A Kaland - 9. rész
A Kaland
9. rész Vasudvard
T&P: Nem is örültök, hogy viszontláttok?
L: Hát...
Gi: Van kajátok?
L: Vagy valami körömlakkotok?
P: A lakkot már megbeszéltük, nem? Megettük...
L: Csak reménykedtem... Hátha vicceltek... Elvégre ti vagytok itt a vicces fiúk...
T: Jé, télleg! Jó hogy mondod, el is felejtettem...
P: Bemegy egy ent a kocsmába, ismered?
L: Nem...
P: Hamariberkenyének hívják, egész jó fej, majd megismered… de ez most mindegy... kér egy sört...
Gi: És?
P: öööö...
T: Nem tudjuk tovább, mire Szilszakáll elmondta, mindig elaludtunk...
Ga: És legalább Szarumán ruhatárát kiürítettétek?
Th: Tudtam, hogy ezért sietsz annyira!!!!
É: Nem járt erre... néhány kommandós kinézetű egyén?
A: Nincs valami jobb kardotok? A Boromitól zsákmányolt Andúril... kezd elkopni a törölgetéstől...
Gríma: (kihajol az ablakon): Micsoda tömeggyűlés...
Szarumán: azért a katonáim többen voltak...
Gr: De csak voltak, gazdám, csak voltak... az igeidő fontos dolog...
Szi: Gyertek előkelők, kész a vacsora... a többiek egyék azt amit a hobbitok meghagytak...
Vasudvard
Ga: Szóval körül se néztetek ruhák után?
T: Mégis, minek használtuk volna őket, paplannak?
Ga: Áhh...
P: Szerintem a toronyban vannak a ruhák, és ott bent van még Szarumán...
T: Meg Gríma...
Szi: Az ekőkelők tartsanak velem... azaz: Gandalf, Théoden, Éomer, más...
(végignéz rajtuk)
Szi: Más inkább ne...
A: Én Király vagyok!
L: Én meg királyfi... meg tünde is...
Gi: Én meg a törp népet képviselem, és egyébként is, mi szakállasok tartsunk össze...
T: Hát ennyire örültök csak a viszontlátásnak?
Gi: Á, nem, csak most inkább elmegyünk, hogy aztán újra örülhessünk neki.
Ga: Mindegy, csak siessünk, mert nekem kéne egy új ruha...
Szi: Hát, ha megkérem a haveromat, talán fügefalevelet tud adni... hö-hö... humm-hummm...
T: Jaj, ezek a faviccek...
P: Szó szerint...
(az előkelő társaság elmegy, otthagyván a méltatlankodó többieket)
Gi: Na, ezek elmentek, hobbitkák, van valami kajátok?
T: ööööö....
P: Velünk ebédelhettek...
A: Dehát most ettetek...
T: Megint kezded? Király létedre elég nehéz a felfogásod...
(Leülnek és esznek, mint akik napok óta nem ettek semmit, pedig ez csak a nem hobbitokra igaz...)
P: Olyan jó enni, napokig csak entvizet kaptunk eddig…
T: És az nem egészen szilárd…
L: Hát igen, az entek vize érdekes, de állítólag hasznos--- mondani is akartam, hogy mintha megnőttetek volna...
Gi: Főleg széltében...
P: Neked meg barnul a hajad...
L: Miiii????
(elővesz egy páncéldarabkát amelyet láthatóan nagy nehézségek árán feszített le egy tündéről, és ijedten nézi magát benne)
T: Höhöh... Bevette!!! Bevette!!!!!
Gi: Jaj, a vicces fiúk...
(Gandalfék visszatérnek, láthatóan a mágus hatja a többieket, akik még kezükben szorongatják a kanalat vagy kést, ki melyik fogásig jutott öt perc alatt. Beállnak az erkély elé)
Ga: Most pedig, Szarumán, leszámolunk veled...
( Szarumán megjelenik az ablakon, friss ruhája Gandalfot, frissen lakkozott haja és tökéletes manikűrje Legolast, lobogó szakálla Gimlit, kardja (felirat: Ez ugyan nem Andúril, de sokkal jobb annál az agyoncsiszolt ósdi vacaknál, ami ráadásul Boromiré pedig Aragornt készteti hangos nyögésre)
Sza: Nem le, fel...
Ga: Mi?
Sza: Nem leszámoltok, hanem fel... nekem nagyon úgy tűnik, hogy ti egy pár emelettel lejjebb vagytok, tehát láthatóan én vagyok a helyzet magaslatán...
Th: Beszélni, azt mindig tudott...
Sz: Naná, hogy tudtam, te kis lovas izé...
Ga: De sokat felejtett...
Gríma: (megjelenik) Mester, hátha lelőnek...
Sza: Gríma... Hátha nem...
Gr: Ez minden életbiztosításod?
Sza: Eddig bevált...
Ga: De csak eddig... Szarumán...
Sza: Igen?
Ga: A mikrofonod eltört!
(a Szarumán kezében tartott hosszú fekete botszerű dolog kettéválik. A rejtett mágikus hangszórókból hosszas sípolás hallatszik, majd elhalkul. )
Sza: Egy fenét... Csak levettem a nyeléről... Így tudok járkálni beszéd közben... éééés...
Gr: Jaj, ne...
Ga: Jaj ne...
Th: Húha...
Gi: Mi lesz most?
Sza: Éééénekelniii!!!!
(Hangja betölti a völgyet)
Én vagyok a Fehér Mágus
Kinek szeme mindig árgus
Szereti őt minden árus!
Szavát lesik mind a bölcsek
Mikor mond már megint bölcset
Ment meg könnyen minden földet
Szeretik őt jó emberek,és jó orkok
Reá fegyvert senki nem fog,
Vagy mert nem mer, vagy mert boldog!
Tornya van nagy, sötét tüskés
Körülötte nagy a nyüzsgés,
Odabent csendes hűsölés
Szereti őt minden lény
Mert amit mond, az tiszta fény
Szeresd te is, én azt mondom
Semmit nem vesztesz a dolgon!
T: Ez hátborzongató...
L: Hasonlít a stílusa Michael Elfsonra...
Gi: És ez a tánc...
Th: Azt hiszem, jobb ha egy ideig nem folytatjuk az ebédet...
Morgulvölgy
F: Most mi legyen???? Itt vannak a nezgülööök!!!!
S: Ne félj, Frodó úr, én megvédelek!
G: Ész mégisz hogyan? Adsz nekik egy cokor rózát?
S: Rozi nevét hiába a szádra ne vedd!
(kissé távolabb)
Fa: Ne féljetek ezektől, ezek csak a prototípusok!
Em: Biztos?
Fa: Mint tudjuk, a nazgulok elcsábított emberek... ezek viszont...
Em: Ezek viszont?
Fa: Tündék! Hát nem látod a ruháikon?
(Ebben a pillanatban a nezgülök elrepülnek fölülük, a kis japánkert apró Barad-durját ledöntve leszállnak és a tavacska fölé hajolnak. Pár percig bambán bámulnak bele, aztán velsivítanak és artikulálatlan kiáltásokat hallatnak a város irányába. Az egyik elővesz egy gyöngyház fésűt és elhajítja... )
S: Azt hiszem... nem látják magukat...
G: Igen, ész mingyár nagyon, nagyon mérgeszek lesznek...
F: És akkor?
G: Akkor? Nem tudom... Legutóbb egy capat ork felporszívózta őket, mielőtt bármit isz tehettek volna...
Em: Megint mozognak...
Eoaők: Jaj, ne! Nem! Neeeeeem!
( a szolgák szét száguldanak, a völgy szerin tova, Minas Morgulban így esett a híres... átkelés...)
Fa: Jaj, ne azt hiszem...
Em: Mit hiszel?
Fa: Ezek... mergültőrrel jönnek!!!!!
G: Jaj, neeee...
F: mi van? Mi az a mergültőr?
G: Akihez hozzáér... az átváltozik...
S: Lidérccé?
G: Nem... rosszabb...
Em: Mivé???
G: Lekvárrá...
(mind lelapulnak)
S: Ezek jönnek!
G: Ha nem mondod...
S: De ezek felénk jönnek!
G: Ha nem mondod...
S: Jaj, mi lesz velünk???
G: Ha nem mondanád, már rég itthagytak volna, mert nem látnák hol vagyunk, de ha így ugrálsz...
F: Samu! Földre!
S: De Frodó úr...
F: F betű tiltva!
S: De uram!
F: (gondolkodik erősen, próbál a "Szeretem a Gyűrűt" és "Kaját akarok" -on kívül másra is gondolni): Nézd, Samu! Milyen szép moha!
S: Hol? (hasra veti magát, ekkor zúgnak el felette a nezgülök a tőreikkel hadonászva)
G: Buta hobbit, cúna hobbit, kövér hobbit...
F: Tipikus hobbit...
Fa: Nyilakat elő...
Em: Mi?
Fa: Én vagyok a Csuklyás Vörösbegy!
Em: Hö?
Fa: Nem tudsz tündéül? Robin Hood!!!
Em: Az meg ki?
Fa: Mindegy... adj egy íjat meg kilenc nyilat...
Em: De több tünde nyelv van, melyiken jelent...
Fa: Nem mindegy? Adj egy íjat meg kilenc nyilat...
Em: Jó van, főnök...
Fa: mi?
Em: Izé... Igenis Nagyságos Helytartó Úr!
Fa: Hőkövetősek?
Em: Nem... nemhiszem...
Fa: Lézercélzó?
Em: Az tuti nincs...
Fa: Műholdvezérlés?
Em: Hát lát rajta valahol tányérantennát?
Fa: Legalább sima távcső?
Em: Lát rajta bármit is?
Fa: Hát hogy legyen így Robin Hood az ember?
Em: Ezek teljesen átlagos első osztályú nyílvesszők és íj, nincs velük semmi baj...
Fa: Azt hiszem...
Em: Igen?
Fa: Szükség lesz némi... doppingra...
(elővesz egy kis üvegcsét)
Em: Ez meg mi?
Fa: Különleges párlat...
Em: Fura színe van...
Fa: A foszforeszkáló lila mióta furcsa szín?
Em: Hmmm...
Fa: (kiissza... az oldalán felvillan a felirat: Gumibogyószörp extra )
Em: öööö...
Fa: Hehehee... Na ezt figyeld!
(Egymás fölé kötözi a kilenc nyílvesszőt, és rárakja az íjara...)
Em: Ez lehetetlen... El se fér...
Fa: Kuss, én vagyok Robin Hood, nekem minden sikerül!
(kilövi a nyilakat, azok össze-vissza röpködve eltalálják a nezgülszárnyasokat, a lovasaik meg mergültőrrel próbálják kivágni... A hatalmas darab, különböző ízesítésű dzsemek cuppanó hangot adva érnek földet, lovasaik elmerülnek bennük, vinnyogni kezdenek...)
G: Nem bírják... piszkoszak lettek... Idegösszeroppanász...
S: Dehát ez csak lekvár...
G: Ezek meg tündék... ész nem isz látják magukat... nem tudnak moszakodni...
Fa: Hiába, aki Robin Hood, az Robin Hood...
Vasudvard
Sza: Most levettelek titeket a lábatokról...
Ga: Nem vesz le a lábunkról semmiféle dallam...
Sza: Nem kell dal, elég neked Gollam...
Ga: Ha mindíg ilyen hülye rímesen válaszolsz...
Sza: Lefárad az agyad, de nagyon, erre gondolsz?
Th: Gandalf, állítólag te vagy a Fehér Mágus...
Sza: Szerintem egy szakadt ruhás utcai árus...
Ga: A ruhám csak véletlenül szakadt el, és...
Sza: Adok egy feketét és jöhet egy temetés...
Szi: Ez a mágus el akar kábítani, burárum!
Sza: Maradj csöndben, te fa, ha nem kell az árum...
P: Hmmm...
Sza: Mi van te kis félemberke?
P: Nem rímben válaszolt!!!!! Ennyi voltál, te előző Fehér Mágus...
Sza: Úgyis untam már ezt... Gríma, van valami titkos fegyverünk?
Gr: Hát, voltak azok a tüskés izék, de azok sajnos csak egyszerhasználatosak... aztán, itt volt az a hadsereg de...
Sza: Mit de? Nagyon jó kis hadsereg volt...
Gr: Csak ugye... sietve készültek... és a visszafele út nem volt beléjük táplálva...
Ga: A hadsereged elpusztult...
Sza: Nem mintha ebben neked bármi részed is lenne...
Ga: Én a Fehér Mágus vagyok!
(Hátraveti a fejét, majd rángatózni kezd, hogy a természetes lendület hatására puhán omoljon mögé a szürke köpeny, feltárva a többé-kevésbé fehér ruháját, negyedikre sikerül végre...)
Sza: Fehér??
Ga: Szarumán, a botod eltört!
Sza: Gandalf, a ruhád lukas...
(Szarumán botja eltörik, de nem zavartatja magát, elővesz egy másikat, Gandalf viszont vörös arccal takargatja a hypó által kimart lukat)
Ga: Majd megvarrom...
Sza: Hmmm... (a botját nézegeti) Ez jó... Ébenfa és főnixtoll-mag...
Szi: faaaaa???? Teeeeeee!!!!!!!!
Ga: Ebből elég, a te időd lejárt, add szépen ide a kulcsokat, a palantírt, meg egy fehér ruhát... MOST!
(Szarumán arca eltorzul.... A varázsbotjával Gandalf felé csap, és azt kiáltja, "Crucio" de nincs hatása a Fehér Mágusra... az felkapja saját botját, a földhöz csapja, majd sietve megfordítja és pillanatragasztóval próbálja összerakni a szép faragvány maradékát, majd megint lecsapja)
Ga: Én a Titkos és Fehér Tűz szolgája vagyok! Én táplálom Anor és Egyéb Helyek Lángját! Itt úgysem maradsz bent!
Sza: Mi vagyok én, balrog?
Ga: Itt ÚGYSE JÖSSZ... izé... bocsi...
Sza: Hehe... És ez a Fehér Mágus? Gandalf, Gandalf, a pipafű, az a pipafű... apropó, nincs nálad egy kicsi?
T: Ja igen, kipakoltuk a pipafűraktárját...
P: Kiabált is érte eleget...
Sza: Jaj... Szemét kis... mitugrászok...
Gr: Jaj, ne megint én kapok... Ebből elég... neszteeeeek...
(kidob valamit, ami kísértetiesen hasonlít Szilszakáll palantírjára, azzal a különbséggel, hogy ahányszor pattan fel is jajdul... szikrázva legurul Pippin elé, aki ráborítja extra nagy -kétpintes- söröskorsóját... de Gandalf már ott is van és feszegeti a botjával... a hobbit ráül, a bot recsegni kezd... a mágus káromkodik... aztán átkot mond a hobbitra aki sikoltva rohan el...)
Ga: Hehe... megvaaan... Szarumán! Ez egy Csokija PalanTier 7650-es! Az egész Tanács költségvetését erre költötted?
PalanTier: Heló, itt minden szakállas muksó fehérben van? Hééé, hova akarsz rakni? Hmmmm...
(Gandalf belerakja a zsákjába)
Morgulvölgy
G: Moszt... sziesszünk...
S: Igen, Frodó úr! Amíg nincs itt senki...
F: Jól van...
(elindulnak, Faramir emberei a Láthatatlan Hálóba gabalyodnak és dühösen nézik, ahogy a hobbitok továbbálnak... Ám alig érnek át a völgy túloldalára, amikor...)
S: Ehetnénk...
G: Halackaaaa...
S: Kolompér...
F: Ne kezdjétek, úgyis csak lembas van...
G: Fúúúúúj, tünde pirítósz...
F: Nincs jobb...
G: Fogjunk halackát, ott egy patak...
F: Fogtál már itt halat?
G: Nem... nem nagyon...
S: Fáklyák... Víz habbal... Omló hal a szálkájáról...
G: Hogy jönnek ide a fáklyák?
F: Samu, ne Gimliskedj...
S: Áhhh...
F: Egyébként nem is mondtad pontosan...
S: Jaj, Frodó úr, ne kukacoskodj itten...
G: Kukac? Az isz finom... cak szok kell belőle...
S: Fúúúúúúúúúúj...
F: Hagyd, Samu... egyen ő kukacot, mi lembast...
S: Hát jó...
(esznek, eszegetnek, Samu néha lehunyja a szemét és valami más étel ízét próbálja felidézni...)
S: Legalább töltve volna ez a vacak... Hússal...
G: (nagyokat nyeldekel): Nyersz hússzal...
F: Már megint kezdik... ez valami... borzalom...
S: Csak egy dolog jó benned, Vanyorék...
G: Vanyorék?
S: Hátő ugye ő... mindegy...
G: Mi az a jó, te szülthúszfüggő?
S: Hogy nem vagy vegetariánus...
(mennek tovább)
G: Át kell menni a hídon, ész föl a hegyekbe...
S: Márminthogy fölfele?
G: Igen...
S: Mintha azt mondtad volna, nem kell többet fölfele mennünk...
G: Cak aszt mondtam, remélem, te már nem mész többet fölfele...
S: Szörnyen vicces vagy...
F: Menjünk, Samu, hosszú út áll még előttünk...
S: És magas...
G: Erre, erre, remélem nem hoztatok rovarirtót...
S: Mit motyogsz?
G: Semmit, semmit...
F: Samu, maradj csöndben.
(Halkan mennek sokáig, nyomasztóan borul rájuk a völgy csendje, úgy két egész másodpercig, amikor Samu nem bírja tovább...)
S: Jaj, Frodó úr, én ezt nem bírom!
G: Halkan, hobbitockák, halkan... Ha a Szemek meghallanak...
S: A szemek? Hallanak? Mit beszélsz te itten?
G: Hülye... hülye hobbit... esz itten Minas Morgul, itt szemmi szem lehetetlen!
S: Jaaaa...
F: Jaj, ha kimásznak a nezgülök...
G: Gyerünk. át a hídon... cak a halakkal vigyázzatok... néha kiugranak hogy megegyenek valakit.
Vasudvard
Ga: Szarumán, vedd végre tudomásul, hogy le vagy győzve...
Sza: ééén?
Szi: Látsz itt egyéb Szarumánt?
Sza: Áh, te nem szólj bele a mágusok dolgaiba!
Ga: Te se...
Sza: Én mágus vagyok!
Ga: Csak voltál!
(Előkap egy iratot, amin hatalmas betűkkel ez áll: Szarumán többé nem mágus. Aláírás: A valák )
Sza: Nem mondhatnám hogy túl meggyőző...
Gr: Főnök, nem kéne megadni magunkat? Hátha jó elbánást kapunk...
Th: Abban ne is reménykedj.,..
É: A Vérkommanó kezeibe kerülsz...
Th: Khmmm...
É: VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!!!!!!
Ga: Na, szépen add meg magad...
T: Siess mert kezdek éhes lenni...
P: Naja... És lembas sincs már...
Sza: Menjetek a fenébe! Nem beszélgetek veletek, olyan alacsonyrendűek vagytok, hogy csak akkor látlak titeket ha nagyon kihajolok...
Ga: Théoden, megvannak még a Helm-szurdokbeli ostromgépek?
Th: Meg...
Ga: Hozasd ide őket...
Th: mert?
Ga: Ahhoz hogy ezzel beszélgessek, feljebb kell hágnom a ranglétrán...
Vasudvard
Sza: Engem innen úgysem szedtek ki...
Ga: Dehogynem!
Szi: Ne bízd el magad egykori mágus...
Sza: Ugyan, mért ne?
Gr: Adjuk meg magunkat, főnök... palantír sincs...
Th: Ide figyelj te szakállas kisöreg, maradj csöndben és add át a kulcsokat...
(eközben meghozzák a létrát Gandalf számára aki az erkélykorlátnak támasztja és elindul felfele...)
P: Milyen gyors...
T: Telve van energiával...
P: Biztos sport-szeletet evett...
L: Mi az a sport-szelet?
T: öööö..
P: A lembas hobbit megfelelője...
T: Kevésbé egészséges...
P: De sooookkkal finomabb...
Gi: Cram...
T: Mondd, Gimli...
Gi: Igen?
T: Te ezt az egyfajta édességet ismered?
Gi: Mér, van másfajta is?
P: Hát...
Ga: (felérve): Na, Szarumán, ezt a fenn költ fenn héjázást abba lehet hagyni.
Sza: Azt hiszed, most már egy szinten vagyunk?
Ga: Hagyd abba ezt a fajta beszédet, mert haragom lesújt rád!
Sza: Hö? Haragod? Neked? Hahahahaha...
Ga: Zsákos Szarumán! Ne hidd hogy ilyen... a fene...
Sza: Mondd, Gandalf, szeded még a Cavintont?
Ga: Én a Fehér Mágus vagyok! Pusztulj innen!
A: Végre, mester... hány órája is gondolkodtál rajta?
(Szarumán unott arccal bemegy a toronyba útközben nem felejtve el kirúgni Gríma lábát)
Ga: Szilszakáll, a háború folytatódik, nekünk innen el kell mennünk. Entjeiddel őrizzétek a mágus tornyát.
Szi: Ki vagy te, hogy paran...
(Gandalf észrevétlenül némi készpénzt csúsztat Szilszakáll hatalmas mancsába, aki a zacskó súlyát méricskélve elhallgat)
Th: Fel, fel vitézek, nemsokára seregszemle lesz Dúnhargban!
É: (előszedve egy plakáttekercset): Ki akar belépni a Vérkommandóba?
Ga: Gyerünk, társaim, irány előre vissza!
L: Most előre, vagy vissza?
Ga: Hát vissze előre... előre vissza...
A: Dúnhargba, te lakkos hajú!
L: Már nem lakkos... sajnos...
A lakk elmúlt, a lakk elveszett
Mit annyi tünde féltő gonddal készített
A hajam fénytelen, és nem csillog
A körmöm töredezett, s nem villog
Már samponom sincs, se tusfürdő
A szappanom kemény, mint a kő
Alig tudok megfürödni errefelé
Nem helyezhetem a tükröm arcom elé
A fésűm, szép tükröm, a hajkefém,
Nincsenek: megannyi múló tünemény
A hajam fésületlen, majdnem kócos
A ruhám mosatlan, itt-ott foltos.
Nehéz a tünde-lét, itt lenn, délen
Képzelem, mi van erre télen...
Az emberek durvák, mosdatlanak
Északon is, de ott kevesen vannak.
De a tenger vár, vár Valinor
Nem piszkos odaát, nincsen por
Csak tündék vannak, meg valák
És virágzik a kozmetika... odaát...
Szi: Olyan meghatóak ezek a tünde énekek...
Ga: Gyerünk, a csatát megnyertük, de a háború csak most kezdődött...
Gi: Végre bevette a Cavintont....
Új helyszín: Völgyzugoly
Elrond: Arwen! Tolenilu!
A: Hö?
E: Itt az idő...
A: Ja... még mindig elég pocsék a kiejtésed... Pedig már hány ezer éve is gyakorlod?
E: Kuss...
A: Hé! Én a lányod vagyok!
E: Halkabban, Arwen... ezek itt tisztelnek minket, előkelően kell viselkednünk...
A: De én akkor se megyek Valinorba...
E: Dehogynem mész...
A: De nem!
E: De igen!
A: Hagyjál...
(A fal fele fordul...)
E: Arwen, kicsi lányom... Aragorn halandó, ebből logikusan következik, hogy meg fog halni...
A: Na és?
E: Egy hullához akarsz feleségül menni? Ráadásul egy mosdatlan hullához?
A: Ez a hulla jobb az ágyban mint ez az egész lakkoshajú társaság...
E: Honnan tudod?
A: (tűzvörösen) Hallomásból...
E: Úgy... Micsoda korokat élünk... Az ember már pár száz évre se hagyhatja egyedül a lányát...
A: Még van remény!
E: Arwen! Aragorn nagy király lesz...
A: Király!
E: Ne kezdd már te is... Na szóval, bármi is lesz, hiába lesz dicsőséges, egyszer akkor is meg fog halni... És akkor te ott fogsz állni a sírja mellett, a halódó erdőkben fogsz rohangászni, és bármerre mész is, hátulról jön a fény...
A: Akkor is ittmaradok...
E: Arwen, hát nem szeretsz éppúgy engem is?
A: Eltaláltad...
E: Na elég ebből, tűnés...
(Arwen beáll a tündék közé, köpenyben és lámpával a kezükben indulnak el, ugyanis elfogyott a foszforeszkáló festék, az utolsó adagot azok vitték el akiket Frodóék láttak)
Ga (Lórienben): Iamar presta marem... vagy mi...
E: Hagyd, beszéljünk normálisan...
Ga: Jó ötlet...
E: Nem nagyon tetszik nekem ez... az időnk lejár, és csak harminc az egyhez lehet fogadni a győzelmünkre...
Ga: Lesz az még rosszabb is... Gondorra sötétség vetül...
E: Hát végre megcsinálják azt a napernyőt?
Ga: Én Szauronról beszélek...
E: Jaaaa... Frodó látja, hogy nem élheti túl, becsaptuk...
Ga: De azért van remény...
E: Elveszítjük a háborút, mind meghalunk...
Ga: Túl sötéten látod a jövőt... Vedd le a napszemüveged...
Morgulvölgyből kifelé
(Mozgás kezdődik Minas Morgul körül, zöld fény csap fel, megjelennek a nazgulok)
F: Oooo-aaaa----
S: Frodó úr, megint? A Gyűrű?
F: Keeetttőőőt talááálhatsz...
G: Gyertek, hobbitockák, ezek moszt a valódi nazgulok lesznek...
(visítás a távolból, Faramir előkészíti a Robin Hood íját)
S: Gyerünk, te kis... izé... vigyük gyorsan el!
G: Ááááá... késző...
S: Ne kuporodj már le! mért feküdtél hasra???
G: Te vállalnád, hogy hátha haszmenésze van a hátaszaiknak?
S: Jajj...
G: Cúf halál, úgyám... A hazaáruló orkokat végzik így ki...
S: Nincsenek is olyanok...
G: Te vállalnád?
(föltesz egy szemüveget, hogy okosabbnak látsszon, és Samu komolyan vegye...)
S: Ooooo---aaaaa----
G: A Gyűrű? Rád isz hat?
S: Nem, csak vedd le... vedd leee...
G: Ja, boc, azt hittem tetszeni fog...
(A nazgulok közelednek, Faramir rájuk lő, de hiába, aztán kör alakzatot vesznek fel)
G: Jaj, neeeee....
S: Mi van?
G: Fogd be a füled, még neked sze kívánok ilyet... énekelni fognak!
S: miiiit?
(de máris kezdik)
A Gyűrűlidércek, a feketék,
Itt repülnek feletted épp!
Rettegj tehát és nagyon félj
Hajts fejet, hogy tovább élj!
Köpenyünk az fekete
Arcunk nem is látszik
A kezünkön szép kesztyűk
Fegyverkezünk állig
Morgultőr a fegyverünk
Király ez a penge
Beleszúrjuk bárkibe,
Hegye marad benne
Manikűrre sem költünk,
Jó nekünk a vágócsipesz
Láthatatlan a kezünk
Nem látszik ha csúnya lesz
Köpenyünket mosatjuk
Pervol Blekk Medzsikkel
Ne keverd hát össze
Mátrixos dzsekikkel
Hátasaink szárnyasok
Pegazusként szállnak
Sebesen, mint a sasok
És foguk is van: állat!
Itt lakunk e szép völgyben
Tornyunk is van, jó romos
Tenyésztettünk ezt-azt itten
Menekülj hát, légy okos!
Lidércek vagyunk, nem emberek
Látjuk ám, szíved már remeg
Hogy itt maradj, nem várjuk el tőled
Mert ha megteszed: lekvárt főzünk belőled!
G: Ugye, milyen félelmetesz?
S: Csak ne lennének ilyen hangúak...
F: Jaj, Samu... Jaj, Samu...
S: Frodó úr, Frodó úr...
G: Ne ölelgeszd már, rossz nézni...
Vasudvard
azaz onnan kifelé, a rohani pusztákon & hasonló, közelebbről meg nem határozott helyeken
Ga: Vágtassunk! Vágtassunk!
Th: Gandalf!
Ga: Igen?
Th: A lovad kétszer olyan fáradt...
Ga: Keselyüstökök bírja a vágtát!
É: Nekem nem úgy tűnik...
(Ahány fa mellett elhaladnak, Éomer kiszögel egy plakátot: Jelentkezz a Vérkommandóba! Hősi csaták! Gyilkolás! Felelősségrevonás nélkül! VÉÉÉÉÉÉÉÉR!!! de a második után a "Felelősségrevonás bélkül" mondatot Théoden kihúzatta vele)
Ga: De, márpedig bírja... Mondom, bírja! Állj már fel te lusta dög!
A: Mester...
Ga: Jóvan, álljunk meg, táborozzunk...
L: Végre...
Gi: Öööö... hobbitkák...
T: Igen?
Gi: Mi is az a sport-szelet?
P: Tudom, hova akarsz kilyukadni, de sajna már nincs belőle...
T: Naná, mert te a második nap megetted a az összeset...
P: Észre is vettem, hogy a főbb hozzávalókat már a készítéskor kietted belőlük...
L: Most hagyjatok magamra... Gyémánttal leszek...
Gi: Gyémánttal?
T: Ki az a Gyémánt?
L: Jaj, ti tudatlanok...
P: Naaaaa... monddmeeeeg...
L: A gyémántcsiszolólapos körömreszelőm...
Cirith Ungol felé, és egyéb sötét helyeken
(egy hirtelen jel, amit jobb helyen lávakitörésnek, errefelé azonban Szauron Újabb Elfuserált Lekvárának hívnak, elszólította a nazgulokat. A hobbitok és Gollam nagy lélegzetet véve (mivel tudták hogy a Morgulvölgyi mosdók a völgy keleti részén találhatók) indultak neki a hegyeknek. )
S: Jaj ne! Ez ugye nem az, aminek látszik?
G: Lépcő!
F: Lift nincs?
G: Ninc lift, ninc... illetve...
S: Illetve?
G: Az alszó ajtót már évezredek óta nem találják,, de a felszőt majd megnézzük, hogy visszafelé ne kelljen a Nem Működő Mozgólépcőn mennünk...
S: A Nem Működő Mozgólépcső?
G: Régen még működött... de történt erre egy sz mász...
F: Mindegy, vezess...
S: Jaj, de a mozgólépcső meredek...
G: Majd félúton megállhatunk, amikor még meredekebb lesz... ész akkor szüthetsz szúnyogot... mász úgysze lesz...
S: Ha-ha... Nekem igenis van tartalék kajám! Még az összes krumplistészta-konzervem megvan otthonról...
F: Samu! Menjünk!
(elindulnak)
S: (magában) Méghogy szúnyog... abból... áhhhh...
G: Mit motyogsz, szőke hobbit?
S: Nem értesz te a kajákhoz... szúnyogot... sütni...
G: Mért? Úgysze...
S: A szúnyogot csakis egyfélekép lehet elkészíteni...
G: (vigyorogva) Lekvárnak?
S: Dehogy! Szúnyogos-sajtos pogácsának!
Rohan pusztáin és egyéb kétes helyeken
Th: Lóóóóóóóó-rol!
(leszállnak a lovakról, akik megkönnyebbülve szaladnak szét, mivel minden katona elhozott némi szuvenírt Vasudvardból és a Helm szurdokból, kevésbé az öregkorra, mint inkább a virágzó meduseldi feketepiacra gondolva...)
Gi: Végre nyugodtan pipázhatok, az a marha tünde Gyémánttal élvezkedik...
T: Végre...
P: ...ehetnénk...
A: Nincs egy rongyotok? A sajátomat már teljesen felszeleteltem a kardom törlése közben...
T: Kérj Gandalftól, ahogy látom sikerült valahogy új ruhát szereznie...
A: Hiába, a mester, az Mester!
(lassan este lesz, Legolas messzire csillogó körmökkel tér vissza, Trufáék elkapnak és megesznek mindent a tábor körül, ami távolról is ételnek látszik... és miután mindenki elalszik, Pippin lassan felkel. Odalopakodik Gandalfhoz, egy kerek dudort keresve. Miután kipakolja a mágus összes üveggolyóját, pingpong labdáját és egy vénségesen vén baseball-labdát Az Örök Vesztesek, Valinor felirattal. Aztán végre megtalálja. A modern nyugati technológia csúcsa, egy Csokija Palantier 7650-es LátóKő.)
P: Végre...
Pa7650: He?
P: Jaj, ez beszél...
Pa7650: Naná, szerinted az aktív és a Mesterségesen Intelligens feliratok mit sejtetnek?
P: Hát... de azért ugye vannak színes játékok benned?
Pa7650: naná!
(közben lassan elsétál a palantírral a kezében. Aztán hirtelen megcsörren )
P: Halló?
Szarumán: Ó, szia, kicsi hobbit!
P: Szarumán??
Sza: Eltaláltad, nem semmi... nem akarsz velem palantírt cserélni? Szauronnak fel fog tűnni, hogy fekete-fehéren látszom...
P: Nem, nem...
Sza: Naaaa, léééccciiii...
P: Tedd már le, játszani akarok!
Sza: Hát ennyit ér a kedveskedés? Ennyit ér a "kérem szépen" ?
P: Jaj, hagyjál már...
Sza: Kuss legyen kicsi féllény! Egy mágussal nem lehet packázni!
P: Nem-e?
(belevigyorog aztán megnyomja a "lerak" gombot a látókő alján. De az akkor újra csörögni kezd...)
P: Mi van má...
Szauron: (dörgő hangon) Ki mer így beszélni a Sötét Úrral???
P: Én... egy félszerzet vagyok...
Szau: Hmmm... jól hangzik! De azonnal mondd meg Szarumánnak hogy nazgulfordultával küldjön el!
P: Jó... jajj....
Szau: Nem tetszik az új testem?
P: Ááááá... Hajmeresztő... vagyis...
Szau: Ez hízelgő...
P: Olyan... fekete...
Szau: Nahát, ha nem mondod...
P: Bár...
Szau: Igen?
P: Melyik a kezed és melyik a lábad?
A Lépcsőn
S: Jaj, nemigaz! Mért nem méretezték hobbitokra?
G: Mért nincenek hosszabb lábaid?
S: Jó vicc...
G: Nem vicc, nézd az enyém milyen hosszú! Ész mekkora a talpam!
S: Hát, elég hülyén is nézel ki vele...
G: Miiii???
S: És te ezt szándékosan növesztetted ilyenre?
F: Nyugi, nyugi fiúk... ha beszéltek előbb kifáradtok...
(Este lefekszenek a cseppet sem kényelmes, és cseppet sem széles lépcsőkre, odalent megindul Minas Morgul seregeinek kivonulása. Golla, alighogy Samu elalszik, elindul fölfele. Pár óra múlva halk kiáltással leesik, horzsolt tagokkal de elégedett mosollyal. Samu persze fölébred)
S: Mit csináltál, te, Vakarék?!
G: Én? Aludtam…
S: Biztos sompolyogtál!
G: Nem isz tudok én olyat! Szompolyogni cak szombokrok között lehet!
S: El is higgyem, mi? Biztos elárulsz minket! De ebből elég! Most megfojtalak!
(önfeledten verekedtek az egy lépés széles lépcsőkön, alattuk a fenekelten mélység. Gollam végül elszaladt.)
F: Na, ezt jól elijesztetted...
S: Ugyan, itt nincs szükségünk vezetőre...
(Sokáig másznak felfele, amíg némileg egyenesebb terepre érnek, a távolban feltűnnek Cirith Ungol tornyának ijesztő fényreklámai. Közelebb egy baljósan ásító üreg mellett (estefelé járt már és elég álmosító idő volt) Gollam illegette magát portásruhában egy piszkos tükör előtt, az üreg felett a Liftakna Hótel kicsit lejjebb félig leszakítva a Liftakna múzeum, csodálja meg Mordor egykori nagyságát és magas technikáját, amely már mind a múltba veszett. Belépés csak saját felelősségre Gollam ijedten dobja el a portásruhát és behízelgően mosolyog a hobbitokra, amitől Samunak hányingere támad)
S: Hát te mit sompolyogsz itt?
G: Szompolygok? ÉÉéén?
F: Tényleg, Gollam, hol voltál?
G: Cak előresziettem...
S: És mi célból?
G: Hátttöööö... itt szoktak orkok lenni, ész ha a Gazdát elkapják...
F: Ez igaz...
S: Nekem nem tetszik ez a luk itt...
G: Ez nem luk hanem a Nagy Liftakna! Így lehet legkönyebben bejutni Mordorba...
Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
