- Ehm... - nyögte Frodó. - Akkor most bajban vagyok?
- Azt majd Carphiol eldönti. Egyelőre le vagy tartóztatva. Őrmester! ... Inkább mégse, vigyázz, pihenj! Azt hiszem, jobb lesz, ha magam mellett tartalak, és én viszlek Carphiol elé. Nem tudom, hol lehet már az a hírnök.
- Teljesen összegubancolódott a hajam! - zsörtölődött Legolas. - De legalább a fésűm megvan. Még szerencse, hogy épp Gollam elé esett, és elkapta. Piszok éles fogai vannak.
- A fésűnek? - értetlenkedett Celeborn.
- Gollamnak. - csitította Galadriel, majd Legolasra nézett: - Hiszen te megsebesültél!
Legolas jobb karján a zekéje alól vékony csíkban csurgott a vér. Galadriel feltűrte a kabát ujját. Legolas karján csúf harapásnyomok éktelenkedtek, némelyikük vérzett is.
- Mit gondolsz, megmarad a nyoma? - aggódott Legolas.
- Pár száz év alatt elmúlik. Nem vészesebb egy szúnyogcsípésnél. - nyugtatta Galadriel. - Le kellene fertőtleníteni és bekötözni, az olyan férfias látvány. Kellene egy kis alcoholas. De nem hiszem, hogy itt találunk.
Círdan alig láthatóan intett a szemével, és az egyik matróz villámgyors mozdulattal megbökte egy csáklyával az egyik mentőövet. Történetesen éppen azt, amit Radír kedvéért Círdan felnyitott – igaz, nem a fehérre festett részen, hanem a vörösön, amire tenyérnyi betűkkel ki volt írva, hogy „csempészáru helye – felnyitás előtt ellenőrizd, hogy tiszta legyen a levegő!” Levette a nyaka köré kanyarított sálat, a mentőövre szorította, aztán odanyújtotta Galadrielnek. Másik kezével hanyagul a mentőövnek támaszkodott, hogy a nyílást befogja, majd ráült, és dúdolni kezdett.
-
Ëarendil a tengerész
Hajóját nem éri vész
Fin... kurjongat nagyokat,
Szeli a habokat
Ëarendil a tengerész...
- Hé, maga, abbahagyná már ezt a kornyikálást? - reccsent rá Halzsír fia Radír, aki eddig a partot fürkészte, miközben a szeme sarkából Frodót leste, így nem vett észre semmit abból, amit a tündék ténykedtek.
- Ez nagyon büdös. - panaszkodott Legolas. - Le fog jönni?
- Persze, hogy le. Csak egy kicsit átható, de ártalmatlan gyümölcspárlat.
- Morgulszömörcére emlékeztet. - állapította meg Frodó. - Amit a Holt-lápon láttam. Annak volt ilyen szaga.
- Hát... annál azért jobb. - mondta a matróz. - Sima, egyszerű kis feketeü... őőő... feketebors!
- Az nem is gyümölcs!
- De az adja az illatát!
- De az nem is terem Középföldén!
- De én tengerész vagyok, nem csak Középföldén járok ám! Beutaztam már hét óceánt, és több mint egy tucat hipermarketben jártam!
- G'lurk -szagot érzek - szimatolt a levegőbe Radír. - Ha nem láttam volna a saját szememmel, hogy a mentőöv nem preparált, azt hinném, hogy azokból jön!
- Szerintem Gollam szagát érzed. - próbálkozott Gandalf tettetett nyugalommal. - Amilyen kicsi, olyan büdös, és rendszeresen g'lurkozik.
- Tényleg, az lehet. - nyugodott meg Radír. Círdan hálás pillantást vetett rá, az öreg varázsló meg apró fejcsóválással intett: ez volt az utolsó eset!
Galadriel gondosan bekötözte Legolas sebeit. Valóban nagyon férfias lett volna az összkép, ha történetesen nem egy banánzöld kendőt használ ehhez, amit rózsaszín szívecskék díszítenek. A gondosan megkötött, ciklámen színű masni már nem sokat rontott a dolgon. Azért Legolas elégedetten szemlélte a látványt.
- Szebb vagyok így, ugye? Mindig szerettem volna egy ilyen masnit! Gimli, neked is jól mutatna egy a szakálladban!
- Csengőt nem akarsz rá? Akkor te lehetnél a vezérkos. Vagy inkább vezérürü, attól tartok...
- Annak mit kell csinálnia?
- Nem tudom, most néztem ki a Tájnyelvi kifejezések nagyszótárából.
Radír fintorogva szemlélte meg a színpompás kötést. A szívecskék már sok voltak kényes valinori ízlésének. Jobban tetszett volna, ha égszínkék pillangók adják a mintát. Különös bizsergést érzett az oldala környékén. Először azt hitte, hogy valaki próbálkozik, de csak az aprócska kürtje vibrált és rezgett.
- Halló? - fújt bele.
- Jó napot kívánok, Dúsbabú Phingol leánya, Lazouliël vagyok, a Alqualondë Traveltől. Megengedi, hogy egy pár kérdést feltegyek az utazási szokásaival kapcsolatban?
- Nem szoktam utazni, még sohasem mozdultam ki Valimarból!
- Esetleg ha...
- Nézze kisasszony, én most éppen dolgozom, nagyon fontos munkám van, és egy sürgős hívást várok. Megtenné, hogy nem rabolja az időmet?
- Később hívhatom, esetleg?
- Hány éves?
- Én? ... 2471.
- Legszebb kor, boldog ifjúság! Oké, fél tízre várom a Zöld Garnéla Bárban!
- De...
Radír nem várta meg, amíg a nő befejezi, hanem eltette a kürtöt.
- Ez most mi volt??? - kérdezte Legolas meglepetten.
- Újabban így jönnek össze a legjobb randik. - vigyorgott Radír. - Ezek a telekürt-marketinges csajok teljesítményben dolgoznak, és nagyon sok mindenre kaphatók, mivel mi nem vagyunk túl utazós nép. A végén kicsit kellemetlen, meg kell ígérni nekik, hogy elmész egy termékbemutatóra, ahol két hét ingyenes ered múini üdülést lehet nyerni, de az nem kell a törpnek se. Dög unalom, és mindenáron a nyakadba akarnak sózni valami egy hétre szóló üdülési jogot valami minas morguli apartmanba, vagy valami hasonló... Pedig már azt reméltem, hogy Carphiol titkársága hív.
- Celeborn vagyok, és egy Celeborn sohasem adja meg magát!
Celeborn még mindig a kötelekkel küzdött. Gandalf megelégelte a dolgot, és pattintott egyet az ujjával. A kötelek fejvesztve menekülő kígyókká változtak, és sorra be-csusszantak a tengerbe. Baromira elegük volt már az öreg tünde kegyetlenkedéseiből. Radír érdeklődve figyelte a mutatványt. Gandalf kihasználta az elf figyelmét, és megszólította:
- Azt hiszem, magyarázattal tartozom az útlevelekkel kapcsolatban.
- Nem hinném. Elég egyértelmű a helyzet.
Gandalf újabb pergament vett elő, amelyen díszes aranyozott címer volt, a Két Fa alakjával.
- A dolog természetéből adódóan eddig nem akartam mondani, legalábbis nem a többiek jelenlétében. Carphiol megbízását teljesítem. Az igazi nevem Bond. Ferro Bond.
- Mi itt ez az IEC I. Pos. High Bias Low Noise A-R. Mech. a név mellett? – böngészte a pergament Radír.
- A tudományos fokozataim. Igazság szerint istár vagyok, de nem szeretek büszkélkedni vele, az olyan felvágós. Carphiol azonban ragaszkodott hozzá, hogy legalább ennyit tüntessünk fel a megbízólevélen.
- És ezt most miért kellene elhinnem? A szürkerévi feketepiacon egy kis kosár sárgarigótojásért lehet ilyen pergameneket kapni.
- Ilyet nem. - felelte Gandalf. - Nézd csak meg az aláírást!
- Nincs is rajta aláírás - fürkészte Radír a pergament. - Sehol egy árva aláírás rajta.
- Pedig van, csak láthatatlan tintával írták. Ismered Carphiol hitelesítő módszerét?
- Gondolod? Persze, hogy ismerem. De most honnan szedjek szentjánosbogarakat?
Gandalf elkérte Frodótól azt az üvegcsét, amit Galadrieltől kapott Lórienben.
- A csillagfény, és a Fák fénye is megteszi. - nyújtotta át. Radír odatartotta a pergamen aljához, és a derengő fény alatt kunkorodó vonalak rajzolódtak ki. Ugyanaz a címer vált láthatóvá, ami aranyozva is ott díszelgett, mellette pedig cirkalmas betűkkel Carphiol aláírása.
- Tessék. - mondta Gandalf. - És látod? Ott a mithrilszál is a pergamenben, de ha jól megnézed, a mikroírásos alnyomatot is megláthatod, ha pedig átnézel rajta, akkor ez az ákombákom a túloldali párjával összeáll a Két Fa képévé. Ha végighúzod az ujjad a szövegen, érezheted, hogy domború, és ha megdörzsölöd egy papirusz-zsebkendővel, nyomot hagy rajta. Elhiszed már, hogy hiteles?
- És ez a világosabb folt itt, ez mi? - nézte a nap felé fordítva a pergament Radír. - Ez lenne a Titkosszolgálat zsírjele?
- Őőő... az nem az. Pippin leette, amikor Rohanból Gondorba vágtattunk.
- Nos, rendben van. Hiszek neked. Akkor már csak azt a fekete jószágot kell kézre kerítenünk, és a hírnököt kell megvárnunk. Őrmester, a tündéi figyeljék a hajó környékét és a partot is, ha ez a Gallion, vagy Széndadog, vagy mi felbukkanna, feltétlenül kapják el. Kíméljék meg az életét, de egyébként minden eszköz megengedett.
- A tésztaszűrő is?
- Miféle tésztaszűrő???
- Hát, ha minden eszköz...
- Őrmester! Maga csak azért nem lett troll ostobasági bajnok, mert túl hülyének találták az előzetes alkalmassági teszten??? Hogy a fenébe jutott eszébe a tésztaszűrő???
- Épp van egy nálam. - húzott elő az őrmester fapofával egy meglehetősen nagy méretű tésztaszűrőt a zsebéből.
- Mi a fenének hord magánál tésztaszűrőt, maga szellemileg halmozottan hátrányos helyzetű hülye hobgoblin?
- Jelentem, ezzel kiszűrhetjük a tengerből a gyanús elemeket.
- Miféle gyanús elemeket szűr maga ki a tengerből egy tésztaszűrővel???
- Hát azokat, amelyiknek a két fehér pontját megnyomva nem jelenik meg az oldalán a sárga csík...
- Őrmester! Ne hozzon ki a sodromból! Miről beszél egyáltalán?
- Az olyan gyanús elemekről, mint az ott, amelyik épp most mászik ki a rakpartra. - mutatott a távolba a marcona, ám rendíthetetlenül ostoba tünde. Valahol messzebb, ahova csak a tündék szeme láthatott el, Gollam épp kikapaszkodott a vízből. Leginkább a halvány füstcsíkról lehetett felismerni.
- Na jó, őrmester, fogja a csapatát, és kerítsék kézre azt az alakot! Elviheti a csónakomat! Lelépni!
Az őrmester tisztelegni próbált, de megtántorodott az erős ütéstől, ahogy a keze a halántékához csapódott.
- Hányszor mondtam már, hogy fel van mentve a tisztelgés alól?! Igyekezzen, fogják el azt a valamit, de iszonyatosan hirtelen ám, mert cram -ot kap csak vacsorára!
Az őrmester öles léptekkel elindult, megbotlott a palló szélében, és az arcán csúszva ért le a csónakba, amivel a hajóhoz érkeztek. Ahogy leért, olyan hangja volt, mint amikor egy üres hordót kongatnak valami nehéz fémtárggyal.
- Főnök, harangoznak! - kiáltott boldogan, és egy egyenruha-zöld zsebkendővel integetni kezdett. A csónak, egy tucat tünde rendfenntartóval és az őrmesterrel eltávolodott.
<fojt. köv?>
