Galadriel naplója

303. harmadik havának 15. napja
Fivéreim ma testületileg meglátogattak minket, és újfent teli van velünk Doriath. Na meg Lúthiennel, aki egész nap az Orodreth-től kapott tánccipőjében ugrándozik. Hallani. Különösen este, amikor a sötétben telibe találálja az ajtót…Reggel meg Thingolt, aztán az állatok farkát. Finrod , amikor az ő szobájának ajtaját törte be, javasolta, hogy talán olyan helyen gyakoroljon, ahol nincs ennyi tereptárgy. (Thingol, macskafarka, ajtó, üvegkancsó, stb.)Szépen ki s vonult kedvenc tisztására, Daeron kíséretében, aki a biztonság kedvéért egy fán fog muzsikálni..
Kicsit később:
Drága szent Iluvatar, még ennyi menekülő madarat!!

Kicsit később: Daeron tátogva jött be, hogy elment a hangja. Saeros meg vigyorogva sunnyogott ott, egész addig, míg jó mélyen a szemébe nem néztem….aztán: „Na gyere csak ide, Saeros- eredtem utána, fivéreimmel a nyomomba, akik közül szegény Finrod kéltségbebesve kiabálta, hogy „nem szabad, nem szabad, nyugszik, Nerwenke, nyugszik…”
El is kaptak, és lihegve mesélték Thingolnak, hohgy ilynekor semmi estre sem szabad hagyni, hogy valami eszköz kerüljön a kezembe, vagy netán víz közelébe kergessem a delikvenst, mint Feanor is tapasztalhatta.
Doriath népe rendkívül kíváncsi lett a vitézi tettre, így Angrod elmesélte nekik a következőt:
-”Egyszer Feanor tüzes elméjében az az ötlet fogamzott meg, hogy hajmosás közben fog hajszálat szerezni. Bemászott a fürdőszobaablakon, csakhogy ezt Nerwenke észrevette, és amikor föléje állt, visított egy nagyot, és bevágta a vízbe, párszor meg is nyomkodta Feanor fejét, és közben úgy sivalkodott, hogy Melkor Tulkásszal a legnagyobb egyetértésben rohantak, mert azt hitték, valaki öli. Persze amikor meglátták, mi folyik, azt hitték, Nerwenke alkarja megfojtani Feanort, akit kirántottak a vízből, kirángatták a folyosóra, eddig a hugunk felkapott valamit, és egy csuromvíz törölközővel támadt Feanorra, aki a két Vala jelenléte ellenére menekülőre fogta… valahol a tengerparton sikerült Tulkásznak megfékeznie, hogy ne verje agyon, és ne tépje ki Feanor összes haját…
-De Galadriel, hát van neked varázserőd is, miért nem azt használod? – kérdezte Celeborn.
-Ja, tényleg..most hogy mondod…
18. nap éjfél
Hihihi, hihihi.. ma sikerült Finrod őméltóságát rávenni némi produkcióra – igaz, ő kereste magának a bajt…. Reggel Thingol kíséretében bejött, és felveret szerencsétlen páromat azzal, hogy jöjjön, mert valami nagyszerű dolgot szeretne vele csinálni, olyat, amilyet ő már látott Alqualondéban, és nagyon látványos lesz, mert hajókról van szó. Szegény Celeborn érthető okokból holt sápadt lett (hiába, teler származású tünde előtt alqualondei hajót emelgetni..) és döbbenten nézett rám, míg Thingol rá nem förmedt, hogy menjen rá, nem gyilkosságról van szó, de előbb legyen szíves a nevelhetetlen macskánkat leszedni a hátáról. Fiúk mentek, egész délelőtt fúrtak- faragtak, kopácsoltak, morogtak, ha az ujjukra csaptak, majd délutánra összecsődítették Menegroth összes gyerekét, és átadtak nekik egy csomó gyönyörű – hajóhin- tát. Persze demonstrálni is kellett a játékok használatát, amire Finrod engem meg magát választotta. Mi meg Aegnorékkal összeesküdtünk, hogy egy kis értetlenkedés nem jönne rosszul..
Finrod lelkesen elkezdte ismertetni, hogy kell működésbe hozni a hintát, ha két személy van hozzá:
- Térdet beroggyant, csípőt előrenyom, hátat kiegyenesít, tompor hátra, és ezt ismétli.. Csináld, Nerwen!!!
Csináltuk is egy darabig, míg Aegnor meg nem szólalt, hogy a hátul levők nem látják, az elöl levők meg nem értik, hogyan is kell mozgatni a csípőnket. Finrod újra meg újra megmutatta, egyre jobban- domborítva- homorítva, egyre jobban lobogott a haja, Menegroth leányai meg egyre jobban nem tudták, vajon a haját, vagy az övtájékát és a csípője mozgását bámulják- e jobban?? Igenám, csakhogy fivéremnek elkezdett derengeni, hogy valószínűleg szivatjuk, kiugrott a hintából, derékon kapott, és követelte, hogy azonnal mondjam meg, ki volta dolog értelmi szerzője. Orodreth nevetgélése elárulta, hogy mindnyájan benne voltunk a dologban, Erre elindult a többiek felé velem a hóna alatt, amikor fény derült valamire: szeretet legidősebb fivérem igencsak csiklandós! Ugyanis, hogy szabadulni próbáljak, megcsikiztem, és hihetetlen reakciója lett erre: esett egy nagyot, és mind a ketten elkezdtünk lefele gurulni a dombról, menet közben magunkkal rántva a többi fivérünket, akik meg szerettek volna minket állítani, majd az egész megkoronázása gyanánt a férjemet is. Őt azért, mert ő Finrodot a lábánál, engem meg a hajamnál fogva próbált volna menteni, de felbukott valamiben, átlendült rajtunk, így ő került a domboldalon abszolút méltóságteljesen hömpölygő csapat élére, és mi mind az öten átgurultunk rajta, mindenki nagy ámulatára.
Kisfiú:
_Apa, ezek nolda hercegek???
-Igen, kisfiam, és épp most préselik laposra Doriath hercegét…
A döbbent csend világosan jelezte, hogy mindenki azon elmélkedik, hogy hol is lehetünk most, amire a választ a hat egymást követő csobbanás adta meg: az Esgalduinban landoltunk.
Amikor ki akartam mászni, Finrod nagy vigyorogva közölte, hogy lehet, hogy ő volt a mai attrakció, de hogy elég látványos leszek a megázott ruhámban, az biztos. Mérgemben a hajába dobtam egy nagy csomó hínárt, ő meg viszont az enyémbe. Thingol újfent megállapította, hogy a noldák közül senki se normális, és hogy ahol a baj, ott a nolda. Mablung eközben a sisakjából öntözte az egyre nagyobb számban érkező lányokat, akik sikoltozva iszkoltak haza, nagy bánattal a szívükben, hogy nem láthatnak vizes ruhájú nolda hercegeket…mondjuk erről akkor mondtak le igazán, amikor Mablung közölte velük, hogyha akarják a noldákat követni a vízbe, hát tessék, rajta, ő szívesen segít annak, aki nem bír hazahúzni…

Melian szegény teljesen kiakadt, hogy mi lesz, ha most mind a hatan betegek leszünk. Ezért mindenkinek főzött egy üst meghűlés elleni teát, és pluszba Finrodnak egy kancsóval a fejfájására, aki minden eszemen nek elhordott minket, de a végén ő is nevette a történteket.
Szegény Celeborn viszont minden ellenére alaposan megfázott a hideg vízben, és sűrű tüsszögések közepette közölte, hogyha nolda, teler, meg hajó van együtt, akkor csakis és kizárólag a teler járhat rosszul.

Másnap:
Lelkesem ápolom a csupa nátha Celebornt, és valinori viselt dolgaimról mesélek neki. Pl. arról, hogyan hoztam rá Melkorra a szívbajt, amikor egy kút vödréből bukkantam fel, mivel máshova már nem bírtam bújni olvasni Feanor és fiai elől. Melkor arcát soha nem felejtem el.
Melian azt mondta, hogy újra jóba kéne kerülnöm Melkorral, és abba is maradni, mert lehet, hogy akkor Doriathot vagy legalábbis a várost békén hagyná megfeketedett valánk. Szolgálni azért nem kell, de némi női furfang sosem árt.

316.Aredhelnek telejesült a régi vágya: elvarázsolták.. csak kár, hogy Eöl. Bár Eölnek lezs még akkora pofáraesés ebből a házasságból, hogy csak úgy zúgni fog. Curufin meg épp csak nem köpköd: megint egy nolda megint egy telerrel. Kéretik Eölt és celebornt nem összehasonlítani, kedves rokon!

320. negyedik havának 15. napja
Jéé, mit mutatott a Tükör!! Aredhelnek fia született, de nem lehet meglátogatni bunkó Eol miatt, aki fényérzékeny szeme miatt ki se jön a napra… csak azt tudnám, 1. hogy hogy bírja akkor Aredhelt elviselni ... 2. honnan veszi, hogy Aredhel és mindenki más olyan érzékeny vagy allergiás vagy milyen a fényre, mint ő… De ha a Tükör igazat mond, akkor lesz olyan égés emiatt a gyerek miatt..
Celeborn azt mondta, ne is törődjek Eöllel, inkább azzal foglalkozzak, hogy nekünk legyen gyerekünk. Mondtam, hogy még nem lehet, mert Melian ellenjavallja, még Doriathban vagyunk, és a tükör se mutat sok jót újabban. Valami olyasmit mutat, hogy Maedhrosék itt vannak. Celeborn azt kérdezte, hogy akkor mégis mikor lesz gyerekünk, mert innen egy darabig nem megyünk el, az biztos, meg neki is vannak bizonyos funkciói, amit Doriath hercegeként be kell töltenie. Szegény… fogadok, hogy most Ulmonak panaszkodik, hogy én már nem is szeretem őt. Csak azt tudnám, mi a fenét keresnek a Tükör szerint itt Feanor fiai????

Este:

Igen, jól sejtettem, Celeborn Ulmonak panaszkodott. A Vizek Valája meg megfontoltságra intette, és elgondolkoztatta azon, hogy Celegorm és Curufin tőszomszédságában, Doriath hercegeként és az én férjemként okos dolog-é a gyermekvállalás, hacsak nem akar halott gyermekeket, Celegorm természetét és nem túlságos gyerekszeretét ismerve. A páromnak erre tőle abszolúte szokatlan módon vérszomjas gondolatai támadta, de lehűtöttem, hogy Curufinék legyilkolásával csak két dolgot érne el: 1. megkapná Námótól a maga beosztását 2. idezúdítaná a maradék hat fivért, mai nem lenne nagyon jó, de elhiheti, hogy Mandos ítélete sem.. Elhitte, és elballagott azzal, hogy akkor farag egy hintaszéket, hadd legyen miben ülnünk a kandalló előtt télen, a régi már úgyis roskadozik…
Megcsinálta, behozta, invitált, hogy üljek az ölébe, de estünk akkorát, hogy Thingol rémülten nyitott be, hogy mit csinálunk, tán megint robbantottam? Persze drága párom csak annyit észlelet, hogy rajta vagyok, a hajam beborítja az arcát, és megszűnt neki a világ, olyan volt, mint akit elvarázsoltak. Mikor végre magához tért, annyit mondott, hogy elnézést, rosszul számította ki a súlypontot, mert a szék készítése közben folyton azon agyalt, hogy jó-e, hogy ilyen okos vagyok, avagy sem?? Gratula, kedves….