A Kaland

Alyr Arkhon: A Kaland

Prológus

Galadriel: I ama prestar aen...
Celeborn: Kivel beszélsz?
Ga: A tükrömmel...
Ce: Tehát megint magaddal...
Ga: Han mathon ne nen.
Ce: És ha megkérdezhetem milyen nyelven?
Ga: Sinda...
Ce: Mondták már hogy pocsék a kiejtésed?
Ga: Örülj hogy egyáltalán megszólalok a nyelveden...
Ce: A nyelvemen? Nem is vagy rajta...
Ga: Szörnyen vicces vagy...
Ce: Tudom, ezért mondok poénokat!
Ga: Na, hagyjál, hadd beszélgessek...
Ce: Olyan vagy mint egy nő!
Ga: Te meg olyan mint egy férfi...
Ce: De te olyanabb...
Ga: Még borostád is nőtt...
Ce: Ezért cseréltünk nemet, nem emlékszel?
Ga: Nem fogadásból?
Ce: Abból is... de úgyis én nyerek... senki se találja ki melyik tünde született férfinak...
Ga: Majd meglátjuk... addig is... én vagyok az Aranyerdő Úrnője! És most hagyj magamra!

( Celeborn otthagyja Galadrielt a tükör mellett. Galadriel, vagyis igazából Celeborn gyönyörködik magában egy sort majd újra beszélni kezd)

Ga: A világ megváltozott. Érzem a földben, érzem a vízben, érzem a levegőben. Sok minden mi egykor volt, végleg elveszett, mert már senki sem él aki emlékezne rá... legalábbis remélem...

Minden a hatalom Gyűrűinek kovácsolásával indult
(a Tükör elhomályosul, látni amint egy kéz egy olvadt fémmel teli tartó felé nyúl, de megégeti a nyél, úgyhogy gyorsan el is tűnik. Hamarosan visszatér bekötve és megfogja a nyelet majd beleönti egy formába.)

Három volt a tündék jussa mert ők voltak a legbölcsebbek, a legerősebbek és mert övék volt a licenc

( Három tünde jelenik meg amint fájó kézzel rohangásznak, a földön izzó Gyűrűk látszanak, a távolban az ötvös kacagása)

Hetet kaptak a törpök, hogy ne sírjanak már annyit meg mert ez a hét csúnya lett de a föld alatt sötét van és ott nem látszik

(Hét törp király látszik amint azbesztkesztyűben a Gyűrűikért nyúlnak, a háttérben csalódott és bekötött kezű tündék)

Kilencet kaptak az emberek, mert mindenek felett hatalomra vágynak, meg mert valakire a selejtet is rá kellett tukmálni

(Kilenc ember áll V alakban és nézegetik a Gyűrűiket. Az egyik fülbevalónak rakja be a másik hulahoppozik vele)

de mindannyiukat becsapták, mert még egy Gyűrű készült, Mordorban, a Végzet Hegyének Végzet Katlanjában Szauron, a Vég... izé, Sötét Úr megkovácsolta az Uralkodó Gyűrűt, és ráadásul meg se égette magát! Egy Gyűrű mind fölött! A Gyűrűbe bele akarta önteni hatalmának egy részét és uralkodási vágyát, és sajnos sikerült is neki. Középfölde népei egymás után kerültek az uralma alá, de voltak akik ellenálltak.

(Embereket mutatnak teljesen zárt sisakban, amint tündék vezetik őket a csatába, azonban időről időre eltévednek mert az emberek páncélja túl fényes ahhoz hogy a tündék az útra figyelhessenek...)

Az emberek és tündék -szerencsére- utolsó szövetsége idején Szauron seregei vesztésre álltak a szövetség erőivel szemben. De a Gyűrű hatalmát nem tudta megtörni senki.

(Szauron hatalmas buzogánnyal a kezében tör utat bár minden sújtás után leül egy-egy tízperces pihenőre. Az egyik ilyen alkalmával Elendil felé támad, de hasra esik Elrond lábában aki a napszemüvegét törölgeti. Szauron lesújt, Isildur apjához rohan, elsodorja Szauron kezéből a névjegykártyáját amit épp Gil-galad felé nyújtott volna. Szauron -átvéve bal kezébe a buzogányt, lehajolna a kártyáért, és rálép a Narsilra)

És ekkor... amikor minden remény elveszni látszott, Isildur, a király... izé... Király fia felkapta apja kardját, -már ami megmaradt belőle- és levágta a Gyűrűt Szauron kezéről.

(Szauron döbbenten néz, majd felkiált: "Ez nem éééér!" de addigra elpárolog. Isildur felkapja a Gyűrűt, és nézi. Ekkor felbukkan Elrond, magával rángatja Isildurt a Végzet katlanába. Itt rákiabál Isildurra de egy tükör miatt lángrakap a köpenye, és addigra Isildur elslisszol)

De az ember szíve könnyen csábul...

( Isildurt három nő öleli... )

Hé! Ez nem az a műsor!

(villanás és lovon ül morcos arccal. Ekkor orkok jönnek, Isildur szokás szerint le akar lépni, de a Gyűrű lecsúszik az ujjáról, ő meg ájön, hogy hiába csukja be a szemét attól még nem láthatatlan...)

De alig telt el párezer év, a Gyűrű új hordozóra lelt...
Gollam kaparintotta meg és magával vitte a Ködhegységbe túlélőtúrára, és valóban, mindenkit túlélt. Halat evett és orkokat, majd halat amely orkot evett és orkot amely halat evett, eközben a Gyűrű egyre inkább a hatalmába kerítette.

(Sötét barlang, halk mocorgás)

De ő élvezte a láthatatlanságot és a hosszú életet.
És nem törődött a mellékhatásokkal. Kopaszodás, beszédhiba, a szemek kóros növekedése, bőrszín elváltozása...

(fény gyullad, Gollam meglátja magát a víz tükrében, de egy "A víz isz cak hazudik nekünk, drágaszág, mi szééépek vagyunk" mondat után eltűnik)

Sötétség kúszott, mászott és csúszott vissza a világ erdeibe, emiatt emelkedtek a villanyszámlák, Névtelen Félelemről és Óriás Díjbeszedőkről suttogtak, és egy Homályról Keleten, meg hogy ezentúl a napfényért is fizetni kell majd.
És ekkor a Gyűrű meghallotta Gazdája hívását és cserbenhagyta Gollamot.
Ám egy olyasvalaki találta meg akire senki sem számított.
Egy mókus. Ám a mókust valaki megette. Egy hobbit. Zsákos Bilbó a Megyéből...

A Megye, Hobbitfalva melletti Kétsávos Út

Ga:
"Jön a kocsi most érkeztünk
Node kicsit eltévedtünk
Az erdőben áztunk-fáztunk
De legalább elnótáztunk

Én vagyok a Gandalf-mágus
Nem engedem hogy itt átjuss
Őrzöm én a Titkos Tüzet
Bár nem tudom hogy hol lehet..."

F: Elkéstél!
Ga: Mért, honnan tudtad, hogy jövök?
F: Tekintve a hatalmas meghívómennyiségnek amit Középfölde minden olyan vidékére elküldtünk ahol rájöttek hogy a papírt nem enni kell, sejtettem hogy nem felejted el...
Ga: Akkor azért vagdosták nekem Lórienben azokat a papírrepülőket...
F: Szóval elkéstél...
Ga: Egy mágus sosem késik, vagy ha mégis, akkor se kell emlegetni...
F: Azért örülök hogy ittvagy!

(Frodó ráugrik Gandalf kocsijára, közben Gandalf, hogy elkapja, elengedi a kantárt, és az eddig nyugodtan álldogáló ló nekiugrik és elindulnak...)

F: Gandalf! Állítsd meg!
Ga: ÁÁÁlllj! Daro!

(A ló lassít, így Gandalf méltóságát némileg megőrizve jut be Hobbitfalvára, ahol a főtéren három megyeőr várja...)

Megyeőr: Állj meg, Szürke Gandalf, fizess bírságot!
Ga: Miért?
Mő: Gorshajtás és a Kétsávos út mindkét sávjának elfoglalása...
Ga: Nem tehetek róla hogy kicsi az utatok...
Mő: Járj kisebb kocsin...
Ga: Arra nem fér rá a tüzijáték...
Mő: Tüzijátééék! Töökjóóó!

(Gandalf elhajt és nagylelkűen eldob egy petárdát ami felrobbanva egy sárkányt formáz, de az kissé tántorogva körülnéz, majd eldől és egy pukkanással eltűnik)

Ga: Hmmm... Lejet hogy nem kellett volna alkoholt tennem az összetevők közé?
F: Alkoholt?
Ga: Az is jól ég, de ezek szerint rossz hatással van a mágikus összetevőkre...
F: Mesélj el mindent ami a nagyvilágban történt!
Ga: Mindent? Hobbit létedre nagyon kíváncsi vagy... ez furcsa... mit ettél utoljára?
F: Miket feltételezel te rólam?
Ga: Na jó... szóval, kezdetben volt egy Ádám meg egy Éva nevű tünde, és aztán...
F: Úgy értem mi történt mióta legutóbb beszélgettünk?
Ga: Jaaaa... A Sötét Úr visszatért, a Gyűrűlidércek visszafoglalták Minas Morgult, meg efféle apróságok... Viszont ami fontosabb: rájöttem, hogyha keverem a miruvort Papsajt egyik sörével akkor egy nagyon jó italt kapok...
F: Na, megérkeztünk, én itten elmegyek, megnézem hogy meghozták-e már a söröshordókat a Születésnapra...

(Gandalf leszáll a kocsijáról Zsáklak bejáratánál, amire ki van írva "Belépni tilos! Tűnj el! Nem megmondtam?! Tűnj már eeel!" De Gandalf kopog)

B: Nincs belépés! Se vendégnek se rokonoknak! Tarisznyádi Zsákosék pedig jogtalanul igénylik Zsáklakot!
Ga: És mi a helyzet a régi barátokkal?

(kinyílik az ajtó, megjelenik Bilbó)

B: Gandalf! Nem azt mondtad, hogy barát?

(becsapja az ajtót, majd kis idő múlva kinyitja)

B: Na jó, csak vicceltem, gyere, ha beférsz...
Ga: Á... kimeszeltetted?
B: Muszáj volt... mit hozhatok? Pálinkát, vagy valami erősebbet?
Ga: Csak teát...
B: Teát? Úgy érted kis levélkéket forróvízbe dobálva?
Ga: Úgy bizony...
B: Sajnos semmit se változtál...
Ga: Te sem... még mindig olyannak látszol mint legutóbb...
B: Pedig öregszem Gandalf... Elvékonyodtam... Olyan mintha túl nagy kenyérre túl kevés lekvárt tennél…
Ga: Úgy látom kész a tea...
B: Brrr... Tea...
Ga: Mi bajod vele?
B: Igazából semmi... csak az illata a bakacsinerdőre emlékeztet...
Ga: Ez igaz...
B: Elmegyek innen, Gandalf, hegyeket akarok látni, olyanokat amiknek hó van a tetején, vagy legalábbis olyan mintha hó lenne...
Ga: Úgy lesz ahogy eltervezted?
B: Igen. Mindent Frodóra hagyok...

(Később egy domboldalban, miután Bilbó bemutatta hogy még tud hegyre mászni, és valóban, legalább harminc méterre eltávolodott Zsáklaktól)

B: Ez ám az élet...
G: Jó ez a pipafű...
B: Vén Toby... a Déli Fertály legjobb pipafüve...
G: Kár hogy engem nem abból kínáltál...
B: Hát Gandalf barátom, emlékezetes este lesz ez...

(később)

F: Gyerünk, Samu, kérd fel Pipitért egy táncra!
S: Frodó úr, hát nem látod, hogy ez Rozi és nem Pipitér?
F: Mi a különbség?
S: Pipitér alacsony és fekete hajú, Rozi nem...
F: Mindegy, nő, nő, kérd fel!
S: Inkább iszom még egy sört...
F: Nem, nem... mész és táncolsz!
S: Dehát... nem is szeretem ezt a stílust...
F: Na igen... de Pippinék most nem zenélni jöttek...

(Frodó belöki Samut a táncolók közé, ahol Rozi el is kapja... Eközben Pippin és Trufa elcsórnak egy tüzijátékrakétát és Bilbó mesél)

B: És ott álltunk szemben három naaagy trollal...
Gyerekek: Hűűűűű!
B: Igaz, ők háttal voltak...

(közben a sátorban)

P: Most mért ezt hoztuk el?
T: Mert ez volt a legnagyobb...
P: De melyik végét kell meggyújtani?
T: Nem mindegy?
P: Na, szúrd a földbe és gyújtsd meg...
T: Jó...
P: Mondom szúrd a földbe! Áááá!

( Felrepül a rakéta, a hobbitok csodálozva nézik. Felrobban, és elkezd hullani lefele...)

F: Bilbó! Egy sárkány!
B: Ugyan, még nem tartok ott, Frodó, ne siettess...
F: De ez itt egy igazi sárkány!
B: Ugyan... Nincs is foga...
F: de van!
B: Akkor izé...

(ekkor a sárkány felrobban és aranyszínű répákként kezd el potyogni)

P: Répaaaa!
T: Répaaaa!
P: Trufa, én éhes vagyok!
Ga: Borbak Peregrin és Tuk Trufiádok! Gondolhattam volna!
P: Izé... fordítva...
Ga: Mindegy! Ti voltatok!
P: Miről beszélsz?
Ga: Ott a füst nyoma az arcotokon!
T: Csak az új sminket próbálgattuk a következő koncertre...
Ga: Na persze...
T: Nem hiszi el, én mondtam...
P: A te ötleted volt!
T: Nem is! Mert a tiéd!
Ga: Rozi úgysem hajlandó mosogtani mert Samu elől menekül, jók lesztek ti...

( Bilbó feláll a fősátor közepén lévő emelvényre, és elkezd várni hogy csend legyen. Azután elővesz egy erre a célra tartogatott rakétát, kilövi, mire elrepül a sátor, de mindenki ráfigyel)

B: Kedves Zsákosok, Borbakok, Tukok, Boffinok, Kürtösök, Gödrösök, Kotorékok, és Csülökök!
Egy hobbit: Csülkök!
B: Dehát kedves Odó, most beszéltük meg, hogy Csülökök...
Odó: De azóta meggondoltam magam!
B: Szóval kedves Kotorékok és Nagylábon Élők! Ma van a 111. születésnapom!
Hobbitok: Éljen, éljen!
B: Kedves Lobélia, tedd el azt a számológépet, akkor is én vagyok az idősebb... És így engem illet Zsáklak! Szóval...
Mily kevés ez az idő, ha ilyen nagyszerű hobbitok közt éli le valaki - tisztelet a kivételnek-, az itt jelenlévők felét sem szeretem feleannyira mint mutatom, és felét sem ismerem olyan kevéssé mint szeretném...
Látom, elvesztettétek a fonalat, ami nem is baj...
De ezennel vége... és mivel Gandalf nem vállalta hogy felrobbant titeket, elmegyek. Viszlát...

(Az ujjára húzza a Gyűrűt, majd leesik az emelvényről, elrohan Zsáklakba. Kinyitja az ajtót, és bemegy. Lehúzza a Gyűrűt, feldobja de az leesik és elgurul. Mire megtalálja, kipirosodott arccal a betört ajtó romjain ott áll Gandalf... )

Ga: Zsááákos Bilbóóó!
B: Á, szia, Gandalf, igazán kopoghattál volna...
Ga: Tán azt hiszed, jól tetted amit tettél?
B: Hát persze! Csak azt az asztalt nem kellett volna felborítani...
Ga: Egyetlen varázsgyűrűvel sem szabad felelőtlenül bánni!
B: Ugyan, mit tudsz te erről?!
Ga: Hát nálad többet!
B: Ne gyere már megint ezzel a mágus-dumával, nálad csak Elrond tud nagyobbat mondani...
Ga: Frodóra hagyod Zsáklakot?
B: Minden ingó és ingatlan vagyonommal együtt... persze az értékeseket nem bízom rá...
Ga: És a Gyűrű?
B: Hagyjam itt? Frodó egy lúzer! Még elhagyja...
Ga: Hagyd itt...
B: Nem...
Ga: Olyan nehéz?
B: Egy ilyen aranygyűrű, na ne röhögtess már, Gandalf...
Ga: Tudod hogy nem úgy értem... Itthagyni nehéz, ugye?
B: Nem... illetve... igen! Ki vagy te hogy parancsolgatsz itten nekem!? A Gyűrű az enyém, a sajátom... a drááágasááágooom...
Ga: Ezt már más is mondta róla, de te még nem...
B: Nem is! Gollam azt mondta hogy drágaszágom... az nemugyanaz...
Ga: ZSÁÁÁKOS BILBÓÓÓÓ! Ne hidd hogy ilyen olcsó trükkökkel akarlak meggyőzni... segíteni akarok...
B: Pedig már reméltem hogy végre varázsolsz valami király dolgot...
Ga: Hagyd itt a Gyűrűt önként! Nem mondom mégegyszer!
B: Na persze önként...
Ga: Hát persze Én csak segíteni akarok, vagy nem?
B: Jó lenne ha eldöntenéd Addig is elindulok.
Ga: Bilbó! A Gyűrű még mindig a zsebedben van!
B: Naná, mért, mit gondoltál? Csak nem azt akarod, hogy tényleg hagyjam itt?
Ga. De, pontosan azt akarom!
B: Hát... Végül is...

(Megáll az ajtóban és lassan leejti a Gyűrűt, az leesve megrepeszti a padlót...)

B: Jé, nem is olyan könnyű... Inkább elviszem, veszélyes lehet Frodóra...
Ga: Bilbóóó!
B: Jóvan, jóvan, csak vicceltem...

(Bilbó elindul, az úton törpök várják, együtt zendítenek rá a régi menetdalra

"Megy az út előre
Visz az út előre
Én meg megyek rajta
A lábam visz el rajta

Megy az út, szinte rohan
Nem is érik utol sokan
Ha ilyet látok arra vagy erre
Kiül a vigyor a képemre

Persze ez nem igaz, mert
Az út nem viszi az embert
menni kell rajta, lóval, lábbal
Vagy kordéval és szamárral

Itt még stoppolni se lehet
Csak Fekete lovas venne fel
De ki tudja hova menne veled
És hülye kérdéseket tenne fel

Megye, meg Zsákosss
Úgy beszél, mint aki álmos
Komolyan ezek a Fekete Lovasok...
Csak ne lennének olyan félelmetesok..."

(Az utolsó két strófa a törpök szerzeménye ami az útjuk során szerzett tapasztalataikat tükrözi.
Frodó érkezik meg rohanva, észerevszi a Gyűrűt az ajtó romjai között. )

F: Bilbó! Bilbó!
Ga: Végre eszébe jutott valakinek hogy otthon keresse...
F: Bilbó! Jé... a gyűrűje!
Ga: Drágaságom... drágaság...
F: Mi baj, Gandalf? És hol van Bilbó?
Ga: Drágaságom, drágaság...
F: Mért bámulod a tüzet? Csak nem?
Ga: Szervusz Frodó!
F: Elégetted Bilbót! Te gyilkos!
Ga: De én...
F: Bedobtad a tűzbe!
Ga: Én nem...
F: Samu is mondta hogy vigyázzak veled, miután kiderült hogy a mágnes vonzza az orrodat...

G: Nem öltem meg Bilbót! Elment a tündékhez!
F: Na perszeeee...
G: Rád hagyta Zsáklakot...
F: Mért nem ezzel kezdted?
G: Meg a Gyűrűjét... ott van az ajtó szilánkjai között...
F: Látom. Mi történt az ajtóval?
G: Apró baleset...
F: Jé... a Gyűrű...
G: Tedd el... rejtsd el... itt egy boríték, tedd bele...
F: Dehát nem akarom postára adni...
G: Tedd el!
F: Elmész?
G: Igen...
F: Dehát csak most jöttél...
G: Kérdések vannak... válaszra várnak...
F: Hadd várjanak...
G: Nem lehet...
F: Annyira türelmetlenek?
G: Ö... igen...

(Gandalf elvágtat, Frodó dübbenten néz utána, aztán a Gyűrűt berakja a ládába)

F: Samu!
S: Igen, Frodó úr?
F: Bilbó elment! Bulivaaaan!
S: Dehát... lent van a buli...
F: Dehát Bilbó elment...
S: Szerinted érdekli őket?
F: Hát... ajjaj... megtalálták az itthagyott tüzijátékot...
S: Szerintem menjünk fedezékbe...

(Bilbó szülinapi bulijának emléke még 20 év múltán sem halványult el, csak már senki nem emlékezett rá. Gandalf néha visszajött, furcsán nézett Frodóra, megvizsgálta a vérnyomását, az EKGját, az erőnlétét, aztán se szó se beszéd, elrohant, Minas Tirithbe ugyanis ekkorra hozták vissza a könyvtárba a "Hatalom Gyűrűje és Én" című Isildur-írást. Gandalf kinyitja majd döbbenten néz. Az előző kölcsönzők aláírás helyett csak testrészeik rajzát használták. (Értsd: Szem és Kéz)
"Következzék itt Isildurnak és a Hatalom Gyűrűjének története. Már ideje volna leírni, mert ez az utolsó fejezet és ez a könyv címe.
Amikor Szauronnal csatáztam, levágtam az ujjáról a Gyűrűt. Amikor megfogtam, volt kedves és összement, így pontosan passzol az ujjamra. Írás volt rajta, de nem bírtam elolvasni és ez roppantul idegesített. Mostanra hálerunak eltűnt. A Gyűrűt nem pusztítottam el, hiába kért rá az a tökkelütött Elrond. Tudom hogy csak irigykedik, mert úgy tükrözi vissza az arcképét hogy nem ráncos. A Gyűrű Királyságom kincse lesz. Léte összekötődik vérvonalammal, elrendelem törvényileg hogy ezentúl a madarakat kell koronázni és a Királyokat gyűrűzni. A Gyűrű drága nekem... drágaságom... csak az a baj, hogy nem látom hogy áll mert ha felhúzom, nem látszom... Erről jut eszembe... a múltkor bementem annak a hercegnőnek a szobájába akiről a harmadik fejezetben beszéltem, úgy hogy rajtam volt a Gyűrű... " Gandalf sietve lapoz előre de a harmadik fejezetet valaki kitépte. A lapok a Fehér Kéz nyomát viselik... )

A Zöld Sárkányban

Veres Tóni: Bizony furcsa népek járnak...
Hobbit: Furcsák bizony...
Hobbit2: Furcsa népek ezek...
VT: Bizony furcsa népek...
S: A múltkor is a lápon...
VT: A lápon is furcsa népek járnak...
H: Furcsák bizony...
H2: Furcsa népek azok...
VT: Bizony furcsa népek...
S: Az unokatesóm egy szilfát látott ami mozgott...
VT: Biztos a szél fújta...
H: Furcsa szelek vannak...
H2: Furcsák bizony...
S: DE EZ JÁRT!
VT: Nyugodj meg Samu. Az unokatesód néha lát olyat is ami nincs...
S: Nem is!
VT: Dehogynem...

(Samu sértődötten elrobog)

VT: Furcsák ezek a mai fiatalok...
H: Furcsák bizony...
H2: Furcsák a fiatalok manapság...
VT: Bizony furcsák...

(Pár nappal később Frodó némileg ittasan hazaér és látja hogy a hátsó ajtó, amin tábla hirdeti
"csak saját használatra, és mágusoknak hogyha a Hatalom Gyűrűjéről van szó" nyitva van. Körülnézne, de elkapja egy kéz.)

G: Titokban tartottad? Elrejtetted?
F: Mi van?
G: A Gyűrű! Hol van?
F: Mittomén... gyere igyál egy kicsit...
G: De hol van a Gyűrű?
F: Nyugodj meg Gandalf...
G: Józanodj ki, Frodó!

(Gandalf belemártja Frodót egy vizesvödörbe, amitől az prüszkölve felébred.)

F: Nem tudok úszniii!
G: Nyugodj meg, már kivettelek...
F: Biztos?
G: Kapsz levegőt, nem?
F: De tényleg, most hogy mondod...
G: Hol a Gyűrű?
F: Itt van valahol.... ááá, megvan...
G: Add ide...
F: Nem!
G: Akkor dobd a tűzbe!
F: Dehogy dobom!
G: De igen!
F: De nem!
G: Áhhh!
F: Au... jajj, mért dobtad beee???
G: Csak...
F: És most mért veszed ki?
G: Tartsd ide a kezed, egész hideg.
F: Naná, hogy hideg a kezem, majd megfagytam abban a vödörben...
G: Nem a kezed, a Gyűrű...
F: ÁÁÁÁ!
G: Bocs, tévedtem... Látsz rajta valamit?
F: Kezd felhólygosodni...
G: A Gyűrű?
F: A kezem...
G: A Gyűrűt nézd! Mi van rajta...
F: Valami kacskaringó meg egy pár pötty...
G: Tünde írás...
F: Nem tudom elolvasni...
G: De én igen... vagyis... mégsem...

F: Most el tudod olvasni, vagy nem?
G: Ha háttal vagy nekem akkor nem...
F: Ja...
G: Igen... jól sejtettem...
F: Mit?
G: Az áll rajta:
"Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű drágaszág
Egy Gyűrű szép arany, ezt hordani Királyszág"
F: Mi?
G: Ezt Isildur írta rá... de lassan felbukkan az erdeti felirat is...
"Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen
Egy a sötétbe zár, és akkor nem látsz semmit..."
F: Ez egyre zavarosabbb...
G: Biztos több feliratot írt rá, és egymás után jelennek meg...

"Egy Gyűrű az enyém, Egy Gyűrű mindet uralja
Hülye tünde népség még ezt is sokallja"

"Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen
Egy a sötétbe zár és akkor itt leszel mellettem"

F: Mi ez? Szerelmeslevél?
G: Furcsa... de az is lehet hogy rosszul olvasom...
F: Ja.... majd dekódolom egy szótár segítségével...
G: Nem fogod tudni... sötét nyelven van írva, de én meg nem szólalok rajta...
F: Sötét nyelv? Nyelvszinező nyalókát kell enni előtte?
G: Nem! A Sötét Föld lakói beszélik...
F: Sötét Föld?
G: Mordor!
F: Jaj... az nem jó...
G: Ez az Egy Gyűrű, amely uralja mind a többieket... a Nagy Sötétség idején még házasságot is csak Szauron engedélyével köthettek...
F: És ő követelte az első éjszaka jogát?
G: Nem...
F: Mért nem? Én megtettem volna...
G: Frodó!
F: Jóvan, csak vicceltem... orkoknál nem kértem volna...
G: Szóval sötét korszak volt és gonoszság uralkodott, meg minden...
F: És aztán?
G: Isildur és Gil-galad véget vetettek neki... volt némi csetepeté és Isildur ujjatlanította Szauront... övé lett a Gyűrű...
F: És a feliratok alapján nagyon szerette...
G: De ő meghalódott és Szméagol szerezte meg akit Gollamként ismernek...
F: Gollam? És nála találta Bilbó...
G: És a Sötét Úr azóta is azt keresi...
F: De ő megsemmisült! Elpárolgott mint a tea ha túl sokáig forralod...
G: De lecsapódott Dol Guldurban... visszatért...
F: Vissza...
Gyűrű: Heheheheheeee...
G: Ho...
F: Khlö... khlll... kheeehhhhh....
Gyűrű: Fulladj meg!
G: Frodó!
F: Jól vagyok, csak félrenyeltem... eddig ez az izé nem beszélt...
Gy: Dehogynem csak nem hallottad...
F: Hát abban a ládában...
Gy: Írtam egy harmincezer soros elbeszélő költeményt a Gazdámról és Készítőmről, de nem tudtam senkinek lediktálni...
G: Talán túléljük... harmincezer sor...
Gy: És minden szó sz-szel kezdődött! Hallgassátok:

"Szép Szauron szerelmetes szelleme!
Szilánkjaiban szuper e szellem, Szépet szépít,
Szikrázó, szertelen, szerkesztette személyemet
Szépen szerelt, szorosan szorított, szeretve szépített
Szépekért, szépek, széptelenek szolgálatára.
Szerfelett szigorú szabályokat szabott szépen ..."

G: Kuss! Már értem, mért selypít annyira szegény Gollam...
Gy: Barbár!
F: Mit tegyünk most? Elrejtsük?
G: Késő... jönnek érte...
F: Akkor?
G: El kell vinned Völgyzugolyba.... most elmegyek Vasudvardba, a Rendem fejéhez, vele tárgyalok okos dolgorkól amikről halvány fogalmad sincs. Bríben találkozunk...
F: De...
G: Hasalj le! Van odakint valaki!

(Gandalf kinyúl, és behúzza Samut, annak kezében egy ásó egy kapa és egy nagyharang...)

G: Csavardi Samu! Mióta hegyezed itt a füled?
S: Hát hegyes az én fülem?
G: Vadászhatnál vele...
S: Hát jó... hallottam ezt-azt...
G: Mit hallottál?
S: Valami Sötét Úrról, meg világvégéről, de azt senki sem említette, mi lesz vacsorára...
F: Tényleg...
G: Nincs idő! Induljatok!
S: Én is?
G: Naná!
F: Ezt meg kéne szervezni valahogy...
G: Hát jó, de indulj mielőbb, Bríben várlak...

(Gandalf elvágtat, a két hobbit döbbenten nézi a Gyűrűt amin egyre kevésbé szalnoképes feliratok jelennek meg)

S: Most mi lesz?
F: Bríbe kell érnünk amilyen gyorsan csak tudunk... milyen hónap van most?
S: Július...
F: Akkor szeptemberben indulunk...
S: És addig?
F: megisszuk az összes boromat...
S: Az jó... mikor kezdjük?

(Frodó és Samu, két barátjukkal Pippinnel és Trufával úgy intézik hogy szeptemberre minden folyadék elfogyjon, így Tarisznyádi-Zsákoséknak semmi értékeset nem kell hagyniuk. Frodó vesz egy kis házat Bakföldön, és megpróbálja a lehető legtöbbet kiszedni TZSékből Zsáklakért. Mindenhol elhíreszteli hogy csak kicsit arrébb költözik, erre persze mindenki egy újabb kalandról kezd beszélni. )

F: Hát itt az utolsó nap... Samu, mit csinálsz?
S: Ez a krumplivirágos tapéta úgy a szívemhez nőtt...
F: Samu!
S: Jóvan, jóvan... Nade szó szerint?
F: Menj, add le Tatánál a kulcsokat... ugye leszedted róluk a cetliket?
S: Naná... remélem beletörik majd a zárba...

(Ahogy Samu közeledik a Tata házához, megüti a fülét egy beszélgetés, úgyhogy fájó fülét fogva lopakodik közelebb. Egy suttogó hang kérdezgeti a Tatát)

Hang: Hhhát... hhogy ityeg a fityeg?
T: Maga valami gyanúsat akar tőlem!
H: Mhibhől ghondolhjha?
T: Nem ejtettek engem a fejemre... azaz igen, de nem nagyon!
H: Zshákosht khereshem...
T: Elment...
H: Hhovha?
T: Ahhoz magának mi köze?
H: Azh a khettőnk dolgha...
T: Nem tetszik a maga képe, hallja-e?
H: Nhem vhagyhok shüket...
T: Tudja mit? Keresse meg Zsákost magának...
H: Épph azth cshinálom...
T: Mit szipog itten mostmeg? Nincs zsebkendőm!
H: Nhem ish khérthem vholna...
T: Viszont van egy zsák krumplim eladó, nem érdekli?

(Samu még sajgó füllel csatlakozik Frodóhoz, de nem szól semmit a hallottakról. Letérnek az útról, és az erdőben sétálnak, Frodó néha furcsa megjegyzéseket tesz és minden fára föl akarja vésni, hogy "itt jártam, Zs. F." Samu pedig megpróbál habcsókot sütni a tábortűzön de egy idő után lemond róla)

S: Mi zúg? Mi éji zaj a Megye utcáin ez?
F: Felkötlek, Samu, ha folytatod...
S: Jóvanna, de tényleg, mi ez?
F: Tündék... pont erre jönnek és Elberethről énekelnek! Hallgasd!

" A Elbereth! Gilthoniel!
Sisakom, pennám, mind ilyen
Ezüstös mint szép tükör
Mely kristályból van nem üvegből

Fehér Királynőnk, Asszonyunk!
A tünde csákók mi vagyunk
Szép a szemünk, csillog hajunk
Szép hajóval hozzád megyunk!

Gilthoniel, A Elbereth,
Tedd ránk óvó kezedeth
Hisz hajad olyan mint a len,
Szőkén száll, túl messzi Tengeren!"

S: De szép... kár hogy nem értem a szöveget...
F: Talán jobb is...
S: Ne hagyjuk elmenni őket, beszélgessünk velük!
F: Hát jó, figyelj...

(Frodó kimegy az útra, és megszólítja a tündéket, a menet felborul, két tündét leüt egy zászló, a többiek döbbenten bámulnak Frodóra. Majd kiválik közülük egy, aki megszólítja Frodót)

Gildor: Üdvözöllek, Zsákos Frodó, a Megyében... mit keresel itt éjnek évadján, ahol se étel se ital?
F: Elen síla lúmenn omentielvo! ... most mit röhögtök?
G: Semmi, semmi... csak tudod, ha így hangsúlyozod... hát... inkább nem mondom mit jelent...

Eközben, Vasudvardban

Szarumán: Füst száll fel a Végzet Hegyéből, késő délutánra jár, és Szürke Gandalf Vasudvardba lovagol hogy a tanácsomat kérje... Hétfőn és szerdán tíz százalék kedvezmény!
Ga: Szarumán...
Sz: Barátom...
Ga: Megtaláltam a Hatalom Gyűrűjét...

(kicsivel később)

Sz: Szóval ott volt annál a kis buckalakónál?
Ga: Hobbitnál...
Sz: Annál, na... És te ennyi ideig nem vetted észre?
Ga: Hát nem... biztos bújkált...
Sz: Én már régen mondtam hogy jobb lenne ha a botodat fehér színűre cserélnéd...
Ga: Szörnyen vicces vagy...
Sz: Tudom... de nem késlekedhetünk...

(később. bent)

Ga: De még van időnk...
Sz: Szerinted mégis mennyi?
Ga: Nem tudom, mert elromlott a zsebhomokórám, meg egyébként is...
Sz: Az Ellenség mozgolódik, a Barad-dúr újjáépült, Orthanc meg egyre kopik mert hónapok óta hiánycikk a fekete festék...
Ga: És Szauron?
Sz: Testet öltött és egy hatalmas Szemet tett a Barad-dúr tetejére...
Ga: Szemet?
Sz: Tűzben forog, héj nélkül... átlát mindenen ami lyukas...
Ga: Szauron szeme... de te hol láttad?
Sz: Hátizé...
Ga: A palantírt használtad?
Sz: Igen... és láttam vele ezt-azt...
Ga: Nem tudhatjuk ki figyel még...
Sz: Engem nem is érdekel... de Szauron elmegy a Gyűrűért... a Kilencek elhagyták Minas Morgult...
Ga: A Kilencek...
Sza: Megtalálják az Egyet és megölik a Két Hordozót...
Ga: Egyet... Kettőt...
Sz: Na mennyi az általam említett számok összege?
Ga: Vhááá!
Sz: Vhuuu!

(ti: csatáznak)

Ga: Vhá...
Sz: Vhuuuuuu!
Ga: Vhu...
Sz: Au...
Ga: Grrr....
Sz: Add ide a botod, légyszi...
Ga: Nem!
Sz: De!

(Gandalf botja kirepül a kezéből, egyenesen neki Szarumán orrának, de a Fehér Mágus gyorsan eszmél, és kézbe veszi. Elkezdi pörgetni Gandalfot a botok hatalmával, de a szemébe lóg a haja, úgyhogy néha nekiütődik ennek-annak)

Sz: Én felajánlottam a lépcsőt... de te inkább választottad a liftet!

A Megye

Gildor: Most az egyszer velünk jöhettek, de csak ha még mondasz ilyen szövegeket mint az előbb...
F: Mért, az előbb mit mondtam?
G: Az titok...
S: Menjünk, Frodó úr, menjünk!
F: Veletek tartunk, de csak ha nem nevettek ki ennyire...
G: Ennyire nem fogunk... azt hiszem...
F: Hantale...
G: Nyihhhahahahahaha.... Ezt lehet kérni mégegyszer?
F: Menjetek a fenébe!
G: Bocsánat, Drogó, fia Frodó, de nem tudtam visszafojtani...
S: Ne törődj a nevetésükkel, Frodó úr, menjünk velük...

(Frodó és Samu a tündékkel mennek, akik egy erdőbe vezetik őket, ahol ételt és italt kapnak, a tündék kis csoportokba verődnek Frodó háta mögött nevetni, de amikor rájuk néz mindig roppant komoly képet vágnak. )

G: Minek köszönhető, hogy éjnek évadján nem otthon vagytok?
F: Egy nagy titkot hordozok, és mielőbb Bríbe kell érnem, Gandalf utasítására...
G: És mi az a nagy titok?
F: Hát... az titok...

(mire reggel felébrednek, a tündék eltűntek, de hagytak némi ételt és italt)

S: Más az íze mint este...
F: Naigen, a gyorsankész tünde ételek egyik hibája... csak három órán belül fogyaszthatók... utána szétesnek alkotóelemeikre...
S: Akkor azért találtam a tálak felén csak földet meg spenótlevelet?
F: Spenót? Mi vagyok én, Earendil, a tengerész?

(lassan továbbhaladnak, eljutnak Zsizsik gazda földjére, ahol összefutnak Pippinnel és Trufával)

P: Jé, szia, Frodó, épp neked gyűjtünk vacsit...
T: Eszünkbe jutott hogy az új házadban nincs semmi kaja...
S: Zsizsik úr termését dézsmáltátok?
P: Milyen éleslátó a mi Samu barátunk! Eddig gondolkodtál ezen?
T: Ajaj, úgy hallom erre jön, futás!
F: Ne erre, itt szakadék vaaaaaa....

(legurulnak az útra, ahol Pippin és Trufa elkezdenek tüzet kuporgatni, kölcsönvéve Samu egyik lábasát...)

F: Hát ti mit csináltok?
P: Kolbászból és paradicsomból vacsorát!
Nazgul, messziről: VHíííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!
T: Azt hiszem valaki itt nem szereti a sült kolbászt...
S: Vagy a paradicsomot...
F: Le az útról, gyorsan!

(lemennek az útról, de a lábast otthagyják, benne a kolbászokkal. Megjelenik egy fekete lovas, a lábas fölé hajol és szaglászni kezd. A lova bele akar enni, de az orrára üt. Lassan kiemel egy kolbászt és közelebbről szemügyre veszi. )

L: Hehhhehhee... Hhülye khaja hhülye élhőkhnekh...
Ló: Nyihahaha... prrrfff...
L: Nhem nhekedh vhaló... mhajdh khapsz pharazshat...
Ló: Nyihh...
L: Kussh...

( a lovas hirtelen megfordul és Frodóék felé közelít...)

L: Gyhűrhűszhagot érzekh...
Ló: Prrrfffff....
L: Khusss.... Mhár nhem érzhem...

( a lovas elvágtat...)

P: Ez a lovas valakit keresett... Frodó?
F: Mos mi van? Mér néz mindenki rám?
T: Rám mászott egy póóóók!
S: Rám meg egy százlábú... még büdös is volt...
P: Frodó! Ez mind miattad van!
F: Bríbe kell jutnom! Nem érek rá megállni a háznál...
T: Akkor megehetjük amit vacsira gyűjtöttünk?

Vasudvard

Sz: Orthancc hatalma a rendelkezésedre áll, Szauron, a világ ura!
Sza: TANULD MÁR MEG HELYESEN KIEJTENI EZT A NEVET. MIÓTA IS LAKSZ OTT?
Sz: Sok... Mi bajod a c-vel?
Sza: PFUJ!
Sz: Na de tényleg? Szerintem nagyon király kiejteni c-vel...
Sza: MÁGUSOK... MÁGUSOK... MIÉRT IS ÁLLOK SZÓBA VELÜK…
Sz: Mert... csak...
Sza: NA MINDEGY... ÁLLÍTAS FEL EGY MORDORHOZ MÉLTÓ HADSEREGET ÉS TANULD MEG ORTHANCOT K-VAL KIEJTENI!

(később, Szarumán egy nyelvészeti könyv fölött ül eszelős tekintettel)

Ork: Milyen parancsot kaptunk?
Ork2: Mit mondott a Szem?
Sz: Feladatot kaptunk... házi feladatot...

A Megye

P: A Bakvári révhez!
S: Rév?
T: Rév.
S: De akkor ott víííz vaaaan!
T: Zseniális meglátás!
P: Magadtól jöttél rá, vagy valaki segített?
S: Olyan hülyék vagytok!
P: Muszáj! A magunkfajta rockzenészek mind ilyenek...
T: Állítólag...
S: Muszáááj?
P: Persze, tudod meddig dolgoztunk ezen az imidzsen?
F: Inkább menjünk...
S: Messze még a Rév?
P: A Rév az messze és a másik irányba... a rév azonban itt van ötpercre...
S: Most nem mindegy hogy Rév vagy rév?
T: Nem... Némelyek nagy jelentőséget tulajdonítanak a különbségnek...

(Közben odaérnek a révhez, felszállnak a kompra, Samu idegesen nézi a Borbuggyant)

S: Olyan naagy... és... és vizes...
T: Pont ezért folyó... ja meg mert folyik...
S: Nem szeretem... nem nő benne krumpli...
P: De répa... sem... illetve...
T: Már kísérletezünk a vízirépával, egyelőre mérsékelt sikerrel...
F: Nézzétek... A másik oldalon... a Fekete Lovas...
P: Miért szaglássza a vizet?
T: Talán csak hány...
P: Ugyan, hisz' nem is evett a kolbászból...
T: Lehet hogy éppen azért...
S: Az én kolbászomtól még nem lett senki rosszul...
P: Mert még senki sem érte meg hogy rosszul legyen tőle...
T: Úgyám...
F: Héééé! Hagyjátok abba! Ez véresen komoly ügy!
P: Hallod? Véééres...
T: Talán hurka?

Vasudvard

(Szarumán orkjai a fákat döntik ki, mérsékelt sikerrel. A fák ugyanis sem kérésre sem fenyegetésre nem akarnak kidőlni, sőt, még heringekkel is hiába próbálják kivágni őket, pedig mind látták a Gyalog galopp című númenori kalandfilmet... Szarumán köztük sétál és gyakorolgajta Orthanc kiejtését )

Sz: Vágjátok ki mind!
O: A fák erősek! Gyökereik mélyre nyúlnak!
Sz: Használjatok baltát!
O: Hö... Jó ötlet!

(Gandalf fent ül a torony tetején és fázva húzza össze magát, miközben lent az orkok diadalmasan kidöntik az első fát. Hirtelen esni kezd az eső)

G: Na még ez is… Jé, muskátlik…

A Megye

F: Vegyétek már komolyan!
S: Hiszen ezek a fekete lovasok...
T: Nem tudhatjuk mit akarnak...
P: Hátha csak elhagytunk valamit...
T: Vagy autogrammot kérnek...
P: Vagy izé...
T: Izé?
P: Izé.
T: Ez nem is vicces...
P: De!
T: Nem...
P: De szerintem az...
T: Áhhh... ostoba Tuk...
F: Hagyjátok abba!
S: Biztos nem megyünk az új házadba, Frodó úr?
F: De megyünk... Fel kell készülni az útra...
T: Akkor mostan hol vacsizunk?
F: Evésről nem volt szó... ha ti enni kezdtek, egy hétig nem szabadulunk...
P: Nem is igaz...
T: Megvan az két hét is...
P: Vagy több...
T: Vagy...
S: Kuss!
P: Nademégishát! Hogy beszélsz velünk?! Mi rocksztárok vagyunk!
T: Méghozzá imidzzsel!

(hasonló hangulatban érnek Frodó töbörlyuki házához, ahol Bögyös Pufi alussza álmát, miután úgy döntött, hogy esetleg minden étel megromolhat másnapra, ezért mentési célból megette őket.
Szerencsére Frodóéknál még maradt némi étel, úgyhogy esznek, alszanak és másnap hajnalban el is indulnak az Öregerdő felé, Pufi mindebből észre sem vesz semmit)

S: Muszáj erre menni?
P: Hát igen, az Öregerdő...
F: De az utat figyelik...
S: De ez az erdő olyan...
T: Öreg...
P: Mit több, vén...
T: És a fák mozognak benne...
P: Főleg ha fúj a szél...

(Bemennek az erdőbe, Trufa és Pippin lassan elhallgatnak, rájuk telepszik a csend)

T: Olyan... ellenséges...
P: Ebből olyan, de olyan rockoperát lehetne írni...

(A fák elkezdenek zúgni és susogni, egy-két ág esik le melléjük)

T: Van egy olyan érzésem hogy nem szeretik a rockot...
P: A metált se?
T: Túl fémes nekik...
P: Igaz a balta is fémből van...

(A balta szó említésére az erdő megdermed, a fák mintha hátraugranának... )

P: Hűdekirály!
S: De mi van ha erősebbnek érzik majd magukat? Akkor esetleg rád ugranak, ha érted, mire gondolok...
F: Inkább énekeljünk... van is Bilbónak egy dala...
P: Nem szeretem Bilbó zenéjét, valahogy nem bírom a countryt...
F:

"Indul az út trallala
Az erdőbe visz trallala
Az erdő csúnya trallala
Túloldalán jó kocsma...

Az erdőnek vége trallala
A fák elfogynak trallala
Odaérsz végre trallala
De rád szólnak: Záróra!"

T: Nem akarlak megsérteni, de volna egy kérdésem...
F: Mi lenne az?
T: Mennyi sört ivott mielőtt ezt költötte volna?
F: Keveset... Azt hiszem túl keveset...
P: Azt hiszem a fáknak se tetszett...
S: Inkább menjünk tovább csendben...

(Mennek tovább csendben, egyre vadabb részekre érnek, néhol mókusok csontvázai, akik véletlenül betévedtek az erdőbe és bogyóikat a fákra merték tenni...
Egyszer csak egy folyópartra érnek, hatalmas füzek állnak a partján, némelyik szomorú, némelyik vidám. )

T: Ajajaj! Ez a Fűztekeres völgye! Az egész Erdő legrosszabb helye...
P: Akkor siessünk innen el...

(Sietnek onnan el)

S: Olyan álmos lettem...
F: Nem szabad megállni...
P: De feküdni, azt ugye... ugye... hrrrrrrrr....
F: Én vízberakom a lábam... aztán jövök vissza...
T: De ott ne hagyd... hehehehrrrrrrr....
S: Nem kéne eztet...hrrrrr...

(Mind elalszanak, Pippin és Trufa a fának dőlve, aztán Samu fölriad két furcsa hangra és egy csobbanásra... A folyóhoz rohan, ahol Frodó fuldoklik egypár gyökérrel harcolva...)

S: Muszáj volt ezt pont most? Olyan szép kolompérról álmodtam...
F: Ments meg!
S: De Frodó úr! Te egy folyóban vagy! Az veszélyes!
F: Segítsééééég!
S: De akkor vizes leszek!
F: Saaaaa-muuuuu!
S. Izé... tessék?
F: Seeeeegííííts!
S: Na jó...
F: Köszi... ez a gyökér meg akart folytani...
S: Ugyan, Frodó úr, nem baj ha elaludtál fürdés közben...
F: De én nem... mi van Trufáékkal?
S: Jé tényleg, ők is velünk vannak...

( Pippin helyén egy bezárt odú van, amelynek szélei kísértetiesen emlékeztetnek egy vigyorgó szájra. Trufa félig kilóg, a lábai kalimpálnak, aztán elérik az ételestáskát és lassan felemelik. )

S: Trufa! Az az összes tartalék élelmünk!
T: (bentről) : Most stresszhelyzetben vagyok! És hátha meg tudom vesztegetni a fát...
S: Tedd le szépen... Adj neki inkább pipafüvet...
T: Persze, hogy a füsttől mérges legyen, mi?
F: Csinálnunk kéne valamit.
S: Megvaaan! BALTA!

(A környező fák hátraugranak, de az öreg Fűzfa marad. )

S: Engedd ki őket, különben hozom a baltát!
T: Azt mondja, nem fél tőle...
S: Majd fog...
T: Röhög rajtad... Ez tök jó! Egy szomorúfűz amelyik vidám! AAAAAUUUUU! Jólvan na, nem viccelek többet...
S: Akkor felgyújtom!
T: Azt mondja, akkor összeroppant minket!
S: És az kit érdekel?
F: Segííííííítséééééééééééééég!
S: Ez jó ötlet: Seeeeeegíííííítséééég!

(A távolból dal hallatszik)

" Hupikék Zekéje, de mégsem törpike
Sárga a csizmája, mégse egy tünde
Csini a kalapja, toll is van rajta
Ha éppen arra jár, segít a bajba'
Bombadil Toma hej! Vidámság haverja
Hogyha nem vigyorogsz, rajtad ezt leverja
Vidámnak kell lenni ez itten a törvény
Hogyha ez nem tetszik, akkor az egy problém'
De ne keseregj, nem maradsz te sem
Nevetetlenül
Aranymag tollat fog
S csikland kegyetlenül "

F: Segítsééég!
S: Seeegííítséééég!
BT: Bombadil Toma vidámság haverja
Hogyha nem nevetsz, arcod pofonverja
F: Seeegííííts!
BT: Sziasztok hobbitok? Ti mért nem nevettek?
S: Mert Trufát és Pippint bezárta magába a Fűzfa!
BT: Na a vén kópé! olyan viccet mondok neki, hogy kiröhögi a gyökerét a földből!
F: Csak engedje el...
BT: Várj... Most épp egy se jut eszembe... nem lehetne holnap?
S: Dehát megfulladnak!
T: És éhen is halunk!
BT: Na jó... Mit mond az ork a trollnak reggel? Na mit?
S: Mit?
BT: "Mi kő, barátom?" Hehehehehee...

(A Fa odvai kinyílnak, a hobbitok kiesnek)

BT: Na, még egy ilyen és teljesen lefárad...
F: Ki vagy te?
BT: Bombadil Toma vagyok, az erdő védelmezője.
S: Miért kell ezt védelmezni?
BT: Csak.
P: De mégis...
BT: Gyertek, Aranymag már vár minket.

Vasudvard

(Gandalf fent ül a torony tetején, és elkapja az arra szálló lepkét)

L: Felrepültem... ilyen dög magasra... dekirály vagyok... jáj...
G: Vigyél hírt Szélura Gwaihirnek!
L: Hééé! Majdnem letörölted a port a szárnyamról!
G: Repülj Szélura Gwaihirhoz...
L: Dehogy repülök! Egyébként is, ki az a Gwaihir?
G: Észak legnagyobb sasmadara!
L: Repüljek egy sashoz?!
G: Pontosan! És szólj neki hogy jöjjön és mentsen meg engem...
L: Nem repülök! Biztos valami sziklán lakik és sehol egy virág...
G: Itt sincs virág...
L: Hogyhogy nincs? És Szarumán muskátlija? Meg a többi virág?
G: Izé... Éhes voltam...
L: Megetted a virágokat???
G: Mondom hogy éhes voltam!
L: Mindet?
G: Nem volt olyan sok...
L: Dehát... még fekete tulipán is volt, meg szép rózsák...
G: De régen csak fehér virágokat tartottt... Hóvirágot, margarétát... De az a Fehér Szarumán volt... ez most a Sokszínű Szarumán...
L: Akkor azért festette csíkosra a haját...

Pár szinttel lejjebb

Sz: Kovácsoljatok...
Ork: Főnök! elkészült az első...
Sz: Áááá...

(Odasétálnak egy hatalmas rakás sárhoz amiben alakok mozognak. Hirtelen az egyik letörli magáról a sarat, elkap egy orkot, megfojtja és megeszi)

Sz: Te ütődött, mennyi élesztőt tettetek ebbe?
O: Há' izzé... Úgy jól megszórtuk...
Sz: Dehát ez kövér!
O: Te mondtad, hogy uruk-hájas orkot akarsz...
Sz: Nem ezt mondtam...
O: De! Ők a Hájas orkok és te vagy az Uruk!

Az Öregerdő, Bombadil Toma háza

BT: Gyertek csak hobbitkák,
vár a meleg vacsora
És Aranymag vicsora
Hej-haj halihó
És Bomba-de-dilló
F: Csak érnénk már oda...

(Mintegy varázsszóra odaérnek)

S: Hát, Frodó úr, ezt igazán mondhattad volna korábban is...

(Bombadil Toma háza egy domb tetején áll, a dombon nincsenek fák, kelet felé ott húzódnak a Sírbuckák. A ház ajtaja nyitva, egy kékruhás nő áll az ajtóban, nyakában nyaklánc, rajta gyöngysorként felfűzve aranyszínű szilvamagok)

A: Én vagyok Aranymag, a Folyó-apó lánya
Ne nézz rám döbbenten, nem vagyok én bálna
Karcsú vagyok és szép, legfeljebb nem látod
Mert elállom előled a lámpavilágot
BT: Szervusz Aranymag, liliomért mentem
Hobbitokra leltem
Remélem, most haragszol
S ezért jól megcsiklandol
A: Ne a fiatalok előtt!
BT: Hát jó... Akkor legalább együnk valamit...
P: Enni... Ez nagyon jól hangzik...
T: Akkor te ízlelgesd a szót, mi meg a kenyeret...
P: Naggyon vicces...
T: Tudom... Kettőnk közül mindig is én voltam a humorosabb...
P: Na persze...
F: Maradjatok már csöndben! Gondolkodni akarok!
T: Gondolkodni?
P: Az milyen érzés?
T: Nagyon fáj?
S: Inkább együnk...

(Aranymag (aki korántsem bizonyul annyira testesnek mint elsőre) és Toma megterítenek, és enni kezdenek. A hobbitok csak nézik, nézik, ugyanis nekik nincsen se szék, se tányér... Toma egy idő után veszi csak észre, és gyorsan orvosolja a bajt. Végül jóllakottan ágyba dugja a hobbitokat, akik lassan elalszanak és álmodni kezdenek...
Frodó azt álmodja, hogy egy fehér torony előtt áll, de se lift, se mozgólépcső nem vezet fel, és nem érzi magát elég erősnek a mászáshoz. Aztán lódobogást hall. "Fekete Lovasok" -gondolja. De mégsem. Lila csuklyás lovasok bukkannak fel, sűrűn elnézést kérnek és elkezdik építeni a liftet.
Trufa úgy érzi, hogy a szoba lassan megtelik vízzel, erre felébred és döbbenten látja hogy álmában felkelt és arccal előre belefejelt a mosdótálba.
Pippin úgy érzi, egy fa odvában vannak, és valaki favicceket mesél neki fahangon.
Samu nem emlékezett semmire, vagy legalábbis utólag nem akarta bevallani)

Vasudvard

O: Elkészültek...
Sz: Kész a második verzió?
O: Igen, nagyúr...
Sz: Hadd lássam...

(Odamennek a kupac sárhoz, de nem mozog benne semmi)

O: Ajaj... azt hiszem kicsit eldugult a levegőztetés...
Sz: Szent Eru! Mikor lesz nekem végre hadseregem?!

pár szinttel feljebb

L: Virággyilkos!
G: Repülj eeel, léééciiii!
L: Nem!
G: Léciléciléciiii!
L: De neeeem!!!
G: Akkor én is színesre fejtem a hajamat!
L: Jaj... hova is kell menni?

Bombadil Toma háza

BT: Jóreggelt, hobbitkák, ne aludjatok, mert éredjetek fel!
S: Hány óra van?
BT: Reggel óra van, úgyám,
Bombadil volt már kint
A szép füves kertben
Fel is vett egy kék dzsekit
De nem kellett mégsem
Gyertek ti is, ugráljatok
Füvön, kövön szaladjatok
A pónik már szaladgáltak
Nem is voltak restek
De ebben úgy elfáradtak
Hogy nem indulnak este

T: Hogyhogy nem indulnak?
BT: Addig szaladgáltak, hogy jól elfáradtak...
P: Akkor itt kell maradnunk?
BT: Itt bizony! Ma egyébként is Aranymag a tetőt locsolja és nem biztonságos kilépni a házból...

(Fentről hallatszik Aranymag hangja, ahogy énekelget miközben a csak neki odaszerelt kútból vizet pumpál)

S: És akkor mit fogunk csinálni?
BT: Hát... Válassz, énekeljünk vagy viccet meséljünk?
P: Hát...
T: Inkább mesélj a fűzfáról...
BT: Az hosszú história, különösen ha dalolok és meg kell állnom rímet keresgélni...
P: Nem muszáj énekelni...
BT: Mért nem? Hát jó... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis fiatal fűzfa ami megnőtt, megöregedett, és így lett belőle nagy öreg fűzfa. Nem szereti a lábas lényeket és ha lehet ellenük tesz. Mivel ő szomorúfűz, divatot csinált a melankóliából... lassan az egész erdő a befolyása alá került, és hogy ezt erősítse, vizet szív a folyóból és mindenhova befolyatja...
T: De mért mérges ránk?
BT: Hát... azt hiszem nekem köszönhető... egyszer régen bele akartam vésni a kérgébe hogy Bombadil szereti Magocskát... valamiért a Fűzfa nem vette jó néven...

Vasudvard

Sz: Állj mellém! Ragadd meg a Gyűrű hatalmát!
Ga: Jobb dolgom is van...
Sz: Na persze... És mi az?
Ga: Az hogy nem ragadom meg... és végképp nem állok melléd...
Sz: Na igen, alacsonyabb is vagy, a ruhád is olyan amilyen...
Ga: Te Mordor kéme vagy!
Sz: Nem! Én bölcs vagyok!
Ga: Csak annak hiszed magad!
Sz: Mennyi száztizenháromból hetvenkilenc?
Ga: Kit érdekel?
Sz: Engem! Száztizenhárom adagnak megfelelő uruk-alapanyagból csak hetvenkilenc lett...
Ga: Szóval még ez is?!
Sz: Nemsokára tökéletesítem őket, lesz szakálluk meg fehér hajuk mint nekem...
Ga: Elárultad az ügyünket!
Sz: Nem! Csak felismertem, mi a helyes!
Ga: Az orktenyésztés az helyes? És a wargok?
Sz: Mind nagyon hasznos...
Ga: De mondd...
Sz: Igen?
Ga: Hogy bírsz te ilyen vonításban aludni?
Sz: Nehezen... el is küldöm őket portyázni Rohanba...
Ga: Nem teheted! Szegény népek élnek ott!
Sz: Már nem sokáig... Állj mellém, Gandalf, és uralkodjunk együtt!
Ga: A Gyűrű egyszerre csak egyvalakinek engedelmeskedik, hiába mondod, hogy együtt...
Sz: Enyém lesz a Barad-dur, a tied lehet Orthanc ...
Ga: Orthanc ? Talán Orthank , nem?
Sz: Ne kezdd már te is!
Ga: És hogy vannak az orcjaid? És a farcasaid? Szarumán, Szarumán, könnyesre röhögöm magam... sőt, incább cönnyesre....
Sz: Vháááááááá!

(Kilógatja Gandalfot a mélység fölé, ekkor megérkezik a lepke)

L: Á, heló, te meg mit csinálsz itt? Ellenőrzöd, van-e még gravitáció?
Ga: Egy fenét, nem látod hogy éppen meg akarnak ölni?
L: Ja tényleg... Rájött, hogy megetted a virágait?
Ga: Nem... eredetileg azért jött fel mert az egyik üres cseréppel eltaláltam az egyetlen épkézláb uruk-hai orkját...
L: Hát az pech... De figyelj, szerencséd, megtaláltam ezt a Gwaihirt, és itt jön mögöttem...
Ga: Hálás köszönet!
L: Tulajdonképpen... Szarumán erőlködik... ha rászállok az orrodra, lehet hogy nem bírja el... hehehehehehe...

(De ekkor Gwaihir megjelenik és Gandalf ráugrik a hátára)

Sz: Te választottad... a madárt...

Bombadil Toma háza, a Sírbuckák

BT: Mostmár holnap van, hehehehe...
S: Jaj Toma, ezt poénnak szántad?
BT: Toma koma viccel, hej hó halihó
Ki az ágyból hobbitok, a reggeli csudajó
Mogyorós gomba cukkinivel
Forrásokból hozott innivel
Zöldeslila levelek is vannak
De ne egyétek, nincs jó íze annak...
Toma leszedte, meg is kostolta
Rosszulléte különös álomba sodorta
Aranymag megcsalta Fűzfaapóval
Hobbitok dobálták a farkasokat hóval
Aztán együtt leültek málnaszörpöt inni
De tovább nem emlékszem, elég ebből ennyi...
S: Aha...
P: Mikor indulunk?
F: Hamarosan...

(Megreggeliznek, és elindulnak Brí felé, át a Sírbuckákon. Toma még megtanít nekik egy dalt, amivel segítségét kérhetik és jön is, feltéve hogy meghallja:

" Hej Toma fuss ide, segítsél már rajtunk
Nem tudunk mit csinálni, olyan nagy a bajunk
Nem tudjuk mi történt, de nem is érdekel
Inkább csak gyere és vigyél innét el " )

S: Hű, de meleg lett...
P: És még hegyet is kell mászni...
F: Nyugalom, ez csak domb...
T: De akkor is nagyon magas...
P: És fű is van rajta...
T: És a szél is jön szembe...
P: És lefúj minket...
T: És ha felmásztunk is, csak még több domb...
P: Meg bucka...
T: Meg dombocska...
P: Meg buckácska...
T: Meg dombocskácskácska...
P: Meg buckácskácska...
F: Jaj, hagyjátok már abba a nyavajgást...
P: Nyavajgást? És te?
T: És a Fekete Lovasaid?
P: Ahogy így visszagondolok a ruhájukra...
T: Lehet hogy rockerek...
P: Vagy metálosok...
T: Vagy gótok...
S: Vagy csak sötétlelkű gonosz lények...
T: Ugyan már, mi a fenét keresnének azok a Megyében?
P: Csak nem Frodót? Ugyan már, Frodó, ennyire nagyképű te se lehetsz...
T: Még Bilbónak is elég volt három troll...
F: És a sárkány?
P: Ugyan már...
T: Szerintem ezek a lovasok minket keresnek...
P: Biztos rajongók...

(Mennek tovább, délben megállnak egy gyors ebédre, s mire este befejezik, köd üli meg a buckákat. Úgy döntenek, tovább mennek, de hamarosan ájultan buknak le a lóról, és Frodó egy sötét üregben ébred. Halvány derengés van csak, mint amikor valaki kioltja a tüzet hogy kolbászt süssön a parázson. Frodó szájában összefut a nyál, de aztán megijed és szétszalad, mert egy halk és kegyetlen hang, néha olyasféle cuppogásokkal mint amikor valaki nyalókát eszik, énekelni kezd:

Folyók, tavak, tengerek,
Jege legyen jéghideg
S a jégen vacogjanak
A vándorok akiket ráraknak

Míg nem lesz Nap, se Hold
És bezár a lámpabolt
S sikeres lesz a zenekar
Kikkel a Sötét Úr kavar

Frodó csak hallgatta a borzalmas ráolvasást, aztán észrevette, hogy közeledik valaki, és nő a fény is. Egy kardot látott maga mellett, és felemelte. Megpróbálta felidézni a Bombadiltól tanult éneket:

Bombadil Toma...
Gyere ide, bajban vagyunk
Ha nem jössz hát mind meghalunk
Trallala, trallala...

Legnagyobb meglepetésére Bombadil Toma jelent meg, beomlasztva a falat.)

Vasudvard

O: Elkészült az orc!
Sz: Miért így mondod?!
O: Az a másic varázsló mondta, hogy örülni fogsz neci...
Sz: Packácni mersz Orthanc urával??
O: Dehát te is így mondod...
Sz: Az más, nekem szabad!
O: Bocsánat, de olyan cönnyű megszocni...
Sz: Te ooork!

(Közben megérkeznek a sárkupachoz, ami alatt alakok mozognak. Az egyik lassan kimászik...)

UH: Vhhhhhááááooooo!!!!!!! Krggguuugghhhuuuu!
Sz: Ki a gazdád, kit szolgálsz?
Uh: Szalumáááááááánt!

A Sírbuckákon túl

BT: Tűnjél innen manó
Miket képzelsz itt te?
Ez a hely az enyém
Csak kiadtam bérbe

Jó dolog a napfény
Sárga is meg minden
Tehetek én róla
Hogy elolvadsz a fényben?

F: Kösz Toma...
P: Mi történt? Jaaa... emlékszem! Ránk törtek azok a carn-dúm-i népek, óóóh, az a izé ami a hátamba fúródott...
T: Milyen izé?
P: Honnan tudjam, most mondtam hogy a hátamba fúródott!
T: Nekem is ez volt, de elöl kijött hogy megnézhessem...
P: Fú, és mi volt az?
T: Elsőre lándzsának tűnt...
P: Szerintem jobban jártunk volna ha nem kezdünk rögtön az elején menekülni... végülis...
T: Dehogyis! Gondolj bele! Ők voltak legalább hárman, mi meg alig két tucatnyian!
P: Ho... jajj, Frodó, mit beszélek én itt?
S: Épp mondani akartam hogy ideje magatokhoz térni...
T: És hol vannak a ruháink?
P: Ezekben a hálóingekben csak nem mehetünk tovább...
BT: Nyugodjatok meg,
Futkározzatok meztelen
Pont úgy, mint ki esztelen
Táncoljatok, örvendjetek
Vicceket is meséljetek
Zöld a fű, és kék az ég,
Vagy fordítva? Nem tudom...
És ez így most nem rímel
Ezért gyorsan búcsúzom...

P: Meztelenül?
S: Én szégyellős vagyok!
T: De mér meztelenül?
BT: Hogy átmelegítsen a nap!
S: Engem csak ne melegítsen senki! Inkább főzök egy kis kolompért...
P: Inkább futkározok ebben a hálóingben...
T: Hasra fogsz esni...
P: Auuuhhhh...
T: Én mondtam!
P: Te csak ne mondj semmit! Neked is szaladgálnod kéne...
T: Fogok is... majd ha felöltöztem...
P: Tényleg, az nem is rossz ötlet...

Vasudvard

(Szarumán Lurtz előtt áll, miközben arról még folyik ez-az, és ideológiai oktatásban részesíti)

Sz: Az életnek szörnyen elfordult létformája az ork... Valaha tündék voltak, de Morgoth jól kitolt velük... Csúnyák, büdösek, szőrösek és nagy sárga fogaik vannak... Na meg buták is, és roppantul kevéssé esztétikusak... Tegyél le! Tegyél leeeeeeeeehhhrrrrrr.... mhosthh akarorhokh ráthérni az... urrrhuk haiiiokrhra...
L: Glállll...
Sz: Jól van na, nem vagy buta... Tessék, most tiszta nyálka lett a köpenyem...
L: Gllhuuullllll....
Sz: Jóvan, jóvan... De én megteremtettem ezen létforma csúcsát, okos, erős és sokkal esztétikusabb minden előző típusnál...
L: Killály!
Sz: Az uruk-hai orkok lesznek a legjobbak! Orthanctól fog félni minden! Nos, ki vagy te és kit szolgálsz?
L: Lulllltz! Szalu...
Sz: Neeeeeeeem!

Brí

F: Gyerünk tovább, nem időzhetünk...
S: Még meg se főtt rendesen a kolompér...
F: De az az érzésem, hogy késében vagyunk...
P: Nem mondtad, hogy időre megyünk...
F: Nem is...
T: Akkor nem is késhetünk...
F: Akkor is mennünk kell!

(később)

BT: Itt van Toma földjének a vége
Ami innen kint van, nem adhatja bérbe
Sziasztok hobbitok, én itt búcsúzom
Menjetek tovább ezen a földúton
Este Bríbe értek, nem rossz falu
Igyekezzetek mert este zár a kapu
Menjetek a Póniba, másik neve Pajkos
Egyetek egy szendvicset ami húsos, sajtos
Igyatok ott sört is, mert azt mondják finom
S Papsajt a fogadós neve, ahogy mondom, bizony
Egyik neve Papsajt, másik neve Ászok
Addig iszom nála amíg el nem ázok

P: Ez jól hangzik...
T: Nagyon jól...
P: Nagyonnagyon jól...
T: Még annál is jobban...
F: Hagyjátok abba! Küldetésünk véresen komoly!
P: Már megint a véres?
T: Frodó, nincsenek neked hurka-elvonási tüneteid?
S: Frodó úr nem is eszik hurkát, csak kolbászkákat, kolompérral...
P: Csak k-betűs dolgokat eszik?
T: Káposzta, köles, kenyér, kása, kétszersült...
P: Kakas, kecske...
T: Királypingvin...
P: Koronásdaru...
T: Keselyű...
P: Keselyüstök...
T: Mi az a Keselyüstök?
P: Nem tudom, de úgy érzem, felvillant előttem a jövő és onnan ment bele az agyamba a szó...
T: Na persze, felvillant... és belement az agyadba a szó...
P: Pontosan...
T: Ha legközelebb villan, nekem is mutasd meg...

( Odaérnek Brí kapujához, ami zárva van. )

F: (kopog)
Kapus: Zárva vagyunk! Kívül tágasabb!
F: Dehát...
K: Majd reggel tárgyalunk! Addig nézzék a csillagokat!

(ebben a pillanatban elered az eső)

S: Hiába nézem, csak tele lesz a szemem vízzel...
T: Ha közben beszélsz, a szád is tele lesz...
F: Engedjen be, légyszives...
K: Hmmm... Négy hobbit! Ráadásul a Megyéből!
F: Ezt honnan tudja?
K: Senki más nem olyan marha hogy esőben mászkáljon...
P: Jaaaaj de vicces....

Vasudvard

Sz: Ki az urad, kit szolgálsz?
L: Szalumááánt!
Sz: Nem! Az Én nevem SzaRumán!
L: Akkol tégedet nem szolgállak!
Sz: Azt hiszem rászolgáltál egy fogászati beavatkozásra...
L: Neeeeem! Foghúzást neeeee!
Sz: Na igen... Már Valinorból is ezért küldtek el.... még a fehér köpenyem is megmaradt...
L: Nemakaloooom!
Sz: De akkor is kihúzom! Mert én gonosz vagyok!
Palantír: Szarumán! Barad-dúr hívja Szarumánt, forródrót!
Sz: Ba-... ritonkulcs!
P: Szarumán jelentkezz! A Nagy Szem hív sürgősen, forródrót!
Sz: Áh igen... Auuuu!
Szauron: ÉN MONDTAM, HOGY FORRÓDRÓT...
Sz: Orrrthan hatalma rendelkezésedre áll...
Szau: ORTHAN? OLYAN HELYET NEM ISMEREK...
Sz: k.
Szau: ELÉG FURCSÁN BESZÉLSZ MOSTANÁBAN. HOGY HALADSZ A HADSEREGGEL ?
Sz: Már kész van egy uruk-hai orkom...
Szau: EGY EGÉSZ?
Sz: Igen...
Szau: HÁT NEM SIETED EL... UGYE TUDOD, HOGY MÉG EBBEN AZ ÉVSZÁZADBAN HÁBORÚZNI AKAROK?
Sz: Hát...
Szau: ÚGYHOGY, NAGYON SZÉPEN KÉRLEK... SIESS!
Sz: De izé... a fene elment...
L: Én mélt nem vagyok elég? Én vagyok az uluk-hai! Egy olk mind fölött, egy olk kegyetlen, egy a sötétbe zál, melt a hasában sötét ven...
Sz: Sötét ven?
L: Így límel...

A Pajkos Póni fogadóban

F: Ez hát a Pajkos Póni fogadó...
S: Olyan naaaaagy!
P: Brí is nagy, mert Nagyok is laknak benne...
S: De ez mért olyan nagy? Lehetne kisebb is...
T: A fogadós egy ember, hogy férne bele, ha kisebb lenne?
S: Egy ember? Attól én nem fogadok el kaját...
P: Akkor éhen maradsz... Bombadil is melegen ajánlotta...
T: Hogy Samu éhen maradjon?
F: Én bemegyek...

(Bemennek, a fogadó előtere tágas és elég elhanyagolt. Egy ember jön szembe)

Papsajt: Nocsak, újabb vendégek? Hát már egy nyugodt estém se lehet?
F: Szobát szeretnénk...
Pa: Azt sokan szeretnének, de ahhoz előbb házat kell építeni... hehe...
F: Mi egy szobát szeretnénk kivenni...
Pa: És mikor hozzák vissza?
F: Mit?
Pa: Hát a szobát amit kivettek... remélem nem tetőtérit akarnak mert akkor be fog esni az eső...
F: Meg szeretnénk szállni a fogadóban!
Pa: Szállni? Dehát nincs is szárnyuk...
F: Itt akarunk aludniiii! Fizetünk is érte!
Pa: Itt az előtérben? Elég kényelmetlen lesz...
F: Pedig Gandalf azt mondta...
Pa: Gandalf? Mért nem ezzel kezdték? Van persze kényelmes hobbitnak való szobám!
F: Ismered Gandalfot?
Pa: Azt mondják mágus, de nekem jó barátom...
F: Itt van?
Pa: Fél éve nem láttam... akkor megígérte hogy másnapra hozza amivel tartozik...
F: Ismerős... Csak tudnám mire költi a kölcsönöket...
P: Hát biztos nem mosodára...

( A hobbitok beköltöznek a szobába, majd úgy döntenek, hogy bemennek az ivóba, kivéve Trufát aki elindul sétálni... )

S: Nem is rossz ez a sör...
P: Idenézzetek!
S: Hát az mi?
P: Egy pint...
S: És mi van vele?
P: Hát hogy milyen naaaagy!
S: Ja, pont egy ujjnyi habbal több mint a korsó...
P: Nagyon vicces...
S: Frodó úr, ott a sarokban ül egy fickó, és folyton téged néz...

(A sarokban ült egy fickó aki folyton Frodót nézte. Előtte söröskorsó, asztala előtt egy díszfácska, láthatóan direkt odahúzva. Papsajt időről időre elbotlott benne. Az idegen fekete csuklyás köpenyt viselt, szemei vörösen csillogtak, kintről ló nyerítése hallatszott. Frodó félve nézte.)

F: Papsajt úr, az az ember a sarokban, az kicsoda?
Pa: Afféle jövő-menő ember, egyesek szelíd lovasoknak hívják őket, de még egyikük alatt sem láttam lovat soha... Néha érdekeseket mesélne ha érdekelne itt bárkit is. Errefelé Vándornak hívják...
S: Jaj, Frodó úr, Pippin Bilbó eltűnését meséli!
P: És akkor az öreg bolond, hipphopp, eltűnt! Még nagyítóval is kerestük, de hiába!
S: Rátér a Gyűrűre!
Vándor: Itt cselekedni kell, de gyorsan!
F: Mit szól bele maga?!

(Frodó feláll egy asztalra és énekelni kezd)

F:

Volt egyszer egy fogadó
Hejehuja hajj
Ahol sört is árultak,
S ebből lett a baj!

Jött egy ember a Holdról,
S holdbéli pénzzel fizetett
de az sajtból volt,
S megették az egerek

Járt erre egy tehén is
Foltos, azaz tarka,
Meg akarták nyírni,
azt hitték, hogy birka

Volt itt kutya és macska
Fecskék, kecskék, emberek,
Egy szép aranyhalacska
No meg sörök és sültek

De a sör a fejébe szállt
Egymás után ezeknek
S másnap reggel fájt
A kobakja mindnek

A tehén átugrotta a Holdat
Vagy a Hold a tehenet?
Zavaros a sztori itt
Leköti a fejeket

De inkább igyatok
És finomat egyetek
Mint hogy egy kis dalon
Törjétek a fejetek...

Egy ember: Ez nagyon jó, bár ha én énekeltem volna...
Másik ember: Senki sem kíváncsi rád, Páfrány Pockó!
Pockó: Te csak fogd be a szád, nem is értesz a zenéhez!
Ember: Na mert te igen...
F: Bocs emberek, de...

(ekkor Frodó ujjára csúszik a Gyűrű és eltűnik... gyorsan odaül Vándor mellé, és leveszi)

V: Na ezt szépen megcsinálta Alagi úr... vagy Zsákos úr?
F: Nem értem miről beszél...
V: Nem? Kicsi, kerek, csillogó, és a kezén hordja...
F: Le lehet szállni a karkötőmről!

Vasudvard

Sz: Na te hülye ork... tegyéél leeeee! Nemvagyhülye, nemvagyhülye!
L: Na azélt!
Sz: És mindenekelőtt mosakodj meg! Borzalmas ez a ragacs rajtad...
L: Szelintem tök szexi...
Sz: És kinek pózolnál benne? Az uruk-hai nő licencét nem kaptam meg...
L: Balbál! Sose lesz feleségem? És manócaim?
Sz: Te harci ork vagy! Viselkedj úgy, és menj fürdeni!

(később)

O: Uram... baj van...
Sz: Mivel van baj?
O: A harci orccal...
Sz: Majd adok én neked orcot! Mi a baj?
O: Gyere nézd meg...
Sz: Ajajaj... Szauron kifelejtette a receptből, hogy ez a típus vízben oldódik...

A Pajkos Póniban továbbra is

V: Menjünk, beszéljük meg, Zsáááááákos úr!
F: Kikérem magamnak ezt a gyanúsítgatást, nem vagyok Zsákos, Alaki vagyok!
V: Nem Alagi?
F: Alaki Alagi! Alakon lakom, és Alagi a nevem!
V: Alak? Még sose hallottam róla...
F: Ott van közvetlenül Felak mellett...
V: Nem baj, menjünk csak...

(bemennek Frodóék szobájába, ahol Vándor hátrahajtja a csuklyáját, aminek hatására Frodó sápadtan hátrálni kezd)

F: Tedd vissza! Tedd vissza!
V: Mért, annyira ijesztő nem lehetek... Egy hete mikor utoljára tükörbe néztem, még...
F: Teddvisszateddvissza!
V: Nem! Meg kell szoknod, Zsákos Frodó, mert útitársak leszünk!
F: Nemakarom, nemakarom!
V: De! Csak én védhetlek meg a Feket Lovasoktól! Mert én Király vagyok!
F: Király? Te?
V: Csak számüzetésben élek...
F: Meg tudom érteni...

(A szobába berontanak a hobbitok, mindannyian karddal, amit anno a sírbuckákban szerváltak mikor Bombadil nem nézett oda)

S: Engedd el, vagy megbánod, te menő-manó!
P: Nyitunk a hasadon egy lukat a kukacoknak!
S: Mivaaaan?
P: Bocs, megin belémvillant a jövő... és onnan a fejembe csúszott ez...

(megjelenik Papsajt is)

Papsajt: Á, Alagi úr... Már emlékszem! Gandalf levelet hagyott önnek! Itt is van, Zsákos Frodónak...
F: Most mondta, hogy Alagi vagyok...
Pa: De Gandalf mondta, hogy álnéven lesz! És azt is mondta, hogy néha láthatatlanná fog változni...
F: Hol az a levél?

(Frodó kinyitja a levelet, és elkezdi olvasni:

Frodó!

Remélem Papsajt elküldi neked ezt a levelet, mert ha nem akkor nem fogod megkapni! Furcsa dolgok vannak a világban, Délen változik a helyzet, veszélyes lények áramlanak Mordor felől, és egy kicsi emberkét keresnek aki néha eltűnik és Zsákosnak hívják. Hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy valószínűleg rád gondolhatnak. Menj el a Megyéből, de sürgősen, senkinek ne hagyd meg a címedet! Az Úton vigyázz, mert a minap valaki az összes útjelzőtáblát elfordította, és némelyiket át is írta.
Vigyázz magadra, indulj mihamarabb, és azt amire most gondolok (segítség: kicsi, aranyból van, kerek és a kezeden hordod... ja és nem karkötő) semmiképp se használd!

Gandalf

UI: Indulj!
UI2: Még mindig itt vagy?!
UI3: Na pá!
UI4: Ja még valami! Lehet hogy találkozol egy kószával, a neve Sándor... izé, Vándor... jó barátom és tud az ügyről, segíteni fog. Itt van egy versike, hogy biztosan felismerd az igazi neve Aragorn (nem a versnek)

Van mi nem arany, nem is fénylik
Van ki vándor, s eltéved
De megtalálja majd az utat
Ha megfordítja a térképet
Régi erő elenyészik
De nem baj, senkinek se kell
Fagyot kibír mély izé,
A tüzet jól újragyújtják
A lámpát a sötétből kihozzák
A kardot összekalapálják
És a Királyt megkoronálják...

Gandalf )

Pa: El kellett volna küldenem, csak kiment a fejemből...
F: Vajon mit jelenthet az, hogy megkoronálják?
S: Gondolom koronázzák, csak a rím miatt torzult...
P: (súgva) Ennek a Vándornak is a rím miatt torzult a feje?
V: Hallom ám!
P: És az kit érdekel?
V: Ne merj így beszélni velem! Én Király vagyok!
Pa: Te? Király? Hol? A mókusok között?
V: Az titok!
Pa: Na én elmegyek... Jóéjt, kis hobbit urak... hanem... jut eszembe, Fekete Lovasok is érdeklődtek Zsákos úr után...
V: Az rossz!
Pa: Nem tetszett a képük...
V: Mert Mordorból jöttek! Érted, Papsajt, Morrrdorrból! Morrrrrdorrrrrr!
Pa: Nyugalom, Vándor, még kiesik a nyelved ettől a sok r-től...
V: Hobbitok! Itt nem biztonságos...
P: Nem biztonszágosz! Gyorszan tovább kell mennünk! A Fekete Kapu már közel, drágaszágom...
S: Pippin, mi ütött beléd?
P: Megint bevillant...
F: Ne villogtasd itt a fejedet...
V: Gyertek aludni az én szobámba mind!
S: Frodó úr! Még a nevét se tudjuk, és máris a szobájába hív! Biztos azt akarja hogy az ágyában aludjunk!
V: Na azt már nem! Majd szépen alszotok a földön... a nevem egyébként Ágrólszakadt fia Aragorn...

Vasudvard

Sz: Nos? Mi hír a kedvenc sárkupacomról?
O: A sárkupakod jól halad...
Sz: KupaC!
O: Én eztet már nem értem, főnök, most akkor c vel vagy k val?
Sz: Értelem szerint...
O: Aha... Na majd szóloc ha lesz valami...

Brí

F: Most tényleg aludjunk nálad?
S: Honnan tudjuk, hogy az, akinek mondja magát?
P: Ágrólszakadt fia Aragorn?
V: Az Ágrólszakadt csak becenév, az igazi neve Arathorn...
F: Megkérhetnélek, hogy ne köpködj a szobámban?
V: Na pont ezért hívom mindig a becenevén...
S: Tény, hogy hülye egy becenév...
V: De ráillik...

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security