"Mesélj, Atyánk, az Óidőről,
mely már a messze múltba tűnt,
mesélj a Fény legkezdetéről,
mit Elbereth gyújtott nekünk!
Mesélj dicső városról, ahol
nagy nolda nép munkálkodott
mesélj a gőgös őrtoronyról,
mely oly rég leromboltatott;
mesélj az Élő Ékkövekről,
mikben a világ lakozott,
mesélj a nemes Feanorról,
kit mely csalárdul meglopott
Fekete Ellenség; mondj mesét,
hogy tündék keltek jégen át
pusztulva, s látva Hold kelését
megfújtak kürtöt, trombitát.
Mesélj, mesélj a Tengerről,
hisz mögötte rejlik Valinor;
Ulmo uralta Végtelenről,
hol a sirályok hangja szól!
Beszélj még Mandos Csarnokáról,
hol örök árny a szürkeség;
és Szelíd Este otthonáról,
hol fényes lomb susog mesét.
Ó, szép a rét és tág az erdő,
hol nappal játszva jár-kelünk,
ámde mindig, ha esthomály jő
tűz mellé húz gyermek-szívünk.
Visszavágyjuk az Áldott Földet,
mit csak ábrándunk láthatott,
mit ősapánk áruló szörnyet
üldözve hűtlen elhagyott.
De mondd, Atyánk, igaz, ugye,
hogy ringanak még ott hajók,
Szürkerévben, messze ide,
és meglátjuk még Valinort?"
"Ó, fiacskáim, kis leányom,
igaz bizony az óbeszéd,
gyakran vetíti elém álmom
a Tenger suttogó neszét.
A Tengerét, melyen majdan
mindannyian által kelünk,
és ősök Áldott Országában
sosem múló békét lelünk.
De addig még sok év lejár,
gonoszság, halál, rém, veszély;
Reményünk is elvész talán,
ha majd a pusztulás elér.
Addig én nem távozhatom,
míg él e földön a Sötét,
pajzsként tartom ellenében
a Három Gyűrű egyikét.
De a hősök napja közel,
ember ébred, csatába száll,
Númenor vére eljövel,
és lesz még igaz, nagy Király,
ki ellenáll a bűvöletnek,
és elveti a csáberőt,
melyen mások már megtörettek;
szilárd lelke segíti őt!
Gyermekeim, álmodjatok,
gond ne búsítsa szívetek,
borítsa fénnyel utatok
a Tiszta Úrnő, Elbereth!"
"Szép mesét mondtál, jó Apánk!
Bárcsak valóra válna mind!"
"Aludj, kislányom, fehér virág,
ezüst esőt ágyadra hint
a Hold, a vándor, míg Apád
távol-jövőt siratja már,
látom, a Sors mivégre ébred,
és fohászom az égbe száll.
Lábad nem táncol Aman földjén,
te csillag-szülte fény-leány,
ékkő leszel halandó szívén;
tornyos Fellegvár-koronán..."