Előszó

Megszállta a lelkét a sötétség, s közben patadobogást hallott. Egy meleg megnyugtató kezet szorongatott, és egy magas férfi futott mellette. Nagyon félt. Úgy érezte minél gyorsabban, fut annál közelebb jön az ami elől futnak. Majd, hirtelen megfordult a férfi, kardot rántott, de későn tette. A Fekete Alak gyorsabb volt. Apját szíven szúrta, anyjának pedig elvágta a torkát.
Őt nem vette észre.
Nem tudta mi tévő legyen, hiszen teljesen egyedül maradt.
Aztán a szétáradó düh, és a bosszúvágy vett rajta erőt. Megfogta apja tőrét, és a lovas után hajította. Eltalálta a lova hátát. Éles, visító, kiáltás hallatszott, majd a Fekete ruhás alak felé fordította lovát és vágtatott. Nem tudott mi tenni: Ahogy nézte a Feketeruhás férfit, úgy érzte nincs semmi reménye meg fogja ölni. Majd erőt vett magán és felmászott egy fára.
Aztán megint egy ugyanolyan visítást hallott, mint az előbb, de most sokkal messzebbről.
Ló és lovasa megfordult és elvágtatott, a hang irányába.
Csak ez az emlék maradt meg a szüleiről.