510. első hava

Sikeresen megérkeztünk a Sirion deltájához. Épp hogy élünk, és semmink nincs. Legszívesebben kinyuvasztanám Feanor még élő fiait, mert egész lisztkészletünket úgy tönkretették, hogy nem tudok lembast sütni. Celeborn nagy nehezen lábadozik.

Este: mondtam a népnek, hogy ha nem akarunk éhen pusztulni, menjenek, fogjanak halat. A noldák neki is indultak, a sindák viszont úgy néztek rám, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy hívják ki Melkort plusz Feanor fiait viadalra. Kérdezem, mi a baj. Válasz: hogy nem túl etikus állatot ölni, és hogyha végszükség esetén megteszik, akkor a hal nyersen elég undorító lehet. Mondom, valóban az, de hogy ne legyen az, süssék meg. Celeborn gyanút fogott, különösen, hogy a noldák hevesen bólogattak, hogy honnan is tudjuk mi, hogy milyen a hal nyersen. Na vajon? Hát természetesen a Helcaraxen kerültünk a kelletténél közelebbi ismertségbe ezzel a csemegének egyáltlán nem nevezhető élelemmel. Celebornon láttam, hogy Faenor minden fiának nagyon jó, hogy nincs a közelünkben...

Reggel: megvolt az általános halsütés, nem volt tiltakozás, csak nekem hajnalban nagy sírás, hogy most mit csinálunk a népünkkel? Celeborn azt mondta, menjek, aludjak egyet végre, majd ő kitalál valamit.

Kicsit később: ki is talált. Hívta Ulmot, aki mondta, hogy elfelejtette megemlíteni, hogy a közelben van egy nagy narancs- banán- és kókuszliget, és vetőmag- ügyben beszél az ossiriandi nandákkal, akik eddigre kellőképp megutálták Feanor fiait ahhoz, hogy segítsenek rajtunk. Na meg hát Lúthien emlékéért is.. elvégre velünk van az unokája vagy mi...

Este: mik nem derülnek ki, kérem szépen! Az ossiriandiak azért is fogadnak minket oly szívesen, mert volt szerencséjük megismerkedni Finroddal!! Akit nagyon megszerettek.. hirtelen én is megszerettem a fivéremet, hogy miért nemmondta nekem, merre császkál? Celeborn válasza: hogy ne aggódjak.. és hogy a célja Finrodnak az volt, ha valami történik Doriath- tal, legyen hova vinni a népet. Most nem tudom, meg legyek -é hatódva, vagy lecsapjam celebornt, mert összeesküvéseket szőtt itten a hátam mögött.. na jó, nem csapom le...

Két nap múlva: elindult válogatott követségünk. Doriath népe méltóságos koldussá lett. Köszönjük, fiúk! Mármint Feanor fiai!


Egy hét múlva:
Ma reggel éktelen vitára ébredtem, melynek lényegét azt képezte, hogy valamelik Nargothrondból is megmenekült nolda valami eszméletlen káromkodással szidta annak a hülye fejét, aki a lepotyogó kókuszdió alá állt. Még szerencse, hogy egy másik noldát talált el a dió... Miért nem tudott Feanor kényes részére esni egy jó nagy kókuszdió, mielőtt a hülye fiait nemzette volna....

Két nap múlva:
Te jószagú Iluvatar, én azt mondta, vetőmagvat hozzanak, ne pedig egy gulyát egy egész birkanyáj kíséretében, megspékelve egy jó adag kecskével is... Követségünk bevonulása fergeteges volt. Egyszerre támada nagy sikoltozás, Celeborn rohan, hogy másszak fel, de azonnal a fára, ő maga elöljárt a jó példával, némileg megfeledkezve arról, hogy ez nekem nem igazán megy, erre magánkívül elkezdett felrángatni.
Ok: a nandák egyik bikája megvadult, amit nekünk adtak, hátha mi jobban értünk a bikaszelídétéshez. Hát énekeltem neki egy kicsit, amitől némileg lenyugodott. Este aztán valamelyik hülye nekiindult, hogy ő segédkezik a tehenek fejésében, és pont eme bika felé vette az útját. Celeborn kicsit ideges reakciója, amikor az illető sehogy se akarta felfogni, hogy miért ne közelítsen az állathoz:
-Nézd, lehet, hogy a Helcaraxot, Nargothrondot, sőt, még Feanor fiait is túlélted, de EZT egész biztos nem fogod. És a bika amúgy se ad tejet. Utána velem kezdett morogni ( na várjál csak kedves) hogy hogy nem másztam föla fára, amikor ő mondta ( na nézd csak).
-Tudod, kedves, a nolda alapvetően nem fára mászik, hanem a föld alá megy.
-Pfujj, mint a törpök...juuuujj ne bánts!!!! (Ok: jól megcsiklandoztam, amit naggyon nem bír... )

Két hét múlva:
Melkor előzetes engedély után beállított- teljesen váratlanul, de azért diszkréten. Szétnézett egy kicsit, meg volt elégedve, és felajánlotta, hogy csinál nekem kikötőt, vagy megkérhetem rá Ulmot is. Mondtam, nincs szükségünk rá, nem is lenne mit kikötni, most amúgy is a veteményezés a legnagyobb gondunk. Melkor hosszasan nézte a vizet, mondom, akar-e csónakázni. Akart. Vesztemre. Mert odajött Osse is, felborította a csónakot, és mivel cápa lakjában szédelgett ottan, tündehúsra támadt gusztusa. Erre már Ulmo is előjött és a két vala egy együttes "NEM MÉSZ ONNAN!!!" kiáltással, és különböző, vérmérséklettől függő szankciók kilátásba helyezésével (felnégyelés- az meg mi? nyakonverés. szárazra vonás, Uinen odahívása stb.) elűzték onnan.

Nagy kínkeserves kimászás után megteáztattam a parton kedvenc fekete valánkat, aki felette respektálta a szívességet, olyannyira, hogy csinált egy szép nagy tájrombolást, mert sehogy se bírta megérteni, hogy de nekünk köszönjük, nem kell kikötő. TERMÉSZETESEN azt a területet rombolta szét, amit szántóföldnek szántam. Ulmo kikelt magából:
-Mit csináltál már megint? Ez szántó lett volna, te meg...
-Jól van, na öcsi, nyugodj meg, mindjárt helyreállítom..
-NEEEE! - kiáltottam rá. Azaz: ne fáraszd magad, majd megoldjuk- léptem közbe, mielőtt a "fiúk" egymásnak esnek. Melkor erre lenyugodott, annál is inkább, mert szerencsésen eltereltem a figyelmét egy tál tejszínes eperrel. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy megint nem figyel kellőképp a kedvenc balrogjaira.


511. eleje.
Igazam lett sajnos. Maeglin oly lángoló szerelemre lobbant Idril iránt, hogy Gondolin nem bírta el a hőfokát....Ráadásul Melkr akart rózsalovag és közvetítő lenni. Mint mondta, csak segíteni arart eme szerelem kibontakozását, csak elfelejtkezett arról, hogy neki van ám egy dezertőr serege is. na meg arról, hogy megint vérfertőzést akar elősegíteni...Úgyhogy most már aztán tényleg nincs egy árva szál tünde birodalom se. Melkor mélyen lapít, tudván, hogy nem vagyok túl boldog, hogy Turgon is Mandosnál van. Lapíthat is, mert még annyi síró, feleségét és gyermekeit gyászoló férfit életemben nem láttam. Szegények azt se tudják, mihez kezdjenek magukkal. Most átjárunk hozzájuk, átvittük a Szilmarilt is, újfent gyógyítok.

Két hónap múlva:
A gondoliniak meg a mieink szép lassan kezdenek összeismerkedni. Kommunikáció javarészt kézzel- lábbal folyik, de folyik. Jelentősen megkönnyíti a helyzetet, hogy szerencsére maradt azért Nargothrondnak pár túlélője, akik egy darabig Thingol jóvoltából Doriathban időztek, és még Feanor fiait is túlélték, ami nagy szó.

511. második hava
Nagy össznépi keveredés leledzik nálunk, mivel senki nem tudja, mikor is tartsuk meg az Eruhantalet. Ugye itt folyton van gyümölcs.. A legegyszerűbb megoldás: azon a napon legyen az Eruhantale, amikor Ulmo útmutatásást követve megataláltuk az első banánokat.

Három nap múlva:
Párom kitalálta, hogy ha hívja Ulmot, szerette Valánk segít neki úszni, nincs mitől félnie. Persze három napja azon rágja a fülem, hogy miért nem hagyom egy kicsit a munkát, miért nem úszkálok vele egész nap. Azt mondtam, majd Valinorban.. csak tudnám, miért beszélek én is ilyen hülyeségeket… meg főleg Ulmo miért mosolygott olyan titokzatosan…. Meg főleg, hogy Celebornra honna került egy rakat kék- zöld folt.

511.kilencedik havának 21. napja:
Házassági évfordulónk:
Celebornon azért van egy rakat kék- zöld folt, mert kagylóhéjat gyűjtött, hogy ékszert csinálhasson belőle, Ulmo meg segédkezett a dologban. Most teljesen el vagyok olvadva.


Egy hónap múlva:
Most meg én szédültem bele egy szikláról a vízbe.A gondoliniaknak meg eszükbe jutott (végre) hogy nekik is van gyógyító erejű dolguk, ami elég hatásos: az Elesszár.


530. nyárközép
Na, tényleg éled a nép! Különösen az ifjúság. Elwing és Turgon unokája, Earendil ma ünnepélyes keretek közt összeházasodtak. Ulmo volt a násznagy. Ulmo mostanság sokszor látja el ezt a tiszet, mert Celeborn rájött, hogy a népesség ivararánya mind a noldáknál, mind a sindáknál meglehetősen egyenlőtlen. Így a gondoliniakat, mikor végre szép fokozatosan magukhoz tértek, egy csomószor áthívta hozzánk. Sem a gondolini fiúknak, sem a doriathi lányoknak nem volt semmi kifogásuk egymás ellen, így most egymást érik az esküvők. A Szilmaril meg szórja áldását a házainkra.. Igaz, először azzal hívta őket át Celeborn, hogy jöjjenek, nézzék meg a Szilmarilt, és vigasztalódjanak.. aztán valahogy a lányok szemeiben leltek fel hasonló fényt…
A kutyánk és a cicánk is velünk van, a Szent kő még őket is meggyógyította..

532.
Na, Elwingéknek gyönyörű két ikerfia születtet. Igaz, őróluk aztán még Ulmo em tudja eldönteni, hogy most tündék-e vagy emberek, de sebaj.

534.
Melkor feltűnően csendben van. Szerintem azt tervezgeti, hogy hogy irtsa ki azokat, akik feleslegsek a számára.. Mondtam is Earendilnek, hogy ideje lenne Valinorba hajóznia, hátha neki jobban elhiszik, mi folyik itt, mint mondjuk szegény Ulmonak, aki örökké azzal van lehurrogva, hogy elfogult. Earendil némileg megrémült, hogy miért pont ő. Mondtam neki, hogy ő elég autentikus, ha el kell mesélni a tényeket. Tünde is, ember is...
Azért csak megépítette a Vingilotot, és azt mondta, hogy neki is tökélesen elege van Melkor eddigi ténykedésiből, és elmegy, lesz, ami lesz... (Melkor, mióta Earendil itt van, nem nagyon jár ide, de nem is bánom.. Kicsit muris látni, hogy ennyire fél egy embertől, vagy mitől..)
Szóval Earendil elment, mi meg megpróbáljuk minél szerencsétlenbbnek tettetni magunkat. A legrosszabb az lehet, hogy mint hasznavehetetlent, Melkor egész egyszerűen kiirt minket.

538.
Nem, nem Melkor fog végezni velünk...hanem kedves rokonaim...
Már megint előtört belőlük jól megörökölt hajlamuk, és nekiálltak legyilkolni a népünket. MMint Celeborn meg az én népemete. DE: most nem voltunk annyirra ügyefogyottak, mint Doriathban. Gyorsan belekergettünk mindenkit a tengerbe, közben torkom szakadtából üvöltöztem szegény Ulmo után, kai még jó, hogy a vízben volt, mert legalább pillanatok alatt magához tért ájultából.

Kedves rokonaim tündéi némi gondolkodóba estek azt látván, hogy Ulmo másodszor is mellénk állt, és gondoltak egy nagyot, aztán jól maedhrosék ellen fordultak. Utólag sírtam a nevetéstől.. most már némileg megértem melkort, miért is nevetet olyan jót, amikor meglátta Maedhrosék arcát a Megszámlálhatatlan Könny Csatájába. (Emlékeztetőül: Maedhros emberi MIND Melkor szolgái voltak...)

De Elwing esetében a tengerbe menekülést nem úgy gondoltam, hogy vesse bele magát a tengerbe, a legmagasabb szikláról. Még jó, hogy Ulmo észrevette, szép gyengéden felszedte, madárrá változtatta Manwe legnagyobb ámulatára. (Nagy mennydörgés közepette Manwe hangja: "hé, öcsi, ez az én dolgom, ne kontárkod... te, mi folyik ott lent???? jaa, már megint Feanor fiai? Bocsánat, akkor rád bízom az ügy intézését...)

Azért az egészben van egy jó: hogy némelyekben csak megszólalt a lekiismeret: tán nem kéne a földön fekvőkbe rúgni, legyilkolni a gondolini szerencsétleneket, akik éppúgy nem vétettek nekik semmit, mit a doriathiak.
Akik túlélték az átálltak közül a dolgot, rettentesen égő képpel ülnek egy sarokban. Dönteni kell felőlük. Celeborn szerint menjenek el Círdanhoz, ott szolgálják le, amit vétettek. Helyes. Itt se maradhatnak, magukra se szabad őket hagyni. Círdannál meg lesz dolguk elég.
Csak az a kár, hogy Maglor elvitte magával Elrondékat, címszó alatt, hogy neki nincs gyereke. Ulmo szerint legyek nyugodt nem fogja őket bántani.
Nem is, mert megígértem neki, hogy ha a gyerekenek bármi baja lesz, kitépem unokafivéreim haját, és kasztrálni fogom Maglort is és Maedhrost is.
-És akkor mi lesz a hangommal?-kérdezte Maglor.
-Na látod, erről van szó.- feleltem neki.

Két nap múlva:
Ulmo azt mondta, ha nem hiszem, hogy Elwing életben van, ne a tükörben keresgessem, hanem nézzek csak az égre. Nézek, nézek, de nem látom, amit látnom kéne.. tán csak nem arra célzott Ulmo, hogy a Szilmaril odakerül?

538. Nyárközép
De igen…FÖNT VAN A SZILMARIL AZ ÉGEN!!!!!! Earendil elérte Valinort.
Most már nem a Deltánál vagyunk, hanem följebb. Szeretett Valánk azt mondta, nagyon gyorsan menjünk keletre, mert nagy dolgok lesznek, és akármit látunk, hallunk, ne féljünk, még Melkortól sem. Azt mondta, hogy most nagyon erősnek kell lennünk.. ez naggyon rosszul hangzik. Így hát Celebornnal fogtuk a népet, és elindultunk Beleriand hegyei közé, Lindon felé. Érdekes menet volt, mert én mondtam, merre menjünk, Celeborn meg ment előre, hogy fel tudjon húzni a kapaszkodókon. Örültem, hogy végre az életben egyszer egy olyan menetet vezethetek, ahol senki nem készül sem megfagyni, sem éhenhalni, sem seblázba belehalni, sőt, mindenki reménykedve és örülve vonul el.
_____________
Hálás köszönetem Ulmonak a bizatásért és a lelki támogatásért!