A Kaland - 4. rész

Alyr Arkhon: A Kaland - 4. rész

A: Előbb tán eltemetjük...

(Előbb tán eltemetik. Csónakba teszik őt és minden felszerelését –kivéve amit megtartottak - és ellenségei fegyvereit. Majd a folyó parton állva énekelni kezdenek)

A: Ha én keresném
Rohan mezején, hol a sövényes fű lobog
Ide-oda Rohan-gászik, s falon át kódorog
Mondd, te kóbor, szóba állsz egy Vándorral?
Király vagyok, úgyám, koronával, sátorral
S délceg Boromirt keresem a Hold és csillagok alatt
Mondd, nem láttad őt, miközben átkódorogtad a falat?
„Láttam, csónakázott a széles folyamon
A parton emberek álltak, mint sok buta majom
ott Délen ha tüzet látnak.
De hiába, Bormir nem reagállat…”
Tán Északi szél tudhat róla, ő a pletykás
De őt ne keresd, épp Valinorban éjszakás…

L: Ha apja:
Dél szele, ki tengerből jövél,
és homokot hozol
A tündék hajába bele,
láttad, hol van Borom’?
Vágyom szót váltani vele!
„Anduin partján feküdt,
s ott sok csont van s miegyéb,
fegyverek hevernek szerteszét
Az ilyet én nem szeretem, kérdezd az Északi szélt!”

A: A szerelme:
Királyok Kapujától az Északi szél lobog
Jön s megy, s szobron át kódorog
Mondd, ó szél, láttad-e Boromirt?
Oly rég nem láttam arcán a pírt!
„Láttam őt, de ne várd, hogy jót mondjak
Nem, nem csalt meg, de történt rosszabb!
Kürt hangját hallám, Amon Hen alatt
S a hangot sötéten verték vissza a falak.
Meghalt ott, körötte számos ellen
Látnivaló, Boromir már csak szellem…”
Ó, Boromir, mért mentél el,
Pont most az esküvő előtt forró fejjel…
Északra néz eztán szemem, a toronyból kifele
Hogy csak déli ablak van? Ne gondolj vele…

Gi: A keleti szelet nekem hagytátok, de inkább nem éneklem, mert az hülye.

A tó túlpartján

S: Biztos, hogy erre kell menni?
F: Nem emlékszel? Gandalf mondta: kövessétek a sárga utat és elértek Orodruinhoz. Gil-galad is erre ment.
S: Gil-galad? Jaaa... az a Gil-galad...

Tünde király volt Gil-galad
Országa...

(egy távoli hang): Király? Én Király vagyok...

... szép kis darab
A hegy és a másik hegy között
De Gil-galad elköltözött

A lant még zengi szép nevét
Házát, házát és szép nejét...

F: Hát, kicsit rászálltál az elköltözésre, nem?
S: Ööö...
F: Ez meg mi?
S: Egy fal. Azt hiszem...

(egy hatalmas fal előtt állnak, nem látni a végét, a falon tábla:

Emyn Muil Nemzeti Park

Belépni tilos,
és nem ajánlatos )

F: Vajon mit akarnak ezzel kifejezni?
S: Talán azt, hogy ne menjünk be...
F: Á, dehogy...
S: De hol az ajtó?
F: Jó kérdés…
S: Esetleg ha átmásznánk…

(Ekkor a fal kinyílik és kiderül hogy az a kapu. Egy apró szürke alak tűnik el amikor a kinyitót keresik)

F: Aha… Mordori módi kapu, azok mind ilyenek…
S: Mordorban még nem találták fel az ajtót?

Rohan
A: Hmmm...

( végignéz a tájon. előtte szép egyenes vonalban letűzve a táblák: erre mentünk)

A: Asszem erre mentek...
L: OOOÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
Gi: Mi van? Te is rájöttél, hogy nő vagy?
L: Rosszabb! A tükröm! Ottmaradt! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!
A: Itt van Boromir pajzsa...
L: Csak megszereztem, csak megszereztem,.... hehehe... hova is raktam... a FÉSŰM!!!!!! Az is ottmaradt!
Gi: Hagyd abba! Hát kinézel belőlünk egy fésűt?
L: Mi lesz így... velem... ó, jaj!
Gi: Na, menjünk! Lassan már elporladnak a táblák...
A: gyere, Legol...
L: Mi az, hogy gyere? Mi az, hogy menjünk? Hát nem látjátok, hogy éppen lelki válságomat élem?!
A: Attól még menni kell...
Gi: Na ja... Hátha Pippinéknél van tükör...

(ezzel kimondta a varázsszót, a tünde arca felragyogott és elrohant, majd 10 perccel később bocsánatkérések közepette visszafordult és immár a helyes irányba tereli döbbent társait)

Eközben Emin muilon

S: Mennyi szikla...
F: Meg kő...
S: Meg hegy...
F: meg kő...
S: És mennyi hegy...
F: Meg kő...
S: Frodó...
F: meg kő...
S: Frodó!
F: Ja, befejezted a felsorolást? Mért van itt ennyi kő?
S: Én nem tudom... de furcsa... kő sas, kő oroszlán és kő virág...

(az említett dolgok mellett tábla áll, a következő felirattal:
Az itt látható állatok és növények eredetije elpusztult, a legélethűbb anyagból pótolva lett. További jó szórakozást... )

F: Hmmm... Nekem van egy olyan érzésem, hogy mégsem nagy ötlet megsütni ezt a kőzergét. Innen olyan rágósnak tűnik...
S: Á, a Tata fűszere mindent megold...
F: Főleg nem hiszem, hogy a kőfa ágai valaha is lángralobbannak...
S: A Tata gyufája mindent megold...

(ennek ellenére még mindig nem ég a tűz, és még a húst sem sikerült a nyársakra tűzni. Samu a hátizsákja rejtekében ügyködik valamit, Frodó pedig egykedvűen eszi télikabátjának maradékát, néha ki-kiköpve egy gombot.)

S: Frodó úr, hát van nálunk lembas!
F: Tünde kenyér?
S: Az bizony!
F: Aha… maradok a kabátnál…
S: Olyan érzésem van, mintha valami figyelne...
F: Ugyan, ne félj, a kővad nem lát, nem hall...
Gollam, (előbukkanva egy szikla mögül): Hal? Halacka? Hol? gollam...
S: Mia... Te meg ki vagy?
F: Szervusz, Szméagol, csakhogy utolértél... (eredménytelenül próbálja palástolni a szemében csillogó éhséget)
G: A Drágaszág! Nálad van, gaz hobbitocka! Ész én moszt jól elveszem tetőled!
S: Te! Ha hozzáérsz, én megöllek!
F: Ez az, Samu megöl, ha valamivel próbálkozol...
G: Drágaszágom! Drágaszágooom!
S: Nézd, Gollam, hal!
G: Hal? Hol?

(Samu a nem messze fekvő kiszáradt patakmederre mutat ahol kőhalak fekszenek. Készítőik láéthatóan nem voltak teljesen tisztában anatómiájukkal, mert a legtöbbnek lábakat, szárnyakat, csápokat és ollókat is "adtak". Gollam elindul feléjük, majd gyanakodva megáll)

G: Ezek nem halak, hanem... rákok! Gonosz dagadt hobbit be akar capni minket!

Eközben Rohanban:

L: Gyertek! Erre! Öööö... izé...
Gi: Na, most mégis merre? Már táblát sem láttunk egy jó ideje...
A: Hmmm... Legolasnak igaza van! Csak úgy vághatunk eléjük, ha erre megyünk, így bár kétszer olyan hosszú az út, de be tudjuk keríteni őket!
Gi: És mégis, hogyan, ha utol sem érjük őket?!
L: Ugyan már, hát úgy hogy erre van Orthanc... és erre jönnek, vagy nem?
A: Minden bizonnyal... hmmm... igen...
Gi: A tündéknél csak a kószák döntenek lassabban...
L: Most nincs itt Gandalf! Átlőlek!
Gi: Lecsapnám a fejed, ha volna erőm felemelni a fejszémet! És ezt veheted fenyegetésnek!

(ekkor a semmiből mintegy 100 lovas tűnik fel, és mire Gimli és Legolas eldöntik, hogy először talán mégsem egymásra támadnak, körülveszik őket és rájuk szegezik a lándzsákat. Aragorn egy ideig döbbenten bámul, aztán...)

A: Áááá! Még több pírszinges! Kérhetek egy fülbevalót? Az olyan menő mostanában...
Éomer: Kik vagytok, mit akartok, és egyébként is, hogy volt képetek ide jönni?
A: Én Király vagyok!
L: Orkokat üldözünk...
Gi: Mert elrabolták két társunkat... Akiket fogvatartottak... és egyébként is...
A: Én, mint Király...
L: Én lelövök mindenkit!
Gi: Én Elrondnál megtanultam kitérni még a nyílvesszők elől is!

Fangorn felé

P: Te, Trufa, élsz még?
T: Igen...
P: Kár...

kicsit később

P: Szerinted hova visznek?
T: Fogalmam sincs...
P: Még Völgyzugolyban átnéztem néhány ork nyelvtankönyvet, de úgy látszik, ezek nem abból tanultak.
T: Te, látod amit én?
P: Mért, te mit látsz?
T: Egy erdőt! Ott aztán eltűnhetünk...
P: Ja, azt hittem arra a hadseregre gondolsz amelyik lopakodva követ minket...
T: Lopakodva? Ez nekik lopakodás?
P: Ne bántsd őket, örülj, hogy legalább a zenélést abbahagyták...

(Ekkor azonban az orkok is észreveszik hogy a hobbitok felébredtek. Egy nagy karikalábú áll eléjük.)

Grisnák: Na, kedveskéim, most aztán megszünk titeket!

(Előlép egy még nagyobb, még karikább lábú ork)

Uglúk: Na persze, ahogy te azt gondolod... A félszerzetecet élve és sértetlenül visszüc Orthancba!
G: De beszédhibás vasudvardi, te nekem nem parancsolsz!
U: Ez nem beszédhiba hanem divat! És egyébként is! Láttam, hogy az összes kenyerünkből kiettétek a kukacokat!
G: Na és? Hoppá, csak nem lefeledkeztél a beszédhibádról?
U: És ha igen?
G: Grrrrrr!
U: Grrrrrr!
Ga: Na jó, csak vicceltem...
U: Á, én is...

(megérkeznek az erdőhöz, ahol rájuktámad a hadsereg. Kegyetlen harc után számbavéve mind a két áldozatot akik leestek a lóról, közös megegyezéssel aludni térnek)

Emyn Muil:

G: Cúna! Cúna hobbitok! Cúna Drágaszág! Mindenki cúna!
S: Na, ezt megkaptad! Most már biztos nem fáj a fogad a Gyűrűért, mert nincs fogad... hehehe...
F: Ugyan Gollam, alig lehet észrevenni... ha nem nyitod kia szád...
G: Add nekem ide a Drágaszágot! Mosztan!
F: Nem! Samu! Világíts meg úgy, hogy nagynak és félelmetesnek lásson!
S: A félelmetes még csak megy, de a nagy...
F: Ne problémázz, csináld!

(Samu egy negyedórát ügyködik a maradék két gyertyával és az egyetlen petróleumlámpával, közben Gollam megpróbál kiszabadulni a kőhal alól amit a lábára ejtett miután kitörtek a fogai... )

G: Ész ez moszt félelmetesz?
S: Ne pofázz, hanem reszkess!
F: Ez az! (megpróbál feltűnés nélkül egy fémtölcsérbe beszélni)
G: Juj, de félek...
F: Naszóval, itt van nálam a Drágaság, és te nem nyúlhatsz hozzá! Hanem megesküszöl, hogy elviszel engem Mordorba, a Tűz Hegyéhez! Világos?
G: Mint Szauron lelke...
F: Akkor most aludjunk...

Rohanban:

A (diplomatikusan) : Nos, egy az ellenségünk, ne öljük itten egymást, hanem üldözzük az orkokat!
É: Orkokat? Azokat mi már tegnap kinyírtuk, és egy tuti kis alakzatba rendeztük őket, hogy csak a levegőből lehessen rendesen látni...
L: Hmmm... akkor talán adhattok egy tükröt...
É: TÜKRÖT!!!!????? TE EGY TÜKRÖT KÉRTÉL TŐLEM????
L: Ööööö.... Azt hiszem...
É: MIT GONDOLSZ MÉRT NEM VETTEM LE EDDIG A SISAKOM? (lenyelve a mérgét) Ahogy Haldír barátom mondaná...
Gi: Neked Haldír a barátod?
É: Én tiszteletbeli tagja vagyok a Vérkommandónak... szóval, ahogy Haldír mondaná: VÉR! VÉR!! VÉR!!!!!
A: Khm.... Volt szerencsénk találkozni Haldírral nem olyan régen...
É: Na ez eddig egy jó pont... de mért nem ölt meg titeket...
L: Az nagyon hosszú történet...

Fangorn:

T: Most mi van?
P: Nem látod, türelemjáték... ki bírja tovább...
T: Az alvást?
P: Szerintem a lovasok kelnek fel előbb... Az orkok legalább árnyékban vannak..
T: Nem kéne megszöknünk?
Grisnák: Meg akartok szökni? Haha! Majd ha jól megkínoztalak...
Uglúk: Én kínzom meg őket!
G: Én!
U: Én!

(rövid, de velős veszekedés után Grisnák „fejvesztve” menekül... és Uglúk kezdi előpakolni a felszerelést)

T: Tű, cérna, olló, kés, villa, elektrosokk, hüvelykszorító, spanyolcsizma...
P: Izzó vas? A zsebedben?
U: Ugyan, ezzel csak uzsonnázni szoktam, a kínzóeszköz ez! (mutat fel egy könyvet)
P: neeeeeeeeeeeeeeee!
T: Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Csak ne a Hófehérkét! Kééééééérleeeek!
U: Na, kinél van az a Gyűrű?

(hősiesen egymásramutatnak, de ekkor rájukrohannak a lovasok. Nem vették észre a „Vigyázz! Árok!” feliratot, a lovak megállnak, a lovasok előrerepülnek, teljesen összekavarodnak az orkokkal, akik menekülnek az ismeretlen támadási mód elől... )

T: Na, akkor meneküljünk!

Emyn Muil

(éjszaka Emyn Muilon. Egy kőoroszlán el akarja bőgni magát, de aztán meggondolja, mert nem tudja kinyitni a száját. Gollam, továbbra is magán viselve a köhalat megpróbál észrevétlenül közeljutni Samuhoz...)

G: Édesz kisz hobbit, húszosz kisz hobbit, gollam... Drágaszágom...
S: Te! Te nyamvadt éji kóborló!
G: Én? Éji Kóboroló? Dehogy vagyok én az! Szép kisz hobbitocka, jó kisz hobbitocka... édesz kisz...
S: Elárultad magad! Fel akarsz falni !
F: Mi van? Kit akarnak megenni?
S: Engem! Ez a fogatlan esküszegő fel akar falni!
F: Gollam, igaz ez?
G: Á, dehogy... Cak... iszé...
S: Figyelj, te esküszegő! Fejbeváglak! Furcsa leszel fejetle...
F: Samu! Hagyd abba az ef betűket, mert mindegyiknél szembeköpsz!
S: Bocsánat, csak mondta a faterom, "figyelj Frodóra, fiam..."
F: Hagyd ab-ba! Most!
S: " feneketlen, fekete..."

(Frodó megpróbál elmenni, de Samu követi)

S: "Furcsa, félelmetes..."
F: Samu! Mi történt veled?
S: "fondorlatos, furfangos"
F: Menekülj, Szméagol, amíg nem késő...
S: "figyelj a fejleményekre, fogadd meg fontos figyelmeztetéseimet..."

Eközben Rohanban, miután Legolas elmesélte a történetüket

É: És ezt higgyem is el?
Gi: Jobb lenne

(megpróbál feltűnés nélkül felkészülni, hogy kitérjen a nyílvesszők elől...)

A : Nem hiszel egy Király szavának?
L: (halkan) Én nem...
É: Mit nekem egy király...
A: Az nekem is mit. De egy Király?! Én Király vagyok!
É: És mi a különbség? Úgyis meghaaalsz!!!!!!!
Gi: Nem klehetne tárgy...
É: VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!!!!!!!!!!!!!
L: Mintha csak Haldírt hallanám...
Gi: Akkor készüljünk...

Eközben Fangorn szélén

P: Nála van! Hidd el!
T: Nem! Nála van! Komolyan!
P: Neeee! Ne folytasd! Kééééérleeeee...
(de szava hörgésbe fúl)
U: (ördögi vigyorral) És a törpék siratták Hófehérkét, aki bájos volt, mint a ...

(ekkor Trufa felébred. Mellette Pippin alszik, Uglúk, a többi orkokkal együtt barátságos máglya képében az erdő szélén, ők meg kissé beljebb. Mellékesen rálépett egy fa)

T: Hé! Szállj le rólam!
P: Ez az, szállj le róla!
Szilszakáll: Bocsánat! Nem láttalak titeket, bahátaim...
P: Mi?
Sz: Pahdon, nem beszéltek közös nyelvet?
P: De mi beszélünk... De a te R-eid...
Sz: Ja, néha elfelejtem, hogy haccsolok...

Holtláp:

S: Fhmmmm!!!!
F: Nem Samu! Nem veszem le!
S: Fhmmmhvvvmmm!!!!
F: Nem, Samu! A múlkor is, amikor levettem, rögtön egy F jött ki a szádon!
G: Úgyám, Drágaszágom, Cúna köpködősz hobbit!

(mennek, mennek, elöl Gollam, mögötte Frodó, leghátul Samu... Gollam néha lemarad... aztán...)

S: Fhhhhhmmmmssssvvvv!!!! Gmmvvvvllmmmm!!! SShhhhmmmmvvvgggg!!!
F: Haggyál már Samu...
S: Hggmmmmmvvvhhhhhmmmmm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
F: Nem igaz, maradj már csöndben, mert (megfordul) ... GOLLAM!
G: Igen, naccágosz hobbit?
F: Mit tettél???
G: Cúna, köpködősz hobbit!!!
F: Emlékezz, mire esküdtél!!!
G: Arra eszküdtem , hogy téged, mint Gazdát kövesszelek... feleszlegről nem volt szó...
F: Gollam! Nem érted? Nála van az összes kaja!!!

Fangorn szélén

Gi: Hmmm...
L: Sötét van...
Gi: Nagyszerű megállapítás... És milyen helytálló...
A: Hol lehetnek Trufáék?
Gi: Én csak aludni akarok...
L: Aragorn! Nadno ennath!
A: Mivan?
L: Valaki jön!
A: Jaaaa... Honnan?
L: A Fehér Mágus közeleg!
A: Szarumán! Ne hagyjuk hogy megbűvöljön... Legalábbis ne nagyon...

(Feltűnik egy fehérbe öltözött szakállas alak, beáll a nap elé, majd rájuk szól)

- Mit keres egy törp, egy tünde meg egy... hát... kósza Fangornban?
Gi: Közöd?
L: Lelőleeek!
Alak: Megbánnád...
A: Mutasd magad! Ki vagy!
Gi: Én csak aludni akarok...
Gandalf: Hát azt nem fogsz!!!
L: Gandalf!
A: Gandalf, mesterem!
Gi: Mosattál?
Ga: Megváltoztam! Teljesen! Gyertek, megkeressük, Trufáékat!
A: De... este van...
Gi: Fáradtak vagyunk...
L: Van tükröd?

(elindulnak. Gandalf megáll egy vízmosás szélén)

Gi: Vigyázz, a múltkor is...
Ga: Itt nincs szakadéééééééé...
A: k...
L: De vízmosás van...
A: Eső lehetett nemrég...

(Gandalf kijön, kissé sárosan, de arcán még mindig fölény és hiúság... aztán visszacsúszik...
felbukkan, immár nagyon sárosan, és négykézláb de arca változatlan)

Gi: Csak szólok, a vízfesték azért vízfesték, mert oldja a víz...

Fangorn mélyén:

Sz: Előbb egy entházamba megyünk, hogy aztán majd kipihenten menjünk ent-tanácsba…
P: Entház?
T: Van benne entétel?
Sz: Hummm-hummm, inkább eléneklek nektek valamit, hogy ne unatkozzatok:

Élt egyszeh egy entlegény
Nem volt éppen túl szegény
Volt sok fája és ehdeje
Nem tudta mit kezdjen vele

Jött egy entlány, de bizony
Nőnemű ent is vagyon!
Látta, van itt ehdő, és fa
És az entfiúnak széles válla

Entlány:
„Látom van ehdőd és hegyed
Esetleg… agglegény kegyed?
Hendezhetnénk ehdőt-behket
Csinálhatnánk egy szép kehtet”

Entlegény
„Van sok fám, s egyebem
S azt is látom kegyeden
Hogy még hajadon
Váhj, egy sas ül a hajadon!”

S ezzel összetegeződtek,
S nemsoká megházasődtek
Lett sok enting, entnadhág
Sok entgyehekek hordták

Entfiú:
„Ez olyan szép, ehdő, oly vad
Ne hendezd kéhlek, csak hagyd!
Hadd legyen itt szépen vadon
Sütkéhezzünk inkább a napon!”

Entlány:
„ Nem lehet, nem szehetem
a befejezetlen kehteket
Hadd hendezzem el szép sohba
Utána fühdünk a folyóba!”

Entfiú:
”Kéhlek mégis hagyd meg nekem
Ne tolj ki ennyihe velem
Ez az ehdő szép ahogy van
Hossz lenne ha fák állnának sohban”

Entlány:
„Hát így? Ennyihe szehetsz?
Pedig inkább hálás lehetsz
Itt hagylak, megyek máshova
Bahnaföldön lesz lábam nyoma”

Entfiú:
Bahnaföldön bahna népek
Bahna az is ahogy élnek
Ne menj, kéhlek, ne menj oda
Félek nem látlak többé soha!”

És szomohú de igaz
A Bahnaföldön máh nem nő gaz
És az entasszonyok mind elmentek
Minket meg jól itthagytek

Fangohn itt mahadt, egyedül
Entingek éneke máh nem zendül
Nem hangos az ehdő hanem
Csönd ül mind távoli hegyeken…

(Közben lassan eljutnak a Csörgecsarnokba, Szilszakáll leteszi Trufát és Pippint akiket a második sor után elnyomott az álom, és elindul az erdőt járni és felhúzni a vekkerbokrokat hogy a társai ne késsenek el a tanácsból. Eközben Trufa és Pippin találnak egy hatalmas tálat, tele furcsa folyadékkal)

P: Szerinted mi ez?
T: Talán… limonádé?
P: Sajnos cseppet sem emlékeztet répára…

Vasudvard:

Szauron: HOGY HALADSZ?
Szarumán: Működik a sorozatgyártás! Működik! Működik!
Szau: ÖRÜLÖK HOGY ÖRÜLSZ, DE NEM TUDNÁL SIETNI?
Szarumán: Minden kész lesz haátridőre!
O: Na persze, bezzeg a muscátliccal nem foglalcozic senci… Jellemző…
Sz: A növények nem az én szakterületem…
O: Miért nem? Olyan aranyosac…
Sz: Mert elvielg Pallando kapta őket, de ő meg elment azzal a felkiáltással hogy nem passzolnak a ruhájához…
O: Buta mágusoc… Perszepersze (észrevéve Szarumán villogó szemét) A mester civétel!

Megint Fangorn

Sz: Csak nem ittatok az entvízből?
P: Nem is volt víz íze…
T: De nem ám!
Sz: Na mindegy, de többet ne igyatok, meht még lombotok nő…
P: Levelek?
T: Tökjó!
P: Nagyon bírná a közönség koncerteken…
T: Te, Szilszakáll, esetleg nem választhatnánk meg milyen levelek nőjenek rajtunk?

(Szilszakáll felkapja őket és elindul Fangorn mélye felé. Megállnak egy tisztáson amelynek a közepén egy szikla áll, rajta felirat: Az Ent Tanács. Belépni nem-entek számára tilos! A tanácstagokat megzavarni vagy elfogyasztani szigorúan tilos! )

Sz: Itt lesz az ent-tanács...
T: Hol?
P: Ez az, hol?
Sz: Hát itt... mindjáht jönnek az entek...
P: Mi az az ent tanács?
Sz: Épp most mondtam…
P: De…

(kicsit később, mikor már elég sok ent megjelent)

Sz: Entek! megtámadjuk Vasudvahdot?
Entek: Igen!
Sz: Akkoh menjünk!
P: Ennyi volt?
T: Ha otthon is így mennének a dolgok, már harmadszor válnék...
P: Trufa... (kissé idegbeteg fejjel) ugye tudod, hogy szörnyen jók a vicceid?
T: Tudom hát! Azért mondom őket!

Sz: Gyehtek, menjünk...
P: Hova?
Sz: Mint tudjátok, mi vagyunk a Fák Pásztohai... össze kell tehelnünk az ehdőt... és ehhez tehelőkutyák kellenek...
T: Terelőkutyák??? Mifélék?
SZ: Szöhnyen félelmetesek! És iszonyatosak! Készüljetek fel...

( Egy ligetbe mennek, melynek a közepén tisztás, mindenféle figyelmeztető táblákkal, amelyen piktogramok jelzik igen szemléletes módon, milyen sors vár a belépőre. Például ezüst-fekete gondori mezben beültetik a rohani szurkolók közé a lovasíjászat-bajnokságon)

P: Ezek azok? (mutat egy csomó bokorra)
Sz: Ez csak a kehítés...
T: hmmm...
Sz: Ezek azok!!!!
T: Na neeee!!!
P: Ez rosszabb, mint Trufa viccei!
Sz: Ugye félelmetesek?
T: Ezek a csivavák??? Félelmetesek???
Sz: Ne nevessetek! Csak néhányan mehünk bemenni közéjük... iszonyatosan vadak, de a pahancsha hallgatnak... buháhum...

Holtláp

F: Gollam! Azonnal húzd ki!!!
G: Áááá... már egy kisz mulatszágom sze lehet?
F: Vagy kihúzod, vagy tünde kenyeret kell enned!
G: Húzom, húzom!!!

(eközeben Samu eltűnt, már buborékok se jönnek... Gollam bemutat egy triplaszaltót és eltűnik a mocsárban... aztán felbukkan, maga után húzva Samut, úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé kelljen fognia...)

F: Hát, Szméagol, nem vagy egy Amroth-watch-os...
G: Mijaza Amrosz-watch?
F: Egy gondori sorozat a palantírműsorban…
G: Cúna hobbit, cúna Gazda... drágaszágom... (végigvonaglik az arca) izé... Drágaszágom...
S: Bfvgy...
F: Na, jó Samu, ha megígéred, hogy megkímélsz az F eidtől, levesszük a kendőt...
S: Bfvgy...
G: Nem túlszágoszan kommunikativ...
F: Milyen???

Rohan

Ga: (feltűnés nélkül hibajavítóval festegetve a botját) : Döntöttem!
L: Miről?
Ga: Nem Trufáék után megyünk! Meduseldbe megyünk, mert érzem, ott több feladat vár ránk!
Gi: És kevesebb szakadék...
A: Ne kezdj a mesteremmel!
Gi: Már mért ne?
Ga : Glóin fia Gimli! Ne kezdj a nálad erősebbel! Nem tudod, miféle erőknek parancsolok én!
Gi: Az a baj, kedves főmágus, hogy te sem...
A: Szidni merészeled a mesteremet???
Gi: nem szidom... ááááá...
L: (visszafogottan nevet) Ugyan már, gyerekek... menjünk már valamerre...
Ga: Én őrzöm Anor lángját! A Titkos Tűz szolgája vagyok...
Gi: Hát kétségkívül nagyon titkos lehet az a tűz...
A: Most elkeplak te mélynövésű kertitörpe!
Gi: Kahazam umara arkad!
L: (potyognak a könnyei a nevetéstől): Ezt már Haldírnak is mondtad... és ha tudnád, hogy tündéül mit jelent...
A: (súgva) De Legolas, hát nem is jelent semmit…
L: De ezt Gimli nem tudja…

Fangorn

Sz: Álljatok háthébb! Kiengedjük a kutyákat...
T: De Szilszakáll... komolyan mondod, hogy...

(kiengedik a kutyákat, mire hatalmas dübörgés és porfelhő keletkezik...
aztán a két hobbit ott áll egy hatalmas, gödrökkel tarkított pusztaság közepén...)

P: Ez hihetetlen..
T: Te, ezentúl csivavákat fogok tenyészteni... és ha lesz elég, arrébbterelem velük az Öregerdőt...
P: Képzelem...

Holtláp:

S: Uram... köszönöm, hogy levetted ezt a kendőt...
F: Szívesen, Samu... már igazán megtanulhatnál úszni...
G: Hogy isz hívják a Gazdát?
S: F... Gollam, te szemét sziszegő.... izé!
F: Hogy mondtad, Samu...?

(Samu szemei kimerednek, két kezét a szájára tapasztja...)

G: Noszhát, milyen betűt isz nem szabad kimondania a cúna hobbitnak?
F: Gollam, ha még egyszer elmosolyodsz, én elájulok...
G: Gazda nem szereti, ha nekünk jókedvünk van? Inkább szereti ha cúna köpködősz hobbit...

(Samu artikulálatlan csatakiáltással veti rá magát Gollamra, akin ekkor meglátszik, hogy nem hiába volt bezárva Mordor egyik titkos nindzsaerődjébe, egyetlen kézmozdulattal csomót köt Samu összes hajszálára)

S: Frodó úr! Tetszik látni...
F: SAMU! Megmondtam, ne mondd ki többször azt a betűt, hogy F!
S: Dehát...
G: Jobb lesz ha visszatesszük azt a szép kisz kendőt az arcockádra...
S: Nem! Neeeeeee....

(ám Samu utolsó szavait elnyeli a sötét kendő)

Rohanban

Ga: Ez az én lovam, Keselyüstök!
L: És melyik az eleje?
Gi: Én ugyan fel nem ülök semmiféle mozgó izére!
A: Gyönyörű ló... de tényleg, melyik a feje?
Ga (kihúzza magát): Két feje van!
L: Jaaa... és akkor hol a farka?
Ga: Legolas! Keselyüstök kanca, nem mén!
Gi: Ezt nem hiszem el... hihihihihihihihihi... Gandalf... tényleg megváltoztál...
A: Hagyd a mesteremet!
L: Na, asszem elmegyek keresek valami lószerűbbet...

Holtláp

F: Mikor érünk végre ki innen?
G: Nemszokára, nemszokára...
S: Fhmmmmmmm!!!!!!!!!
F: Samu! Csöndbe legyél! Különben sosem veszem le a kendőt...
G: Ész ha leveszi magának, Drágaszágom?
F: Nem veszi... Nálam a kulcs...
G: Kulc? A kendőhöz??? Miféle eszement találmány ez?

(Samu olyan sötét pillantást vet Gollamra, hogy alig látszik tőle az arca)

F: Csavardi Tata találta föl a zárható kendőt, közvetlenül a merülőforraló után...
G: Akárcak Szméagol nagymamája, gollam...
F: Mért, ki volt a nagymamád?
G: Feltaláló... annyira feltalált, hogy egyszer le szem tudott már jönni...
S: Ghmmmmfff!!!! Hmmmmmvvvvvrrrr!!!!

Rohan

L: Nos, hoztam két jobb hátast... Gandalf hol van?
Gi:(háttal van neki) Felült a kétfejű lovára... most ide-oda szaladgál, mert a két fej még nem egyezett meg az irányban...
A: Két jobb hátast???
Gi:(megfordul) Ez a két kutya neked jobb hátas?
L: Elmondom az okokat:
A: Na, halljuk...
L: Ne nevess közbe! Első: Egy fejük van!
Gi: Kétségtelen...
L: Alacsonyak, még egy mélynövésű illető is fel tudjon ülni rá...
A: Hihihihi.... bocsánat....
Gi: Hmmm... (lazán hátbaböki Aragornt, mire az lebucskázik a dombról és eltűnik a fűben...)
L: És mivel az orkok farkason lovag... héééééé!!!! nemenjetek el!!!

(A kutyák az "ork" és a "farkas" szavak hallatán nyüszíteni kezdenek és elrohannak...)

A: Na látod, ezért jobb az a ló... mivel csak az egyik feje látja az ellensget, a másik nem akar menni...
L: csakhogy megjöttél, Gandalf...
Ga: talán valami probléma van?

(úgy tudta megállítani a lovat, hogy a botját a földbeszúrta, s így akörül kering, oda-vissza...)

Gi: Két gyáva kutyát hozott...
A: Bezzeg ez a ló, mester...
Gi: ...az ork és fa...
Ga: KI ne mondd! KI NE MONDD!!!!
L: Talán a te lovad is...
Ga: Keselyüstök bátor ló...
L: És a másik?
Ga: Másik? Milyen másik?
L: Hát a másik fele... Gandalf, ha továbbra is így keringsz akörül a bot körül, el fogok szédülni...
A: Valami bajod van a mesterem egyedi, s éppe ezért erede... izéé... e-r-e-d-e-t-i igen, megvan eredeti közlekedésmódjával?

(Aragorn vadul, és lehetőleg feltűnés nélkül lapozgatja a "Bölcsesség és tudás könyve, avagy hogyan látsszunk bölcsebbeknek másoknál" egy igen viharvert és némileg szakadozott példányát)

Gi: Nem szeretem a gyor... san.... for... gó... jaaaj...

(lefekszik a földre, és zöld fejjel meg üveges szemekkel bámul az égre. Motyogásából a "Nem mozog a föld hanem áll,/ ha mást mondasz elér a halál/ fejbeverlek a fejszével rendesen/ ha mozgó földet akarsz állj a fejeden" szövegű törp harci dalt lehet kihallani)

L: Látod, szegény kis törpicsek rendesen kifeküdt... megállhatnál végre...
Ga: izé... hogyha...
Gi: Törpicsek???? na ezért... Jaj, Gandalf... így nem tudom leütni ezt a pökhendi tündét... pedig csak azért áll még mindig mert az új lórieni íja elég erős, hogy megtartsa...
L: Áruló!!!! Inkább elmegyek lovakért...
A: Ezt már mondtad, de ítt csak a Mesternek lehet lova...
L: Meg aki elég ügyes, annak...
A: neked az eéőbb is csak két félénk kutyát sikerült beszerezned akik, arra, hogy farkas, elsza...
Ga: Neeeeee!!!!! Te eszement!!!!

(és ellenkező irányba vágtat mint amerre megy...)

Holtláp:
G: Ész! Itt a Holtláp vége!
F: Végre....
S: Hmmmmffff....
G: Azok ott Mordor hegyei
F: Akkor gyerünk oda...
S: Fhmmmm! Hummmvvvv! Knnnnnmmmm!!!!
F: Mi van, Samu? Kéne valami?
G: Köpködősz hobbitocka? Levegyük a kendőt?
S: Khhhmmmmm!!!! VVVfffmmmmffm!!!!
F: nem!
S: MMMMffffsss!
G: nem! A Gazda őrzi a kulcot....úgyám, Drágaszágom...
F: Bizony, és ha még sokat nyöszörögsz, akkor véletlenül el fogom veszíteni...

(Mélyen Samu szemébe néz... alig tud kimászni.... Samu látja, hogy a Gyűrű elkezdte megrontani a gazdáját... önkéntelenül a Gyűrűvers ritmusára lép, körmével tengwákat karcolt a kardhüvelyére)

S: Hmmmmfff...
F: na azért... Gyere Gollam,.... meg te is, te másik...

Vasudvard felé:

(Táboroznak)

T: Jaj, ez a mai nap...
P: Iszonyatos...
T: Ha minden napom ilyen lenne...
(nem tudja befejezni, mert Pippin eltorzult arccal telerakja lembassal a száját)
P: Meg ne merj szólalni... meg ne merj....
Sz: Mi van, kis hobbitocskák? Pihengetünk, pihengetünk?
P: Igen...
Sz: Hát pihenjetek nyugodtan, éjfél előtt nem megyünk tovább...
(arrábbmegy)
T: Figyelted? Kerüli az r betűs szavakat...
P: Még éjjel továbbmegyünk??? Milyen fából faragták ezeket?
T: Melyiket milyenből... de sajnos egy nyárfa sincs közöttük...
P: Na ja... a puhafákat otthonhagyták...

Mordor előtt a nagy-nagy sivatagban

G: Ez itt a Mordor előtti nagy-nagy szivatag...
F: Nem is olyan nagy... bár sivatagnak sivatag...
G: Szok kő, ész szehol halacka...
S: Mhhmmmmmm! Fvvvmmmm!!!
F: Akarsz valamit, te szőröslábú?
S: Hmmmvvvfff! Wwsssssammmmm!!!!
F: Csak nem azt akarod, hogy levegyük azt a kendőt?
S: dmmmm!!! Hmmmmmfffff!!!
G: A kendő isz cúna, de a hobbit arca kendő nélkül még cúnább!
S: Gmmmm!!!!!!!!!!!!! Mghhlszzzz!!!
F: Ide nézz, Samu!
(felemeli a kulcsot és úgy tesz, mintha eldobná... Samu kikerekedett szemmel bámulja...)
F:Á, csak vicceltem... de azért nem veszem le...

Rohanban

L: Visszatértem!
Gi: És, mit hoztál? Megint két kutyát?
L: Nem! Két lovat!
Ga: (a lovát kikötötte a botjához, fáradtan ül a füvön): És honnan kötötted el őket?
L: Nem kötöttem! Jöttek maguktól!
A: Biztos a Titkos Könyv egyik praktikáját alkalamzta
Gi: Miféle Titkos Könyv?
L: Biztos arra gondol amit mindig lapozgat ha gond van...
Gi: Jaaaa... Ugyan, Aragorn, Legolas nem is tud olvasni...
L: Miiiiiiiiiiiii???? Én? Folyékonyan olvasok öt nyelven oda-vissza
Gi: Igen? Bizonyítsd be!
L: ööööö... izé... ez most nem fontos, itt vannak a lovak... két szép nagy nekünk és egy csökkentett mód Gimlinek...
Gi: Én ugyan fel nem ülök erre a... erre a... erre...
A: Akkor? Elhagyod a Mestert?
Gi: Milyen mestert?
Ga: Glóin fia Gimli! Ne próbálgasd a türelmemet, és tedd le azt az ostort, rossz emlékeket ébreszt bennem...
Gi: Ez nem hangzott túl meggyőzően...
Ga: (arcán a "de jó, megint fenyegetőzhetek a hatalmas hatalmammal" kifejezés látszik) Glóin fia Gimli! Kihúzod a gyufát, és eltöröllek iszonytató hatalmammal!!!
A: Mester! Azt hittem öngyújtód van...

Ga: na, üljetek fel a lovakra és kövessetek!
Gi: Ezekre?
L: Miért, nem tetszik?
Gi: Nem...
L: De miért?
A: mert csak a mesternek van jó lova...
Gi: Egy fenét... Ez azért nem tetszik, mert foltos ez meg azért mert egyszínű...
L: És a kicsike amit direkt neked hoztam?
Gi: Ööööö... túl....
L: Túl kicsi?
Gi: nem... csak éppen... túl sok lába van...
A: de hát négy van neki...
Gi: Akkor túl kevés...

(Gimlit felrakják a lóra és Meduseldbe lovagolnak)

Háma: Állj!
Ga: Én Gandalf vagyok, nem látod?
H: de látom... csak reménykedtem...
Ga: Engedj be...
H: És azok ottan kicsodák?
A: Én Király vagyok!
L: Én tünde!
Gi: Én meg tengeribeteg...
H: na jó, ma jó napom van... bemehettek... de a fegyvereket adjátok le a ruhatárban...

(odaérnek a ruhatárhoz.)

Őr: tegyétek le a fegyvereket...
Ga: Ööööö.... nekem ez a botom...
Ő: Tényleg? akkor mért lóg ki rakéta a végéből?
Ga: Ööööö.... véletlen...
A: Ez itt Andúril, a Nyugat Lángja, amint a rúnák is bizonyítják...
L: Két hete még Boromir kardja volt...
Gi: Hé, Aragorn... a Nyugat az egy t, és a lángja sem ly... furcsa egy rúnák...
Ga: Hagyjátok a tanítványomat...
Ő: A te tanítványod? Őszinte részvétem...
L: Ez itten az íjam...
Gi: Ez meg a fejszém... ha baja esik, kölcsön veszem a tiedet, mint Tharinét Völgyzugolyban...

(bemennek, odabent sötét van, halk sziszegés hallatszik...)

Kígyónyelv: Áhhh.... Gandalf, a Szürke...
Ga: Áhhh... Kígyó, a nyelv...
Théoden: Gandalf? Mit akarsz itt?
A: Ismeritek egymást?
K: Hiába hoztál erősítést, több kölcsönt nem kapsz...
Ga: Nem kell kölcsön... megváltoztam...
Th: Csak nem visszaadod?
L: Annyit azért nem változott...
A: Mit akartok a mestertől???? Hagyjátok, vagy velem gyűlik meg a bajotok...
k: Mért, te ki vagy?
A: Én Király vagyok!
Th: Király? Ebben a teremben csak egyvalaki nevezheti magát királynak, és az én vagyok!
A: Én Király vagyok!
Th: Nem!
A: De!
Th: Nem! Teeeeeeeee...
A: Vén trotty!
Th: Büdös kósza!
Gi: Hiába, no, az uralkodók azok uralkodók... mindegyik egy egyéniség... csak az a baj, hogy mindegyik ugyanolyan egyéniség...

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security