A Kaland - 3. rész

Alyr Arkhon: A Kaland - 3.rész

felkiáltással tovább harcolnak. Ám egyszercsak az egyik közel ugrik a tűzhöz és elkezd olvadni... )

Fa: Jajj!
V: Mondtam hogy nem igazi farkasok!
Fa: Elolvadoooook...
P: Egyszer láttam egy mesét amiben volt egy ronda nő aki ugyanezt csinálta...
T: Azt együtt láttuk...
P: Az volt a címe, hogy Ó, a csodába, a csodába...

Vasudvard

Sza: MEGINT EL AKAROD TOLNI A HATÁRIDŐT?
Sz: Ugyan, kész lesz tavaszra... a haderő...
Sza: ÉS MELYIK TAVASZRA?
Sz: Hát az egyikre...
O: De a muscátlic jól nőnec...
Sza: ÉS MIT KEZDJEK A MUSKÁTLIKKAL?
O: Morgoth mit kezdett velük?
Sza: NEM TUDOM... LEGINKÁBB SEMMIT... AZ EGYIK SÁRKÁNY RÁJUK KÖHÖGÖTT...
O: Szegény muscátlic... és mit kapott a sárkány?
Sza: VALÓSZÍNŰLEG MENTOLOS CUKROT. MÉRT?

Továbbra is a Caradhras tövében

Gi: Gyorsan, tüzet rájuk!
V: Gandalf! Gyerünk!
Ga: Mért én? Mért mindig én?
P: Végül is te vagy a mágus!
Ga: Ezt meg ki mondta neked?
P: Leginkább te...
Ga: Ja tényleg... de nem lehetene most ezt elfelejteni?
T: Hát... nem.
Ga: Na jó, hol vannak azok a nyamvadt izék?
T: A farkasok?
Ga: Igen
T: Példul mindenhol ahova nézel...
Ga: Ugyan, Samu lábasában egy sincs!
S: Naná, hogy nincs, még csak az kéne...
B: Nekem gyanúsak ezek a hőre lágyuló farkasok...
V: Nem igazi farkasok ezek...
Ga: Szarumán tenyésztette ki őket Vasudvard gödreiben...
P: Tüzet nekik!

(felkap egy lángoló fahasábot és közéjük hajítja, mire azok elszaladnak)

T: Pippin, te hős!
P: Úgy érzem, elég különös helyeken fogok tüzet gyújtogatni... valahol magasan...
Ga: Sas hátán ne! Én próbáltam...
T: És? Gandalf?
Ga: Semmi... semmi... brrrhhháááá...
V: Mester, mi történt?
Ga: Semmi... csak... újra átéltem...
P: Elszaladnak...
Gi: Jé, itthagyták a fülbevalójukat...
L: Ugyan, mért jó az, nem is csillog...
F: Én... izé... mi is van? Mindegy, nyhöööö!
T: Ellopakodnak...
P: Hol van az a settenkedő harmadik? Nagyon nem tetszett a Gollama...
T: Mije?
P: Külleme...
T: Te megint villogsz...
P: Nem én, hanem a izé... belevillan a fejembe...
S: Olyna nincs, hogy a izé, csak olyan hogy az izé...
P: Olyan nagyot ütök a fejedre mindjárt, hogy...
Gi: Inkább induljunk! Mória, Mória, hallom hívsz engem... Durin csarnoka, Sercli péksége, a csillogó csarnokok, a fénylő falak...
L: Lógó leppkövek...
Gi: Nincs is olyan hogy leppkő...
L: Csak az alliteráció, tudod... én arra is figyelek...

Vasudvard

Sza: SZÓVAL, SZARUMÁN, RÉG NEM HALLOTTAM TŐLED SEMMI ÉRTELMESET...
Sz: Írjak verset?
Sza: ETTŐL TEKINTSÜNK EL... A LEGUTÓBBI KÖLTEMÉNYEDET ELMONDTAM A NAZGULOKNAK ÉS EGY HÓNAPIG NEM JÖTTEK A KÖZELEMBE...
O: Mester, nem is mondtad hogy cöltő is vagy!
Sz: Nem is vagyok... Én Orrt... izé, Vasudvard ura vagyok! Van nagy szép fekete tornyom meg orkjaim... meg gödreim, meg kohóim...
Sza: MILYEN ISMERŐS, HA LENÉZNÉK INNEN FENTRŐL UGYANEZT LÁTNÁM...
O: És lenézel?
Sza: NEM! OLYAN MÉLY... ÉS KORLÁT SINCS...
Sz: De az én orkjaim esztétikailag is jól néznek ki... ellentétben a te... izé...
Sza: MAJD HA A LEGKÖZELEBI CSATÁBAN MEGDÍCSÉRIK AZ ORKJAIDAT, SZÓLJ...
Sz: Mi érzéked van neked a finom dolgokhoz?!
Sza: KÓSTOLTAD MÁR A LEKVÁRJAIMAT? HOGY AZOK MILYEN FINOMAK! MINDENKI KEDVESEN NYILATKOZOTT RÓLUK...
Sz: Ugyanmár... ha tízezer ork áll mögöttem én is kedvesen nyilatkozom...
Sza: TÍZEZER? NEM HASZNÁLOK ILYEN KISLÉTSZÁMÚ EGYSÉGET...
O: Olyan gyengék az orcjaid? Bezzeg harci muscátliból egy is elég hogy fél Rohan allergiás legyen...

Magyalföldön (továbbra is)

Gi: nem indulunk tovább?
P: Olyan jó itt...
T: Egész otthonos...
S: Nemjó, elfogyott a fa...
P: Megint főzni akarsz?
S: Hát... Igazából nem...
T: Hanem?
S: Titok!
F: Nyhöööö!
V: Most meg már megint mi a bajod?
F: Nem tudom... csak úgy jólesik... nyhööö...
Gi: Ó, érhetnénk már Móriába!
L: Mit szeretsz azon a fekete gödrön?
Gi: Ó, nem értheted... bár nem csodálkozom... értesz te egyáltalán valamit?
L: Erre nem is válaszolok...
S: Mória... mi a fene az a Mória? Valami margarinmárka?
Gi:

"Még új volt a föld, a Hold meg a Nap
Zöld volt a hegy, zöld volt a völgy
Zöld sziklából zöld víz ömölt
Durin jött, felébredt, másnaposan
S látta: a nap már magosan
áll, s erre felkelt s elindult haza
De nem emlékezett a háza hol vala

Ment hegyen, völgyön, erdőkön át
S egy völgyben tóra talált
Tündék ülték körül a tavat,
"Ez tükör," mondták "ne fogj itt halat"
Durin nézte a tavat, csak nézte
S benne csillagokat látni véle
"Jó kis tó ez, ha belenézek,
Egy koronát látni vélek"

Ó, Durin-kori szép világ
Szépek a fűk, szépek a fák
Nagy tündék jöttek, mentek,
Birodalmak elpusztültek
De a törp mesterek nagyon sokan
Vájják a hegyet szorgosan
Szép volt a kő, sárga az arany
Mezőkön meg sok a barany

Faragott trónon ül Durin
S néz végig feleségein
A férj a fa, a nők a sok ág...
Ó, Durin kori szép világ!

Volt sok kovács
és csináltak kardokat
És sosem hullott a vakolat
És a bányákban sok drágaság
és ezekből páncél lett meg gazdagság
Erős vért, erős a pajzs
Jó kardok és bárdok halomba
Jutott eladni és otthonra

Friss volt még a nép,
mint a tej ami nem savanyú
Törp gyermek volt szép
S köröttük sok törp anyu
Hárfa pengett, húrja zengett
A kürt-hallgatók füle csengett

Most vén a világ, nem zöld,
Móriában törpmadár nem költ
Minden sötét és homályos
Kihalt az ősi szép város
Hárfa nem zeng, húrja elszakadt
A mithril telér bizony elapadt
Kihalt a hely, benne szél kódorog
Mindenki fázik, az ereszről víz csöpog
A tükörtó is kihalt, mióta Durin
Megmártózott hűs habjain

De a tó mélyén csillagfény dereng
Partjain törp-költő mereg
Hátha visszajön Durin, s rend lesz megint
S több sört kap egy dalnok mint egy negyed pint... "

T: Szép dal...
S: És milyen hosszú
L: Ezt mind meg tudtad jegyezni?

Vasudvard

Sza: HÁT JÓ, KAPSZ EGY HÓNAP HALADÉKOT...
Sz: Köszi!
Sza: DE AZTÁN KÉSZ LEGYEN A HADSEREG, KÜLÖNBEN...
O: Cülönben?
Sza: IZÉ...
O: Cülönben izé? Ez roppant félelmetesen hangzic...

A Caradhras tövében, azaz Magyalföldön

F: Nyhööööö!
Gi: Induljunk, fel, fel Móriába!
L: Talán inkább le, le...
V: Gandalf, tudod az utat a tárnákon át?
Ga: Visszafele igen...
B: Hogyhogy visszafele?
Ga: Hát a túloldalon mentem be, valahol itt meg ki...
B: Nekem ez gyanús...
P: Ugyan, odafele is olyan lehet mint vissza...
B: Vagy nem... menjünk Minas Tirithbe!
V: Mért mennénk oda?
B: Mért ne?
V: Ott minden olyan... fehééér...
B: Aragorn! Te nem láttad Echtelion gyöngyházfényű fehérezüst tornyát gyöngydárdaként csillogni a reggeli napfényben!
V: Hát ezt így konkrétan tényleg nem láttam...
B: Na ugye! És te akarsz király lenni...
V: Bocs, nem király hanem Király és nem akarok lenni, hanem vagyok... a többi stimmel...
B: Gondornak nincs Királya! Nincs szüksége rá! Meg egyébként is rég zálogba adtuk a koronát...
V: Én Király vagyok! Nem tagadhatod meg a Királytól, hogy Visszatérjen, mert akkor... akkor... akkor...
B: Na? Akkor mi lesz? Csúnyát mondasz?
V: Akkor, te Helytartó, akkor...
Ga: Csöndesen! Össze kell tartanunk!
B: Ezzel? Ugyan...
V: Te hazaáruló!
B. ÉÉÉÉN? Vond vissza, vagy véreddel festem ki e szürke vidéket!
V: Jóvan, csak vicceltem...
P: Mennünk kell, itt mindig sötét van... Hát búcsúzunk és elmegyünk, tovább, tovább... gyerünk Frodó úr...
T: Pippin, még egy ilyen és...
P: Nana... nem direkt van... Trufa... áááállj...
S: Gyertek, kész a kaja!
P: Hagyjál, Trufa, nézd, ennivaló... khööö... Lakhmározz cshakh a húshábhólh!
T: PIPPIN! HAGYD ABBA! Különben kilépek a zenekarból!
Ga: Hagyjátok abba! Ostoba Tukok!
T: Én Borbak v...
Ga: Csönd! Indulnunk kell, igaza van Gimlinek!
L: Ugyan... Gimlinek? Igaza? Azt se tudja mi a különbség a moha és a zuzmó között!
Gi: Dehogynem, csak nem mondom meg!

(Végül mégis elindulnak, estére elérnek egy helyre ahol Gandalf szerint egy folyónak kellene lennie, de bármerre forgatja a térképet (tünde térkép, interaktív, bármerre fordítod, az ÉSZAK felirat a lap tetején lesz) nem találja)

B: Jellemző, mágus...
V: A mestert hagyd békén!
L: Tünde szemem lát egy folyót...
Gi: Az én törp szemem nem lát...
L: Naná, mert közvetlen előtted van egy szikla...
Gi: A törpök átlátnak a kövön is!
L: Aha... persze...
F: Éjszaka van, mért nem alszunk?
S: Nincs is még éjszaka...
F: De sötét van, nem látok semmit...
S: Persze, mert csukva van a szemed...
F: Jé, tényleg...

Vasudvard

Sz: Te, te ork...
O: Igen, Mester?
Sz: Ne pofázz közbe ha a főnökkel beszélek, mert...
O: Ugyan, ksac segíteni acartam...
Sz: Nem kell a segítséged! Hol van az uruk-hai?
O: Legutóbb erőnléti gyacorlatocat csinált...
Sz: Miféléket?
O: Napos helyre vitte a muscátlicat...
Sz: MIIIIII?
O: Ksac cérni cellett, olyan aranyos fickó...
Sz: Ő az én legfőbb harcosom, és te virágokat vitetsz vele?
O: Ugyan, kcas az erejét tartom carban...
Sz: neki most hadvezetést kellene tanulnia, meg félszerzetkeresést!
O: Nem baj, majd tanul... Ocos orc az, és erős is...
Sz: Hagyd békén! Én vezetem ezt az erődöt vagy te???
O: Nem baj, ha nem válaszoloc?

Mória előtt

Ga: Fel! Tovább!
F: Dehát már mentünk!
S: Egész sokat!
P: Ha másfele nézek, nem is látszik a domb ahol aludtunk... Trufa?
T: Igen?
P: Mért nézel olyan furcsán?
T: Semmi, semmi...
P: Azt várod, hogy villanjak, mi?
T: Á, dehogy...
P: És mért van az a palacsintasütő a kezedben?
T: Nincs is!
P: Dehogynem!
T: Ja tényleg... hát... csak úgy idelett...
P: Aha, persze...
V: Csak előre! Gyerünk! Mória már talán közel van!
F: Csak talán?

(Egy ideig még vándorolnak mire Gandalf egyszer csak majdnem beleesik a keresett folyó medréba)

Ga: A Sirannon medre!
V: De hol van belőle a folyó?
L: Biztos nem tudták hogy erre jövünk és elfelejtették megnyitni...
Gi: Csakis...
V: Én valami sötétebb okra tippelek...
L: Móriában mindig csak sötét dolgok vannak, sötét okok, sötét tükrök, sötétagyú törpök...
Gi: Sötét lesz mindjárt neked is! Levágnám a fejed ha magasabbra nőttem volna a földtől!
L: Addig élnél!
Ga: Hagyjátok abba! Legyen béke és egyetértés és rágjunk mind kaktuszízű rágógumit!
P: Ez most honnan jött?
T: Csak nem bevillant?
Ga: Teszed le azt a serpenyőt? Tuk Trufa!
T: Nem is vagyok Tuk!
Ga: Nembaj, azt könnyű kimondani...
V: Hogy kelünk át a folyón?
S: Hát, a víz mennyiségét tekintve felőlem úszhatunk is, megfulladni nem fogunk...
L: Keressünk egy hidat!
Gi: Ugyan, a tünde hidak mind gyorsan szétmennek... Bezzeg Khazad-dúmban...
P: Kahazd-dúm hídja... erről... semmi Trufa, semmi...

(Megtalálják a hidat, ami tényleg nincs jó állapotban, Trufa meg Pippin maradnak utoljára az átmenetellel)

Gi: Bezzeg Móriában! Omló hús, gabonasör, a csontjáról, lobogó tűzek, csobogó vizek...
L: És lépegető lépcsők, mi?
Gi: Bahhh... Mória a nagybátyám, Balin otthona, és egy jó hely...
L: Előbbi lehet hogy igaz, de az utóbbi...
Gi: Jaj, ezek a vacak tünde hidak...
P: (hátrafordul a végére maradt Trufa felé) : Itt úgyse jössz át!
T: Pippin, ne villogj!
P: Én a titkos... titok szolgája vagyok! Én tápláltam a tábortűz lángját! Takarodj vissza a Homályba!
T: Pippin!

(És a két vitézek összecsapnak vala, és fény villant vala ahogy egy szikra jöve létre összecsapódó fegyverük által, és Peregrin vitéz a hídra csaponda vala, és a híd leomla vala, és Trufiádok vitéz leese a szakadékba (vala) ámde egy kiálló gyökérben megkapaszkoda és... (és itt fejbecsapondák vala az előző írnokot) és felmászott a gyökéren. Hátulról Pippin mögé lopakodott majd fejbecsapta a palacsintasütővel, hogy csak úgy kongott. )

P: Hhhhol vagyok?
Ga: Kint a pusztában. Ősz van, felhős az ég, hűvös szél várható, a Sirannonon hajóvonták találkozása tilos.
P: Elmúlt! A villogás! A teher! Eltűnt! Szia! Trufa!
T: Szia Pippin, borzasztóan örülnék ha nem mondanál minden szót felkiáltójellel...

(mennek tovább, amikor közelebb érnek a hegyhez, megállnak)

Gi: Azok ott Mória falai!
S: Melyik?
Gi: Hogyhogy melyik? Hát mind!
L: Jellemző, még csak egy ablakot se építettek bele...
Gi: Dehogynem! Csak... mindet elrejtették!
L: És hogyan?
Gi: Hát jól befalazták őket...

Vasudvard

L: Hívatott, főnök?
Sz: Nocsak, milyen jól beszélsz!
L: Hívatott főnök! A félszerezetet! A félszerezetet keressétek!
Sz: Mi van?
O: Attól félec, ciksit corlátozott a szócinkse...

Mória felé

Ga: Nemsoká odaérünk...
P: Mindig csak menni kell...
T: Meg menni...
P: És a répa is elfogyott...
S: Meg a kolompér is...
F: Nyhöööö...
L: Vajon hova lett a folyó?
Gi: Nem mindegy? Biztos megunta hogy folyton tündék nézik magukat benne...
L: Bahh, mit értesz te a kinézethez?
Gi: Csak annyit hogyha fejbecsapnak egy fejszével, sokat romlik...
Ga: Frodó, gyere segíts nekem egy kicsit...
F: Dehogy megyek...
Ga: Gyere már ide!
F: De most mééér?

(Gandalf félrerángatja Frodót, Boromir távolabb megáll és merőn nézi őket, a pillantása majdhogy lyukat nem fúr a sziklába)

Ga: A Gyűrű egyre nehezebb, ugye?
F: Hát... Samu elrontotta a mérlegemet...
Ga: De te nem érzed nehéznek?
F: Most hogy mondod...
Ga: Az ellenség kintről közelít de a társaságon belülről is.
F: Hogyan?

(Ekkor leesik eléjük egy papír amire a következők vannak írva

"Én, Gollam Szméagol Úgyám-Drágaszágom, ezennel felelősszégünk teljesz tudatában kijelentem, hogy catlakozom a Gyűrű Szövetszége néven iszmert titkosz társzaszághoz, vállalom ennek minden jogi következményét, a Társzaszágot el nem hagyom, elárulászáról szót szem ejtek.

Harmadkor, valamikor ősszel, egy szelesz délutánon a Ködhegyszégnél

aláírász, pecét, ellenjegyzész majd lesz " Gandalf felkapja és ráfirkantja: "elfogadása arcképes igazolvány hiányában nem lehetséges" majd összetépi. )

Ga: Bahh... Folyton ez a sok papírmnka...
F: Mi titkos társaság vagyunk? Jó hogy nem szekta...
Ga: Na igen, amióta a Törp Szabadkőművesek tévedésből befalazták magukat, hozzánk akartak a legtöbben csatlakozni...
Gi: Gyertek már, nézzétek!
Ga: Mi van?
Gi: Idelett a sok víz!

(Egy hatalmas tó mellett állnak a többiek, a tó folyómederben folytatódik, de a kettő között bonyolult zsiliprendszer és egyéb masinériák)

Ga: Khazad-dúm vízerőműve!
V: Micsodája?
B: Ezaz, micsodája?
Ga: Vízerőműve.
T: Mi az a vízerőmű?
Ga: Ebből nyerik az energiát...
P: Mivaaan?
Ga: Hosszú... Inkább azon gondolkodjunk, hogy kelünk át a tavon...
S: Én ugyan át nem úszom rajta... és Buga se...
Buga: Nyihaha... prhfhhh...
S: Naugye, egyetért!
F: És ha csónakon kelnénk át?
B: Jó ötlet, adj csónakot!
F: Ácsoljunk!
L: Kőből?
Gi: Miért ne? Kőből mindent lehet...
L: Hát megnézem...
Gi: Hát csak nézd! Két-három év alatt olyan csónakot csinálok neked!
L: Két három év...
B: Mi lenne ha elkergetnénk a vizet?
Ga: Ezt hogy érted?
V: Jóötlet!

(Aragorn odarohan a víz partjára)

V: Te víz! Én Király vagyok! Tűnj innen!
P: Hát, ez nem jött össze...
V: De meeegy, csak nagyon lassan!
T: Mi lenne ha megkerülnénk?
Ga: Nem rossz ötlet, bár legközelebb inkább súgd a fülembe hogy én villoghassak...
T: Ki akar villogni?
Ga: Senkisenki...
Gi: Azok ott Mória falai!
L: Ezt már mondtad...
Gi: Igen, de akkor messzebb voltunk...

(És némi veszekedés árán eldöntik hogy balra kerülnek, mivel ha jobbra tennék akkor a Ködhegységet is meg kellene kerülni, majd megállnak a Kapu közelében)

Vasudvard

Sz: Nemsokára...
O: Mi lesz nemsocára?
Sz: Belépnek Móriába... És Gandalf ottvész...
O: Beszéltél a balroggal?
Sz: Dehogy, az Szauron szolgája...
O: Accor?
Sz: Lefizettem az összes cseppkövet...

Mória

G: Ím itt ez Mória Kapuja! (mutat a sziklafalra)
(kicsit később, másik fal előtt) : Vagy ez…
Gimli: Ó, őseim hazája! Na te nyápic tünde, most majd megtudod, milyen a törp vendégszeretet!
L: Na, azt megnézem...
B: Először talán a kaput kellene megtalálni...
V: Álnok pesszimista...
F: Gandalf, te ugye tudod, hogy hol a kapu?
G: Persze... erre lesz valahol... vagy erre?
(odasétál a sziklához)
G: Á, itt van, csak sajnos... tudtam hogy elfelejtettem... a vízerőművet újra kell indítani...

(jóval később, többórai kemény munka után, hajnal előtt)

G: Ja, tévedtem, napelemes...
F: És akkor a vízerőmű mire való?
S: Hát... Gondolom vizet melegít főzéshez…

(felkel a nap, és elindul a kijelző:

Ez itt... Mooria... kapuja... keerem ... adja ... meg a ... jelszot...
a... billentyuezeten...
Pippin: Gandalf, ugye tudod, mi a jelszó:
Trufa: És hogy mire való a vízerőmű?
G: Csend legyen! Nem lehet így gondolkodni... Mi lehet a jelszó... hmmm...
Kijelző: iird jo baraat ees leepj be... iird mar... mi van? nem tudsz olvasni??? ... gondolhattam volna...
F: Szerintem a jelszó az, hogy m...
B: Ne szólj bele, kisember, Gandalf biztos jobban tudja!
A: De mire lehet jó ez a vízerőmű?
Gi: Nem mindegy? Őseim csinálták, elég régen, legalább két hete, és lám, alig 8 órai munkával be is tudtuk üzemelni...
L: (a tó fölé hajolva): Jé, tükör!
F: Szerintem a jelszó az, hogy mel...
G: Nézzük csak... archaikus tünderúnás billentyűzet... Hogy is mondják tündéül azt, hogy „nyíljmárki teeeee”?
B: Hé, te mágus, kezdek benned csalódni…
V: Megvan a megoldás! (odamegy a kapuhoz) :Én azt parancsolom, hogy nyílj ki!
K: meer? ki vagy te?

V: Én Király vagyok!
kij: kiraaly? ees hol, ha szabad keerdeznem?
A: Hogyhogy hol? Én mindenhol, mindenkor
P: Feldob a répa...
A: Szóval Király vagyok! A téridő minden szegmensében!
B: Ejha, ezt meg honnan tanultad?
A: Titok! (néz hatalmas szemekkel Gandalf felé, akinek a zsebéből kilátszik a "Bölcsek bölcs könyve" egy sokat használt példánya)
Kij: engem nem hat meg...iird be a jelszot ees aztaan bemehetsz...
F: A jelszó mello...
G: Nemnem! Én tudnám, csak az a baj, hogy nem ékezetes a billentyűzet...
kij: szerinted vannak eekezetes tuende runaak? Ezzel uujat mondasz...
P: Szerintem hozzunk valami robbanót...
kij: hehe... ez az ajtoo bombabiztos...
Gi: Na igen, a törp mesterek...
kij: azeert mert tundeek keeszitetteek...
A: Te, Gandalf, még a képernyő sem ékezetes. Valami régi típus lehet...
G: Én is azt hiszem... Kár, hogy nincs itt Szarumán... ő majdnem feltörte a Gyűrű kódolását is, csak elakadt az utolsó szónál...
F: (előveszi a Gyűrűt) Akkor most nem kéne ezzel bajlódni?
G: Dehogynem... Ilyen bonyolult mágikus programot nem lehet átírni. De ha sikerült volna feltörni, akkor közös nyelven lenne a felirat... Ja és lenne benne súgó.
F: Tényleg, én tudom a jelsz...
L: Nézzétek! Hullámzik a tükör! Ilyen hatalmas és mégsem törik el! Szerintetek hazavihetem?
G: Ugyan, Legolas, figyeld meg, Galadrielnek van egy sokkal jobb tükre...
L: Az is így hullámzik? Abból is csápok nyúlnak ki? Mamiiii!

(egy csáp elkapja a tündét és fejjel lefelé lógva egy hatalmas vizenyős szem elé lógatja)

Szörny: Gyűrű van?

(egy másik csáp egy apró szerkentyűt vesz elő, amelyre ez van írva rikító betűkkel: Ringsearch Made in Mordor by Big Eye Inc. )

L: Nálam aztán nincs gyűrű!
Sz: (végignézi Legolast a szerkezeten keresztül): Fésű, fésű, fésű, hajkefe, hajkefe, hajlakk, hajfesték, hajhab, hajolaj, hajtű, hajgumi, hajpánt, hajszárító, olló, sampon, sampon, sampon, hajápolókrém, tükör...
L: Tükör? Megtaláltad a tükröm? Hol???
Sz: Ja, ez csak a "Legszebb hajú tünde férfi/nő" kitüntetés... És végül egy "Hogyan ápoljuk hajunkat, de frankón" című könyv. Sajnos nem téged kereslek...

(eldobja Legolast és már éppen nyúl Pippin felé)

L: Nézzétek! Nem kócolódott össze a hajam! Brí, zuhogó eső, de a frizura állja, Völgyzugoly, tűző napsütés, de a frizura tart, Széltető, szél, de a frizura még mindíg tart, még mindíg, még mindíg...
T: Mégis működik a hajlakk?
L: Hát… végül is… itt nem sós a levegő…
P: Nem engem keres, szörny úr! Őt! (mutat Trufára)
Sz: Ne próbálj átvágni, te kis féreglény! (felkapja és Legolashoz vágja, aki beleesik a vízba és vizes lesz a haja is.)
L: Te szemét! Tönkretetted a frizurámat! Ezért megdöglesz teee...
Sz: Nana! Fizikai sérülés veszélyét én nem vállalom. Ugye nem vallotok majd ellenem? Akkor én mennék is haza.
G: Mi is lehet a kód...

(Szörny ijedten visszamegy a tóba. A társaság újra Gandalf köré gyűlik, és a kijelzőt figyeli)

F: Én tudom a kódot, én tu...
G:Csapja már le valaki, így ne lehet gondolkodni!
A: Igen, mes... izé, Gandalf!
B: Mester??? Márminthogy ez tanított téged???
A: Valami bajod van, te alávaló alattvaló?!
Gi: Alávaló alattvaló? Ezt meg honnan tanultad?
A: A "Bölcsek Könyvéből"! De most kimetszem szívedet te gaz, ki illetlen szavakkal illetted mesterem!
B: Én nem is...
A(kardot ránt): Most már késő visszakozni! Eltiporlak, mint olifánt a kisegeret!
Gi: Váárj, ó Király! K..hihi..rháhá..jom... (láthatóan fuldoklik valamitől) Te olvastad a Bölcsek Könyvét?
A: Hát őőőő... izééé...
Gi: Már megijedtem, hogy elolvasod ami a kardodra van írva... huhh...
A: Azt tudom én fejből is! "Andúril, a Nyugat lángja, mind meghal kit megvágja" ezt Isildur írta le egy jóslatában...
B: Az alma nem esett messze a fájától...
Gi: És más felirat nincs?
A: Hogy lenne? Csak tudom, mi van a kardomra írva?!
Gi: (magában) szerencsére nem teljesen...

Ga: Megfejtettem! Megfejtettem!
Kij: na laassuk...
Ga: J..E..L..S..Z..O..
Kij: Te teljesen huelyenek neezel???
Ga: Talán nem jó?
Kij: Talalt sullyedt ...
B: Kicsit furcsa ez a kijelző, néha csak rövidít, néha táviratszerűen ír...
Kij: Nem tehetek roola, hogy a programozoomnak akcentusa volt...
A: Én azt mondom, törjük be!
Kij: Probalkozz csak... he.he...
Ga: Várj! Kijelző! Ha három kérdésből kitalálom, mi a jelszó, bemehetünk?
Kij: feloellem...
Ga: Mi a jelszó?
Mi a jelszó??
Mi a jelszó???
Kij: Hee! Hiaaba keerdezed meg haaromszor ugyanazt...
Ga: Mi a jelszó?!
K: nem tudom, egy maasik varaazslat feleloes eerte, een csak keerdezek…
L: Én tünde vagyok, nekem elárulod?
Gi: Én törp vagyok, az én őseim csináltak…
Kij: engem narvi csinaalt, celebrimbor kapunyitoo varaazsprogramjaaval ees betuuivel
Gi: De Narvi is törp volt, akárcsak én!
Kij: na ees?
G: Hmmm... Azt hiszem tönkrement a kapunyitó készülék, jobb lesz, ha rödirezárjuk a kaput.

(Lendít egyet a botjával és rácsap a sziklára)

-Edro-edro!

(A bot szikrázik eyget, a felirat kialszik de a kapu zárvamarad.

A: Majd én! Andúril!
P: Jé, összekovácsolták?
A: Aha!
S: Vándor…
A: Aragorn vagyok, elegem van hogy mindenki Vándornak hív!
T: Biztos hogy jó sorrendben rakták össze a darabokat?
A: Csak figyelj!

(A kard egy szikra kíséretében szilánkokra törik, Aragorn döbbenten figyeli)

Gi: A fenébe! Mit kell itt pattogni! Mondtam én Elrondnak, hogy nem olyan erős mint az eredeti...
B: He-he... Na te király, állj félre... Ide gondori tiknálödzsi kell...

(elővesz három összekötözött rudat és a kapura teszi. Hatalmas robbanás után minden marad a régiben.)

L: Ennyit a gondori technológiáról...
F: De én tudom a...
A: Eltört a kardom! Gimli, te tudtál valamit de nem mondtad el! Mi az?!
Gi: Semmi...
A: Te alávaló mélynövésű mitugrász! Ha lenne kardom, most megölnélek!
Gi: Ha félnék, most elszaladnék. De sajnos úszni nem tudok...

(ebben a pillanatban hatalmas üvöltés harsan fel. A tó túlpartján egy csapat rémséges lény bukkan fel)

Ga: wargok...
Gi: orkok...
P: varjak...
T: Mi több, dúnföldi crebainok...
B: olifántok...
F: Fekete Lovasok!
L: Jaj, ne!!! Törp fodrászok!!!
Ga: A valákra! Egy fogorvos! Szarumán kollégája…
A: Egy vérmókus! Igazi széleslevelű!
F: Azt hiszem, valaki nagyon azt akarja, hogy ne időzzünk itt tovább... mellon...

(A kapu kinyílik, berohannak, Buga kint marad, de elszaval egy verset amitől az össes támadó elszégyelli magát és kihasználva az időt, elszalad)

Ga: Csakis az álnok Szarumán tehet róla...

(bent)

F: Lámpa van valakinél?
Ga: Ne félj, ha egy mágus van a közeledben!
B: Hmmmm...
A: Ha lenne kardom...!

(Gandalf szerel valamit és aztán...)

Ga: Hogyaza! Hát nem összetört benne az égő?! Ha tudnátok adig fényt gyújtani...
Gi: Gyújtsuk meg Legolas haját, úgyis annyi olaj van rajta...
L: De nagy lett a szád, így hazai pályán!
Gi: Végre őseim hazájában!
L: Ha már itt vagy, azt is tudod, hogy merre kell menni?
Gi: Persze! Erre van egy... (elindul, aztán tompa puffanás) Gahzud! Szóvalitt egy gyönyörű oszlop, szép díszítésekkel...
P: Ha továbbra is az arctapintásos módszert használod sokára érünk ki!
Gi: Maradj csöndben, azt ajánlom, mert úgy kitapintom az arcodat, hogy senki sem fog rád ismerni!
P: Ilyen sötétben ez nem kunszt...
A: Várj, mester, van gyufám!
(hoszasan hallgatják, mint kaparászik a papírdobozon, aztán)
-Ja, hogy ez a másik vége!!!

(Aragorn kezében végre felgyullad a láng, majd hangos kiáltással eldobja)

A: Hé! Ez forró!!!

(újat gyújt, Gandalf kicsertéli az égőt, és végre fellobban a fény. Olyan, mintha valahonnan nagyon messziről, a régmúlt homályából jönne. Jó sűrű homályból.)

P: Hűha... Marad az arctapintás...
T: Hát, Gandalf, elkérhetted volna Szarumántól a fehér botját...
Ga: Neki fekete a botja… És egyébként is…
L: És, Gimli, hol a törpök vendégszeretete?
Gi: Egy tünde számára? A fejszém élén!
L: És hol vannak a törpök? Hol vannak a törpök amikor kócos a hajam? Hol vannak a törpök amikor fény kéne? Hol voltak a törpök amikor az észt osztották?

(ebben a pillanatban hasraesik egy csontvázban, ami egy tál összeszáradt süteményt tart a kezében)

Ga: Ilyen sokáig azért nem tartott az ajtónyitás...
T: Kajaaaaa!
S: Én azért ennél jobban főzök...
Ga: Kövessetek!
B: Csak nem tudod, hogy merre kell menni?
A: Ha lenne kardom...
B: Akkor mit csinálnál te nyápic dúnadán?
A: Én Király vagyok! Érted? Uralkodó! Te meg a Királyhelyettes fia vagy! Úgyhogy kuss legyen!
B: Különben? Itt a föld mélyén kit érdekel, hogy király vagy?
A: Király! Nem mezei király, hanem Király!
B: Mindegy
Ga: Kövessetek! Az út asszem erre... au!
L: Úgy tűnik elég sok erre az oszlop... De tükör sehol!!!

(Hőseink tapogatózva rontanak előre Mória sötétjében. Bár Gandalf szerint mindössze 2-3 napos az út, a második héten már Aragorn bizalma is kezd megrendülni. )

A: Mester! Biztos, hogy jófele megyünk?
G: Naná! Bízz az orromban!
F: Nem azt mondtad, hogy Szarumán büntetésből elvette a szaglóérzékedet?
G: Ki mondta, hogy szaglásra használom?
B: Nadejó... Csoda, hogy még élünk...
S: Legalább Buga itt lenne!
P: Milyen finom is lenne...
T: Lóhús! Lósonka! Lókolbász! Lópárizsi! Lószalonna! Ló...
S: Ti meg akarjátok enni? Buga az enyém!
P: Gondolj bele, Samu, két napja, hogy Aragorn az utolsó almáját is mellénkhajította, már csak az lehet a reményünk, hogy Gandalf egyszer levezet ennek a szakadéknak az aljára. Egyébként meg nem osztanád meg velünk?
Gi: Majd én kivezetlek titeket!
T: Jön megint az arctapintás?
L: Mért nincs sehol egy tükör?
P: Ilyen sötétben mit érnél vele?

(kicsit később)

Gi: Fény! Fény!
L: Jaj! Már mióta nem sminkeltem magam! Hogy fogok kinézni!
Ga: Ez Mória nagy csarnoka!
A: Hát megtaláltuk!
Gi: Ez meg a kis csarnoka? Jaj nem! Egy sír!
Ga: Itt nyugszik Fundin fia Bálin, Mória Ura!
S: A sötétség ura? Hát meghalt? Akkor nem kell továbbmennünk?
Gi: A sötétség ura? Az anyai nagybátyám testvérének unokatestvére?
Ga: Mindig is sejtettem, hogy a törpök és a hobbitok rokonok...
L: Hát a fejsötétség ura még lehetett ő...
Gi: Te beszélsz?
Ga: Ah! Mazarbúl könyve!
A: Mi?
Ga: A kedvenc olvasmányom... Alig húsz éve, hogy itthagytam, és lám, alig szúrták át párszor... Hmmm... Valaki valamit belefirkált...

" találtunk vasat, szenet, kőolajat, aranyat, ezüstöt, platinát, gyémántot, rubint, zafírt és smaragdot. Találtunk még rohadt sok ithildint is, lecseréltük a kaput, hogy ne legyen égő, hogy ezzel van bekenve, de mithril! Ó, a való-ezüst nincs sehol..."

" Való-ezüstre leltünk... ja, ez csak platina. Nem győzzük már kidobálni ezt a sok vackot."

"Természetes bronzra leltünk! Furcsa... eddig azt hittem ,az ötvözet..."

"Benzint is találtunk, meg kokszot, de mithril nincs sehol"

"Az egyik tárnából fogkrém tört fel!"

" Úszunk a borotvahabban"

"Tomli törp uránt, plutóniumot és rádiumot talált. El is neveztük Atomlinak."

"Ha megfelelően vegyítjük a fenti anyagokat, kafa kis bombát kapunk, de furcsa mellékhatásokkal...
Állítólag Durin is kísérletezett a mellékhatásokkal de a kísérlet félbemaradt amikor egy vegyületet egy szentjánosbogárra öntött"

"Végünk! Orkok! Valami szörnyű kíséri őket!”

"Egyelőre meg vagyunk mentve! Az orkokra ráömlött az egyik szappankút napi kitermelése, és olyan selymes lett a bőrük, hogy szégyenükben elmenekültek."

"Ó, ne! Visszatértek! Elapadnak a források, a sok csodás folyadék mid vízzé vált, úgy érzem, közelg a vég..."

"Mindent elfoglaltak... a csodák véget értek, már egy rendes tükrünk sincs..."

L: Jaj! Ne!!!

"Az orkok meg a trollok győznek, mert velük van Durin Veszte!"

"Közelednek"

"Ja, ezek mégsem erre jönnek..."

" De mégis... hogy az a..."

A: Szörnyű história. Csak egy kérdésem van...
B: És mi az?
A: Mi a fene az a borotvahab?
P: Jé, ezen a törpön aranypáncél van!

(megpróbálja levenni, mire az persze leesik, magával rántva a láncot, a vödröt, egy polc fémtányért és egy komplett dobfelszerelést.)

P: Hopp...
G: Te tökkelütött Tuk! Tekerlek, téplek, tizedellek tettedért! Teee....

(Gandalf szája habzani kezd, szeme barna csillogása alábbhagy és titokzatos mátrixzöld fény tör elő belőle...)

A: Jaj, mester, az alliterációs roham!

(kétszer pofonvágja a mágust, mire az magához tér...)

G: Jaj, kösz... Talán nem hallották meg...

(ebben a pillanatban dobszó hallatszik)

T: Jaj! Megtalálták a dobszerkót!

(egyre ütemesebb a ritmus, Legolas énekelni kezd)

L: Hej, tünde hej törp!
A bőrötök mért nem zöld?
A zöld bőr a szexi, nemdebár?
Fehér bőr? Inkább a halál!

Gi: Ezt te honnan ismered?
L: Hát...öööö... volt egy cserekapcsolat...
Ga: Itt vannak!

(az ajtó, amelyet éppen csak behajtottak, felpattan, és berontanak rajta a vad orkok. Hajuk lilára festve, kezükben furcsa tárgyak, és vadul acsarognak. Az egyik Boromirhoz hajítja a serpenyőt, az összetörik a pajzson. )

O: Melyik barom mondta, hogy ez mindent kibír?

(ezután vad harc kezdődik, amely a kezdetektől az orkoknak kedvez... mivel Legolas hátbalövi Gimlit, Boromir elgáncsolja Aragornt, a hobbitok a kincsek összeszedésével vannak elfoglalva, Gandalf pedig őrülten keresgél Mazarbul könyvében...)

Ga: Hát nem kitépték az egyetlen ütős varázslatot?!

(rövid és igen kiegyenlítetlen harc után távoznak a hátsó ajtón)

Gi: Gyorsan, a hídhoz!
Ga: Igen, Khazazada... Kahzazad-dumm, öööö... Mória hídjához!

(futak és rohannak, amíg elérnek egy felirathoz:

A lift nem üzemel, szíveskedjenek a lépcsőt használni.

két lépéssel arrébb:

A lépcső javítás alatt, használják a liftet )

L: Áltámadás!
A: Árulás!
B: Próbáljuk a lépcsőt!

(tovább futnak és rohannak, néha inkább futnak, néha inkább rohannak és akkor észreveszik, hogy hiányzik egy nagy darab a lépcsőből, a túloldalon egy szinttel feljebb orkok röhögnek)

G: Mért nem tanultam meg levitálni!
A: Ugorjuk át!
B: Ezt?
G: Neeeem... megvan! Itt van a lépcső, csak láthatatlan!

(ledob egy követ)

G: Mégse...
L: Hopp...

(átugorja, aztán a többiek is. megérkeznek a Hídhoz)

G: Menjetek, én maradok utoljára.

( mennek, a mágus marad utoljára... s ekkor hirtelen megjelenik valami fénylő iszonyat.)

Gi: Durin veszte!
L: Mória Átka!
B: A hülye törp kísérletek eredménye, egy nagyranőtt szentjánosbogár... azaz tündéül balrog... és ettől féltek?
Gi: Csak éppen… eredetileg nem törp recept volt… Csak Durin találta egy sötét folyosón és kipróbálta…
G: Nem jöhetsz át!
Balrog: De!
G: Nem! Én a Titkos Tűz Szolgája Vagyok! ÉÉÉÉÉN! Izé, elfelejtettem, de FÉÉÉLJ TŐŐŐLEEEEM!
B: Na, akadályozd meg!

(elindul, ekkor Gandalf egy köteg dinamitot dob maga elé, és az felrobban, leomlasztva a hidat, aztán...)

G: Affranc... elfelejtettem valamit! Én is rajta vagyoooook....
A: Hogy állt a hídon!
B: Mint a bátorság példaképe!
A: Mint egy Hídember!

(ekkor a magasról leesik a balrog kardja, Aragorn felkiált: )

A: Kaard! Kaaard! Enyééém!
B: Most merre tovább?
L: Én nem tudom...
Gi: Hát öööö...

(megáll egy KIJÁRAT feliratú tábla alatt)

F: Arra!
S: És mért pont arra?
A: Mert a mester így akarta!
B: Tényleg? Nekem nem mondta...
A : De nekem igen! Ezt mondta: " Aragorn, ha meghalok mert a balrog alá dobott robbanórudaim engem is elsodornak, és teljesen tanácstalanok lesztek, akkor arra menjetek, amerre indultatok"
B: És merre indultunk?
F: Erre!
L: Mért pont erre?

(ekkor orkok bukkannak fel és kiűzik hőseinket a hegyből, illetve...)

A: Várjatok! A kardom! Hozom.... mindjárt...

(némi idő múlva)

A: Itt kellett hagynom... mi lesz velem?

(mennek tovább elérnek egy patakhoz aminek jégkockák vacognak a vizében)

L: Ez itt a Nimrodel. Olyan hideg, hogy még a jég is fázik benne…
T: Nimrodel? Elég furcsa név…
L: Egy régi dal tartozik hozzá…

„Tünde lány volt Nimrodel
Ő meséjét mondom el
Itt élt erre, szép helyen
Tengert nem látott csak képeken

Egy nap mikor sétálgatott
A fák között egy férfit látott
Amroth volt ő, a dalia
Kétségkívül valaki fia

Mivel anélkül nemigen élhetne
De, hogy ki az apa, senkise kérdezte
Nimrodel látta, és beleesett
Amroth esés közben kapta el őtet

De hiába mindez, változik a világ
A tündék nélkül maradnak a fák
Elmennek, hajóznak, nyaralnak
A törpök meg nyáron is dolgoznak

Amroth és Nimrodel
Szerelmben váltak el
De ez nem sokáig tartott
Bősz após ért a Révben partot

Ő volt Nirmodel apja
Hős vitéz, nagy harcos
Úgy forgatta a kardot
Elvágta a szívószálat

S megmaradt az arcod!
Ő jött, és közöttük szétcsapott
Elvágta egymástól
A szerelmesokot…

S várta a hajó Nimrodelt
De ő oda el nem ment
Északon járt vad tájakon
S Délen sivatagokon

Amroth látta, a hajó
Nem vár, ahogy az való
Hanem elindul, el messze
Hogy a Kék Szalagot megszerezze

S hiába minden, Amroth
És Nimrodel nem ért partoth
A tóloldalon Valinorban
És máig senki sem tudja, ők hol van…

S a patak csak sír, s énekel
S nem jő vissza Nimrodel
Mert elment máshova
S nem érdekli őt a pataka…”

Gi: Ennyi?
L: Tovább nem jut eszembe…
T: A tünde költészet elég lazán kezeli a ragokat…

(beérnek nagy fák közé, ahol a következő felitaok tűnnek a szemükbe:
A Fák Úrnőjének Birtoka! Magánterület!

Belépni Tilos!

Tilos az Á (tjárás) !

Ugye milyen olvasottak vagyunk? Olvastuk a Micimackót! Pedig nem is tündékről szól…

Ez itt Lothlórien! Az 1 méter 20-nál alacsonyabb szakállas illetők testi épségéért a vezetőség FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL!!!

Az 1 méter 20-nál magasabb szakállas illetők a félreértés elkerülése végett szíveskedjenek megborotválkozni!

A Fák Úrnőjének Galadrielnek Birodalma ez! Nem tünde személyek visszafordulása kéretik, tünde személyek szíveskedjenek előkészíteni érvényes Útlevelüket.
A Valinorból jött személyek ez alól mentesülnek, megbízunk a Valinori Vámvizsgálat szigorúságában.

HATÁR!
Megállni tilos!
Átjárni tilos!
Visszafordulni tilos!
Mozdulni tilos!
Állni tilos!
Ülni tilos!
Feküdni tilos!
A parancsoknak ellentmondani szigorúan tilos!

miután a lothlórieni betűket senki sem értette a társaságból, nyugodtan haladtak tovább, amíg el nem értek az utolsó táblához ami alatt egy széles piros csík húzódott. )

Haldír: Megálljatok!
Gi: Aztán mért?
H: Mert különben mindenkit lelövünk! Elő az útleveleket!
A: Ööööö....
B: Izéé....
L: Azok Gandalfnál voltak!
H: Kérd vissza tőle!
Gi: Az némi nehézségeb ütközik...
H: Egy törp! A valákra! A majákra! Egy törp!!!!!
T: Hogy jön ide a méhecske?
H: Szóval be akartok jönni, de nincs útleveletek és még csak be sem tartjátok a szabájokat. Bocsánat, szabályokat.
A: Öööö... lényegében igen.
H: Akkor... végre... vér... vér... vér! VÉR!! VÉR!!! Fog folyni! Le lesztek lőve, és a vaksi madarak tűpárnának néznek majd titeket! Hihihihihihi...

(Ekkor két hatalmas erősen kifestett szem jelenik meg Haldír előtt...)

Szemek: Haldír! Uralkodj magadon! Nem ezt mondtam! Hozd be őket!
H: De fenséges felséges úrnőm! Hadd lőjem le őkeeet! Naaaa! Csak egy piciit!
Sz: Nem! Behozod őket! Vagy különben...
H: Különben mi lesz?
Sz: Ez!

(a szemek pislognak és Haldírt elsodorja műszempillák által keltett szél)

Sz: Használd a 13+1-es törvényt, tetszeni fog nekik!

H: Hmmm... bejöhettek, ha...
B: Ha?
F: Ha...?
H: Ha megígéritek, hogy állampolgárságot fogtok kérni!
A: Váljak tündévé? De hát én Király vagyok!
H: Csak voltál, picurkám, csak voltál... Na, gyertek utánam!

(mennek mennek, és egyszer csak egy aranyhídhoz érnek aminek platinából vannak a pillérei. )

Gi: Már értem, hova lett Mória kincse...
L: Jó helyre került, nézd meg, ennek a hídnak minden köve tökéletesen tükrözi vissza finom vonásaimat!
T: Hogy oda ne rohanjak!

(Ahogy beljebb érnek, látják, hogy minden aranyból és paltinából van kivéve a fák leveleit. A szökőkutakból aranyszínű víz tör fel, a madarak a földön fetrrenegenek, mert mozdulni sem tudnak arany tollaiktól, a polgárok különleges kerekes kocsikon járnak, mert ők sem tudnak mozdulni. Mindenki vigyorog, és ködös, szinte vágyakozó tekintettel néznek a szövetruhát viselő csapat után)

H: Első lépés, a tünde nyelv elsajátítása minimum alapfokon!
Mondjátok utánam:
Elen síla lúmenn omentielvo!

L: El' síl' lúm'nn omenti'!
F: Elen síla lúmenn omentielvo! (ezt –ki tudja miért – harsány röhögés kíséri a fák közül)
B: El nem süllyedek lukban okosan!
A: Elen! Sírj, liba! Okosabb vagyok!
T: Eszek simán lúd omlettet!
Gi: Ezeknek simán lukas ott bent...
S: Ezeknek sincs lábasa ó a menzán!
P: Elek sirály lúdszerű orgnizmus!
H: Hmm-hmm, ezt még gyakorolni kelle egy cseppet, de így elsőre nem is rossz. De most jöjjön a második lépés! Külsőleg tündévé válni! Hozom a fodrászokat és manikűrösöket!
L: Végre! Mily mennyei szavak!

(megérkeznek és elkezdődik az operáció)

1.fodrász: ollót!
2.f: Szakállnyíró ollót!
3 f: Fülnyíró ollót!
Gi: Ne, a szakállamat ne! Nevezzük alsó hajnak! Vagy aminek akarod, csak... késő...
P: Nézd, az én fülem már hegyes... mi az, hogy nem eléggé?! ÁÁÁÚÚÚÚ!!!
A: De most már legalább tudom, mi az a borotvahab!

(később)

H: Na, most már egész pofás kis tündék lettetek!
T: Hihihhihiiii.... Gimli! Ez a szőke haj, ez a csupasz arc...
Gi: Micsoda megaláztatás!
B: És milyen nehéz ruhák!
L: És mennyi-mennyi tükör! Ez itt a mennyország!

H: Na, gyertek a királynőhöz, már vár titeket!

(elmásznak a királynőhöz, nagynehezen, mert a ruháik színaranyból vannak. A kapun a következő kiírás olvasható:

Aki be akar jönni, csináljon öt fekvőtámaszt!

alatta:

Csaltál! Csináld újra!

alatta:

Na még egyszer! Menni fog!

alatta:

Ha ezt látod, már elég fáradt vagy ahhoz hogy a földön csúszva járulj elém.

H: (széles mosollyal): A rendes tündék betartják a szabályokat!
Gi: De mi rendetlen tündék vagyunk!
H: Itt kétféle tünde van! Rendes vagy halott! KOMMANDÓ!

(köré gyűlik egy csomó tünde, ugyanazok akik a fák alatt a társaságra rátaláltak, ezúttal azonban zöld (re festett arany) ruhában, homlokukon "Lórieni VérKommandó" feliratú hajpánt, nyílhegyeik sokágú tépő-észaggató szerszámok)

H: Vér fog folyni! VÉR! VÉÉÉÉR!! VÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!
Vérkommandósok: Ez aaaz! Igeeen! Gyerünk!
H: Vér! Vééér!!! VÉÉÉÉÉR!!
B: Nana... Ne essünk túlzásokba...
A: Én Király vagyok! Mért hagytam a kardom Móriában?!
S: Csak a lábasaimon keresztül kapjátok meg Frodót! Ha hozzányultok, megölöm!
T: Ja, ja! Samu megöli, aki hozzányúl!
L: Hé! Én a tesótok vagyok innen a szpomszédos Bakacsinerdőből!
LHK: Na peerszee...
H: Hát az akcentusod olyan, szinte nem is használsz magánhangzókat! Mondd ezt: Ah! Elbereth! Gilthóniel!
Silivren penna míriel!

L: '! Elber'th! Gilth'niel!
Silivr'n penn' m'r'l !

H: Hát igen... csakhogy... egy tünde nem jár olyan szakadt cuccokban, mint amikben te idejöttél! Áruló! Kém!
L: Neeee! Neeeeeeeee! (hallani, ahogy leomlik az énképe és összedől az egója. ) Várjatok! Én nyertem tavaly a legszebb hajú tünde díját! Itt az érmem!
H: Tévedés, azt én nyertem! Itt az érmem!

(ebben a pillanatban megjelenik a két nagy szem, és dörgő hang hallatszik)

Sz: Hozd őket hozzám, Haldír, és tüntesd el a kommandósokat! A díjat egyébként én nyertem!

(Hőseinket és a még mindig feléjük markolászó Haldírt a királynő elé viszik, akinek bár méreteben nem, de minden egyébben stimmel a szeme a korábban látottakkal. Minden pislogásnál hanyattesik akire néz...)

Ga: Üdvözöllek benneteket, tündévé lett vándorok...

Eközben Frodó fejében: Üdvözöllek Gyűrűhordozó! Mit szólsz, kapásból felismertelek!

Ce: Úgy volt, hogy kilencen jöttök, vagy nem? Haldír! Megmondtam...
Ga: Te? Na ne röhögtess, hogy te itt bármit is mondhatsz... Én megmondtam, hogy ne nyírj ki senkit! És nekem engedlemeskedni kell, mert én vagyok a Királynő!
(az utolsó szavaknál átmegy negatívba és villogtatja a szemét)
H: De én nem... nem én...
F: Ó, nagy Királynő, Gandalf, a Szürke, leesett Mória Homályába. Magával ragadta a balrog, akit legyőzni próbált...
G: Ó, szegény mágus...

Frodó fejében: Úgy kell annak a vén mamlasznak, mit robbant állandóan!

Gi: (erősen lehajtott fejjel) Szeretnénk átmenni az országodon...
Ga: Nézz fel, rövid tünde... (pislog egyet, mire Celeborn halk kiáltással kirepül az ablakon)
Gi: Jó nekem így...
Ga: Nézz fel, akkor mutatok valamit...
Gi: Mit?
Ga: Majd négyszemközt...
Gi: Hmmmmm....

(Gimli teljesen elvörösödik, és láthatóan önérzetének utolsó maradványai küzdenek lelkének oly részeivel, amelynek létezéséről nem is tudott)

Frodó fejében: Bevette, bevette!!! Végre láthatok egy törpöt szakáll nélkül!
Ga: Mindaddig, amíg eldönti, a vendégeim vagytok, kedves barátaim!
F fejében: Halálos veszélyt hoztok ránk, miért jöttetek erre?! Menjetek minél előbb. Mert ha nem, véletlenül elereszetem Haldírt...

(Frodó egyre sápadtabb lesz és az említett tünde felé pillant aki megpróbálja észrevétlenül leakasztani a falról a Kettétört Kard egy élethű másolatát)

A: A kardom!
Ga: Az az én kardom!
A: Én Király vagyok!
Ga: Én Királynő vagyok!
Gi: (még vörösebben) : Jó, de akkor menjenek ki a többiek...

(Galadriel megrebegteti a szempilláit és a társaság a törpöt kivéve kirepül az ablakon és az ajtó előtt landol az imént feltápászkodott Celeborn hátán)

C: Szállajtok le rólam! Nem vagyok én párna!

(mielőtt azonban bárki is egy frappáns választ mondhatan, Gimli tűnik fel az ajtóban, mit sem törődve borotváltságával, arcán a rémület, az iszonyat és az undor kifejezése verseng egymással az uralomért)

Ce: Hát elmondta a titkot?
Gi: El... sőt... meg is mutatta... azt hiszem, ez rosszabb, mint a balrog...
A: mi?
B: Ezaz: Mi?
L: Mi van? Mi a baj?
Ce: Hát őőő.... izéééé... őőőőő..... szóval.... hát.... izé.... hátizé... az az igazság, hogy kettőnk közül én vagyok a nő, ő pedig...

A: Mi?
B: Mii??
L: Miii???
Gi: Igazat beszél... Én láttam... Mostantól le nem hunyhatom a szemem, mert ha egyszer vele álmodom...
T: De mégis, milyen volt?
Gi: Ha nem tudnám, hogy belehalsz, azt mondanám, menj fel és nézd meg...
P: Mondj valamit róla Celeborn... nemigen tudom elképzelni...
C: (múltba révedő tekintettel) Az ezeréves emlékek oly fényesen ragyognak szemem előtt, mint az ezeréves emlékek... De ez nemrég történt… Fogadtunk…
A: Fogadtatok?
C: Aha… És most hogy belegondolok… Nyertem! Senkis e jött rá, hogy ki a férdi és ki a nő!

(Celeborn azaz Galadriel tágra nyílt szemmel pillant a félig nyitott ajtóra, ahonnan fény szűrődik ki... aztán kilép Haldír a kardmásolatot szorongatva és Galadriel azaz Celeborn, a nyaklánca erős, zöldes fényt áraszt. Az alulról jövő fény kiemeli a növekvő borostáját)

Gi: A Nyaklánc! Törp munka! Ezt Móriában csinálta Atomli!
C: Naná, csak nem hiszed, hogy a tündék bármit is csinálnak maguknak?
Gi: Hogy jutottál hozzá?
C: (lebiggyeszti a száját) Amikor kiengedtem a Durinék által bezárt orkokat és balrogot... véletelnül hozzám jutott...
Gi: Teeeee....
C: Én Királynő vagyok!
A: Én Kir.... izé... nő????
C: Galadriel! Elmondtad? Haldír! Hozd a kommandót!
H: Vér! Vér!! VÉR!! VÉR!!!
Ga: Ne! Ne! Már megint?
C: Hát… na jó… Végül is Haldír inkább engedelmeslkedik neked

(Galadriel és Celeborn elmennek egy gyors ruhacserére, ami mintha kissé elhúzódna… Aztán felbukkannak, immár Galadriel Galadriel és Celeborn Celeborn)

Ga: Gyere velem, Frodó!
F: Miért?
Ga: Belenézel a tükrömbe?
F: Mit látok benne?
Ga: Ha egyáltalán föléred, akkor... mutatok neked valamit!
S: Vigyázz, Frodó, ezzel Gimlit is tőrbecsalta...
Ga: Gyere te is Samu! Te is láthatsz valamit...
S: De ha hozzányúlsz, én megöllek!
H: Hrrrrgggggrrrrrrrr!!!!!!! Meghaltooook!
L: NE féljetek, ez már az igazi Galadriel!

(odarohan Gimlihez, az álla felé vág, ám a kard hangosat csendül a levegőben és kettétörik)

A: A kardoooom! Már ez is?
B: De min tört el?
Gi: Öööööö....
P: Gimli! Hát te vitted el Gandalf láthatatlanná tevő festékét! És bekented a szakállad!
Gi: Ööööö... (turkál az álla alatt és előhúz egy kalapácsot) Mióta kerestem!
H: Eltörted a kardom azzal a vacakkal!
Gi: Ó, nem ezzel, hanem ezzel... (kidob egy tükröt és tíz fésűt, és előhúz egy...)
L: Várjunk csak! A tükröm!
(valahonnan távolról egy ismerős hang) : Várjunk csak, akkor nem vagyok láthatatlan? Neeeee....
Gi: (tovább turkál, mit sem törődve a meglepett többiekkel) Ez az!
L: Egy szilmaril!
Ga: Egy szilmaril!
A: Egy szilmaril?
T: Egy szilva-micsoda?
Gi: Egy fenét, ez is csak olyan másolat mint a kardod volt... csak három napig világít aztán dobhatod el... Made in Suhatag...
A: És akkor hol az igazi kardom?
Gi: Hol lenne, Elrondnál a párnáján...
A: De hát azt mondtátok...
Gi: Tizenöt ilyen olcsóbb az összekovácsolásnál... de nyugi, Szauronnak is mi szállítunk, sőt tavaly három konténer szilmarilt exportáltunk Valinorba...
F: Társulni lehet? Itt van például a Gyűrű...
Gi: Azt hiszed, nem próbáltuk? El is adtuk az összeset, de mind visszahozták, hogy békát nem kérnek hozzá... mire gondolhattak...
(valahonnan egy másik ismerős hang): Zááákossszzz...... Megyeeeeee..... úgyám, drágaszágom... jaj ne kezdd már te isz... jól, van, Gollam, jól... Drágaszágom... így tetszik?
Ga: És a többi gyűrűvel nem próbálkoztatok?
Gi: Ó, dehogynem... mit gondolsz, Szmóg mért ment a Magányos Hegybe? Valahol Bilbónak még van is egy vértje amit azokből a gyűrűkből csinált, amiket a sárkány farkáról leszedett...
H: Elég a mellébeszélésből! Mind meghaltok! Mind!
A: Nem úgy van az ! Én Király vagyok!
H: Halott király lesze...

(ám csak eddig jutott mert a kisbetűs király miatt Aragorn már a torkának ugrott és fojtogatni kezdte)

C: Gali! Parancsold meg...
T: Gali? Gali... Ebből olyan, de olyan jó rockopera lesz…

(Beesteledik, a társaságot nagy kegyesen elhelyezik néhány fa tövébe, de nem tudnak aludni több okból is. Aragorn döbbenten nézi a kard szilánkjait, Boromir furcsán viselkedik, Legolas a fák között lépdel, olyan képet vágva mint aki nem akar tudomást venni a nála alacsonyabb, pillanatnyilag szakáll nélkül létező fickókról. Ének hangzik fel a fák között)

L: Gandalfot siratják…
S: Mit mondanak róla?
L: Túl nagy a gyász, semhogy elmondhatnám… Meg ez a tájszólás…

„ Ó, Mithrandir, Mithrandir
Pedig már vettünk mosóport
Nem jössz, s nem iszol több óbort
Mithrandir, ó Szürke Zarándok
Mi igazán kedveltünk, adtunk kabátot

Meg kalapot, ha kértél…
Botot faragtunk, te meg tüzijátszottél
Szépen csillanó izék, sziporkázó bigyók
És azok a gyönyörű hogyhívjákok…

A valák küldtek téged
Valinorból egyenesen
Hoztál nekünk levelet
S átadtad kedvesen

Ó, Mithrandir, Mithrandir
Valinorból valaki hiába ír
Nem lesz többé ki elhozza
Tengeren s földön nincs többé posta

Mi lesz vélünk itt az erdőben
Nem lesz aki tüzijátsszen
Nincs többé a bölcs szakállas
Bár nem törp node azér vállas

Beleestél a Homályba
Mert bementél Móriába
S Durin veszte lett a tied
S életedet elvesztetted

Ó, ó, ó, ó, ó,ó!”

P: Asszem a végét értem…
S: A tüzijátékáról bezzeg biztos nem mondanak semmit…
L: De…
S: Ja… Az más…
B: Aragorn… Én nem pihenek itt nyugodtan…
A: Pedig jó lenne ha legalább engem hagynál…
B: A hangját hallottam a fejemben! Nem alszom itt nyugodtan…
A: Pedig itt biztonságban vagyunk…
B: Menjünk tovább! Vágyom már a városomat látni!
A: Hmmm…
B: Aragorn! Te nem láttad Echtelion fehér tornyát gyöngyházszín ezüstdárdaként fehéren ragyogni a hajnali fényben!
A: Ezt már mondtad, csak más szavakkal, és továbbra is láttam…
B: És a toronyőr belefúj az ezüstszín gyöngyházharsonájába és mindenki tudja…
A: Mit?
B: Hogy megint lógott zeneóráról…

(Valamivel később, amikor Boromir két panasz közben alszik egy kicsit, Galadriel lopakodik át a fák között, véletlenül hasraesik Frodóban. Samu is felébred. )

F: Te az igazi vagy?
Ga: Az hát… Nincs borostám…
S: Hova mentek?
Ga: Megmutatom a tükrömet…
S: Tündék…
Ga: Gyere te is, Samu…

(Elmennek egy kis mélyedésbe ahol egy forrás fakad, egy kis asztalon ezüsttál, mellette kancsó. Galadriel belemeríti a kancsót a vízbe, majd megpróbálja egészen magasról beleönteni a vizet a tálba, de alábecsüli a sújt és elejti a kancsót… A csörömpölésre felébred fél Caras Galadhon, azonban Galadriel tudomást sem vesz erről. )

Ga: Belenézel Galadriel tükrébe?
S: Ez a tükör? Egy tál víz? Hogy oda ne rohanjak…
Ga: Jöhetsz lassan is…
F: Mit látok majd benne?
Ga: Azt a legbölcsebb sem tudhatja, hát még én…
F: De úgy körülbelül?
Ga: Hát… Olyat ami volt, olyat mi van és ami lesz…
F: Na akkor megnézzük…

(Belenéz a tükörbe)

F: Hát igen… a csillagok voltak, vannak és lesznek… elárulhattad volna előre is… nahááát, a Megye! Nahát, egy csuklyás öregember, pont olyan mint Gandalf, csak nem… Hahhh…

(Frodó hátratántorodik a táltól)

Ga: Tudom mit láttál legutoljára, mert az volt az én fejemben is…
F: Pippin és Trufa amint ugrókötelezni tanítanak egy fát?
Ga: Neeeem, ami utána…
F: Ja…
Ga: A Szem… Téged keres, olyan mint a Végzet Lábnyoma…
F: Nem is volt lábnyom alakú…
Ga: A Gyűrűt akarja…
F: Ha kéred tőlem, én neked adom…
Ga: Tényleg? (megint átmegy negatívba) Ezzel a Sötét Úr helyére Királynőt állítasz! Szép leszek, akár a Hajnal, és…
S: Sötét mint az éjszaka…
Ga: Hé! (visszavált) Ez az én magánszámom, nem ér beleszólni!
S: Bocs… Belenézhetek én is?

(Samu is belenéz)

S: Nahát, a Megye… Kivágják a Tanácsfát! Megnyírják a Tata sövényét! Ja… az nem is rossz… Elkobozzák a kolompért! Neeem!
Ga: Ez csak a jövő… Most menjetek és nyugodjatok békében…

(Másnap a társaság felkel, Galadriel parancsot ad, hogy segítsék elő a mielőbbi távozásukat, így aztán már következő holdtöltekor indulni tudnak. )

Gi: Galadriel…
Ga: Tessék?
Gi: Nem adnál egypár hajszálat…
Ga: Őrség! Vigyétek a határra és tegyétek őket csónakba! Azonnal!
S: Csónak? Neeee!
L: Gimliiii! Tudhatnád, hogy Galadriel senkinek nem ad a hajából!
Gi: Most mi van?
L: Miattad toloncolnak ki!
S: Csónakban nem! Soha!

(ám ekkor már körülöttük áll 200 tünde és tűhegyes nyilaikat a rájuk szegezi.)

Gi: Hé! Nem vagyok én tűpárna! Miféle nyilak ezek?
Ga: Szuper harci! Ne akard, hogy kipróbáljuk!

(ám a királynő szavait cáfolandó egy darabka kéreg leesik az egyik íjról és felbukkan alatta a
fülbelövést vállalok felirat)

L: De jó! Akarok egy szép fülbevalót! Ami kiemeli a hajam színét...
B: Fülbevaló... Gondori valutát elfogadtok?
A: Emlékezzetek a vadonföldi szarkákra!
Ga: Vigyétek őket! Most!
H: Neeee! Lőjük őket halomra! Lécciii! Léciléciléciléciiii!
C: Nem! Rájuk még nagy feladat vár! El kell...
Ga: Kuss! Ez az én szövegem!

(a társaságot elcipelik a folyóhoz és berakják három szürkére kopott ladikba, majd minden tiltakozásuk ellenére a folyóba eresztik a csónakokat)

A: Na mindegy...
B: Nem mindegy!
L: Sétálni jobban szeretek... A tenger is ennyire hullámzik?
T: Hé! Evezőt nem is kaptunk!
P: Nem is tudsz evezni!
T: De tudok!
P: De nem!
T: De igen! Emlékezz, Drogó úrékat is én...
P: Na ja, és ott is hagytad őket...
F: Miiiiii????

(szerencsére más csónakban vannak, de Frodó így is megpróbál közelebb jutni Trufához)

F: Ha egyszer elkaplak...
T: Akkor mi lesz?
S: Te habókos Borbak! Ha hozzányúlsz, én megöllek!
L: Mgekérhetlek, hogy ne lökdösd annyira a csónakot, mert... mert...
Gi: Már zöldül! Már zöldül!
T: Neked meg nincs szakállad...
Gi: De van! Nézd!

( a vízbe lógatja a láthatatlan szakállát, és aztán kihúzza. Legolas feje megint színt vált a nevteés
miatt még jobban ugráló csónaktól)

F: Hahahaha.... nézd.... hahahaha... Samu.... ez.... kék! KÉK! hahahahaha...
S: Tényleg... Ez hihetetlen!

(Ekkor Galadriel bukkan fel előttük egy hajón amely tünde munkások elkeseredett munkájának eredményeként határozottan emlékeztet valami szárnyas izére. Oldalán hatalmas felirat: Ez itten egy hattyú. Gimli sietve próbálja kimosni a szakállából a kékséget. Galadriel egy apró sziget felé irányítja a társaságot, ahol egy rövid és szó szerint pihekönnyű reggeli után ajándékokat oszt a társaágnak. Aragorn kap egy kardhüvelyt, meg egy baráti mosolyt, Bormir egy aranyövet, amelyet felvéve le kell ülnie és nem tud mozdulni, Trufa és Pippin előbb két tőrt, de puszta kedvtelésből egymásnak ugranak, ezért csak a két tokot kapják meg. Samu egy kis dobozkát kap aminek elvesztették a kulcsát, Frodó egy üvegcsét amiben valami gyanús lé lötyög, de megnyugodva hallja hogy nem kell meginnia. Legolas egy hosszabb íjat kap amivel sikerül becsípnie a haját, Gimli meg mégis kap három hajszálat. Búcsúzóul Galadriel énekel nekik, Celeborn basszusgitáron kíséri:

„ Ai! Laurië Lantar Lassi súrinen!
Hogyha tudnám hogy ez mit jelen’ !
Mindegy, biztos fák vannak benne
Különben más szavakkal lenne
Vagy nem? Miért nem figyeltem
Az iskolában, ahol ott ültem?

Lehull a fákról a levél
Fújja őket az őszi szél
De miért mindig az én hajamba
Vannak mind beleragdva?
Biztos valami átok vagy mágia
A szél a leveleket a képembe vágja…

S jön a tél, Ó, Lórien
Nem tudjuk még, hogy az milyen
Hó hull majd le ránk az égből
Galadrielnek új tükre lesz jégből
S vágyunk majd el Valinorba
S kiállunk a hajóorrba
Majd ha Révet elhagytunk
S melegebb tájakra értunk…

De ó, Középfölde elmarad
Ó, Elmarad!
S Valinor tornyain
Lobognak lobogók
S éneklünk boldogan
Rím is kéne egy dalba
Én mostan úgy gondolam…

Ó, Lórien, Ó, ó, ó, ó!”

P: Ennek is értem a végét! Akkor tudok tündéül?
A: Tekintsetek előre! Hogy is hívják ezt? Tudjátok, itt ez a két bazinagy szobor... Olyasmi, mint Valinorban ahol a valák arca van a hegybe vésve... tudjátok...
B: Ha elhaladunk közöttük, már a birodalmam határain belül vagyunk!
A: Az én birodalmam!
B: Na jó, a birodalmunk...
A: Nem! Az én birodalmam! Csak az enyém! Én Király vagyok!

(feláll de abban a pillanatban megfeneklenek és Aragorn a vízbe esik, alulról bugyogva hallatszik):

A: Ez... az... én... vizem!
Egy másik hang: Nicak, Drágaszágom, ez iszmerősz nekünk...

(És felbukkan előttük az Argonath, a két testvért ábrázolja, Isildurt és Anáriont, amint jobb kezükben fogkefe, a balban fogkrém, vállukon törülköző. Gondor határát őrzik régóta, kitiltva mindenkit aki nem mos rendszeresen fogat.
A két szobor között elhaladva rövid vadvizi túra után megérkeznek egy tóhoz, melynek túloldalán a Rauros vízesése van, két oldalán két hegy, míg középen, kettéosztva a vízesést, egy harmadik. A Bal oldali Amon Dín, a Hallás Hegye, a jobb oldali Amon Hen, a látáse, a középső Amon… izé, Tol Brandir a Tűkőszirt, amivel állítólag varrni is lehetne csak eddig mindenki elfelejtett cérnát hozni ide.
Kikötnek a tó partján)

F: Én elmegyek sétálni (jelentőségteljesen néz Boromirra)

(később)

B: Szóval?
F: Hmmm... Akkor... mennyit is adsz?
B: Tiéd a fele királyság és amelyik nőt csak akarod...
F: Ez így nem megy... Nem óhajtom itt megvárni amíg eléred céljaid, az eltarthat egy ideig.
B: Viheted a kardom biztosítékként...
F: Na persze, ez a Gyűrű már anyagában többet ér mint az egész cuccod... És ehhez még jön a beszerzési, szállítási díj no meg a nem kevés veszélyességi pótlék... tehát ez minimum 10000 arany előleg... és utána mindaz amit ígértél...
B: Amint Gondorba érünk megkapod a pénzed, csak add ide a Gyűrűt...
F: Előbb a pénzt!
B: Előbb a Gyűrűt!
F: Nem!
B: Add ide! Engem illet! Az enyém!
F: Na persze...

(felhúzza a Gyűrűt, elgáncsolja Boromirt, majd biztos-ami-biztos alapon fejbeveri egy kővel is, aztán elfut. Felmászik valami trónszerű dologra, és elnéz mindenfele. Északon a törpök szilmaril-utánzatokat raknak konténerekbe, Délen Gondor kastélyaiban várurak művelnek illetlen dolgokat némely nőnemű személyekkel. Keleten először semmi, majd hirtelen előtűnik egy fogpiszkáló amely a Barad-dúrnak bizonyul. A tetején ott a Szem. Érdeklődve fordul Frodó felé. „NINCS EGY JÓ LEKVÁRRECEPTED?” kérdezi gondolatban. Ettől Frodó kicsit megilletődik, és lehúzza a Gyűrűt. Ekkor veszi észre, hogy tulajdonképpen zuhan lefele, egyenest Aragorn karjába.)

A: Hol a Gyűrű? Hol van?
F: Nem adom! Nem!
A: Á, nem is kell... Én nem vagyok Isildur, én az utódja vagyok csak... Elkísértelek volna végig... Nem tudnám levágni rólad, utálom a vért... Bár azért...
F: (szórakozottan előveszi a Gyűrűt) Hmmm...
A: Drágaságooom...
F: Mi????
A: Öööö... semmi-semmi... te is érzed? Fogkrém, arcszesz, dezodor... Orkok!

(Frodó elfut, Aragorn az épület sarkához megy, ahol 200 uruk-hai várakozik, a földbe szúrva Aragorn régi kardja, mintegy véletlenül. Rajta a Sas-posta, expressz felirat. A Vándor felkapja a kardot és harcolni kezdene, ám...)

Lurtz: Hé! Te nem is vagy félszerzet! hagyjátok, fiúk... A félszerzetet keressétek! A félszerzetet!
A: Csak a testemen keresztül!
L: Ja, az más! Haaaarc!

(Frodó fut, találkozik, Pippinékkel akik jó szokásukhoz híven, mint minden vészhelyzetben, esznek)

F: Jönnek az orkok!
P: Ja,... akkor menekülj, mi meg feltartjuk őket... (megnézi az rokokat) Izé, vagy inkább fordítva?
B (futva): Nem! Itt vagyok! Én! A Harcos! Megdöglötök...

(Némi harc, majd jön Lurtz az íjával)

B: Á! Még egy fülbelövős! Kettőt kérek!..... hé! Nem köldökpirszinget kértem! ..... aaahhhh.... ide? Neeeee.... nem vagyok én olyan! Na... grhhhahhh.... ez jobb, de így nem kapok levegőt... hhhhhrrhhhhrggghhhhhh..... aaaahhhhhhh.....
P&T: Neeeee! Mesteeeer! Mi lesz így velünk?
B: Kövessétek utasításomat... és.... ne... feledjétek.... minden jótett elnyeri méltó büntetését....

T&P: Mesteer! Még nem vagyunk dzsedik! Nem hagyhatsz el!
L: A félszerzetet! A félszerz...

(ekkor ugrik be Aragorn, vadul csapdosva Lurtz mögött a levegőt, majd meglepett arccal megáll, kinyitja a szemét)

A: Bocsi, elnézést...

(megfordul, és harci kiáltással az orkra támad. Ám hamarosan megkarcolódik a keze)

A: Jaj!
L: Heheheheheee!
A: De én nem félek! Nem félek... Vagy mégis?
L: Most elkaplak... Kapd el a pajzsom!
A: De...hhhöö.... mért a nyakammal?

(Lurtz ördögi mosollyal közeleg,. Aragorn ijedtségében végre kiszabadul és vadul vívni kezdenek)

A: Megöllek!
L: Nem! Én öllek meg!
A: De én Király vagyok!
L: Én meg vad uruk-hai harci ork!
A: Nagy cucc...
(és ily módon fölényét kimutatva vegyesfelvágottat csinál az orkból... aztán zöldre vált az arca, megtántorodik...)

A: Nem bírom a vért... nem... bírom...

(és Boromir mellé esik, rá a saját kardjára ami eltörik. )

L: Hát az embereknek befellegzett
Gi: Meg a hobbitoknak is...
L: Hiába, az ősi fajok a nyerők...

(a folyó partján áll Frodó, kissé tágult pupillákkal és a Gyűrűt nézi. Igazából persze azt hallgatja, elmenetk-e már az rokok, és utánuk a többiek, mert volt egypár dolog amit szívesen kölcsönvett volna a csomagjukból. Ekkor azonban felbukkan Samu)

S: Gazdi! Gaazdiii!
F: Nem, Samu, te nem jössz! Egyedül megyek Mordorba!

(gyorsan betol egy csónakot a vízbe, és beleugrik. )

S: És én veled! Lééééciiii! Naaaaa! Haaaad!
F: Nem! Elegem van ebből az állandó férfitársaságból! Egyedül megyek!
(valahonnan a csónak alól): Na persze, egyedül? Ész én isz veled, Drágaszágom!
S: Én utánad úszom!
F: Még ha tudnál is! Ebben a folyóban piranhák vannak!
S: Piranhák?
G: Tudtam, hogy folyóba menni nem nyerő… Úgy járok, mint Déagol… gollam, gollam..Piranhák?
Krokodil: Piranhák?
Cápák: piranhák?
K&C: Akkor tűnés!
Piranhák: Mi piranhák vagyunk? Akkor eddig mért hínárt ettünk?
S: Nem érdekel semmi! Én akkor is utánad megyek!
F: Nem tudsz úszni!
S De tudok! Látod, tudok! Lá....
F: Látom! Na, Mordor erre...

(ekkor a háta mögött felbukkan Samu, egy élénkrózsaszín úszógumival a dereka körül. Az arcán a meglepetés a harag és az undor vív harcot, ám jön a döbbenet és mindhármat kigáncsolja, így ő lesz az uralkodó a következő 2-3 részben)

S: Azt hiszem, valakiével összecseréltem.
F: (titokan fuldoklik a nevetéstől, de próbál komoly arcot vágni): Talán Lego... las...é.. val...
S: Itt senki sem nevet rajtad kívül!

(szinte ezt cáfolandó szinte felforr a csónak körül a víz, hasukat fogó halak jönnek a felszínre, és a csónak alól furcsa buborékok bukkannak fel)

F: Senki?
Piranhák: Senki? Hát mi senkik vagyunk? Olyan gyorsan megeszünk, hogy mire felfognád, addigra már nem is leszel.
S: Engem? Soha!

(rövid versenyúszás következik, melynek során eltűnik az úszógumi, de Samu végül is eléri a csónakot, felkapaszkodik, és mérgesen kotorászni kezd a hátizsákjában. Aztán elővesz egy dobozt és egy villaszerű tárgyat. )

F: Az mi, Samu?
S: Hehehe... most kapnak a kis halacskák... Ez itt, Csavardi Tata sajátkészítésű merülőforralója! Főtt hal lesz mindegyikből! Hehehehe!
F: Samu! Az egész folyót fel akarod forralni? Egy használt akkumulátorral, és egy innen nézve is életveszélyes merülőforralóval?
S: Talán valami kifogásod van ellene?
F: Samu! Lehet, hogy nem jutott még eszedbe, de ez nem fog sikerülni!
S: Mondod te, te hitetlen!
F: Ez nem hit kérdése!

(ezalatt azonban átérnek a túlpartra, a csónak alján valami halkan felkiált, mert nem vette észre a partot, és fájdalmasan közelről találkozott vele)

F: Gyere, menjünk Mordorba!
S: Jó, menjünk!

(és mennek)

Eközben az innenső parton

A: Meghalt Boromir!
L: Meghalt Boromir!
Gi: Enyém lehet a pajzsa?
L: Nekem kell! Olyan jól tükröz a közepe!
A: Jó, de enyém az alkarvédője, mert azon rajta van a fa, ami az én jelem, mert én Király vagyok!

(és hirtelen mintha kimagasodna közülük és az arca fennköltté válna, mi több átszellemültté.... aztán Gilmli lelép a lábáról és a jelenés szertefoszlik)

L: Menjünk Frodóék után! Elvitték a fele hajápolókészletemet!
Gi: Meg az é fejszém... ja izé, ezt máskor kell mondani...

(Aragorn körenéz és örömmel veszi kézbe Boromir kardját, ami nincs eltörve)

A: De végre van kardom! Íme Andúril, Nyugat Lángja!
L: Boromir azt mondta, hogy ez egy közönséges...
A: Ő azt mondta! Kit érdekel mit mondott?! Én Király vagyok ő meg egy kis senki! Az is múlt időben!
Gi: És akkor mivel temetjük őt?
A: Mivel meghalt! Jaaa... fegyverre gondolsz...

(felemeli Lurtz kardját, jól megnézi, majd becsukja a szemét)

-Ha így nézzük, majdnem olyan mint a sajátja volt, nem? NEM?!
L: Háááát....
Gi: Izé....
A: Na mindegy, a ti szavatok úgy sem számít.
Gi: Most nem kéne siratóénekelnünk?

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security