Itt az ígért napló. Mielőtt olvassátok, meg szeretném köszönni Ulmo szíves segítségét, aki időt szán rám, segít és segített írni (chates improvizatív színház formájában) valamint átnézte, hogy ne ütközzön a atrtalom a a tolkieni világgal. Erynek is köszönöm, hogy Feanor és Melkor alakját segítet megrajzolni, és Szürkének, Gandalfnak, Eiának és Ulmonak a technikai segítséget. (Ezt nekem nyújtani nem épp a legyeszerűbb) és mindenkinek, aki valaha is hozzászólt. Hangsúlyoznám, hogy a negatív kritika CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG engem illet, viszont a dicséret a többieket is. Jó szórakozást!

GALADRIEL NAPLÓJA

Fák éve 362. harmadik hónap 11. Napja- visszaemlékezés alapján

1. nap.
Nos megszülettem. Nehéz ügy volt, de csak sikerült. Szép nagy családom van, csomó rokonnal, meg szép helyen vagyunk. Van négy bátyám: Finrod, Aegnor, Angrod, és Orodreth. Finroda legidősebb, és azt se tudja, hogy járjon a kedvembe. Néha rém szigorú a többiekkel, és folyton azt mondogatja, hogy milyet nem tesz egy nolda herceg… ..Miért, mi hercegek vagyunk? De izgi!!!

2. nap.
Na , megjött már a rokonság lesni. Van köztük egy tüzes lelkű, valami Feanor, és egész idő alatt a hajamat matatta. Végre eluntam, és elkezdtem sírni. Ahányszor fel akart venni, mindig eljátszottam ezt. Eredmény: most otthon pukkad és ide se jön két hétig. Nekem nem fog hiányozni, az biztos...


Két hét múlva:
Na megjött, már fiastul.. a fiai pláne hiányoztak. Feanor megint a hajam tapizta, erre jó ráborítottam Finrodét. Förtelmes lenne szőkén, ha esetleg ki akarná szőkíteni magát… Meg amúgy sem tudom, mit erőlködik, a bátyám sokkal szebb, mint ő. És jobban is szeretik...

A fiai olyan izék. (Már Feanoréi) Végig itt rajcsúroztak felnőtt tünde létükre, és apuci meg el volt tőlük ragadtatva. Maglor még énekelt is, de mert elkezdtem a sírást, értelmesebbnek látta abbahagyni. Nem tudom, de ezzel a Feanorral valami nem stimmel..

1 év múlva.
Mondtam én, hogy ez nem normális. Vasfésűvel állt neki a hajamnak, de úgy elkezdtem ordítani, hogy még a vadszamarak se különbül. Mama szedett ki a kezei közül, persze Nagyapi csak állt és mosolyogva nézte a hülye fiát.. Nagyi rászólt Feanorra, hogy jó, hogy nem gereblyével esett nekem. Ezen persze jól összevesztek, hogy a Nagyinak csak két fia van, drága tüzesléleknek meg hét. Erre Nagyi közölte, ha az esze is olyan tüzes lenne, mint a lelke, akkor megfigyelte volna, hogy gondozza a felesége a fiúkat. Na, ezek se fognak tárgyalni egy évig.

Azt hiszem, Nagyapi kicsit elfogult ezzel a Feanorral. Azért mert ő tud mindenféle köveket csinálni, amivel messzire lehet látni? Ez se tudja még, én mit tudok.. csak figyelje ki, mikor egy kicsit erősebb leszek! Még jó, hogy nem tudja, hogy a fejébe látok...lenne nemulass..

Jaj, olyan jó, hogy már tudok járni. Jól el tudok bújni Feanor elől. Fú, de utál olyankor. Nem baj, én is őt, amikor a hajamért nyaggat.

Öt év múlva:
Azt mondják, egyre szebb vagyok, és okosabb. Csoda, de Feanor végre valami értelmeset is csinál. Írni tanít.


7 év múlva.
Azt mondják, még szebb és okosabb vagyok. Meg Feanornak egyre jobban guvad a szeme.


20 év múlva:
Most már a nyála is csorog. Fürödni se lehet tőle. Még jó, hogy Ulmo mindig megvéd, és Yavanna, bajt megelőzendő, megvarázsolta a hajamat.
Segített egy kertet is ültetni, tök szép, csak állandóan kitiporják. VALAKIK. Na ugyan, kik? Hát a nyolcasfogat. Itt koslatnak állandóan, hátha elejtettem egy hajszálat. Pedig kár koslatni. Na sebaj, teliültettem a kert peremét csalánnal. Ebbe keressenek hajat!


Egy hét múlva:
Nő a csalán, szépen növöget...


Két hét múlva:
Na, egész jó lesz… Friss, finom esők esnek Yavanna és Ulmo jóvoltából...szép, haragoszöld a csalán, és két fajta is van, egyik, a belső kör csípősebb, mint a másik.. gyertek csak bogárkáim hajszálat keresni, meg virágot szedni...meg friss hajtást kitiporni, facsemetét letörni, csak gyertek…


Három nap elteltével:
Persze, hogy Maglor lett az első, aki megtalálta a majd' méteres csalánt. Szép hosszában el is nyúlt benne. Állítólag azért jött, mert ihletet akart meríteni a nyíló virágokból, de az alapján, amit művelt, mindenki azt hitte, dögvirágot sikerült összegányolnom. Különösen, amikor Maedhros bejelentette, hogy a testvére énekelni fog a szépséges virágaimról.

Szúrósszemű papa esze nélkül rohant kihalászni a fiát, de addig már nem terjedt neki, hogy lássa, én is húzom, így mind a hárman szépen belehasaltunk a csalánba, Maglor immáron másodjára. Ebből lett olyan quintett, amihez Iluvatar meg a Valák muzsikája Melkor dallamával együtt is kismiska lehetett.

Maglor jajgatott, Huan vonyított, Feanor szidott és káromkodott, én hisztiztem, Finrod meg az egész látványtól egész egyszerűen röhögőgörcsöt kapott, de előbb ráordított a teli tüdőből vonyító Huanra, (akitől már egymás szavát nem lehetett érteni, ugyanis annyira sajnálta a féleszű gazdáit), hogy "kuss Huan". Ezt a tőle szokatlan megmozdulást döbbent csend követte.

Kölcsönös dühöngések közepette legszebb fivérem kiszedte Feanort, és közölte vele, hogy fogja be, mert legalább nem lesz reumás. Ekkor meg a kétszeresére dagadt Maglor kezdett el férfiatlanul visítva hisztizni, hogy most ő aztán hogy néz ki. Feanornál elejét vettem az ordításnak azzal, hogy valahogy véletlenül ráborítottam egy vödör vizet, amit Maglornak szántam. Szerencsére egyik se tudott szóhoz jutni.

Minekutána a bátyám is belelépett a csalánba, égő talppal megkérdezte, mi a fenének ez a szúrós Erunyila ide. Mondtam, hogy védősövénynek, és hogy a teája kiváló szellemi serkentő. Feanor erre nagyot nyögött, és azt az óhaját fejezte ki, hogy akkor igyam meg az egész miskulanciát, de minél előbb.

Pár órával később:
Engesztelésül elmentem hozzájuk némi gyógykenőccsel. Azt hittem, be se engednek, de amikor mondtam, hogy bekenem őket hűsítő krémmel, sarkig tárult az ajtó. Először sértett fejjel ültek, ott is akartam hagyni a kenőcsöt, de Feanor közölte, hogy gyógyító kezem van és hogy szeretné megkérni ...erre visítottam egy nagyot, és rohantam kifelé, nehogy már a kezemet is akarja, ugyanúgy, mint a hajamat…a hülye még képes lenne levágni azt is. (A hajam levágásával már kísérletezett, de Yavanna mágiája erősebbnek bizonyult, én meg jót nevettem)

Másnap reggel:
Azt hiszem, elég nagy hiba volt Feanorékat kenegetnem. Most fél Valinor a csalánban fetreng. Szerencsére Yavannánál. Ezt lássa meg, majd megkeni őket úgy, hogy Tulkász se tenné különben.

Fél óra múlva:
Mondtam én. Úgy ugrálnak át a kerítésen, mint Nessa zergéi, még nézni is öröm. Csak szegény Yavanna tajtékzik, egy jókora seprűvel a kezében. "Nem mész ki onnan! Nézze meg a Vala, az még hagyján, hogy a gyümölcsöt lelopják, de hogy a virágokat is kifetrengjék! Te is nem takarodsz! Nerwen? Nem tudod békén hagyni azt a kislányt?
Aule, Tulkász! Nézd, még van pofája visszamászni! Nem dobnád ki?"

Hopp, itt repül egy. Ez se fog megállni a tengerig. Tulkasznak nem kell már mást tennie, mint a visszamászókra emelni a mutatóujját: "nem húzol innen, öcsi? Na, azért!" Innen látom a meglepett arcokat, amikor Tulkász rájuk vigyorog.

Délután.
Ajjaj ez roszul hangzik. Engem keresnek.

Este:
Ilyen nincs. Hát nem férjhez akarnak adni? Apával közölte Manwe, hogy keressen nekem valami férjnekvalót, mert felbolydítom Valinor nyugalmát. ÉÉÉÉN????? Nem is csinálok semmit! Le is megyek Ulmohoz.

Másnap:
DE NEKEM NEM KELL INNEN SENKI!! Hagyjanak már békén. Én elmegyek innen, engem nem érdekel. Apa is olyan értetlen, meg nagyapa is. Persze, mert elfogult Feanorral. És különben se mesélte el, hogy is ébredtek meg Cuinivénennél. Dög nagybátyám közölte, hogy nincs haj, nincs mese, és húzzak kifelé.

Mondtam, akkor nem is érdekel, majd Elwe elmondja nekem. Erre kitört a hahota. Nevessenek csak, tudom, hogy nekem lesz igazam, ők meg az életbe el nem jutnak Elwe vagy Olwe elé. Feanornak meg mondtam, hogy jobb lenne, ha talán nem hallgatna Melkorra. Erre lett csak idegbeteg! Megmutatta a kését, és közölte, hogy ez élesebb, mint a nyelvem, és ha nem fejezem be, Mandosnál fogok mesét hallgatni. Mondtam, hogy ezzel hiába ijesztget, mert 1. Apa kése sokkal szebb 2. Mandostól meg Niennától nem félek, és Nienna biztos mesél, ha akarom. Szóhoz se tudott jutni. Én meg szépen ellibegtem.

Este: ajaj. Legszeretetteb bátyám (értsd: Finrod) mostmár nemcsak azt mondja, mit és hogyan nem csinál egy nolda herceg, hanem azt is, hogy mit és hogyan nem csinál egy nolda hercegNŐ. Pl: nem próbál meg lépcsőkorláton lecsúszni, különösen, ha tériszonyos, (pedig de jó volna egyszer rendesen a főutca korlátján végigcsúszni..) meg ilyenek

Ajaj.. engem is a kezébe vett.. és megpróbál megnevelni... sok sikert neki hozzá...úgyse fog menni



Valinori tárgyalás 1.

Az év ötödik havának első napjának reggelén

Erura, némelyeknek kezd elmenni az esze. Ma volt akkora botrány, de akkora....arra ébredtem éjjel, hogy szúrósszemű rokon fölöttem van, és egyik keze a hajamban, a másik meg… Inkább hagyjuk. A lényeg, hogy azt hitte, a házasságában szerezett tapasztalatai által szerez majd hajszálat. Tévedett. Visítottam egy nagyot, aztán úgy elvertem Feanort, hogy magam is szégyellem. Annyira meglepődött, védekezni is elfelejtett, amikor fél Tirionon keresztül üldöztem seprűvel a kezemben. Persze mindenki kiállt és ízlés szerint biztatta a neki szimpatikus felet: "Hajrá, Nerwen, ne hagyd magad Feanor". A vanyák meg csodálkozva mondták: Nézd már, micsoda harci tündéje van Finarfinnak....Persze páran kirontottak Feanort megsegíteni, és karddal oly vitézül szétaprították a serűt, hogy csak úgy szállt a cirok. Szemük-szájuk tele lett vele, na meg a fekete hajuk is. Úgy néztek ki, mint egy elfuserált madárijesztő. Ezt meg is mondtam nekik, eredmény: elrohantak fürödni, miközben a ruhájukból rázták ki a millió cirokdarabot.

Dél: azóta is fürdenek..

Este: még mindig… nem, most már előjöttek…ezt a piperkőc bandát

Másnap reggel :ezeknél tényleg hibádzik valami. Feanor fiai úgy billegetik itt magukat az ablak alatt, hogy Yavanna pávái se különbül. Közben néha hátradobják a hajukat.

Kicsit később: na, most meg ordítanak, mert Este macskái lejelelték őket. Okos cicák! Nem baj, két napig nem lesz rájuk gondom. Már a fiúkra. Szerencsésen kiborultak azon, hogy tereptárgynak, ill. lánymacskának nézték őket, meg azon, hogy mindenki húzódott tőlük... legalább most van miért fürdeniük egy hétig

Egy hét múlva: jajjj

Ez szörnyű nap volt!
Manwenak fülébe jutott a múltkori Feanor- verésem híre, és mivel nem tűrhetik az erőszakot a Valák, így hát el kellet mondani mi és miért történt. Nagyapi elkezdte védeni a féleszű fiát:

"De hát nem is csinált semmit, csak simogatta, meg jóéjtpuszit akart neki adni!"
-Ja, éjjel kettőkor- így Orodreth.
-És különben is, hogy került ő a hugom szobájába?- tette fel a leghelyénvalóbb kérdést Finrod.
Döbbent csend lett.

–Tényleg, hogyan ?- kérdezte Manwe.
-Háát, begravitálódtam az ablakon keresztül, olyan kilenc óra tájban és elbújtam a függöny mögött. - felete nagy vigyorogva szúrósszemű kedvenc rokon.
-Te csibész, meglested a lányomat!!!!- esett volna neki apa, de szerencsére Tulkász még idejében lefogta.
Nagyapi még mindig vigyorgott és szemmel láthatóan irtó büszke volt az elsőszülött fiára, majd föltette a következő a nagyon értelmes kérdést ( ekkora már szerencsésen sikerült rádöbbenie, honnan fúj a szél):
- A kishugotok olyan jószívű, miért nem adja meg Feanornak, amit akar?

Eredmény: Manwe, Varda, Tulkász, Apa, Anya, Finrod meg Orodreth elkezdtek föl-alá járkálni, de jó sokáig.

Nagyapi továbbra is vigyorgott Feanorra, az meg rám, de úgy, mint pék kutyája a langyos bucira. A maradék két fivérem meg támogatni kezdte a hülye ötletet:
-Tényleg, miért ne- Utána meg összeházasodhatnának- szólalt meg okosan Angrod.
-Iiiigeen!- igy Aegnor.
Még nagyobb lett a döbbenet, egyszerre állt meg mindenki.
- Normálisak vagytok? - szegény Manwenak csak ez jutott eszébe.
- Igen. Ez így illik, máskülönben liliomtiprás.
- Van a keretetekben liliom? -kérdezte örömmel Nagyapi.
-Nagyapa! - kiáltott rá szegény Finrod, aki kezdett egyre idegesebb lenni.
-Azt hittem, Nerwenke liliomát már rég leszedték. olyan sokan járnak hozzátok..
-Magadnál vagy, Finwe? Miről beszélsz?- kérdezte a sík ideg Manwe.
-Hogy érted ezt, Uram?
- Na jó. Indis, légy szíves, világosítsd fel, bár azt hittem, ilyen idős tündét nem kell, de jobb késő, mint soha.
Nagyi szélsebesen elmagyarázta dolgot. Nagyapi szerencsésen megértette, amint ezt a következő kérdése jelezte:
--És Nerwenke liloma megvan még? Biztos lesz sok szép unokám..Hajaj, az én tüzes fiam milyen szép hét unokával tett engem eddig is boldoggá..

Na, erre merevedett le mindenki.

-Nagyapa - szólalt meg fojtott hangon Finrod- kid neked Feanor?
-A fiam.. az én gyönyörűséges fiaim egyike. - Ezzel átölelte mind a hármat, szépen egymás mellé passzírozva mindet.
-Engedj már el testvér, ne tapizz itt!!! - dühöngött Feanor
-Ha neked szabad Nerwent, nekem is téged-így Fingon- és különben is Apa tapiz.
-Ja, az más.

Eközben Nagyapi ezen felhangokat meg se hallva pluszba Nagyit is begyömöszölte Feanor mellé, utóbbi legnagyobb gyönyörűségére.
-Itt vannak az én drágaságaim- nézett ki közülük nagy büszkén, csak Miriel hiányzik, de neki biztos jobb Mandosnál és Niennánál..
Na, fiúk, pusziljátok meg szépen egymást..

-Nagyapi, szerintem jobb lesz, ha elengeded őket- szólt közbe Finrod. Manwe erre halkan oda is súgta neki:
-Na, fiam, ez volt ma az első értelmes mondat.

Ennek örömére kis szünet következett...

Rövidke szünet után folytattuk, nulla eredménnyel. Nagyapi továbbra sem értette vagy nem akarta megérteni, hogy nem akarok Feanor felesége lenni, mert már annak elvileg van egy, vagy mi, meg annyira azért nem szeretem. Angrod lazán megjegyezte, hogy kár, mert szülnöm se kéne, egyből kapnék készen hét gyereket. Ja, kb. velem egyidőseket, akik maguk is a legszívesebben gyereket csinálnának nekem. Erre az volt a válasz, / Feanoré/ hogy szépen beoszthatnám őket, hiszen a változatosság gyönyörködtet, és sose lennék egyedül. A Valák reakcióját inkább nem írom ide.....Lényeg: Feanor rendre lett intve. Ulmo közölte vele, hogy van őneki felesége, szeresse azt.(Mármint szegény Nerdanelt, akinek ahogy elnézem, egy életre elege lett tüzeslelkű hitveséből. Azt mondják, hogy ráunt kedves rokon hülyeségeire. Az ő bölcsességével percig sem csodálom.

A meddő vita eredménye az lett, hogy ki- ki menjen szépen haza, és próbáljunk viselkedni, ha lehet...

Két hét múlva:
Az balrog égesse meg, nem találom csomó cuccom. Fésű, csat, ruhák,, eltűnt az összes tükröm is, és a kedvenc kendőm. Nem tudom, mit fogok felvenni, ha valami ünnep lesz. Mondtam már, hogy állítólag én vagyok a legszebb? De a legtalálékonyabb biztos: ezüsttálba vizet tettem. Így jól látom magam, és mindenféle érdekes dolgokat. Például azt, hogy Maedhros hogy mászik be az ablakomon a holmimért. Na várj, csak csillagom....

Két nap múlva:
Persze ez a tál is eltűnt. Most miben almázom és nézem magam? Utána a babám tűnt el. Örültem neki, meg annak is, hogy a fiúk csakúgy sunnyognak elfele, ha meglátnak. A drága papa részére lopják az ÉN cuccaimat, hogyh hátha azon talál hajat és machinálhat valamit. Lesz még tüzes lélekre hidegzuhany...-


Kiültem a partra sírni, de Amarie arra jött ,és kijelentett, hogy a ló farkának is van ám vége /ezt Finrodtól tanulta/. Megbeszéltük gyorsan, hogy ez így nem gilt, visszalopjuk a cuccokat. Amarie amúgy sem szívlelheti Feanort, azt mondja, szerinte miatta fogja őt elhagyni Finrod. Az elég érdekes lesz. (A bátyámnak ENNÉL azért jobb ízlése van..)

Mindenesetre Amarie meg az időközben előkerülő és rettenetesen felháborodott Nerdanel segítettek, Yavanna nem, azt mondta, hogy a lopás csúnya dolog, de erkölcsileg támogat. Most akkor mi van? Igaz, sikeresen lefoglalta Feanort, míg én bemásztam, és visszaloptam vagy egy zsáknyi cuccot. Rohantunk Amarievel a csónakhoz, hogy hazavigyük a dolgokat, de Osse drágának akkora szája van, hogy Tulkász igazán beleléphetne már egyszer. Nem odabömbölte Feanornak, hogy mi van? Az meg mint a tajtékzó sárkány elkezdett üvöltve rohanni, hogy most széttép. A lányokat elrejtettem egy barlangban, majd rohantam Yavannához, a kezébe nyomtam a holmikat, azzal, hogy csak nekem adja vissza. Menekültem Irmohoz, aki három ásítás közt közölte, hogy dögleni se hagyják a valát, és a rohangászás helyett feküdjek inkább mellé, vagy adjak a kedvenc rokonnak álomitalt.. Persze, pont úgy néz ki, mint aki elfogadná.. Nem tudom, mi folyhat abban a kertben, a sok mákkal mit csinálnak, de mikor kijöttem, úgy kóvályogtam, hogy azt se tudtam, hol vagyok.

Eközben az apjuk bőszült ordítására előjött a hét mákvirág is, és rámrontottak. Szép kis kergetőcske lett belőle, mondanom se kell, hogy egész Tirion és Aman kivette belőle a részét, szerencsére csak szóban.

_Jaaaaajjajajfuss Nerwen, mert megöl!
-Né, hogy lobog a copfja, tisztára elvakít..
-Feanor helyébe leszedném, és megtépném, de úgy..
-Á jobb ötlete van annál
- Így biztos nem valósítja meg
- Ki tudja, hátha Artanis pont így szeretné? Ezeknél sose lehet tudni..

Rohantam, rohantam, de annyira kidöglöttem, hogy még így visszagondolva a dologra is kell egy kis pihenőt tartanom...


10 perc múlva: na most már tudom folytatni.

A copfos beszólásról eszembe jutott, hogyha kibontanám a hajam, az tán elvakítaná azt a nyolc mákvirágot. Bejött, de hogy hülye ötlet volt, arra már az első bokorban rájöttem. Szerencsére egy ér mellett akadtam föl, aholis Uinen volt olyan kedves és letakart, aztán elküldött Oroméhoz egy lóért, aki adott is, de akkorát, hogy öten is elfértek volna rajta.

Amikor Feanor felfedezett, olyan egymásnak tett ígéretek kíséretében vágtattunk keresztül- kasul Valinoron, amik elvileg kizártak volna minden lehetséges jövőbeli érintkezést. Orodreth végre értelmes megnyilvánulást eszközölt: kézjelekkel mutogatta, hogy rohanjak a Túnára. Eddig is azon voltam, de lehetett??
Ijedtemben Mandoshoz is elbújtam volna, aki azzal hajtott el, hogy majd ha meghaltam.. na szép...
A nagy rohanásban szegény ló tisztára kidöglött, így elengedtem és a két jó lábamon igyekeztem meglógni nyolc lovas elől. Pont felfelé igyekeztem a hegyen, amikor szúrósszemű rokon Osse drága jóvoltából észrevett. Épp időben be tudtam slisszolni Manwe háta mögé és elkezdtem kérlelni:

-Manwe, védj meg, légyszi, légyszi, csak most az egyszer még...naa, te olyan rendes vagy...
-Na mi van, Nerwen, már megint rossz fát tettél a tűzre?
-Nem, azaz igen, azaz nem, vagyis mindjárt megtudod..
-Ettől félek én is- szólalt meg, sanda pillantást vetve az érkező Feanorra, aki enyhén szólva is tajtékzott.
-Hol van??- üvöltött rá köszönés nélkül a Valára.
-Ki? Egyébként légy üdvözölve!
-Ja, Te is és Nerwenről van szó.
-Nerwen a hátam mögött van...
-Na gyere csak ide te, te kis...gyere ide vagy széttéplek...- ordította amúgy fojtott hangon Feanor és vészesen közeledett felém. Villámgyorsan megfordítottam Manwét és kiszóltam kb. a lapockája magasságából:

--Nem, jaj!-és megint fordítottam egyet a jobb sorsra érdemes Valán. Feanor mindenáron be akart cserkészni, ennek eredményeképpen úgy elkezdtem szegény Manwet sergetni, hogy majd' leszédült a Túnáról. Rám is szólt, hogy 1. ne sergessem, mert nemcsak az ő, de még Varda csillagos szeme is kezd összeakadni, 2. ne visongjak a fülébe, ha lehetséges. Feanort is csendre intette, és nagy morogva összehívta az ítélőszéket. Azt mondta, hogy csak a közvetlen családtagok jöjjenek a mi részünkről, ehhez képest öt perc múlva döbbenten nézte, mi az az irdatlan tömeg a hegy alatt.
-Mondom, csak a családtagok jöjjenek!!
-Nemá, Manwe, ez tök izgi már megint.. Feanor és Nerwen.. olyan izgi...
-Nincs más dolgotok? Majd Maglor elénekli nektek, úgyis oly szép hangja van, hogyha rázendít, azontúl, hogy élőben látjátok a dolgokat, az összes állat elkezd vele együtt ordítani...
-Neee, élőben izgalmasabb....
Szegény türelmes Manwe végső kínjában rájuk förmedt, hogy "MARS HAZA" de olyannyira sikerült fölfogniok a szavai jelentését, hogy végig követtek bennünket.
-Nézd már a szófogadatlan bandát! Tulkas, hajtsd el őket légy szíves!
-Nemá, szegények olyan jól szórakoznak......

Ekkor sült el szegény Manwe agya:
-Na jó, ebből elég! Mi ez? Zenés - táncos felvonulás? MANDOS!
-Nem vagyok itt- szólalt meg jó mélyen a szólított.
-Nem fogadnak szót a tündék.
-Nekem nem ez a dolgom, különben sem vagyok itt....

Szerencsétlen Manwe semmit se szólt, de annál többet gondolt...Nekikezdett egymaga, kérve , ki-ki adja elő búját- baját, óhaját, sóhaját, kínját, bánatát...Feanor állapotát látva, a legbiztonságosabb helynek továbbra is a Manwe mögötti területeket véltem, mégpedig a palástjába kapaszkodva, rendületlenül.
Feanor kezdte:
-Ez a kis tolvaj...ez.. ez bemászott hozzám, a barátnőjével meg Nerdanellel, aki már csak VOLT a feleségem, és lopott tőlem , mármint Nerwen! - hadarta egy szuszra
-Mit?
-Öööö hát hajcsatot, hajtűt, parfümöt, hálóinget, tükröt, fésűt, meg ilyeneket - sorolta egyre inkább elvörösödve, mert némelyek kezdték azt hinni, tán nemet váltani készül, vagy valami ilyesmi. Manwe a döbbenettől fel sem ocsúdott egész addig, míg ki nem kiabáltam a háta mögül:
- Igen, a SAJÁT cuccaimat, amit te meg a fiaid loptatok el TŐLEM, bemászva hozzám.
-Igazán? És TE hogy kerültél az ÉN szobámba? Tán beengedtelek?? Eközben a körbenállók nagyobbik gyönyörűségére egyfolytában megpróbált elkapni, minek következtében szegény Manwe megjegyezte, hogy kezdi sejteni milyen is lehet egy felgyorsított ringispílben ülni...

- Hagyjál békén, hagyjál békén!Te kezdted!
-Éééén? Miért nem csinálod, amit mondok? Miért nem adsz hajat? Még egy szálat is sajnálsz tőlem, holott én sokkal okosabb és ügyesebb, meg idősebb is vagyok, mint TE, te kis szélhámos!!
-Nade Feanor- szólt közbe mama- ki szédíti itt fél Valinort? Ő vagy Te?
Az ottlevők, elelélva a gyönyörűségtől, hogy végre megint történik valami, kórusban elkezdték:
- Nahát, ki hitte volna...
-Megérdemelné, hogy kiszedje a haját..
-Ki kinek?
-Hát még ilyet.. a két legszebb Finwe házából..
-Nem is igaz, mert Finrod a férfiak között..
- Nem, Feanor.. akkor is ő a legokosabb!!
- Finrod, ha mondom! és őt többen is szeretik!!
- Fea...


A legnagyobb vita közepette hirtelen hatalmas dobaj hallatszott, amit néma csend követet.
- Kösz Mandos- szólt le Manwe.
-Nincs mit...
-Na drágáim- szólalt meg újfent Manwe- ha sikerült befognotok, folytatom.Ebben a pillanatban idegtépő "énekszó" hallatszott:

"Mikoron Maedhros mászott az ablakon....."
Finrod finoman szólva is sík ideg lett:
-Kuss Maglor! Komolyan, mint aki nem is tünde, és nem is nolda, kényszeres kornyikálhatnékja van.. de a hangjának valami meglehetősen rosszat tett az utóbi időben..
maglor így az apja és Nagyapi legnagyobb bánatára de a többiek még annál is nagyobb örömére le lett nullázva.Feanor ezt látva megint ideggörcsöt kapott, hogy az ő dalospacsirta fiát minő méltatlanság érte. A bátyáim megpróbálták megnyugatatni:
-Ugyanmár, még az igekötőt is kihagyta. Különben is, az ablakon mászni még Maedhros em tud, legfeljebb bemászni.
- De tud, és a "be" határozószó.

Ebből szép vita lett, mert mindenki szükségét érezte beleszólni:
-Nem is, mert főnév!
-Hogy lenne az, amikor ige!
-Névmás...
-Remek.. ezért aztán taníthattunk benneteket- óhajtott egy keserveset Rumil.
-Ez nem szófaj, de szerintem melléknév...
-Mi???
-A remek..
-Ja..
-A remek vagy a be?
- Mi van remekbe???
-Ki remeg??
-Csend!- ordított egy nagyot Tulkas.
-Főnév!
- Na végre valaki valamit eltalált- nyögött föl Feanor, akit ezekben a percekben még én is sajnáltam...

Manwenak ekkor lett végleg elege:

Na, tündikéim, - szólalt meg- én ugyan ezt nem hallgatom tovább, hanem azt mondom, hogy Nerwen holmija marad a Nerwené, Feanor nem megy a közelébe se, Amariéék bocsánatot kérnek, aztán mehetnek a dolgukra, de békülés céljából Nerwen köteles egy este vacsorára fogadni Faenort Nerwen a saját otthonában, mégpedig úgy, hogy mindkét fél egyedül van a házban, és a ház is, meg a felek is egybemaradnak.. most pedig szépen kezet fognak, pofavágás és útálkozás nélkül, rajta lássam...
- Remek, mehettek Eru hírével, és ha Téged, Feanor még egyszer ítélet céljábl idehoznak, hát Formenosig repülsz.. na,mehettek Eru hírével!!!

Ezen is túlestünk, de azért csak izéséség Manwetól, hogy már ő is össze akar hozni Feanorral. Bár azt mondta, ezzel a vacsora dologgal nemcsak ez a célja, hanem hátha együtt tudnánk Feanorral dolgozni, mert nekem nemcsak eszem van, hanem őszerinte bölcsességem is...meghogy lányok közt én vagyok itt a legszebb. Érdekes, ezt én nem látom..azt mondják, azért mert valami árnyék van rajtam na mindegy, a Valák jobban tudják..