A valinori kaland

A valinori kaland - 4. rész

- Végre magunk közt maradtunk! - sóhajtott fel Radír. - Ez a fekete izé mindig így füstöl?
- Eddig nem csinálta. - felelte Frodó. - Talán azóta szokott rá, hogy belezuhant a Végzet Katlanba.
- Sohasem láttam még semmit, ami a vízből kijövet is füstöt ereget. Remélem nem fertőző...
- Pedig nem lehet rossz. - szólt közbe Legolas, aki ismét legfontosabb tevékenységének, a fésülködésnek adta át magát. - Egy jól ápolt füstcsóva még jobban mutat, mint egy ilyen tündérszép frizuraköltemény, és sokkal messzebbről megcsodálhatják. És azt hiszem, hogy az ápolásával sincs annyi macera. Egy füstcsóva például nem tud annyira összekócolódni, és a kigubancolásával is sokkal hamarabb lehet végezni. És mosni is bőven elég naponta egyszer vagy kétszer.
- Mondja, fiatalúr, van valami, ami jobban foglalkoztatja, mint a haja?
- Esetleg a nyilazás koreográfiája. Nagyszerű dolog szépen előhúzni a vesszőt, elegánsan illeszteni a húrra, és pontosan célba találni... Mindig szerettem volna eljutni egy iaido -tanfolyamra, de tiszteletreméltó apám azt mondta, hogy Japán csak a mesékben létezik! Ja, és titkos vágyam... Huhh... Nagyom szeretnék egyszer fellépni a Szilmarilok: a musical -ben!
- Hát... a nagybátyám derengésrendező a túnai Elbereth Színházban, ha rendeződik ez a dolog, esetleg szólhatok neki. A Szilmarilok ugyan mostanában nem divat, inkább a Tündebarátok közt című sorozatra van igény. Meg az az idétlen Harriël Potterion árnyjáték megy, minden mennyiségben, tudja, a repkedő utcaseprőkkel. A múlt héten majdnem felgyújtották az amani Turambar Music Hall -t, mert elővételben elfogyott az összes jegy.
- Túrin Turambarról nevezték el a színházat? Ez furcsa… - jegyezte meg Galadriel. – Nem is tünde, és elég ellentmondásos személyiség volt…
- Hát igen, de mostanában divat elfogadni a másságot. Szegény igazán nem tehetett róla, hogy a húgát vette feleségül, és sorra megölte a barátait. De nem is róla nevezték el a színházat, hanem a legendáról, amit itt mutattak be először, vígjátékként feldolgozva. Az ősbemutatón Meilan dőlt a nevetéstől. Szerencsére annyian voltak, hogy megtámasztották a mellette ülők.
- Boldog hely ez, ahol a kultúra ekkora tömegeket vonz! - sóhajtott fel Gandalf, és újragyújtotta a pipáját.
- Affenét... Az amani varázslóiskola egyenruhája teljesen átlátszó. Ráadásul újabban koedukált az oktatás, ezért ha színházlátogatás van a növendékeknek, garantált a táblás ház.
- És mi van a táblára írva?
- Az, hogy "megtelt", őrmester. - válaszolta Radír megfáradt hangon. A többiek döbbenten néztek rá. Radír körülnézett, majd felsóhajtott: - Ez nem igaz… már akkor is hülyeségeket kérdez, ha nincs is itt... Teljesen az idegeimre megy! Meg vagyok verve egy ilyen alárendelttel...
- Megértem uraságodat. - bólogatott Frodó, és a nyakában lógó kőre pillantott, amely éppen mágikus feliratokat próbált fejleszteni. - Nem tud semmit tenni ellene? Nem tudja elintézni, hogy áthelyezzék maga mellől?
- Lehetetlen... Carphiol húgának a sógora nyomta be ide, mert nem vált be még madárriogatónak sem. Annyi hülyeséget beszélt a madarakhoz, hogy a helyi téeszben kipusztult az összes mezei madár, és elszaporodtak a rágcsálók. Sajnos azok gyorsan alkalmazkodtak hozzá... Arrafelé ezernyi fülvédős hörcsögöt látni még ma is.
Radír telekürtje ismét rezegni kezdett.
- Halló?
- Szeva, Micimackó, ba'meg! Hol vagy? Na, lökjed már az okosságot, mikor lehetek a Tigrised? Figyelj mán ide, beszéltem a Fü...
- Elnézést, szerintem...
- ... lessel, öregem, ki van bukva, de tutira! Azt mondja, hogy...
- ... szerintem nem jó számot hívott....
- ... a Nyuszi meg Kanga beszóltak a Bagolynak, mert...
- ... Halló, figyeljen már egy kicsit! Téves számot hívott!
- ... a Róbert Gida meg bekavart azzal a...
- TÉVES!!!
- Ki a franc vagy te, zsugoragyú, hogy üvöltözöl má'? Minek veszed fel, ha nem téged hívnak? Kopj le!
Katt!
- Ez nem lehet igaz... - csóválta a fejét Radír. - Micsoda egy tahó? Várok egy fontos hívást, ez meg csak úgy beszól...
A telekürt megint jelzett.
- Halló? - kérdezte most már gyanakvó hanggal a tünde.
- Szeva, Micimackó, ne tudd meg, milyen barommal beszéltem az előbb! Azt...
- Na álljon le, mert goromba leszek! Nézze már meg, hogy jó számot hívott-e, mert ez megint téves!
- nekem a csóka, hogy... mi van, megint maga az? Húzzon már a 'csába!
Katt!
- Hihetetlen... Minek adnak egy ilyen taplónak telekürtöt???
- Mi ez a telekürt tulajdonképpen? - kérdezte Gimli.
- Ez egy...
Megint jelzett a telekürt.
- Ki az?
- HAVVVEEEERR, Micimackó, öreg haver, de jó hogy... megint te vagy, te rohadék?
Katt!
- Ez nem lehet igaz! Morgoth keze ide is betette a lábát? Ha elkapom ezt a telekürt-nazgúlt, összeborzolom a fogsorát!
A kürt megint jelezni kezdett. Radír elgyötört arccal emelte fel és tétovázás nélkül beleszólt:
- Na ide hallgass, te rohadék, ha még egyszer fel mersz hívni, én kiderítem, hogy ki vagy és hol vagy, és odamegyek, és...
- Épp erre akartam kérni, Halzsír fia Radír! Bagarol vagyok, Carphiol titkárságáról! Miért nincsenek még itt? Nem érkeztek meg a vendégeink? Círdan hajóját már jó egy órája jelezték!
- Ehm... Volt egy kis problémánk. Van velük egy törp is, meg egy Bond nevű alak, aki hamis papírokkal operál.
- Nem érdekes, úgysem sebésznek jött. Azonnal vezesse őket hozzám!
- Ezen kívül jött a hajóval egy kis termetű potyautas, aki füstöl, és olyan furcsán beszél.
- Itt van Arnold Svájcinéger is? - enyhült meg Bagarol hangja. - A kedvencem! Azonnal hozza ide őket! Asztala tiszta, bébi!
- Nem hinném, hogy úgy hívnák...
Katt!
- Akkor hát, szedelőzködjenek, és indulunk! - adta ki az utasítást Radír. - Fegyver van maguknál? Mert azt itt kell hagyniuk.
- Nálam csak a Fullánk. - húzta elő a kardját Frodó. - De ez családi ereklye. Nem szívesen válnék meg tőle.
- Glamdringtól sohasem válok meg! Sok helyen megfordultam már, királyi udvarokban, a tündék, törpök és emberek legnagyobbjai közt, de még a reptéren sem tettem le soha!
- A fésűm nélkül egy lépést sem teszek! És... Tekinthetnénk az íjamat sportfelszerelésnek?
- A fejszém mindenhova velem jön, vagy én sem megyek sehova!
- Én Celeborn vagyok, akit semmiféle kígyó nem rémít meg!
- A tükör fegyvernek számít?
- Na jó, itt megint értelmetlen veszekedés lesz... - sóhajtott Radír. - Lássuk csak... A Gyűrűhordozónál egy családi ereklye, egy ősi díszkard 1:2 arányú makettje, mehet.... Soknevű Uraságnál... nehéz eset...
- Szalonnázó kés! - mondta Celeborn. Galadriel rögtön csitítani kezdte, a többiek meg sajnálkozva néztek rá. Radír bólintott:
- XXXL-es szalonnázó kés... A pázsitdísz... bocsánat, törp uramnál kempingfelszerelés, tűzifa aprítására szolgáló kiegészítő készlettel... megfelel így?
- Ha a pázsitdíszt mellőzzük, akár nevezhetjük így is. - morgott a már éppen kékülni készülő Gimli.
- A fiatalúrnál sportfelszerelés, a fésű Valinorban nem minősül fegyvernek... A tükör sem, bár Galadriel Úrnő tükreiről itt is sok szóbeszéd kering. Tényleg látni benne az Adult Channel műsorát is?
Radír, ahogy ezt kimondta, elvörösödött, és elakadt a szava.
- Nem hinném, de itt még nem próbáltam.
- Nem is érdekes, csak ugye azt beszélik, és kíváncsi lettem ugye...
- Szófia beszéd, Radír uram, nem kell mindent komolyan venni.
- No persze, persze... Celeborn fegyverével nem kell foglalkoznunk, azt hiszem... Akkor ezt elrendeztük, indulhatunk.
- És a csomagjaink? - kottyantotta közbe Frodó.
- Mennyi csomagot hoztak?
- Csak pár apróságot... - mutatott a tat felé Frodó, ahol háromszáz szelídített félork sherpa várakozott, hatalmas málhazsákokkal.
- Őőő... látom, szeretsz könnyen utazni. - nyelt egyet Radír. - Azt hagyjátok itt, majd érte küldetek. A teherhordóitok úgysem léphetnek partra, az ilyeneket nem engedjük ide.
Gandalf felvette a botját, és kihúzta magát:
- Nos hát, induljunk, barátaim!
- Állj, állj, állj! - kiáltott fel Radír. - Miféle bot ez?
- Milyen bot? - nézett körül Gandalf értetlenül.
- Hát az ott, a kezedben!
- Nekem nincs is bot a kezemben?!
- De, de, nézd csak meg! Nekem varázslóbotnak látszik!
- Ja, ez? Ez nem az, csak egy megfáradt öregember egyetlen támasza.
- Ingyom-bingyom, tálib-e? - mondta ki a titkos, varázslóbotok azonosítására szolgáló varázsigét Radír. Gandalf botja nyelvet öltött rá: - Nem tálib!
- Ez egy varázslóbot! - mutatott rá Radír.
- De hát mondom, hogy nem az! - tiltakozott Gandalf.
- Nem vagyok tálib! - tiltakozott a bot.
- De ez az!
- De nem!
- Nem vagyok az!
- De igen!
- De nem!
- Azért sem!
- Nem érdekel, a bot akkor sem jöhet!
- Képes lennél megfosztani egy elesett, magatehetetlen öregembert az egyetlen biztonságot adó támaszától?
- Ki az az elesett, magatehetetlen öregember?
- Hát én! - mondta Celeborn, újra meglepetést szerezve társainak. - A lábam már vak, a szemem sánta, lépteim elakadoznak, arcom bőre csontra száradt, orcáim gödrösen beestek... Kire támaszkodhatnék, ha nem egy botra?
- Az én botomra? - hökkent meg Gandalf.
- Ha vagy oly kegyes, Mithrandalír, és kölcsönadod nekem?
- Ám legyen! - adta át Gandalf a botot Celebornnak. - De nagyon vigyázz rá, és soha se mondd ki előtte azt, hogy...
- Mit?
- Na ezt inkább hagyjuk, ez még egy ilyen paródiában is túl gyenge poén lenne!
- Szóval akkor Celeborné és mankó... - hümmögött Radír. Elővett az egyik zsebéből valamit, és Celeborn felé nyújtotta: - Ezt viszont ki kell tenni rá.
- Mi ez? - kérdezte gyanakodva Gandalf.
- Mozgássérült-matrica. Jelzi mindenkinek, hogy a bot használója akadályozott a szabad mozgásában és segítségre szorul.
- És segítenek?
- Nem, de így mindenféle hangzatos megjegyzéseket lehet tenni, és ingyen neki lehet támasztani a botot a középületek falának. Nos akkor, van még valami?
- Bot, hogy ködbetólok, te mutáj nekem edt ad idétlen matritát vitelnem?
A kérdést Gandalf botja tette fel, amelyet beszédkészségében hátrányosan érintett az, hogy Celeborn felragasztotta rá a mozgássérült matricát.
- Ed a mértékelten értelmet Celeborn leragadtotta a fél pofámat!
- Csend legyen, viseld el egy kicsit! Eddig úgyse szólaltál meg, akkor most miért zavar, ha nem tudsz beszélni?
- Eddig nem tuttam betélni, de Valinor köteltyége képetté tett rá. Éty ha már tudok betélni, akkor akarok it!
- Akkor itt kellene hagyjunk a hajón, és azt meg nem kockáztathatom meg. Úgyhogy ha nem tudod befogni a szád, akkor kussolj, és figyelj! Nézz és jegyezz meg mindent!
- Hoty a fenébe jetyedhetnék meg mintent, amikor mintkét tememet it leragadtotta ed a Celecotya?
- Tudod mit? Csinálj úgy, mintha csak egy szimpla bot lennél! Álcázd magad!
- Ety botnak álcázott bot? Nem letty ed tul átláttó?
- Szerintem tökéletes lesz, mindenki simán botnak fog nézni, és eszükbe se jut majd, hogy egy botnak álcázott bot vagy! Gondolj csak bele, hányan mondanának ilyet, hogy: "Nicsak, az a bot pont olyan, mint egy közönséges bot, de valójában egy botnak álcázott bot?"
- Ehhh... de adért kopoghatok a köveken?
- Na jó, azt megteheted. Azt más botok is megteszik!
- Ad it valami...
Felcihelődtek, és elindultak a hajóhídként szolgáló pallóhoz. Radírt ekkor érte a felismerés:
- Megint az az átkozott őrmester! Már megint kitolt velem!
- Hogyhogy? Hiszen nincs is itt! - csodálkozott Gimli.
- Hát éppen ez az! Elvitte a csónakomat! Hé maga! - fordult Celebornhoz: - abbahagyná mar azt a kopácsolást?
Celeborn felől pergő ostinato hallatszott, egyre erősebben és egyre gyorsabban. Celeborn értetlenül nézett szét, és szilárdan a fedélzethez nyomta a botot, hogy még véletlenül se gyanúsítsák azzal, hogy ő kelti ezt a dobpergést.
Radír végignézett rajta, aztán a tenyerébe fogta a homlokát: - Biztos a naptól van, vagy ez az állandó stressz... Tuti, hogy megőrülök! Előbb-utóbb bezárnak Völgyzugolyba, ha ez így megy tovább!
- Hova???
-Hát Völgyzugolyba. Elmegyógyintézetbe, na. Nálatok is így hívják a diliházat, nem?
- Igen? - vonta fel a szemöldökét Frodó. - Én azt hittem, hogy Völgyzugoly amolyan menedék, Elrond háza, ahová pihenni járnak a tündék.
- No persze. Pihenni. Meg gyógyulni, bár állítólag az Elrondnál még senkinek sem sikerült. Nem is csodálom, azt beszélik, hogy egész nap a lánya lila köntösében és zöld bolyhos nyuszipapucsban rohangál, fekete szemüveget hord, és a törzskörzést gyakorolja...
- Engem meggyógyított. - jelentette ki Frodó.
- Biztos nem voltál beteg!
- Egy morgultőr okozta sebét gyógyította meg - szólt közbe Gandalf. - Már kezdett halványodni.
- Ehm... az már valami. Titeket, hobbit uram, kemény répából faragtak... Ti tényleg nem halljátok ezt a dobolást?
Frodó elsápadt: - De, én hallom. Egészen olyan, mint Móriában volt, még a ritmusa is ugyanaz.
- Igen, és ugyanúgy valahonnan lentről jön.
- Higgyétek el, hogy nem én csinálom! - tiltakozott Celeborn.
- Akkor viszont lehet, hogy a botom "kopog a köveken"? Bot, hagyd abba!
A dobolás abbamaradt. Gandalf hatalmasat káromkodott a suhatagi barlangi vakrákok nyelvén: - Hát Móriában is ez szívatott meg???
Halk kuncogás volt a válasz Celeborn keze felől.
- Legközelebb mielőtt szóba állnék a balroggal, megetetem vele ezt az átkozott botot! Círdan, nincs egy fölösleges mentőcsónakod?
Círdan utasításokat osztott, és hamarosan egy mentőcsónak ereszkedett a vízre, amibe szépen, sorjában beszálltak az útitársak, Galadriellel az élen. Amint mindannyian elhelyezkedtek, vízbe csobbantak az evezők. Némi fennakadást okozott, hogy Celeborn ellenkező irányba evezett, de a többség kerekedett felül. Elég nehezen értek partot. Kiszállni még nehezebben sikerült, mert a parton az őrmester várta őket.
- Főnök, jelentem, átfésültük a partot, de nem találtuk a gyanúsítottnak látszó alakot!
- A füstjét sem sikerült észrevenni?
- De azt igen, de azt nem sikerült megbilincselnem!
Radír elsápadt, és lemondóan legyintett. - Vegyék körbe a füstöt, és akárki bukkan elő a környékén, bilincseljék meg azt, és hozzák hozzám! Leléphet!
Ahogy Radír elfordult tőle, a zöld ruhás tünde egy csobbanással elmerült a rakpart mellett a habokban. De érkezett helyette más: a hírnök.
- Halzsír fia Radír!... Üz... üzenet az úrtól!
- Fújd ki magad egy kicsit, és gyere velünk, meséld el, mi az üzenet?
- Urunk... azt üzeni... - pihegett a hírnök, és egy tapodtat sem mozdult.
- Hogy jelenjünk meg a színe előtt?
- Igen, igen... Huhh...
- És vigyem a vendégeinket is?
- És... igen, azt!
- És mutassuk irántuk a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést?
- A legnagyobb... Igen, azt. És különö... külö...
- Különösen a Gyűrűhordozó előtt?
- Igen... Meg a... a... tudod... - a hírnök a dereka magasságába tartotta a tenyerét.
- És a törp uraság előtt?
- Igen, a pázsitdísz...
- Mondom törp uraság előtt?
- Az az, bocsánat... És a ... - a hírnök most a feje fölé mutogatott.
- A troll?
A hírnök a fejét csóválta.
- Mágus?
- Igen, azt hiszem...
- A Mágus előtt?
- Olórint vezesd... vezesd...
- Egyenesen Carphiol irodájába?
- Igen... Csak azt tudnám, hogy ha mindent tudsz, minek rohangálok én???
- Na látod, ezt én sem tudom.
- Ja, és a másik félszerzetet is a Gyűrűhordozónak kijáró tisztelettel fogadjátok. Ezt is üzente.
- Miféle másik félszerzetet? Csak nem azt a fekete kreatúrát?
- Tudod, eredetileg Bilbó jött volna velünk Celeborn helyett. - magyarázta Gandalf. - De a behajózáskor Celeborn, aki Galadrielt kísérte, a hajón rekedt, mert beragadt az illemhelyre. Mi viszont úgy tudtuk, hogy Bilbó van bent, és csak harmadnap derült fény a cserére, amikor végre sikerült kiszabadítani. No és Elrond is velünk tartott volna, de nem tudott megválni a lánya ruhatárától, pedig már a hajón volt. De Arwen nem engedte a hajóra hozni a ruhásládáját, így végül aztán ő sem tartott velünk.
- Nem én vagyok Bilbó. Én Celeborn vagyok! Celeborn vagyok én! Én vagyok Celeborn!
- Jól van, jól, tudjuk, hogy Celeborn vagy - nyugtatta Galadriel.
- Tényleg? Hűha, akkor lebuktam!
- Most már nem számít. - felelte Galadriel, - Bilbó helyébe léptél. Érdekes karrier egy tünde-nagyúr számára.
- Na igen, a malomkerék sem tudja, hogy búzát őröl-e vagy árpát, ahogy mifelénk mondják. - bólogatott az őrmester, aki végre kikászálódott a vízből, és most csöpögve állt a felettese mellett.
- Ez most hogy jön ide? - dühöngött Radír. - Különben is, miért van még itt? Mondtam, hogy leléphet, és figyelje, hogy a füstnyom kihez vezet? Hátra arc, őrmester, lépés indul!
Az őrmester hátrafordította a fejét, és bősz léptekkel elindult, ismét a víz felé.
- Állj! Jobbra át!
Az őrmester megtorpant a rakpart szélén, és balra fordult.
- Jobbra át!
Az őrmester ezúttal tényleg jobbra fordult, így aztán megint a víz felé tekintett.
- Na jó, ez így nem megy, őrmester. Forduljon meg, és jöjjön ide. - sóhajtott Radír. - Látja azt a házat?
- Jelentem, látom!
- Sétáljon el odáig, és onnan kiindulva folytassa a füstölgő valami felkutatását!
Ez végre működőképes utasítás volt, az őrmester elindult a jelzett ház felé, és ami még fontosabb, távolodott a rakparttól és a társaságtól. A rá bízott osztag tétován figyelte a távolodó vezetőjét.
- Maguk kövessék az őrmestert. - utasította őket Radír. A zöld egyenruhás tündék egy elfként feljajdulva hajtották végre az utasítást. Radír együttérző tekintettel nézett utánuk, aztán kijelentette: - Akkor most már tényleg indulhatunk.
- Szóval itt lesz a Találkozás. – sóhajtott Celeborn, átható pillantással fürkészve végig a part menti házakat. – Éppen megfelelőnek tűnik a Feltöltődéshez, ahogy Ramirez mondaná. A végén úgyis csak egy maradhat!
- Hogyhogy csak egy maradhat? – kérdezte Frodó.
- Régi dolog ez. – legyintett Celeborn. – De ha összefutok azzal a McLeod gyerekkel, jobb, ha fedezékbe vonultok.
- Miféle McLeod gyerekkel? – nézett egyre értetlenebbül Frodó, de Celeborn válasz helyett csak megsuhogtatta a botot, mint valami kardot.
- Sitty-sutty! – szólt a bot készségesen. – Íty jó lety?
- Ó, épp így gondoltam, köszönöm! – ragyogott fel Celeborn képe. – Legközelebb majd szikrázunk is, oké?
- Okkkéééé! – vigyorgott a lehető legbárgyúbb képével a bot. Sajnos a matrica eltakarta a vigyort, de ezt egyedül a bot bánta.
A telekürt ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy újból hívást jelezzen.
- Ki az? - kérdezte óvatosan Radír.
- Szeva, Micimackó vagyok, nem kerestek?
- AAAAAaaaaarghhh! - Radír feje fölött egy különös, átlátszó, fehér, felhőcske alakú buborék jelent meg, mindenféle kellemetlen dolgokkal: koponya, villámlás, füstfelhők, egy bájos kis szikrázó kanócú bomba, és egy spirális vonal, amelyről lerítt, hogy maga sem tudja, mit keres ott. A tünde feje céklavörös lett, füleiből gőz csapott ki, és a szemei forogni kezdtek, de egymással ellentétes irányba. Szájából fehér hab tört elő, majd a feje felett fekete füstcsík jelent meg.
- A tündék tudnak úszni? - kérdezte Gimli Legolastól.
- Természetesen, de a frizurájuk tönkremegy tőle...
Gimli nem várta meg a mondat végét. - Barúk khazad! - kiáltással megiramodott, és nekirontva Radírnak, belökte a tengerbe. Több érdekes dolog is történt egyszerre. Ahogy Radírhoz ért, hatalmas szikraív húzódott közöttük nagy csattanással, és a törp szakálla az égnek meredt, számos értéktárgyat hullatva szanaszét, többek között három darab kétkezes harcibárdot, Mugli, a legjobb suhatagi bűvész három pakli kártyáját, két adamantit görbekardot, egy fekete onyx párducszobrot, az elveszett frigyládát, Frodó rózsaszín kontaktlencséit és egy kisebb műhelynek is becsére váló szerszámkészletet. A legfurcsább azonban egy felfújható törp-bábú volt, teljes fegyverzetben és dús szakállal, sisakkal, ámde gyanús ruhanyílásokkal egyes testrészeinél. Gandalf ezt gyorsan magához vette: - Jobb, ha minél kevesebben látják, még szóbeszédet keltene. - magyarázta, és elrejtette. A törp dermedten állt egy helyben, kékes szikrák táncoltak a feje körül, és zavarosakat füttyögött.
Radír elegáns ívben ért a tengerbe, hatalmas szikrázással és tűzijátékot idéző robajjal, és mint a kő, elmerült. A helyét csak gomolygó gőzfelhő és a bugyborékolva felforrt víz jelezte, aztán néhány főtt hal is felszínre került.
- Ki kellene menteni. - jelentette ki Legolas.
- Várj, amíg kihűl egy kicsit a víz. - javasolta Frodó. - Nem eszik ilyen forrón a kását. Mi lelte Gimlit?
- Elektrosokk. Most azt hiszi magáról, hogy egy R2-es egység. Nem nagyon értem, mert a tattooini pszeudo-hidrokondenzációs öntözőrendszerek recipro-komplemens bináris nyelvét használja. - magyarázta Legolas, szögletesen gesztikulálva, furcsa fénynyel a szemében.
- Mi az, hogy recipro-komplemens? - értetlenkedett Frodó.
- Azok a számok, amelyek egy és önmaguk kivételével bármely más számmal oszthatók. - felelt változatlanul gépies hanglejtéssel Legolas.
Radír lassan felszínre bukkant, ernyedten lebegett a vízen. Sercegett és szikrázott, vékony füstcsík szivárgott belőle. Gandalf levette a köpönyegét, halkan ráparancsolva kötéllé változtatta, és bedobta az eszméletlen elfhez. Celeborn feszülten figyelt. A többiek álmélkodva. A kötél egy újabb utasításra Radír dereka köré tekeredett, Gandalf pedig húzni kezdte.
- Nem segítene valaki?
A többiek nem mozdultak, megbabonázottan figyelték a jelenést.
- Sohasem sejtettem, hogy ilyet rejt egy mágus csuhája! - suttogta Frodó. Gandalfon ezüst flitteres rózsaszín tütü volt, neccharisnya, és Dr. Martens bakancs.
- A fenébe is, ezért nem veszem le soha a köpönyegemet, sohasem tudhatom, hogy éppen mi van alatta! Gyertek már segíteni, Frodó fiam!
Frodó megrázkódott, és megragadta a kötelet. Legolas is észbekapott, sőt, Galadriel is beszállt, és nemsokára a partra emelték az eszméletlen tündét. Addigra Gimli is leföldelte magát, és lassan összeszedte a szakálla tartalmát. Akkurátusan elpakolt, és körbepillantott.
- Nem látta valaki...
- Mit?
- Őőő... nem érdekes. Elveszítettem a Dzak Garkraad -omat, de nem baj...
- Mi az a Dzak izé? - kérdezte Frodó.
- Hagyjuk, ne is beszéljünk róla...
- Csak nem az a felfújható...
- Hallgass már, Frodó, hallgass! - intette le Gandalf.
- Hát megtaláltátok? - pirult el Gimli.
- Itt van nálam, a köpönyegemben. - felelte Gandalf. - Majd odaadom.
- A köpönye... De hát hol a köpönyeged? És mi ez az izé rajtad?
- Én sem kérdeztem, hogy minek neked az a Dzak Garkraad , ugye? - válaszolt bosszúsan a mágus.
- Hát tudd meg, hogy azzal szoktam aludni! - vörösödött el a törp.
- Aludni? - kérdezett vissza szúrós tekintettel Gandalf. - Egy gumitörppel?
- Igen, még Krigli fia Sramli, a nagyapám adta nekem, amikor egészen kis kölyöktörp voltam!
- A nagyapád? Ismertem a nagyapádat, Glóin fia Gimli, és elmondhatom, hogy tiszteletre méltó törp volt, a maga idejének legjobb bárzenésze, aki sohasem vett volna kezébe ilyen perverz dolgokat!
- Perverz? Azt mondod, hogy... - Gimli elhallgatott, egyszer csak leesett neki, hogy mire gondol Gandalf. - Neeem, te valamit félreértettél, bölcs Gandalf! - tiltakozott. - Ez nem az amire gondoltál! ... Gondoltatok! - helyesbített, amikor meglátta a többiek tekintetét. - De hát a tündék meg a hobbitok gyerekei is babákkal meg ilyen puha plüss figurákkal alszanak, nem?
- De nem ilyen ocsmánysággal, Glóin fia Gimli! - dörögte a mágus.
- Ocsmányság? Hiszen ez egy közönséges Dzak Garkraad, még a zacskója is ott van a kezében!
- Na hát ezt mondom!
- Gandalf, hiszen te beszéled a törp nyelvet, tudod, mit jelent a Dzak Garkraad? Mit jelent, mondd csak ki!
- Álom… Álommanó? Szóval ez csak egy... ez csak egy közönséges Álommanó? Amelyik az álmokat szórja a kezében tartott zsákból? - döbbent meg Gandalf, és mélyen meghajolt: - Bocsáss meg, törp uram, félreértettem a dolgot.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet, Gandalf uram! - hajolt meg Gimli is, alkatából adódóan még mélyebben. - Hanem nézzük, mi van ezzel a tünde urasággal, és hova rejtetted a köpönyegedet?
- A köpönyegem most éppen kötél, de mindjárt elmúlik a varázslat. - felelte Gandalf. Elkérte Celeborntól a botot, és azzal megpiszkálta Radírt. - Ébresztő, Halzsír fia Radír! Elég volt a stresszoldó gyakorlatokból! Kelj föl és járj!
Radír lassan felült, és kiköpött vagy két liter vizet. Kóvályogva nézett körül, fogalma sem volt, hogy hol van. Időnként még ki-kicsapott belőle egy szikra, és vékony füstcsík szállt a füleiből. Gandalf megérintette a botja végével, és súgott neki valamit, mire Radír megrázkódott, és felállt.
- Elnézést kérek uraságtoktól, azt hiszem, az idegeim...
Minden szavára egy-egy füstpamacs szökkent elő a szájából.
- Nyugalom, Radír uram, pihenj egy kicsit. - mosolygott rá Galadriel. - Megesik ez. Én is azóta lettem a Fény Úrnője, amióta Celebornnak először szónoki rohama volt... Úgy felbosszantott, hogy időnként azóta is világítok a sötétben.
- Mindennek az őrmester az oka! - panaszkodott Radír. - Amióta Zizz Do'Urdent mellém helyezték, csak gyűlik bennem a feszültség...
- Drizzt Do'Urdent? A híres menzaderozzanti sötételfet?
- Nem, nem, Drizzt Do'Urden csak névrokona. Drizzt egyszerűen csak sötételf, de Zizz őrmester más. Ő egy igazi nagyon sötét elf!

<foljyt. kőv>

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security