A Kaland
13. rész
Minas Tirith
Ga: És ím legyen féééééény!
É: Miért nem törénik semmi?
Ga: Várj még...
A: Mester... ez már Móriában...
Ga: Ne említsd ezt a nevet!
L: Még mindig érzékeny vagy a korbá....
(Gandalf arrafelé sújt botjával amerre Legolast sejti, de helyette a bespalettázott ablakot találja el. Bevilágít a nap...)
A: És ím, lőn világosság!
Im: Így is lehet mondani...
L: És mindez miattam! Én csináltam fényt!
Gi: Na, de büszke vagy rá hogy Gandalf le akart ütni...
L: Te még ennyit sem vagy képes elérni...
H: Sose vennélek be a Vérkommandóba....
Gi: Dehát Éomert is bevetted...
H: Erről beszélek... bárkit beveszek aki minimális intelligenciával bír...
Ga: Hagyjátok abba! Meg kell támadnunk Szauront!
A: Ja tényleg...
É: Majd a Vérkommandó elintézi!
T: Már ha ki tudod ásni a lényeidet a föld alól, ahova beásták magukat félelmükben!
É: Nem félelmükben, csak a rejtőző hadviselést gyakorolják!
Ga: Hány emberünk van a támadásra?
A: Ahogy néztem, olyan tizenkétezer fegyverre fogható van itt a várban, ebből nyolcezer későn jött és nem sebesült...
É: A Vérkommandó mindig készenáll...
H: De csak ha én mondom...
É: De csak ha a Mester mondja...
A: A Mester az Gandalf!
H: Najó, nekem elég az Istenkirály elneve...
A: Én Király vagyok! A Király én vagyok!
H: Akkor marad az Isten...
Ga: Nos, pontosan hány emberrel támadunk?
Im: Ha azt nézzük, hány ember hajlandó Mordort megtámadni akkor...
(Imrahil az egyik kezének ujjain kezd számolni....)
Ga: Ezer? Kétezer? Ötezer?
Im: Milyen ezer? A teremben lévőkkel együtt seregünk mérete akár a bűvös tizes számot is átlépheti...
Ga: Ki az aki innen nem akar jönni?
A: Rám az Ispotályban van szükség...
T: Én beteg vagyok...
P: Én ápolom...
Gi: Én lelkisegélyt nyújtok...
H: Muszáj fürödnöm!
L: Borzalmasan fésületlen vagyok...
Im: A páncélom kell fényesíteni...
Ga: Na igen, Dol Amroth és a tünde vér...
Mordor
F: Itt az ideje hogy nekivágjunk utunk utolsó szakaszának...
S: És amikor hazamegyünk?
F: Nemsokára itt leszünk ithhon...
S: Ezt hogy érted?
F: Szerinted?
S: Hogy hamarosan egész Mordorban krumplit termesztünk?
F: Talán...
S: Ne ijesztgess, Frodó úr...
F: Igen, igen... Frodó ÚR...
S: Hogyan...?
F: Azt fogják mondani, hogy én szültem a Negyedik Kort...
S: Egészen olyan vagy mint Hasfelmetsző Boba abban a Bríbeli filmben...
F: Talán...
(előveszi a Fullánkot és játékosan élesítgetni kezdi, sokatmondó pillantást vetve Samura)
S: És a főszereplő annyira hasonlított Bilbó úrra...
F: Talán nem is véletlenül...
S: Ezt meg hogy érted?
F: Te tegezel engem?!
S: Háttööööö...
F: Hogy mered tegezni Frodót, a Világ Urát?
S: A hobbit dialektus nem ismer önöző formát...
F: Ja, az más...
Minas Tirith, és hasonlók
Ga: Szereljük fel a hadsereget...
A: Melyiket, amelyik ittmarad, vagy amelyik nem jön?
Ga: Azt amelyik jön!
A: Azzal nem lesznek gondok, Mester...
Ga: Mert?
A: Öt kardot csak találunk szegény vakoknak...
L: Aztán majd fehérre festjük a kardokat, mi?
É: Mi bajotok van a vakokkal?
A: Baj? Ugyan! Ők a legbátrabbak! Csak ők jönnek!
Ga: Nem! Nem kockáztatom az ő életüket! Ki fog akkor jósolni?
P: Ajánljunk fel jutalmat annak aki jön...
A: A gondori kincstár kevés lenne ahhoz...
T: Akkor a hadizsákmányból!
A: Na persze, kap öt ork-kardot aki jön... hehe...
Gi: Lehet, hogy király vagy, de a humorod...
A: Én Király vagyok!
(elmennek, és különféle könyörgésekkel, no meg nagy mennyiségben kiosztott pálinkával (és egyéb gyanús anyagokkal amiket a mordori táborban találtak szép színes csomagolásban, made in Harad) elérik hogy hétezer többé-kevésbé ember vállakozik a nagy expedícióra Mordor Fekete Kapui és Egyéb Fekete vagy Sötét Színű helyei ellen)
A: Na, örülsz, Mester?
Ga: Hát... amennyiben sikerül rábírni őket hogy felöltözzenek...
L: Na igen... satnya emberkék... bezzeg én!
Gi: Te is le akarsz vetkőzni?
L: Nem... Én már ruhában vonzóbb vagyok...
É: Ugyan, majd helyrejönnek... ez a haradi csodafegyver hatása...
H: Miféle csodafegyver...
P: Olvasd el a használati utasítást
(Használati utasítás:
I/
1. Végy egy kanálnyi tablettát (vagy egy tablettányi kanalat) és töltsd bele az ellenfél szájába.
2. Ezután levetkőzik
3. A szer hatása tíz perc után elmúlik, ekkor szemérmességében elrohan előled
4. Győztél
II/
1. Végy egy fél láda tablettát, és töltsd egy (vagy több) troll szájába.
2. Ezután levetkőznek.
3. A szer hatása tíz perc után elmúlik, ekkor szemérmességében mérges lesz. (a trollok a legszemérmesebb lények a teknősbéka után)
4. Hitesd el vele hogy az ellenfélnél vannak a ruhái.
5. Győztél )
T: A mindenit, de furfangos!
P: Várj, itt egy apróbetűs szöveg...
Gi: Mit ír?
P: A tabletták hatása nem teljesen bizonyított mert eddig csak nazgulokon tesztelték...
Ga: Végre, felöltöznek...
A: Akkor induljunk... a pálinka hatása is múlóban van...
Mordor
F: Fel kell érnünk...
S: De meddig...? Hova?
F: Fel!
S: De mégis...
F: Kuss...
(Órákon át másznak, van amikor egész métereket megtesznek pihenő nélkül. Egy nagyobb sziklára felérve körülnéznek az alant elterülő siralmas tájon. A Barad-dúrt füst övezi, csak néha-néha villan át rajta a lekvárfőzőüstök őrlángja. Az úttól és az elhagyott kiképzőteleptől nem messze egy csődbe ment vidámpark és egy kiürített állatkert feküdt. A vigyorgó orkpofával díszített zászlók bánatosan lógtak, a távolban a feledés homálya takarta az egyetlen helyi kozemtikacég a
Tündék voltunk
romos épületeit. )
S: Mily vígasztalan táj...
F: És ez mind az enyém lesz...
S: Ezt hogy érted?
F: Szerinted?
S: Nem tudom...
F: Hé, az "Ártatlan szemmekkel nézés" az én reszortom!
S: Jóvan na...
F: Gondolkodj, Samu...
S: Muszáj?
F: Nem, nem muszáj...
S: Nem kéne továbbmenni, Frodó úr?
F: Kéne vagy nem kéne, az itt a kérdés...
S: Milyen messze lehet még az a Katlan?
F: Majd keresünk egy útjekzőtáblát...
(továbbmennek, egy viszonylag vízszintes helyre érnek ki ahol egy táblát és egy ösvényt találnak:
Ez az ösvény a Végzet Katlanához vezet. Amennyiben lusta gyalogolni, használja a mozgólépcsőt (100 m balra)
alatta
Hehe, csak vicceltem. Balra egy szakadék van. Ha lusta, hívja a nazgulokat. Ha ön egy lusta nazgul, ki van rúgva.
alatta
Kizárólag Privát használatra! Itt egyedül Szaron, Mordor és a Világ Ura, a Gyűrűk Ura és Egyéb Hangzatos Címek Viselője járhat! )
S: Nézd, Frodó úr!
F: Nincs ráírva milyen messze van...
S: Nem azt... A tábla alatt...
F: Hogy...?
S: Répák, Frodó úr, répák!!!!!
F: Mért nem gomba? Vagy nyúl... utálom a répát...
Mordor felé
A: Előre!
Ga: A régi úton!
Im: Legalábbis egyelőre...
É: Ezt hogy érted?
Im: Lehet hogy már nincs híd....
A: Jé tényleg...
(lassan a hídhoz érnek. Útközben mindenfele a pusztítás szörnyű nyomai: szoboralakba tornyozott szénaboglyák, "Szauron a Kiráj" graffitik mindenfelé. Ez utóbbiak láttán Aragornt minden esetben féltékenységi roham veszi elő, és lehetőleg nagyobb betűkkel mellé írja: "Szauron nem kiráj. Aragron a Kiráj!" Minden, a helyesírásra tett célzást elenged a füle mellett, mondván, az értelem a fontos, nem a külalak.
Osgiliathnál a híd mellett hatalmas kráter, előtte egy "Robbanóanyagraktár- pipázni tilos!" tábla. )
Ga: Valami azt súgja hogy a híd áll.
T: Jé nekem is. És azt a valamit szemnek hívják...
P: Te a szemeddel sugdolózol? Dekir... izé.. tökjóóó...
T: Mi ezen a tökjó?
P: Nézz jobbra... nézz balra... váááá, működik! Arra nézek amerre mondom!!!
L: Láss törpöt... hmmm... láss embert... hmmm...
(elővesz egy tükröt)
L: Láss szépet... ááááááá...
Gi: Csak el ne ájulj magadtól...
L: Mit tudhatsz te erről...
H: Azért én szebb vagyok...
L: Nemiiiiiis!
H: Már hogyne!
L: Nem!
H: De!
(átérnek a hídon. Átmennek Osgiliathon, Gandalf minden idegenvezetési próbálkozása kudarcba fullad. A túloldalon hatalmas tábla, rajta: " Csendesen! Ez már az Ellenség Földje!" )
Ga: Csendesen... Ez már az Ellenség földje...
A: Már nem az övé! Már az enyém!
É: Azért még nem teljesen!
A: Dehogynem! Széjjelvertem a csapatait...
Im: Egyedül?
A: Izé... Hűséges alattvalóim és egyebek segítettek...
É: Egyebek?
A: Szövetséges... így jó?
É: Kezdetnek megteszi...
Gi: Nagy a csend...
Ga: Nem láttad a táblát?
Gi: Az a madarakra is vonatkozik?
Ga: Nem volt odaírva, hogy nem...
Mordor
S: De Frodó úr, minden hobbit szereti a répát...
F: Ki mondta, hogy én hobbit vagyok?
S: Én... vagy nem vagy az?
F: Elismerem, hobbitnak születtem...
S: Bakföldinek születtél, de hálisten kineveltek... vagy nem?
F: Senki sem tehet arról, minek születik...
S: Én örülök hogy hobbitnak születtem...
F: Miért?
S: Mert képzeld ha mágusnak születek és szakállat kell növesztenem... hogy néznék akkor ki?
F: Hhhhhuuu... tényleg szerencse...
S: Remélem te is örülsz, hogy hobbitnak születtél...
F: De én továbbfejlődtem...
S: Mármint...
F: Gollam is fejlődött...
S: Ugyanmár, Frodó úr, Gollam meg a kontaktlencséi amiket cserélget...
F: De ő csak a prototípus volt... előttem van az evolúcióban...
S: Mint a mágusnak a törp?
F: Vagy a tündének az ember...
S: De nem... Gollamot a Gyűrű átkos hatása...
F: Igen, a Gyűrű áldásos hatása...
S: Na jó, inkább eszem egy kis répát...
Mordor felé, Ithilia
Im: Íme Gondor virágoskertje...
P: Ami azt illeti el kellene errefelé egypár kertész...
A: Lám! Az ott egy veteményes...
Ga: Mi az hogy lám?
A: A bölcsességek könyvében olvastam... Jó szó... és rövid. Könnyű kimondani...
Ga: És nem érti senki...
É: Ez tényleg egy veteményes... De miféle növénypalánták ezek?
T: Krumpliiiiiiii!!!!!
P: Akkor Samu járt erre...
T: Kiszámolta hogy nem lesz elég a lembas...
P: És felkészült...
L: Nézzétek, levelet hagyot...
" Itt feküdtem. Vándor, vidd hírül a morotvaiaknak
Megcselekedtem amit megkövetelt a Tata"
Gi: Le sem lehet tagadni hogy Samu írta...
T: Egész jó...
P: És kifejező...
T: Mikor érik be a krumpli?
később
H: Úgy érzem valami nagy rosszhoz közeledünk...
L: Hát igen, kezdjük utolérni Gandalfot...
Gi: Énekeljünk valami szép útinótát...
L: Énekel jünk? Te tudsz szép útinótákat?
Gi: Hátizé... föld alatti utakhoz...
Beregond: Énekeljük el az Ithiliai himnuszt...
Ga: Van ilyen is?
Be: Faramir írta! Így szól:
"Szép zöld a fű, szép kék az ég
Mordor katlana nem messze ég
Régi rossz úton csúnya orkok jönnek
"Hej ork úr, nem itt a helye önnek!"
Levágunk mindenkit aki idejön
Szauron meg lapíthat odafönn
Fekete az orkvér, mint az éjszaka
Szauron, levágunk, úgy ám, hahaha!
Te meg Morgul ura, tűnj onnan de tüstént
A Hold zöldes tornyára ne tégy fel több tüskét
Csúnya zöld a völgyed, menj innen hát rögtön
Ha nem, festünk kékre s jön néked a börtön
Hülyén fogsz kinézni nazgulként szép kéken
De nem lehet majd látni ha fenn repülsz az égen
Nem adjuk a lekvárt, az mind a mi titkunk
Bár nem látszik, titokban mind szakácsok vagyunk
Szép vagy Ithilia, sok szép gyümölcsfáddal
A gyümölcsből jó lekvár lesz az emberek által!"
Gi: Hát ezt én meg nem jegyzem...
L: A tünde dalok szebbek... és valahogy...
A: Kevesebb az értelmük...
H: Főleg annak aki nem is érti...
A: Mire akarsz ezzel célozni?
H: Áááá, semmire...
A: Talán arra hogy nem beszélem anyanyelvi szinten a tündét?
H: A Elbereth, Gilthoniel, silivren penna míriel... ezt érted?
A: Hát persze... ez is csak egy mosógépreklám...
H: Nem inkább borotvahab?
A: A borotvahabot a törpök találták fel...
L: Nem látszik...
Gi: Rajtatok se látszik hogy az írást ti találtátok fel...
L: Dehogynem... én látom...
Mordor
S: Határozottan közeledünk...
F: Hmmmm....
S: Mi baj van, Frodó úr?
F: Á semmi... csak nem tudok menni... mi lenne ha megállnánk?
S: Ugyan miért?
F: Nem tudok továbbmenni, Samu...
S: Ja... és ez ok?
F: Mi van veled, Samu???
S: Á... csak eszembe jutott a Krumplidobó Világbajnokság... holnapután kezdődik...
F: Na és?
S: Haza akarok érni, mire kezdődik... vagy legalábbis...
F: Hagyd Samu... pihenjünk...
S: De... sietni...
F: Nincs vizünk, se ételünk és fáradt vagyok...
S: Krumpli...
F: Az sincs...
S: Majd lesz... elszórtam egypár magot útközben... meg is locsoltam...
F: miiiiiiiiiiiiiiiii???? Vízzel?
S: Mi mással?
F: Dehát... szomjanhalok...
S: Ugyan, már csak egy-két év és sok finom gyümölcs fog itt nőni...
F: De mind engem szolgál majd...
S: Mi?
F: Zsákos Frodó, a Kertek Ura... és mivel egész Középfölde kertekből fog állni... Igen... Enyém lesz... a sajátom...
S: A saját Középföldéd????
F: Igen! Az én kicsikém... drááágasááágooooom...
(Frodó hasraveti magát és ölelgetni kezdi a földet. Samu értetlenül nézi majd elővesz a zsebéből néhány magot és helyet keres nekik. Miután mindet elvetette elégedetten néz. Frodó eközben abbahagyja a föld ölelgetését és idült vigyorral az arcán szétvetett lábakkal ül. Szeme előbb Gollamosan világossá válik, majd elfeketül... Aztán kiveszi a kontaktlencsét. Zsebéből fekete temperát vesz elő és a köpenyére keni...)
S: Frodó úr, mit csinálsz?
F: Készítem az új imázsomat...
S: De pont most?
F: Hamarosan szükség lesz rá...
S: Nem értem...
F: Majd megérted.
(megállnak egy szikla előtt és a Fullánk segítségével különböző feliratokat vésnének rá... amikor... megnyílik a szikla és feltárul előttük egy sötét folyosó, bentről fenyőillatú légfrissítő illata érződik...)
S: Ez nekem gyanús...
F: A fenyőillat? Nyilvánvaló hamisítvány... nyomába sem ér a bakacsinerdeinek amit Bilbó hozott...
Ithilia
A: Közeledünk a Morgulvölgyhöz... Csak vigyázva...
É: Ugyan, azt a csuklyás csávót legyakta a hugom...
Ga: Éomer, Rohan Királya aki majd kiérdemli az áldott nevet, milyen nyelven szólsz a száddal?
É: Nyugoriul... Közös hablaty...
Im: Mi???
É: Áhhh... látszik hogy nem jártok katonáitok körében...
A: Dehogynem... de gondold el, szegényeknek milyen nehéz pontosan tartani a kört...
É: (égre emelt tekitettel) És még ez nevezi magát Királynak...
A: Én Király vagyok!
É: Azt próbáltam kifejezni, hogy mivel a főnazgul elpárolgott, mint a teavíz amikor Éowyn melegíti, és az alnazgulok biztos rettegve várják végüket...
Gi: Figyeled, Zöldlevél, milyen kifejező lett ez a rohani?
L: Zöldlevél????
Gi: Áááá... mindegy...
L: Jól van, Gandalf fia Gimli...
Gi: Micsoda?!
L: Hehe... még hasonlítasz is...
H: Mindekttő szakállas és mindekettőnek különleges hátasa van...
Gi: Legalább nem átlagos...
L: Végül is... egy fokkal jobb, mint a rohani teknős...
Gi: És veszélyesebb... És Mókusnak hívják...
H: Mókusnak?
Gi: Elterelésből...
L: AZért vigyázz, ha ezt Aragorn meghallja, akkor bizony megeszi...
Gi: Na nem... ez az én krokodilom! Igaz, hogy már nem nagyon van foga, de legalább nem fáj ha szeretetből harapdál egy kicsit...
H: Szeretetből?
L: Nem szoktad látni? Ahányszor Gimli véletlenül a krokodil látóterébe kerül...
Gi: Á... Gyerünk Mókus, hagyjuk ezeket a... fogpiszkálókat...
Mordor
S: Vajon ki lakhat itt?
F: És mért pont itt lakik?
S: Hát... répa van, fűtés van...
F: És ha kitör a vulkán?
S: Akkor szauna is van...
F: Dehát... bármikor betörhet ide a láva...
S: Biztos jó a riasztó...
F: Miiiiiii???
S: Hát hogy ne törjenek be mindenféle lávák...
F: Tudod, mi az a láva?
S: Biztos valami rabló...
F: A láva az olvadt kő! Azzal van tele ez az egész hegy!
S: Jaaaa....
F: Mért nézel olyan furcsán?
S: Azt számolom, mekkora merülőforraló kellhet hozzá...
(eközben beljebb lépnek a folyosón, a fenyőillat körüllengi őket, lábuk belesüpped a nagy vörös szőnyegbe. A világítás teljes hiányát látva - vagy inkább nem látva - Frodó előkapja a csillag-üvegcsét, az extra tartós Lórieni elemek még mindig működnek... )
S: Nahát, de furcsa hely...
F: Vajon ki lakik itt?
S: Lehet hogy a Banyapók kevésbé vad tesója?
F: Nana...
S: Vagy ez Gollam titkos lakosztálya?
F: Még csak az kéne...
S: Vagy azért van itt ilyen fenyőillat mert Szauron erdőtündéket pirít?
F: Vagy fenyőaromás lekvárral kísérletezik...
S: Vagy meg akarja kovácsolni az Egy Fenyőt...
F: A mit?
S: Egy Fenyő mind fölött, Egy Fenyő kegyetlen
Egy össze-vissza szúr, ha ott van a kezedben...
Ithilia
A: A Morgulvölgy!
Ga: Ne igyatok a vízből, ne szedjetek virágot, és ne vegyetek levegőt...
É: Jéééé, dekiráááály, koponyás virágok!
A: A Király én vagyok!
L: Odanézz, Haldír, halálfejes virágok!
H: Éljen a Vérkommandó!
É&H:
VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉR!!!
T: De jó, Pippin, végre van valami rendes jelképe az együttesünknek...
Gi: Együttes?
P: Jaja! A Halálvirágok! A Megye legzúzósabb rockzenekara!
T: És végre van egy rendes jelképünk...
Gi: Mért, eddig mi volt?
P: Izé...
T: Hááááát...
Gi: Na, mondjátok már!
T: Egy fekete alapon fehér gomba, alatta keresztbetett répák...
L: Ennek nem sok köze van a Halálvirágok névhez...
P: Viszont a Halálgombák hülyén hangzik...
Gi: Ebben egyetértek...
Im: Vigyázzatok! Itt van valahol Szauron Láthatatlan Hálója amellyel a világot akarta figyelni...
Gi: Nyugi... majd Mókus elharapja...
Mordor
F: Ugyan, Samu, egyik ötleted rosszabb mint a másik...
S: Hát attól függ...
F: Mitől?
S: Hogy melyik az egyik és melyik a másik...
F: Mindegy...
S: Dehát...
F: Félek, az illat ellenére itt valami veszélyt rejt a hegy gyomra...
S: Ahányszor barlangba megyünk, sosem ér jó...
F: Mória... és a mutáns bogár...
S: Cirith Ungol és a mutáns pók...
Egy hang: Orodruin és a mutáns ent!
F&S: Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii????
Hang: Hahahaha!!!! Burááááárrummm!!!
S: De az entek...
F: Békés népek...
S: Csak a rajzfilmeken vesznek össze...
F: Hogy Pokémon vagy Dragon Ball...
Hang: AZ ÁTKOZOTTAK!!!!
S: Izé... nem akartuk megbántani...
F: Mi csak épp erre jártunk...
Hang: A rajzfilmek az olyan gyermeteg lelkületűeknek valók mint Szilszakáll és Szilbajusz...
S: És... neked... mi való?
Hang: Hát... az titok...
S: De mégis...
Hang: Én egy továbbfejlesztett ent vagyok, továbbfejlesztett tudattal... Szauron személyes kísérlete...
F: És... mi a neved?
Hang: Az titok...
(Frodó feltartja a csillag-üvegcsét, a fényben látszik hogy valamilyen szobába értek. Az idegennek csak körvonalai látszanak, de alig nagyobb egy hobbitnál... Valami megcsillan a fényben...)
S: Te nem is vagy ent...
F: Nagyon pici vagy...
Hang: Nézőpont kérdése...
S: Mégis... miféle kísérlet vagy?
Hang: Titkosszolgálati... bármely kertben elvegyülhetek...
F: Jajjj... Te egy...
S: Egy bon-sai ent vagy?!
Hang: Nemiiiiiiis!!!! Csak kis növésű...
F: És mi a neved? Tűlevélke?
Hang: Hehe... nagyon vicces...
S: És mi a kedvenc filmed?
Hang: Ím tudjátok hát meg! A nevem Lekvárgyökér! És rettegjetek!
F: Ez elég hülye név...
S: És mi a neked való film?
LGY: Az titok! És most adjátok meg magatokat amíg szépen mondom!
F: De mért pont Lekvárgyökér?
LGY: A gyökér mélyre nyúl, le a sötétségbe... a lekvár meg a főnök mindene... hát ezért...
S: Gyere, Frodó úr... Hagyjuk ezt a bonsai fenyőt...
F: Az hogy fenyő nincs is benne a nevében...
S: Nem baj, Frodó úr... mégis igazam lett...
F: Miben?
S: Hát... ugye itt találtunk... Egy Fenyőt...
Morgulvölgy
Ga: Minas Morgul!
A: A Boszorkányság Tornya!
L: Nocsak, mégis beszélsz nyelveket?
H: Ugyan, rá van írva a térképre...
A: Én tudom! Én Király vagyok!
É: Mit ne mondjak, nem túl bizalomgerjesztő ez a hely...
T: Gandalf, szerinted mikor fognak magot hozni ezek a virágok?
Ga: Mért akarod tudni?
P: Kéne otthon ültetni... Baromi jól mutatna a Halálvirágok koncerteken...
Gi: El kell mondanom, hogy Galadriel haja ennél sokkal szebb!
É: Menjünk és füstöljük ki a nazgulokat!
Ga: Most más dolgunk van!
É: Mi?
Ga: Meg kell támadnunk Morannont, hogy eltereljük a figyelmet...
É: De ezt nem lehet? Ez közelebb van, meg minden...
A: Ha a Mester azt mondja, akkor nem lehet... egyébként is...
É: Igen?
A: A hugod levágta a kapitányukat, és most valahol az Ispotályban van a Királybab kezelés ellenére is...
É: Hogyhogy valahol?
A: Az első kezelés után már nem tudtam utolérni...
É: Mit tettél a hugommal?!
A: Hát... ugye a Királybab csak az utolsó lépés a kezelésben, előtte adtam neki Kószafőzeléket és Kószasütit, aztán Kószapipafüvet...
T: Én ilyet nem is kaptam!
A: Te nem voltál olyan súlyos...
É: Mi a fene az a sok Kószadolog?
Ga: Éomer, a saját érdekedben ne akard tudni...
É: Mért?
Ga: A tündék mindent megesznek amit az erdő nyújt, mert ínyencek, a törpök mindent megesznek ami a föld alatt nő, mert lusták feljönni, a hobbitok mindent megesznek ami távolról emlékeztet valamilyen zöldségre... a Kószák étkezési szokásairól csak annyit, hogy jó napjuk van ha elkapnak egy mókust...
É: Akkor kezdem érteni, miért szaladt el Éowyn...
Gi: Kikérem magamnak Mókus nevében...
A: Mókus?
Gi: Izé... Krokodil! Nem mókus!
A: Valaki mókust mondott...
Gi: Nyelvbotlás volt...
A: Áhhh... pedig... apám szakácskönyve szerint harmincféleképpen el lehet készíteni...
P: Mért nincs itt egy kis kolompér... vagy gomba...
T: Vagy répa...
P: Van répachipsem!
T: Dejóóóóó! Adsz?
P: Nem. Csak úgy mondtam...
Mordor
S: És most hova?
F: Hát tovább...
S: És ha utánunk jön?
F: Ugyan, nem tud kimászni a cserépből...
S: Biztos?
F: Remélem...
S: Mostmár nem fenyőszag van...
F: Nem is tudom mi ez...
S: Olyan édeskés... lekvár?
F: Ilyen sötétben nem lehet lekvárt főzni...
S: És ha a Sötétséget sűríti végzetes lekvárrá?
F: Ez nagyon szépen hangzott de semmi értelme...
S: Dehogynincs! Szauron megalkotja a Gonosz esszenciáját...
F: És eladja mint lekvárt? Ugyan...
S: És a Gonosz esszenciája áthatja a földet, és fekete lesz a föld, az ég, fekete lesz a zöld, a kék, fekete fehér...
F: A fekete-fehér az Bilbó ósdi törp filmnézőtükre volt...
S: Én nem erről beszélek... Szauron így foglalja el Középföldét...
F: Lekvár képében??
S: Ha máshogy nem megy...
F: Egyébként is a Gonosz esszenciája itt lóg a nyakamban...
S: Bilbó régi pipája?
Ithilia, Morgulvölgy
É: Ott egy út felfelé...
Ga: Csend!!
É: Mi baj?
A: Igen, őseim tönkrement Nagy Mozgólépcsője...
Ga: CSEND!!!!
T: Mi bajod, Gandalf?
Ga: Ti Ostoba Tukok!
P: Hé, én most meg se szólaltam!
Ga: Ez már kifejezéssé lett te Ostoba Tuk! Szóval... Frodó és Samu valószínűleg erre mentek, tehát ne hívjátok fel a figyelmet...
A: Frodó és Samu? Jaaaaaaa!
É: Éééérteeeem! De furcsa az a mozgólépcső ami nincs ott!
(Gandalf lemondóan legyint egyet, és minél előbb tovább akar állni. Ez azonban nem sikerül neki csak azután, hogy meggyőzi Aragornt és Éomert hogy egy kőhidat nem lehet egyszerűen felgyújtani. Éomer azért megpróbálja. Miután elhasznál egy fél kardot szikrapattintásra, a Minas Morgulból hallatszó gúnyos kacaj kiséretében visszavonul. Aragorn hajtogat egy papírrepülőt és ráírja:
Én ennek a földnek a Kirája vagyok! Tűnjetek innen amíg szépen mondom! Mert különben csúnyán fogom mondani!
ezt bedobja a falak mögé, ám hiába várja a választ. Gandalf végül is elsüti az "arra láttam egy mókust" nevű trükköt és továbbhaladnak a Morannon felé)
T: Lééééécciiiii, adjál répachipset!
P: Egyél lekvárt!
T: Mégis milyen lekvárt?
Beregond: Milyet kérsz, Félszerzet úr?
T: Milyen van?
B: Még semmilyen, de amint megállunk, főzök neked bármiből...
T: Nem tart az sokáig?
B: Attól függ melyik... de kit érdekel?
Gi: Ugyan, mi jó van egy lekvárban?
T: Mi bajod a lekvárral?
L: Túlságosan folyékony a számára...
P: A dzsem is?
L: A törpök a porok imádói... szörppor, kenyérpor, porcukor, almapor...
T: Gombapor is van?
Gi: Hát...
P: És mit csináltok ennyiféle porral?
Gi: Mennyiféle? Legolas csak néhányat sorolt fel... A csokikőpor a kedvencem...
T: Hogy fogyasztják ezt a törpök?
H: Nem találtad ki?
T: nem...
L: A szakállukra kenik és onnan nyalogatják...
Mordor
F: Úgy érzem közel járunk... a Gyűrű egyre nehezebb...
S: Átvegyem?
F: Mit képzelsz, te kertész!!!!!
(Frodó szemén mintha árnyék vonulna át, aztán felszikrázik)
S: Hű, Frodó úr, kész vihar van a szemedben....
F: Na igen, de attól még nem adom oda a Gyűrűt!
S: Csak felajánlottam, nem kell úgy felkapni a vizet...
F: Jajj... és mintha színes karikák ugrálnának előttem...
S: Bocsi Frodó úr, ezt a zsonglőrszámot még gyakorolnom kell...
F: Te zsonglőrködsz a hátam mögött?
S: Csak egy picikét...
F: Mi a fenének? Itt a Végzet hegy Végzet katlanjának végzetes szájában...
S: Szájában? Akkor azért van ilyen büdös...
F: Tudod hogy nem úgy értem... és nincs is büdös...
S: Szerintem büdös van... Olyan szaga van mint a döglött reteknek...
F: Döglött?
S: Tudod, amikor hirtelen abbahagyja a szaladgálást...
F: A retek?!
S: Az bizony... nem szaladgál, nem ül le lihegve hanem elfeketül és feldobja a gyökerét...
F: A retek az egy növény!
S: Én is tudom...
F: A növények általában nem szaladgálnak...
S: De vannak kivételek... a retek például elég nyugis teszemazt a mentolhoz képest...
Ithilia
A: Hol van az a mókus, Gandalf...
Ga: Biztos elment lekvárt enni...
A: Mi?
Ga: Semmi...
É: Azt hiszem közeledünk Haradhoz...
L: Haradhoz?
É: Bocsi, fordítva néztem a térképet...
Gi: Ugyan, minek térkép, az én harci krokodilom tudja az utat!
H: Járt már ott?
Gi: Nem hiszem... de ő okos!
P: Aha... Mondjuk szerintem elég ha az úton megyünk előre...
(Gimli erre felhúzott orral odébb krokodilogol... Aragorn a Bölcsességek Könyvét olvasgatja, felfedezi a hátlapon a szerző képét és a mellette lovagló Gandalfhoz viszonyítva halkan felröhög... Legolas előkapja a lézercélzós íját és a fák között felcsillanó dolgokra lövöldöz... néha káromkodás hallatszik. Egyébként az út nyugodt, a táj csendes, csak néha húz el a fejük fölött egy-egy nazgul, hatalmas távcsővel a kezében)
Ga: Valami azt súgja hogy tudják hol vagyunk...
É: Gandalf, te beszélgetsz az ellenséggel?
Ga: Először is Ellenség, nem ellenség, másodszor csak sugdolózunk...
A: Nem illik társaságban sugdolózni...
Ga: Te ne szólj bele, olvasd tovább a könyvet!
A. De olyan unalmaaaas...
Ga: Hol tartasz?
A: Valami betűk vannak egy papíron...
Ga: Tényleg, na ne mondd...
A: De bizony... és mind fekete... és még csak nem is mozognak...
Mordor
F: És én ezeket a zöldségeket szoktam otthon enni?
S: Csak ha el tudom kapni őket...
F: De hát mért szaladgálnak?
S: Mert az jó nekik...
F: De miért?
S: Nem tudom pontosan...
F: Érzed ezt a meleget, Samu?
S: Valaki tüzet rakott? Végre főzhetek...
F: Ugyan mit főznél? Már mindent megettünk...
S: Csak érjünk a tűzhöz, majd kitalálom...
F: Samu, ez nem közönséges tűz!
S: De azért le lehet tenni takarékra, ugye?
F: Samu, ez a Végzet Hegyének Lángoló Katlanja!
S: Jaaaa... akkor jobb lesz ha csak szalonnát sütünk...
F: Itt kovácsolta Szauron a Gyűrűt... ide kell beledobni, hogy vége legyen neki...
S: Vége? És akkor nem lesz többé kivel lekvárreceptet cserélnem?
F: Nem lesz...
(Lassan odaérnek a katlanhoz, egy sziklanyúlvány vezet be a láva fölé, amely odalent fortyog és bugyborékol, vagy bugyborékol és fortyog, (ezt döntse el a kedves olvasó.) a sziklanyúlvány szélén korlát, a korláton különböző táblák:
Vigyázz, lépcső!
aztán:
Hehe, csak vicceltem
bal oldalt:
Itt állt Isildur amikor azt mondta: Nem
kicsit előrébb, jobb oldalt:
Itt állt Elrond amikor azt mondta: Isilduuuuuur
némely táblákon már csak a rárakódott korom látszik.)
S: Ez az izé pont olyan, mint amiről Gandalf leesett.
F: Hát valóban hasonlít...
S: Nézd elöl azt a táblát!
Olyan egyéneknek akiknek G-vel kezdődik a neve, belépni tilos!
F: Ó, ha ez ki lett volna írva Móriában...
S: Én biztos átjavítottam volna B-re hogy a balrog ne jöjjön át...
F: És Boromir?
S: Ugyan, szerinted tudott olvasni?
Ithilia, Morannon
Ga: (a
Morannon 300lépés
tábla előtt) Valami azt súgja, közel járunk...
A: Már megint sugdolózol?
Ga: Ez csak megérzés...
É: Mindenesetre álljunk rendes vonulási rendbe...
L: Álljunk be díszmenetnek... azt hiszem úgyis mindegy...
(Feltárul előttük Morannon látványa, látszólag teljesen elhagyatott, ezt látszik megerősíteni a kapura rakott
Nincs itt senki
tábla és alatta a
De tényleg!
. Ám a sugdolózás, amely végigfut a kapun, a hegyeken és olyan hangot hallat mint amikor kétszázezer darázs hirtelen szárnyrakap, ezt cáfolni látszik.
Amint bevonulnak a csapatok, Gandalf és Éomer felállítja őket, színek szerint, és hogy felülről nézve a
BÉKÉVEL JÖTTÜNK
feliratot alkossák. Miután mindezzel végeztek, várnak.
Hirtelen megremeg a kapu, kétszáz ködgépet pörgetnek maximumra, a köd közül köhögve kiválik két troll amint egy kerekeken guruló színpadot gurítanak, majd eltűnnek. Némi mikrofonzaj után belovagol hét ember, koponyaszerű sisakot és csontváz alakú páncélt viselve. Az élen haladó, akinek köpenye is van, megáll Gandalffal szemben. )
Ember: Üdv néktek, ti eszement öngyilkosok!
G: Ki vagy és mit akarsz?
E: Én Szauron Szája vagyok, mögöttem ők a Hangszálak.
P: Szauron Szája és a Hangszálak! Hallod ezt, Trufa?
T: Ezek tényleg ők! Éljen, éljen!
(Trufa és Pippin lekapkodják a páncélt, földredobják a címeres ruháikat, és magukra kapnak két fekete pólót amin az együttes neve látható, háttérben a Barad-dur stilizált képével. )
Sz: És most, ha nem haragszotok, csak nektek írt dalokat fogunk játszani...
Ga: De én Szauron követeivel akarok beszélni!
Sz: Hallgasd meg a dalokat... Hehehe...
Szervusz istár,
Valamit híztál...
Mérges vagy látom,
Na várd csak ki, mit mondok, figyelj...
...
Mi Atyánk, ki vagy a tornyodba'
Mondd csak
Orrba vágjuk, vagy gyomorba?
...
Itt lakom, látod, ez az a vár,
Nincs luxus, szolid a vérebem
Ha erre jársz engem itt találsz
Nincs fehérre festve semmi sem...
Nazgul fent, nazgul lent,
orkok kint, orkok bent
Minden emberedre jut egy ezredem...
(Trufa és Pippin extázisba esve csápolnak, Gimli húrokat próbál szerelni a csatabárdjára, Legolas és Haldír megvetően nézik és szólót játszanak az íjaikon. Aragorn Gandalf botjával világít mintha az gyertya volna, de erre délelőtt lévén senki sem figyel fel. Gandalf a palantírt próbálja hallgatni, de nem találja a fülhallgató bemenetet. )
Mordor, Végzethegy, Második üreg balra
F: Hát eljutottunk idáig...
S: Ide jöttünk? Ezért a sötét üregért jöttünk ennyit?
F: Bele kell vetnem a Gyűrűt...
S: Nana, Frodó úr, a vetéssel vigyázz azért...
F: Mi?
S: Amit elvetsz, az kikel...
F: De Samu...
S: És Egy hatalmas fa lesz itt, minden ágán Hatalomgyűrűk fognak csilingelni...
F: Csilingelni?
S: Persze csak miután a nazgulok beporozták...
F: SAMU!
S: Tessék?
F: Ha a Gyűrűt beledobjuk a Tűz Katlanába, a Gyűrű megsemmisül!!!
S: Ja.... télleg... mintha Elrond mondott volna ilyesmit...
(Az "Elrond" szóra a sziklanyúlvány megremeg, és kivetítődik Elrond és Isildur képe a helyszínre, éppoly élesen, mintha csak háromezer éve történt volna.
Elrond bevágtat a sziklapárkányra, halk kiáltással konstatálja, hogy nincs korlát, majd vigyázva és kissé sápadtabban középre húzódik. Ekkor belépked Isildur, a szakállát fésülgetve, majd Elrondnak mutatja, hogy egészen bekormozta a füst a tükrét. Ezután előveszi a Gyűrűt, és örömmel mutatja, hogy azt nem kormozza be semmi... Elrond kiabál, hogy azonnal vesse a tűzbe, és Isildur rövid búcsú után bele is dobja a tükröt. Elrond kivörösödött fejjel kiabál, háta mögött felcsapnak a lángok, mert a hegy meglátta magát a tükörben és elfutotta a tűz... Elrond ijedten néz hátra kedvenc lilászöld harci köpenye lángra kap. Ám Isildur mosolyog, felkap egy tűzoltókészüléket valahonnan és ránéz Elrondra. Az kiabál, hogy "Isilduuur", de Isildur a Gyűrűre néz, és azt mondja "Nem" majd, lassan, sátáni kacajjal elhagyja a termet. Elrond ledobja magáról a köpenyt, sietve egy alig félórás búcsúszertartást tart neki majd Isildur után rohan...
)
S: Ejha... Mit szólsz, hozzá, Frodó úr?
F: Szerencse, hogy azóta építettek korlátot...
Morannon
P: Éljeeeen! Éljeeeeen!!!
T: Vissza! Vissza! Vissza!
Ga: Fúj, fúúúúúj!!!
A: Ugyan, Mester, ez nem volt olyan rossz...
Ga: Már hogyne lett volna?!
É: Úgy látom nem vagy oda a stílusért...
Ga: Ez a Sötét Úr cselszövése!!!
L: Ugyan már...
H: Nem olyan jó, mint a Szilmarilok együttes, de azért nemrossz...
Gi: Szilmarilok együttes? És a Kristálytörők?
L: Ugyan, a Kristálytörők gyengék...
H: De a Szilmarilok... kár hogy folyton cserélgetik az énekest...
L: Na ja... Feanor igazán jó volt... de most...
A: Nem is hallottam erről az együttesről...
H: Neeeeem????
L: Pedig a leendő apósod a szólógitáros....
H: Círdan meg az énekes... fúúú, emlékszel, Legolas, nyolcszáz éve arra a koncertre?
L: Amelyiken átfestette a szakállát rózsaszín pöttyösre és koncert közben leharapta egy retek fejét?
A: Retek fejét????
H: Eredetileg törpöt akartak... aztán csirkét... végül maradt a retek...
T: Affenébe...
P: Mérvaneeez???
L: Mi baj?
P: Ezt a retkes dolgot Trufa akarta elkövetni egy répával a legközelebbi koncertünkön...
T: De így, hogy már lelőtték...
Gi: Ugyan, a Kristálytörők jobbak... Bambil, az énekes múltkor orkfejeket próbált leharapni...
L: És?
Gi: Hát... visszaharaptak... de a Kristálytörők akkor is jobbak!
(ekkor azonban a Hangszálak előkészülnek a következő számhoz...
"Hallom minden reggel
Hallom minden reggel
Hallom minden reggel a kürtöt
Hallom minden reggel
Itt lakom, látod, ez az a vár..."
)
P: Hé, ezt már énekelték...
T: Naja...
Ga: Uuuutáááloooooom!!!!
( közben:
"Tudomerős vagy persze
De itt senkinek sincs mersze
Szidni a Sötét Úrtot
Mert hozzádvág egy tortot
És
Hiába van pengéd
Ami a balrogoktól megvéd
Semmire nem mész a fénnyel
Mert egy jó napszemüvéggel
Kivédem, mint egy pajzzsal
ha megdobálnak sajttal..."
)