501. hatodik havának harmincadik napja.
Tavaly óta három gyerek esetében tehetjük fel a következő kérdést: akkor ők most micsodák és mi lesz a sorsuk? Dior és Nimloth három gyermekes boldog szülők.

502.
A szerencsétlen társalkodóját végre elengedte Melkor. A lembas- Gwaihir hadműveletet felfedezte, mégpedig onnan, hogy véletlenül kiszagolta Melian meg az én szappanom illatát.. Izé.. nem is haragudott.. annyira.. azt mondta, hogy így legalább erősebbek a rabok, míg külön jót is teszünk vele, és ha akarjuk, legálisan is szállíthatunk.
Hurin elhozta Nargothrondból a Nauglamirt, amit valaha Finrodnak készítettek a törpök, a barátságuk jeleként.. de van egy rossz gyanúm, hogy ez a barátság odalesz...

503.
Thingol összeviatakozott a Szilmarilon fegyveres törpökkel. Eredmény: királyi temetés, és Melian hazamegy. Valinorba... Mindenkinek kéne a Szilmaril... Égette volna meg Feanor kezét, amikor készítette, csak a baj van ebből is... komolyan: van valami olyan dolog, amit Feanor csinált és nem okoz bajt? Gondolkodom, gondolkodom... még mindig gondolkodom...

Mablung soha többé nem morog már velünk… Celeborn meg agyonverné, válogatás nélkül, ahány törpöt csak lát... bele fog telni pár ezer évbe, míg megérti, nem minden törp egyforma..


Ulmonak is olyan a hangja az Esgalduinban, mint aki megfázott. Meg is értem.. Melian meg Thingol nélkül itt nem élet az élet.. Dior idejött, ő valamennyire kezébe veszi az ügyeket. A legjobb lenne innen elmenni. Fogni, aki jönni akar. És menni, akár a vakvilágba is..
Ulmo arra kért, ne még. Nem akarja elmondani, miért, csak annyit mondott, hogy Melian tanítványa nem hagyhat cserben egy népet, ha itt van a Szilmaril. Ez se jelent sok jót…

505. ősz eleje
Lúthienék: Námo valószínűleg ne örül a találkozásnak, de biztos helyre küldi őket.


508.

Egyre jobban nem teszik ez nekem. Feanor fiai egyre csak itt köröznek, Ulmo, sőt, Melkor is azt mondja, ha kérik, vigyék azt a követ. Melkor egyébként tök kedélyesen elvan, nem abajgatja a foglyokat, sőt, azt tervezi, néhányat el is enged. Nem kellett hozzá más, csak pár csésze jófajta, illatos tea, meg egy kis bűbájosság a sütibe gyúrva.

509. kilencedik havának eleje

Tegnap idejöttek Maedhros követei, hogy de azonnal adjuk át a Szilmarilt, és mit képzel Dior, semmi köze a kőhöz, a piszok kis sinda népségnek meg még úgysincs, stb, stb, stb.. Hát érthető, hogy Dior szépen végighallgatta őket, majd rájuk se nézve visszavonult.
Mondtam neki, hogy persze, Diornak abszolút semmi köze a kőhöz, azon kívül, hogy Lúthien, vagyis az a anyukája tényleg meghalt a kő miatt…Maedhros nagyon el van tévedve, tisztára úgy csinál már, mint az apja… Erre még én is azt mondom, hogy ilyen pofátlan kérésnél semmit nem szabad adni. Elvileg. Gyakorlatilag viszont bölcsebb lenne utánuk vágni, ha nem lenne szent dolog.

509. Télközép napja után három nappal
Ilyen nincs… ezek az orklelkületű vadállatok pont a tél kellős közepén ránktörtek, és megölték fél Menegrothot. Most épp egy csónakban ülünk Celebornnal, és Ulmo segítségével igyekszünk eljutni a Sirion deltájához. Ulmo megpróbál nem tajtékzani dühében, de azt mondta nekem, legszívesebben megfojtaná Feanor drágalátos gyermekeit. Celegormból előtört a gyermekgyilkossági hajlam, Eluréd és Elurin az ő keze által halt meg. Vagy nem. Ugyanis kirakatta őket az erdőben, de még szerencséje, hogy nem él, mert Maedhros égre- földre keresi a kisfiúkat, és a legszívesebben kitekerné az öccse nyakát.

Kicsit később:
Ulmo elmondta, hogy ne izguljunk, megvannak a gyerekek, de erről senkinek egy szót se. Hadd izguljon Maedhros még egy kicsit!! Szilszakáll addig kereste őket az entekkel, míg meg nem találta, majd levitték őket Círdanhoz. És Ulmo elárult egy nagyon- nagy dolgot is. Meghatotta Yavannát meg Vardát és Niennát, hogy íme, itt ez a két kisgyerek, teli sebbel, hát mégiscsak Lúthien unokái, meg Melian dédunokái, éhesek is, fáznak is, itt majdnem megölték őket, és mint jogos trónörökösnek az életük itt állandó veszélyben van, stb, stb, stb. Erre a Valák úgy határoztak, hogy na, egye fene, ez egyszer igazán lehet kivételt tenni, abba senki se döglik bele. Mandos morgott, hogy mi ez a nagy kivételezés újabban, Manwe leintette, hogy nem arról van szó, hogy most örök életet kapnak, hanem arról, hogy eljönnek Valinorba. Ulmo szerint Mandos nagyon csúnyán nézett, de hát figyelmen kívül lett hagyva.

Azonban azon az ominózus gyilkolós napon történt más is. Maedhros, Celegorm, Curufin és Caranthir halála után úgy találta, hogy elég a vérengzésből, hiszen a vezetőség minden tagja halott, Celeborn haldoklik, jó lesz az már. Hozzám fordult, hogy hajnalban visszajön, addig térjek eszemre, adjam át a Szilmarilt, és menjek velük, különben a maradék népnek is vége.

Mondom, remek. Megvártam, míg kimegy, szaladtam Ulmohoz, hogy most mit csináljunk, amikor észrevettem, hogy Maedhros őröket állította partra. Sebaj, vettem egy kancsót, mintha jeges vizet akarnék merni, és közben szépen elsuttogtam Ulmonak a probléma lényegét. Öt perc múlva az egész társaság aludt, mit a tej.

Doriath népe mindenáron temetést akart, mondtam, hogy arra nincs idő, cuccoljanak, aki meghalt, és felismerik, vigyék a lakosztályába. Valakinek odaadtam Elwinget, babástul, Szilmarilostul, fogják a sebesülteket, tegyék rájuk menet közben a Szilmarilt és menjenek. Celeborn persze sehol, keresem, mint az őrült, közlik velem, hogy drága rokonaim magukkal hurcolták, bár menni már nemigen bírt, mert teli volt sebbel. Elzavartam a népet, mondtam, hogy nem megyek utánuk, vigyáz rájuk Ulmo. Mikor mindenki elment, eszembe jutott, hogy belenézek a tükörbe.. jókor...ugyanis a szilmaril messze járt, Celebornt meg vagy jó órányi járásra ledobták egy bokor aljában, a hóra. Kimenetm, összeszedtem, belevitáltam, és konstaáltam, hogy jó, akkor együtt megyünk Mandoshoz. Tán nem fog páros lábbal kirúgni...
.
Ülök, ülök, egyszer csak egy hang:
-Khm..
-Igen..
-Khmm..
-Ki az?
-Na vajon? Nézz csak hátra!
-Jajj.. Üdv, Melkor! Te vagy az?
-Hát, mint látod.. miért, kit vártál? Jobbat, rosszabbat?
-Háát.. Maedhrost. Ultimátumot adott, hogy odaadom neki a Szilmarilt, és vele megyek, vagy elküld a fivéreim mellé.
-És te itt ülsz és várod.
-Igen.
-Mondd, miért akarsz mindenáron meghalni? Nincs jobb dolgod? De mi ez a nagy csend meg sok vér itt? Mi történt? Maedhrosék megtámadtak titeket, amint látom...az a vágás, nézd ott, jellemző rájuk.. amazt meg Caranthir csinálta, mert elég ferde..
-Jó, jó nem kell részletezni.
-Bocsánat.. de miért nem szóltál, úgy kivágtam volna őket innen, hogy lábuk nem éri a földet.. Oldalba kapom őket és...T, hol van a Szilmaril és hol van Celeborn? Csak nem ad acta tették az egész vezetőségeteket?
-De. A Szilmaril messze jár, Celeborn haldoklik.
-Te meg ennek örömére megöleted magad Maedhrossal? Nem rossz... eggyel több a számláján. Te meg úgy vagy vele már megint, hogy bosszút állsz, ha beledöglesz is, mi? Nekem van egy jobb ötletem: visszahívod a Szilmarilt, mert ez nem a gyógyító. Ideadod nekem.. ne hidd , hogy el akarom venni..
-Na, most elszóltad magad,, és mind a három gyógyít..
-Nézd, alpvetően a következő lehetőségek vannak: Celeborn meghal, Te túléled, mert nem engedem, hogy bajod essen. Másik: Te visszahívod a Szilmarilt, kicseréljük, elviszitek a Víz Kövét, merthogy az a legerősebb, Celeborn meggyógyul, és éltek amí.. akarom mondani boldogan...
-Nagyon messze jár már, meg a csere sem valósítható meg....
-Na jó.. nagylelkűnek kell lennem, már látom, és semmit nem kérek cserébe.. na jó, esetleg egy kis valamit..
-Mit?
-Hova mentek?
-A Sirion deltájához.
-Jó. Kérésem a következő: nagyon rég jártam már vízparton. Megbeszéled a tesómmal, Ulmoval, és egy vagy két hetet, míg ott vagytok, lent tölthetek. Ne félj, nem fogja senki megtudni, kárt se teszek senkiben Áll az alku? Látom rajtad, hogy igen. Na gyere, segítek a párodon. Kiveszed, ráteszed, visszateszed. A másik nem is kell.. megvan a magam terve vele, amit tulképp Ti hajtotok végre..

Megcsináltuk, Celebornba is szép lassan kezdett visszatérni az élet… Észrevettem, hogy hajnalodik, és Melkorral kieszeltünk egy „tréfát”. Ő tündeálcát öltött, és úgy funkcionált, mint a testőröm, míg Maedhrosszal társalogtam. Melkor jó ideig nem fedte fel magát, de azt mondta, nem hagy holmiféle dühöngő őrülttel magamra, és rámerőltete egy mithrilinget, ami mellesleg Nargothrondból való.. khm, Melkor... Rendkívül izgalmas beszélgetés zajlott le:
-Ma: Üdv, Nerwen. Megjött az eszed? Mi a válasz?
-N: nem adhatom oda a követ.
-Ma: Mert?
-N: Mert messze jár. Az őrséged meg úgy alszik a folyóparton, mint az édes tej…
-Ma: Az utóbbit elhiszem, kedves kis rokon, az előbbit nem. Na add szépen ide. Biztos a szobádban rejtegeted. Valinorban is ezt csináltad a kedves dolgaiddal..
-Me. Itt sincs másképp.
-Ma: Hát ez meg ki?
-N: A testőröm.
-Me: Nem mindegy az neked, Feanor fia? Addig vagy boldog, míg nem tudod. És különben is, honnan tudod, mi volt Galadriel szobájában ? Tán jártál ott?
- Ma: Ezt én is megkérdezhetném.
-N: Fiúk, ne kakaskodjatok. És ne vádoljátok egymást ocsmányságokkal.
-Ma: na jó.. jut eszembe, a párod hol van? Remélem, már Mandosnál..
-N: nem,. Még nem..
-M: Hogy te képes voltál ezek között élni...
-N: Itt Meliantól tudást kaptam, ezek a szerinted senkik védelmeztek, ellenetek is, és a szerinted a senki párom jobban szeret még most is, mint apáddal összevéve ti szerethettetek volna .
-Ma: nem érdekel.. indulsz már?
-Me: Ne rángasd!!!
-Ma: Hallgass!
-Me: Nédd már, de erős a bal kezed..
-Ma: tessék?
-N: semmi, semmi, hadd csak.. (telepátia: fel ne fedd magad) nem tudod véletlenül, hol vanank Elurédék, kedves rokon???
-Ma:ÖÖö.. izé, ha rende leszel, szóval.. (Melkor bőszen jegyzetel: "Maedhros zsarolható, zavarba hozható..)
Ma:remek, a szobád elé értünk.. maradj kint te testőrnek nevezett képződmény egy fél órára, ha kibírod.
-Me: nem tehetem, nem hagyhatom magára. Ez a parancs.
-Ma: akkor gyere, enne a fene, nekem nincsenek gátlásaim..
-N: vettem észre, rokon, vettem észre…
-Me: Nade maedhros, azt hittem, egy nolda ízlése jobb annál, minthogy egy sírboltban...
-Ma: fene a kényes ízlésetekbe.. igaz, ráérek a végtelenségig, úgyis velem kell jöjj, Nerwen.. majd mi megmutatjuk, hol a helyed, megtanítjuk neked, mi a tudás, és a feleségemként majd megnevelődsz…. Lesz rá gondom..
N: Veled sehova se megyek.
-Ma: Ne dühíts..
-Me: De csúnya látvány lennél a bal kezednél fogva fellógatva vagy netán kéz nélkül..… és még Fingon sincs, aki megmentsen.. de meggondolnám a helyedben, mit csinálsz…
-Ma: Hallgass már.. kutyának tudtommal az ajtó előtt a helye,
Me_ Kutya én? Legfeljebb a farkasaim..
-Ma: Mit beszél ez?,
Mondtam neki, hogy semmit, meg jeleztem Melkornak, hogy kicsit halkabban, és még ne fedje fel magát, majd ha mindenki bent lesz…Ekkor lépett be Amras. A két fivér egymást köszöntötte, Melkort vagy engem természetesen nem. Amras hosszan nézett rám, majd ennyit kérdezett:
-Velünk jössz rokon?
Nemleges válaszomra a válasz kirántott kard volt a végleg feldühödött Maedhros, és egy hatalmas pofon Amras részéről. Ezt már Melkor sem nézte tétlenül, felvette valódi alakját, Maedhros kezéből kiütötte a kardot, és Amrashoz fordult:
-Me. Na melyik volt az a hatalmas vitéz? Te, Amras? Na gyere csak ide, gyere bátran, hadd látom, milyen erős vagy.. nézd csak a Grondon Fingolfint! Látom, mellé akarsz kerülni. Gyere csak, na gyere.. te is , Maedhros, fogjunk csak kezet...
Maedhros rémülten hátrált, de Amras a helyzetet kihasználva elkapott, és elkezdett kifele cibálni, és odalökött a zajra besiető Maglornak:
-Vigyétek, és húzzunk innen!
Melkor közben elmondta, mily nagyon utálja Feanor fiait („kisfiam, már mindenkinek elege van itt belőletek, nem akarjátok apátokat meg Mandost boldogítani?”), bocsánatot kért tőlem Fingolfin emlegetésért, majd, minekutána rászóltam, abbahagyta a Gronddal való hadonászást, hogy ha lehet, valamennyi maradjon már ebből a szerencsétlen palotából. Továbbá kijelentette, hogy Nerwenke sértetlenül fog távozni a palotából, a szép lassan magához térő Celebornnal együtt, és nagyon nem ajánlja, hogy bármelyikőnket is bántsák.
-Na látjátok, hogy véremben van a tapintatosság?
Ebben a pillanatban leszakadt az általa meglazított plafon egy darabja.. Pont jókor, mert a nyelvemen volt, hogy melyik tündéből szívta magába azt a tapintatosságot??

Sajnos Maedhrosék közben arra a véleményre jutottak, hogy mégse kéne itten hagyniok... Maglor feldobott, hogy kapjon el Amras, és míg szaladtak a palotából, egymásnak dobálva próbáltak kivinni. Maglornak nagyon tetszett a Nerwendobálósdi, el is határozta, hogy ír róla egy dalt. Melkor viszont azt, hogy most már tényleg agyonveri őket, különösen, amikor a szerencsétlen Maedhros felé dobott Amras egy „Maedhros, kapd el”- kiáltással. Röptömben megkérdeztem, hogy ennyirre tapló, vagy szimplán hülye?

Földet érve érthető módon elsötétedett előttem a világ. Mikor magamhoz tértem, azt láttam, hogy Melkor hajkurássza körbe- körbe a fivéreket, és folyton azt kérdezi: „na, hadd lássam, ki akar még verekedni Nerwenkével, ki akarja még elvinni?” Maedhros akart, de nem sokáig.
Az történt ugyanis, hogy megint elkezdett rángatni, és folyatta Celeborn gyalázását:
Ma:nem igaz, hogy ezzel a senki telerrel kelljen maradnod… semmit nem tud, csak bámulni, hogy hogy világítasz.. hallottad volna hogy könyörgött:
"_Ha megöltök, abba Galadriel belepusztull.. de a ti választásotok"
Ekkor elborult az agyam, és rákiáltottam:
-Te becstelen, aljas, testvérgyilkos! nem is magáért könyörgött, hanem értem!!! Még te mersz Celebornra egy szót is szólni!!- és ezzel lekevertem egy hatalmas pofont Maedhrosnak, de akkorát ám, hogy nekiesett a falnak, Melkor legnagyobb gyönyörűségére. .

Melkor aztán lábánál fogva elkezdte húzni Maedhrost, de rászóltam, hogy ha lehet, ne így vonszolja már szegényt..(a hülye jószívem...)erre hajánál fogva megsergette, de úgy, hogy rokonom azt hitte, Varda szemeit látja, és Yavanna madarai csiripelnek. Aztán a palota elé hajította, hogy még csúszott vagy tíz métert. Az időközben bejövő katonák persze fejvesztett menekülésbe kezdtek, és nem nagyon értették, mi is van itt.
Maedhrosék távozta után összeszedtem még, ami szükséges lehet, szerencsére a fésülködőkészletemet is megtaláltam a romok között. Teliraktam két csónakot, a harmadikba pedig beleültem, Melkor az ölembe rakta Celebornt.(Szegény akkor még mindig nem tért magához, így Melkor az ölében hozta ki- azt se sok tünde mondhatja el, hogy túlélte Melkor karjainak szorítását...
Mikor a csónakban ültünk, a két Vala valami ordenáré módon elkezdett veszekedni. Csak akkor hagyták abba, amikor majdnem befordítottak minket a jeges folyóba. Szép lett volna: túléltük Feanor fiait, a két vala segíteni akarását meg nem... Ulmonak eszébe jutott, hogy veszekedés helyett örülnie kéne annak, hogy még élünk, és gyorsan el is indított minket az új hely és az új élet felé...

______________
Hálás köszönet Erynek és Ulmonak!