Céhes zsibongó

Beraktam a céhes alkalmakon elkövetett szövegeket és fordításokat a Kreatív Szekció / Versek topikba. Ott megtaláljátok.
(Sikerült megjavítani a gépem, hurrá)

tényleg: mivel lesz teázási lehetőség, és nem lehet kivinni a poharakat az ebédlőből, ezért javaslom, hogy hozzatok bögrét.

Itt van hangolónak egy tök jó link:
nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kutatas/nyiri/hgyszo.htm

Az egyik legérdekesebb rész:
A szóbeli hagyományozás logikája sajátos: az elszálló beszéd memorizálhatóságának logikája által megszabott. Mint Ong fogalmaz: "Orális kultúrákban a szavak mindig csak hangok. Ez a kifejezésmódon túl a gondolati folyamatokat is meghatározza." Ha meg akarjuk jegyezni, amit tapasztalunk és gondolunk - emlékezetes gondolatokat kell gondolnunk. "Elsõdlegesen szóbeli kultúrákban", írja Ong, "a gondolatok megõrzésének és fölidézésének problémáját csak akkor oldottuk meg sikeresen, ha beszéddé könnyen összeálló mnemonikus mintákban gondolkozunk. Gondolatainknak erõsen ritmizált, kiegyensúlyozott alakzatokban kell megjelenniök, ismétlésekben vagy ellentétekben, alliterációkban és asszonáncokban, visszatérõ jelzõs szerkezetekben és más formulákban, bevett tematikus környezetben ..., közmondásokban, melyeket mindenfelõl újra meg újra hallunk s ennélfogva könnyen fölidézünk... Szóbeli kultúrákban ... rögzített kifejezések adják a gondolkodás szubsztanciáját. ... Az erõs mintázottság és a közösségileg rögzített nyelvi fordulatok szóbeli kultúrákban azoknak a funkcióknak egy részét teljesítik, amelyeket más kultúrákban az írás lát el - s ezenközben persze megszabják, hogy milyen jellegû gondolkodás lehetséges, hogy a tapasztalat szellemi elrendezése milyen módon történhet."
...
Az elsõdleges hagyományok az átadás-átvétel során csak látszólag maradnak változatlanok. Az elsõdleges szóbeliség emlékezettechnikai eszközei jól szolgálják ugyan a szövegek könnyebb fölidézhetõségét és az egyes fölidézések közötti folyamatosságot, ám a szövegek egymásközti azonosságát korántsem szavatolják. A szövegazonosság kérdése az elsõdleges szóbeliség viszonyainak közepette valójában föl sem vethetõ, hiszen hiányzik a szövegek összehasonlításának, egybevetésének lehetõsége. A szöveg sohasem adott; mindig csak a pillanat hangzásában jelenvaló; nincs mit, és nincs mivel egybevetni. Sem "eredeti" szövegrõl, sem szöveghûségrõl nem beszélhetünk; a szöveg minden elõadás alkalmával újonnan épül föl - noha bevett, az egyes dalnokok, illetve dalnoki kultúrák állandó eszköztárát képezõ elemekbõl. Amikor a Homérosz-kutató Milman Parry a klasszikus eposzi szövegek elemzésébõl levont következtetéseit mintegy tapasztalatilag is alá kívánta támasztani s munkatársával, Albert Lord-dal az 1930-as években Jugoszlávia délkeleti vidékein úgymond szerb-horvát hõsi énekeket gyûjtött, úgy találta, hogy az írástudatlan dalnokok mûvészete nem annyira a sokat ismételt, idõrágta fordulatok betanulásában áll, hanem abban a képességben, hogy a szokásos formulákat a pillanat sugallatára - jóllehet az alapvetõ képletek által meghatározott minták szerint - szõjék egybe és fogalmazzák újra. A történet lényegében változatlan marad - a hagyomány viszonylag állandó - , ám elõadása: a mesterség szabályait követõ improvizáció.

Szólok, hogy egy ideig nem veszek részt az intenzíven folyó társalgásba .
7 napig távol leszek az otthonomtól (családi nyaralás miatt).
Hétfőn indulunk amiről annyit tudtam majd megyünk valamikor és bejelentik hogy ez van.

Járunk, igen, csak nem akartam megint első lenni... Pedig csábító volt a "betelt a szakács-céh" ... merthogy tényleg játszadoztam a gondolattal, hogy idén oda megyek - aztán azon a bizonyos költészetnapja-pályázatos versestalin visszavonhatatlanul eldöntöttem, hogy márpedig nekem itt a helyem.
( ennek örömére - avagy indoklásképpen - szösszentettem nektek ide egy ilyet is: )

[mono:2bd1aahz][10:32-27-32 akrosztikon-zászló]
Tollnakadottnak lenni bizony jó
(Álmodozásból szőtt univerzum)
Játszani szóval gondolatokkal
Ritmusok útján táncot idézve
Alliterálni is alkalomadtán
Mindama bölcsességet akarván
Emberi szókkal mind kifejezni
Rendre amit már tán kitaláltak
Egykor az ősök s nem feledődtek
Dőre utókor hűs mocsarában azóta
V
E
L
O
B
O
G
N
I[/mono:2bd1aahz]

Finwe írta: ENgem az érdekelne hogy Ti hogyan ismerkedtetek meg Tolkien világával.

Az ismerkedés úgy kezdődött, hogy láttam három vaskos kötetet a könyvespolc felsőbb régióiban, a fantáziámat megfogta a cím, de anya azt mondta, szerinte még várhatok vele egy kicsit. Vártam is, éppen egy cseppet: nagyjából 11 éves voltam, amikor lábujjhegyre állva le tudtam halászni A Gyűrűk Urát a polcról. Azután jött A babó (később A hobbit-verzió), és lassacskán mindaz, amihez hozzájutottam a Professzor irodalmi munkásságából. Talán A szilmarilokat mondhatnám a kedvencnek, különös tekintettel az Ainulindalera, és ez, azt hiszem, megfelelő átvezetés Mau kérdéséhez: a mesék és a mítoszok mindig is kedvesek voltak a szívemnek ^^ Ezenkívül a céh leírásával is rögvest rokonszenveztem, nem is beszélve a közös alkotómunka csábításáról, ami a tavalyi, tulajdonképpen kicsit (nagyon) más elképzelések mentén megvalósuló-működő írórendben is hosszú ideig kitartó, intenzív ihletfeltöltekezésnek felelt meg.
És igen, szeretek/szeretnék verset írni, meg mesét, életet lehelni szunnyadó történetekbe és újakat életre hívni, és miközben mindezt írom, kezd tudatosodni bennem, hogy mennyire várom már a tábort, és hogy mennyire hiányzik ez az egész :világotkörbeölelőmozdulatokatteszakarjávaléshadonászikésnagyonlelkes: és ti, ésésés... viszek sütit^^

veszter: zsír:)
többiek? jártok erre?

Mau Rauser írta: A Finwe kérdésén kívül: szeretném, ha leírnétok, ki miért jelentkezett ebbe a céhbe (pl. "szeretem a meséket és a tolkieni mitogóliát" "szeretek/nék verset írni" "csak úgy kíváncsi voltam", de nem sértődöm meg akkor se ha azt írjátok, hogy "betelt a szakács céh" )

E céhbe azért hozott a sor, mert
Elsőször is szeretem a meséket
Ezek után szeretnék verset írni
De ez még nem nagyon megy a kezdőnek
Meg persze hajtott a kíváncsiság is
Nekem ennyi jutott az eszembe.

persze ki felejtetem a tolkieni mitológiát amiről magam szerint csekély tudással rendelkezek

A Finwe kérdésén kívül: szeretném, ha leírnétok, ki miért jelentkezett ebbe a céhbe (pl. "szeretem a meséket és a tolkieni mitogóliát" "szeretek/nék verset írni" "csak úgy kíváncsi voltam", de nem sértődöm meg akkor se ha azt írjátok, hogy "betelt a szakács céh" )

Jaja. Lesz az is, de ha van valami sajátos írószerigényetek (kedvenc töltőtoll stb.), akkor azt hozzatok.

Nem túl sok ez, így legalább kerek a történet. (Sejtettem, hogy valami efféle természetű, azért is kérdeztem rá...)

Papíron, íróeszközön kívül szerintem semmi olyat, ami nincs nálad amúgy is mindig...

Hogy is kezdjem hát utálat onnan ered hogy mikor elkezdtem iskolába járni kevertem a betűket és még sorolhatnám és anyukám apám is tiszta idegesek voltak ez miatt
Már az óvódában foglakoztak velem. Anyu ott dolgozott élelemzésivezetőként de nem tudta mi a bajom persze az óvónők nem mondták meg vissza akartak tartani egy évet anyu ezt nem engedte(persze hogy néz ne már ki hogy én az egy évvel fiatalabb öcsémmel kezedek el iskolába járni). Szüleim beíratak az iskolába. Ott derült ki félév után egy vizsgálat után hogy dislexiás vagyok . Anyu teljesen kiakadt és ezek után ott is hagyta a munkahelyét. A helyi önkormányzat pénzügyi helyre került és ott is dolgozik jelenleg.
Ugye felmentés kaptam írás alól és hangosolvasás kerüljék. Ezek után miután az osztályban kiderült hogy "kivételeznek" velem ezt szerintem nem szereték és így nyolc éven keresztül kitaszítottak az osztályból.
Anyuék ugye tanárhoz járatak javult de akkor is súlyos helyes írási hibákat véttetem. Első osztálytól negyedikig zenei tagozatra jártam ez ötödiktől megszűnt és helyette informatika tagozat indult és három osztályból huszonöt tanuló juthatott be. Volt egy matekos logikai feladat sor ami a "felvételi" volt rá és én a nagyszerű észjárásommal bekerültem . De ott is az várt rám mint régen. Végül is sikerült valahogy meg barátkoznom az olvasással és ezen kivül még ott volt a zene is öttől nyolcadikig ami énnekkarban és gitározásban nyilvánult meg . Aztán hatodiktól a gitár miatt hanyagolni kezdtem a tanárhoz járást. De akkor már bennem volt az olvasni jó dolog gondolat ez mind C.S. Lewisnek és J.R.R. Tolkien miatt volt ezért én nekik igaz már nem az élők sorában vannak de hálás vagyok nekik.Az olvasás és az írogatásaim miatt sokat fejlődött. Még meg látszik néha hogy az vagyok de nem feltünően azért a környék legszínvonalasab iskolájában tanulok szerintem. Például sokszor a dolgozatokat nem tudom befejezni időben, memoritereket nehezen tanulok , meg a nyelvtanulás se az én műfajom de azért megyeget (Angolból például világ életem be hármas voltam a szó dolgozataim majd nem mid egyes de latinból szin tiszta ötös lennék ha nem lenne olyan sok memoriter de Ötös lettem belőle évvégén ). szerintem nem normális ez miatt ki közösíteni vagy meg se halagatni mert igen is vannak olyan dolgok amiben sokkal jobb vagyok de ezt ők nem ismerték el soha. Túl sokat írok már megint magamról.
Ja és a mostani osztályom a legjobb osztály elfogadnak és hallgatnak a véleményemre amilyen sokszor az elszoktam mondani. (Én csendes teremtmény vagyok ezért kevésszer mondom el nekik)

Meg szeretném kérdezni kelle hozni valamit a foglakozásra?

Na most jön az, hogy engedelmeddel a szavadon foglak, és megérdeklődöm az olvasni megutálás okait és körülményeit - ha nem haragszol meg érte...

Bemutatkozás Eszter vagyok középiskola 11. osztályát kezdem ősszel Gödöllőn. Az iskolától 20 km-re lakom egy faluba. Szeintem ennyi adat most bőven elég.
Én Tolkiennel kis koromba ismerkedtem meg óvodás vagy elsős lehetem. Akkor még csak két öcsém volt (mert most három van Kristóf Péter és Máté aki szeptemberben lesz 4 éves )akikkel együtt aludtam. Apukám mesélte el (olvasta) nekünk esti meseként persze volt amikor mást mesélt amit éppen kitalált. Aztán én egy bizonyos okból meg utáltam olvasni ezt most nem részletezem (de ha valaki érdeklődik szívesen elmondom). Később mikor anyukám elkezdett azzal nyagatni hogy olvasd el a Narniát mert pont akkoriban vetítettéka filmet . 2005 novemberében kezdetem neki a Narniának. Ugye ha elolvastam egyet végig még a maradék hatot nem is lesz olyan nehéz kiolvasom gondoltam (és érdekelt is a történet). Aztán azon kaptam magam hogy hát megszerettem az olvasást. Apu mondta nekem hogy C.S Lewis kortársa és bartája volt Tolkien. Ezek után az a polcáról levette a Gyűrűk urát és elolvastam igaz kétszer vagy háromszor annyi idő alatt mint más akkor hasonló korosztályú gyerekek, de engem épp úgy meg fogott, mint a Narnia de még annál is jobban szerintem. Ezek utám elkértem a többit is elolvastam. később születésnapomra meg kaptam A hobbitot. Aztán a könyvtárból ki vettem az összes olyan művet ami Tolkien felirat volt a könyvön A gyűrű nyomán – Fa és levél ez nyolcadikban olvastam A gyűrű keresése de arra is emlékszem soha nem találtam a Szilmarilokat a könyvtárban. Végül nagybátyámtól megkaptam nyolcadikban névnapomra és az lett az én legnagyszerűbb nyaram Új iskola vége a kínszenvedéseknek (mert "számkivetett" voltam a régi osztályban) és a Szilmarilokkal töltöttem a május és a júniust is.
Ezek az évek alatt Még számos könyvet kaptam megünnep napokra :
Wottoni kovács mestert, Koborló és a varázsló, Bombadil Toma kalandjai és A sonkádi egyed gazda (apukámé volt)
Végül egy kis gyűjtemény volt a szobámba mert már nálam tartottam a Tolkienes könyveket hogy nekeljen el kérnem ha éppen azt szeretném olvasni. Két év alatt 2 könyvet kaptam még hozzá Húrin gyermekeit és Kürtő Úr.
Mostanában ha kerestem valami olvasni a könyvtárban odamegyek a fantasy részleghez és mit látnak szemeim ott van a Szilmarilok hát olysokszor néztem de nem volt és most hirtelen felbukkan ( de nem baj nekem meg van az a fő).
A Szilmarilokat már negyedjére olvasom ki mert annyira szeretem.
Szerintem ezzel be is fejezném az hiszem.

Ha valami nem volt érthető , de ...

A bemutatkozást - melynek hosszabb-rövidebb verziója a profilomban már olvasható - átugorva az alább felvetett 'satöbbi'-témában a közlendőim:
a Tolkien világával történő megismerkedést a Babóval kezdtem, az érettségi utáni nyáron; valójában a Gyűrűk Ura, illetve az abból - egy osztálykirándulás során két akkori osztálytársam által felemlegetett - készülő film hallomása vezetett a Megyei Könyvtár T-polcához, ám azt ott és akkor - és még pár évig - nem adódott alkalmam megtalálni, mivel ha valaki esetleg véletlenül visszavitte, alkalmasint egyből akadt más, aki kivegye... Mindenesetre a Gandalf név már az említett hallomás útján ismerősen csengett, úgyhogy megelégedtem azzal, hogy a Babóban is feltűnik; így aztán kivettem, és a rendelkezésre álló három hét alatt (a Pakson megfigyelt teljes napfogyatkozás, a balatoni gólyatábor, és a helyszínek közti busz- és vonatutak közepette) el is olvastam. Már akkor megfogott benne az a kettős igény(esség), amellyel a szerző egy teljes mértékben alternatív valóságot, amelyben a történet szereplői - (Szobotka Tibor fordításában) törpék és mágusok, tündérek és manók, trollok és sárkány, szóval szóló madarak, wargok, pókok és bőreváltók, valamint a főszereplő babó - a maguk természetességében és életszerűségében élik életüket*, egyrészt az olvasó számára élvezetes és kézzelfogható érzékletességgel, másrészt valamiféle a háttérben megbúvó mélyebb távlatokat is sejtetve mutat be; ez aztán a hat könyvnyi folytatásban (Réz Ádám és Göncz Árpád fordításában) még hangsúlyosabban megtalálható - ám ennek számomra csak két évvel később vált testközelből elérhetővé a felderítése, amikor is egy vizsgaidőszak utáni hétvégén megakadt a szemem annál a bizonyos T-polcnál egy addig nem látott, de már jól ismert című könyv gerincén...
Itt pedig ugranék a történetben a nyár végére, amikor is egy régi gimnáziumi osztálytárssal (aki egyike volt az osztálykiránduláson beszélgető kettősnek) történő találkozás során szóba került a Gyűrűk Ura, valamint a tény, hogy annak eddig csupán a középső kötetét volt szerencsém a könyvtárban fellelni - ennek hallatán ő rögtön felajánlotta hogy kölcsönadja nekem mind a három kötetet, én pedig éltem a felkínált lehetőséggel, és (a viszonylag még friss előzmények által befolyásolt) meglehetősen rendhagyó sorrendben - 3.-4.-6.-előszó-1.-2.-5.-függelékek - végigolvastam a teljes művet. Karácsonyra már ott voltak a fa alatt, húsvétra pedig már túl voltam az első filmen, a fórumra való beregisztráláson, és egy hónapon belül az első élő találkozókon is az itteniekkel. Ekkortájt kezdtem neki a Szilmarilok olvasásának is - elsőre az Ulmo által elkezdett újrafordítás, később kollégiumi szobatársam jóvoltából a Gálvölgyi Judit-féle hivatalos fordítás is végigkísérte a pad alatt az egyetemi előadások unalmas perceit - és mire június közepén megalakult az MTT, az én sorsom nagyjából már el is dőlt... nos, valahogy így tettem meg a kezdő lépéseket az úton, amin járok azóta is.**

*: figura etymologica 4TW !
**: eme hozzászólás a tartalmi információközlésen túl talán enged némi betekintést az általam használatos - bő lére eresztett mondatokkal és közbevetésekkel valamint ( ha a médium lehetővé teszi) emotikonokkal bőven tarkított - elbeszélői stílusba is (melyet a könnyebb azonosítás kedvéért e lábjegyzet is igyekszik valamelyest illusztrálni ); amennyiben valaki ezek után még van annyira elszánt, hogy a lírai vénámra is kíváncsi, annak szeretettel ajánlom megtisztelő figyelmébe egy régebbi versemet .

Szerintem mutatkozzunk bé. Ha jól látom nem mindenki ismer Én András vagyok, 30 éves. Emlékeim szerint 22 éves voltam amikor megismerkedtem a Gyűrűk urával. Előtte is olvastam egy haver ajánlására, de akkoriban még talán nem voltam olyan érett vagy talán nem éreztem meg úgy az elmúlás szelét, és valahogy nem igazán tetszett a történet, csak a 300-ik oldalig bírtam ott fájdalmas szenvedések után letettem a könyvet. AZtán ahogyan jöttek a mozikba a filmek, mégiscsak elmentem mert a nagy csaták nagyon érdekeltek:) Végül a film ragadta meg a fantáziámat, a "mi lesz velük" feeling, és onnantól kezdve valahogy a könyv is megelevenedett bennem, a látott képsorok valahogy megfoghatóbbá átélhetőbbé tették számomra a művet. Ahogy végeztem a Gyuval, jött a Szilmarilok, ami már az első mondatától kezdve totális szerelem volt és az a mai napig is. A legjobban érdekes módon azt szerettem meg ami elsőre lgjobban zavart, a sok név és tömény(telen) történelem. Most pedig épp ez a nyelvi gazdagság és ezek a mitikus távlatok azok amik a legjobban megragadnak, hogy évezredek történéseit láthatjuk át miközben azért személyesebb történetek ugyanúgy akadnak.
ENgem az érdekelne hogy Ti hogyan ismerkedtetek meg Tolkien világával.

Hahó Nép!

Ez itten a céhes topik. Várok szeretettel minden kérdést, kérést satöbbit.

A céh eddigi kiírása: parandokht.uw.hu/hagyomanyorzok/