Az első háromnegyednap elég szerencsésen eltelt. Az este viszont annál érdekesebbnek ígérkezett. Kezdődött az egész azzal, hogy mindenkin nagyon szeretett volna már végre megfürödni. Örömmel konstatáltam, hogy van hármunk részére elegendő sampon és hajbalzsam, meg tusfürdő is. (Mondjuk a kókuszillatú tusfürdőtől némi meglepetés tükröződött Feanor arcán, de Finrod közölte vele, hogy nem otthon van, és örüljön annak, amit kap. Vagy ha végképp nem tetszik neki, esetleg válassza a rózsaillatú szappant. Megígértem nekik, hogy reggel beszerzünk valami férfiasabb jellegű tusfürdőt, de addig bírják ki ezzel. )

Tehát lekísértem őket az elsőre, és én meg mentem volna a saját szintemre. Alig húzom ki a lábam, arra leszek figyelmes, hogy Feanor szólongat:
-Namarie, Namarie, baj van.
-Te jóságos Úristen, mit csináltál?
-Én? Én semmit. Mit kel ezekkel az izékkel csinálni??????
-Mikkel?
-Hát azokkal a piros meg kék jelzésű gombokkal.

Kénytelen voltam bemenni, szemléltető okatást tartani, leszedni a zuhanyrózsát, tájékoztatva a két tündét arról, hogy ez így a célszerűbb, mert ha a rózsa fennmarad, reggelre se lesznek kész.

Az, hogy a bősz szerelésem közepette majdnem kitanyáztam, volt a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy az éles szemű tündék felfedezték maguknak az egész zuhanyzót.
-Te, milyen állat az ott a falon?- fordult hozzám Feanor.
-Csótány- válaszolt neki Finrod. Láttam ilyet Szauron börtönében.
-Vagyis a saját szigeteden.
-Kész a zuhanyrózsa! - léptem közbe, mielőtt elfajulhatott volna vita.

Majd úgy határoztam, hogy az előtérben megvárom őket. Ez okos ötletnek bizonyult, mert a mosógép íránt felette nagy érdeklődét tanúsítottak.
-Mintha csak a telerek találták volna ki- fanyalgott Feanor.
-Miért, tudod, milyen jó dolog ez- vágtam vissza. Gondold el, hol mosnám itt kézzel a ruhákat?
-Miért nem lehet kézzel mosni?
-Lehet, de ha holnap kimegyünk a városba, majd rájössz, miért nem célszerű....- rekesztettem be a vitát.

Felvittem őket a szobába, majd én is elvonultam zuhanyozni.
Mikor visszaértem, Antal barátom rontott be hozzám:

-Szia! Tudod mit mondok én?
-Mit?
-Freud létesítsen nemi kapcsolatot az anyukájával... ennyi hülyét, ami ezen a világon van... de mondd csak, miféle orgiára készülsz te?
-Tessék?????
- Azt hallottam, valami jó kinézetű pasikat szedtél föl.. honnan?
-De ..légyszíves, ne vigyorogj, ez komoly.
-KOMOOLY?? Na végre, kezdesz éledni Persze, persze... de jól is teszed ennyi aszketizmus után.. élni kell, hallod, élni kell.. - lelkendezett nem törődve azzal, hogy a legszívesebben elsüllyednék.
-De ...
-Na, mondd csak, hol gyűjtötted be őket? És okos fickók legalább?
-De bent vannak a szobában!!!!
-Miii?
Bevezettem az égő képű haveromat Finrodékhoz. Feanoron látszott, hogy némileg megborult, Finrod viszont pajkosan mosolygott, nekem meg pipacspiros volt az arcom. Valahogy bemutattam őket egymásnak, és azzal, hogy teát meg valami vacsorát készítek, kimenekültem, hadd rendezzék a számlát.

Nagy meglepetésemre arra mentem be, hogy Antal barátom Heideggerről diskurál a két tündével. Mint kiderült, Finrod valahogy átolvasta , és meg is jegyezte a A lét és idő tartalmát. Hogy hogy és mikor, én szerettem volna a legjobban a tudni, de egyelőre örültem, hogy elvannak.


Antal távozta után megcsörrent a telefon. Ery keresett, aki egy könyv iránt érdeklődött.
A beszélgetés meglehetősen érdekesen zajlott, csak pár epizódot emelnék ki:
-És te hogy vagy?
-Köszönöm, romokban.
-Mert?
-Itt van Feanor és Finrod.
Döbbent csend, majd:
-Ajjaj.. és mit csinálsz velük?
-Ezt próbálom meg kitalálni.
-Csak nyugodtan, ne idegeskedj, minden rendben lesz. A lényeg, hogy ne veszítsd őket szem elől.
-Köszönöm, minden jót.
-Neked is- csengett a mély részvét Ery hangjában.

Reggel aztán megtárgyaltuk, ki hogy aludt. Felhívtam Ulmot, aki örömmel konstatálta, hogy épen és egészségesen túléltem az éjszakát.

Reggeli után azt gondoltam, hogy András barátom segítségével tájékoztatom a két valinori hőst a mi kis kultúránkról, és őket a Múzeumba. Hiba volt.

Ugyanis a Szegedi árvíz című kép előtt, ami a lépcsőfordulóban álltunk, Finrod megszólal a tősgyökeres szegedi teremőr nénikék legnagyobb ámulatára:
-Tiszta Númenor...gyorsan megvolt náluk is a nagytakarítás...
Feanor:
-Ugyan, egy jó kis tűzvész többet segített volna...
A legnagyobb beszólás mégis Andrástól hangzott el:
-Hallod, igaza volt annak, aki azt mondta, hogy ezután se sok kutyasz*r maradhatott...


A Dómba ezek után már nem negyon akaródzott őket bevinnem- vajon miért- de csak bekeveredtünk..
Feanor a Feszület láttán: te, az az ember ott ennyire szeretett benneteket?És tényleg Iluvatar fia?
Valami gyerekrajz láttán, ami Júdást ábrázolta, Finrod is megszólalt: jé, ez pont olyan, mint Maedhros emberei.. (hol látta őket???)

Ezt még kibírtam volna, de amikor Feanor oly halkan, hogy csak a a vasúton nem hallatszott, tett egy megjegyzést egy emberre-"de undorító ork feje van"- nos ekkor komoly volt a kísértés, hogy Lamorakhoz beviszem, és nála is hagyom.

Szerencsére ekkor a második nap végére jártunk, és nagy örömmel vittem be nolda barátainkat a koliba, mit sem sejtve a közelgő katasztrófáról..

Ami úgy este kilenc körül be is következett.
Miközben Ulmoval telefonáltam, egyszerre csak egy nagy kiáltás hallatszott:
-Azt tüzes anyád!!!!!!!! Rémülten rohanatam be a szobába, ahol Finrod kővé meredve állt, és Feanor a konnektorról lógott.
-ÚRISTEN!!! Ez a hülye belenyúlt a 220-ba- kiáltottam fel.
Finrod szegény az első döbbenet után el akarta onnan rántani, ebben csak az akadályozta meg, hogy teli torokból ráüvöltöttem:
-HOZZÁ NE NYÚLJ!!!!!!!!! Hol a sálam????
Eközben Ulmo:
-Halló, Nam, mi történik ott? Nam, ott vagy?? Hallod????- kiáltozott Ulmo kétségbeesve, míg én a sál segítségével elrántottam az őrült tündét a konnektorról.
-Bocs, Ulmo, Feanor belenyúlt az áramba.- ezzel kinyomtam a telefont, és hívtam a mentőket, lázasan gondolkodva, hogy mit is mondjunk nekik.

Gyorsan kitaláltam hát, hogy Feanor nem magyar, a hivatalos iratait most küldik utána, merthogy a barátnőmnél hagyta Pesten. A félig észen lévő Feanorral közöltem, hogy agyonvágom, ha magyarul egy szót is szól, (ekkor gondolkoztam el először, hogy vajon honnan is ismerik ezek a nyelvünket, de nem firtattam), majd Finrodhoz fordultam, aki megígérte, hogy segít, ha valami gubanc van, csak nézzek rá. Közben kiértek a mentők, Finrod folyamatosan törölte a folyosón járók emlékeit, majd beszálltunk. Elkezdődött az adatfelvétel.

Mit ne mondjak, soha nem hittem volna, hogy valaha is azért fogok imádkozni, hogy valahol SENKI NE ismerje Tolkient.... szerencsénk volt, minden hülyeséget elhittek a mentősök. Mikor beértünk a klinikára, valami eszement klórszag és kórházszag fogadott. Finrodot megnyugtattam, hogy ez nálunk jó, mert a tisztaság jele. Szerencsétlen holt sápadtan menekült ki a levegőre. Én meg rohantam utána, könyörögve, hogy ő sok mindent kibírt már, ha lehet, ne dobjon itt nekem egy hátast.... erre összeszedte magát, és leült. Kijött az orvos, közölte, hogy Feanor olyan, mint akinek semmi baja, sem történt, de azért itt tartják megfigyelésre egy pár óráig.

Felhívtam Eryt, mondtam, mi történt:
-Ne izgulj, kibírja...
-Jó, de ez nem balrog.
-Na látod, azt nem bírta ki. Ez csak áram. Hidd el nekem, kibírja...
Megpróbáltam elhinni, kevés sikerrel. Közben Ulmo visszahívott, ő is nagyjából azt mondta, a,mit Ery, hozzátéve, hogy Feanort a mi világunkban legfelejbb egy atomcsapás intézhetné el.

Ennek szellemében tehát vártuk Finroddal a hajnalt. Végre eljött, és úgy három óra körül Feanort elengedték. Távoztunk hát, a nővérkék és a roppant kedves doktornéni nagyobbik bánatára, akik emlékéit Finrod könyörtelenül törölte. Hazafele menet megcsodáltuk a hajnalt, a Tiszát, közben a tündéket elnavigáltam egy-két bulira emlékeztető hányás közeléből a hídon, amik jelenlétét megpróbálták nem megrökönyödve tudomásul venni. Kevés sikerrel, különösen, amikor egy-két részeggel is összeakadtunk, akik nem tudták, mit látnak, tehár Finrodnak nem kellet magát fárasztani.
Az azért izgalmas volt, amikor az egyik szembejövő részeg beszól Feanornak:
-Mondd, honnan szedted fel azt a szőke bombázót???
Csak egész kicsit lettünk idegesek, de azért Feanor időben elkapta a fiygelmezeteő pillantásomat, így 1. nem vágta bele a jóembert a Tiszába 2. nem állt neki magyarázkodni, hogy kapatos barátunk nem lányt lát, hanem fiút.

A harmadik tántorogva jövő embertárs után némileg epésen jegyeztem meg:
-Tudjátok, van egy szép vers Hajnali részegség címmel... van aki nem írja, hanem bemutatja...
Mindkét tünde harsány kacajra fakadt, így szerencsére sikerült feloldanom az egyre kínosabbá váló hangulatot.

Némi alvás után ígéretemhez híven elindultunk illatszerbeszerző-körútra. Sejtettem, hogy nem lesz egy sima ügy.....Nem is volt az...