A valinori kaland

A valinori kaland - 1. rész

A VALINORI KALAND - 1. rész

ÜDVÖZÖLJÜK VALINORBAN!
KÉSZÍTSE ELŐ ÚTLEVELÉT ÉS OLTÁSI KÖNYVÉT!
BIZTONSÁGI OKOKBÓL MUNKATÁRSAINK SZÚRÓPRÓBA-SZERŰEN ÁTVIZSGÁLJÁK AZ UTASOK CSOMAGJÁT.
KÉRJÜK SZÍVES EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT.

Felhívjuk az utazóközönség figyelmét, hogy a valinori jogszabályok tiltják az alábbi cikkek kivitelét és behozatalát:
- Fegyverek és varázslóbotok
- Hatalomgyűrűk
- Palantírok
- Drogok és hallucinogén szerek
- Mathomok
- Növényi magvak, hajtások és csemeték
- Ékszerek
kivéve a kizárólag személyes díszítésre szolgáló tárgyakat, melyekről közjegyző által hitelesített szakvélemény tanúsítja, hogy mentesek minden mágikus tulajdonságtól
- Navigációs eszközök, térdinamikai mérőműszerek
- az Egyenes Út rekonstruálására alkalmas mérő-, adatrögzítő és egyéb eszközök

Az alábbi termékek csak a kirótt vám megfizetése után,
és akkor is csak korlátozott mennyiségben hozhatók be:
> Lembas - fejenként maximum négy font
> Borok - fejenként maximum két pint
> Sörök és sör-jellegű italok - fejenként maximum öt pint
> Égetett szeszes italok, kivéve ork-pálinka - fejenként fél pint
> Pipafű [/list]- fejenként négy uncia

Círdan csak végigmérte a jól ismert táblákat, ahogy behajóztak Valimar kikötőjébe. Gandalf ellenben a szokottnál is mogorvább lett, és a Glamdringot félig kihúzva a hüvelyéből megnézte, hogy nem fénylik-e a pengéje. Összevont szemöldökkel szívott bele a pipájába, és a füstből bosszúsan egy gyomorbajos orkot fújt.
- Hát itt is változnak az idők?
- Ugyan, semmiség. - nyugtatta Círdan. - Még nem láttad a külföldiek bejelentő lapját. Aki elsőre helyesen kitölti, azonnal megkapja az állampolgárságot.
- Csak úgy, mert kitöltött egy pergament?
- Nem úgy van az. Nem hallottál még róla? Állítólag maga Ilúvatar is kíváncsi lett rá, és megpróbálta kitölteni. Negyedikre sikerült is neki.
Gandalf megpróbálta összeráncolni a szemöldökét, de úgy találta, hogy valaki már megelőzte. Elgondolkodva szívta meg a pipáját. Társai a korlátnál támaszkodva fürkészték a partot - Gimli egy kötéldobon állva. A hátára vetett csatabárd lapját Legolas tükörnek használva fésülködött, Frodó meg a kontaktlencséjét cserélte kékről rózsaszínre. Jobb színben próbálta látni a világot. A nyakában vékony aranyláncon egy drágakő lógott, és halkan dúdolgatott: "Egy Türkiz mind fölött, Egy Türkiz egyetlen..."
- Hagyd már abba, mert a tengerbe hajítalak! - szólt rá Frodó. A többiek értetlenül néztek rá. Gandalf hümmögve szívott egy újabbat a pipájából, és ezúttal egy sztriptíz-táncosnőnek öltözött nazgúlt fújt. Egy darabig csodálkozva nézte, aztán elmosolyodott: - ez igen, jó kis anyag! Az öreg Tóbi érti a dolgát...
- Kit hajítasz a tengerbe, Frodó? - kérdezte Legolas, miközben egy rakoncátlan tincset igazgatott.
- Ezt a... Nem hallottad mit dudorászik?
- Ki?
- Én nem hallottam semmit. - szólt közbe Galadriel. - De azt látom rajtad, hogy súlyos teher nyomja a lelked.
- Samu mesélt valamit? - rémült meg Frodó. - Ne hidd el neki, semmi nem volt köztünk! Gollam és én... - sietve elhallgatott, és a láncot kezdte babrálni.
- Ha most felhúzol az ujjadra, mind eltűnnek. - ajánlkozott a kő.
- Identitászavaros idióta, idegbeteg, iszonyatos irigy, impotens ingaszomorító! Hogy húználak már fel, te tudatlan, tehetségtelen, taplóagyú, töpörödött, tudákos tahó? Nincs rajtad lyuk se! - morogta a hobbit egy szuszra. - Fogd már be, mert még rájönnek, hogy hallucinálok!
- Dehogy hallucinálsz - susogta a drágakő, és egy aprócska, rózsaszín múmak röppent ki belőle, áttetsző pillangószárnyaival sebesen verdesve Gandalf pipájára tele-pedett. Gandalf egy gyors mozdulattal az ujjai ketrecébe fogta, és jól megnézte.
- Nagyon tud a Tóbi... - dünnyögte. - Már én is látom Frodó látomásait! Sssss sss sssss sss ss s sss! - suttogta a markában tartott jelenésnek, és szélnek eresztette. A messzeségben egy sas észrevette a mozdulatot, és éktelen menekülésbe fogott. Gandalf megcsóválta a fejét, és szomorúan gondolt a pipafűre vonatkozó beviteli korlátozásra. Pipája füstjéből Elessar Telcontar király éppen félig beolvasztott lovasszobrának imbolygó alakja bontakozott ki. Frodó sürgősen visszatette a kék kontaktlencséjét, és a rózsaszínt egy óvatlan mozdulattal Gimli szakállába rejtette.
Nemsokára kikötöttek, és egy zöldruhás tünde lépett a fedélzetre.
- Jó napot kívánok, útleveleket és oltási igazolványokat kérem!
Círdan odasúgott neki valamit. A tünde arca elkomorult.
- Nincs útlevelük?
- Nincs. Diplomáciai mentességet élveznek.
- Tőlem ugyan nem! Nekem nem szólt senki. Hogy kaphattak akkor vízumot?
- Letelepedési engedélyük van, egyenesen Carphiol rendeletére.
- Kiknek?
- Mindegyiküknek. Ez itt Mithrandír, Galadriel és Celeborn Lothlórienből, ő pedig az Drogó fia Frodó, a Gyűrűhordozó a Megyéből, ez Zöldlombffy Legolas a Bakacsin-erdőből...
Legolas egy pillanatra abbahagyta a fésülködést, és üdvözlésképp bólintott. Aztán - változatosságként egy fényesre suvickolt csörlőre meredve - újra munkához látott a fésűvel.
- Én Celeborn vagyok! - jelentette ki méltóságteljesen Celeborn. - Celeborn én vagyok. Az a nevem, hogy Celeborn. Cele...
Galadriel nyugtatólag a férje karjára tette a kezét.
- Nem baj, kedvesem. Én, ha majd kicsi leszek, idehajózom, és megmaradok Galadrielnek! - súgta kedvesen. Celeborn zavartan pislogott, és elkezdett a zsebeiben kutatni. A gyógyszereit kereste, amelyeket be kellett vennie, hogy eszébe jusson, hova is tette őket.
A zöld ruhás tünde a szorosan Legolas mellett álldogáló törpre mutatott: - És ez a pázsitdísz?
Gimli arca szederjes-kék lett, és ordítani szeretett volna, de egy hang sem jött ki a torkán. A fehér viharkabát csuklyája alatt, amit a sisakjára húzott a tengeri permet ellen, egészen érdekesen hatott a kék ábrázata. Szerencsére a viharkabát eltakarta, hogy hátul pompon-szerű kis farkincája is nőtt hirtelen. - Ki nem állhatom, ha pázsitdísznek neveznek! - hörögte végül.
- A törpre gondolsz? Ő Glóin fia, Gimli, Legolas elválaszthatatlan barátja. - vette át a szót Gandalf. - Amióta a pelennori búcsúünnepség alatt beleestek egy kád enyvbe, nagyon ragaszkodnak egymáshoz.
- Az egész a szaga miatt volt. - magyarázkodott Legolas. - Azt hittük, hogy suhatagi kvarglibor.
- Itt törp nem léphet be! - jelentette ki határozottan a zöldruhás tünde.
Gandalf félköríves mozdulatot tett a kezével. - Most kivételt tesztek. Ez a törp beléphet Valinorba. - mormogta.
- Ez az ócska Jedi-trükk itt nem jön be, ez egy másik mese! - utasította rendre a tünde. - Ki vagy te, hogy ilyenekkel próbálkozol?
- A nevem Olórin, és történetesen van útlevelem. - mondta Gandalf. Azzal átnyújtott egy pergamentekercset. A tünde beleolvasott.
- Itt az áll, hogy Mithrandír.
- Pardon, rosszat vettem elő! - szabadkozott Gandalf, és elővett egy köteg pergament. A tünde kikapta a kezéből, és mindegyikre vetett egy pillantást.
- Tharkún, Olórin, Gandalf, Abraxasz, Incanus, Psammathos Psammaticus, Uri Geller... Hány útleveled van, te csaló? Le kell, hogy tartóztassalak okirathamisításért és hatóság megtévesztéséért! Őrmester, hozzám! - intett maga mögé. - Kísérjék be ezt az embert!
Egy szálas, ám nem túl értelmes kinézetű, sötétbőrű tünde lépett a fedélzetre, és végignézett a társaságon. - Na melyikük az a gyanúsítottnak látszó személy, akit be kell kísérni?
-Álljunk meg egy pillanatra! - lépett közbe Círdan. - Ezek a vendégeink, diplomáciai mentességet élveznek!
- Hát akkor igyekezzenek alaposan kiélvezni, mert mindjárt sittre vágom mindegyiket! - dörögte a marcona elf. Frodó meglazította hüvelyében a Fullánkot, és fenyegetően meredt a tünde térdére. A tünde észrevette a mozdulatot, és felemelte a kardját.
- Nem érted? - magyarázta Círdan. - Őket nem lehet lecsukni, mert maga Carphiol engedélyezte, hogy itt legyenek! Egyébként, ha csak egy ujjal is Frodóhoz nyúlsz, Samu megöl.
- Samu? - nézett körül bárgyún a marcona elf, aztán felderült a képe. - Veletek van Samupipőke is? Ő a kedvenc...
- Samupipőke, persze. - morgott az első tünde. - Meg a Hósörényke, mi?
- Te ismerted Hósörényt? - ámult el Gimli.
- Nem, de Széllábtól egyszer megpróbálta elvenni a napi babadagját. - felelt Galadriel a zavart elf helyett. - Látod azt a sebhelyet a homlokán?
- Azt akkor szerezte?
- Nem. - felelt most már a zöldruhás elf. - De akkor szöget ütött a fejembe, hogy miért hívják Széllábnak. De félre a nosztalgiával...
- Elkobozzam tőlük, főnök? - derült fel a marcona tünde képe.
- Őrmester, maga fogja be a száját, ha velem beszél! Szóval - fordult Cirdanhoz, - miféle engedélyük van? Mutassák!
- Szóbeli engedély, egyenesen Carphioltól. - felelte Círdan. - Elrond ügynök járta ki nekünk... Sajnos ő végül mégsem tudott velünk tartani…
- Ennek könnyen utánajárhatunk. - jelentette ki az első tünde, és egy aprócska kürtöt vett a szájához, amin rövid, csicsergésszerű dallamot fújt. Aztán a kürtöt a füléhez emelte, és feszülten várt. - A francba, itt nincs térerő! - jelentette ki, majd odábblépett a hajókorláthoz, és kissé kihajolva újra eljátszotta a dallamot. A vízből egy delfin dugta ki a fejét, majd bosszúsan megcsóválta, és alámerült. - Ezek a mobilosok állan-dóan zavarják a frekvenciámat!
A tünde megint feszülten figyelt, és várt. Legolas arcán is figyelemre utaló kifejezés jelent meg, álla lejjebb ereszkedett, tekintete még messzebbre révedt, és egészen üvegessé vált — még a fésű is megállt a kezében. A távolból válasz érkezett. Legolas fordította:
- Ön Carphiol hangpostáját hívta...
- A fenébe... - kanyarította el magát a zöldruhás tünde, ám ekkor egy újabb tünde érkezett lóhalálában.
- Halzsír fia Radír! Üzenet az úrtól! - lihegte, és a korlátra támaszkodott. - A... azt üzenik... - Nem tudta folytatni, mert nem kapott levegőt. - Az... izé... üzenet... huh, de kifulladtam... szóval...
- Szóval? Mit üzent nemes urunk?
- Az üzenet... Azt mondta... most mindjárt... mindjárt mondom... huhh... szóval... adjatok egy kis vizet!
A legénység három tagja is odaugrott. Az egyiküknél egy vizeskorsó volt, a másik kettőnél viszont gyanús fény a szemekben, mentőöv a kezekben. A hírnök mohón ivott, majd kicsit kevésbé fújtatva folytatta:
-Urunk azt üzeni... lelkemre kötötte, hogy pontosan adjam át... Mintha bármikor előfordult volna, hogy valamit nem adtam át pontosa... Azt mondta, hogy... mondta, hogy nagyon fontos, és már várjátok... Szóval... elfelejtettem!
A társaság döbbenten nézett össze, kivéve Frodót, akinek ehhez fel kellett volna ugrania.
- Várjatok... mindjárt visszajövök! Addig ne csináljatok semmit! - mondta a hírnök, és elfutott.

<folyt. köv.>

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security