350. ötödik havának első napja
Na, ma jó beégtünk…. Ugye Doriathban is nézik azért rendesen a tündét, mikor mit csinál, így Celebornnal kivonultunk az erdőszélre. Kiválasztottuk az ideális bokrot, amikor is azt vesszük észre, hogy valaki nagyon be akar törtetni a bokorba. Celeborn sík ideg lett, és megszólalt:
- Húzzál már pajtás, légy szíves, a másik bokorba, ez nem igaz, hogy sehol se lehet nyugta a tündének.
Én meg rákontráztam:
-Az, keressen mindenki magának bokrot, mi már teljesen kiszorultunk az erdőszélre.
Celeborn:
-Igen, és mindenki feszt oda pofátlankodna, ahol mi vagyunk…
Este a vacsoránál aztán elég kínos meglepi ért minket:
-De jó kedvesem, teljesen megjött a tavasz- szólt Thingol Melianhoz. A legbiztosabb jele, hogy minden bokor foglalt, és naggyon elővigyázatosnak kell lenni, ha be akarunk ülni valahova elmélkedni.. Ma is, amikor be akartam ülni egy bokorba, hát mi történt?- és ezzel szépen elmondta az egész fenti beszélgetésünket, mi meg pipacsvörösen ültünk ott, és nem győztünk a jókat mosolygó Thingoltól elnézést kérni, aki azért megdicsérte Celebornt, hogy milyen kis határozottan megvédte a bokrot…

355. hetedik havának 15. napja
Párbeszéd Thingol és Finrod közt:

Thingol: Én mindent megértek, fiam, csak azt az egyet nem, hogy hogy mehettek pont Feanor után???
Finrod: Nincs ebben semmi különös... Yavanna is megmondta, hogy a barmok csalhatatlanul felismerik a vezért...

355. hetedik havának 16.napja
Ma Aegnor megvilágította ám, hogy nem volt Nerwenke meg Feanor mindig rossz viszonyba, áá.. csak egy hónap kellett hozzá Feanor pincéjébe...

Lényeg: Celegorm lecsalta- meélte, hogy keressen meg valamit, mert ő biztos jobban látja, majd egy olló társaságában rácsukta az ajtót, mondván, hogy ha a hajfürt a kezében vanm, akkor szóljon.

Persze a hugunk inkább ott rohadt vagy egy hónapig, minthogy lenyírt volna egy szálat is. A fiúk felváltva őrizték a pincét, Feanort meg nem engedték oda, címszó alatt, hogy nagy meglepetés lesz ott neki.

Egész Valinor kétségbeesve kereste, mindenki gyanúsított mindenkit, különösen Feanort meg Melkort, akik ez egyszer tényleg ártatlanok voltak Nerwen elsuvasztásában.

-Te, és mégis mit csináltál ott lent?- kérdezte tőlem Thingol.
-Imádkoztam Iluvatarhoz, hogy küldjön már oda egy bogarat. És lőn, hogy a nagy Iluvatar küldött oda egy kis gilisztát, meg egy vakondot,* ezeket elirányítottam Auléhoz meg Yavannához. Eközben Tulkász is gyanút fogott, hogy mi a fenéért őrzik a fiúk oly lelkesen azt az ajtót, és Melkor szeme láttára feltépte.

-Az ott MI????- ordította el magát Tulkász, amikor meglátott. Melkor meg rohant Feanorért, akinek az első kérdése az volt, hogy MI mozog ott lent, ami olyan érdekesen világít. Eközben odaért mindenki, mama elöljáróban lekevert egy hatalmasat Celegormnak, Feanor meg nem szólt érte semmit, csak azt hajtotta, hogy igazán, fiúk, ez tényleg nagy meglepetés, és ha lehet, holnaputánig menjetek el apámhoz... majd ezt kérdezte:
-Te, Varda, biztos, hogy Nerwenkét látom?
-Ööööö- volt az egyértelműen bizonytalan válasz.

-Nos, igen- vette vissz a szót Orodreth. Közben kiderült, hogy Melkor kísérletének eredményeképp Nerwenke teli van tetűvel. Melkor megígérte, hogy segít, majd:
-NEM MENTEK ONNÉT!!!- fújt rájuk egy hatalmasat.
-HÉÉÉÉ! - ugrott hátra Feanor és Finrod.
-Na ebből elég- szólalt meg Yavanna, majd megsemmesítette az egész állományt.
-Nemá, Yavi, most nézd meg mit csináltál, mind megdöglött!
-De sajnálom őket- morgott Feanor...
-Igen, és olyan különleges lények, meg milyen fürgék...
-Vettem észre- szólt közbe Nerwen.
Közben kiderült, hogy mamáék Olwe nagyapához hivatalosak, aki szegény eddig döbbenten nézte hófehérből koromfeketére változottt unokáját.
-És vele mi legyen? - kérdezte Feanor és Olwe egyszerre.
-Fürödjön meg- így Finrod.
-És aztán?
-Szerintem fektesd le - javasolta Finrod.
-MII??? Tudod mi lenne abból? A hajamnál fogva kötnének fel egy fára...
-Semmi, ha normális helye...Feanor, te MIRE gondolsz?
-Na, ha kérdezed, már tudod... ha neked is lesz pár gyereked, gyorsabban fog forogni az eszed, Finarfin fia...
-Nem hagynátok abba? Fürödni szeretnék.. így a hugunk..
-Szerintem, kicsim, a legokosabb lesz, ha beleülsz a tengerbe, és hívod Ulmot, csináljon pár hullámot..- szólt Olwe nagyapa...

-Szegény nagyapátok- szólalt meg együttérzően Celeborn. És aztán mi lett a dologból?

-Hát, elég érdekesen folytatódott az este- vettem át a szót:

"-Nem kell az., majd bejön hozzám a kádba... ti meg, Finarfin, nyugodtan elmehettek, mert a lányotok nálam biztonságban lesz. Mivel a fiúk elmennek a nagyapjuk, IGAZ?????- így Feanor.
-Igen, apa- felete mind a hét kórusban, és igen alázatosan.
-Csak azt tudnám- töprengett Finrod- hogy hogy szedjük le ezt a teméntelen szénport? Yavanna, nincs valami bőrradírod?
-Ugyan már, hozok smirglit! A vasat is tökéletesen lecsiszolja..
-Nahát, Feanor, smirglizzed magadat, de Nerwent??
-Mi van velem?- szóltam ki a fürdőszobából.
- Te csak mosd a hajad- szólt be a kórus..
Kis idő múlva felsikoltottam örömömben.
-Mi van, megtaláltad az alsóruhádat?
-Nem, csak ..
-NEEM?? Akkor mosakodj tovább!!! - kajánkodott Feanor, aki e jeles alkalomból még azt is megtűrte, hogy Indis főzzön neki is vacsorát.
-Feanor, a huszadik víz végre tiszta..
-Ja, az más...

Ezalatt Manwe is megérkezett, és őszinte reményét fejezte ki, hogy ezek után Feanor se nyagatt hajszálért, és én sem fogom nagybátyámat fél Valinoron keresztülpüfölni a kezembe akadó tárgyakkal. Hát, ez többé valóban nem következett be, két okból is: Feanor nem kért hajat, olyan büszke volt az unokahúgára, aki szerinte azzal, hogy nem engedet az erőszaknak, megmutatta, hogy vérbeli nolda, másfelől meg nemsokára el kellett távoznia Formenosba.

Celeborn kommentárja: most már értem, miért is utálod annyiar a kicsi és sötét helyeket..

Másnap:
Na, Finrodot utolérte a sors bosszúja. Most ő is ég, nemcsak én. Ugyanis elhozta kedvenc kutyáját, ami elég intenzíven összejött Thingol kedvenc kutyájával, úgyhogy pár hónap múlva várható a szaporulat. Az egész úgy kezdődött, hogy mind a két érintett elkezdte keresni a saját kutyusát, és Celeborn felvilágosította őket, hogy egy negyed órája együtt látta a kutyákat az egyik rejtett rész felé menni. Finrod, mint egy erkölcscsősz, rosszat sejtve elindult a megadott irányba, nyomában Thingollal, hiába próbáltuk megértetni a két gazdival, hogy nagy valószínűség szerint most már tökmindegy, mit csinálnak, a legokosabb, ha szépen leülnek valahova, és megvárják, míg a párocska előjön. Nem, nekik bizonyosság kellett, amit meg is kaptak. Eredmény: maga elé mosolygó Thingol, és velejéig felháborodott, fejfájással kezelt Finrod. Ja, és vagy úgy hat kutyakölyök, kb két- három hónap múlva. Az egészben a legszebb, hogy Thingol lesz a kutyakölykök boldog gazdija, mivel az ő kutyája lány. Mindenesetre, ahogy elnézem, nincs ellenére, hogy a kutyus nolda ebbel adta össze magát…

Mikor végre előjöttek a tettesek, Finrod ráförmedt a kutyájára:
-Te, nem szégyelled magad, hát ezért hozatlak én ide????.
Kutya persze túlságosan nem szégyellte magát, inkább a látszat kedvéért feküdt le bátyám lába elé, de onnan is a menyasszonyára pislogott.
-Ugyan már, fiam, semmi rossz nincs ebben…a kutyusod párra talált, na meg szórakozott egy kicsit..
Szegény fivérem úgy nézett Thingolra, mintha az azt mondta volna, hogy holnap Melkort látjuk vendégül, és az nagyon lélekemelő ünnepség lesz. Mindenesetre lehiggadt egy kicsit, és némi könyörgés árán, de megígérte, hogyha legközelebb eljön, akkor elhozza a kutyát.

Kicsit később: nem hozza el, hanem itt hagyja. Mint mondotta, nem igazán elegáns dolog párokat elszakítani egymástól.

356. ötödik hava
Celeborn szerint Orodreth fivérem szerelmes. Ez jó hír. Viszont Curufin is az. Ebben csak az a jó hír, hogy nem Lúthienbe, vagy belém. Finrod megkérdezte, hogy szerintünk mit csináljon az egyre csak sóhajtozó Orodrethttel:
-Házasítsd meg- volt Celeborn válasza.
-Na de azt se tudom, ki a jelöltje.
-Hova jár a legtöbbet?
-Hozzám.
-Na, akkor nálad van a választottja. Figyeljed, kit néz a legtöbbet, aztán hozd össze őket. A többi majd adja magát. Velünk is hasonlót csinált Ulmo.

Két hónap múlva:
Ojjé, esküvőbe megyünk!! A jegyességet lerövidítették, úgyhogy mindkét családban gyorsan meglesz a házasság. Curufin nem hívott meg.. vajon miért???.

360. harmadik havának harmincadik napja

Celeborn ma azt találta ki, hogy menjek vele halfigyelőbe a folyópartra. Kicsit gáz, hogy fél Doriath már most harsányan röhög, de ha Celeborn ennyire odavan a halakért meg azért, hogy együtt nézzük őket, hát nem bánom. Én nem állom egy teler útját, ha az mindenképp vizeskedni akar..
Thingol meg is jegyzete, hogy le se tagadhatnánk a teler beütésünket.

360. ötödik havának tizenkettedik napja

Ebből még baj lesz. Celegorm ugyanis felette kitartóan lesi Lúthient az erdőszélen, Lúthien meg nem hallgat rám, hogy Celegorm igenis egy veszélyes fazon. Fogadott nővérem azt mondta, hogy az engem ért sérelmek miatt hajlamos vagyok a túlzásra, amit megért, de szerinte nincs aggodalomra ok. Ulmo szerint van.

360.tizedik havának ötödik napja

Te szentséges Iluvatar és Elbereth és minden Valák! Hát Caranthirnak sötétvörös a haja, de hogy szőkébb agyilag, mint néha én szoktam lenni, az is biztos. Tegnap üzent álmomban, hogy ő mindenképp akar beszélni Meliannal, és hogy ez rettenetesen de nagyon sürgős. Thingol és Celeborn morgása ellenére kiballagtunk az erdőszélre, hogy megtudjuk, mi is baja. Erre megkérte Meliant, hogy milyen anyagból készült az öve, mert tudja, hogy ez egy híres öv, és ha lehet, ő is ilyet akar adni Curufin feleségének.
Mikor észhez tértünk, és nagy nehezen lenyomtuk illetlen, de helyénvaló vihoghatnékunkat, kb. két óráig magyaráztuk Caranthirnak, hogy Melianon kívül miért is nem lehet senkinek ilyen öve, és hogy mi is az voltaképpen. A szerencsétlen lúzer a harmadik órában végre fel is fogta. Még jó, hogy 360 év után sikerült tisztába jönnie alapvető dolgokkal.. na mindegy.. Szegény Melian csak ámult, hogy a noldák között vannak ilyen párjukat ritkítóan hülyék. „Megnyugtattam” hogy nálunk a fél család defektes, és még jó, ha ez így jön elő, mint most…
Mikor hazaértünk, Thingol legnagyobb ámulatára kitört belőlünk a visszafojtott nevetés. Melian egyfolytában azt hajtotta, hogy igazán nem illik így kinevetni valakit, de azért ős e bírta abbahagyni egy jó darabig…

362. első havának tizenhetedik napja.
Lúthien ma kapott egy korcsolyát a fivéreimtől. Nagyon örül neki, de addig nem engedik vele jégre menni, míg valaki meg nem tanítja benne biztosan közlekedni. Ja, okultunk Feanor hasonló akciójából, amit tanulságul el is mondtunk Lúthiennek..
- "A lényeg, - kezdet Aegnor- hogy annak idején Valinorban Melkor csinált egy nagy jégfelületet, hadd csúszkáljanak rajta a gyerekek. Senki se vette tőle rossz néven, és azt hsiem, ezzel tényleg semmi rossz szándéka nem volt. Viszont Feanor kitalálta, hogy a jégen táncolni is lehet, és feltalálta a korcsolyát. Az első darabot Nerwennek szánta. Ezüstből volt, felhúzta a lábára, és „menj Nerwenkém!” felkiáltással rátette hugomat a jégre, de neki esze ágába se volt fogni vagy valami ilyesmi. Eredmény: kb két perc múlva nagy sikoltásra és veszekedésre rohantunk ki. Nerwennek nyílt törése lett, mert a puha ezüstből készült korcsoly éle kiment, Nerwen nem tudott megállni, és maga alá törte a lábát.
- Mi lett erre a Valák reakciója?- kérdezte Celeborn.
- El tudod képzelni. Melkor valami irtózatosan összeveszett Feanorral, minden nemnormális, felelőtlen noldának elmondta, és villámló szemekkel a következőt kérdezte:
- „Ha valakinek ilyesmit adok, akkor meg is tanítom rá, hogy használja, nem igaz, kedves noldám?
Feanor erre elkezdte a pattogást, hogy így meg úgy, ő azt gondolta, hogy a hugunk ennél ügyesebb, stb, de Tulkász tekintetét látva jobbnak találta, ha elhallgat.
-És mit csináltak Galadriellel?- kérdezte Melian.
-Elvittük Yavannához, és ő beforrasztotta a dolgokat, de előbb mindennek elmondta Melkort, mert az be akarta gipszelni a nyílt törést, és alaposan leitatta Nerwent, fájdalomcsillapítás címén. Igaz, a másik lábán a kificamodott bokát pipecül helyre tette fekete Valánk, és Nerwen nem sokat érzett belőle. Yavanna viszont nagyon mérges volt, mert a törés mellé még alkoholmérgezésből is ki kellett kezelnie a húgunkat. "

Lúthien persze megígérte, hogy nagyon fog vigázni, és nem egyből a három méteres ugrásaival kezdi. Megkért, hogy tanítsam. Na jó, egye fene, ez nem a Helcaraxe.Szegény Finrod.. amíg rá bírt venni, hogy itt Középföldén kimerészkedjek, ha tél van, meg hó...Igaz, élénkemn emlékezett arra, hogy hogy fogta a kezemet a jégen, meg hogy megfagyás ellen hogy aludtunk egymás közelében, akárcsak itt a kis vadmalacok..

400. harmadik havának hatodik napja

Aredhelnek végre megjött az esze meg a mersze és meglépett Eöltől. Csak a „férje”? természetét ismerve, attól félek, hogy a dárdavetés újonnan kieszelt módját Eöl be fogja mutatni.. Ráadásul Aredhel nem is szólt nekem. Pedig ha Doriathba nem is jöhet be, a környéken el tudtuk volna rejteni úgy, hogy Eöl kereshette volna. Na meg ha mi nem is, de Curufin igazán segíthetett volna neki egy kicsit többet. Ennyit Curufin rokonszeretéről és lovagiasságáról.
Aredhelt a fia is követte... ez nem volna baj, de Eöl mostanában olyan színvonalon dobálja a lándzsákat, mintha legalábbis mindenkit gerelyhajítóversenyre akarna kihívni.. na mindegy, ha eltéveszti a célt, azt hiszem, Turgon őt fogja jó meszzire hajítani..

400. hatodik havának első napja.
Döbbenetes dolgot láttam ma a tükörben. Finrod találkozott valami olyasmikkel, mint mi, csak jóval szőrösebbekkel. Melian azt mondta, hogy ezek az emberek, és hogy akkor ébredtek föl, amikor a Nap meg a Hold először ragyogtak fel, vagyis akkor, amikor mi Középföldére érkeztünk.
Megkérdeztem Finrodot, álomban, hogy milyenek is ezek az emberek.. Hát tudom is én.. annak alapján, amit elmondott, nem túl okosak, nem túl szépek, és főleg nem túl higiénikusak, de azért lehet őket szeretni, meg tanítgatni.
Finrod énekel nekik, de elég nehezen jönnek képbe arról, hogy kik is azok a Valák, és szegényeknek van valami nagy bajuk, de még a gondolataikból se lehet kihámozni, hogy mi is, olyan keszekuszák. De azért Finrod csomó mindent megért a gondolataikból. Hát igen.. annak alapján, amit elhallgattam, csodálom a türelmét és igyekezetét.. habár, mint tudjuk, Finrodnak még a törpöket is sikerült szocializálni.. hátha az emberekkel is tud valamit alkotni..

Este mondtam, Ulmonak, hogy milyen izgalmas lenne megismerni az embereket, hát, mit ne mondjak, a Vala elég ambivalensen viszonyul hozzájuk. Thingol meg egyenesen utálja őket. Nade miért rossz az, ha ők tündékkel fognak házasodni, és a tünde ennek következtében megkapja Iluvatar ajándékát? Az viszont már tényleg gáz, hogy Melkor könnyen elcsábítja őket…

401.

Kriminális, ahogy Thingol utálja ezeket a szegény embereket. Ulmo szerint azért, mert valami rossz előérzete van szerett királyunknak az emberekkel kapcsolatban. Jó, de akkor is milyen már, hogy az orkok őket fogyasztják vacsorára!? Szólok is Melkornak, hogy lássa el jobban a katonáit, de ne tündehússal.
Egy hónap múlva:
Melkor azon panaszkodik, hogy nem bírja az orkokat vegetáriánus kosztra szoktatni, hiába küldünk neki annyi szóját, hogy már a padlás is azzal van tele. Azt mondta, azért ez is jó valamire, mert a raboknak meg tudat emelni a fejadagját. Na azért.
Sajnos, ami azt illeti, az emberek se sokkal különbek vadászat terén, mint az orkok. Finrod azért elég nagy sikerrel szocializálja őket.

402. Maglor és Maedhros jól hazazavart egy rakat orkot a gazdijukhoz Anglon átjárójánál. Fene vigye, megint fel kell hívnom Melkort.. De úútálom néha ezt a melót.

Kicsit később:
Megkértem Melkort, hogy ha lehet, a rokonaimat is hagyja békén, annak ellenére, hogy ők, velem ellentétben, pályáznak a Szilmarilokra. Elég lesz neki akkor tennie valamit, ha a kapuja előtt lesznek. Meg ha lehet, vigyázzon az elkanászodott orkjaira. Nagy nehezen elhitte, hogy a rokonaim érdekében szólok, és nem a köveit akarom. Utána dőlt belőle a panasz, hogy a ruhái elrongyolódtak, mert az orkok nem tudnak neki szőni, teremteni nem tud új ruhát, a rabokkal meg rühellne ruhát varratni. Rávettem, hogy ne szégyellje, (persze, ezzel is jobb sorsa lesz remélhetőleg páraknak) de addig is küldünk neki Meliannal két öltözet ruhát.
Celeborn szerint két minél elegánsabb ruhát csináljunk, mert azt félteni fogja, és nem fog neki akarózna annyira előjönni. Majd az ottlevők szőnek neki kimenő ruhát, nekünk nem kell túlzásba vinni a dolgot, csak arra kell ügyelni, hogy melkor nehogy magába forduljon ott a nagy feketeségben.

Egy hét múlva:
Na, elkészültek a ruhák, Melkor köszöni szépen. A tervem is működik, Melkor csomó mindenkit felhozott a háztartásba, és nem dolgoztatja kétszeresen a bányákban maradottakat, mint eredetileg tervezte. Mikor elsírtam magam, közölte, hogy jó, legyen, ahogy akarom. (Persze, úgy utálja a síró tündéket, hogy inkább bármit megtesz, csak ne kelljen senkit sírni látni. )Mondta, hogy nem is baj, most jól áll fegyverügyileg, Azt is mondta, hogy tudja ám, hogy nem csak neki akartam jót. Nem is tagadtam, erre felbőszült, hogy tán a szilmarilokat akarom. Mondtam, nem Eru mentesen meg egytől is, hogy a nyakamra hozza Feanor fiait.. Más se hiányozna..
Melkor gondolkodott, azt mondta, látja a jó szándékomat, meg azt, hogy nem hazudok, és megkér, hogy adjam át Meliannak meg Lúthiennek szívélyes üdvözletét, és azt is, hogy egyzsre szívesen vendégül látná lúthient.. mondjuk erősen kétlem, hogy Lúthien is oly szívesen menne, mint ahogy Melkor szeretné látni, de mindegy, átadtam…

422.
Második havának kilencedik napja
Thingol ma egész nap morgott, és bevette magát a kincseskamrájába. Meg is értem: egy Haleth nevű nő idejött az egész népével, és teljes a felfordulás.

Kicsit később:
Thingol elunta a kamrában való üldögélést, bejött a vegykonyhába, és közölte, hogy kevés a tinta, csináljak holnapra 100 litert. Csak néztem, mi baja van. Morgott még vagy két kört, hogy nem érti, a bátyám szerint mire való ez a nagy tünde – ember keveredés, és ki- ki menjen a maga helyére. Celeborn nagy ártatlanul megszólalt, hogy nem is tehetnek arról ezek a szegény emberek, hogy azt se tudták, ki vagy mi, de idáig zavarta őket az eredeti helyükről. Thingol morgott neki még valamit, majd kivirhazott, hogy kihirdessen egy rendeletet, mely szerint ember nem léphet Doriathba. Melian meg a Tükör szerint ahogy ő azt gondolja…

Ulmo meg azt mondta, hogy Manwet alig bírta meggyőzni, hogy nem szegődtünk Melkor szolgálatába Meliannal, hanem életveszélyes játékot játszunk.. na ja...

2 hónap múlva:
Szegény Haleth az se tudja, mihez fogjon. Caranthir, aki eddig segítette, elszelelt valamerre, de Finrod nagyon gyorsan belátatta Haleth- tal, hogy nem oly nagy veszteség Caranthir elpárolgása. Semmi különöset nem mondott a nőnek a bátyám, csak az épp beszélt Caranthirral, meg Finroddal, és villámgyorsan rájött, hogy mi és mennyi a különbség.
A lényeg: bátyám, vállalva, hogy Thingol rövid úton kihajítja, idejött és meggyőzte királyunkat, hogy nem hátrányos, ha Halethék itt a környéken telepszenek le. Thingol annyit mondott, hogy legyen, de Menegroth környékén nincs császkálás, és finrod a feleős az emberekért. Fivérem megígérte, hogy megpróbálja őket a törvény felénk eső oldalán tartani, de mint nolda, nem garantálhatja, hogy örökre így lesz. Ezt Thingol először nem nagyon értette, de aztán leesett neki, hogy Mandos bizony mondott nekünk egy – két kellemetlen dolgot…
Ennek ellenére azt mondta, hogy bátyám n beszéljen iylen hülyeségeket, hanem inkább gondolkzzon azon, hogy feleségül venné- e Lúthient? Mondta, hogy Lúthiennek eddig senki nem kellett, bárki is volt belé bármilyen szerelmes, talán Finrod felé megjön a hajlandósága. Szegény bátyám halálsápadtan és a legnagyobb zavarában csak annyit bírt kinyögni, hogy neki esküt kel tennie, ami majd a halálát is hozhatja.
Thingol erre kitört, hogy ez a család tényleg féleszű, az ész nélküli esküdözésünk fog minket kiirtani, és sürgősen ígéretet vett, hogy amíg az ő szeme leőtt vagyok, addig, ha egy mód van rá, nem esküdözöm semmire.
Csak tudnám, hogy honnan jött Thingol azon ötlete, hogy Lúthien és Finrod.. bár szívesen megnézném Celegorm döbbent arcát, amint meghallja az eljegyzés hírét…

Két hét múlva:
Ma alaposan összekaptunk Celegormmal. A hülye azt hiszi, hogy palantírom van, onnan tudom, miben settenkedik. Celeborn javasolta, hogy szólni kéne Thingolnak, hogy unokafivérem újabban nagyon rástartolt a lányára…

2 nap múlva:
Na ne.. Nellas egy fán kihallgatta, hogy én is kellenék Celegormnak, merthogy Melian tanítványaként alaposan megnőhetett a tudásom meg a hatalmam. És ki volt az, aki ez utóbbit szétkürtölte? Hát persze, hogy Saeros.
Celegorm csalogatott, hogy így jó uncsitesó, úgy jó uncsitesó, ugyan segíts már nekem eskütbeváltani…nem ettem én meszet.. Celeborn csak annyit mondott, ha a vesztüket érzik, ám menjenek, de nélkülem.

423. harmadik havának tizedik napja
Lúthient ma végre sikerült gondolkodóba ejetenem. Elmeséltem neki, hogy neki is szép ám a haja, és Feanor fiaiban ez mindenféle gondolatokat és tetteket indíthat el..

439. ötödik havának 12. napja
Elmentem 10 napra gyógynövényt gyűjteni, és mikor hazaértem, teljes letargiában találtam a népet. Kérdem, mi baj, erre Csillagszemű, a kandúr, elém ugrik, és elkezd agyonra hízelegni, Mablung meg kitört, mint a vulkán:
-Hát ez a kis dög a baj, kedves Galadriel! Már két napja keressük térden csúszva, hol lehet, csalogatjuk, ordibálunk neki, és erre eléd ugrik, ahogy meghallja a hangod.. megállj, macska, jössz te még hozzám tejet kérni…
Kiderült, hogy drága cicánk a folyosón a szertartásokhoz használatos terítők között aludt, de hiába nyúltak be oda is, nem találták, mert még külön lelapult..
Úgyhogy most a cica is kiverte a balhét, csakúgy, mint a kutya, aki múltkor a többiekkel együtt úgy rárontott nagy örömmel Finrodra, hogy az szegény egész egyszerűen hanyatt vágódott. A sok kutya meg mind elkezdte nagy boldogan nyalni az arcát, meg cincálni a ruháját. Csak ennyit lehetett hallani a halom alól, de ezt vagy húszszor:
-Pfuj, nem mész innen nyalakodni, azt a borjú anyádat!!!
Celeborn szegény döbbenten, szóhoz sem jutva nézte a kutyák ténykedését. Nekem is úgy szóltak, hogy szaladjak, mert a bátyámat a kutyák húzgálják a földön. Mit ne mondjak, nekem is elhűlt a vérem, amikor megláttam, hogy Finrodon vagy ötven kutya fetreng, és teljes erőbedobással rángatják a ruháját, pontosabban azt, ami maradt belőle. Rájuk rivalltam, hogy takarodjanak a helyükre, de a nagy ugatásban nem hallották meg. Valaki jó érzékkel közéjük vágott egy párnát, amit a bolond jószágok teljes őrjöngés közepette, fivéremen táncolva szedtek szét apró ízekre, hogy csak úgy szállt a tollú. Dühömben felragadtam egy húszliteres vödröt, és rjuk öntöttem a vizet. Erre mind kimenekültek, de amikor rádöbbentek, hogy ki is tett köztük rendet, egyesével beálltak, és szép libasorban távoztak a palotából. Felszedtük szerencsétlen fivéremet, aki cafatokban lógó ruhában és teljesen leamortizált csizmában, csurom vizesen, hajába és az egész testére ragadt tollakkal állt ott. Egy kisgyerek tátott szájjal nézte egy percig, és éktelen ordítás közepette menekült, mert azt hitte, hogy Melkor eresztett ránk valami tollas szörnyet. Az egész terem amúgy is úgy nézett ki, mint egy esőáztatta baromfiudvar, rókatámadás után.* Thingol se jutott szóhoz a döbbenettől, amikor meglátta a fivéremet, akit megpróbáltunk a lehető legdiszkrétebben, Celeborn köpenyével betakarva kicsempészni egy oldalajtón a szobánkba, miközben Mablung meg a testőrség egyesült ereje kellett a túlzottan is kíváncsi doriathiak feltartóztatásához:
-Oszoljatok, tündék, nincs itt semmi látnivaló, na tűnés, kislányok, tűnés, nincs nolda vetkőzőshow!!
Ilyen és ehhez hasonló felhangokkal övezve vittük be Finrodot, akinek amikor végre meg bírt szólalni, az első kérdése a következő volt?
-És ki annak a neveletlen rohadt vezérdögnek a gazdája???
Hát, bizony Celeborn a gazdi..na meg én.. izé……..Ezek után őszintén remélem, hogy a Tükör tévedett, és az az ominózus farkassal való küzdéses kép erre a napra vonatkozott…

*Gerald Durrel és Babits Mihály után