Óh, kis levél!
Léted mit sem ér,
egy hideg szél
s a fáról leestél.
Földre hullva
tán sírni fogsz,
új életet nem alkotsz,
parány villanás: s véged.
Reméld, hagysz
magad mögött
valami nagyot,
óh, tán maradandót!
Mind hiszi ezt,
ki szárazon ül
az ágon, remeg,
félve csicsereg.
S végül megérti,
létének értelme egy:
legalább méltón
halni meg!