Egyik délelőtt, pontosan 2002. júl. 27-én egy héttagú kis csapat indult túrázni a környéken (a többiekből akkor éppen kiveszett a kósza-szellem... :D). Kb. 15 km megtétele után érkeztek vissza a társaikhoz, immár nyolcan: egy entinggel bővült a kis csapat.
A kirándulók egy facsemetét hoztak el az erdőből, hogy felneveljék, és idővel méltó helyet keressenek számára. Az enting a tolkieni szellemiség jelképévé vált.
A facsemete megsínylette az elszakadást az anyaföldtől: eldobta azt a pár szál levelét is, amit addig növesztett. A tápanyagdús föld, a metszés és a locsolás úgy tűnt nem segített: egy darab kóró árválkodott csak a vödörben, amibe ültetve lett. Így telt el az ősz, a tél és a tavasz jó része is. Ám 2003 meleg hónapjaiban új hajtások jelentek meg, amelyek ágacskákká fejlődtek. Hamarosan egy mini-lombkorona virított az enting oldalán és tetején.
Ősszel a levelek lehullottak, majd az enting téliálomba merült. 2004 tavaszán újra kihajtott, és most, a nyár elején, majd' két évvel Kő-hegy után így néz ki:
Talán elég nagyra nőtt már ahhoz, hogy nevet kaphasson. A név-ötleteket a brisa@tolkien.hu-ra várom. :)
