A Kaland 12. rész

A Kaland
12. Rész
Mordor

S: Frodó úr, köpd ki azt a mallornlevelet!
F: Neeeeem! Már kezdi éreztetni a hatását...
S: Frodó úr, egy ellenséges ország területén vagyunk!
F: Érzeeeeemmmm... Samu, igazad volt, a rendszer hibás ...
S: Jaj, ne Frodó úr...
F: És én vagyok a Kiválasztott!
S: Frodó úr...
F: Tudok repülni! Mindent tudok!
S: Frodó úr...
F: Ezt már mondtad... De máj néjm iz Níjó!

(Frodó felfele ugrik, a levegőbe rúg, majd elégedett arccal fenékre érkezik)

F: Au.... nem baj, így is én győztem...
S: Kit győztél le?
F: Nem mindegy? Én vagyok a Kiválasztott!

(Samu az összes mallornlevelet a folyóba szórja, és eszméletre akarja pofozni Frodót, ám az "Árulóóóó" felkiáltással nekiesik. Körbekergeti a táboron, majd repülve akar utánamenni, de hihetetlen hasast ugrik bele a por közepébe... és hirtelen felébred)

F: Samuuu...
S: Tessék, Frodó úr...
F: Fáj a hasam... biztos valami romlottat ettem...
S: Háááát... Mondhatjuk úgy is...
F: Fáj a hasam és kék... mi van velem?
S: Bizonyára összetintáztad...
F: Nincs is tintám...
S: Éppen ezért...
F: Samu, te titkolsz valamit...
S: Én, uram, ugyan...
F: Akkor mért vigyorogsz ilyen Gollamosan?

Minas Tirith

B: Ittvannak! Ittvannak!
P: Nyugi már, azt hiszed nem látjuk?
Ga: Hős katonák... Védekezzetek!
B: Emberek... azt hiszem vissza kéne vonulni...
P: Dehát még csak az első falnál vannak, mi meg a fellegvárban!
B: Nembaj!
Ga: Jajj, ne, odanézzetek...
P: Mi a fene az, egy bazinagy vasrépa?
B: Nem, egy faltörő kos!
P: Mért kos, ha egyszer farkas és mért faltörő, ha a kaput törik vele?
B: Te kis képzetlen gyerkőc!
P: Éééééén? 29 éves vagyok!

(Előszed egy zacskó répachipset a zsebéből, és majszolni kezdi. Odalent a Grond nekilendül a kapunak és szilánkokra törik. Bentről harsány röhögés hallatszik, ugyanis a kaput átfestették mintha fal lenne, és a falat mintha kapu lenne. Ám ekkor az egyik nazgul összetöri a "Gondornak nincs királya" fényreklámot az egyik tornyon, és villámgyorsan egy szemet fest a helyére. Ám mivel a Homály még továbbra is a város felett van, a szemből semmi sem látszik. Ezután odalent kis kavarodás után megjelenik egy ember fekete páncélban)

EFP: Adjátok meg magatokat!
Ga: Mért?
EFP: Mert mind meghaltok!
Ga: Egyáltalén ki vagy te?
EFP: Én Szauron Orra vagyok!
Ga: Elég hülye neved van.
EFP: Valóban?

(elővesz egy szál virágot, megszagolja, majd akkorát tüsszent hogy bedől a kapu. Az emberek sikoltva menekülnek előle. Bátorságuk elillant, és a lánc is elszakad amivel a falhoz voltak kötve.)

Ga: Tudod mit? Meggondolom...

Gondor felé

T: Siessünk! Gyerünk!
É: Előre, vér fiai!
T: Mi van?
É: Előre izéééé.... rohani vitézek!
T: Na azér!
É: VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!!
Dernhelm: A mindenit, de kényelmetlen ez a férfinyereg...
T: Mi van?
D: Ááááá, semmi...
T: Az az érzésem hogy...
D: Bármi is az, biztos hamis...

(Dernhelm sisakja alól egy hosszú szőke tincs lóg ki, rajta rózsaszín szalagocska. Trufa idegesen húzódik hátrébb a nyeregben. Ennek köszönhetően lecsúszik a lóról és a farkába kapaszkodva rohan tovább. Amikor megállnak pihenni, későn veszi észre és torpanásából dobbantás lesz, egy laza szaltóval felugrik a ló hátára. Dernhelm elkapja, de a hobbit csak döbbenten nézi a francia-manikűrt a körmén. Egy sejtés kezd úrrá lenni rajta. )

Umbar kikötői felé

A: Eddig minden simán ment...
Arw: Az én férjem egy hőőős...
A: Nem férjed és nem hős. Király.
L: Viszont mostmár abbahagyhatnád Boro... izé a kardod törölgetését, mert lassan nyársnak is vékony lesz.
Gi: Egyetértek. Használjuk nyársnak a tünde nyílvesszőit...

(Ekkor egy csapat kósza tűnik fel. Meglátják Aragorn az ügynök-napszemüvegben, és miután kiheverték a megrázkódtatást és összefogdosták az ijedtségtől elszaladt lovakat, átadják Elrond újabb csomagját.)

A: A Kettétört Kard!
Kósza: Ugyan, az csak mese... Ez a Sok Pici Darabra Tört Kard... összekovácsolva.
A: Jajdejó, őseim kardja... Tényleg Király vagyok!
Gi: Naja, őseid kardja, made in Suhatag, mint az előző...
L: Ugyan, ezt a tündék kovácsolták össze...
Gi: Hajaj... Akkor még addig se tart amíg az előző...
L: Te kis mitugrász!
Gi: Szájhős!
L: Nekem legalább látszik a szájam...
Gi: Nekem legalább nő szakállam...
A: Köszönöm, kószák...
K: Kószák? Hahahahahaha! VÉÉÉÉÉÉR!!!
Arw: Csak nem?
K (leveszi az álarcot): De! Haldír a Lórien!
A: Jaj ne, már megiiiin?
Arw: Végre leszámolhatok veled...
H: Ugyan... Te? Velem?
Gi: Jaj, ne megin a pirszinglövők...

Mordor

S: Frodó úr, megint az a szenvedő arc... a Gyűrű?
F: Dehogy... csak megint fáj a hasam...
S: De... nem gondolod, Frodó úr, hogy tovább kell mennünk?
F: De gondolni gondolom...
S: Hát akkor...
F: Csak gondolom Samu, ha mindent megtennék, amit gondolok...
S: Akkor?
F: Te már rég nem élnél...

(Samu éppen válaszolna, amikor egy ork csapat tűnik fel a hídon, egy nehéz kétkerekű kordét tolva-húzva. A kordé piszkosszürkére festett oldalán málnapiros betűkkel áll a LEKWAR
felirat. Ennek láttán a hidat őrző orkok mind roppantul jóllakottnak akarnak látszani. Samu és Frodó döbbenten néznek, majd észreveszik hogy egész eddig az úton táboroztak. Hobbithoz méltó gyorsasággal tűnnek el, és amikor a kordé elhalad mellettük, (jó félórával a tízpercnyi gyalogútra lévő híd elhagyása után) az egyik ork ugyan felfigyelt egy sziklára ami több-kevesebb rendszerességgel horkolt, de a reggelire elfogyasztott lekvár hatásának hitte)

F: Na ezt megúsztuk...
S: Hooooorrrrrkkk...
F: Samu?
S: Hrrrrrrrrr....
F: SAMUUUU!
S: Hrrrrrroooookhhhh....
F: Elég egyhangú veled beszélgetni...

Minas Tirith

P: Azt hiszem...
Ga: Igen?
P: Beregondnak van igaza... menjünk innen...
Ga: Nade Tuk Peregrin! Nem menekülhetsz örökké! Szembe kell szállni a gonosszal... még győzhetünk...
P: Ezt te sem gondolod komolyan...
Ga: Hát... nem... de azért jól hangzik?
P: Kicsit csiszolgasd még... apropó, nem zavar hogy egy nazgul van a hátad mögött?

(Gandalf megperdül és a mögötte lebegő nazgul szemébe néz. Amikor rájön hogy igen nehéz, előkap egy flakon chemotoxot és a szárnyasra fújja. Az öklendezve elrepül. Gandalf vigyorogva fordul vissza, de lehervad mosolya, amikor látja, hogy az összedőlt kapunál egy Fekete Lovas áll, mellette fekete zászló, rajta fehér betűkkel: Én vagyok a Nazgulok Ura! Féljetek Tőlem! És ő a Nazgulok Ura, és félnek tőle.
Gandalf elátkozza a percet amikor a gondoriak megtanultak olvasni, majd összeszedve bátorságát lesétál Keselyüstökök hátán. )

NU: Heló, Gandi, rég láttalak.
Ga: Akárcsak én téged...
NU: Látom, mostmár van Gyűrűd. Bezzeg Szaurontól nem kellett.
Ga: Ezt a tündék adták... egyébként is, akkor hivatalosan nem is voltam Középföldén...
NU: Tündék? Te érzelgős vénember! A tündék folyamatosan cserbehnagynak!
Ga: Nem is...
NU: De!
Ga: De nem!
NU: Mindegy. Akkor is, ne ékeskedj idegen Gyűrűkkel.
Ga: Mért ne? Szerintem nagyon szép.
NU: Az enyém szebb. Szép fekete.
Ga: De cserébe Szauron talpnyalója vagy!
NU: Annak a kis... szóval... nem! Neki már rég nincs szava Mordorban.
Ga: Nincs?
NU: Lásd!

(Hátrahajtja a csuklyáját és a láhatatlan fején látható korona van. Rajta kusza betűkkel: Én vagyok Mordor Kirája . Ekkor Mordorból hatalmas kiáltás hangzik fel (körülbelül, már amennyire érteni lehet: "Te marha! Nem kezdhetsz ki a Sötét Úrral, mert jaj lesz neked, máris lefokozlak, nem vagy többé főlekvárellenőr" ) és a Fellegvárban megszólal egy kakas. Mit sem törődve az alant harcolókkal, annál inkább Pippinnel aki a farkát rángatja. Mindettől teljesen függetlenül felkel a nap és a csatatéren megszólal egy hang. Kürtöké. Kürtöké. Kürtöké. Azaz ezek szerint nem egy, hanem három hang. Rohan lovasai megérkeztek. Látszik rajtuk, hogy nagyon siettek, alig jutott idő a négyfogásos spártai reggelire. Némelyiknek még ott csillog a vaj a bajszán, sőt, kaviár nyomai is felfedezhetőek itt-ott. )

Gondor felé

(lásd fentebb)

Gondor kikötőinél

A: Előre árnyak! Kergessétek el a kalózokat.
Árnyak: Muszáj?
A: Teljesítenek kell a parancsaimat!
Árnyak: Na jó, de nem parancsolnál valami mást?
A: Mégis, mit?
H: VÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT!!!
Kommandósok: VÉÉÉÉÉÉÉR!!!
Gi: Vagy mondjuk egy szép kristályt amibe...
Arw: Vagy mondjuk egy flakon fenyőillatú sampont...
Gi: Galadriel haja... mért pont fenyőillatú?
Arw: mert a tündék a fák népe!
Gi: És mért nem mallornillatú?
Arw: Ugyan, azt szagolhatom eleget... Galadriel minden évben küld...
Gi: Galadriel...
L: Vagy kérj egy tükröt... inkább kettőt...
Gi: De mindenképpen valami kristályt amibe hajat lehet foglalni...
L: Tükröt...
Arw: Kristálytükröt!
L: Ugyan, a kristálytükör meghasadt...

Mordor

S: Nem kéne továbbmennünk, Frodó úr?
F: Nem
S: De Frodó úr...
F: Itt egy folyó, tehát van víz... van még lembasunk is... pihenjünk egypár napot...
S: De Frodó úr, és a küldetés?
F: Mi? ja... az ráér...
S: Mintha... felszállna a sötét...
F: Akkor vedd fel ezt a napszemüveget...
S: Én örülök, hogy felszáll...
F: jaaaa.... akkor is tedd fel...
S: Miért? Nem is illik ehhez a köpenyhez...
F: Mondani is akartam...
S: Mit?
F: Nincs még egy mordori aki lórieni köpenyben járna...
S: Akkor mit vegyek fel?
F: Itt ez a fekete bőrka... köpeny...
S: Frodó úr... azt hiszem...
F: Ne érj hozzám! Én a Kiválasztott vagyok!
S: Már megint kezdi...
F: Állj félre, repülni akarok!

( a kiáltozásra orkok figyelnek fel, odagyűlnek köréjük, egyenruhájukat a jól ismert vörös jel díszíti)

F: Nézd Samu!
S: Orkok!
F: Ügynökök!
S: Meneküljünk!
F: Ugyan, simán lecsapom őket!

(Frodó odalép egy orkhoz)

O: Mi már találkoztunk...
F: Ismerős az arcod... mi is a neved?
O: Smith...

(Samu egyre döbbentebben néz)

Minas Tirith

P: A rohaniak! A rohaniak!
Ga: Látom, látom...
P: Itt vannak!
Ga: Pippin, nem vagyok süket, igazán letehetnéd azt a hangszórót...
P: Megyek, megmondom Denethornak...

(Pippin felszalad, de Denethor a kriptában van, Faramirt cipeli, másik kezében a Hogyan grillezzünk? című könyvecskét szorongatja...)

P: Uram, mit csinálsz?
D: Szerinted, te háziállat?
P: Ne gyújts fel a fiadat!
D: Mért ne? Tudod milyen finom?

(Denethor felrakja a fiát egy hatalmas grillsütőhöz hasonlatos dologra és gyufát vesz elő... Pippin nem szól semmit, kirohan és kiabálni kezd... senki sem hallja, mert mindenki a kaput betörő ellenséggel harcol, vagy a földön fekszik a nazguloktól, vagy csak az előző esti sörtől kínozva. Ám hirtelen, a Kiszáradt Fa mögül Beregond kerül elő, és egy tűzoltókészülékkel a kezében berohan a kriptába)

Pelennor mezején

É:
Harcra föl, vitéz éorlfiak!
Én leszek a király mire megvirrad!

(S Rohan fiai énekelve mennek csatába, keleten hajnalodik az ég. Théoden lemarad, mert lova lesántul. Éomer elöl vágtat, megpróbálván lerázni köpenyéről a félelemtől halványrózsaszínre sápadt vérlényeket. Eközben Théoden elé mintegy véletlenül leszáll a Nazgulok Ura. (mindeddig senki sem vette észre hogy a király lobogóján VÉR vörös betűkkel áll a Könnyű Préda felirat.) A nazgul szárnyasa a királyra dönti a lovát, de ekkor feltűnik neki, hogy ott áll szemben Dernhelm (és ott fekszik Trufa) )

NU: Tűnj innen, engem ember nem győzhet le!
D: Nem is vagyok ember!

(leveszi a sisakját)

NU: Hogy a fenébe, még egy rokker...
D: Nem vagyok rokker! Én nő vagyok!
NU: A nők nem olyan hülyék hogy háborúba menjenek, ha van aki elmegy helyettük...

(Trufa, látván hogy Éowyn nem a szavak embere, ill asszonya, minden bátorságát összeszedve kortyol egyet a miruvoros (azaz pálinkás) palackból, és elkezd kúszni, hogy vitézül hátbatámadja a nazgult. )

T: Jé, ez páncélban van... a mindenit...

(előveszi a konzervnyitóját)

T: Ez pont megfelel...

Mordor

F: Á igen, Smith, téged mintha Móriában leszúrtalak volna...
Sm: Az rég volt...
F: Bizony rég...
Sa: Frodó úr, nem kéne menekülni?
F: Ugyan, legyakom őket...
Sa: Mit csinálsz velük?
F: Lerúgom őket, meg minden...
Sa: Ez biztosan jó ötlet?
F: Naná hogy jó, hiszen én találtam ki...
Sm: Na lássuk, mit tudsz...

( Frodó egy hatalmas ugrással beleüt az orkba aki meg sem mozdul. Frodó fájdalmában felkiált...)

F: Mintha vasból lenne...
Sm: Nem mintha... leszúrtál, és kicsit késett az elsősegély, ígyhát ami közben használhatatlan kett, kicserélték...
F: Akkor te nem ork vagy, hanem...

(Smithnek vörösen villan a szeme... Ekkor Samunak eszébe jut egy Galadrieltől eltulajdonított üvegcse amiben valami ezüstös folyadék lötyögött. A címkéjén ez állt: Té-Ezres, instant terminá-por. Felhasználás: öntsük egy liter vízbe. A keletkező lény szolgálatunkra áll. Használat előtt felrázandó! Minőségét megőrzi: Már nem őrzi. Látod, látod, kellett neked kinyitni és megszagolni? Samu rövid gondolkodás után felrázza és kihúzza a dugót, majd a folyóba dobja az üveget. Kipattan egy tünde aki vészesen ismerős...)

Sa: Haldíííír!
Terminátor: Jaja... azaz, csak önmagam másolata vagyok...
F: Samu, biztos hogy okos ötlet volt?
Sa: Nem, uram, egyáltalán nem...
Sm: Szia tesó!

Denethor máglyája

De: Hozzatok még olajat!
Beregond: Nem sütheted meg, ő a fiad!
De: Úgy fog meghalni, mint a régi kannibál királyok… Meg lesz éve!
Be: Eve.
De: Éve.
Be: Eve.
De: Nem vonhatod kétségbe a Helytartódat nyelvtani kérdésben! Hagyjátok az olajat, vágjátok le!

(ekkor beront Gandalf egy ősi númenori tűzoltókészülékkel a kezében)

Ga: Elég az őrületből!
De: Hoztál ködgépet?
Ga: Csendet! Vedd le a fiadat a grillsütőről! Most!
De: Na és ha nem?
Ga: Akkor nekem kell levennem és összepiszkolódik a ruhám.
De: Ne vedd le. Úgyis mind meghalunk. Faramir legalább jó helyre jut, a hasamba!
Ga: Te bolond!
De: Azt hitted, a fehér torony szeme vak? Tééényleg azt hitted?
Ga: Arra célzol, hogy van egy palantírod, amivel mindent látsz?
De: Nem, arra célzok, hogy van egy palantírom, amivel mindent látok.

(Gandalf lefújja a tűzoltókészülékkel, lekapja Faramirt a grillsütőről, és kifele indul. Denethor utánaered, de hasraesik a grillsütőben, az ráborul és teleszórja parázzsal. )

Ga: Ím, így múlt el Denethor, Echte Lion fia. És ím, így lőn most itt nagy büdösség, úgyhogy távozzunk mielőbb.

(távoznak, mielőbb)

Pelennor mezeje

T: Hogy is kell ezt a konzervnyitót használni?

(Éowyn ott áll szemben a nazgullal és merőn nézi.)

É: Nem hiszed el, hogy nő vagyok?
NK: Nem jellemző.
É: Akkor most figyelj!

(Kigombolja a páncélingét)

NK: Hű. Izé. Basszus.

(A páncéling alól ugyanis hófehéren és lágyan felbukkan egy póló, rajta rózsaszínnel: Én nő vagyok! Közben Trufa rájön, hogy kell hazsnálni a konzervnyitót )

T: Jéééééé, ez belül töküres!
NK: Auuuuu!

(Lehajol hogy megnézze, mi nyírja a páncélját, és a köpenye alól előbukkan a cipője, szép masnira kötött cipőfűzővel...)

T: De szép csillogó cipőfűző! Ez kell nekem!
N: Jaj, a mágikus kötelékem!

(A nazgul lehajol hogy összekötözze a mágikus kötelékét, amikor Éowyn, atyáitól örökölt becsületességgel hátbaszúrja...
Ekkor, mintegy ráadásként hatalmas hajók bukkannak fel az Anduinon, rajtuk óriási, neonzöld alapon rikítónarancssárga zászlók, rajtuk a felirat:
A Király visszatért! Reszkessetek helytartók, ja és te is Szauron!
És kivágtat Aragorn, hatalmas csataménjén, csak a hozzá legközelebb állók látják, hogy halottsápadt, mert a hajóút igencsak megviselte. Mögötte Legolas, Gimli és Haldír vágtat látszólag szintén megviselten, de ahogy meglátják az ellenséget arcuk hófehérről hamuszürkére vált.
Minas Tirith tornyában felbukkan Gandalf, ruhája porzik a porral oltótól, amivel sikerült megfékeznie Denethort, felméri az eseményeket és örömmel veszi hogy a csata még mindig biztonságos távolságra van tőle. Meglátja Aragorn csapatait, és Aragorn szemén a napszemüveget és örömében dalra gyújt...

" Emlék-szelmég a dúna-dánra
Aki előlfel másztál a fára
Visszajött hát ittvan végre
Kiáltsuk hát büszkén az égre:

Szerencse is meg nem is
Tudod í-í-í-így van ez
A szerencse téged Királlyá tesz

Újra látlak hát Dúnadán
Korona csillan a hajfona-tán...
Felvitte Eru a dolgodat
Csak ne felejtsd vén baráto-dat

Szerencse is meg nem is
Tudod í-í-í-így van ez
A szerencse téged Királlyá tesz..." )

P: Gandalf?!
G: Mi van?
P: Mit csinálsz te itt?
Ga: Énekelek.
P: Muszáj?
Ga: Már nem.
P: Akkor jó.

Mordor

HT: Áh, te alulfejlesztett orkszerűség, takarodj innen...
Sm: Én terminátork vagyok! Ne avatkozz a dolgomba!
HT: Te neveztél a testvérednek!
Sm: Épp ezért, téged majd külön inztézünk el...
HT: Nem nem! Én Vérminátor vagyok!
Sa: Frodó úr, nem kéne elmennünk?
F: Én vagyok a Kiválasztott!
Sa: Nem baj, attól még el kéne tűnnünk...
HT: VÉÉÉÉÉÉÉR!!!
Sa: Frodó úr...
F: Ugyan, Samu, ezek elintézik egymást...
HT: Mitől vagy te ilyen biztos ebben?
F: Rá van írva az üvegre hogy teljesíted a parancsainkat!
HT: De lejárt a szavatosságom... némileg megváltoztam...
F: Ajaj...
HT: Azt csinálok amit akarok... és én VÉRT akarok!
Sm: Mit nekem VÉR... Éljen a LEKWAR!!!

Minas Tirith, Pelennor mezeje

Aragorn: Fel, harcra, rohamra!
L: Követünk téged!
A: Követtek? Ugyan, nyugodtan mehettek előttem...
Gi: Dehát te Király vagy... vagy mi...
A: Én Király vagyok!
Haldír: Hol van az én tehetséges tanítványom, Éomer?
L: Tünde szemem nem látja...
Gi: Akkor használd a másikat...

(Kicsit távolabb)

É: Nemigaz! Szálljatok már le rólam!
Vérlények: Azt mondtad, győzünk!
É: Ha győzni akartok, harcoljatok!
VL: Dehát itten gyilkolnak! A mi vérünk fog folyni!
É: Ugyan, dehogy!
VL: De igen!
É: De nem!
VL: Mért vagy olyan biztos benne?
É: Velem se történt még semmi baj!
VL: De neked páncélod van!
É: Nektek talán nincs? Ja nincs...
VL: Nincs hát...
Egy kommandós: Uram, szabaduljunk meg tőlük...
É: Hogyan?
EK: Rakjuk őket a múmakok elé, vagy mittomén...
É: El akarod pusztítani életem nagy művét???
EK: Lényegében...

(Eközben Dol Amroth fejedelme vitéz lovasaival megtalálja Trufát és Éowynt amint ájultan fekszenek egy fekete köpeny és a kimúlt nazgulszárnyas ársaságában. Távolabb Théoden fekszik, fehér lova rajta. A király szeme a semmibe néz, mivel kontaktlencséje is kiesett.
A fejedelem megvizsgálja az ájultakat)

Egy lovag: Ó, a sötét mágia!
Imrahil: Ja, ez?
L: Igen...
Im: Ez?
L: Mágia, sötét ármány...
Im: Én inkább jó párlású Johnny Walkernek érzem...

A várban

P: A tünde dalok igenis szépek!
G: Ugyan...
P: Mit btudsz te erről? Még a répachips sem ízlett...
G:

Ártatlan szemmel néz le
rám a barlang
Sötétje barátságosan kacsint reám
Gyerünk fiúk, essünk
neki halkan
Hat bámuljon a tünde ott fenn a fán...

P: Ez mi volt?
Ga: Biztosan tudni akarod?

Mordor

F: Igazad van, Samu...
S: Lépjünk le de gyorsan...

(lelépnek, de gyorsan)

S: Mostmár jó messze vannak...
F: Nem mutathattam meg nekik hogy én vagyok a kiválasztott!
S: Nem baj, Frodó úr, majd legközelebb...
F: Legközelebb... addigra elmúlik...
S: A kiválasztottság?
F: Az! az!
S: Az el tud múlni?
F: Főleg, mert nincs több mallornlevelem...

Minas Tirith meg Pelennor mezeje

Éomer: Nem! A vérlényeket nem!
Kat: Deeee!
É: Ölj inkább orkot!
K: Az nem jó...
É: Mért nem?
K: Mert visszaüt...
É: Ezek talán nem?
K: Nézd hogy be vannak tojva!
Lények: Megjegyezzük, ez így igaz...
É: neeeem! Nehehehehem!
Lények: Kihagytad belőlünk a bátorságot...
É: Hát... mert épp nekem sem volt... izé...
L: Gyáva! Gyáva! Gyáva!
É: Nem iiiis! Én már legalább három orkot megöltem... azt hiszem...
L: Aha persze... Nem láttuk...
É: Mert félelmetekben behunytátok a szemeteket!
L: Öööööö...
É: VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!!

(kicsit távolabb)

H: Hallga csak! Ez Éomer hangja!
L: Tünde szemem még mindig nem látja... és a másik sem...
Gi: Használj infratávcsövet...
L: Bah! Tudod mikor égetem magam egy ilyen ronda törp szerkentyűvel...
Gi: Nekem mindegy... Kipróbálhatom az új fegyveremet... hehe...
A: Én Király vagyok! Nem is tudtam hogy új fegyvered van...
Gi: Lecseréltem az előző fejszémet...
L: Mire? Én is lecseréltem az íjamat... Haldír hozott újat...
Gi: Nyomkövetős csatabárd... Ezt múld felül!
L: Lézercélzós, távcsöves, önfelhúzó íj... nyomjelzős nyilakkal...
Gi: Na akkor figyelj!

(Gimli felemeli bárdját, de elrohan mellette egy megbokrosodott ló, a csatabárd meg utána... Távolról néha hallani a "Ne azt a nyomot, te hülye, ne aaaaazt!" kiáltásokat
Legolas lenézően figyeli majd felemeli az íját... azaz... )

H: Ja, bocs, Legolas, az állványt otthonfelejtettem... így kicsit nehéz lőni...
A: Ugyan. Andúril viszont mágikus... Király kard egy Királynak...
H: Na csak figyelj! Piros lesz a folyó vize!
A: A kiontott vértől?
H: Lehetne a vértől is, de az olyan snassz...
A: Hanem akkor?
H: Mit gondolsz minek hoztam azt a sok piros temperát?

(Gyorsan el is megy folyót festeni Aragorn azt veszi észre hogy az íjával birkózó Legolason kívül nincs körülötte más csak orkok...)

A: Hmmm... Andúril, a világ első hangvezérelt távirányítós kardja...

(elővesz egy kis papírt, felolvassa)

A: Daro!

(a kard megáll a kezében majd minden igyekezete ellenére visszaugrik a hüvelyébe)

A: Jaaaaa! Dago han!

(a kard kiurik és Aragornt elrántva Legolasra sújt)

A: Ne őt! Ne őt! Dago han irch!

(A kard rúnái lassan a Beszélj értelmesen! felirattá formálódnak)

A: Nyírd ki azokat a rohadt orkokat!

(A kard nem mozdul. Aztán felemelkedik és újra a tünde felé sújt)

A: Daro! Jajj, végre... De akkor... Hogy a fenébe mondják hogy ölj orkot????

(A kard tokján megjelennek a rúnák: Látod, látod, ha jobban figyeltél volna a nyelvórán... )

Minas Tirith

P: Na, nincs több dalod?
G: Most nincs...
P: Jajdejó...
G: Nem jó... nem jut eszembe rím arra hogy:

Gandalf, a legnagyobb mágus megmondja az okét

P: Mit szólnál ahhoz hogy:

Mégsem égeti meg ezzel a kezét

G: Kevés szóból áll...
P: Majd elnyújtod...
G: Na kösz...
P: Tudsz jobbat?
G: Nem... oda az ihletem... Mi lesz velem!
P: Egyél répachipset...
G: Ha legalább Szilszakáll itt lenne és adná a ritmust...
P: Te vele szopktál dalt írni?
G: Naná! Nincs annál jobb ha az entek kísérnek..
P: És ki a vokál?
G: Mikor ki... A legjobb vokál Szarumán és Radagast volt, de félek már sosem leszünk újra együtt...

Mordor

S: Leráztuk őket?
F: Gyáván megfutamodtunk!
S: Dehát túlerőben voltak...
F: Én a kiválasztott vagyok!!!!
S: De Frodó úr...
F: Mi van?
S: A küldetés előbbrevaló!
F: Állandóan ezzel a küldetéssel jössz, pedig éééén cipelem ezt a vacakot...
S: Nehéz?
F: Úgy érzem mintha hatalmas lenne...
S: Hát az igaz, hogy eddig nem kellett a nyakadra húznod...
F: És ráadásul mintha egyre jobban izzana...
S: Ja, bocs Frodó úr, ráakasztottam a Tata merülőforralóját...
F: Samuuuuuu!
S: Gondoltam, így olyan lesz mint egy meleg sál...
F: Szörrrrnyen jó ötlet...
S: Hűha, már kezd rajta megjelenni az a rusnyaírás...
F: Rusnyaírás? Talán rúna...
S: Lehet úgy is mondani, csak úgy semmi értelme...
F: Ez egyébként sem rúna, hanem tengwar...
S: Hát ezt érdemlem, Frodó úr?
F: Már megint mi a baj?
S: Hát hogy így beszélsz velem hogy tengwar...
F: Ez tünde nyelven van, Samu... ez tünde írás...
S: Jaaaaaaaaaaaaaa!!!! Jajdejó jajdejó jajdejóóóóó! Tünde, tünde, azt szeretem!

(Samu körbe körbe ugrál...)

F: De Szauron írta...
S: Jajderossz jajderossz...

(továbbra is ugrál...)

F: Samu, hagyd abba!
S: Jajderossz... jajde...
F: Samuuuuuuuuuuuuu!!!!

Minas Tirith

Pelennor mezeje

A: Hát ezek meg hova futnak?
L: Én nem tudom...
A: hah! Megijedtek Királyi személyemtől!
L: Azt erősen kétlem...
A: Ugyan, mit értesz te ehhez?!
L: És te?
A: Én Király vagyok!
L: Szerintem nem tőled ijedtek meg...
A: Hanem?
L: Szépségem annyira lenyűgözte őket hogy szégyenükben futnak...

(kicsit távolabb)

Gi: Na? Futtok?! Gyáva népség!
Haldír: A Vérkommandó győőőőz!
Gi: Vérkommandó?
H: VÉÉÉÉÉR!!!
Gi: Ugyan, előlem futnak!!!

(a várban)

Ga: Elmennek...
T: Na ja, mégiscsak érdemes volt leszórnom őket viszketőporral...

Mordor

F: Samu! Állj le, folytassuk utunkat!
S: Jól van, Frodó úr, jól van...
F: Nincs jól, de menjünk...
S: Nade merre?
F: Szerinted?
S: Háááát.... valami tüzet kell keresni, egy hegyen...
F: Nem! A tüzes hegyet kell keresni...
S: Mennyire tüzeset?
F: Nagyon!
S: Lázasat?
F: Samu! Egy hegy nem lehet lázas...
S: Nem?
F: Hova tetted az eszed, Csavardi Samu!?
S: Jól van már, Frodó úr, mindent nem tarthat fejben az ember...
F: Akkor inkább maradj csöndben...

(Csöndben mennek kelet felé, kb 10 másodpercig...)

S: De Frodó úr, én erre csak homályt látok...
F: A mi utunk a homályba vezet...
S: És pont most fogytott el a gyufám...
F: Nem baj Samu, majd nézel a lelki szemeiddel...

Minas Tirith

(Miután az ellenség elvonult, hőseink több-kevesebb szerencsével alig pár óra alatt rájöttek, hol lehet bejutni a Fehér (pontosabban most piszkosszürke) Városba. Miután csalódottan észrevételezik, hogy minden kocsma zárva, Gandalf erőteljes lökdösésének hatására felmennek a Helytartói Palotába. A Gandalf által meghívottak leülnek egy asztal köré, a többieket Gandalf elküldi a kétes "a lift nem működik és a lépcsőt lerombolták" indokkal. )

Ga: Győztünk!
Gi: Győztünk!
A: Győztem!
L: Te, egyedül?
A: Hát ki más?!
H: A Vérkommandó!!!
É: Úgy van, úgyvan!
P: És mi van Trufával?
Ga: Olyat tett amit nem lett volna szabad...
P: Mit?
Imrahil: Megkóstolta a Johnnie Walkert...
Ga: Túl nagy teher ez az ő lelkének... és gyomrának...
Ispotályos: Csak egy valami gyógyíthatná meg...
L: Micsoda?
Is: A Király keze... de sajnos Denethor még tavaly hozzávágta Boromirhoz nevelési céllal és azóta...
A: Dehát már nagyon régen nincs Király...
Is: Ezért volt kicsit kiszikkadva az utolsó Király keze...
Ga: Ja igen... a Királyi Balkéz...
H: De mért bal?
Im: Mert a jobbot már korábban elhasználták...
A: Ja tényleg... én Király vagyok! Itt a kezem! Gyerünk az Ispotályba!!

(Furcsa kijelentését senki sem veszi komolyan, mégis lemennek az Ispotályba. Aragorn hosszas vizsgálódás után melyet Éowyn mellkasán végez, rövid pillantást vet Trufára. )

A: Igen... Megvaaaaan!
Ga: Mi van meg?
A: A gyógymód!
Is: És mi lenne az?
A: Tartotok az Ispotályban Királybabot?
Is: miiiit?
A: A tündék kávénak hívják...
Is: Ja.... nem. De ha kérsz, mindjárt kinyit a szemközti bisztró...
A: Betegnek kell...

(Átrohannak, a bisztró ablakában az "Ostrom miatt zárva" feliratot kicserélik a "Király eljöveteléig zárva" feliratra. A tulaj fancsali képpel ad némi instant kávét a Királyságát holmi karddal igazolni próbáló Aragornnak. Visszarohannak az Ispotályba, ahol Aragorn két pohár forró vízbe annyi kávét önt amennyit csak tud. Midenki érzi az átható illatot, és arra gondolnak, ami ennyire keserű, az biztosan nagyon hatékony. Előbb Éowynhoz megy, a biztonság kedvéért újra hosszasan vizsgálja mellkasát, majd lassú kortyokban leönti a száján a kávét. Éowyn szeme felpattan, körülnéz. )

É: Szia... de zsíros a hajad...
A: nem ismersz meg?
É: Én a hajnali harmatcseppecske nem ismerek senkit...
A: Még egy kicsit pihennie kell...

(lágyan fejbecsapja Éowynt, majd Trufához megy. Lenyomja a torkán a kávét, majd hátralép. Trufa felpattan)

T: Sziasztokjólvagyokmingyármegyekszaladgálnicsakelőtteugrálokegykicsit...
Ga: Kicsit talán nagy volt az adag...
P: Á, semmi baj, csak ki kell szaladgálnia magát. Hé Trufa!
T: tessékTukPeregrinbecenevénPippin?
P: Keresd meg a Fehér Fát...
T: Jó,deugyeolyanfaamiaAragornmásnévenElesszárTelcontarKirályésHadvezércímerénvan?
P: Pontosan...

(Trufa elszalad)

A: de mi van, ha megtalálja?
P: Kétlem... amíg ti csatáztatok, átfestettem rózsaszínre...

Mordor

F: Samu, mi a fenét csinálsz azzal a hőmérővel?
S: Mérem, hogy elég lázas-e...
F: Samu, a Végzet Hegye egy vulkán!
S: Miiiii? Akkor minek megyünk oda?
F: A Küldetés...
S: dehát... egy vulkánon meghalunk...
F: Legalábbis te.... izé... hát lehet...
S: De az nem jó...
F: Tedd el szépen azt a lázmérőt, és menjünk...

(ekkor egy csapat ork jön velük szembe az úton. Láthatóan Morannon felé tartanak, bár Frodó kétszer is be akar állni közéjük álcázni magát, mindkétszer kilökik. A legnagyobb szitkokat szórják rá amiért felborítja a sort. Többször lekvárárusnak nevezik, sőt, egyszer egy ork még lekvárgyárosnak is meri nevezni, de gyorsan bocsánatot is kér. Rátérnek egy nyolcsávos szénfekete útra. )

S: Ez félelmetes...
F: Nézd, leágazás a Tűz Hegyéhez...
S: De a többi sáv?
F: A Fekete Toronyba vezet...

(Előre néznek a Barad-dúr felé)

F: A homály ott gomolyog körülötte...
S: Ezen a lelki szemeim se látnak át...
F: Akkor ne a szemed használd....
S: Hanem?
F: Jól csak a szívével lát az ember... Ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan...

Minas Tirith

Ga: Azért gyűltünk össze, hogy megtartsuk az Utolsó Haditanácsot...
É: Utolsó?
Gi: Haditanácsot?
Ga: Melyik szót nem érted?
A: Én Király vagyok! Már majdnem teljesen...
H: A tündék és emberek között valaha szövetség volt... Hálistennek már nagyon régen...
P: De Gandalf, mért az Utolsó? És ha lesz még?
Ga: Mert jól hangzik és kész!
Im: Inkább találjuk ki hogyan győzzük le Szauront...
L: Nincs valakinek egy tükre? A csatában kitépte egy ork a kezemből és megpróbált inni belőle...
H: Na igen, ez a lórieni tükrök hátránya...
Gi: Hitvány tünde munkák... Bárki tud vizet tölteni egy tányérba... ezt tükörnek nevezni...
L: Te még ennyit se tudsz tenni a szépségedért...
Ga: Csöööööööööööööööööööööönd!
A: Mi baj, mesterem?
Ga: Azért hívtalak ide hogy Szauron ellen támadjunk....
Mind: TÁMADJUNK? Megőrültél?
Ga: Mi bajotok van? Most vertük ronggyá Szauron összes seregét...
É: Az összeset?
H: Ez biztos?
A: Nem lehet hogy egyet-kettőt elszórt útközben?
Ga: Hát hova lett a bátorságotok?
É: Az még megvan... csak tudnám hogy hol...

Mordor

F: Gyerünk, Samu, már nincs sok hátra...
S: Még szerencse hogy letértünk a Barad-dur felé vezető útról. Valami borzalom...
F: Ugyan, csak egy fekete nyolcsávos utacska...
S: És az óriásplakátok?
F: Mi bajod van velük?
S: "Éjmély arckrém! A Nazgulok is ezt ajánlják..."
F: Ugyan, hagyd...
S: Dehát a nazguloknak nincs is arca!
F: De van...
S: Ja igaz is, te láttad... milyen?
F: Nem szívesen beszélnék róla ezen a helyen.
S: És ha arrébb megyünk, mondjuk arra a koponya alakú sziklára?
F: Végül is... az már nem ez a hely...

(Arrébb mennek, kikerülnek egy újabb órisáplakátot melyet azért raktak a semmi közepére hogy az eltévedt vándorokat is tájékoztassák. A plakáton egy hatalmas lekvárosüveg, mellette a Szem képe. A felirat: Porlekvár by Minas Morgul. Külföldi pikáns ízek, erőteljes aroma. Ettől még az Ő szeme is elhomályosul!
Leülnek a koponya szemgödreibe, és Frodó mesélni kezd)

F: Hát izé...
S: A lényegre, uram, milyen képük van?
F: Hát olyan fehéres...
S: És formára?
F: Leginkább Neóra hasonlítanak, mikor benőtt a szája... Tudod, a Már-trix tündemoziból.
S: Akkor mivel rikoltoznak?
F: A szellemeknek már nem mindegy?
S: De lehet...

(Ekkor egy sötét árny száguld el felettük)

F: ááááhhh... Ittvannaaaaak!
S: Kelj fel Frodó uram, ez nem nazgul...
F: Hát akkor?
S: Valaki sárkányt ereget a Barad-durról...

Minas Tirith

Ga: No, emberek és egyebek!
Gi: E-gye-beeeek????
L: Kikérem magamnak!
P: Ez hátrányos diszkrimináció!

(Trufa a királybabtól még mindig felpörgetve robban be a terembe, leül egy székbe, de rögtön felpattan... Legolas és Haldír segítőkészen lekötözik, és előrelátóan bekötik a száját. De hobbitfeletti erővel eltépi a fél kötelét és letépi a szájáról a kendőt)

T: Fúúúúúj, mieeeez????
H: (lesújtó pillantással): Talán nem tetszik?
T: Borzalmas!
H: Jellemző... le vagy maradva, ez a legújabb divat szerinti parfüm...
T: Mégis miből készült????
H: Az a tündék titka!
Gi: Talán jobb is...
L: Na a törpök titkai meg...
Gi: Azok sokkal hasznosabbak!
L: Sok vacak név, amit egyébként sem tud senki kimondani...

(Gandalf felpattan és előkap egy szirénát. A villogót a botjára tűzi és hadonászni kezd. A hangszóróból előbb átlagos szirénahang, majd egy furcsa kórus hallatszik fel. Mélydob és mélybasszus vokál mellett egy hang egy dalt énekel. Gandalf elvörösödik és mintegy véletlenül rácsap a biztosítékos szekrényre. Minden fény kialszik)

Im: És a városra újra ráborult a Nagy Homály...
A:
Este van, este van, már Gandalf sem világít...
Ga: Idefigyelnétek végre? Fontos kérdésekben kell döntenünk...
L: Figyelünk mi, csak nem tudjuk pontosan hova kell...
Gi: És pont most merült ki az elem az infraszemüvegemben...
Ga: Megtámadjuk Szauront?
A: Hátttöööö....
T: Szerintem szavazzunk kézfeltartással...

Mordor

F: A Barad durról sárkányt eregetnek???
S: Nagyon úgy tűnik...
F: Dehát miért?
S: Nem tudom, nem én eregetem...
F: Nagyon furcsa... és ilyen messzire elér...
S: Az Ő keze bizony messzire elér...
F: Igaz... A Caradhrason is...
S: Pontosan...
F: Menjünk!
S: A Gyűrű egyre nehezebb, ugye?
F: Különösen mióta rákötötted a súlyokat...
S: Csak hogy megerősödj, Frodó úr...
F: Már erős vagyok, leveheted...
S: Nem, Frodó úr, akkor leszel erős ha már meg se érzed...

(mennek tovább, és Frodó egyre inkább előregörnyed. Kikerülnek egy kiürült ork kiképzőtelepet, aholmár csak kiéhezett csótányok görgették a kiürült lekvárosüvegeket.... )

S: Legalább valakinek ízlett a kőlekvár...
F: Nemakarokerőslenniiiiiiiiiiiii!!!!......

(Frodó megpróbálja lerángatni nyakáról a súlyokat, ám a lánc elszakad és a Gyűrű leesik. Ura hatalmát érezve kettőt koppan a sziklán, és elgurul. Ám egy olyan lény találta meg, akire senki sem számított. Egy hobit. Csavardi Sámuel a Megyéből... s hamarosan eljön az idő amikoron a hobitok tettei döntenek.... izé... egyszóval a Gyűrű egyenesen Samu kezébe gurult.)

S: Megvan, Frodó úr, itt van a kezemben!
F: Nálad van? Adod ide azonnal?!
S: Mért?
F: Mert a Gyűrű az enyém! A sajátom! Neked legyen elég a köteled...

(Samu a kötél puszta említésére átadja Frodónak a Gyűrűt és előveszi a tündekötelet. Állaga és színe egyre inkább a higanyéra emlékeztet...)

S: Ó, kötélke, drágaságos kötélke...
F: Gyere Samu, menjünk, még a mai napon el akarok érni addig a szirtig...
S: Dehát az vagy háromszáz méter! És már delelőn a Nap!

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security