A Kaland - 2. rész

Alyr Arkhon: A Kaland -2. rész

A. (folyt) A minimális vagyonunkat is eljátszotta, sőt, anyámat is bérbeadta Elrondnak...
F: Aztán mi lett vele?
V: A hitelezői elkapták valahol a vadonban...
S: Szomorú história...
V: De mostmár menjünk...
F: Állj, hol van Trufa?
V: Nem kell gyufa, van nálam...
F: Nem gyufa hanem Trufa! Noba?! Keresd meg Borbak urat!
N: Most? Éjnek évadján? Mi vagyok én, denevér?
V: Még lehetsz!
N: Na persze...
V: De ha nem is, én bizony kicakkozom a füledet, ha nem mész de azonnal!
N: Jóvan, jóvan...

(Hamarosan megérkeznek, Trufa halottsápadt, pont úgy néz ki mint akit fekete emberek fekete szájából fekete levegő ért el... Olyan fekete emberek fekete szájából akik már régen nem használták fekete fogkeféiket fekete fogkrémmel...)

T: Borzalmas élményem volt...
V: Pedig én mindvégig védelmezni akartalak...
F: Ezaz, majd Vándor segít!
P: Vándor?! Hol volt Vándor, amikor elnyelt a fűzfa? Hol volt Vándor amikor elvarázsolt a buckamanó? Hol volt Vándor amikor... ehhh...
S: Pippin, abbahagynád a fejvillogtatást?
P: Bocs... nem tudok ellenállni neki...
F: Mi történt, Trufa?
T: Épp mentem az utcán és beszélgetést hallottam... Egy sötétképű ember beszélgetett egy Fekete Lovassal valami szerzői jogokról meg ilyesmikről...
N: Páfrány Pockó lehetett...
T: Aztán... Vagy ketten mögém álltak és...
N: Ott találtam rá, feküdt zöld arccal...
V: A Fekete Lehellet... Nem elég hogy büdös, de még sötét mágia is van benne...

(A hobbitok ott aludtak Vándornál, és reggel döbbenten láttták, hogy a szobájukat felforgatták, az ágyaikat összeszúrkálták, a fürdőszobatükörre rúzzsal negatív kifejezéseket írtak fel, sőt, még az otthagyott ételbe is beleettek)

P: Ki evett a tányérkámból?
T: Az az én tányérkám!
P: Nem iiis!
T: De igen!
S: Ki szúrkált az ágyacskámban?
F: Ki írt a rúzsocs... izé... nemszóltam, nemszóltam...
P: Én tányérom!
S: Valaki kiborította a kolompéromat!
N: valaki ellopta a lovakat!
Mind: MIIIIII???!!!

(az istálló teljesen üres, pedig látszik, hogy nemrég még több ló lehetett ott, söröskorsók hevernek itt-ott, és egy félbehagyott pókerparti nyomai is látszanak)

V: Én kósza vagyok! Majd olvasom a nyomokat...
P: Hát akkor gyerünk...
V: Nicsak... a kártyák... Hét ász... itt meg öt... Hat király... Hány paklival játszottak ezek?
P: Itt egy ló feküdt... itt meg egy másik... kúsztak-másztak... ki voltak kötve... a kötelet elvágták... tovább másztak... kifele mentek... arra! Vajon miféle borzalom kergette őket?
S: Pippin!
P: Mostmivan? Ez igazán helyénvaló villanás volt...

Vasudvard

O: Az uruc-hai orc! Cőcemény izmoccal, erős ksontoccal...
Sz: Mit beszélsz?
O: Értelem szerint használom a hangocat... Kseles, mi?

Brí

V: Gyalog kell továbbmennünk...
P: Gyalog?
T: Továbbmenni?
S: De legalább egy póni nem ártana...
T: Az igaz... Ki cipelné akkor a kaját?
V: Papsajt, van eladó póni a faluban?
Pa: Hát... Páfrány Pockó már tegnap este felajánlotta, mintha csak tudta volna...
V: Érdekes...
P: Furcsa... Trufa, mért nézel így?
T: Várom hogy belédvillanjon...
P: Nem villan...
T: Azért én csak várom...
P: És ezek után így fogsz nézni?
T: Még ígyebbül...
P: Deméééér?
T: Hátha nekem is jut belőle...
P: Ez az én villanásom... A sajátom!
T: A drágaságod is, mi?
P: Te ezt nem értheted...
F: Mennünk kéne...
P: Mert?
T: Mert különben megint jössz a hurkával, mi?

(megveszik a pónit Páfrány Pockótól, amit Samu elnevez Bográcsnak, majd Baltának, majd észreveszi hogy rá van tetoválva a Buga név)

S: Korlátozzák az Elnevezés Szabadságát...
V: Akkor pereld be Páfrányt a Valinori Alkotóbíróságnál...
S: Inkább együnk valamit...
P: Ez az, együnk!
V: Napnyugtáig nem állunk meg...
T: És menet közben sem lehet enni?
V: Nem.
P: És inni?
V: Nem.
S: És...
V: Nem.
T: Mindenre azt mondod, hogy nem?
V: Nem...
P: Akkor mondj valami mást...
V: Nem
T: Rosszabb vagy, mint a Fehér Bohóc...
S: Mi az a Fehér Bohóc?
P: Egyszer Hobbitfalván élt egy kis hobbit, Pitypangocska...
S: Elég hülye név...
P: Mindegy... szóóval... egy napon a faluba érkezett egy törp vándorcirkusz és...
F: Nem! Nem! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!
T: Mi baj Frodó?
F: Nem mesélsz Fehér Bohócot! Nem! NEM!
P: Kicsit se?
F: Átvágom a torkodat!
P: Glll... Glllam... Gollam... Gollam...
T: Megint villogsz?
P: Nem... csak nyeldekeltem... illetve...
V: Menjünk, siessünk...

(Bemennek a Szúnyogos-mocsárba, hogy kikerüljék a Csetföldi vadhobbitokat)

P: Hogy itt mennyi a szúnyog...
T: Merülj a víz alá, úgy nem csípnek meg...
P: Csak utánad...
T: Á, hölgyeké az elsőbbség...
P: Annyira vicces vagy de aaaaaannyira...
T: Tudom...
S: Vajon mit esznek ha nem találnak hobbitot?
P: Biztos egymást...

(A hobbitok minden tiltakozása ellenére megállnak éjszakára... Frodó éjjel furcsa zajra lesz figyelmes. Aragorn ül, körülötte szúnyogok repkednek)

A: Lú-úthien, - mondta Beren
Szé-ép va-agy... Hamiiis! vagy rendesen kísértek vagy előveszem Gandalf szúnyogirtóját! Na azért...
szóval:

Élt egy lány az erdőben
Úgy hívták Lúthien
Arra ment egy emberlegény
Vitte szíve s a szenvedély

Berennek hívták őtet
Nagyon bírta ő a zöldet
Észrevette Lúthient
Sosem látott még ilyent

Tünde lány volt Lúthien
Vékonyabb mint jó Beren
Haja hosszú, szeme kék
Nosza, Beren, mi kell még?

"Tinúviel, Tinúviel!" szólt
S a hatás óriási volt
Rárepült sok fülemüle
S őtet jól megtépkedte

Mondott ő sok csúnyaságot
Mit az író mind kivágott
Egy szó, mint száz, Lúthien
Meghallotta mit mond Beren

"Ejnye legény! Mit csinálsz?
Bukfencet vetsz fejre állsz?"
"Ezt is azt is, én úrnőm
Kívánd csak és megteszöm"

"Ai! Laurie lantar lassi súrinen"
nem ezt mondta, de az is szép volt, pont ilyen
Beren csak nézett, mint ki érti
Közben egy madár épp a haját tépi

Lúthien csak intett szépen
A madarak mind szelíden
Elrepültek
S fákra ültek

"Szeretlek én! - szólt Beren
" Szerelmem túlér tündén s emberen!"
"Szépen szólsz halandó fia
De mégsem lehet tiéd, csak tea

Tünde vagyok, halhatatlan
Te meg ember, kibírhatatlan
megöregszel, mire a hajam
megfésülöm... ez a bajam... "

F: De széééép!
V: Frodó?! te hallgatóztál?
F: És milyen jól kísértek a szúnyogok...
V: Már gyakoroljuk egy ideje... Nos hölgyeim, mára ennyi... vacsoraidő...
F: Nee engeeeeeeeem neeeeeee.....

Vasudvard

O: Íme... erős a carja, meg minden... Nagyon jó kis ork...
Sz: Most jólmondtad! Jólmondtad! Mért mondtad így?
O: A változatosság gyönyörcödtet...

Széltető

P: Jóreggelt...
T: Jó?
P: Jó szunyogos...
S: Menjünk innen mielőbb...
F: Nem fogjátok elhinni mit láttam...
P: Akkor ne mondd el...
F: Mért?
P: Ha úgyse hisszük el, mi értelme?
F: Pippin, mondták már hogy hülye vagy?
P: Persze, de tudom hogy csak szeretetből...
S: Hát ne legyél olyan biztos benne...
V: Menjünk, menjünk... mielőbb el kell érnünk Széltetőt...
T: Mi az a Széltető?
P: Valami azt súgja, hogy köze van hozzá a szélnek...
T: Tényleg? Ki hitte volna...
P: Ugyeugye, mi lenne veletek nélkülem...
S: Erre kíváncsi vagyok, kipróbáljuk?
P: Samu, a viccelés a mi dolgunk, te csak főzzél...

(Közben kiérnek a mocsárból, elindulnak a dombok felé)

T: Vándor, hova viszel minket?
V: A vadonba...
S: Szerintem ez az Ellenség szolgája...
P: Elég ronda hogy az legyen...
F: Nem... nem is ronda csak alternatív kinézete van...
T: Hát, nagyon alternatív...
S: Szerintem egyszerűen ronda...
F: Ha az Ellenség szolgája lenne, kellemesebben nézne ki...
S: Biztos vagy benne, Frodó úr? Akkor Rozi is az Ellenség szolgája?
P: Hát biztos...
S: Tuk Peregrin, meg leszel halva! Méghozzá általam!
P: De körülményesen fogalmazol...
V: Hagyjátok abba... Bárki figyelhet... Ott van a Széltető...
T: Az a nagy domb? Annyi az egész?
V: Az Út ott megy el alatta... és régen ott volt Amon Sul a nagy őrtorony...
P: És? Ellopták?
V: Haaaaa----haaaa-....haaaaa.... Ott várta Elendil Gil-galad jöttét...
P: Ki volt az a Gil-galad?
S:
Tünde király volt Gil-gala'
Volt széke s asztala
A fal és rácsok mögött
De Gil-galad jól megszökött

A lant még zengi hős nevét
Sisakját, kardját, serlegét
Mert amint a Tengeren átjutott
Tünde király lett legott

De ennek sok-sok éve már
Nem emlékszik senki rá
A serleg üres, nem töltik fel
Mordor Ura iszik bel'

T: Iszik bel?
S: A rím miatt rövidítve lett...
P: Ez Bilbóra vall...
V: Ezt nem ő írta, egy régi nyelven íródott, és ő lefordította...
T: Nocsak... Műfordító volt?
P: Vagy igazi?
V: Ez egy része a Gil-galad Szökése című költeménynek...
S: Igen... de a többi rész tele volt sok sötétséggel, még nappal is lámpát kellett gyújtani az olvasáshoz...
V: Az Utolsó Szövetségről mesél ami tünde és ember között köttetett...
P: Aztán összevesztek?
V: ... Mordor ellen... és mindketten ottvesztek, Gil-galad és Elendil, és a Kard Hattá Tört...
P: A Hattá Tört Kard...
V: Én vagyok az őrzője, mert Isildur örököse vagyok! Én Király vagyok!
T: Na ne röhögtess...
V: Márpedig én Király vagyok!
P: És hol az országod?
V: Pillanatnyilag sehol, dehát hó vége van...
T: És a koronád?
V: Kölcsönadtam...
T: Hát... és akkor nincs is rendes kardod csak az a Szilánkos?
V: Hattá Tört!
T: Egyremegy...
V: De vigyázzz.... Még mindig éles...
P: Csak egy ócska családi ereklye...

Vasudvard

Sz: Na, kész van már?
O: Cész bizony!

(A sárkupacból kibújik Lurtz, csorog róla a mindenféle lé, hörög és villogtatja a szemét. Szarumán gyönyörködve nézi)

O: Jó teste van, mi? Ááááuuuuu....
Sz: Még egy beszólás és odaadlak a wargoknak vacsorára!
O: Azocnak? Hát megtaláltác őcet?
Sz: Hát... Még nem teljesen...
O: Mondtam hogy nagyítóval gyorsabban menne...
Sz: Te csak ne mondj semmit!
O: Ksöndben leszec... hehe... majd gondolcodoc...
Sz: Miiiiiii???!!! Te gondolkodni mersz?!
O: Csak néha... igazán ritcán... cérem... cérem neee...
Sz: Majd megtanulod mit szabad és mit nem! Mától te ügyelsz a muskátlikra!
O: Virág?! Azt neeeeee!
Sz: De bizony!
O: Ne! Az felfal! Meglááát! Megesz! Elpusztít!
Sz: A virág?
O: Jó, ciksit túloztam, de...
Sz: Tűnés! Csak egyvalaki gondolkodhat Orthancban...
O: Mester... Ezután incább mondj Vasudvardot...

Széltető

S: Ezeken a dombokon vannak sírbuckák?
V: Én nem tudok róla...
P: Tudsz te egyáltalán valamit?
V: Én Király vagyok!
P: És ezen kívül!
V: Naná! Már sokszor olvastam a Bölcsességek Könyvét amit Gandalf írt...
S: Gandalf írt könyvet?
T: Gandalf tud írni?
V: Szörnyen viccesek vagytok!
P: Ne gyere te is a hurkával... mert... az nem finom... cak a halacka, c-c-capkodószan.... add ide a halackát ész tartszd meg a kolompérodat!
T: Pippin! Nem is villog a fejed!
P: De belülről villog...
T: Haddnééém!
P: Még mit nem!
T: De ezzel a karddal vágunk egy elegáns lukat és akkor...
S: Pippin lesz a lámpánk...
P: Nagyon vicces vagy Samu, nem akarsz ezzel fellépni?
T: Samu Répák Réme...
P: Vagy a Kolompérok Királya...
F: Vagy...
P: Jé, Frodó, te is ittvagy?
F: Azért mert nem veszek részt a hülyeségeitekben...
P: Hülyeségek? Mi ebből élünk!
T: De Frodó csak az emelkedett témákat szereti...
P: Meg fennhordja az orrát...
S: Ne bántsátok! Cska azért hordja fenn hogy a tündék arcába nézhessen!

(Közben megérkeznek a Széltető alá)

V: Én fölmegyek...
P: Éniiis...
V: Nem jöhetsz!
P: Mért?
V: Mert kicsi vagy!
P: Naaaaagyon vicces...
V: Na ja, Királyi humorom van...
T: Csak ezt ne mondtad volna...

(Samu, Frodó Pippin és Vándor felmennek a dombra és körülnéznek. Fent néhány szobor van, meg kövek, a szobrok úgy állnak mintha már évezredek óta állnának ott és igencsak el lennének fáradva. Arcuk komor és mérgesen néznek a vándorokra akik viszont észre se veszik őket.
A dombról messze ellátni, az út kanyarog, néhol "Itt jártak Mordor Fekete Lovasai" táblák állnak)

V: Semmi gyanúsat nem látok...
P: Aha...
S: Ez a kő-kör olyan mint egy fogsor...
P: És milyen lepedékes...
F: Jó hogy azt nem mondod, hogy sok a fogkő rajta...
P: Höhö... Jééé, Frodó, poént mondtál! Igazi poént!
F: Mért, én nem mondthatok?
P: Eddig azért nem vitted túlzásba...
F: Meg kell válogatni, kinek mondok poént...
S: Én ugye benne vagyok?
F: Miben?
S: Már értem, miért van nálad ru...
F: Samu, hááát perszeeeee hogy benne vagy!
S: Köszi Frodó úr...
P: Mik azok a fekete pontok ott?
V: Alighanem fekete pontok ott...
P: Na jó, de mik azok?
V: Fekete pontok... Tudod, olyanok mint a pöttyök csak nincs rajtuk ékezet.
F: Ezek Fekete Lovasok!
P: És a mágussal mi legyen? .... Mhaahjdh ééééhn mhegthörhöm...
S: Pippin?!
F: Most két hangon villant be...
P: Halandó fhérfhi enghem mheg nhem ölhhet...Mosth Mheghhhaaalhszh!...
S: Pippin!!!
P: Jajj! Ezt ők csinálják! Belevillannak a fejembe!
V: Le a dombról! Gyorsan!

(Lerohannak a dombról, Vándor tüzet rak, mindenki előkapja a kardját)

P: Kik ezek egyáltalán?
V: Valaha emberek voltak... Büszke királyok...
T: Rokonaid?
V: Nem... Szauron nekik adott kilencet a hatalom gyűrűiből, és a Sötétség bekebelezte őket mustárral meg ketchuppal...
P: Ajaj...
V: És gyűrűlidérc lett belőlük, nazgúl... És érted jöttek Frodó...
F: Nem! Mért pont értem?
V: Hiába beszélsz így te vagy az oka...
F: Nemiiis...
V: Na jó, csak vicceltem... Nem is mustárral meg ketchuppal... A Sötétség csak a tormát szereti...
P: Muszáj ezt a királyi humort használnod?

(Közben besötétedik és feltűnik öt feket folt, ami kísértetiesen azaz lidérciesen emlékeztet öt fekete csuklyás illetőre amint karddal a kezükben közelednek. Frodó úgy dönt hogy megmutatja, milyen kemény legény és felhúzza a Gyűrűt... Öt alak áll vele szemben, fehéren ragyognak, arcuk gonosz, köpenyükön a LEKWAR felirat ragyog)

F: Elbereth Gilthóniel!
N: Halljátok ezt? Micsoda akcentus!
F: Elen síla lúmenn...
N: Mhöhhhöhöhöhöhöhöhhhööööö...
F: Megölleeeeek!
N: Inkább add ide a Gyűrűt!
F: Jó helyen van az nálam...
N: Nem is áll jól...
F: Mért nem?
N: Mert nem illik hozzád... Tudod alapvetően úgy készült hogy fekete alapon mutasson jól...
F: Nem érdekel!
N: Pedig jobban tennéd ha érdekelne... Add ide vagy megszúrlak ezzel a... ezzel a... mi is ez?
N2: Kanál?
N: Ezzel a morgulkanállal!
F: Elbereth Gilthóniel!

(Frodó nekiront a nazguloknak de azok kitérnek előle, majd a röhögéstől görnyedezve odébbállnak)

V: Elmentek...
F: Elmentek? Jajj... belémszúrták a morgulkanalat! Nem is kanál! Tőőőr! Én vééééérzeeeek!
S: Frodó úr vérzik!
P: VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!!
V: Egy morgultőrrel szúrták meg...
P: Jelszóra párolog?
F: Nyhhööö...
S: Frodó úr felnyögött!
T: Szerinted mi nem hallottuk?
F: Meg vagyok szúrva! Ne egymással törődjetek hanem velem!
V: Hozok valami gyógyfüvet, addig vigyázzatok rá, és tartsátok melegen!
P: És mégis hogyan?
T: Gyújtsuk meg...
P: Á, a hobbit nem gyúlékony...
T: Előtte leöntjük pálinkával...
S: Te állat! Meg akarod ölni?
P: Te állat! Azt jó pálinkát erre pazarolnád?
F: Nyhööööööööööö....
S: Megint nyögött... Olyan fájdalmasan.... és...
P: És sokkal hitelesebben tudna haldokolni ha nem kommentálnád folyton...
V: Na, melegítettétek?
P: Hát Samu rakott valami tüzet...
V: Samu! Ne hámozz kolompért!

(Vándor elővesz egy csokor gyanús kinézetű füvet és a forróvízbe szórja, Samu döbbenten nézi, mit művelnek kedvenc lábasával)

S: Ne ebben főzz teát!
V: Ez nem tea, ez gyógyszer!
S: Nem! Majd csinálok krumplipürét! Az lesz a gyógyszer...
V: Nem! Ez a gyógyszer! A neve athelas, azaz Királylevél...
P: Nem vagy te egy kicsit egoista?
T: Már a növényeket se hagyod békén?
V: Már ezt a kis rozzant füvet is sajnáljátok tőlem?

(Ekkor a bográcsban a víz pirosra vált majd zöldre, majd újra átlátszó lesz de abbahagyja a forrást)

V: Ajaj...
P: Mi van?
V: Ez nem Királylevél csak Alkirály...
T: És akkor mi van?
V: Jó gyógyszer csak tudd megfogni...
P: Dehát ez egy adag víz! Mit kell ezen...

(Ekkor a víz kiugrik a lábasból és elszalad. Döbbenten néznek utána. Frodót felrakják Bugára és elindulnak)

P: Hova megyünk?
V: A Vadonba
T: Ott már jártunk... Tele van fával...
P: Meg bokorral...
T: Meg ellenszenves bogarakkal
P: Meg óriási agarakkal
T: Gonosz szemű rókákkal
P: Tréfálkozó fókákkal
V: Ti melyik vadonban voltatok?
P: Mikor melyikben...

(Így mennek tovább, az eddig Buga által cipelt élelmet közös megegyezéssel Samu hátára rakják, Frodó átlag félóránként hármat nyög, kivéve amikor eszik, alszik vagy nem nézi az órát. Átérnek az úton, ahol semmi gyanúsat nem észlelnek, hacsak azt nem hogy két nazgul kiabálva beszéli meg a sörényfonás rejtelmeit. Hosszú ideig mennek úttalan utakon, ösvénytelen ösvényeken, fátlan fák alatt)

V: Nemsokára vissza kell mennünk az útra...
P: De ott vannak a lovasok! Mi van ha ezúttal mást szúrnak meg?
F: Nyhöööööö....
T: Például engem... akkor... akkor... meg leszek szúrva!
S: Egyébként is meg leszel szúrva...
P: Mért?
S: Mért ne?
V: Csönd! Mindjárt itt vagyunk...
P: Cöndeszen! A Fekete kapu már nagyon közel van, drágaszág...
T: Ne villogj...
S: Nem főzök kolompért ha tovább villogsz...
P: Nekem nem kell cak halacka! Ficánkolósz!

(ekkor kiérnek az útra, felbukkan előttük az utolsó híd, alatta szürkén kavarog a folyó, a hídra először csak Vándor megy fel, ügyet sem vetve a " Nem működik ", " Várd meg a Fekete Lovasokat " " Éljen a LEKWAR" táblákra, mivel pár órányi fejtörés után rájön hogy csapdát rejtenek magukban. Egy zöld drágakővel tér vissza)

V: Beril, a tündekövek egyike...
P: Smaragd...
V: Úgyis lehet mondani...
T: De mekkora...
V: Nyilván egy tünde hagyta itt, jelként hogy biztonságban átkelhetünk...
P: Ekkora marhát... Egy ilyen követ így itthagyni...
T: Szerinted mennyit kapunk érte?
P: Vehetünk új hangszereket...
T: Ködgépet...
S: Dehát van ködgépetek!
T: Az csak két liszteszsák... Ködöt ugyan csinál, de úgy énekelni elég nehéz...
F: Nyööööhhhhh...

(Visszatérnek a vadonba, ahol pár napi kószálás után rátalálnak Bilbó három kőtrolljára, amikre a sikeres kaland emlékeként mindenféléket felvéstek a törpök és a hobbit.

"Trollok, trollok ki az ágyból,
most jöttem a megyeházból,
ha háromra nem jöttök ki, kitör a bunyó"

"Szemem, szám és szakállam,
sötétkékek mindahányan,
Levertük a trollpofákat
Megszereztük kincsesládat"

"Itt állunk. Vándor, vidd hírül a trollháziaknak
Nem főztük meg a hamit, elmarad ma a kaja"

"A törpök bátran feküdtek, a hobbit bátran aludt,
én bátran megmentettem őket, ebből is látszik, ki itt az ész!" )

S: Ezek Bilbó úr trolljai!
P: Micsoda elmés vésetek!
T: Majdnem olyan jó, mintha mi írtuk volna...
P: Gandalf verse szembeszökően rímtelen...
V: Rávall... ebben a Bölcsek Könyvében sincs egyeteln rím, kép vagy ilyesmi se... csak betűk meg betűk... szörnyű...
F: Nyhöööööörrrrrrhhhh...
S: Súlyosodik!
F: Úgy érzem mintha fátyol hullt volna a szememre...
P: Én mondtam hogy ne fordítva húzzuk rá azt a sapkát...
V: Samu, ismered az athelast?
S: Athelast?
V: Gyógynövény...
S: Gyógyító a levele?
V: Tudod mit, inkább énekelj valamit...
S: Hát... jó...

Hegyen ül a troll, a vén
Ül egy madár a fején
Odaüt hogy elkapja
S magát fejbekólintja

P: Ez az egész?
S: Hát...
T: Nem vitted túlzásba...
P: Inkább akkor mi!
T: Halálvirágok! Listavezető dal:

Megy a előre a kis hobbit
Rá fenlülről a nap sandít
Megy a kukoricaföldön gyorsan
Gombaillat van az orrban

Nem tudja még, mi vár rá
Mi sem tudjuk, trallalá
Gazda várja? Kutya morog?
Megy a hobbit, gyomra korog

S ahogy megy, megy
ebadta
Jön egy gomba
s bekapja"

P: Na ez már horror mi?
F: Nyhöööööö...
S: Vándor, siess!

V: Athelas, athelas... gyógynövény... gyógyító a levele... jajjmami, magamban beszélek...
A: Sikerült meglepnem egy vándort?
V: A Vándort... Nem akármilyen vándor vagyok, hanem a Vándor...
A: Jaj, ez a folytonos egoizmus...
V: Én Király vagyok!
A: Én meg tünde!
V: Nem Arwen?
A: Arwen, a tünde...
V: Mért nem modtad, hogy két neved van?
A: Aragoooooorn!
V: Tessék?
A: Pusztulj meg a Királyi humoroddal együtt...
V: Nem tetszik?
A: Ó, Nagy Eru és minden valák! Mért pont ezt kell nekem elvenni?
V: Na kösz...
A: Egyébként mit csinálsz annál a gyanús külsejű bokornál?
V: Királylevelet gyűjtök Frodónak...
A: Mit csináltál azzal a szegény hobbittal?! Mondtam hogy nem mókus, csak hasonlít!
V: Ez most nem én voltam, hanem a Fekete Lovasok!
A: Na per... miiiii???? A Fekete Lovasok???? És apu engem kiküldött keresgélni????
V: Nem értem, ilyen ügyekben mindig Glorfindelt küldi a harangjátékával...
A: Á, ő nem ér rá, a lovát gyógyítja mert lesántult és így a csengők mindenféle furcsa hangzatokat adnak ki...
V: Gyere, menjünk...

F: Nyhööööööööööö...
V: Itt van athelas!
S: Fúúúj! Ráköpöd Frodóra?!
V: Csak ez mentheti meg...
A: Frooodoooo! Ihm Arrrhwheeen! Lastho bhes nhinh, tholo dhan nhan galadh...
F: Milyen fára?
A: Hráááááááá!
V: Arwen! Állj!
A: Megölööööööm!
S: Jé, egy tünde!
V: Csak háromnegyed-tünde...
A: Folyton a beszédhibámmal cukkolnak!
V: Ne izgulj, neki rosszabb a kiejtése...
P: Kommandóóó! VÉÉÉÉÉÉÉR!!!!
T: Pippin, ez nem vicces!
S: Már megint villog... Szerintem tegyük ki valahova helyzetjelzőnek...
P: Mennyi szenvedést kell kiállnunk egy ilyen apróságért... egy ilyen apróságért...
T: Pippin! Add vissza a lábast Samunak!
P: Áh... Nem érdekel...
S: Nem ártana neked egy baráti felpofozás... sőt... egy ellenséges se...
T: Samu, inkább énekelj...
S:
Sötét van és nagy az erdő
Körülöttünk tölgy, bükk, fenyő,
Frodó úr megsebesült
Élete veszélybe került

Főzöm itt a jó kolompért
Rakok bele, só, bors, gyömbért
De Frodó úrnak nem kell neki
Elérakom, meg sem eszi

Csak nyögdös-nyögdös állandóan
Mondom neki: jóvan, jóvan
Meg se hallja, nem tudom mér
A karjából meg ömlik a vér

Megszúrták, de ki érti ezt
Morgultőr vagy kis sós perec
Nem láttam én semmitse
Mert rajta volt a Gyű...

V: Csendesen! Ékszerekről egy szót se!
P: Gondolod, hogy itt vannak a Lovasok?
V: Nem... de hallottál már a vadonföldi szarkákról?
T: Nem... kellett volna?
V: A harmadik legveszélyesebb állat a széleslevelű vérmókus és a sárkány után...
P: Mivan?
V: Szegény tündék akik ékszert hordanak... illetve hordtak... többszörösen hegyes fülűek lettek...
P: Az ember ideje lejárt… Most követekezik a mókusok kora!
V: Maradj itt a hobbitokkal, én elviszem Frodót...
A: Na persze, itthagynál a lovasok martalékául...
V: Ugyan... ezeknek csak Frodó kell.
A: És ha meglátnak egy csinos tünde nőt? Mit fognak csinálni?
V: Ne félj, te azt nem fogo megtudni...
A: Akkor is én megyek...
V: Nem! Gyerünk, Aszfalt!
A: Rúgd fel ezt a borostást, Asfaloth...
As: Nyihahaha!
V: Au...
F: Nyhöööööööööööö...
A: Gyerünk!
V: Vágtass, ne nézz hátra és ne törődj senkivel...
A: Jó...
V: A lónak mondtam...

(Arwen elvágtat, át erdőn és mezőn, patakon, réteken és egyéb festői tájakon, mintegy véletlenül egyre több Fekete Lovas kezdi követni, de amikor hátranéz azok ártatlanul az égre bámulva fütyörésznek. Lassan közeledik a Gázlóhoz, amit a táblák is jelölnek : " A Gázló már csak 1 mérföld" "A Gázló már csak fél mérföld" "A Gázló a másik irányban van" "Na jó, csak vicceltem" Közben egyre inkább a nyomába érnek a Lovasok és egyre erősebben nézik)

A: Novo lim, novo lim, Asfal... flancba, elhalaptam a nyelvem...
F: Nyhööööö...

(Ekkor érnek be a vízbe, a Lovasok megállnak a túlsó parton, mire Arwen felbátorodik, kardot ránt és rájuk kiabál)

A: Ezt elszalasztottátok!
L: Félszerezettünde... agyátokfelll... höhhhehhhöhhehhh...
L2: Ne lihegj már, tudod milyen égő?
L: Nem lihegek... höhhh... csak félrenyeltem...
L2: Már megint ettél?
L: Félsz, hogy belehalok?
L2: Majd megint ruhátlanul kell táncolnod a Szem előtt...
L: Inkább kiköpöm...
L2: Add ide a Gyűrűt!
A: Majd ha fagy!
L2: Nem akadály...
A: Akkoooor...
L2: Na, ideadod szépszerével vagy elvegyük?
A: Egyik sem...
L2: Add ide!
A: Itt nem jöhetsz ááát! Én a... e... Elrond Lánya vagyok! Én őrzöm a... izééét!
L2: Mit ne mondjak, ez nem volt túl meggyőző...

( A lovasok beugratnak a folyóba, ámde...)

A: Zuhaaaaany!

(... elsodródnak)

T: Pont a végére értünk ide...
P: Most mi lett velük?
T: Átmentek halba...
P: Halacka...

F: Nyhööööö...
A: Nhe! Fhrodo! Nhe!
F: Nnnnyyyöööö...
A: Ne most! Várd meg amíg odaadlak valakinek!
F: Nnnnyy...
A: Hallod! Te hálátlan! Teljesen összeborzoltam miattad a hajam, és képes vagy most kinyúvadni??
V: Kedvesem, gyorsan, valami tünde gyógymódot...
A: Olyat én nem tudok... Apámhoz kéne vinni...
V: Akkor mire vársz?
A: Tényleg, mire várok?

(később)

F: Hol vagyok? Mért van ilyen világos?
Ga: Ez Elrond háza és éppen a szemedbe világítok...
F: De mééér?
Ga: Hogy felébredj végre...
F: Hány óra van?
Ga: Reggel tízre jár, egyébként október 24...
F: Huszonnégy? Az nem lehet... idén ezt a napot kihúzták a naptárból...
Ga: Völgyzugolyban nem...
F: Pedig... érdekes... hol van Samu?
Ga: Itt ült melletted, egész addig amíg el nem aludt és bele nem fejelt a neked készített pürébe... most mosakszik...
F: A többiekkel mi van?
Ga: Jól vannak, és szerencsére te is jól vagy...
F: Mi történt?
Ga: Egy morgultőrrel szúrtak meg...
F: Kanállal...
Ga: Kanállal?
F: Ezt mondták a lovasok...
Ga: Érdekes... szóval egy szilánkja benned maradt és napokig kellett keresgélni, közben lehet hogy picit átrendeződött a karod...
F: Mi?
Ga: Tudod, szétszedtük darabokra és sokáig nem találtuk néhány ujjadat, de már megvannak...

(Frodó döbbenten szemléli a kezét de nem lát rajta semmi furcsát)

F: Jónak látszik...
Ga: Mindenesetre ne használd, különösen ne törékeny és értékes dolgok fogdosására..
F: És a Gyűrű?
Ga: Ottvan a nyakadban... Egy erős láncra tettük át...
F: Akkor azért nem tudok felülni... És veled mi volt, Gandalf?
Ga: Feltartóztattak... De egy lepke, egy sas és néhány muskátli a segítségemre sietett...
F: Biztos jól vagy?
Ga: Persze...

(Frodó délután felkel, miután mindenki megveregeti a sebes vállát és bocsánatot kér, közlik vele hogy este díszlakomát tartanak mert egy készletnyi kajának kezd lejárni a szavatossága. )

P: Ez lesz ám a jó buli...
T: Jaigen, Frodó a tünde kajákról: lehetőleg evés közben ne szuszogj...
P: Csak szuszogj, ez a fontos, szuszogj...
T: Pippiiin...
P: Bocsi, bocsi... jóhobbit, úgyám drágaszág...
S: Amióta megsebesültél, egyre gyakrabban csinálja...
T: Lehet hogy őt is megszúrták?
S: Ha eddig nem is, már nem sok hiányzik...
P: Mire célzol ezzel? Látjátok azt a gyilkos fényt a szemében?
T: Samu, nyitod ki a szemedet?
S. Nyitva van
T: Hány ujjamat mutatom?
S: Tizet, csak van amelyik hajlítva van, van amelyik nem...
T: Naaagyon vicces... tudod mit, inkább énekelj...
S: Öööö...
F: Hagyjátok abba! Ez az ügy NAGYON komoly!
T: Megin kezdi...
Ga: Egyetértek vele...
P: Nicsak, Gandalf, hallottuk, hogy tudsz írni!
T: Mi több, könyvet írni...
Ga: Na igen, írtam egypár könyvet...

(Hirtelen sötét lesz, amiről eszükbe jut, hogy talán este van, és eltalálták. Vacsorára hívják őket, Samu nem megy el, miután többször kategorikusan elutasították hogy bemehessen a konyhába. Frodó jobb oldalán egy tünde ül, szőke haját lengeti az e célra odakészített ventilátor, enyhe fenyő és erős gyümölcsillatot áraszt. Bal oldalán egy ősz törp ül, aki apró kenyérgalacsinokat próbál észrevétlenül a tünde tányérjába juttatni)

F: Én Zsákos Frodó vagyok a Megyéből!
Gl: Én Gimli apja Glóin vagyok...
F: Az a Glóin?
Gl: Szerinted?
F: Valószínű...
Gl: Talált...
F: Mért dobálsz izéket a tünde tányérjába?
Gl: Csak. Hátha elhízik tőle...
F: Ennyitől?
Gl: Látom nem ismred a tündéket... a cukor szó puszta elmlítésétől el tudnak hízni...

(Ekkor azonban az egyik galacsin a ventilátort találja el, és apró morzsákra robbanva beteríti a tündét. )

Gl: Így mégjobbb... heheheheheehehe...
F: De mért csináltad ezt?
Gl: Nézd az arcát... minden pénzt megér...
F: Vajon hol van Gandalf?
Glo: Ott ül Elrond mellett...
F: Elrond?
Glo: Aki az asztalfőn ül...
F: Jajj...
Glo: Hát igen, egyesek szerint a neve kicsit eltorzult változata a születésekor önkénelenül kiejtett "El innen, ronda" szavaknak...
Legolas: (visszatér) Nem is igaz! Elrond bölcs és tünde nyelven van a neve...
Glo: És mit jelent?
L: Csillagkupola...
Glo: Mondd, kedves tündém, szerinted a Csillagkupolának, mint névnek, van valami értelme?
L: Egy: Én neked sosem leszek a kedves tündéd, kettő, nem csodálom hogy a te kavicsméretű agyaddal nem tudod felfogni...
Glo: Mit is?
L: Semmit nem tudsz felfogni... és egyébként is, hozzák az ételt...
F: Ez... ez...
Glo: Tünde étek...
F: Dehát...
Glo: Majdnem olyan átlátszó mint egy jobbfajta ablak...
F: Ezt hogy lehet megenni?
Glo: Úgy mint bármi mást, csak nem szabad lélegezni közben mert elrepül...
F: Mint annak a vöröshajú törpnek ott?
Glo: Na igen, az az én Gimli fiam...
L: Jellemző a törpökre... folyton csak lélegezni...
Glo: Most hogy kikapcsoltad a ventillátort, nem lóg a szemedbe a hajad?
L: Az én hajam nem. Az én hajam aranyos... meg kedves... azt csinálja amire kérem...
Glo: Jajj...
F: Valami szilárdabbat nem kapunk?
Glo: Ebédre nem... Ebéd után lesz nassparti, olyan könnyű ételekkel mint töltött dagadó meg sült pulyka, a normálisabbak oda járnak...
L: Amennyiben a normálison a kövért értjük...
Glo: Ezt kikérem magamnak!
L: Lelőnélek ha magasabbra nőttél volna a földtől...
Glo: Még lehajolni is lusta..
L: Dehogy... Csak meggyűrődne a ruhám...
F: Hé, hagyjátok abba! Békét kell kötnötök Középfölde érdekében...
L: Te érted, mit beszél ez?
Glo: Halvány fogalmam sincs...
L: Már rendesen gyűlölködni se hagynak minket...
Glo: Hová fajul a világ...

(Ebéd és nassparti után Frodó és többen a Tűz Terme felé veszik az irányt, ez a terem arról nevezetes, hogy két dolgot vesztettek el belőle: a lámpákat és az ablakok kulcsát, így folyton tűz égett benne, és roppantul meleg is volt egyben. Amikor belépnek egy apró alak ül az ajtó mellett, egy pohár bor és némi sültkrumpli társaságában, észre sem vennék ám Elrond majdnem hasraesik benne)

E: Ébredj kicsi mester...
Bilbó: Mi van? Ja... nem is aludtam! Még hogy ébredj!
E: Aha. Akkor ki horkolt békésen?
B: Hát ééén neeeem...
E: Mást nem látok itt...
B: Biztos ti voltatok csak rám akarjátok kenni...
E: Ha nem aludtál, úgy mit csináltál?
B: Költöttem! Verset! És nem úgy hanem így, és ha tudni akarod a te apádról írtam, bizony...
F: Jé, Bilbó...
B: Frodó fiam!
F: Kerestelek a lakomán...
B: Tudod ezek a tünde ételek, megfekszik a gyomromat...
F: Ezek? Ugyan... Mi baja a szemednek?
B: Csak próbáltam kacsintani... Mit ne mondjak, nem lettél sokkal okosabb az utóbbi húsz év alatt...

(Frodó leül, egymást váltják az énekesek, míg egyszer csak azt veszi észre, hogy elaludt. Aztán mintha Bilbó énekelne:

Earendil járt Valinorban
Süllyedjek el ha tudom hol van
Vannak ott valák, tündék
Morgoth is járt ott nemrég
Illetve rég volt, de akkor is
Rosszban sántikált a kis hamis
Erendil viszont jóval később
Szilmarillal jött, mely fénylőbb
A csillagnoknál, Napnál, Holdnál
Sőt, szép Lúthien szép szeménál
S jött Erendil Középföldről
Szeme kékre váltott zöldről
Zöldről mint a kő mely minap
Onnan került elő hol ezüst forrás fakad
S jött Erendil, mint már mondtam
Partra sodródott sziklának csapottan
S ott ér véget ez a szakasz,
hol a Valák kérdik, "ugyan mi az?"

Erendilnek volt hajója
Felesége, evezója
De a Valák csúnyán néztek
"Ide jönni, hogy mertetek?"
"Segítség kell a tündéknek
Középföldén laknak, élnek
Mert ottan ez a csúnya Melkor
Bulit rendez karácsonykor
S nem hív meg rá senkit se
Kinek nincs szarva s tüze"
"Balrog buli? Alliterál
Szarv is kéne? Meg szakáll?
Nem akarnak kicsit sokat
Azok ott ajándékokat?"
"Nem mondanám, illetve
Kérni kérnek, csakhogyde
Nem akpnak ők semmitse."

"Tudd mit, jó Erendil?
Menj inkább az égre
S légy az éjszaka fénye"
"Dehát hogyan, mégiscsak
Kéne egy szárny, vagy madzag
Nem marad fönt senki az égen
Csak úgy, hát kérem szépen..."
De a Valák már csak olyanok
Megoldották, fogadok
Felrakták az égre hajóstul
S most hajózhat szilmarilostul
Így jött létre a Hajnalcsillag
Mely az égen fennen csillog
Elrond apja vonul ottan
Fából készült szép hajóban...

Frodó döbbenten tapasztalja hogy valóban Bilbó énekelt, mi több, Vándor segített neki, méghozzá úgy, hogy a megfelelő (vagy az általa megfelelőnek ítélt) részeknél valami zajt csapott néhány páncéldarab segítségével, majd egy szentjánosbogárral próbálta érzékeltetni, hogy hogyan megy az égen Erendil, ám a bogár hogy, hogy nem, pont Arwen dekoltázsában landolt. Az ezután történteket jótékonyan elfedte a sötétség mivel Bilbó, látva a probléma "mélységét", feldöntötte a parázstartókat. Mikor újra fény lett, Arwen és a Vándor egymás mellett ült és gyanúsan nem vettek egymásról tudomást, Bilbó meg jókedvűen ült Frodó mellett)

B: Hogy tetszett?
F: Érdekes volt... bár némelyik résznél Elrond látványosan fenni kezdte a tőrét...
B: Ne is törődj vele, mindig ezt csinálja, de még senkibe se bökte bele... illetve...
F: Illetve?
B: A feleségéről furcsa történetek szólnak...
F: Dehát ő az orkok vermeiben esett át válogatott kínzásokon...
B: A hivatalos verzió szerint...
F: Hát... Az utóbbi időben történtek után semmin sem csodálkozom...
B: Gyere menjünk máshova beszélgetni...
" 'Rendil a tengerész, hajóját nem éri vész
Homlokán ragyog a szilmarilom
Egyszer majd elkapom..."
F: Miféle dal ez?
B: Állítólag Morgoth költötte még régen...

Vasudvard

O: Az uruc-hai cészenáll!
Sz: És a muskátilk?
O: Őc is...
Sz: Hogy mondtad?
O: Mondom ők is...
Sz: Na azért... hol az az ork?

(Az ork elvezeti Szarumánt Lurtzhoz aki áll, villogtatja a szemét és csorog róla valami lé)

O: Ez a vízpróba eredménye. Garantáltan vízálló...
Sz: Kit szolgálsz?
L: Szarumááááánt!
O: Hopsz... Asszem ezt elvesztetted...
L: Á, a fogsolom... köfi... folyton kiefik...
Sz: Na nee...
L: Aftamindenit, fordítva vaktam viffa... kevdhetem elölről...
O: Szerintem át kéne állnunk a muscálticra... Azok bezzeg szépen nőnek...
Sz: Ez célzás akart lenni?
O: Vagy legalább valamivel rögzítsük a fogait...
Sz: Esetleg beszélj csukott fogakkal...

Völgyzugoly

Bi: Na, ez itt a szobám...
F: Egész szép... csak olyan kicsi...
Bi: Előzőleg ételt tartottak benne, csak kiettem, hogy legyen hely...
F: Á, a könyved...

( Egy piros bőrkötéses könyvet néz ami erősen használtnak tűnik. Az első oldalon több áthúzott cím: Kalandok és Sárkányok, Börtönök és Sárkányok, Kaland tündékkel, törpökkel és egyebbekkel , majd a végső: Oda és vissza, kis megállókkal. Bele is lapoz:

Volt egyszer egy földbevájt lyuk, abban lakott a hobbit. A hobbitot zsákos Bilbónak hívták, kitűnően értett a betöréshez, harchoz és mágiához, ezenkívül varázsfegyverek tömkelegével járt, és minden jelentősebb helyen voltak barátai... )

F: Bilbó...
Bi: Ja? Azt csak azért írtam bele, hogyha Gollam olvassa akkor megijedjen...
F: Persze...
Bi: Na jó, minden szava igaz bizonyos értelemben...
F: Milyen értelemben?
Bi: Azt még nem tudom...
F: Érdekes...
Bi: de mesélj, mi hír a Megyében...
F: Hát, semmi...
Bi: Semmi nem történt mióta elmentem?
F: Hát...

(Estig beszélgetnek de másnap elkezdődik a Tanács. Olyan sokan jöttek, hogy a törpöknek csak a tetőtlen részen jutott hely, és időről időre betemeti őket a szél avarral. Először egy délről jött ember emelkedik szólásra)

B: Boromir vagyok, Denethor fia, Minas Tirithből, amiről biztos nem hallottatok itt vidéken...
V: Miért vagy olyan biztos benne?
B: Sokkal puccosabb hely mint ez... Fehér meg ilyesmi...
E: És mért jöttél ide?
B: Mert álmot látott az öcsém, az a marha, és erre el lettem küldve, pedig még meg se száradt a vér a kardomon...
E: Minek a vére?
B: Véres hurkának... azt vacsoráztunk ugyanis... mi van azzal a bokorral?

(A terasz melletti egyik bokor furcsán mozogni kezd, és még furcsább zajok jönnek ki belőle)

E: Mindegy, folytasd...
B: Aztán az öcsém, a marha Faramir elkezd beszélni valami idióa álomról, és erre nekem ide kellett jönnöm...
E: Miféle álmot?
B: Valami vers volt benne:
Keresd a kettétört kardot
Imladrisban leled
Hogy az merre van,
tőlem ne kérdezzed.
Lesz ott félszerzet is
Rögtön vagy három
Isildur Végzete lesz láthatáron
Kicsi sárga tehát aranyból van
Ne rángasd túl nagyon
Hogyha egy nyakon van
Na, érted fiam, ez itten egy álom
seholse keresem hogyha megtalálom...

V: Ez egész... furcsa...
B: A végén már többen rázták az öcsémet, úgyhogy nem lett túl értelmes...
E: Szóval ezért jöttél ide...
B: Hogy találtad ki?
E: Na vajon...
Glo: Most asszem én jövök...
L: Inkább én!
Ga: Vagyis ééén!
E: Jajjne... ez ismerős szitu, már a másodkorban is ez volt... Gil-galad és Elendil összevesztek, ki támadjon először...
F: És végül ki támadott?
E: Én... de ha már nálam a szó... a Hatalom Gyűrűjének története hosszú...
Bi: És unalmas. Menjünk enni...
E: Még réges-régen kovácsolódott, Szauron által, és aztán Isildur levágta a kezéről...
Ga: Pár dolgot kihagytál...
E: Ne szólj folyton bele...

(Elrond és Gandalf elmesélik az egész sztorit, rövid dal- és táncbetétekkel, miközben egyikük beszél a másik a hangeffekteket szolgáltatja. Közben Bilbó egy zacskó kekszet vesz elő és majszolni kezdi. Frodó megpróbálja úgy feldobni a Gyűrűt hogy az ujjára essen vissza. A furcsán mozgó bokorból füst száll fel, majd horkolás hallatszik. )

Ga: Na, körülbelül ennyi...
L: Ó jaj!
Ga: Mi van?
L: Szétjött a hajam! Ja egyébként Gollam megszökött...
Ga: MIIIIII?
L: Szétjött a hajam! És egy levél is van benne!
Ga: Kit érdekel a hajad? Mi van Gollammal?
L: Ja az elmászott... Úgy csinált mintha jönne, de igazából ment és egyszercsak eltűnt...
Glo: Eszement tündék!
L: Most ezt mérmondod?
E: Csönd! Vedd elő a Gyűrűt, Frodó!

(Frodó előveszi)

B: Ez egy ajándék!
E: Node Boromir!
B: Rá van írva!
F: Ja bocs, az másik gyűrű...

(Frodó kiteszi az Egy Gyűrűt)

B: Ez egy ajándék!
E: Erre nincs ráírva!
B: Erről tudom! Az én népem vitézül védi országaitokat Mordor ellen...
E: Mióta mi innen eltakarítottuk Szauront...
B: És Mordorba ment...
E: Azért ment oda mert ő pont Mordorba belevaló gyerek...
Ga: Ez elég gyenge szóvicc volt...
B: Én beszélek! Szóval... Vitézül védjük országaitokat Mordortól napi nyolc órában, plusz túlóra, a hétvégén szabadnap. És itt van ez a Gyűrű...
V: A Gyűrűt nem tudjuk használni...
B: Mért, már próbáltad?
V: Nem, de tudom...
B: Honnan tudod?
V: Én Király vagyok!
B: Én meg Helytartó leszek... és használjuk az Ellenség fegyverét őellene... képzelem milyen képet vágna...
Ga: Ne képzeld. Árt az egészségnek...
B: Az enyémnek nem. Adjátok ide a Gyűrűt!
E: Nem! A Gyűrűt meg kell semmisíteni!
Gimli: Mire várunk?

( Felkapja egy másik törp bárdját, és rácsap a Gyűrűre, de visszapattan, és hanyattesik, fellökve Legolas székét, aki azonban egy erősen hihetetlennek tűnő szaltóval kitér. )

E: A Gyűrűt nem lehet megsemmisíteni, Glóin fia Gimli...
Glo: Muszáj volt mondani, hogy a fiam?
Gi: De ha nem lehet akkor minek törjük magunkat?
E: Te törsz minket... A Gyűrűt be kell dobni a Végzet hegyének Végzet katlanjába...
B: És közben Végzet márkájú sósmogyorót kell enni? Mégis, hogy képzeled ezt?
E: Sósmogyoró nem kell, de nem is rossz ötlet. Valaki közületek elviszi ezt oda.
Gi: Muszáj?
L: Bocs, de nem illik a ruhámhoz...
Glo: Öreg vagyok én már ehhez...
Bi: Én túl éhes vagyok egy újabb kalandhoz...
Ga: Nem vállalhatom az őrzését...
V: Én Király vagyok...
Bo: Én... izé...
Többi tanácstag: Nekünk a nevünk sem tisztázott, hogy vállalhatnánk akkor?
E: Ééén? Én vagyok itt a háziúr...
F: Na jó, én elviszem...
Ga: Segítek neked vinni a terhet...
F: Hsssssssz... muszáj volt a sebemre csapni?
A: Tied a kardom... mármint nem a hattá tört hanem a másik...
L: Tied az íjam! Persze csak képletesen...
Gi: És az én dezodorom...
E: Egész szép kis csapat...
P: Minket ne hagyjanak ki!
Gi: Mért vinnénk egy bokrot?
P: Mi hobbitok vagyunk, nem bokrok...
S: És én is itt vagyok...
E: Na még csak ez hiányzott...
B: Az álom! A jóslat! Az a marha öcsém, egyszer még megfojtom...
F: Miért, hát bejött...
B: Éppen ez az... Ahelyett hogy az első menetrendszerinti lóval hazamennék, most mehetek veletek...
E: Ti lesztek hát a Gyűrű Szövetsége!
T: Na még csak ez hiányzott...
P: Nekünk már van saját zenekarunk...
E: Ez nem zenekar... Titkos szövetség a Gyűrű elpusztítására, veszélyes helyeken fogtok menni és ilyesmi...
P: Ez az út zárva van. Holtak vájták a kőbe és a holtak őrzik... az út zárva van...
T: Pippin? Belédvillant egy temető?
P: Nem... ez egy zöldfejű muksó volt, és furcsán átlátszott...
T: Mit ettél utoljára? Adsz belőle?
P: Naaaaagyon vicces...
E: Rejtve kell mennetek, így semmi nehezet nem vihettek... Igyatok könnyű vizet könnyű pohárból és hordjatok könnyű arany ékszereket...
B: Frodó, szívesen segítek vinni a Gyűrűt...
F: Valahogy sejtettem...

(Amint tudnak, elindulnak, azaz alig pár hónapot várakoznak)

Bi: Frodó, adok neked búcsúajándékot...
F: Miiit?
Bi: Itt a régi kardom, Fullánk. Tünde betűkkel ráírtak valamit, de nem emlékszem, hogy mit...
F: De mégis...
Bi: Biztos, hogy "szeretünk Bilbó" vagy ilyesmi...
F: Nem rossz kard...
Bi: Kéken világít ha orkok vannak a közelben, ilyenkor nem árt ha magad elé tolsz valaki nagy és erős illetőt...
F: Jó ötlet...
Bi: És ittvan ez. Mithril, még régen kaptam, de rájöttem hogy nem olyan kényelmes ha az ember úszni akar...
F: Igazi törp fürdőruha...
Bi: Jé, a régi Gyűrűm... azaz a Gyűrű... megfoghatom egy kicsit?
F: Nem.
Bi: De léééciiii!
F: Nem!!!
Bi: Vháááá!
F: Höööö...
Bi: Hihihihi... jó kis maszk mi? Elrond szerint a törpök pont ilyen képet vágnak ha a lábukra lépnek...

"Tűznél ülök s elgondolom
Mi szépet láttam én
Eszembe jut sok szép dolog
Nyári gyep szőnyegén

Egyik szebb mint a másik,
Táncol rajtuk a fény
Csak van vele egy apró baj
Egyik sem az enyém

Másfele nézek, nyári liget, ilyesmi
Tán gombákat kéne benne keresni
Fenn az égen felhők, az eső esik rám
Jó dolga van a mókusnak, ottan fenn a fán

Zöldeslila eső esik
Nem igaz, de avantgard
Hogyha tudnám mit jelent
Nem is használnám e szavt.

Tűznél ülök és mégis esik rám eső
Most ez tábortűz vagy beázik a tető?
Tűznél ülök és mérgemben kaparom a falat
Hallom, jönnek és behozzák a sarat..."

F: Érdekes kis dal...
Bi: Én írtam, tetszik?
F: Elég érdekes...
Bi: Mást nem tudsz mondani?
F: Hát... nem...

(máshol)

V: Elmegyek a Gyűrűvel...
A: Thudhom, ez a shorshod...
V: Nemigaz! Nem is marasztalsz?
A: Ez a shorshod...
V: Na kösz...
A: Dhe én szheretlek...
V: Higgyem is el, mi?
A: HHáth... vheledh leszekh lhélekhben...
V: Sokra megyek vele...
A: Na jhó... Itth ezh a nyhaklánch, emlékheztessen rhám...
V: Nem is hasonlít rád..
A: Nem azth mondhtam hhogyh szhobhor...
V: Hogy emlékeztessen valami ami nem is hasonlít?
A: Nhagyhon vhicches...
V: Ez nem vicc... Hol vannak ennek például lábai? És haja?
A: Dhe thőlem khaptad!
V: Jé, tényleg... ebben van valami logika...
A: Hháth... cshakhogyh rhájöttélh...
V: Megcsókolsz?
A: Ha mhuszáj...

(és eljön az indulás napja... Mind ott állnak Elrond előtt, aki utoljára elismétli, hogy nem köti őket eskü, de ha elhagyják a Gyűrűhordozót, lehetőleg ne kerüljenek senki szeme elé aki tud a dologról... )

F: Gandalf! Mordor jobbra vagy balra?
Ga: Halvány fogalmam sincs, indulj el valamerre, ha erősödő eprestusfürdő-szagot érzel, akkor nem jó úton jársz...
F: Mért, az mit jelent?
Ga: Hogy arra van Awen fürdőszobája...
F: Hmmm...
Ga: Meg se forduljon a fejedben! Az a hely felér egy esztétikai sokkal...

Völgyzugolyon kívül

Ga: Ez itt előttünk a Nagy Déli Pusztaság...
V: Ez itt nem a Nagy Déli Pusztaság, az Délen van...
Ga: Khm... Nembaj. Pusztaságnak pusztaság, a többi meg mindegy...
V: Aha...
P: Itt fúj a szél...
F: Meg hideg van...
T: És sötét...
S: Meg izé...
P: Izé?
S: Ti már mindent elmondtatok ami lényeges...
P: Aha...

(mennek tovább, a szél fúj, Legolas hajhálót tesz a fejére, aminke hatására Gimli az éjszakai út további részét erősen görnyedten teszi meg, Boromir közli hogy az éjszakák a Fehér Városban sokkal fehérebbek mint errefelé vidéken. Gimli a láthatárt fürkészi, a távolban lévő hegyeket keresi. )

Ga: Negyven napig nem térünk le erről az útról és aztán majd meglátjuk.
F: Mit látunk meg?
Ga: Hogy hova jutottunk.
F: Mért, hát nem tudod merre járunk?
Ga: Most éppen tudom, de... hát... majd tudni fogom...
F: Gandalf...

(napokig csak mennek, hol nappal, hol éjszaka, amikor éppen Gandalfnak eszébe jut, akkor indulnak. Samu egyik helyről a másikra cipeli a félig főtt kolompérokat és félig sült kolbászkákat, mert sehol sem jut elég ideje rá, hogy elkészítse őket. Végül egy nap egy csomó sziklán üldögélnek. Boromir a hobbitokat tanítja vívni)

B: Jó, vigyázz fent...
P: hehe! Kivédtem láttátok?
T: Határozottan fejlődsz, tízből kettőt kivédtél...
B: Na, kezdjük újra...

Ga: Mi az ott messze, ami úgy néz ki mintegy fekete folt?
V: Egy fekete folt...
Gi: Csak egy felhőfoszlány. Vagy belement valami a szemedbe...
L: Dúnföldi crebainok!
Gi: Ugyanmár, mi a fenét keresnének itt?
P: Vajon mi vette rá őt a gonoszságra? Milyen hazugságokkal csábították erre? Vajon szereti a szilvatortát?
T: Pippin... mér villogsz folyton?
Ga: Fedezékbe! Gyorsan!
S: Nemigaz, így sose lesz készen!

(A madarak közelednek és meglepetten veszik észre hogy a sziklák között olyan lények laknak amilyeneket még nem láttak eddig. Az egyik alacsony, szakállas fazon egy csatabárd segítségével megpróbál barlangot vágni az egyikbe, de egyelőre elakadt az ajtó feliratánál, ugyanis nem jut eszébe, hogy a Glóint ly-al vagy j-vel írják-e, egy másik egy bokorral vitatkozik amiatt hogy elszakadt a ruhája, egy magasabb szakállas fickó különböző sziklákra kiabál különböző szavakat és bottal csapkodja őket, (nem a szavakat, hanem a köveket) a többiek megpróbálnak úgy tenni mintha nem lennének ott. )

P: Lidércek, szárnyasz lidércek... neeeeeem lehet megölni, neeeeeeeem, ész egyébként szinc mit enni rajtuk...
T: Pippin...
P: Tudod, villan és mászik...
T: Mint Gandalf százlábú alakú tüzijátéka?
P: Valahogy úgy. Csak nem olyan büdös.
Ga: Az nem is volt büdös. Csak százlábú-illatú...
P: Lehetőleg nem kérek olyan parfümöt...
V: Legolas, ne gyere közelebb!
Ga: Mi történt?
V: Idejött és be akarja fonni a hajam...
L: Sokkal jobban állna, hidd el...
V: Nem!
Gi: Akkor a szakálladat!
V: Nem!
Gi: Igaz, azt még növeszteni kell kicsit...
V: Nem akarom befonni... Kettéváglak titeket az összekovácsolt kardommal!
Ga: Össze lett kovácsolva?
V: Naná!
Ga: De Elrond...

(Gimli odarohan Gandalfhoz és a fülébe sugdos. Gandalf arca felderül)

Ga: Már ééérteeeeem...
Gi: Na de csönd legyen...
S: Haj, de unalmas itt lenni...
T: Bezzeg a Zöld Sárkányban...
P: Azám...
Hej a Zöld Sárkányban
Nagy-nagy vidámság van
Csobban a sör és hullik a hó
Nagy vidámság hej, csudajó...

Erős a sör, jól fejbecsap
Isszák sokan, csobog a csap
Visszaütni senki se mer
Mert a sörész jól pofonver...

A Zöld Sárkány szép
A Zöld Sárkány jó
A Zöld Sárkány Zöld
Pont mint a hó...

Igyál söröt, egyél húsot
Érezzed jól magadot
Gesztenyepüré, finom pite
Tejszínhab már jó savanye

De ha savany, akkor erjed
Alkoholszint jól emelked
Ezért jó hát ez a Sárkány
Csakhogy nincsen ablakpárkány

Muskátlik sincsenek rakva
Nem panzió ez, csak kocsma
Italt ételt bőven mérnek
Ne félj, eliszod a pénzed

Ha eliszod, az jó dolog
Csak jól megver majd asszonyod
Szegény hobbit, szegény férjek
Baj hogy asszonyokkal élnek...

T: Ezt meg hol tanultad?
P: Ez Bilbó egyik filozófiai költeménye az agglegénység örömeiről...
S: Van tovább is?
P: Lehet, nem emlékszem...

Vasudvard

Sz: Tehát a Vörösfoki hágón keltek át... a Caradhrason...
O: Caradrasz? Elég hülye név...
Sz: Karadhrasz, így megfelel?
O: Akkor mér c-vel mondtad?
Sz: Csak! Orthancc hatalma ellen ne merj lázadni!
O: Höhöhö... Én is a te orcod vagyok...
Sz: Hol az uruk-hai?
O: Gyacorolja a vicsorgást. Legutóbb amikor rávicsorgott egy tündére, az visszacöszönt neki...
Sz: Ajaj...
O: Most teljesen depressziós emiatt és ceres valamit ami fél tőle. Már egy hete ceresi...

Mória felé

Ga: A madarak a Vörösfoki hágót figyelik... A Caradhrason kell átkelnünk...
V: Gandalf...
G: Igen, Aragorn?
V: Vándor...
P: Dobt el a kószát és légy akinek születtél!
V: Nem is születtem légynek...
T: Pippin, villogásod idevonzza az ellenséget... Pippin?
P: Hhhh...
S: Mi bajod?
P: Az előbbi bevillanásban én voltam Elrond...
F: Milyen érzés volt?
P: Olyan... olyan... brrrrr...
G: A Vörösfoki...
V: Gandalf, a Vörösfoki hágó a Caradhras hágója!
G: Nemiiis...
V: Dehogynem...
G: A Vörösfoki hágó az ahol piros hó esik..
V: Ugyanmár...
Gi: Mért megyünk a hegyeken? Mért nem megyünk alattuk?
B: Menjünk a Rohani Kapun át!
Gi: Ne fizessünk kapupénzt, menjünk Mória bányáin át!
F: De ott sötét van...
G: És Alig-nevű szörnyetegek...
S: Alig-nevű? Az milyen?
G: Erre két teória van... Az egyik szerint Alighogy kitalálod mi legyen a nevük, megesznek, a másik szerint az a nevük, hogy Alig...
F: Akkor ne menjünk arra...
L: Hallga csak! Farkashangot hoz a szél!
B: Hát mondd neki hogy vigye vissza
Gi: A tündék meg a hülye irodalmi sítilusuk...
L: Bahh! Alulfeljlett törp, mit sem értesz az efféle fennkölt és szép dolgokhoz...
Gi: Dehogynem! Látga csak! Egy...
P: Látga???
Gi: Olyan mint a hallga...
V: Én is hallom... a szél farkashangon üvölt... vagy a farkas üvölt szélhangon?
B: Nekem ez gyanús...
Ga: Menjünk! Induljunk! Fel a hegyre!
P: Márminthogy felfele?
T: Nem lehetne megoldani, hogy lefele indulunk és úgy jutunk fel?
B: Vigyünk tüzelőnek valót...
G: Nem rossz ötlet...
S: Lesz min főznöm...

(Elindulnak felfele. Egy alig járt ösvényen mennek, amit éjszaka lévén alig látnak, bár a tájékozódást elősegítendő hamarosan az ösvény egyik oldalán sziklafal, a másikon mély szakadék jelenik meg. Gandalf hamarosan megálljt parancsol, egy tábla alatt amin a következő felirat áll: "A Caradhras Térde. Első Pihenő. Középfölde Túlélőverseny." )

P: Nahát, ilyen is volt?
G: Csak egyszer...
T: Mért csak egyszer?
G: Véletlenül elrajzolták a térképet és emiatt még egy versenyző sem ért célba...

Vasudvard

Sz: Tehát a Caradhras... és ha legyőz a hegy, akkor mit csinálsz?
O: Gondolom megkerüli...
Sz: Te is tudod mi vár rád Móriában...
O: Én nem tudom, elmondod?
Sz: Füst és Láng...
O: Gyertyagyár?

A Caradhras

F: F-f-f-fááázooom...
S: Hi-hi-hi-hideg van...
P: Ne röhögj Samu... ez nem nevetséges...
S: Ne is röhögök...
B: Tüzet kéne gyújtani...
Ga: Ne, mert meglátnak!
B: Egy hóvihar közepén?
Ga: Bárhol... Bármikor...
L: Legyen a szeretet melege az, mi életben tart...
T: Mivaaaaaaaan?
L: Nyugi, csak azért mondom, hogy az ott kiboruljon...
Gi: Rám gondoltál?
L: Honnan találtad ki?
Gi: Nem is tudom... teeeeeee...
L: Most mi bajod?
Gi: Még a hóba sem vagy hajlandó belesüllyedni...
L: A jobbak fennmaradnak rajta...
Gi: Vagy csak magastalpú cipőt hordanak...
L: Kikérem magamnak a gyanúsítást...
B: Gyújtsunk tüzet!
V: Na jó, adjatok fát...

(Adnak neki fát, de hiába ügyködik, nem akar meggyulladni a tűz. )

T: Gandalf? Végülis te vagy a tűzvarázsló...
Ga: Ééén? Ugyaaan... Összetévesztesz valakivel...
V: Gandalf, Mesterem...
Ga: Hát jóóó... Gyullaggyámegtűűűz!
S: Aztamindenit...
P: Nem lesz sírja Denethornak és Faramirnak... nem lesz hosszú álma a balzsamos halálnak...
T: Pippin?
P: Én Denethor vagyok, Gondor Helytartóóójaaaa!
B: Apu?
P: Boromir?
B: Apuuuuu!
P: Te meg vagy halva! A kürtöd kettétört, mikor levágtad vele Szauron ujjáról a...
B: Mivan?
T: Pippin!

(Trufa hátbaveri Pippint aki felébred...)

P: Ne tudjátok meg... Elrondra legalább kacsintgattak a nők... de Denethor.. aztán Denethor és Gandalf egyszerre...
B: Hova tetted aput?!
Ga: Én itt vagyok! Nem vagyok a fejedben!
P: De bennevoltál... és a két villanás összemászott...
F: F-f-f-f-f-fááázooom...
V: Már van tűz...
F: Hozd ide...
V: Gyere ide...
F: Nem mert fázom...
V: Kezd az az érzésem lenni hogy te élvezed a nyögdösést...
F: Nem is nyögdösöm... fázom... nyhööö...
L: Hangokat hoz a szél...
Ga: Miféléket?
L: Olyanokat mintha Gimli vakarózna, csak gonoszabbakat...
Ga: A hegy nevet rajtunk...
V: A hegy nem tud nevetni, a hegy csak egy rakás kő...
B: Csönd! Kedvesjó Caradhras, nem gondolta komolyan...
L: Másfajta hangokat is hallok...
Ga: Ez Szarumááán! Hos tuuuu Caradhras! Szedd a hóóót!

(Vasudvard)

Sz: Te hegy ottan omoljá, villám, belecsapoljá, hólavina gyerünkmááá!
O: Ez a legfurksább varázsige amit valaha hallottam...
Sz: Nem értsze hozzá, ne szólj bele!
O: Azért van némi tapasztalatom...
Sz: Ugyan... Egyébként is Gandalfot legyőzi a Hegy és akkor jön az Árnyék és Láng...
O: Múltcor még Füst volt...
Sz: Nembaj... Igazából Árnyék... megnéztem a könyvben...
O: A mágusoc olvasni is tudnac?
Sz: Csak a jobbak...
O: Accor te honnan tudsz?
Sz: Én nem vagyok jobb mágus???? AZ URADDAL BESZÉLSZ TE FÉÉÉREEEG!
O: Ha megölsz, ci gondozza a harci muscátlicat?

Caradhras

(A fél hegy leomlik, mindenkit betemet, kivéve persze Legolast aki rááll egy hópehelyre... Gimli addig kiabál a hóra hogy az zavarában elolvad körülötte)

V: Gandalf, muszáj neked lavinaveszélykor ordibálnod?
Ga: Megmentettem az életünket...
Gi: Igen, akkor hol vannak a többiek?
Ga: Amikor legutóbb probléma volt, egy barlangba mentünk aholis...
Gi: Na neeeem, több varászbigyóról szó sem lehet! Ássuk ki őket de azonnal!

(Ásnak ásnak, végül előbukkannak a hobbitok, és Boromir, apró tüzet gyújtottak a kürtben és répát meg efféléket esznek)

B: Á, sziasztok, ez a hobbitétek egész jó...
V: Mi itt az életeteket féltjük, ti meg...
P: Nyugi, Vándor, a hobbitok a jég hátán is megélnek...
T: Feltéve ha van ott fogadó...
B: Ez a répa egész finom...
P: Pipafüvet kérsz?
B: Nincs pipám...
T: Használd a kürtödet. Itt amúgy sem lehet kürtölni, mert leszakad a hó, ugye, Gandalf?
Ga: Hát... khm... öööö... igen...
F: Hideg van... F-f-f-f-f-f-f-fázom...
S: Ugyan, Frodó úr, egyél még egy kis kolbászkát...
F: Kiver a víz a kolbászkáktól... miből vannak?
S: Nemtom, nekem ízlik... az otthon ízét idézi...
P: Az ajtóból is tettél bele?
S: Kikérem magamnak, én jól főzök...
T: De sütni nem tudsz...
F: ÉÉÉN FFFFÁÁÁZOOOM!
V: Tudjuk, Frodó...
B: Nem mehetünk tovább, a hobbitok megfagynak... Khöööööööö...
P: Csak nem kaparja a torkodat?
B: Dheeee... khökhökhö...
T: Na igen, a Lápatorki Mókus elég erős...
Ga: Mért nem vén Tóbit adtatok neki?
B: Nem tetszett a szakálla...
V: Nos, akkor merre menjünk?
Gi: Ha a hegy teteje kifog rajtunk, menjünk le alá!
B: Menjünk a rohani kapun át...
Ga: Döntsön a Gyűrűhordozó...
F: Jó, döntsön... jahogy ééén?
V: Igen...
F: Döntöttem, éééén fááázoooom... nyhööööö...
Ga: Zsákos Frodó! Ne hidd hogy fenyegetni akarlak...
P: Egy árny és egy fenyegetés kezd úrrá lenni a gondolataimon...
T: Pipppiiiiin...
P: Jé, most hogy nem lóg a szemembe a hajam, az árny eltűnt, de a fenyegetés még ott van Trufa szemében...
F: Menjünk a hegyek alá... menjünk a bányákon át...
Gi: Fel, fel Móriába!
L: Fel? Inkább talán le...
Gi: Csak nem félsz?
L: Azon a piszkos helyen bármi történhet...
Gi: Például beeshetsz egy szakadékba ha nem leszel tisztelettudóbb...
L: Ezt fenyegetésnek szántad?
Ga: Gyerünk! Pippin, mi a fenét akarsz itt azzal a piros izével?
P: Olyan lennél mint a télapó, naaaa, legyél télapóóóóó!
Ga: Nem! Boromir?!
B: Mennyi szenvedést kell kiállnunk egy ilyen apróságért... egy ilyen...
V: Boromir! Add vissza a pipát Pippinnek...
B: Ez így elég hülyén hangzik...
V: És a Gyűrű?!
B: És ezért az apróságért... nem vihetném én tovább?
V: Add vissza a Gyűrűt Frodónak!
B: Áhh... nem is érdekel...

(végigsimít Frodó fején)

B: Á, Frodó, milyen sampont használsz?

Vasudvard

Sz: Télapó? Neeem, Gandalf, rád nem ez a sors vár! A télapó az enyém! A sajátom! A drááágasááágoooom!
O: Egyre furksábban viselcedsz... apropó, a Szem keres...
Sz: Hogy? Megyek...
Sza: KÉSZEN VAN A HADSEREG?
Sz: Hátizé, folyamtban van...
Sza: MÁR MEGINT MIVEL IDŐZÖL?
Sz: Ugyan, semmi... csak néhány apróság hozzám is begyűrűzött...
Sza: HOGY MONDTAD?
Sz: Hát sehooogy... Tudod már elég sok harci muskátlim van...
Sza: SZARUMÁN, NE PRÓBÁLD ELTERELNI A SZÓT!
Sz: Hova gondolsz, Orthanc paramncsnoka ilyet...
Sza: HÖHÖHÖHÖHÖ... NA LEGALÁBB VALAMIRE JÓ VAGY... TÉNYLEG, NINCS EGYPÁR LEKVÁRRECEPTED?
O: Csináljac muscátlilecvárt?

Caradhrasról lefele

P: Hófal előttünk!
V: Gandalf, felgyújtod?
Ga: Mivel?
V: A mágiáddal...
Ga: Kell alapanyag...
V: Ott a hó...
Ga: A hó nem ég...
V: De majdnem...
Ga: Aragorn!
L: Másszunk fel rá...
Gi: Na persze, a tünde módszerek...
L: Van jobb ötleted?
Gi: Naná, ássunk benne barlangot!
P: Barlangot?
Gi: Igen... és aztán díszítsük ki és faragjunk oszlopokat és csináljunk barlangvasutat...
T: Barlangvasút? Az meg mi?
L: Mi lenne, egy út a barlangban ami vasból van...
Gi: Mi több, csillék is vannak rajta...
T: Csille? Az valami hegyi madár?
P: Mért van egy hegyi madár a vasból készült úton?
Gi: Buták vagytok... Majd Móriában tátjátok a szájatokat!
S: Dehogy tátjuk, még belerepül valami...
T: Egy ork?
S: Hát...
P: Pici ork, kicsi szárnyacskákkal, mi?
S: Honnan tudod, hogy nincs olyan?

(A havon Vándor és Boromir kezdik átvágni magukat)

B: Nem segítenétek?
P: Nem... olyan jó nézni...
T: Csatlakozom... bár ha rájuk omlana az sokkal jobban nézne ki...
V: Hé!
L: Ne féljetek, a fal nem vastag!
B: De ha rajta állsz, akkor nehéz elhordani!
L: Ugyan, én könnyű vagyok...
B: Akkor a samponod súlyát érzem...
L: Naaaagyon vicces...
B: Inkább menj, keresd meg a napot...
V: Na tessék, tényleg elment...
Gi: Gondoljátok, el tudunk tűnni mielőtt megtalálja?
Ga: Mért akarsz megszabadulni tőle?
Gi: Mert folyton fésülködik, és amikor a madarak jöttek, megszédültek az illatától...
V: Gyere ásni...
Gi: Jó...

(Gimli is beáll ásni, de nem sokat halad a munka, mert hol a törp ősatyák domborművét kezdi el faragni, hol egy jégcsaptelérre bukkan és ki akarja aknázni. )

V: Átértem!
B: Énis!
Gi: Már csak a bajszuk nem tökéletes!
F: Én F-f-f-f-f-fáááázooom!
S: Én f-f-f-f-f-főőőőzöööm!
P: Olajat a tűzre! Menj és halj meg ahogy akarsz! ÁÁÁÁÁÁ!
T: Pippin?
P: Jajj, szent répa, magamhoz beszéltem! Érted? Saját magamhoz!
T: Egyre súlyosabb...
V: Gyertek, az út biztonságo...
P: Mégis leomlik...
T: Mostmár átmehetünk...
V: Nem segítene valaki? Ránk omlott némi hó...
Gi: Ugyan, csináld azt amit én, mondj olyat amitől elszégyelli magát...
B: Kialudt a kürtöm...
L: Megvan a nap! De sajnos nem ér rá idejönni, mert kártyázik egynémely felhőkkel...

(Leérnek a Caradhras lejtőjére, oda ahol már nincs hó)

Gi: Még mindig felhőbe burkolózik...
P: Biztos szégyenlős...
Ga: De már nem bánt minket... Hülye egy hegy, a legutóbb is....

(ekkor a felhőkből egy hatalmas hógolyó repül ki és eltalálja Gandalfot. )

Vasudvard

Sz: Az orkok szörnyen eltorzult formája a létezésnek... Egykor tündék voltak, és ezeket kezdte el fejleszteni Morgoth, csak ugye amilyen az alapanyag...
Lurtz: Hrööö...
O: És a harki muscátlic? Őc nem torzultac?
Sz: Másként... Morgoth a tündék megcsúfolására teremtette az orkokat, az entek megcsúfolására a muskátlit...
O: És a trolloc?
Sz: Ugyan, ők egészen másként lettek... meglátta hogy úgy működik a fényképezőgép, hogy fény ér egy mágikus papírt és rajta lesz a kép, és meg akarta csinálni ugyanezt szoborban...
O: És?
Sz: De az alapanyag gaz módon elmászott...
L: Én nem is vagyok eltorzulva, én szééép vagyok... szép és ijesztő...
O: Ksac nyugi, nem eszic olyan forrón a tündét, ahogy a balrogból cijön...
Sz: Ez az, a balrog, árnyék és láng...
O: Egyszerre? Ellentmondásos alac lehet...
Sz: Nagyon erős... meg minden...
O: Tud repülni?
Sz: Hát... ha egy sárkány viszi...
L: Hrööööörrrrrr... ÉÉÉN URUK-HAI VAGYOOOK!
O: Ezt nem vitatta senci...
Sz: Én megteremtettem az orkok netovábbját, a harcos, de egyben sármos, rasztahajú, fémes zenéket kedvelő uruk-hai orkot! ÉN! Egyedül ééén!
(a palantír felől): KHÖMM, KHÖMMM...
Sz: Hö.. há... Igen, Nagyúr?
Sza: SZÓVAL EGYEDÜL, MI?
Sz: Kis költői túlzással...
Sza: MI VAN AZZAL A GYŰRŰZÉSSEL?
Sz: Nem én voltam! Én nem voltam! Nem én gyűrűztem meg a nazgulszárnyasok lábát, detényleg...
Sza: ÉS A MÁSIK GYŰRŰZÉS?
Sz: Most mi baj van vele ha az orkok meg a wargok karikafülbevalót hordanak?
Sza: NEM AZ, HANEM A MÁSIK!
Sz: Nincs másik... nem történt semmi a Ködhegységnél...
Sza: SEMMI? ÚÚGY... AZÉRT FELHÍVOM A KÖRZETI MEGBÍZOTTAT...
Sz: Á, arra semmi szükség, tényleg...
O: A balrogot hívod?
Sza: TALÁN
O: Van ott más is?
Sza: TALÁN...
Sz: Ó ne... neeee!
O: Mivan, mester?
Sz: A Banyapolip...
O: Mi?
Sz: A Polípiant leszármazottja...
O: Az meg ci?
Sz: Aki felfalta Númenort...
O: Dehát azt elsüllyesztettéc...
Sz: Hivatalosan...
Sza: HONNAN TUDOD, OTT SE VOLTÁL... ALIG ÉLTEM TÚL...
O: Hogy élted túl?
Sza: A FŐNÖKTŐL MEGTANULTAM EGYET S MÁST A JÓ IDŐZÍTÉSSEL FELBUKKANÓ HASONMÁSOKRÓL...

Mória felé

Ga: Ez a hely jónak látszik...
F: Jé fák...
S: Van fa, tudok főzni!
Gi: Magyalfák...
L: Igen.... itt valaha magyalföldi tündék éltek...
V: Köveket faragtak és aztán egymásra rakták...
L: Igen... és a kövek siratják őket...
Gi: A tündéket? A kövek? Mi közük egymáshoz?
L: Régen a tündék szerették a köveket, csak aztán az egyik király belerúgott egymbe és megfájdult a lába...
Gi: Béna tündék...

(Lassan beesteledik, sötét árnyak lopakodnak a domb felé, szemek izzanak, csillognak, halk, diszkrét hangon farkasok vonítanak, majd rövid hangolás után énekelni kezdik az " Ej de finom a hús ha friss " kezdetű dalt. A kilenc vándor tüntetően nem vesz tudomást róluk, hátha ettől elbizonytalanodnak. Ám ezen elmélet ellen szól, hogy egyre közelednek morogva...)

P: Közelednek... dobok, dobok a mélyben... közelednek...
T: Pippin?
P: Most meg könyv voltam még Gandalf lapozgatott. Gandalf, elég hülyén állt a pókháló a szakálladon...
S: Ej, de finom a hús ha friss
Együnk, együnk van vaj is....
F: Samu...
S: Bocs, csak olyan fülbemászó dallama van...
T: A fülbemászó egy bogár... és csend Frodó, a fülbemászó nem szereti a véreshurkát...
Gi: Ezek a farkasok... nagyok és csúnyák...
V: Ezek nem farkasok...
P: De ugye nem széleslevelű vérmókusok?
V: Ugyan... akkor már nem élnénk...
L: Ezek wargok, átkeltek a Ködhegységen...
Gi: Még itt-ott látszik rajtuk a köd....
P: Biztos rájuk ragadt...
T: Hát igen, elég tapadós idő van, alig tudtam elengedni a homokórámat...
S: Hé, ezek a farkasok enni akarnak a levesből!
F: Mit főztél?
S: Ragut...
P: Kösz nemkérek, Éowyn...
T: Pippin?
P: Jajjne, mármegin...
Ga: Farkasok! Tűnjetek el!
Farkasok: Nem...
Ga: De!
Fa: Inkább megeszünk titeket...
P: De cuki fülbevalója van!
L: Nem is illik a bundája színéhez...
Gi: Gyertek közelebb, kettéhasítalak titeket!
Fa: Nemér! Mi csak békésen vacsorázni jöttünk!
F: Nyhööööö! Meg fognak enni!
V: Megin nyafog... Frodó, légy férfi!
F: Most légy, vagy férfi?
V: Ezt a poént én már elsütöttem a Királyi humorommal...

(A farkasok, úgy tesznek mintha hátra mennének, de egyszercsak ott vannak, és meg akarják enni a vándorokat. Vad harc kezdődik, Gimli lefújja Legolas hajlakkjával az egyik farkast, mire az megmerevedik)

Gi: Ez aztán erős!
L: És mindig kitart! Bakacsinerdő, eső, de a frizura tart. Völgyzugoly, napsütés, de a frizura jól bírja, Szürkerév, erős szél, hátizé...
Gi: Mi van erős szélben?
L: Meg akartuk csinálni a reklámot de a sós levegő oldja a lakkot... beállt a haj szélirányba és újra megkötött...

(Tovább harcolnak, Gandalf több sikertelen kísérlet után meggyújtja a fákat, de a farkasok "legalább látunk valamit"

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security