GALADRIEL NAPLÓJA 5.

68. hatodik hava
Bejött többszörösen szépséges tükrömnek az ő mutogatása. Celegormék megneszelték, hogy én szerelmes vagyok, de nem beléjük, és most áll a bál. Ránkeresztettek egy csomó madarat kémkedni, és ki se mehetek az erdőszélre...legszívesebben a madarakra küldenék egy zsák macskát. Meliannak javasoltam is, de, mint erkölcstelen és nem túl állatbarát felvetést lenullázta. Ulmo szerint elég annyi is, ha elhajtoma madarakat, a fiúkat meg kiseprűzöm. Ez utóbbi elég érdekes lesz, mert szerencsére nem merik idetolni a képüket. Szeretett Valánk szerint MÉG nem..

De hogy a madarakkal mit csináljak....megvan: beöltözök orknak.

Este: a madarak világgá repültek, de Mablung majdnem megölt. A szó szoros értelmében...


Nyári napforduló után:
Bakker, hogy én mekkora hülye vagyok!! Hagyom, hogy Celeborn udvaroljon! Azt már persze nem tudtam, hogy ő Doriath hercege. Te szentséges Iluvatar!! Az a... az.. szóval ő se szólt volna róla... Amikor a felfedézesemet közöltem Mablunggal (igen, pont ővele) majd megevett, hogy hol éltem eddig, és mit gondoltam, miért van ünepekkor Thingol mellett? Hát, mondom, mert ne az az elviselhetetlen Saeros legyen már ott... Mablung csak ennyit szólt:
-Hogy te milyen aranyos vagy....
Ja, csakúgy ragyogok..nem a hajam, hanem az eszem világít....A fene vigye ezt az egész nyomorult szerelmet...

Három hét múlva:
A naplóm legutóbbi bejegyzései igencsak zaklatottra sikeráltak: íme:
Melian kiadta, hogy szedjek gyógynövényt. Remek, legalább átgondolhatom ezt az egészet.

Három nap múlva:
Khm, azt hiszem, sikerült az, ami még a Helcaraxe- on sem. Eltévedtem...

Másnap reggel: De el ám! Most hol a csodában vagyok?? Haza akarok menni!! Mama.. Thingol.. Melian.. Finrod.. Celeborn.. vigyetek haza.. na....

Este: senki sehol. Még egy árva folyót vagy forrást sem találok. Rohadt sötét ez az erdő, csak a csilla...NEEEEEEE!!!!!!! Ez NELDORETH!!! FUTÁS!! AZT A BÜDÖS ORK MINDENIT!! FUTÁS, de merre???????

Két óra múlva: azt hiszem, semerre..hanem finom rükverc, ha meg akarok lépni ezek elől a sötét alakok elől...

MONDOM FINOM, NEM PEDIG CSÖRÖGNI, MINT KISORK A TÖKBEN!!! És nem elesni mindenben..jé, ez egy forrás.. hála néked.. Ulmo.. Elbereth...te meg vedd le rólam a kezed...Már nem Te Varda...

Nem tudom mikor:
Ezek hülyék. El akarnak vinni Eölhöz, azt hiszik, még el is megyek. Inkább akkor Mandoshoz...habár amit hallottam, még az is meglehet.. majd elválik...

Még mindig nem tudom mikor, mert Eöl irgalmatlanul besötített itt mindent. Még Melkor is jól ellakhatna itt. A szolgái (Eöléicsalogatnak, hogy biztos fáradt vagyok, meg éhes, és adnának inni. Na szédítsék a nénikéjüket.. látom amit látok, csak ők nem tudják, hogy látom, vagyishogy tudom...

Kicsit később: addig nem mentem, míg Eöl nem jött ide.. most ő csalogat. De egyre drasztikusabb kezd lenni. Valamit akar rajtam bűvölni. A szívemet azt célozgathatja.. Feanornak se sikerült, nem még neki..Na, na.. most meg udvariassági húrokat penget.. hogy nem illene elutasítanom..őt vagy a vendégszeretetét??

Ilyet mond:
-Ugye Te vagy Thingol kis aranyhajú rokona?? Olyan szépen ragyogsz, de ide kicsit erős a fényed....(a jó édes.. szóval ezt a Valáktól kaptam..) de majd megszokom.. gyere, pihenj meg nálam...(honnan is rémlik ez a szöveg??) vagy inkább virág kell?? Itt van amit kerestél..(tudod kit csalsz el a forrástól, lebénítottál, de meg nem mozdítasz.., Ulmo, segííts, ez egyre erősebb!!)

Na végre, Ulmo jött, felodott, és most uzsgyi, de miért fáj ennyire kegyetlenül a lábam???
Na ne, ez.. vipermarás.. csak egyszer érjek haza, soha többé nem megyek ki, ha azt Thingol megtiltotta.. nem is tiltotta. Eltévedtem.. vagy mi van????? Jéé.. miért látom most Celebornt? Most meg Hitlumot, a Helcaraxe -ot, Alqulondét, Valin_______

Na ezek voltak az elmúlt időszak bejegyzései..A Valin Valinor akart lenni, de már nem tudtam végigírni. Most épp ágyban fekszem, felpolcolt lábbal, Mablung közölte, hogy ennek örül, mert adig tuti nem mászkálok el...de rá kéne jönnöm, hogy kerültem haza...eddig Thingoltól kérdeztem, de válasz helyett elég csúnyán nézett.....valami nem stimmel. De mi?

68.hetedik hónap első napja
Fú, mire ébredtem ma! Itt vannak a tesóim...A szokásos látogatásukat előbbre hozták, mert Thingol üzent értük, hogy elvesztem, lehet jönni keresni..Nem mintha Doriathban nem lennének elegen eme feladathoz, hanem mert ők tán jobban tudják, merre vehettem csámborgásom irányát. Sokáig nem kerestek, mert a határon megtaláltak, csak akkor már nem igazán tudtam semmiről.

Kiderült, Thingol miért is nézett olyan csúnyán. Hátt öö izé, szóval Finrod jobb híján quenya varázsigével gyógyított. Ha egyszer nem volt más, és az itteniek meg nem tudna marás elleni varázsigét.A tetejébe Finrod Celeborn elótt vágta ki a sebet, majd vette ki a mérget. Az egész elég kínos jelenetbe ment át, mert Celeborn a vért látva dobott egy hátast, tehát őt is lehetett észretéríteni, nemcsak engem..
Ami érdekes, hogy amikor Thingol megtudta, hogy is gyógyított bátyám, nem is tajtékzott. Annyira...

Melian megnézte, a kedves kis állatkát Eöl direket küldte rám. Fivérem megígérte, hogyha valami bajom lesz, kinyírja Eölt. Nekünk már nagy bajunk nem lehet az ilyesmiből...Csak ezt a kényszerpihenőt hagyhatnám abba.. De mindenki azt mondja, hogyha meg merem próbálni, nyakon vág.

2 nap múlva:
Elegem van az életből, és abból, hogy mindenki csak az erőmért és a hajamért akar. Le is vágom mindjárt ..tövig...Legalább az összes hülye nyugton hagy.

Két óra múlva:
Na, Celeborntól még ezt se lehet.. Pont fogtam az ollót, nagy bömbölve, amikor a kedves benyitott, és a döbbenettől falfehéren vette el, majd hívatta Meliant, Thingolt és az összes bátyámat. Persze kifagattak, aztán meg fél napig vigasztaltak...
Délben az egyik őr berontott, hogy nagy ramazuri van a határon, mert Maedhros a megmaradt fél kezével olyan taslikat osztogat az öccseinek, hogy azok majd' fölbuknak. Ok: látták, amikor megpróbáltam hazamászni, de egy elegáns "nem kár érte, apa is megmondta" felkiáltással szépen a sorsomra hagytak. Aranyosak..
Ja, és Lúthien mesélte, hogy Celebornt ez a viperamarás győzte meg, hogy nem vagyok Yavanna. Ugyanis mielőtt elvesztem, Celeborn elkezdte pedzegetni, hogy biztos Yavanna vagyok., merthogy itt fákat növesztek, entekkel beszélgetek, (burárum, Szilszakáll véleményére kíváncsi leszek azért, mennyire hasonlíthatok én Kementárira..) meg fákat ébreszgetek. De mert egy Valát nem marhat meg egy vipera, hacsak nem Melkor az, (mármint a vala) így meg lett győzva, hogy nyugodtan udvarolhat....és Lúthien még olyat is mesélt, hogy őszerinte unokafivéreim megőrültek. Kérdeztem tőle, hogy erre csak most jött rá????????


68. hetedik hónap nem is tudom hanyadik napja.
Különös, roppant különös az a különösen mély tisztelet, amivel Feanor fiai az utóbbi időben viseltetnek irántam. Ajándék magokat küldenek, és mélységésen kérik elnézésemet MINDEN sértésért...Egyesek szerint megőrültek, de amikor beszélni akartam velük, hogy ellenőrizzem a dolgot, Mablung és Thingol a lehető legszigorúbban megtiltotta. Nem mintha bárhova is tudnék menni.. Meg Mablung azt mondta, megnyúvaszt, ha fel merek kelni. Most tiszta szobafogságban vagyok, ha valahova menni szeretnék, szólnom kell, és fölkapnak és visznek.. nagyon élvezem.. Na jó, Celebornnak azért engedem, hadd legyen már egy kis öröme. El tudom képzelni, milyen boldog, amikor a hajam a szájában van, mert nem bír normálisan tartni..

Mablungra visszatérve, olyat mondott, hogy:

Na idefigyelj, kislány. Látod a sisakom forgóját? Na, Te mostantól Doriath határán kívül csak akkor és addig mehetsz, amíg ezt látod. Mert ha még egyszer rám hozod a frászt, én úgy kiporollak, hogy azt még Tulkász is megsiratná. Megértetted?
-Igen, de...
-Nincs de és nincs csavargás. felkelés sincs. Nyugton maradás van, fene a besózott nolda hátsódba!!! Meg a noldák izgága fajtájába, hogy még akkor se bírtok nyugton maradni, ha kéne.

Sajnos MINDENKI fölhatalmazta Mablungot a fenyegetése beváltására, (az is benne volt, hogy pirosra veri a azt a nolda hátsómat..) és egész
Doriath titkolt, ámde annálnagy gyönyörűséggel várja az első alkalmat.

Két nap múlva:
Ma végre felkelhettem egy fél órára, és ennek örömére este sétáltam egy kicsit Thingollal . Szomorúan egyeztettük, hogy mind a kettőnk rokonságában vannak őrültek.
-Hát ez van kislányom- tárta szét a kezét. A tünde sajnos azt a rokonát kénytelen elviselni és égni miatta, akit Eru adott...
Ebben a pillanatban elém hullott egy fehér rózsa.
-Vedd fel, mit nézed?
Felvettem és Thingolnak akrtam adni. Ki is tört belőle a vulkán..
-Csak nem gondolod, hogy nekem szánták?- kérdezte villámló szemekkel.Ez bizony a tied, gyerekem. Na ne nézz ilyen értelmesen. Ha egy öreg férfi és egy fiatal lány együtt sétál, szerinted melyik kap virágot. Na ugye. Vidd magaddal szépen..sokat nem kell gondolkodnod, kitől kaphattad.

Hát, hogy királyunk leöregezze magát.. nem is öreg, láttam valamelyik este, úgy nyomultak az erdőszélen egy bokor felé Meliannal, hogy azt még egy ötven éves is megirigyelhette volna..

De tényleg, kitől kaphattam azt a rózsát??? Csak nem Celeborntól????


Másnap:
De igen, Celeborntól kaptam a rózsát, csak az is bebizonyosodott, hogy nem szerencsétlen Caranthiréknak, hanem neki és drága ikerfivéreimnek ment el a józan eszük. Délelőtt úgy rontottak be a palotába, hogy majd kivitték a közfalat, és egy asztalnál a karukra borulva röhögtek majdnem sírva vagy egy fél órát.
-Hát tinektek mi bajotok?- kérdezte Orodreth. Na persze én előbb jöttem rá..
-Aegnor, Angrod! Celeborn! Hát azért.. nem szégyellitek Ti magatokat???
-Ugyan hugom, érted tettük, olyan jó volt, és ha láttad volna azt a döbbent képüket, meg aztán azt is, hogy hogy futottunk..
-Beavatna engem is valaki abba, hogy mi történik a saját birodalmamban??- nézett dühösen Thingol.
Hát az történt, hogy Celeborn és két drága fivérem kieszelték, hogy ha Celeborn Yavannának nézett, el kéne hitetni ezt a három drága mákvirággal is. Sikeresen be is adagolták nekik, két propagandát folytatva: egy suttogót és egy nyíltat. A nyílt úgy zajlott, hogy félrehúzódtak a határon, és elváltoztatott hangon a következő beszélgetést folytattták:
-Te, szvsz ez a Celeborn nem tévedett...
-Miben?
-Ez a Galadriel TÉNYLEG Yavanna.
-Ugyan már, tisztul az eszed..
-Dehát hogy szereti mostanában a zöld ruhákat meg amit a fákkal művel, az se kissámli...
-Miért mit csinál?
-Hát beszélget az entekkel, fel is ébreszti őket, Szilszakállal tök jóban van, meg aztán énelkel egyet és nől a fa, olyan, amilyet itt még csak nem is láttunk..
-Hűha.. akkor tényleg ő!!
És így tovább.....

A suttogó propaganda meg az volt, hogy felmásztak egy szép nagy fára, aminek a lombjai közt még véletlenül se lehetett őket észrevenni, és különleges hangon biztatták szegény áldozataikat, hogy higyjenek csak a megérzéseikben. Persze Curufinék beszéltek Maglorral és Maedhrosszal is, hogy én Yavanna vagyok, és ezt a hangok is megmondták nekik...Képzelhetni szerencsétlen fivéreik arcát..Még én is megsajnáltam amikor a tükörben megláttam..Az én ***** fivéreim még a nádasokból is szólongatták őket, mintha Ulmo szolgái lennének.. Ezt tudja meg Ulmo..

Na ez ment egy darabig, de a mai délelőtt végett vetett a dolognak. Még jó, mert szegény Celegormék feje már kezdett a nagy fülelésben féloldarasra beállni, és állandó nyakszirtmerevedésük volt. (Azt, hogy ez Orodreth szerint miféle merevedésért is volt büntetés, inkább nem írnám ide..)
Viszatérve:
Celeborn drága addig leste őket, még sikeresen le nem pottyant. Caranthirnak persze azonnal leesett, mi van, aztán ltt nagy menekülés. Először a fákon keresztül, ágról ágra, mint a majmok, élen az azóta sikerrel visszamásszott Celebornnal, csakhogy a drága egyszer rosszul számította ki a röppályát, és leesett.
Ezután mindenki a két jó lában menekült, míg el nem érték a lovaikat. A három szépség meg utánuk eredt, mindenfélét ígérve, quenyául üvöltözve meg káromkodva, amit Celeborn nem értett meg, de le akarta fordítattni. Szerencsétlen Maedhros meg száguldott utánuk, és torka szakadtából kiabált:
Nehogy, hülyék, nehogy megöljétek őket, ti marha állatok, ezek rokonaink, ha bajuk esik tényleg megb***sznak a Valák Mandossal az élen..( Hja, kérem, Melkortól is kellet valamit tanulni a hosszú vendégség alatt, igaz Rokon????)

Persze Celeborn azért még egyszer megkísérelte a quenya szép szavait lefordíttatni. Finroddal. Bátyám gondolatait és tekintetét inkább nem írom le. (Ja, az egész birodalomban teler érintettsége okán egyedül Celbornnak van joga quenya beszédet hallani)

Finrod, míg az élménybeszámolót hallgatta, hol falfehér volt, hol mit a tűzláng. Véleménye egy részét írom csak ide, mert először is eleresztett pár sinda káromkodást, olyan tökéletes kiejtéssel, hogy Thingol csak ámult, majd nekitámadt Aegnoréknak, elhordta őket MINDENNEK (ebben még a Melkor által eszét vesztett hígagyú kakas formula is benne volt) .

-Nem igaz, ilyen nincs, hát ezért kínlódom én szerencsétlen Maedhrosszal ennyit a jó viszonyért, hogy féleszű öcséim elszúrjanak mindent?? Celeborn, veled Thingol számol...de mit akarsz itt ilyen szemekkel???

Celeborn valami NAGYON FONTOSAT akart mondani. Mit gondolsz, kedves naplóm, mit? Na mit?? Igen, pontosan AZT!!!!! Megkérte a kezemet. És én igent mondtam


68. Nyolcadik hónap valemelyik napja.
Fivéreim hazamentek, mindekutána Doriath lányai mind a vízben landoltak miattuk.
Úgy esett a nagy e,set hogy tesómék kimentek fürödni, Melian meg elkezdte keresni a segítőit. Nem találta őket, így Celebornt állította rá a dologra, aki meg is lelte a díszes társaságot egy szép nagy fán, ami rogyásig volt velük. Onnan lesték ugyanis fürdőző fivéreimet, akik, mivel ez nem Valinor tengerpartja, nem tudtak sehova elhúzódni...de még ha csak leselkedtek volna a leányzók.. jól ki is tárgyalták, hogy melyik bátyám néz ki jobban és miért és nekik melyik kéne, és miért és stb, stb.. Szóval ment az általános plety..

Celeborn meg ezen idegbajt kapott, és jól rájuk dörrent, hogy tán ő fog Meliannak főzni segíteni, és különben is micsoda dolog a vendégek után ilyen pofátlanul leselkedni. Szegény lányok meg úgy megijedtek, hogy fürtökben potyogtak a vízbe, alig bírták őket a partra húzni.Ulmo szerint kedvesem igazán várhatott volna egy kicsit, hátha a fivéreimnek kedvük támadt volna egy kis szórakozáshoz.....csak az kérdés, milyenhez.Ulmo szerint nem lett volna az olyan nagy baj..hááát...Thingol véleménye nem tudom, mi lett volna.. bárha Lúthient engedi táncikálni Daeronnal kettesben, akkor elég liberális lehet. (Lúthien egyre kedvesebb, mostanában dolgoztunk ki együtt egy hajnövesztő varázsigét, és támadt egy tök jó ötlete: a hajunkkal lehet ám varázsolni is, mondjuk ha valaki álmatlan. Kipróbáltuk Celebornon, majdnem túl jól sikerült.. de azért nem esett neki rosszul.. annyira..)

Más: Ulmora és Melianra hallgatva az esküvőnk előtt azért elmondtam pár dolgot Celebornnak, hogy teljesen biztos legyen a dolgában. Elmeséltem neki, hogy látom ám a gondolatait, meg a szívét is. Szegény teljesen megrémült, először azt hitte, hogy az egész anatómiai működését akarom feltérképezni, volt is olyan zavarba, hogy még csak na.. eltartott egy darabig, míg megértette, miről is van szó, utána fél napot duzzogott, hogy miért nem mondtam el előbb. Aztán meg amikor a tükörrről meséltem, fél napig kujtorgott utánam, bocsánatomért esedezve, hogy ő mindig azt hitte, hogy hiúságból nézegetem a tükröt... Csodálkozott is rendesen, hogy vízzel és ezüsttel ezt lehet művelni, de megértette, hogy a víz és az ezüsttál csak könnyítés.

Viszont, minekutána érthetően, világosan meg lett mondva, hogy Melian nélkül vagy nélkülem eszébe ne jusson belenézni, csak belenézett. Egy napig élesztgettük, de még most sincsen rendesen észen. (Szegény Alqualondét látta, pedig a karonülő Galadrielt kereste.) Ulmo szerint nem is baj, hogy így járt, legalább most megtanulta, hogy ne kotnylekeskedjen bele a dolgaimba, és jó is, mert így legalább az esküvő előtt alaposan átbeszélhetjük ezt a témát.. pedig, ha van valami, amire nem akarok emlékezni, akkor ez az.
Remek helyszíne ezn beszélgetésnek az alagsori lépcsőfordulók alja. Azt hittük, ott senki nem jár, de tévedtünk. Hát nem pont Mablung és Thingol kapott rajta minket csókolózás közben? De hova bújjunk, ha egész Menegroth állandóan azt figyeli, hol, mikor és mit csinálunk. Celebornnak volt azért lélekjelenléte: közölte, hogy nősülési szándékát megerősítené, és ha nem veszi Thingol úr és Mablung sértésnek, szeretne velem kettesben maradni.. így is történt, és jó alaposan kitárgyaltuk a következőt:
Tehát közel egy hónap és esküvő! Alig várom!!!


68. kilencedik hónap 19. napja
Hát, kedves naplóm, alig jutottam hozzád a nagy izgalomban. A ruhám még két napja sem volt teljesen kész teljesen, én viszont igen. Fivéreim újfent itt vannak, Finrod megpróbál minéll szigorúbb és fenségesebb lenni, Celeborn jó össze is törte magát miatta. Még játszani se lehet szeretet legdősebb fivéremtől..
Tegnap este Celeborn arra tanított, hogy kell lecsúszni a lépcsőkorláton. Pont lefele csúszott egy "na ezt figyeld" rikkantás kísértében, amikor Fnrod megszólalt: látom. Szegény Celeborn úgy megijedt, hogy leesett, jól össze- vissza törve a hátát meg az oldalát, úgy, hogy ketten kellett, hogy Melianhoz vigyük. Fivérem persze végig szidott minket, hogy milyen példát mutatunk mi a gyerekeknek, és hogy már Valinorban is megmondta, hogy a lépcsőn való csúszkálás se nem szép, se nem hasznos tudomány, és hogy Doriath hercege nem az ő hatásköre, de a húgának, aki ha száműzött is, de akkor is nolda hercegnő, igazán több esze lehetne annál, hogy nézi és csinálja ezt a balesteveszélyes hülyeséget, stb, stb.. (Később azért felhívtam rá a figyelmét, hogy amit Valinorban mondott, azt 1. Celeborn nemigen hallhatta 2. én ott nem csúszkáltam, nem is nagyon bírtam volna a máig meglevő tériszonyom miatt).

Szóval elvittük a kedvest Melianhoz, aki meg akarta vizsgálni, már ha lehetett volna. Ugyanis azzal az összetört felsőtesttel úgy elkezdett nevetgélni, mihselyt Melian hozzáért, hogy egy teljes órába telt, míg végre sikerált átnézni.J ó tudni, hogy ennyire csiklandós..
Orodreth szerint is jó ezt tudni, mert legalább figyelni fogok, hogy hol, mikor, hova és hogyan nyúlok..Azt hittem, kezdetnek az ő füléhez, két köröm közé fogva azt, és alaposan kihegyezem, ha még nem volna elég hegyes..(mondtam már, kedves naplóm, hogy Celeborn szerint nekem van a legszexibb hegyes fülem??? )

Angrod meg jó leégette szegény Celebornt, mert rászólt, hogy ugyan bizonyítsa már be, hogy férfi..
-Nade hát azt nem lehet- mondta döbbenten Celeborn.
-Miért?
-Mert erkölcstelen volna.
--????
-Hát, tudod, itt Doriathban akik nem házasodtak össze, azok, szóval nem bizonygatják egymásnak.. de ha mégis megesik, az nem baj, de akkor is...
-Jaa, nem úgy értettem, hanem úgy, hogy mutasd meg.
-Nade a hölgyek előtt?(Láttam szegényen, hogy egyfolytában aon gondolkodik, hogy ki közé keveredett, és hogy milyen furcsa szokásai lehetnek a noldáknak, amikről ő nem tud...)
Ekkorra már mindenki szakadt a nevetéstől, majd Aegnor közölte, hogy egy hasonló helyzetben Feanornak csak- csak, de Maedhrosnak abszolút nem voltak gátlásai...jajj...
-Meséld el légyszíííííí - kezdték nyaggatni. Az itteniek feltűnően szeretik valinori életünk pikáns részleteit...

Ez úgy esett- kezdett bele az általános várakozás közepette - hogy Feanor és Maedhros addg kínlódtak egy tárnában, míg jó le nem estek. Mi öten húztuk ki őket és vittük el Yavannához. Yavanna szólt a hugunknak, hogy jöjjön, ha akar egy kicsit tanulni. Na, erre a két szép mákvirág egyből elkezdett haldokolni, hogy ők ilyen rosszul vannak, meg amúgy fáj, és Nerwen keze milyen jó is az ő fájós tagjaikra. Csakhogy mind a kettő csiklandós volt a derekánál. Először Feanor dobálta úgy magát, mint a hal, ha kikerül a partra. Ekkor hangzott el Aule részéről a következő mondat:
-Ugyan, Feanor, bizonyítsd be Nerwenkének, hogy férfi vagy.
Szegény csak annyit mondott, hogy nagyon szívesen, de inkább este, és négyszemközt, az ő házában, ha az Nerwennek is megfelel.. Maedhros a felszólításra (ugyan már, mutasd meg, hogy férfi vagy) elkezdte bogozni az övét, és ha Aule el nem kapja a kezét, hát tapasztalati bizonyosságot szerezhettünk volna a dologról.

Amikor elmondta, láttam az ajtóban hallgatózó lányokon, hogy gyilkos nolda ide, gyilkos nolda oda, ők bizony nagyon szerették volna látni a fent említett jeleneteket.

Legidősebb bátyámnak azért volt egy jó ötlete is: ismervén az én lépcsőmászási tudományomat, kitalálta, hogy Celebornnal és vele próbáljuk el az oltár lépcsőjéhez való le - és fölmenetelt. Rákötött egy szép hosszú slafrokot a derekamra, és útnak indított először a saját, majd vőlegényem oldalán. Á, nem lépett rá mind a kettő, még véletlenül sem, csak majdnem minda ahárman az alsó szinet landoltunk...Úgyhogy a felállás az lesz, hogy Aegnor és Angrod fog állni a lépcső két oldalán, Orodreth meg alul. Lúthien megkérdezte, hogy elsősegélydobozt nem rakjon valahova???

Thingol olyan aranyos, a mostani szobámat kibővítetette, két szobánk lesz és egy közös tér. Azt mondta, abból a megfontolásból, hogy ha valaki éjjel jön haza vagy megy el, és a másik alszik, ne zavarjuk egymást.
-És ha mégis együtt aludnának?- kérdezte Mablung.
-Akkor majd döntenek vagy vitáznak, hogy kinél.
Mablung megsúgta nekem, hogy Thingol adott össze már sok párt, de eddig ezért a házasságért izgul a legjobban. Olyan aranyos..de azért mit ne mondjak, mi inkább az esküvőnkért. Egyelőre.


68. kilencedik havának 23. napja
Húúúú.. ezen is túl vagyunk.A lépcsőn való le- és fölmenetelt megúsztuk esés nélkül. Mindenki könnyekig volt hatódva, az egész palotát virágfelhő borította, és még Saeros is kibírta piszkálódás nélkül. (Igaz, ebben Mablungnak és beígért nyalkleveseinek is hathatós szerepük volt.) Az esküvő elég izgalmasan indult, mert közelgett a naplemente, vele együtt a szertartás ideje, és én még egyszál alig valamiben voltam. Ugyanis az ÖSSZES fivérem betömörült a szobámba, ahol magam is alig fértem el eddig, majd, csakhogy még többen legyünk, bejött Mablung, majd Thingol.

Mit ne mondjak, elég idétlenül mutattak a sok széthajigált női holmi közt, de főleg azzal mentek az agyamra, hogy mindent fölvettek, forgattak, és mivel el nem tudták képzelni, mi mire való, minden darabról egyesével kellett felvilágosítást adnom. (Ezzel hogy csinálok választékot, ez a körkefe mire jó, mit keverek ebben a kis tálban, miért jó a tojásos pakolás, hogyhogy nem büdös őle a hajm, stb..) Még jó, hogy nagy kínkeserven eljutottam a fürdésig, meg a másfél órán át tartó hajmosásig. Ott ültem a fejemen törülközővel, az idő ment, és közben egyre csak azt hallgatthattam, hogy ilyen szép vagyok, meg olyan gyönyörű, meg emilyen okos, és hogy Celeborn biztos elájulna, ha most benyitna. Ez utóbbiban teljesen biztos voltam...Persze egyfolytában azt hajtották, hogy már öltöznöm kéne, mert ők már föl vannak régesrég öltözve, és még a sok cuccot magamra kell vennem, de azért ki nem mentek volna.

Végül is Lúthien segített ki a bajból, akit telepatikusan hívta, és látván szorult helyzetmet, azonnal hívta Meliant. Persze nem bírta megállni, hogy útközben ne gyakorolja legújabb koreográfiáját...Melian jüött, látott, győzött, és csöppet sem telaepatikusan vágta ki a népet a szobámból:
-Mit keres itt ez a sok férfi ?
-Mi csak segítünk neki - védekezett volna Finrod, aki a mondat közepén rájött, hogy ez enyhén szólva is gyenge érv...
-Na jó, akkor most Galadriel kivételével mindenki szépen kimegy a szobából, át Celebornhoz, és boldogítja őt. De a ruhájához hozzá ne merjetek nyúlni, mert azt már egyszer helyreigazítottam. Na, gyere csillagom,mindjárt rendbeteszünk téged is..- fordult hozzám.
Ti még mindig itt vagytok?- nézett hátra, pont akkor amikor végre Orodrethet is kirángatta Finrod.

Mint utóbb Celeborn elmondta, fivéreim egész korrekt használati utasítást adtak mellém, ami a pl. a következőket tartalmazta: nem piszkálni, nem bosszantani, nem idegesíteni, nem féltékenykedni....
A nászajándékokon majdnem elájultunk. Kaptunk ugyanis egy cica és egy kutyakölyköt. A cica, valinori eredetű révén, abszolút jólnevelt, a kutya viszont nem, de ő középföldei. (Ezt nem én találtam ki, hanem Thigol állapította meg akkor, amikor a kutya nekiesett a cipőjét rágni, amiben úgy mellesleg a lába is benne volt. Mármint Thingolé). Persze kaptunk madarakat is, amiket ugye szabadon kell tartani. Az állatok miatt aztán kitört egy kisebbfajta botrány: a cica felfedezte a madarakat, de kölyök révén még fogalma sincs a jólneveltségről, íyg elkezdte őket hajkurászni. A kutya meg őt. Eredmény: őrült csivitolásal körbe- körbe repkedő madarak, őket vadászó násznép, felsebzett vállú Mablung, és az esküvőn kapásból összevezett ifjú pár. Ugyanis a macska a kutya elől elsőzör Thingolon keresett menedéket, akinek a palástját a kutya (szintén kölyök) elkezdte rángatni, a cica így lezsupszolt a földre, majd felrohant Mablungra. aki őrült rángatózások közepette követelte, hogy "vegyétek le rólam, vegyétek le rólam". A cica eközben már rég letett madárfogási tervéről, de a kutya nem a macskafogásról. Finrod közben szidott mindenkit, élén saját magával, hogy miért nem tudták jobban átgondolni az ajándékozást. Eközben Celeborn megpróbálta lebeszélni a kutyát bűnös szándékáról:

-Kutyuskám, kedves, szépen kell viselkedni, nem szabad a cicát, mert akkor az megijed. Kutyuskám kedves eközben azon igykezett, hogy letépje Mablung köpenyét, rajta a macskával, ami egyre rémültebben kapaszkodott a lassan csillagokat látó Mablung vállába. Én ekkor untam el a dolgot, és ráförmedtem a kutyára, hogy ezt egyszerre és mindenkorra hagyja abba, meg ne próbáljon még egyszer így viselkedni, és különben is egy neveletlen ronda dög. Egyből megjött a jobbik esze, és lefeküdt Celeborn lába elé.
-Persze, neked szót fogad- szólalt meg duzzogva Celeborn.
-Határozottnak kell lenni.
-Én is az voltam. (Azt hittem, szakad egyet a plafon...)
-Igen, de nem eléggé.
-De nem is ronda...vette védelmébe a kutyát.
-Nem is ő , hanem a viselkedése volt az.
-....
-Most mi a baj?
-Semmi... csak megint igazad van...- és ezzel átölelt és csöppet sem szégyenlősen megcsókolt ott mindenki szeme láttára, szemében a büszkeséggel, hogy Thingolt leszámítva neki van a világon a legokosabb felesége . Aztán egyesült erővel kivettük a macska minda húsz körmét Mablung vállából, adtam neki egy kenőcsöt, kerítettünk a macskának egy kosarat, a kutyát Finrod míg alszunk, átvállalta, és mi minekutána mindenkinek köszönetet mondtunk, valami hajnali öt körül végre aludni tértünk. Elmenőben hallottuk legszerettebb fivérem sóhajtást és Thingol válaszát.
-Te szentséges Iluvatar, ó, és Te szentséges és hófehér kezű Elbereth..
-Mi a baj, fiam?
-Mi lesz ebből.......
-Miből?
-Kiskutya, kismacska, kismadár.. mi lesz ebből....
-Hát mi lenne??? Nagyon boldog házasság..
Hát, így legyen..


68. 9 hónap 29. napja
Na, helyreállt a nyugalom, mindenki hazament, minekutána elláttak minket jópár jótanáccsal, élén azzal, hogyha lehet, a többi éjszakánk ne legyen már olyaa tüzes és ropogós, mint az első volt.

Első éjjel ugyanis szóval leszakadt az ágy, utána meg tűzbe borult.
Elhatároztuk, hogy Celeborn nálam alszik, csak az maradt ki a számításból, hogy az ágyikóm kettőnket nem biztos, hogy elbír. Én le akartam a fejünk felett lévő polcról venni a legújabb gyógynövényeskönyvet, amit Meliannal dolgoztunk ki,és csomó jó hajápolási tanács is van benne. Felálltam, és abban a pillanatban leszakadt az ágy, én ráestem Celebornra, a rémülten berontó Mablung meg megbotlott a szőnyegbe, és ő meg rámesett. A zajra bejött Thingol, megnézni, hogy épp most verjük- e szét a palotát, és a látványtól még a lélegzete is elakadt. Alul Celeborn, középütt Galadriel, felette meg Mablung..
-Nadehát.. kislányom.. ez itt nem szokás.. de ha nektek így jó... nade.. én megértem.. nade akkor is.. diszkrétebben már...
-Nálunk se így szokás- nyögtem ki nagy nehezen, mert Mablung térde erőteljesen a hasamban volt.
-Mablung, légyszíves vedd ki a térdedet a hasamból! Köszönöm!
-Örömmel, ha Te is kiveszed a tiedet, a bocsáss meg, de az ágyékomból, de óvatosan.. AUUUU!
-Mablung szállj re rólam, jó? - szólalt meg alulról Celeborn.. Te nehogy, Galadriel, Te pont a legjobb helyen vagy!
- Te meg fejezd be a kunyerálást, kaptál enni- szóltam rá az ott leső kutyára. (Thingol és Mablung döbbent arcán látszott, hogy először azt gondolták, Celebornnal beszélek ilyen szépen...)
Végül szeretett királyunk segített föl mindenkit, és szegény végre elment aludni.
Azonban mi még csak nem hagytunk Menegroth népének nyugtot, mert sikerrel kigyújtottuk a paplant. Én ráztam föl, Celeborn tartotta a gyertyát, és közelebb jött, merthogy a fény szépen csillogott hajamon. Persze kellett neki annyira közel jönnie, hogy majdnem belekapott a láng a hajmba, ettől megijedtem, és ekkor tettem egy rossz mozdulatot, aminek következtében a paplan lángolni kezdett. Kedves férjem kikapta a kezemből, és ahelyett, hogy a fürdőmedencébe rakta volna, jó érzékkel kivágta a folysóra, címszó alatt, hogy ott nincs semmi gyúlékony. Az égő tollpaplan szagát inkább nem írom le, a lényeg, hogy a folyosón vágni lehette a sűrű, bűzös füstöt, és csakhogy nagyobbat égjünk, még nagyobbat, mint a vígan lángoló paplan, mindenünnen rémült tündék tódultak eő. Persze, hogy mit szóltak a dologhoz, inkább nem részletezem, mint ahogy Thingol és Finrod véleményét sem, akik minekutána megtudták, hogy egyesült erővel sikerált majdnem felgyújtanunk az egész palotát, először elmondtak minket MINDENNEK, majd megpróbáltak minél visszafogotabban röhögni a csupa víz Celebornon és Galadrielen, akik a nagy igyekezetben, hogy a paplant oltsák, véletlenül egymást borították nyakon egy- egy vödör hideg vízzel. Persze a hisztit, amit levágtam se írom le, de legalább Celeborn megtudta, hogy a Helcaraxe óta valami kegyetlenül utálom a hirtelen jött hideg vizet.

Angrod egy darabig csendesen szemlélte az egész jelenetet, nagy elmélázva, aztán föltette a szerintem helyénvaló kérdést, amire hát nem épp a legkulturáltabb választ kapta:
- Ha ez van Celebornnal, mi lett volna, ha tüzeslelkű Feanorhoz ment volna feleségül???
-KUSS ANGROD!!!!

(a napló itt egyelőre véget ér, a szerző még rendezgeti a kéziratot...de folytatása következik! - Ulmo :) )