egy hosszabb vagy rövisebb ismertetést írni Középfölde hadtörténetéről, különös tekintettel azokra a népekre amiknek a tábor lakói a tagjai.