Másodkor 1.

Az a helyzet, hogy mi most aztán uralkodók vagyunk. Az a legszebb, hogy amikor Valinorból eljöttem, azt gondoltam, lesz egy szép kertem, ami folyton virágzik, lesz pár értelmes tünc, aki segít, na meg egy szép nagy tükröm, amiben majdnem mindent látok. Na és senki nem szól bele a dolgomba.* Ez utóbbi kettő prímán megvan.

Szóval úgy lettünk mi uralkodók, hogy tegnap odajöttek hozzánk, hogy de jó lenne egy vezető. Mondom, válasszanak. Mondják, választottak. Engem. Merthogy én vagyok a legerősebb, meghogy a jégen is átviszem a népet, ha kell. Megköszöntem, de Celeborn nélkül nem vállaltam, mivel ő a sindák jogos uralkodója, vagy mi. Erre megszólal, hogy ő nem szeretne beleszólni a dolgomba, van amihez jobban értek, legyek csak én az uralkodó. Makacskodtam, hogy nélküle nem. Mondtam neki, hogy mindenben övé lezs az első szó. (Azt azért nem tettem hozzá, hogyha hülyeségeket mond, akkor majd rászólok)
Szóval némi vita után megszületett a megegyezés: uralkodópár lesz a vezető. És nem pedig király és királynő. (Márcsak azért se, hogy Melkor, akárhol is van, ne örüljön.)

Másnap reggel:
Celeborn most rém boldog. Három okból kifolyólag: hogy ő uralkodó, hogy én uralkodónő vagyok, és főlag, hogy végre eleget fogalalkozom vele. Ennek örömére kiatlálta, hogy épít egy szép nagy kikötőt. Megtanácskozták Cirdannal a dolgot , egész nap hajómodelleket terveztek (naná, előjöt a teler vér), majd este beállítottak hozzám a tervrajzzal, hogy jó lesz-e. Mondtam, hogy gyönyörű, de vajon Ulmo mit zózl hozzá?

-Hát izé, drágám- csavargatta a nyakát Celeborn- nem tudom. Te nagyon jóban vagy vele, kérdezd meg légyszíves Te, neked biztos mindent megenged, habár izé, szóval a noldák, ugyebár...nem igazán hajózhatnak, de hátha mégis, legalábbis kaik itt születtek, mert azok, szóval nem csináltak semmi rosszat.
-Jó, Celeborn, beszélek Ulmoval.

Leballagtam Ulmohoz, előadtam a tervet.
-Na, pont a legjobbkor jöttél ezzel!- örült meg Ulmo. Ugyanis nagy szeretettel várunk benneteket haza, na meg nem csak titeket, hanem bárki tündét.
-TESSÉK?????
-Szóval, Mandos öcsémmel kiegyeztünk a múltkori vita során. Tudod, Manwe nagyon szeretett volna viszontlátni titeket, de Mandos közölte, hogy szó se lehet róla, meg ős e enged el senkit. Végül a lelkére beszéltünk, na meg Nienna is addig sírt neki, míg bele nem egyzett, hogy gyertek, és tőle is mindenki elmehet, kivéve Feanorék.
-Ez jó hír, és érthető. Csak azt nem értem, hogy akik nála voltak, azokat miért nem akarta elengedni- kezdtem a töprengést.
-Biztos unatkozott volna ott egyedül...
-Tudod mi a fő kérdés?- villant be valami.
-Nos?
-Az, hogy mégis miért egyezett bele, hogy Tőle elmenjenek a népek?
-Hmm, hm.. ez tényleg jó kérdés..
-Hallod, Ulmo, Mandos sokszor előrelát.. talán vár valakiket magához?
-Nemár, kedves Galadriel, hát mi bajotok lehetne itt? Melkor fogságban, orkok alig vannak, nehogy már tömegeket akarjon Mandos.
-Melkort elfogtátok, de, de Ulmo.... Szauron hol van?????

-Micsodda??- döbbent le áldott, jószívű, tündepártoló valánk. Ne haragudj, kedves Galadriel, de van egy rossz hírem. Róla elfeledkeztünk.
-Akkor elvileg akár itt is lófrálhat..
-Sajnos igen, habár még nem meri megtenni...Tudjátok mit? Miharabb építsétek meg azt a kikötőt, és irány Valinor! Én meg szólok a többieknek, hogy figyeljenek oda rátok. - azzal úgy elúszott, hogy tisztára úgy tűnt, mintha tornádó lenne a tenger fölött.

A hírekkel hazamentem. Az a helyzet, hogy a mieink kitörő örömmel fogadták a hírt. Viszont a nagy kérdés. hogyan beszéljük rá azokat a nandákat és sindákat akiknek az Első kor alatt semmi baja sem esett, hogy Valinorba kéne menni. Ez egyenlő a lehetetlenséggel. Tehát muszáj maradnom, feltéve, ha Celeborn is marad.


Másnap reggel:
Marad. Mondtam neki, hogy akkor két nem túl vidám dolog vár rá: egyfelől hadvezér lesz, másfelől meg, hát, újfent kevesbbet tudok vele törődni. Akkor is marad. Csak egy gond van: celebrimborra jó lesz odafigyelni, hogy mit is örökölt: a kézművestehetséget, a rokonmészárlási hajlamot, vagy estleg mind a kettőt? eddig szerencsére az első nyilvánult meg. A második előtörésétől remélhetőleg elveszi a kedvét a kedves apuka és naygapa vidámnak egyáltalán nem nevezhető sorsa.


Két hónap múlva: épül - szépül a kikötő és a hajók is. Na, akik mentek, járjatok szerencsével!



*A "Nerwenke mos" jelenet után