GALADRIEL NAPLÓJA 3.

1492.
Na végre, megjött nagybátyám jobbik esze. Úgy elhajtotta Melkort, hogy csakúgy porzott!! Már egy ideje mondtam neki, hogy ne álljon le vele, mert csak a kincseit akarja, de azt hitte, hogy féltékeny vagyok Melkorra, merthogy ővele többet beszél. Kell a nyavalyának Melkor tanítása! Meg meghallottam, hogy valami ocsmánysággal üzletel Középföldén, de hogy mit..Csaknem már a Szilmarilokat? Mindenesetre Feanor szerint Melkor azt akarta tőle, ő meg ügyesen rávágta arra a fekete lábára az ajtót. Melkor meg vinnyogva szaladt el. Nagyon helyes, szúrós szemű rokonnak ez volt úgyis évek óta az egyetlen értelmes húzása. Csak szegény Valák feje fől, hogy hova a csodába húzott el a tesójuk. nem mindegy? lényeg, hogy nincs itt. Csak a középföldeiket ne bántsa. Nagyapa szerint szép hely az is, meg jó tágas. Jaj de jó lenne megnézni, meg ott egy kert! Itt még változatlanul nem szoktak le arról, hogy szétcsámpázzák a virágokat..


1495.
Hmm.. kezdenek érdekessé válni a dolgok.. a múltkor amikor ott voltam, BESZÉLGETTÜNK. Csoda...Igaz, veszekedtünk is, de hát nem mi lennénk. Az volt először a vitatéma, hogy telerekről álmodozok.. Vagyis néha megjelenik előttem egy kép.. na ezt mondtam neki, erreföl elkezdett csapkodni, rám se nézett. Kérdeztem, mi baja, nem szólt semmit. Aztán persze csak kicsaltam belőle. Hát az a baja, hogy szerinte nincs bennem semmi öntudat, meg a tekintélyről és a tiszteletreméltóságról kezdett el magyarázni. Azt odáig értem, hogy tiszteletreméltó mindenki, a földműves is, de miért van nagyobb tekintély e a mesternek?? És ha már van neki, mint Feanornak, miért kell lenézni a többieket? Na mindegy… ez nekem magas...

Meg rájöttem, és el is mondtam neki, hogy nem is szeret igazán, és azt se hagyja hogy akár én vagy bárki más, szeresse őt. Ezt se értem miért...Érdekes, erre megenyhült, mert közölte, hogy okosabb vagyok,mint hitte, mert za egész a hajamra megy ki, más nem kell neki, az udvarlás csak porhintés. És meglátszik, hogy Finwe unokája is vagyok, hiába Indis a nagymamám..na mondom, piff neki.
Szegényt elnéztem ott.. olyan magányosnak tűnt.. azt hiszem, mégiscsak meg kéne könyörülnöm rajta hajügyileg..


Nyárközép:
Olyan szép napunk van ma. Tulkász feleségül vette Nessát, mindenki boldog, Feanor is eljött. igaz, meg van sértődve, ezt jelzi, hogy nincs rajta ékszer, de a hiúságát veszettül legyezgeti, hogy megdicsértük, hogy ő még így is jól néz ki. Csak otthon hagyta a nagyapát követőrizni. Ki lopná már el?


Később:
Az a rohadt szemét feketefogú és fülű dög!! Nem megölette a fákat? Most aztán ülünk a sötétben és sírunk. Szegény Yavanna is. Feanor meg nem adja ide a Szilmarilokat, merthogy belehal, ha bajuk eik. A fénynek? Az üveg csak a fény teste, meg csak kettő kéne, egy maradna neki is.


Pár óra múlva:
Te szent Iluvatar! Kitekerem rokon nyakát! Nagyapa az ő hülyesége miatt elment elment Mandoshoz Mírielt meglátogatni!! Tulkász fogott le, hogy nyugodjak, meg, visszajön. Jól van, de mikor? Meg az elég csiklandós helyzet lesz, mert ha jön Míriel is akkor két felesége lesz? De ezekkel a szerencsétlen fákkal csak kéne csinálni valamit. Szegény Yavanna már nem lát, annyit sírt, Mandos meg morog Niennával, hogy elvisz minket az árvíz. Vigyen, csak éledjenek föl a Fák!
A Szilmarilokat meg ellopta az feketefogú szörnyeteg, és lehet, hogy kedvenc háziállatát azzal fogja megetetni. Majd kiégeti a belét.


Feanor meg arról beszél, hogy menjünk át Középföldére Szilmarilüldözni, és a Valák milyen ügyefogyottak, meg hogy rabságban tartanak minket. na ezt kötve hiszem, de a következők miatt meggondolandó a dolog:

1. A valákon kívül az égvilágon senki bele nem pofázna a dolgomban
2. lenne egy saját kertem, ahol senki szét nem tiporná a virágokat, meg a növő facsemetéket
3.nem vetne fel a nyáltenger ha megjelenek a tengerparton
4.nem macerálnának a hajamért
5.nem próbálnának átlátszó trükökkel egyszerre nyolcan megizélni
6.nem akarna mindenki férjhez adni, illetve feleségül venni, és nem hajtanák állandóan azt, hogy de már 100 éves is elmúltam, és hogy rendes tünde 50 éves kora körül férjhez megy (és még nem is apáék mondogatják ezt, akiknek tényleg közük van a dolgaimhoz)
7.teljesen én dönteném el, kihez megyek hozzá
8. mákvirág rokonák el lennének foglalbva a saját dolgukkal és nem árasztanának olyan nyalka öntudatot, mint egy lányt kereső kandúr, ha megjelenek előttük
9.nem nyekeregne valaki állandó jelleggel az ablakom alatt és nem nyögdécselne hozzá
10. végre valaki értelmesen!! elmondaná, hogyan is ébretdetk meg a tündék

Ulmo különben is azt mondta, hogy Középföldén a tündék kulturált, rendes népek. A nyolc édes meg esküdözik itt össze- vissza Iluvatrarra. Ezek se tudják, mit csinálnak. Fivéreim is össze- vissza vannak. Apa nem menne, Aegnorék igen, merthogy Fingolfinék mennek, mert őrült rokonra nem lehet bízni a népet. ebbe igazuk van. Finrod maradna Apával meg Amerieval. Én mindenesetre megyek. Pedig nehéz a Valákat itthagyni, mondtam is Tulkásznak. Még ő is sír szegény, és arra kért, hogy maradjak, de ha nagyon mehetnékem van, akkor vigyxázzak magamra meg a többiekre. Mondtam, hogy jó, meg azt is, hogy soha nem felejtem el őket, és ha valami szépet csinálok ott Középföldén, gondolok rájuk is.

Feanor mondja, hogy aki jönni akar, jöjjön már

"Híva engem utitársnak,
el is megyek véle,
nincs Amanban sehol olyan tünde,
sej, aki nekem kéne..."*


Na, megyünk. Viszlát Valinor!



*Egy népdalt írtam át



1495. Alqualonde
Megölöm, kitekerem a nyakát, megnyuvasztom! Ez meg mire volt jó? Legyilkolták szerencsétlen telereket, merthogy nem adták oda a hajókat kölcsönbe. Ja. Kölcsönbe. Vissza meg ki hozza? Szegények meg beleszórták a vízbe rokonékat, hűtekezni. Azok meg karddal nekikmentek. Szép, vitézi eljárás. Gyönge íjak ellen acélkarddal…Dicső haditett. Fingolfinék meg azt hitték, minket bántanak. Remek. Igaz, mi csak azéert nem keveredtünk bele, mert a tesóim lefogtak, mert mentem volna mama családját védeni.

Nem is megyek fel azokra a hajókra, inkább gyalogolok, pedig még a bokám is kiment. Feanor magyaráz, hogy nem értek a logisztikához, meg integet, hogy de menjek, én meg visszaintettem neki valami szépet.


1496. Araman.
Csesszus, Mandos jól beszólt nekünk. Olyanokat mondott, hogy minket is megölnek majd, meg elárulnak, meg valmi árnyékokká leszünk. Feanor meg visszaszólt, hogy ő nem fél, és Mandos csak tudja . Hát de ő mindent tud. Kezd egy picit hideg lenni. aopa vissza is ment, ha tud, hoz meleg ruhát, de ha nem, akkor is elnézést kér a Valáktól, mamától, telerektől. Mi meg megyünk, mert erre ez őrültre nem bízhatjuk a népet.

Na meg a változatosság kedvéért jól megcsépeltük egymást. Megint hajszálon múlott. Nekemesett, hogy de adjak már hajat. Mondtam, Valinorban már épp meg akartam rajat könyörülni, de zek után egy szálat sem kap. Erre nekemesett, elkezdte tépni, marni, cibálni én meg viszont az övét. Nekem nem ártott, de neki csak úgy röpült az fekete haja, akár a varjú tolla. Ezek után mikor felálltam, megint nekem jött. Adtam neki egy akkora pofont, hogy azt még Valinorban is meghalloták án, és jól beleöktem a hideg vízbe. erre elkezdett úgy ordibálni, hogy az összes fia összeszaladt, mert azt hitték, ölik az apjukat. Szegény Finrod alig bírt rendet tenni a sok őrült közt, engem is beleértve.



1497. Losgar:
Tüzeslélek örömtüzet rakott a hajókból, vagy tűzijátékot rendezett? De kár ezekért a hajókért!

Így tényleg gyalog fogunk menni, Fingolfin vezet. Irány Észak!


Egy hét múlva:
Helcaraxe: Feanor iránta érzett nemlétező szerelmemet lehűtendő jégre vitt minket. Nagyon örülök…Turgon meg pláne, mert szerencsétlen Elenwe a jég alá karült, és nem tudta kimenteni…

1498.
Egy éve kóválygunk a sötétben a jégen, nem tudom, míért nem lehet a Valacirca csillaga után menni, északra? Nem, Fingolfin ex has vezet. Annyit azért elfogadott, hogy ha valamerre akar menni, én mint legkönnyebb és legfényesebb lépjek a jégre. Persze hogy mindig odavezet, ahol beszakad. Még jó, hogy valamennyira világítunk, így ki bírnak húzni.

1499.
Na végre, átadta nekünk a vezetést. Ő van most középütt, mi meg Finroddal elöl. Rohadtul fázunk, de akkor is elmegyünk a legészakabbra, mert ott biztos elég vastag a jég középen is. Kezdek köhögni, vagy mi. De azért jönnek szépen utánam, és haladunk is. Mindig a csillagok után.

1500.
ÁTÉRTÜNK!! Jaj, mi ez? De szép! Mindent olyan lágy ezüstös fénybe von.. ámulatos...most már látok is.. csak ne köhögnék ennyire..


Kicsit később:
Ez csodás!!! Hogy ragyog!!! Milyen szép! És milyen jó meleg! Jé, egy Arian! Yavannáék alkottak valamit. Ezek a Fák gyümölcsi lesznek. De szépek!
És milyen szép ez a vidék! Alig várom, hogy találkozzam az itteniekkel!



Nap és Hold éve 0.

Na végre, kikecmeregtünk arról az átok jégről, most mindenki köhög, kehes, meg öklődik. Ennyit arról, hogy minket nem ér utol a betegség. Mandos se mindig tudja, mit beszél….


Finrod felvilágosított, hogy Mandos csak annyit mondott, hogy nem pusztít el minket betegség. Jó, akkor ez innentől a göthősek menete lesz???


1. Hónap
Megyünk, megyünk, csordogálunk befele, és van pár gyógynövény. Most már nem köhögünk, hanem a reumánkat gyógyítjuk.

4. hónap
Sikeresen kigyógyultunk a reumából is, meg abból is, hogy valaha is az életbe szeretni fogjuk Feanorékat. Én meg abból a hülye felvillanásnyi ötletből, hogy valaha valamelyiknek is adok hajat.

6. Hónap
Te szent Iluvatar! Piff neki, nem itt vannak! Ajjaj, mindjárt balhé lesz megint.. Nem volt elég egyszer??? Bár az az igazi, ha nolda öl noldát… egyesek szerint… Nem, szerencsére mégsem, húznak dél felé, mi meg északnak. Nagyon helyes, fussanak csak, van miért félni a dögöknek.

1 hét múlva:
Valamelyik bátor lemaradt, és eljött elmesélni, mi is volt, míg mi a jégen kóvályogtunk. Feanor mindig is tüzes ölelésre vágyott, hát most megkapta pár balrogtól. Olyan szinten, hogy egy életre elege lett mindennemű ölelgetésből, inkább elment Nagyapát meg Mírielt megnézni Mandoshoz. Nagyon jó, most már egy szava se lehet. Igaz, olyan mérges lett, hogy nem teljesen az ő akarata szerint történtek a dolgok, hogy haragjában a fiai legnagyobb ámulatára elfüstölt. A szó szoros értelmében. Maedhros meg kapott egy fél karkötőt Melkortól, mert túlságosan gyorsan szaladt Melkor után, aki nem tudom, mire gondolhatott, de eléggé megijedt, olyan szinten, hogy unokafivéremet kifügesztette a Thangorodrimra. Jó ócska panorámát láthat szegény.. (Mondjuk egyáltalán nem csodálom Melkort, hogy félreértette Maedhrost, már csak annak alapján sem, amit az Valinorba művelt. Nade akkor is...)

4. év
Tesóim szétszéledtek, viszont Finrod meg én együtt maradtunk. Azt mondta, addig nyugodt, míg az ő szeme előtt vagyok. Találtunk egy szép szigetet, épített is rá gyorsan egy tornyot. Tök szép, teli van az egész sziget virággal! Szőttem a várba mindenféle dolgot, és esténként lejárok a folyóhoz. Valami Sir Sirion vagy micsoda.

Nyárközép:
Jé, mit fedeztem föl!! Ulmo benne van a vízbe. Ez nem lenne új, ha Valinorban lennénk, de hogy itt! És szóba áll velünk! De jó! Finrod először azt hitte, elment az eszem, jó le is szidott, de amikor ő sóhajtozott a parton, és valahogy a szájára jött Ulmo neve, drága Valánk kiszólt a vízből, hogy "Itt vagyok". Drága bátyám, meg ha nincs ott egy bokor, beleesik a vízbe meglepetésében.

5. év
Fuh de jó! Szegény Maedhrost végre leszedték arról a nyüves szikláról. Fingon majdnem lelőtte, de Manwe annyira mégse haragszik ránk, mert küldött oda egy sast, de drága unokafivéremnek annyi esze nem volt, hogy a kissebbik darabját is elhozza, hátha össze lehet forrasztani. (Csak remélni tudom, hogy nem akarat a sassal megetetni fuvardíj gyanánt..) Mivel szerencsétlen unokafivérem alig él, értem küldtek, hátha rendbe tudom rakni. Na jó, üsse kavics, megnézem mit tehetek érte. Mért vagyok én ilyen hülye és megértő...


2 hét múlva
Na szegény! Van mit ápolni rajta. Meg a többi fiút is leápoltam, merrt úgy néznek ki, de úgy... Rongyos rajtuk a ruha, és bogyón élnek. Vittem már nekik itthonról egy kis búzát, meg lenmagot. Szerencsére a lányok még tudnak főzni meg szőni. Tök jó volt nézni Caranthirt ásás közben... meg főleg a morgásást hallgatni, hogy egy nolda nem csinálhat ilyet, mert a nolda az mester..

Maedhros meg el se enged maga mellől. Szegény madártejet enne, de hát nincs tej. Mondtam az öccseinek, hozzanak valahonnan kecskét. Vaníliám épp van, még Yavannától kaptam, méz is van a faodúkban.


1 nap múlva:
EZEK A HÜLYÉK!! !!! Caranthir, Curufin és Celegorm nem normálisak, de hogy ennyire! Idehoztak nekem egy nagy büdös bakkecskét, hogy fejjem meg, és abból nyerjek tejet..ÁÁÁÁÁ!!!!! Jó leápoltam őket, erre világgá akarták zavarni. Mondtam nekik, hogy ne, kössék meg valahol és várják meg a többieket. Erre elkezdték hárman hatfele húzni, és mire észevettem, kikötötték a legjobb gyógynövények közé. Kimentem, mondtam, hogy mint a szél, úgy csináljanak neki egy helyet. Nagy nehezen csináltak is. Eközben megjött a maradék négy egy nősténykecskével, aminek nem volt gidája. Na mondom, haladás. Végül megmérgesedtem, rájuk förmedtem, hogy valahonnan kerítsenek egy olyan kecskét, aminek gidája van és azzal együtt hozzák ide. Nagy keservesen összejött. Ekkor meg majdnem bezárták a bak mellé, hadd legyen rohadt büdös a tej. Mondtam, zárják külön. Eközben szegény Maedhros egyfolytában nyögött, mert fájt a keze pontosabban a helye, meg ment föl a láza, ezek meg odamentek neki siránkozni. Kizavartam őket, Fingont mellé ültetettem, és elmentem végre megcsinálni azt a nyomorult madártejet. Edényük csodák csodája, de volt. Viszont amikor kértem, úgy néztek rám, mint akik sose hallottak edényről.. És még a telerek bambák.. Ennyit a földműves meg a hajós, meg a zenész nem tiszteléséről...

Végre meglett a tej, reggeltől estig, mivel fejnem is nekem kellett DE: Meadhros jobban lett tőle. Csak azt tudnám, mi ez az éktelen kalapálás.

Kicsit később:
Most már tudom.. fogtak egy rakat kecskét, csináltak egy ménkű nagy üstöt, hogy abba csináljak madártejet. Na tudják mikor...ennyire hülye még én se vagyok

1 hét múlva:
Ezt az Eruverte hülye bandát!! Szegény Maedhros.. végre van legalább annyi ereje, hogy fel tud ülni, ezért öccsei kitalálták, csinálnak neki egy kerekes széket, hogy abba vigyük ki levegőzni, hadd szedje magába az áldott Nap fényét, hogy miharabb gyógyuljon, ha lehet, a lelke is. Ebben nem lenne semmi baj, de az a féleszű Caranthir szerencsétlen bátyját a hegy lejtőn lefele kezdte el tolni, amikor is valahogy elengedte. Mi csak arra lettünk figyelmesek, hogy Caranthir veszettül fut a bátyja után, és közben tajtékozva ordít:
-Juhé, juhééhéé, te rohadék!!!!
Döbbent arcunkat látva ideüvöltött, hogy a tolószékről van szó.. Eközben megjelent a maradék hat, és elkezdtek egy helyben állva ordibálni, hogy de mindjárt felborul. Curufin, még mindig ugyanott- elordította magát: kapaszkodj, fivérem, kapaszkodj, két kézzel!!! Fingonnak erre eldurrant az agya és ő is felüvöltött: Barom!!!!!!!

Persze annyi ész csak bennem volt, hogy szerencsétlen unokabátyám elé kerülve próbáljam megállítani az egyre nagyobb sebességgel robogó széket, benne a most már tényleg halálra vát Maedhrossal. Viszont az erőm mindössze arra volt elég, hogy lelassítsam, arra már nem, hogy megállítsam, így egész egyszerűben Maedhros ölében, neki arccal megállíthatatlanul robogtunk a kecskekarám felé, ahova eszement unokafivéreim nagy ügybuzgalmukban a környék összes kecskéjét begyűjtötték. Az eredmény az lett, hogy nekiütköztünk a karám falának, és egyenes ívbe bezuhantunk a kérődzők közé, akik kitörő mekegéssel és ugrálással fogadták "jöttünket". Szegény Maedhros legalább annyiban járt jól, hogy puhára, azaz rám esett. Fel akartam segíteni, de sehogy se tudtam kimászni alóla, így kénytelenek voltunk kivárni, míg az őrjöngő Fingon pár kivételével végigkergeti az összes kecskét, végigveri az unokafivéreimet egy bottal, majd csak ezután fog neki minket kihalászni a kecskealomból. Maedhros eközben egyfolytában azt nyögdécselte, hogyha Melkor nem, akkor agyalágyult öccsei intézik el.

Végre sikeresen kikászálódtunk, Fingon kimosdatta Maedhrost, én elhúztam madártejet főzni, azzal, hogy abból Maedhroson és Fingonon kívül senki nem kap. Persze közben egyfolytában a nyakamra jártak, olyan szinten, hogy Amrast jól fejbe is vágtam a merőkanállal. Végül csak csináltam annyit, hogy mindenkinek jusson.. Miért vagyok én ekkora Eruhülyéje......???? Miért értek én meg mindig mindenit????

2 hét múlva:
Maedhros végre szépen a gyógyulás útjára lépett, olyan szinten, hogy már önállóan jár. Lehet persze, hogy csak kínjában, nehogy megismétlődjék a múltkori jelenet, ami után rajtam kívül az égvilágon senkit nem engedett a maga közelébe. ( Na jól van, nagynéha Fingont).

Éjjel azt terveztem, hogy mutyiban világgá engedem az összes nyomorult, kibitangolt kecskét. Itt mekegnek az ablakom alatt. Fingonnnak mondtam reggel, csináljon velük valamit. Erre azt csinálta, amit én is csináltam volna: megtartott párat, a többit meg végre eleresztette. Épp itt volt az ideje.

Egy hónap múlva:
Maedhros már lassan kardot fog forgatni. Na én azt már nem várom meg, érzékeny búcsút veszek, és húzok haza végre a bátyámhoz.

Egy hét múlva:
De jó már végre Finrod mellett lenni félig- meddig nyugalomba..Azért félig- meddig, mert azt mondta, el kell innen mennünk, túl veszélyes.

6. év
Angrod Középfölde királyánál, Thingolnál járt. Ulmo szerint Thingol nagyon idős, néha morózus, de kedves is tud lenni, ha akar. Most épp nem az, mert nem tudja, hogy hogy a túróba kerülünk mi ide. Van egy olyan érzésem, hogy addig jó. Meg mi öten úgyse mondhatjuk el neki, hiszen anyira nem vagyunk ludasok az ilyen.- olyan dolgokban, másról rosszat mondani meg nem szokásunk.

7.év
Ma nagytanács lesz., félek, mert Curufinék a legutóbbi találkozásunk óta kezdenek megint eldurvulni. Ulmo azt mondta, ne féljek. Mondtam neki, nem félnék, ha nem volna rám okom.. be is jöt az ok. Unokafivéremékről megint bebiznyosodott, hogy mekkora taplók. Thingolt tök lenézik, pedig sokkal idősebb még az apjuknál is, és különben is, nekünk kellenne itt viselkedni, nem pedig előjönni a marha nagy nolda öntudattal. Meg mit vannak úgy oda, nekik még feleségük sincs, Thingolnak meg van, egy maia, meg van egy gyönyörűszép lánya. Ezt mind Ulmotól tudom.

Másnap:
Angrod úgy otthagyta a tanácsot, mint a huzat. nem bírta tovább a fiúk bunkó beszólásait. Nem tudom, mit kell azon problémázni, ki hol és mekkora helyen legyen, van itt elég, vagy nem? Lassan nekifogok a kertépítésnek.

10. év
Na most már kész van. Fivéremék örülnek s neki, és végre nyugodt lehetek, mert vigyáznak dolgokra. Finrod egész na fúr- farag, meg a vízparton járkál, én szövök, fonok. Csináltam szép képeket Valinorról. Szóval egész jól el lehet itt Középföldén kötögetni, csak ne volna itt Melkor, ork, meg váltott farkas. Ezek még egyelőre nem zavarnak. Annyira.

15. Mindenki jól szétszéledt. Maedhrosnak volt esze, így nem esünk egymásnak.

20.év
Most kitalálta a nép, hogy de akkor újraegyesülünk. Szép is a békesség, és volt nagy ünnep! Még Thingol is minden jót kívánt nekünk, igaz csak a testőrkapitányát, meg a dalnokát küldte hozzánk. Mit ne mondjak, Daeronnak sokkal tisztességesebb hangja meg témái vannak, mint Maglornak.
Fingolfin lesz a király köztünk, ami tök jó. Feanor fiai végre kipottyantak a hatalomból, így nyugodt tünde lesz a vezetőnk. Nem utolsó szempont...

Nap és Hold éve 25.
Mint mondottam volt, tök jól elvagyunk itten. Nyugalom van (na azért nem mindig) és Finroddal járkálunk a vidéken. Össznépi akarat volt, hogy vele maradjak, merthogy nagy valószínűséggel ő az egyetlen aki tud kezelni. Ulmoval gyakran beszélgetek. Drága jó Valának ugyancsak sok baja van velem...


35.
Még mindiog ugyanaz, de tesóm úgy őriz, mint hat kutya, nehogy elkóboroljak. Mondjuk Caranthirékhoz?

45. Történhetne már valami.

50.
Na nem egészen így gondoltam. A bátyám meg Turgon újabban nem tudnak normálisan aludni. Egy percig se csodálom, a folyóparton, a földön, egymás mellett fekve. Mért nem visznek két takarót, minthogy egymásról rángatják le? Meg csupa kék-zöldek, mert még jó oldalba is rugdossák egymást. Ráadásul mind a kettő azt hiszi, hogy megőrült, merthogy Ulmo hangját hallja. Pedig nem őrültek. Meg is mondom nekik.

1 hét múlva:

Ajjaj. Megtörtént, de kedves fivérem majdnem szétszedett, hogy miért nem világosítottam fel őt arról, hogy én Ulmoval társalgok, és miért hagytam, hogy hülyének nézze saját magát. Mondtam neki, hogy egyáltalán nem az, még akkor sem, ha szőke. Mit ne mondjak, elég furcsán nézett rám. Aztán meg mormogott valami városépítéséről.


52. év

Bátyám sík ideg, nem találja a helyét. Ráadásul Curufinékat megint itt eszi a fene. Ráadásul láttam valamit ma reggel a vízbe, hogy Curufin le akar nyilazni valami lányt. Dicső haditett lesz, nem mondom. Ráadásul, és ez mindennek a teteje, nem bír békén hagyni. Ma reggel hallottam, amikor mondja, hogy annyira szeret, hogy a legszívesebben nekem adná egy nyilát, amit a hajamból font íjról röpítene belém.
Még jó hogy van Ulmo, aki ha kell, gyorsan csinál párát, meg vannak a fáknak odvai. Mellékesen Ulmo rém boldog volt, amikor ezt meghallotta, a bátyám meg majdnem lefordult a székről, és közölte, hogy akkor visz Thingolhoz. Nemá!!! Én itt is jól vagyok.

Másnap reggel:
Ulmo készít fel arra, hogy hogy viselkedjek Thingoléknál. Azzal vigasztal, hogy ne féljek, mert ő is ott lesz, semmiség az Esgalduinon fejönnie. Még ez a jó. De én akkor is félek!! Igaz, ilyen patrónusa, mint Ulmo, senkinek nincs.


52. Két hét múlva:
Fivérem már visz is Doriath felé. Elég gyorsan tisztázta az ügyet Thingollal, mit ne mondjak, még galambposta se kellett. Ulmo alaposan felkészített. Finrod meg azt mondta, Thingol palotája nem játszótér, ne nézzek minden lépcsőkorlátot potenciális csúszdának, és egyáltalán, próbáljak meg nolda hercegnő módjára, és egyáltalán, tündeként viselkedni. Meg ha lehet, ne világítsak túl feltűnően. Mintha az olyan könnyű volna, amikor ahol jelen vagyunk, nem kell se fáklya, se gyertya..

Egy hét múlva:
Megérkeztünk. Hát mit mondjak, különös egy hely ez, de nagyon szép. És mindenki kedves. Lúthien gyönyörű, de nincs elszállva magától. Milyen jó, hogy végre nem én vagyok a legszebb, és hogy nem tapogatja mindenki a hajamat!! Amúgy Melian is tud világítani, meg Lúthien is, úgyhogy nem is vagyok feltűnő. Annyira. Csak átlátok még némely fiú feje fölött is. És nem is kell magassarkú. Na ez ciki.

Két nap múlva:
Haza akarok menni, tesómékhoz! Hiányoznak! Nyomorult Curufin, miatta vagyok itt. Illetve magam miatt, de ha ő nem akar senkit lenyilazni, akkor nem kell idejönnöm!!! Nem baj, legalább legalább Ulmoval lehet beszélgetni, ő megérti, amit mondok. Az itteniek kevésbé. Én töröm a sindát, ők nem értik a quenyát, tehát mutogatunk. Bár részemről elvileg kevésbé nehéz a dolog, mert ha akarom, nézhetem a gondolatát, de mint Feanor szegény kifejtett volt, ennek nem is biztos, hogy mindenki oly nagyon örül, tehát muszáj visszafognom magamat. (Ez még egy vitánk alkalmával történt, amikor is közölte, hogy ő ezt utálja, más se biztos, hogy túl boldog tőle, mert a gondolatok magánügyek, és én sem örültem, amikor a fiai bemásztak a hálószobámban. Bár megmondtam neki, a kettő nem ugyanaz, mert a kis drágák azt akarták, én meg nem akartam ezt a dolgot, hanem kaptam, az meg hogy nem mindig tudom irányítani...)

Másnap:
Az itteniek akkor is tök aranyosak. Melian főleg. Mablung is. Thingol is, bár ő elég morgós. Ma rám is szólt, hogy itt nem szokás a lépcsőn fejjel lefele közlekedni. Pedig csak siettem, és megbotlottam. Csakhogy le is estem, egyenesen rá az egyik őrre, valami Celebornírtra, vagy micsoda. Olyan bajba vagyok ezzel a sindával, még töröm is. Ez a Kele vagy kicsoda meg csak nézett rám. Thingol meg morgott vele is, hogy miért nem segít föl. Hogyan, ha egyszer rajta feküdtem? Meg szegény meg se bírt szólalni a meglepetéstől

Egy hónap múlva:
Na, haladok már a sindával. Mablung is segít, Melian meg azt mondja, rejtett képességeim vannak, és ezeket ki kell bontakoztatni. Tök jó, maga Melian fog tanítani! El is mondtam Ulmonak, azt mondta, nagyon nagy szerencse és megtiszteletetés ez. Meg mondtam neki, hogy Mablung is milyen segítőkész, mindig eligazít, meg ilyenek. Erre az első kérdés: tetszik neked? Na mondom...


Két hét múlva:
Lúthien is bejön néha tanulni, amúgy meg az erdőben táncikál, Daeronnal, aki tisztára bele van esve, csak Lúthiennek nem tetszik annyira. Érdekes, itt a népek ezt szépen tudomásul veszik. Nem úgy, mint egyes helyeken, ugye...


Este:
Jaj, ma akkor hülyeséget mondtam! Meliannal közöltem, hogy biztos szépen hímezte ki az övét. Mindenki csak lesett, majd Thingol meg Mablung egyszerer elkezdték mondani, hogy eszembe ne jusson az övnek a tájékára se menni, mert megraknak. Döbbenten néztem, és közöltem, hogy nem szokásom elvenni a más holmiját kérés nélkül. Erre ők néztek értelmesen, de szerencsére Meliannak leesett, mire is gondolok, és elmagyarázta, hogy az egyáltalán nem kiegészítő és nem is látszik... most már tuti nem megyek oda. De olyan izgi lehet… nem, mégsem, elnézve Mablung markát


52. egy szép őszi napon
Ciki, de nem tudok fára mászni. Pedig nagyon kéne, mert az itteniek mind tudnak. Ráadásul szédülök is fönt. Mostanában azzal foglalatoskodom, hogy Melian meg egy tál víz segítségével próbálok jó messzire látni. Elég furcsán jött ki a tegnapi vállalkozás. Elkezdtem örömködni, hogy látom Thingolt, akiről úgy tudtam, hogy a palota túlfelében van, és ezt közöltem is Meliannal. Pedig sajnos királyunk a víz fölé hajolt, mert el nem tudta képzelni, mit keresek abban a tálban annyira...


Meliannak van egy titkos vegykonyhája, oda is bevitt. Te szent Elbereth, hogy ott mik vannak! Nem is mehet be oda csak Melian, Lúthien, meg Thingol, aki nagy bánatára nem nyúlhat ott semmihez. Nem is, amióta kiborított ot valami rózsafőzetet és három hétig a rózsaillattól fuldoklott a fél palota. Ő meg húzta maga után a csíkot. Lúthiennek meg már alig kel tanulnia valamit. Igaz is, ő már eleve tud.

Ulmoval jókat beszélgetünk, még azt is elmondta, hogy a Valák nem is haragszanak ránk, és majd mutatkoznak, ha eljön az ideje. De erről nem szabad ám beszélnem senkinek! De jó lesz! Bár Ulmo szerint nem is lesz az olyan jó...

Első hónap második napja:
Tesómék ma megjöttek, egész Menegroth nője úgy néze őket, különösen Finrodot, mit akik még nem láttak férfit. Szegény Thingolnak égett is a feje. Saeros meg nyávogott, hogy ő éjjel nem szokott hozzá ekkora világossághoz. Celeborn (így hívják, akire ráestem) javasolta neki, hogy kormozzon be üveget, tekerje körül egy dróttal, és tegye a szeme elé. Meg is tette, és most azt hiszi, irgalmatlan jól áll neki. Mindenki megpróbál minél diszkrétebben vigyorogni, dehát nehezen megy.

Orodteth mesélte, hogy Turgon valahova elment, Finrod meg megint kialvatlan. Össze kéne valahogy hozni Lúthiennel...de Amariet úgyse felejti el... Thingol nem tudom miért, de néha furcsán néz ránk...