GALADRIEL NAPLÓJA 4.

55. Hatodik hónap:
Egyre jobb vagyok! Már egész sok mindent látok, csomó gyógynövényt ismerek, és a tükör is egész jól működik.

Télközép éjszakája utáni reggel:
Te Szent Iluvatar, mekkorát szívtam az éjjel! Itt is akadnak azért bolondok szép számmal.. Az őrök nem tettek be elég fáklyát meg gyertyát, és meghallottam, hogy Celebornt, akinek éjjel köze nem volt az őrséghez, szalasztják érte, persze fáklyát nem adtak, mert nem volt. Odaszóltam, hogy adok neki, ne kelljen már a sötétben bukdácsolnia, csak én hülye egyről felejtkeztem el: a hajam fürdő után le van engedve. Erre nagy lelkesülten az egyik őr felkiáltott:

-Ott van, ott világít, fogjuk meg!!!- és elkezdtek felém rohanni az őrültek:
-Gyere csak baba, nem kell ide fáklya, kiállsz egy székre, és világítasz reggelig!
-Tényleg, mitől világítasz te? van valami benned? Mutasd meg, légyszíves!!!!
- Te hülye, a haja világít- így a másik - nyírjuk le, és ő meg elmehet, minekünk meg nem kell fáklya. Energiatakarékosak is leszünk..
- Nem vagy eszednél, hát az arca is világít..
Ekkor láttam meg az őr gondolatát:


-Nem, az nem engedem, nem szedtek szét darabokra, akkor megöltök, őrültek!
-Dehogy, hát a noldák MINDENT túlélnek!

Meg kell mondani, Celeborn nagyon rendes volt, a jónépet lovagias bánásmódra szólította föl, de azért hívta Meliant, ha ő kevésnek bizonyulna. Jött is, Thingolostul, Mablungostul, és rém dühös volt az egész őrségre. Közölte, hogy az élveboncolás tudtával Melkor és orkjai gyakorlata, itt nem lesz bevezetve, még akkor sem, ha valaki a noldák anatómiáját óhajtja tanulmányozni. Celeborn meg mindeközben meredten nézett rám, Thingol rá is szólt, hogy csukja be a száját, mert nem fogok bele madártejet tenni. Hát ebben tökéletesen igaza van. Még itt is azt főzök, majd minden nap.


60.
Affene, volt egy csata, de szerencsére mi nyertük meg. Melkornak nagyon nem tetszik, hogy itt vagyunk. Gondolom, az meg pláne nem, hogy Maedhros és Fingolfin összefogott. Maedhros egész jól rendbejött ezek szerint. Csak az ép esze is maradjon meg, és arra használja amire kell. Meg fékezze a tesói nyelvét, ha azok nem bírják a magukét.

64.
Turgon megint felszívódott valahova.

65.
Első hó hatodik napja:
Ulmo mesélte, hogy Círdanék meg a mieink megerősítették a kikötőket. Remek, de ki az a Cirdan? Mindjárt megnézem a tükörben.

Kicsit később.:
Aha, megvan. De lehet tünde borostás vagy milyen? Meg el kell húzódnom, ha a tükörbe nézek, mert még Celeborn is azt hiszi, hogy magamba vagyok szerelmes vagy mi. Pedig ez most nem is hiúság! Ez egy hasznos dolog, Ulmo is mondta, Melian meg azt, hogy mindenki higgyen, amit akar, tartsanak csak hiúnak, de akkor se mondjam el az ő engedélye nélkül senkinek, mi ez. Dehogy mondom, még azt hiszik, őket is kikukkolom. Bár Saeros szerintem határozottan örülne a dolognak.


66.
Kilencedik hónap:
Ez kezd egyre húzósabb leni. Melian mindenféleképp ki akarja belőlem szedni, mi is történt az úton, én meg semmiféleképp nem mondhatom el neki. Bár Ulmo szerint édesmindegy, mert Melian úgyis beleát a fejembe. Nagyon örülök neki.…vagyis, lehet, hogy tényleg örülök. Hát még Feanor hogy örülne, ha látná, hogy attól vannak ambivalens érzéseim, hogy valaki belelát a fejembe.

Tizenegyedik hónap:
Jaj, szegény Melian. Olyan rossz, hogy nem mondhatom el neki, és kénytelen vagyok vele neveletlen lenni!! De Thingol akkor se tőlem tudja már meg, na. Ez a szegény Celeborn meg olyan egy kis lüke! Mindig hagyja magát átverni, meg ide- oda szaladoztatják. Különösen ez a nyomorult Saeros. Múltkor is elküldte, hogy hozzon neki friss patakvizet, hozott is , Saeros meg "véletlenül" kiöntötte, és cCelebornt megint el akarta küldeni. De nem jött neki össze, mert már rég észrevettem, hogy Celeborn inkább hallgat rám, mint bárkire, úgyhogy gyorsan magam után hívtam, hogy segítsen megkeresni a hajtűmet, ami persze el sem volt veszve, mivel benne volt a hajmaban (persze ezt tudtam is....) . De legalább magunk közt jól leteremtettem Celebornt, hogy ne hagyja már magát átverni. Azóta Saeros mindkettőnket utál, meg beszólogat.

Persze szegény Lúthiennel is tapló, és folyton azt firtatja, hol jár meg mit csinál Daeronnal. Mintha neki lenne ahhoz a legtöbb köze...De Lúthien a legszebb mosolyával visszaszólt: azt, amit veled nem...

Amúgy lehet, hogy Nellas szerelmes Saerosba? Egymáshoz valók lennének, mind a kettő örökké azt nézi, mit csinál a másik tünde. De legalább Nellas nem szól be, csak a faágakon ülve lesekszik, különösen Saeros után. Mintha volna rajta mit nézni....

67.
Első hónap:
Te jó Iluvatar! Minden kiderült, és irtózatos botrány volt!
Fivéreim eljöttek, azt persze egyikünk se tudta, hogy menet közben Thingol kicsit nagyon utánajárt a dolgoknak, de annyira azért nem, hogy tudja a teljes igazságot. Persze fivéreim se akarták neki elmondani, bár ez egyszer örülhettünk, hogy Aegnor megszólalt...

Szegény Celeborn! Teljesen le volt döbbenve. Tegnap tudtam meg, hogy ő is teler.. és hogy van egy testvére is Alqualondében.. Vagyis, remélem, hogy van.. khm...Thingollal együtt teljesen ki volt akadva. Thingol olyannnyira, hogy ideinglenesen ki is dobta a fivéreimet, és quenya beszédet se akar többé hallani.

Mikor fivéreim indultak, úgy gondoltam, Thingol a kidobást exkluzíve érti, és én is elindultam velük. Azt hittem, Thingol agyvérzést kap, úgy elkezdett kiabálni:

-Hát te meg hova abba a mennydörgös Erunyilába mész? Ki mondta, hogy te is elmenj, orkeledelnek, vagy az unokatestvéreid feleségének? Ittmaradsz, ki nem teszed innen a lábad, és itt is megülsz nyugton a fenekeden, mert személyesen szedlek szét! Ne sírj, akkor sírtál volna, amikor elindultál az eszelős nagybátyád után! Bántad volna akkor..

Mindenki legnagyobb ámulatára megszólalt Celeborn:
-De Uram, hát azt ő legkésőbb akkor megbánta, amikor a jégen aludt..

Teljes csend és döbbenet lett, csak azt nem értem, mért nézett össze Thingol, Mablung, Melian és az összes fivérem, na meg Lúthien.

Annyit mindenesetre elért, hogy Thingol némileg lenyugodott, és higgadtan közölte a bátyáimmal, hogy bármikor visszajöhetnek, legkésőbb fél év múlva várja őket, és különös gondot fog rám fordítani…Melian csatlakozott, hogy abban benne van, mert hogy őszerinte különös szerepet szán nekem a sors. Erre Aegnor benyögte, hogy az jó, mert legalább lesz ki vigyázzon a népekre, különösen a noldákra, ha ők Mandos jóslata értelmében meghalnak.

Erre Thingol megint sík ideg lett, és egész egyszerűen közölte vele, hogyha még egyszer ilyet mer mondani, hát akkora lakatot veret a szájára, hogy azt le nem szedi, amíg él. Celeborn meg látva, hogy még mindig sírok, közölte, hogy nyugodjak már le, nem holnap lesz Aegnorék halála. Erre csuklottam egyet, és abbahgytam, Thingol nagyobb örömére.

De hosszú volt ez a nap.. fene egye meg, minek is jöttem el én Valinorból. Ki is megyek Ulmohoz.. elegem van..

67 első hava, másnap
Mármeg még abból is baj lett, hogy lemenetem Ulmohoz! Leültem a vízpartra, sírtam egy sort, Ulmo vigasztalt, hogy ő előre megmondta, hogy Melian elől semmit nem lehet eltitkolni, merthogy belelát a fejembe, meg hogy maradjak szép nyugodtan itt, csak egy darabig ne kerüljek Thingol szeme elé, meg hasonló dolgok.. Mondtam is neki, hogy eszem ágában sincs, mert most Thingol dühös az egész világra. Ulmo erre azt mondta, hogy nem, dehogy, csak a noldákra, de azokra piszkosul.

Mindeközben a vizet kavargattam a kezemmel, azt persze nem figyeltem, hogy elég hideg. Egyszer csak arra eszméltem föl, hogy Mablung fölránt a földről, a grabancomnál fogva, és még ő is rámförmed: mi a túrót csinálsz te itt? Nézd már a kis lükét, bele akarta magát ölni a vízbe! Elkezdtem tiltakozni, hogy de nem is, Mablungot meg nem érdekelte, elkezdett befelé húzni, én meg nem akartam menni, ő meg végül elunta, fölkapott. Ekkor elkezdtem kiabálni, hogy eresszen már el, nem akartam én öngyilkos lenni, ott még nem tartok azért.. Hülye állat Saeros meg odabillegett és tenyérbemászó képpel ilyet szólt:
- Persze, te csak mást szeretsz gyilkolászni.
Mablung csak azért nem vágta szájba, mert akkor egyből kiugrottam volna a kezéből. Hiába mérgelte magát, nem nyugodtam le, a ribillióra persze odajött Thingol, akinek Mablung megmagyarázta, hogyha egy pillanattal később ér ki, hát a vízből kell kiszednie, meghogy szerinte elment az eszem.

Erre elegem lett, Ulmo javaslatára rácsaptam Mablung kezére, aki meglepetésében egyszerűen ledobott, de a következő pillanatban már megint a markában voltam. Elkövettem azt a taktikai hibát, hogy a víz felé akartam menni, Ulmonak szólni.

Thingol megint elkezdett szidni, hogy elment nekem a normális eszem, ilyen még, hogy valaki kinyuvassza magát, nem volt, de nem is lesz, és mars befelé aludni, meg különben is. Na mondom, ezekkel se fogom ma magamat megértetni..még azt se hitték el, hogy Ulmoval beszéltem csak..de a drága jó Vala rendet tett: kiszólt a vízből Mablungnak, hogy azonnal tegyen le, és higgyen nekem.. Na az első olyan gyorsan meglett, hogy megint a földön landoltam, Mablung drága ugyanis egyszerűen leejtte ijedtében, nyekkentem is egyet, de akkorát, hogy majd följött a talajvíz.. De legalább fölfogta végre, hogy akar a csoda öngyilkos lenni...

Szegény Thingol, ő se nagyon bírt szóhoz jutni, csak annyit, hogy húzzak be, meg elege van mára az összes létező nőből meg noldából meg mindenből, és mindenkiből, aki bűbájolni tud, beleértve Meliant is, aki nem bírt neki szólni, hogy Ulmo nem csakhogy benne tud lenni a vízben, hanem beszélni is tud. Miért, mit hitt, a Valák talán némán ücsörögnek?

Két hét múlva:
Na, ma megint kaptam. Kösz Celeborn.
Elfogyott a tüzelőm még a múlt héten, de jobbnak tartottam, ha nem nagyon szólok senkinek a dologról. Viszont Celeborn drága, aki újabban állandóan a nyomomban van, megneszelte a dolgot, hogy honnan, arról még kifaggatom.. A lényeg, hogy mikor jöttem befele a szobámba, ott áll középen Thingol és Celeborn, és Thingol ezzel fogad:
-Mi ez itt?
Nézek szét, mi mi, nézem, még rumli sincs, leszámítva a szertehagyott plédeket.. Nézek rá értelmsen, megint megkérdi:
- Mi ez itt?
Nézek megint, Celeborn megszólal:
-Szerintem nem érti a kérdést..
- Hogyhogy nem érti azt, hogy mi ez itt? Annyira azért nem lehet szőke..
- De ő azt nem érti, hogy a "mi" mire vonatkozik..
-Vagy úgy.. na akkor érthetőbben: mi ez a jégverem, Nerwen?
-Öööööööööö- foglajlatok helyet, Uram...ez volt az értelmes válaszom.

- Na, jól van, kislányom, leülök, Celeborn is leül, de addig innen el nem megyek, míg el nem mondod, mi ez a jégverem itt..Várom..nem hinném, hogy a Helcaraxe iránt érzel ekkora nosztalgiát...

Válasz helyett persze elkzedtem a sírást..
- Jaj ne sírj, ne sírj, mert azt utálom.. inkább ülj a vízparton, gyere fejjel lefele a lépcsőn, ha nem töröd ki a nyakad, csinálj bármit, csak ne sírj.*...

Végre kinyögtam, mi volt a bajom, miért nincs itt tűz.. Thingol enyhén kapott csak idegbajt...
-Na jó… Nézd kislányom, egyet tisztázzunk: nekem el kell számolni veled, nem adhatok helyetted más tündét a magaméi közül, felelős vagyok érted, és bármilyen furcsa, de határozottan kedvellek. Úgyhogy Celeborn most hoz neked fát.. Celeborn.. Celeborn..? Hát ez meg hova lett?

- Itt vagyok, uram, hoztam fát.. és G.. azaz Nerwen és a Te engedélyeddel..
-Nerwen most le van nullázva, ha be akarsz gyújtani, akkor tedd..
-De..
-Mondom, Nerwen LE VAN NULLÁZVA, legalábbis a mai estére.. aki nem tud magára vigyázni., az csak ne szóljon semmit. .
- Nerwen, kérlek, ne sírj, na, ne sírj már-- ez már Celeborn volt, Thingol csak nézte a plafont..Ugyan már..odafagynak a könnyeid..nem is bírom letörölni.. hallod.. na, hozok neked hársfateát vagy mit kérsz..?
Erre persze még jobban elkezdtem a sírást, amit szerencsétlen Celeborn teljesen félreértett.

-Ne haragudj, nem tudtam, hogy ennyire nem szereted a hársfateát!
Thingol felvilágosította, hogy nem ez a bajom, továbbá, ha a sírást így félrérti, nem tudja, mihez fog kezdeni egy nővel..
Mikor végre összeszedtem magam, kinyögtem, hogy azért sírok,mert most meg vagyok hatódva...
Erre föl Celeborn is majdnem elkezdett sírni, Thingol meg ránkszólt, hogyha nem fejezzük végre be, ő is sírva fakad, de dühében.

Végre csend lett, Thingol csak annyit közölt, hogy holnap reggel vár, és Mablung szíves engedelmével Celeborn fogja őrizni ezt a folyosószakaszt. Na de miért???? És mi lenne annak amódja, hogy ne kapkodjanak föl, mint holmiféle füles szatyrot vagy mit??

*Rejtő jenő : A szőke ciklon c. regényének egy pár mondata átparafrazálva

Két nap múlva.
Most már tényleg elegem van magamból, ekkorát égni!! Megyek be este a szobámba, hát mit látnak szemeim? Egy pók ott figyel a sarokból. Több se kellett, rohantam ki, de olyan svunggal, hogy majd felborítottam Thingolt Mablungostul, és ha Celeborn el nem kap, hát lehömpölygök a lépcsőn.
Thingol első kérdése:
- Mi a fene van már megint? - és intett, hogy hozzanak neki egy jó erős macskagyökérteát.
-Jaj, n - n nagy b- b- baj van, ppppók van a szobámban, rettenetes, mindjárt idejön, és megöl mindenkit, és kiszívja a növények nedvét meg a mi vérünket és..
- És amint látom, enyhén szólva is pókfóbiás vagy...
-Nem, ez rettenetes nagy, ott figyel, rám akart ugrani és...
-Azt ugye tudod, hogy semmiféle ilyen pók Meliantól ide nem tud jönni?
-Igen, de Melkor nagyon ravasz..
-Mekkora az a rettenetes nagy pók?- fordult felém Celeborn
-Hatalmas nagy!
-Jó, de mekkora az hatalmas nagy?- Mutasd meg valamin!
-Ekkora nagy- és azzal odamutatm neki a kisujjam körmét.
-Ez a teste vagy összegész?
-Nem tudom, azt hiszem összekuporodva ekkora....
-Figyelj csak- tette a vállamra a kezét - bízol bennem?
-Háááát..
-Köszi, ez jól esett. Tudod mit csinálunk, Látod ezt? - mutatta a kardját. Szépen bemegyünk hozzád, és ha olyan veszedelmes ez a pók, akkor összeaprítom. Ha én nem lennék elég, vagyunk itt még egy páran..
-Na gyere. É szépen vitézül elindultam a kivont kardú Celeborn nyomában.

-Ott van ni- , juujj de rémes- böktem rá a sarokban lévő pókra.
-De kedves G azaz Nerwen, ez csak egy ártatlan házi kaszás. Na gyere pókocska, kiviszlek innen,. ne borzold a hölgy kedélyét- ezzel betette az ivópoharamba, és megindult kifele. Bemutatta Thingolnak, mit fogott, majd az én fancsali képem láttán megkérdezte:
-Mi a baj?
-Izé, szóval, ez volt a kedvenc poharam..
-Majd kimosom, és ihatsz belőle.
-Igyál Te pókos pohárból!
-Akkor csinálok neked egy újat..
-Ne, tényleg ne fáradj.és bocsánat..te itt kimentesz egy pók karmai közül,én meg ilyen izé vagyok..
-Ugyan már, érthető.. öntök neked új poharat..
-Ugyan, ne fáradj...
-Nem fáradság..
-A pókkal esetleg nem akartok valmit csinálni? - szólt közbe Thingol.
-Ja, de kivinni- így Celeborn.
-Ne, szegény, nagyon hideg van, elpusztulhat, maradjon tavaszig. Vigyük visszaaa!
-De te félsz tőle.
-Akkor vigyük.. de nem, elpusztul..
-Tudod mit, vigyük hozzám, hátha talál magának párt is..
-Na ne...
-Miért ne? Betesszük egy üvegbe, és ott nézheted, milyen szépen fejlődnek a kispókok.

Daeron erre dalra akart fakadni, de Mablung leintette azzal, hogy ő igazán értékeli Daeron művészeteét, de semmi más nem hiányozna neki, mit egy sereg masírozó pók képe, amint a szeme előt lebeg.. Thingol ekkor már a harmadik nyugatató teájánál tartott.

Mi eközben szép csendesen tovább vitatkoztunk.
-Nem lehet kitenni, mert megfagy.
-Te meg nem bírod.
-De. Tudod mit, legyen nálam, és akkor látogathatod.
-Na ez jó. De a poharaddal mi lesz? Add ide, kimosom.
-Nem, ne fáradj.
-De, hát vagy öntök újat. vagy..
-Több lehetőség nincs- szólt bele Thingol. Az egyetlen,még számotokra fönntartott, hogy húztok szépen aludni mind a ketten, és reggelig egyik hangját sem hallom, világos?
-De Uram, Celeborn ma éjjel őr.
-Lecseréled.
-A poharadat ideadod akkor?
-Nem.
-Légysziii ……..
-MARS ALUDNI!!
-Uram, mit csináljak?
-Most mondtam Nerwen, nem?
-De....
-Nincs de. Csak ha annyira sürgős, akkor mondd.
-Celeborn szomorú, és a poharamra gondol, mert szerinte tönkretette. Odaadnám neki végül is kimosni, de akkor hova tegyem a pókot.
-A nyakamba.. NEHOGY!!!!! Hozzon már neki valaki egy üveget, a jó ég áldja meg, tegyétek abba. De mit is mondtál? Honnan tudod, hogy Celebornt ez bántja?
-Ööööö
-Nézd, ott hozzák az üveget, tedd csak bele, és menjetek szépen aludni, mind a ketten.. Te is Celeborn...na eredjetek..

Hm.. ezek szerint mégse olyan rossz dolog, ha valaki fejébe látok.. igaz, Feanor se ezt mondta, de nagyon szerette ha láttam a gondolatatit. Talán volt ott valami, amit szégyellt? Ezt meg kel beszélnem Meliannal, Thingolla és Ulmoval is.

Harmadik hónap eleje:
ÁÁÁÁÁÁ!!!! Megjöttek a fivéreim. Na végre. Aegnor pletykássága mit sem változott, csak kiegészült Celebornével. Hát muszáj ezeknek mindig engem égetni?

Drága Finrod megkérdezte THINGOLTÓL, hogy nincs- e velem gond, Thingol mosolyogva annyit, hogy nincs, és ha van is csak nagyon néha, egy kicsi. Erre drága Celeborn megszólal: de, igen, van, mégpedig nagyon nagy bajok vannak vele: nem eszik rendesen, nem szól, ha valami baja van, inkább megfagy, int szédeleg egy szál ruhában a hidegben, és nagyon fél a pókoktól. Azt hittem, leütöm.

Erre megszólal Aeglos: áá, ezt otthon is így szokta. akkor se szólt, amikor Feanor fiai félholtra verték, és én szedtem össze a bokorból. Szerencséje, hogy Finrodtól és tőlem is jó távol volt....
Finrod mikor végre észre tért csak ennyit mondott:
- Bölcsen tettétek, hogy nem szóltatok, mert rájuk borítottam volna a Pelórit.
Közben imádkoztam, hogyha lehet, a továbbiakban ne az én viselt dolgaim legyenek terítéken, hanem mondjuk Lúthiené, dehát nem jött össze. Bátyáim drágák elkezdetek vizslatni, majd Orodreth közölte, hogy sokat fogytam, és hogy biztos legyengültem. Kínomban azt talkltam mondani, hogy de adnak rendesen enni...Hogy ezen mi volt olyan mulatságos, hogy fél órát nevett mindenki??? Most mit kellett volna mondanom????

Másnap: piszok jó érzés, ha az tünde mind a négy fivére azt próbálja felderíteni, hogy szerelmes-e végre valakibe. Csak soká csinálják, én hozom őket össze valakivel. Finrodnak Lúthien nem is lenne rossz. Milyen szép gyerekik lennének már! Amikor ezt szerett fivéremnek megemlítettem enyhén szólva is bepipult. Közölte, hogy neki ott van Amarie, akit úgyis viszont fog látni, és hogy Középföldén nem lesz asszonya, mert ő nem akarja, hogy sírjanak utána. Ezek szerint csak ő marad életben..

Kicsit később: Ulmo szerint nem. Afrancba!!!! De a Valák se tudnak mindig mindent előre....vagy igen??

Aegnor és Celeborn egész jól elvannak egymással, drága bátyám megígérte, hogy ikerfivérével karöltve majd mesélnek a kis Nerwenkéről. Na azt próbálják meg, ha még nem értek Doriathan körbehajkurászott tündét!!

Este: megpróbálták. Eredmény: fergeteges doriathi párnacsata, aminek közepébe Finrod berobbant. Nem igazán érdekelt a véleménye, őt is jól megdobáltuk, hiába hápogott, hogy dehát ti hercegek vagytok, és te is hugom, meg ez nem illik, meg így meg úgy. Ő is kénytelen volt beszállni, mikor egyszerűen jól ráestem. Celeborn meg azért lett ideges, mert a fivéreimet mezítláb kergettem a folyosókon keresztül, igaz, mind az öten úgy voltunk. Finrod szegény ekkor már teljesen ki volt borulva tőlünk, sehogy se volt ínyére a bent való fogócskával fűszerezett bújócska, amibe ő is részt kényszerült vanni, mivel megpróbált valahogy ágyba terelni. Persze én nem hagytam...persze hogy amint szerét tehette, felnyalábolt és berámolt a helyemre, de akkor meg bosszzúból elkezdetm csiklandozni, ő meg viszont..

Mondjuk az kicsit ciki volt, amikor Thingol jött be megnézni, hogy miért nyírjuk egymást, ugyanis annyira sivalkodtam. Jó hogy, ha csiklandozzák a tündét, az sivalkodik. Mablung szerint az volt az összes gond, hogy úgy csináltam, mintha Feanor vagy netán Melkor cirógatna....


Két hét múlva
Kedves drága Celeborn se teljesen épelméjű. Nem tudott aludni, erre bement a vegykamrába, és megivott egy pohár tömény altatót. Hogy mit kapott érte, nem részletezem...a legnagyobb szívfájdalma az volt, mint utólag kiderült, hogy én is leszidtam. Bánatában kiült az Esgalduin partjára, és a folyónak mondta el az ő nagy keservét, és sikeresen megszólította Ulmot. Aztán meg annyira meglepődött azon, hogy Ulmo válaszolt, hogy ügyesen belesett a vízbe, ijedtében, és persze teler létére csak állóvízben tud úszni. Gratula, nyáron megtanítom...látom a szemében, hogy alig várja.

Mablung meg be akar szervezni a hadseregbe, Melian meg nem akarja. Én sem, mert kegyetlenül utálom a kardokat meg minden ilyesmit.. valahogy rossz emléketeket idéznek fel.. Sajna tesóimra muszáj hallgatnom. Finrod azzal érvelt, hogy mi van, ha valakit meg kell védenem, Orodreth meg azzal, hogy egyetért Mablunggal, túl gyenge a karom. Angrod és Aegnor kivételesen csendben maradtak, csak annyit mondtak, hogy ne őrájuk nézzek,ilyen könyörögve, mert ebben Mablung a főnök. Köszi!!!
Tehát most megyek vívni tanulni, meg ilyenek.

Pár nap múlva
Mablung kiállított minket a placc közepére, hogy lőjünk. Celeborn jó messzire előtte a saját íját , meg is lett dicsérve, hogy az erejét mégse vette el az altató. Amikor sorra kerültem, sehogy se tudtam ellőnni, de hát a találékonyság meg Melian tanítása csodát művelt. egy - két varázsige, és csakúgy repült az a vessző. Sajna Mablung rájött, úgyhogy most futhatom körbe Menegrothot. Fantasztikusan utálom, ahogy mindenki kinn áll, és biztat, Mablung meg közli Celebornnal, hogy max. a röhögéstől lehet könnyes a szeme...Nem tudom, ki sajnált kit jobban- én Celebornt, hogy bánkódik, vagy fordítva. De miért sajnálom én ezt a fiút? Nem értem magamat...

Egy hét múlva:
Na végre! Melian és egy pipec kis bokaficam véget vetett Nerwenke férfivá változtatásának. Teljes páncélzatban meneteltünk (szidtam is magamat, hogy miért nem fogadtam el anno még Valinorba azt, amit Feanor csinált, legalább szoktam volna) amikor valami sáros nyákos valamin megcsúsztam, és megindultam a domboldalon lefele. A csörgést, amit műveltem, inkább nem írom le.. a lényeg, az a nyomorult alkotmány szanaszét potyogott, és amikor valahogy az általános dermedtség közepette megpróbáltam felállni, belegabalyodott a lábam egy nyavalyás ágba, és még egyet estem. És ahogy megint zúdultam alá, éreztem hogy a mai menetgyakorlatnak számomra vége...

Melian, amikor meglátott, Celeborn ölében, hatszorosára dagadva, kékre- zöldre verve, hát szóval, nem finomkodott Mablunggal. Közölte vele, hogy a tudtával a kislányok, és egyáltalán a gyerekek nevelése az ő dolga, és Mablung okosabban teszi, ha ebbe nem szól bele, és most amíg lábra nem állok, mehet Mablung mosogatni. Menet közben előkerült Thingol, és ráförmedt szegény Celebornra, hogy de azonnal engedjen el. Eleinte vonakodott, de amikor Thingol másodjára rádörrent, azonnal elengedett- pár percnyi sötétség után csak annyit kérdeztem Meliantól, hogy megéledtek a kőmadarak? A legszebb az volt az egészben, hogy Celeborn, hogy a bordám ne törjön, a hajamnál fogva akart felrántani.

Eredmény: Melian kis híján kizavarta az összes férfit, csak azért nem tette, mert minekutána Doriath krémje elintézett, valakinek fel is kellet emelnie..

Két nap múlva:
Milyen jó is a lábadozás! Mablung és Celeborn abszolút rajongását élvezem, de különösen Celebornét, akinek sikeresen betetvesedtek a rózsái. Csináltam neki - ágyban fekve- tetűirtót csalánból meg vízből, és közöltem , ültessen a rózsák közé levendulát. Mablung meg állandóan kamillateát hoz, nagy bűnbánóan. nincs szívem megmondani, hogy enyhén szólva is herótom van a teától. Celeborn meg egész nap fésülne, felkelni se enged, és megint életbe lépett a fülesszatyor- effektus. Vagyis Celeborn meg Mablung állandóan hurcolásznak ide- oda, még jó, hogy amikor fürdök, nem akarnak ott lenni, hogy megtartsanak.

Három nap múlva:
Végre felkelhettem, meg is köszöntem Ulmonak, hogy Celebornt jópár napja kirakta. Erre csak annyit mondott nagy tömören, hogy hát nem hagyhatta vízbe fúlni...de valami azt súgja, Ulmo titkol előlem valamit....nagyon titokzatosan mosolyog, és azt javasolta, törődjek kicsit jobban Celebornnal.... Hogy őszinte legyek, ezt nem igazán értem, és még Melian se mondott erről sokat, csak annyit, hogy Ulmo szavai jelentését eszembe ne jusson Thingoltól megkérdezni. Ha ő mondja, nem is..

68. nem is tudom, ma mi is van, annyira kiakadtam
Kezd az az érzésem lenni, hogy kedves tesóim külön élvezik, ha a másikat hozhatják kínos zavarba. Mostanában elég sokat látogatnak ide, amit abszolút nem bánok, mert így többet vagyunk együtt, meg aztán Thingol is örül nekik, Caranthirék meg csak hadd pofázzanak... azt viszont végképp nem értem, hogy miért kell arról mesélni, hogy hogy is volt, amikor én még kislány voltam, és ezzel jól elszórakozatni egész Menegrothot.

Az egyik fiatal pár kérte Finrodot, nézné meg az újszölött kisbabájukat. Azt azonban elfelejtették közölni, hogy a másik gyerek, aki nemrég tanult meg járni, élvezettel hagyja szét a játékait, úgyhogy Finrod valami éktelen nagyot esett egy sípolós gyerekjátékon. Az anyuka annyira nem, de az apuka szegény majd elsüllyedt szégyenletében. Fivéreim megnyugatták, hogy Feanor ennél sokkal nagyobbat esett a cumimon annak idején, és aztán este szépen el is mesélte most kivételesen nem Aegnor, hanem Androd a storyt. (Aegnornak megmondtam, ha ilyen ügyben meg mer nyikkani, hát agyoncsapom).

Drága tesóm a következőképp mesélte a dolgot:

-Nerwenke épp akkor volt totyogós,amikor Feanor egyszer nálunk volt, és magához akarta édesgetni. Ő persze megmakacsolta magát és nem ment oda. Feanor elkezdte csalogatni, hogy "gyüngyülü, kis bogárkám, hát gyere ide, nem bántalak, kicsi mókuskám, ugyan már gyüngyülükém".

-Gyüngyülükém persze nem ment, - folytatta Angrod - sőt, amikor Feanor közeledett, elkezdte az éktelen bömbölést olyan szinten, hogy a cumi kiesett a szájából. Feanor annyira gyüngyülözött, hogy nem vette észre és rálépettt a nyálas cumira, aztán tiplizett egy olyan irgalmatlan nagyot, hogy a kiságy alatt landolt, minekutána végigcsúszta a szobát. Igenám, de elég érdekes pozitúrát sikerült felvennie, mivel a térdei beakadtak az ágy lábába, meg a dereka is, és sehogy se tudott kiszabadulni. A fiai meg jó szokás szerint ott óbégattak, Maglor nekiálltt dalolni, amiért Finrod majdnem állon vágta, különösen, mert addig kínlódott, míg el nem indította Nerwen búgócsigáját, aminek szeretett fivérünk különösen utálta a hangját.

Így is elég szégyenletes volt a helyzet - kapcsolódott be nagy élvezettel Orodreth- Feanor az ágy alá szorulva, Nerwen teli tüdőből ordít, a fiúk óbégatnak, az a rihes búgócsiga sentereg és búg, és erre még a tetejébe Huan is berontott és elkezdett vonítani. Finrod hiába magyarázta, hogy emeljék mát le az ágyat Feanorról, nem tették, végül ő emelte le, szedte össze Feanort, aki jobbnak látta fiastul, kutyástul, kitaposott szemes cumistul elkotródni. Igenám, de ahogy tüzeslelkű nagybátyánk ott állt csapzottan, Nerwennek mintha az ordítását elvágták volna, fogta magát és elkezdett kacagni. Erre mondtam én azt, hogy ha most meg nem öli Feanor, akkor soha.

Másnap aztán meghallottuk- mesélte- hogy Manwe és Varda közt a következő párbeszéd zajlott le:
- "Te Varda, melyik gyerek üvölt ennyire?
-Finarfinék lánya. Feanor most szelíditi. Mint hallhatjuk, kevés sikerrel."

Orodreth szemmel láthatóan arra nem egészen figyelt, hogy a huga kezd pipacspiros lenni.....

Szeretett fivéreim sajnos itt nem fejezték be a történetet, hanem szükségesnek tartották még azt is elmondani, hogy ügyesen elcsavarogtam Feanortól, amikor az a történtek után elvállalt egy hétre, míg a többiek Alqualondéba mennek.

-Azt mondta, megcsinálja a cumit- folytatta a mesélést Finrod, - dehát a tüzes lelkével bezárkózott, Nerwen ott tiblábolt körötte, és elunta magát, majd közölte, hogy elmegy Auléhez.
-"Jó, menj"- ennyi volt a válasz, és mikor egy hét múlva jövünk, sehol a gyerek. Feanornak akkor nagy nehezen eszébe jutott, hogy csakúgy kíséret meg minden nélkül elengedte Auléhoz, míg ő megcsinálja a drágakőcumit. Anyánk majdnem megtépte, és aki élt és mozgott a családban, az mind lóra szállt, még Turgonék is. Nagyapa ez egyszer tényleg megharagudott Feanorra, aki annyira bánta, hogy még a síró Indist is hajlandó volt megtűrni. Persze mikor végigkajtattuk meg kiabáltuk teljes kétségbeeséssel egész Valinort, és minenekutána Indis meg anyánk vagy kétszer elájult már az idegességtől, és még Ulmo se tudta, hol a hugunk, akkor jött Tulkász meg Orome, és közölték, hogy nincs annak semmi baja, megtalálták, pár napja, és most Aulénél van. Egész pontosan Aule térdén ült- vette át a szót Orodreth, és épp mazsolás- fahéjas tejbegrízzel etették, és úgy mosolygott, mint akinek ez a világon a legtermészetesebb. A legvicessebb az volt, hogy Aule úgy adta vissza a kisasszonyt, hogy ha máskor elmegyünk, ugye elhozzuk neki???

Már a gyüngyülüzésnél is elég csúnyán néztem, ami akkor figyelmen kívül lett hagyva, de ittt aztán sikerült úgy, hogy végre befejezték a mesélést.

Persze mindenki remek jót kacagott, Celebornon láttam, hogy némi erőlködés után összejött neki a kis Nerwenke képe. Odavoltam a boldogságtól...

Thingol az egészre annyit mondott, hogy kezd egy olyan érzése lenni, hogyha nem jöttünk volna magunktól, hát a Valák páros lábbal maguk rúgnak ki Valinorból. Celeborn meg teljesen meg volt hatódva, és sűrűn pislogott felém, és azt mondta, hogy ez egy szép teljesítmény volt, és biztos nagyon szerethetett Aule. nNem lettem tűzpiros, á nem...

Két nap múlva: fivéreim hazamnetek.

Egy hét múlva: Celeborn valamiért olyan szomorú. Csak tudnám, mi baja. Fel kéne deríteni...Ulmo szerint is.. csak tudnám miért néz mindenki akkorrra várakozással rám, ha megkérdezem, mi baja Celebornnak..

68. ötödik hónap 15.
Mint említtem, Celebornnak mostanában igencsak lógott az orra. Na most már végre rájöttem az okára. Mert szerelmes, ezért söpri az orra a földet. De nagyon szerelmes. Méghozzá belém. Az úgy volt, hogy lementem Ulmohoz, és mondtam neki, hogy Celeborn olyan letört, csak nem tudom, miért. Közben hallottuk, hogy egy tünde nagyon sóhajtozik:
- Áh, úgyis csak kikosarazna. Lehet, ki is nevetne. Nem azt mégsem, olyan jószívű. De hát még világít is, én meg..meg Thingol is agyonvágna..

Napok óta ez ment, na mondom, valamelyik Lúthienbe szerelmes, és ha íyg van, kifejezetten jó az ízlése. Ulmo váltig állította, hogy nem Lúthienről van szó.Azt mondta, hogy figyeljek, mert ez az illető egyfolytában egy Galadrielt emleget, vagy Galadhrielt. Az pedig én vagyok. Tiszta mérges lettem, mondom, miért lennék én a fák úrnője, merrt megtanítottam beszélni néhány fát, meg fölébresztettem vagy öt entet, ami a környékünkön volt, meg ha néha idevetődik, Szilszakállal beszélgetek? Ulmo majdnem berántott a vízbe, hogy legyek már magamnál, mert ez igenis teljesítmény, mint ahogy az is, hogy maggyógyítottam Celeborn eltetvesedett facsemetéit. Ülök, gondolkodok, egyszer csak ilyet hallok a vízből: nos, megnézzük, vagy hagyod szenvedni még egy kicsit szegényt? Mondom nézzük. Hát mit látok? Celeborn sóhajtozik, valahol a sírás szélén. Szép csendesen odamentem hozzá. Szegény annyira zavarba jött, hogy majdnem elsüllyedt.

-Mennyit hallottál?
-Mindent.
-Akkor most utálsz, és takarodjak a szemed elől-mondta keserűen. Ránéztem, és megkérdeztem, miért gondolja ezt így.
-Merthát Te találhatnál magadnak jobbat is, szebbet is. A Te kezedet Feanor is megkérte.
-Igen, és nemet mondtam neki.
-Téééényleg?
-Szerinted?
-Háát..(Ekkora mamlaszt, gondoltam magamban)
-Nem lettem a felesége, pedig senki nem tiltotta volna meg.
-Akkor őt nem is szeretted.Legalábbis ÚGY nem.
-ÚGY valóban nem. (Pompás következtetés, javítható a logikája)
-Dehát...
-Ők sem érdekelnek.
-Honnan tudtad, mire gondoltam???
-ÖÖÖ...(kínos zavar, kényes kérdés, nem kell neki egyelőre mindent tudnia)- szóval gondolható volt, kikre gondolsz..
-És velem mit fogsz csinálni?
-Mit csináljak?
-Háát szóval ha nem akarsz elkergetni..
-Nem akarlak....
-Akkor esetleg megnézhetnéd a kertemet..Nem ez nem jó, ez idétlenül hangzik. Vagy akkor megnézhetnénk az idei kiskacsákat a tavon., vagy szóval az lenne a legjobb, ha együtt mennék be a palotába, vagy na ez így nem jó...tudod, mit, Nerwen vagy Galadriel, vagy hogy is szólítsalak..szóval -állt fel, és segített föl engem is - én szeretlek. Aztán lehajtotta fejét, és várta, hogy adok neki egy akkora pofont, hogy az összes doriathi madár világgá repül. Meg is lepődött, amikor megfogtam a kezét, és csak ennyit mondtam: gyerünk be együtt a palotába...

Hát szóval ez van. Mablung, sőt, Thingol is teljesen meg voltak hatódva. Ulmot, szeretett valánkat meg Iluvatar áldja meg, hogy felnyitotta a szemete az egyetlen olyan dologra, amire vak voltam. Nem tudom, jól teszem-e, de kit válasszak, ha nem Celebornt? Viszont.. viszont.. itt bajok lesznek.. ajaj a tükör szépeket mutat..