A Kaland - befejező rész

A Kaland 14. rész

Morannon

Ga: Ebből elég... ha itt ez a stílus dívik, ám legyen...
P: Mit akarsz csinálni?
Ga: Van egy hajgumitok?
L: Tessék...
Ga: DEHÁT EZ RÓZSASZÍN!!!
L: Persze... ezért nem hordom...
Ga: Na mindegy...

(Gandalf hátrafogja a haját, a fehér köpenyre néhol díszláncokat csatol és a botjának tetejére egy koponyát tűz. )

Ga: Na, megfelelek?
A: Hát... elég... brutális...
Ga: Azajóóó!!! Felveszem a kesztyűt... saját műfajukban tiprom őket sárba!
É: Márminthogy?
Ga: Csak hallgasd... Aragorn, jelents be!

A: Urukok! Férfiak és harcosok!
Hallgassátok Gandalf vezért!!
Ga: Nem kérdem én, a sár hol szült világra
Nem kérdem én, gazdád ki volt
Csak annyit kérdezek, a válaszra várva,
Babok legyük, vagy szabadok?!
Kórus: (urukok válasza) Szállj le a szép Mordorba,
szél könnyű szárnyán túl,
Új Homály hírét hozd el,
szállj le, szabad nazgul!
Ga: Nem kérdem én, azt
hogy mért vagy te árva,
tudom Szauron ostoba volt!
Csak annyit kérdezek, a válaszra várva,
babok legyünk, vagy szabadok?!

T: Babok?
P: Hát... a szöveg nem túl igényes...
T: Folytatja...

Ga: Fehérnek tartanak, mert nem tűröm a nazgul hatalmát, Fehér itt mindenki, ha velem van és nem Szájjal!
SzSz: Gandalf vezér, ne hidd, hogy én nem szeretlek, tiéd a trón, ha vállalod mit meg kell tenned!
Ga: Fehérnek tartanak, mert szembeszállok a hódítókkal...
SzSz: Fogadd el Morgult és holnapra tiéd az ország...
Ga: Fehérnek tartanak, pedig Orthanc jelét magamra vettem, csak az volt a cél, hogy szabadságunk megőrizzem...
SzSz: Mordorba vezet minden út, vagy pusztulásba...

(Erre feltárul a Morannon és Mordor minden seregei kitódulnak rajta... Gandalf őszinte bánatára egyik sem áll mellé... Ezt látva a Gandalf mellett állók bősz egyetértésben kezdik elráncigálni Gandalfot... aki tovább énekel)

Többiek: Ne szóljál szép szavakkal, ne csápolj karjaiddal, ne rémíts hajgumiddal, Gandalf úr...
Ga: Vitézül harcoló bajtársaim, bűzös Holtlápba húz a köteletek, hősökként harcoló bajtársaim, aki nem áll mellém az elveszett...

Orodruin:

S: Frodó úr, megint olyan furcsán nézel...
F: Azt mondod, furcsán? FURCSÁN?
S: Nem kell kiabálni, Frodó úr, igazán helyesen furcsán...
F: Mire akarsz ezzel célozni?
S: Semmire... semmire...
F: Talán, hogy nem vagyok elég ijesztő?
S: Hát... ugye...
F: Egy hobbit nem lehet ijesztő?!
S: Deeee....
F: Csak, mert kicsi, kövérkés és szimpatikus, még lehet ijesztő!!
S: Igazad van, Frodó úr, igazán iga...
F: Szállj már le rólam, te kis alsóbbrendűség!
S: Mi??
F: Ne zavard a köreimet!
S: Milyen köröket?
F: Hagyj már békén!! Hogy vegyem így át a világ feletti uralmat, ha folyton közbeszólsz?
S: De Frodó úr...
F: Pontosan, Frodó ÚR!!! Ezt eltaláltad! És most menj, és termessz nekem Gyűrű alakú krumplikat!
S: De jó ötlet...

(Samu elindul kifelé, de beleütközik a szembejövő Gollamba... Az éppen egy lekvárosüveget próbál lerángatni a kezéről, amint meglátja Samut, boldogan felkiált, majd vigyorogva töri össze annak fején az üveget...
Odamegy Frodó mögé...)

F: Áhhh... Végre egyedül...
G: Nocak, nocak, te itten mire készülsz?
F: Gollam? Te áruló ks béka!!! Mit keresel te itt?
G: Nem kereszek szemmit, már nem...
F: Menj innen!
G: Uram, a drágaszágomért jöttem...
F: Hol hagyta?
G: Valami hobbitnál...
F: Milyen drágaság volt?
G: Kici, kerek, cillogó... nem látta?
F: Milyen volt az anyaga?
G: Arany...
F: Akkor semmi baj, megvan...
G: Hol?
F: Az ujjamon!!!

(Ezzel Frodó sátáni kacajjal felhúzza a Gyűrűt, többször felkiált, hogy A GYŰRŰ AZ ENYÉÉÉÉM!!! amire mindannyiszor kigyullad a bejárat felett a Csendet kérek felirat , és sziklák kezdenek potyogni... )

G: Hol vagy, te kisz átokfajzat?
F: Erre csörög a Gyűrű...
G: Nagyon viccesz...

(Gollam előkap egy infraszemüveget és körülnéz, majd örömteli kiáltással indul Frodó után... Verekedni kezdenek, Samu tehetetlenül veszi észre, hogy Gollam fogorvosnál tölthetett nem kevés időt, mert hiányos fogazata helyén vadonatúj, vakítóan fehér, fogkrémreklámba illő fogsor csillog... Egy óvatlan pillanatban aztán Gollam hatalmasat harap valamibe, és hátraugrik Frodó ujjával és a Gyűrűvel... Frodó előtűnik, döbbenten nézi hiányos kezét, és elkezdi lehúzgálni a többi ujjáról az álgyűrűket)

G: Drágaszág, drágaszág, drágaszág...
S: Frodó úr, jól vagy?
F: Nincs egy kis jódod?
G: Drágaszág, drágaszág...
S: Sajnos nincs... de az egyébként is csíp...
F: Á... végül is... a Gyűrű elveszett...

(ekkor Frodó arcára kiül a döbbenet és felfogja, hogy Gollam nem véletlenül ugrál... A veszteségtől elgyengülve összerogy... Samu odasiet, próbálja élesztegtni, de egyelőre hiába... Frodó bal kezéből kihullik a jövő évi adótervezet és a Fekete Szmiál építési terve. Eközben Gollam tovább ugrál, majd fáradtan leül... Láthatóan senki nem törődik vele, kintről azonban nazgulok visongása hallik... Gollam vigyorogva lerántja a Gyűrűt az ujjról, majd felhúzza, de megbotlik Frodó elhullajtott terveiben...)

S: Remélem elestél, te kis izé...
G: Nem esztem el... ne magadból indulj ki, ha rólam beszélsz...
S: Na, mert te olyan ügyes vagy...
G: Egyébként isz, itt a korlát....
S: Én abban nem bíznék a helyedben...
G: Ész miért nem?
S: Mert lekvárból van...
G: Na ne... A francbaaaaaaaaaaaa.....

(És odalent jólesően csobban a láva, ám ekkor megremeg minden... A Hegy kitörni készül és ezt nem is titkolja... Mordor egész területe megremeg....)

S: A mindenit, ilyen tüzijátékot... Ha Gandalf látná, elsápadna...

Morannon

Ga:
Bot fénye világosságot,
Bot fénye teljességet
Tomi kristály tisztaságot
Tünde sampon fényességetdjatok!
Adjatok! Adjatok! Adjatok !

A: Kegyes orkhadak,
Kegyes nazgulak
Kegyes Hangszálak
S kegyes Száj urak
Tévedésünk bocsássátok,
Mágusunkat levágjátok
Előttetek fejet hajtunk
Fogadjátok hóóódolatunk!
SzSz: Fel-né-gyel-ni!!
Gi: Éljen Nagy Száj, a Rossz, s az igazságos, éljen Nagy Száj, kereveten !
L&H: Kereveten!
P: Mért pont kereveten?
T: Nem tudom, de egész jól hangzik...
Ga: Ne! Nem szabad behódolni!!!
A: Mért nem? Ők sokkal szebben énekelnek, mint te!
Ga: De ők a Gonoszt szolgálják!
A: Na és?
Ga: Hát izé...

(Ekkor azonban megremeg minden az emberek egymásba kapaszkodnak, a hegyek recsegnek és ropognak)

Ga: Elkövetkezett a Vég...
A: Vagy csak bealudt az egyik troll...

(Ám a mágusnak lett igaza, a Morannon hatalmas füst és por kíséretében összedől, mögötte Mordor földje vonaglani látszik... Ekkor, mintegy vezényszóra három sas jelenik meg az égbolton, egyik egy zászlót von maga után "Északföldi Légitársaság, Sas Air" felirattal... Gandalf elégedetten nyugtázza, hogy továbbra is perfekt lepkéből)

Orodruin

F: Mi történt Samu? Hol az ujjam?
S: Hát Frodó úr...
F: Megetted??? Megetted az ujjam? Dehát mééér?
S: Nem, Frodó úr... Gollam ette meg...
F: Ja tényleg... Mért van itt ilyen meleg? jaj... a GYŰRŰŰŰŰŰ!!!!
S: Hát igen, a Gyűrű...
F: Kösz hogy kijjebb hoztál... Az én ki Gyűrűm...
Egy hang: A Te Gyűrűd? Talán te csináltad? Te karcoltál bele rúnákat?
F: Mi? Hogy?
H: Be kellett vágnom a sinda nyelvtant, hogy rendesen rávéshessem a feliratot, és azt mondod, a Tied???
F: Ki vagy te?
H: Na mégis...
S: Ismerem a hangodat! Szauron! Te Szauron vagy!!
Sz: Hű, mekkora zsenik... és ezek babráltak ki velem... legalább valami pofás hős lett volna...
S: Mi bajod velünk? Mi bajod Frodó úrral?
Sz: Semmi... csak roppantul égő, hogy két ilyen mezítlábas manó alázott le...
S: Manó?! Mi hobbitok vagyunk!!!
Sz: Ezt hajtogatta az a kis girnyó Gollam, de amikor bevettem a Titkosszolgálatba, megette az igazolványát...
S: Megette?
Sz: A csillogó fém miatt... Azt mondta, "Halackaaaa!" és megette...
S: Ez elég jellemző rá...
F: Te, Szauron, most veled mi lesz? és egyáltalán hol vagy?
Sz: Hajléktalan lettem, de mivel testem sincs, ez nem olyan nagy gáz... De azt hiszem... még hallotok felőlem...

(Ekkor megérkeznek a sasok, a szél elfújja Szauront... Frodó elájul, Samu csak a felszállás után)

Ithilia

(Samu felébred, látja, hogy valakik megfürdették, új ruhát adtak rá )

S: Hol vagyok?
Ga: Ithiliában...
S: Mi ez a sok rózsaszín virág a nyakadban??
Ga: Állítólag giccses...
F: Gandalf... GANDALF, te élsz???
Ga: Csak nem gondolod, hogy holmi balrog kibabrálhat velem?
Gi: Á, felébredtetek, hobbitok... Ne higgyétek, hogy simán élte túl a balrogot...
S: Hanem?
Gi: Ezt figyeld: kooorbács...
Ga: GLÓIN FIA GIMLIIII!!! NE HÍVJ KI MAGAD ELLEN OLYAN ERŐKET AMELYEKRŐL NEM IS TUDSZ!!!
Gi: Na, erről beszéltem...
L: ÁÁááááá.... Hogy tetszik az új hajam?
F: Muszáj volt melíroztatni?
L: Nyugi... csak paróka... a természetes szőkeség ragyogásánál semmi sem lehet szebb...
Gi: Főleg ha az Galadrielé...
H: Na... Ti éltek?
S: Nicsak, a pirszinges...
F: Héééé, itt senkit sem érdekel, hogy megmentettük a világot???

Arw: Végre házasok vagyunk!
L: Megnyertük a háborút!
F: Megsemmisítettük a Gyűrűt!
A: Végre télleg Király vagyok!
P: Mikor eszünk már?
Ga: Hamarosan... Elrond és a gondoriak igazán kitesznek magukért...
Gi: Elrond? Egy tünde? Ráadásul csak félig tünde?
H: Talán valami bajod van a tünde étkekkel?
Gi: Nem... nem volna bajom velük, ha léteznének...
L: Ugyan... a szuperkönnyű ételek csak a vonalak megőrzését szolgálják...
Gi: Én azért... ennék is valamit... nem úgy, mint Völgyzugolyban...
H: Mért, mi történt Völgyzugolyban?
Gi: A levessel kezdődött... jó illata volt és gőzölgött... de amikor megfújtam, szembetaláltam vele a szemben ülő Lannurt...
L: Észre sem vettem... akkor azért nézett olyan furcsán amikor megdícsértem a merész szakállfestését...
Gi: És a sült hús is... ahányszor levegőt vettem, arrébbcsúszott...
Ga: Ne aggódj, Glóin fia, itt emberek is főznek... méghozzá finomat...
Gi: Mi finomat?
Ga: Lekvárt...
Gi: Neeeee! Elééééég! Elég a lekvárból! Utálom!
L: Bezzeg amikor Szauron lekvárosplakátaival fűtöttél be, nem egészen ezt mondtad...
Gi: Na persze... akkor jó volt, meg egyébként is félholt voltam a szövegektől...
T: Erről jut eszembe, én félreraktam egy párat a jobbak közül...
Ga: Csak a gondoriaknak ne mutasd... elvégre ők a lekvár miatt háborúztak Szauronnal...

(Trufa kitereget a plakátok közül néhányat. Az egyiken egy darab üres terület látható, fehérrel bekarikázva, mellette a szlogen: Ettől még egy nazgul is kivetkőzik önmagából! A másikon a Torony tetjén villódzó Szem, mellette a mondat: Egyetlen kanáltól ekkorára nőtt egy szem. A Sötét Úr azonban jótékonyan nektek adta a többit. Lekwar: merj nagy lenni A következőn egy koronával díszített hatalmas lekvárosüveg. Mellette-láthatóan sietve felfestve: A Király visszatért! )

Ga: A Gonosz találékonysága nem ismer határokat...
A: Ezeket az én népemnek is szánták! Tönkre akarták tenni a Gondori lekváripart!
Imrahil: Majdnem sikerült is nekik... de szerencsére atyád elküldte az Arnori Lekvárkönyvet, és abból a vizsgálatok után kiderítettük, hogy amennyiben a lekvárkészítés előtt kimagozzuk a gyümölcsöket, a lekvár sokkal élvezhetőbb lesz...
Beregond: Aztán feltalálták a leghígabb lekvárt amit szódavízzel higítva inni is lehet...
P: Hányszor mondjam még, hogy azt SZÖRPnek hívják?
Be: Mit tudhat erről egy félszerzet?
T: Nálad mindenesetre többet... Belőled kinézem, hogy még répából sem tudsz lekvárt csinálni...
Be: Abból is lehet?
P: Hagyd, Truf, a répachips is finom...
T: Mi az, hogy Truf?
P: Ha te hívhatsz Pipnek akkor én hívhatlak Trufnak...

(Ekkor azonban elnyomja őket a kintről betörő ének:

Éljen Arry, a jó, és igazságos
Éljen Arry a Ká-há-irály!
Káháirály...
Piát! Piát! Piát!

Erre Aragorn kevéssé zengő ám annál hamisabb hangon válaszol

"Fényes kardot hoztam
Őseim fényeskardját
Sorsdöntő kardot hoz e kéééz

Megkoronáztuk Királyunk
Szauronnak ellenálltunk
Nem kell a sápadt zászló, hé!

Gondor szabad népe,
Ős númenronak vére
Köszönti az új Királyát

Álmom valóra válik,
Vagy kirúglak egy szálig
De inkább Király mint helytartósááág...

Ary, ha Farót legyőzöd
Nem pusztulnak a hősök
Hatalmas nagy leszel és szééép

Mordortól Rohan határig
Szürkerévtől Völgyzugályig
félik kiejteni feleséged nevét!

Valinornál győzni fogunk
Ary lesz tünde-királyunk
Nagy hatalom századokon át

Arwen téged nem szólít,
Vele valóra válik a "csak papíron"
házassáááááág!" )

Gi: Te, ez önmagának énekel önmagáról...
L: A nép meg éljenez...
H: Naná, mert némi pálinkát tett a lekvárjukba...
Ga: Aragorn! Te Valinor ellen törsz?
A: Ugyan... csak meglátogatlak majd...
Ga: De... oda nem léphetsz! Már az ősied is pórul jártak!
A: Naná, mert Szauron becsapta őket... és főleg mert nem volt mit eladniuk, és a valák potyára mentek oda...
Ga: Neked tán van mit eladnod?
A: Mit gondolsz, mért ismerem olyan jól Szürkerévet és Círdant? Már régen lefixáltuk a lekvárexport részeleteit...

(pár órával később)

Ga: Lassan megnyugszanak...
A: Én nem! Én Király vagyok!
Ga: Lehet, hogy Király is de részeg is...
A: Melyik fejednek bizonyítsam be, hogy nem?
T: Még egy kis répachipset, Pippin?
P: Hrrrrrr.... hrrrrr....

(Másnap dél körül mindenki fejfájósan ébred, mivel akkorra érkeznek meg a takarítók. A háromnapos ünnepség utáni maradékokból Minas Tirith lakói még hetekig éltek, és az így felszabadult pénzt a palantírszámlák kifizetésére fordították. És a nép áldotta Aragornt, a Királyt. )

F: Hé, Samu, ébredj!
S: Mi van, Frodó úr? Olifántok?
F: Nem, csak a takarítók...
S: Milyen nap van ma?
F: szerda...
S: Szerda??? És hova lett a hétfő meg a kedd?
F: Átmulattuk, nem emlékszel?
S: Nem nagyon... csak valami furcsát álmodtam, hogy Aragorn egy fényes izével a fején...
F: nem álom volt... Ő már tényleg Király...
S: Mi lesz itt... Ha behozza a kósza életet a városba...
F: Nem hozza... de más is történt az elmúlt napokban...
S: Mi?
F: A Fehér Fát körülültetted Fehér Krumplival...
S: Tökjó...
F: Trufa meg Fehér Répával...
S: Még jobb...
F: Jobb? Gondor szent jelképét így elrontani...
S: Mé, az csak egy kiszáradt fa!

(kicsit később)

Ga: Itt vagyunk hát, de máris megyünk tovább...
A: Akkor már nem is vagyunk itt...
Ga: Most Rohanba megyünk, eltemetjük Théodent, aztán te visszamész Gondorba...
A: Hééé! Én Király vagyok! Én mondom meg mit csinálok!
Ga: és mit csinálsz?
A: ööööö...
Arwen: nem volt ez rossz háború, de látszik, hogy nem tündék vívták...
L: azért...
Arw: Tudom, Lego-baba, te egyedül nem bírtad...
A: Lego-baba? Mi vaaan?
Arw: Nyugi, Ary-bary, ez régebben történt minthogy megszülettél volna...
Gi: És mi az a híres tünde-harcmodor?
L: Hát... tükröt tartunk az ellenség elé... törpöknél beválik...
Gi: Mit mondtál, teeeeeeee!!!!!
L: Mostmár nem köt a szövetség... És mi tündék, többen vagyunk...
Gi: Pont három csatabárdom maradt... több is mint elég...

(ekkor azonban az erdőből fanyűvők pattannak ki)

Vezér: Álljatok megfele!
Éomer: heló, Ghán-buri-ghán!
Éow: Üdv, Tarzan!
V: hahahaha! Én nem...
Ga: Ismerős az arcod...
V: Persze hogy az... farkasokat küldtél ellenem... hogy őt te nevelhesd... és ne akarja az Örökséget!
Ga: Nem lehet...
V: Na meg persze Arwen kezét... sejtettem én... ezért vittem magammal néhány Szarumán-féle gránátot...
Ga: Lehetetlen!
A: Ki vagy te?
V: Nem emlékszel? Pedig már a Helm-szurdoknál találkoztunk... a pólód persze tudná...
A: Nem lehet, te csalóóóóó!

(Aragorn kirántja az Andúrilt, de annak átrendeződnek a rúnái, " nocsak, nocsak" és megáll a levegőben. Aragorn rákiabál, de "sajnos csak nyugodt hangú, tünde nyelvű parancsoknak engedelmeskedem. Már amikor... " )

Arath: Anim!
Kard: Na, ez mindjárt más...
A: Ne hozzá, hozzám!
K: Sorry.
A: Dago hon! Dago hoooon!
Arath: Ez már az én kardom... Nos, te fehér széltoló, most számolunk...
Ga: Én A Titkos Tűz Szolgája Vagyok! Én Táplálom Anor Lángját!
Arath: Na és? Én meg nem...
Ga: Legyőztem Szauront! Állj félre! Neked itt nincs többé helyed!
Arath: Miben? dalversenyben?
Ga: Tűnj el, és hagyd Gondor Királyát!
Arath: Gondor Királya Én vagyok!
A: Nem! Én Király vagyok, te csak az apám!
Arath: Szállj le a lóról, te vénség, hadd szabdaljalak szét...
A: Arwen, védj meg!
Arw: Hát... az az igazság... ő elébb kért meg...
A: Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!
F: Nocsak, ez nekem új...
Arath: Most meghaaalsz!
Ga: Sejtettem hogy visszatérsz... Daro!

( a kard megáll a levegőben. Arathorn elengedi, és elővesz egy félig csiszolt kőbaltát. Gandalf azonban már előkapta a botját és fénycsóvát ereget. Arathorn napszemüveget vesz, de ekkor Trufa hátulról térdhajlaton rúgja majd leüti)

T: Az összes nagy ellenfelet nekem kell elintéznem?
A: Köszönöm, Trufiádok, Borbak fia!
P: Nagy voltál Truf! de ugye akkor már nem is kérsz több répát?
T: Már hogyne kérnék!
S: Ki volt ez a szakállas mosdatlan fickó?
Ga: Aragorn áruló apja...
F: A Gyűrűt akarta...
Ga: A kezdetektől fogva... Aragorn öccsét is erre nevelte...
A: Van egy öcsém?
S: Az öccsééét? Az meg ki?
F: Én azt hiszem tudom... A vér nem válik vízzé... és a koronás tetkó is elég beszédes....
S: csak nem?
F: Gollam...
S: Dehát ő 500 éves volt!
Ga: Ezt mondta magáról... De nem volt igaz...
A: Az öcsém... Szméagol...
Ga: Igen... ő volt az öcséd...

Rohan felé

A: Tehát van egy öcsém...
Ga: Atyád elrejtette előled, nehogy megfertőzd a tündék szeretetével... De aztán őt is elhagyta amikor megtalálta a Gyűrűt hetven éve. Tíz éve őrizte amikor Bilbó rátalált...
A: Egy öcsém... királyi vér...
É: Én nem lennék olyan nagyra efféle rokonsággal...
A: Mit tudhatsz te arról, milyen rokonok nélkül felnőni egy rakat nagyképű tünde között...
É: Nem lehet olyan rossz...
A: Hah, tudatlan! Mindenütt tükrök, illatos samponok, szappantól habos vízesések...
Arw: De milyen szép rózsaszínre festette a Bruinent a habfürdő...
A: Ezért aztán megfogadtam, hogy nem mosok hajat sem kezet míg Király nem leszek...
É: Mondani is akartam hogy valami furcsa van rajtad...

(Fangorn mellé érnek)

Ga: Itt laknak az entek... Hahó, Szilszakáll!
T: Hé, Szilszakáll, itt vagy valahol?

(előlép egy ent, aki nem Szilszakáll)

E: Tumbalara-lómaraburdanda-hannabarramduranban-nunbornandamra!
Ga: Khmmm...
E: nanbannna-durannnannam-barannnalunnnadunnnrannnaburranandaron- bannnaranndundarondaron- nornannabarrnannolannnanun-...
Ga: KHMMMM!!!
A: Vajon mit mondhat?
L: Olyan fásan hangzik...
Gi: Milyen meglepő...
P: Szerintem entül beszél...
T: Ha nem mondod...
E: BURÁÁÁÁÁRUMMMMMMM! Tunnabnnandarrranonnarandannonurrnannar!

(Ekkor előlép Szilszakáll, visszaparancsolja a másik entet az erdőbe)

Sz: Áááá, barátaim! Bocsánat az előbbiekért de Tölgykéreg csak entül beszél éppen ezért utálja a Pokémont. Így ő jött elétek köszönteni...
Ga: Öreg barátom! Legyőztük az Ellenséget!
Sz: Tényleg? Ami azt illeti gondoltam mert láttam valami feketeséget elkúszni Mordor felől...
A: Merre ment?
Sz: Északnak... úgy sietett mint aki túl sok lekvárt evett...
Gi: Ki ne mondd ezt a szót többször!
Sz: Melyiket?
Gi: A lekvárt! Mindenütt csak lekvár folyik! UTÁLOM! Bezzeg a jó kis nyalogatóscukrot senki sem emlegeti...
Sz: Honnan nyalogatod?
L: A szakálláról... heh... törpök...
Sz: Oóóóóó! Ez érdekelne, törp uram, nagyon érdekelne!
H: Dehát téged a tündék ébresztettek fel! A tündék!
Gi: De a tündéknek nincs szakálla... nagy hiba...

(Tovább mennek a Fangorn szélén, elérnek arra a helyre ahol a rohaniak az orkokra törtek)

T: Nézd, Pippin, itt egy hobbit feküdt!
P: Itt meg egy másik!
T: Kúsztak...
P: Meg voltak kötözve...
A: Hé, ez az én szövegem!
Gi: Legolas, megvan még a tünde szemed?
L: Hehe... persze hogy megvan!
Gi: Akkor pillants már el Vasudvard felé, hogy van Szarumán...
L: Mit tudom én...
Gi: Hogyhogy nem tudod?
L: Közben van egy hegy!
Gi: És az kifogás?
L: Az intelligens lények között igen...
Gi: Honnan tudnak a tündék az intelligens lényekről?
S: Nézd, Frodó úr, mintha el sem indultunk volna...
F: Látom Samu... hhhooo...
S: Mi baj, Frodó úr? Csak nem a Gyűrű emléke?
F: Nem... de hazaindulásunk örömére... mért kellett beleraknod a levesbe az összes sót?

Rohan, Vasudvard, egyebek...

Ga: És ím ott van Meduseld aranycsarnoka!
P: Dehát ez fából van...
Ga: De aranyozott! És a napfényben messze csillog!
S: És ki lakik ebben a... izééé. csarnokban?
Ga: Rohan mindenkori királya...
É: Azaz én! Jól néz ki, mi?
S: Hát... ami azt illeti...
É: Nem tetszik?
T: Azé' Gondorban jobb paloták vannak...
É: Ez nem palota, ez Csarnok!
T: Vásárcsarnok?

(Bemennek, az emberek éljenzik az új Királyt, hatalmas ünnepségeket rendeznek. Éowyn főzi a főbb vendégek ételét...
Aztám harmadnap amikor végre biztosak benne, hogy túlélték, elindulnak Vasudvard felé. Láthatóan Gandalf minden helyet be akar járni, ahol valaha győzött, hogy eldicsekedhessen mindenkinek)

Ga: És ez itt a Vas folyó!
S: Nem is vasból van!
Ga: Persze hogy nem, mert csak úgy hívják!
É: A rohani vitézek sírjai...
F: Itt is csata volt?
Ga: Nagy cata volt itt régesz-régen, entek, emberek ész orkok catáztak egymásszal...
F: Gandalf?
Ga: Khömmm... tessék?
F: Mi volt ez az előbb?
Ga: Micoda, drágaszág?
S: Gollam!
Ga: Nem isz vagyunk Gollam! Cak... Gandalf isz vagyok, Olórin isz vagyok, Mithrandir isz vagyok... meg egy kicit Szarumán isz... drágaszááágom...
F: A Gyűrűje! Túl régóta hordozza! El kell venni tőle!
Ga: Nem! Tolvajok, tolvajok, zírosz hajú tolvajok!
A: Ez célzás akart lenni?
Ga: Nem, mert már hajat mosztál...
A: Mester, térj már észhez!

(Aragorn gyógyítási céllal hátbaveri Gandalfot, aki beleesik a Vas folyóba és prüszkölve jön ki)

Ga: Halackaaa!
A: Mester! Ööööö.... Korbács!
Ga: Megmondtam, hogy ne emlegesd ezt a szót!!!!
A: De legalább észhez tértél...
Szilsz: Értem, törtp uram... Mégsem vagytok ti olyan gonoszok azokkal a fejszékkel...
Gi: Csak a megfelelő dolgokat aprítjuk vele...
Szi: Na csak érjünk Vasudvradba, rögtön csinálok is valamilyen nyalogatóscukrot....

(Vasudvardba érnek, mindenütt fák, de a torony ajtaján tábla: Mindenki megvesztegethető! Sikerült meglógnom! Na, most mit csinálsz? A Színváltós Mágus alatta egy könyv, hatalmas aranyozott betűkkel a címe: Jótanácsok Aragorn azonnal lecsap a könyvre és olvasni kezdi: )

A: "-Minden király figyelmébe: Ne higgy a tanácsadóknak, kivéve, ha a Fehér Mágus küldöttei. Szürke Gandalfnak különösen ne higgy.
- Senki sem születik tökéletesnek. Törekedj tökéletességre. A Fehér Mágus segítségedre lesz.
- Vasudvard öröktől fogva a Fehér Mágus lakhelye, minden egyéb forrás hazudik!
- A palantír használata nem veszélyes, mert a Fehér Mágus erős és bölcs.
- A Fehér Mágus körmei nem hosszúak, csak annak látszanak.
- A Fehér Mágus jó. A Fehér Mágus bölcs. Minden szava igaz. Az ég zöld színű.
- Az uruk-hai orkok nem ellenségek. Az uruk-hai orkok békés növényevők. Csak kukacos kenyeret esznek.
- A Fehér Mágus sosem bántotta volna Fangornt, ha az nem nő ide.
- A Fehér Mágus nem akarta Rohant bántani, de Théoden nem jelent meg a Dúnföld kontra Rohan perben. A Helm szurdoknál egyébként is a rohaniak öltek először. Gonoszak. Csúnyák. És mindnek szőke a haja.
- Az Orthanc torony kulcsai csak a Hét Király Koronája, az Öt Mágus Botja, Szauron Szeme és három hordó Vén Tóbi ellenében adhatók ki.

- Sose menj nappal szemben mert akkor a szemedbe süt.
- Ne ülj csónakba evező nélkül, hacsak nincs motor.
- Ne indulj Nyugat felé, ha nem szereztél Círdantól belépőt.
- Ne higgy a törtpöknek, ha tündékről van szó, ne higgy orknak ha emberről van szó, ne higgy tündéknek ha törpökről van szó, ne higgy embernek ha pénzről van szó, ne higgy Szauronnak ha lekvárról van szó. Gandalfnak egyáltalán ne higgy. "

Gi: Gandalf, picit mintha mérges lett volna rád...
Ga: Persze, mert leszóltam a hologramos ruháját.
L: Nem is volt bölcs... A tükrökről semmit sem ír...
A: Várjatok, van itt egy utószó:

A Gyűrű nem vész el, csak átalakul[i]

Egész úton hazafelé...

(Vasudvardból a társaság Völgyzugolyba megy, ahol sok rég nem látott ismerőssel találkoznak, pl az esküvőről korábban hazatért Elronddal)

Ga: Ááá... Az Utolsó Meghitt Otthon! Érzitek a habfürdő és fenyőpálinka átható illatát?
S: Mintha semmi sem változott volna...
F: Az őszi avart határozottan nem söpörték el...
P: Vajon azóta főztek kevésbé könnyű ételeket is?
Gi: Erősen remélem... különben megint nem vehetek levegőt ebéd közben...
Elrond: Lányom, hát mégis visszajöttél? Meggondoltad magad és otthagytad azt a... üdv Aragorn!
A: Vigyázz, Elrond, én Király vagyok!

(Lassan beljebb engedik őket, a tündék arcán a mosoly kényszeredettből egyre őszintébbé válik amikor megkóstoltatják a társasággal a friss fenyőpálinkát, mivel elő kell kostolniuk...)

Bilbó: Nicsak, Frodó fiam!
F: Bilbó!
Bi: Mit szólsz a hajamhoz? Addig-addig őszült amíg Elrond odaadta ezt... Celeborntól kaptam...
F: Ezüst hajfesték! Ez aztán valami!
S: Frodó úr, találtam nyuszikat, megfőzzem?
F: Nyuszikat... óóóó, igen... jólesik a nosztalgia...
S: Kár, hogy Gollam nincs itt...
Bi: Gollam? Összefutottatok vele?
F: Sajnos munkahelyi baleset érte...
Bi: Nem baj... már meg van örökítve a Nagy Piros Könyvben amit írok...
F: Hol tartasz?
Bi: Nézd! Az a pálcikaember ott én vagyok, azok a törpök és az a maszatolt fickó ott Gandalf.
F: Már azóta mosatott...
Bi: Igazán? Kár... volt valami fíling a szürkeségében...
S: Frodó úr! A tündék elvitték a nyuszikat! Azt mondták, legközelebb ne szedjem ki a ketrecből amíg be vannak kenve samponnal...
F: te samponos nyuszikat akartál főzni?
S: Olyan jó kolompérszaguk volt...
F: Kolompéres samponnal kísérleteznek?
S: Ezek szerint... biztos unják a gyümölcs meg virágillatot...

(eközben a Megyében)

Gríma: Itt fogunk lakni?
Szarumán: Mi bajod ezzel?
G: Azt mondták, ez egy torony!
Sz: Biztos annak is szánták...
G: A leglaposabb torony amit valaha láttam...
Sz: De nézd meg, ha a tetejére állsz, majdnem négy méter magasan vagy...
G: Mit fogunk csinálni itt? Olyan idilli erre minden hogy mindjárt hányok...
Sz: Nyugalom... A követeim meg a megmaradt embereim már jó ideje munkálkodnak erre...
G: Mindennel együtt jó ha száz ork és ember maradt meg és ők most Tukbányát ostromolják...
Sz: Nem kell velük törődni... ők a múlt... és ez, ez a jövő...
G: Eeeeez?
Sz: A látszat csal! Gandalf négy hobbittal megnyerte a Gyűrűháborút, nekünk ennek többezerszerese van meg...
Veres Tóni: Uram!
Sz: Beszélj!
V: Nincs miből sültkrumplit csinálni a katonáknak!
Sz: Legyen harcra kész mind!
V: de uram...
Sz: A Tata kertje itt hever a küszöbünk előtt... TŰZRE VELE!
V: Igeeen!

(lésőbb)

G: És most mihez kezdünk? Szépen füstölnek a malmok... de... ez hatalom?
Sz: Gandalf meg az az elfásult agyú ent azt hiszik hogy legyőztek! De visszatérek!
G: De hogyan?
Sz: Holnap elfoglaljuk Brít... Arcset és a csetföldiek már mellettünk állnak...
G: Valaki jön...
Sz: Ők azok... a csetföldi vademberek és vadhobbitok...

(később)

Csetföldi: Kész vagyunk harcolni Szarumánért és a hasábburgonyáért!
Sz: Esküdj!
Csf ( elővesz egy répát és kettévágja majd a földredobja): Nem kell a répa! Szarumááán!

(később)

Sz: A Bríbeliek elvették földjeiteket, és kiirtották a krumplit!
Csetföldiek: Halál rájuk! Rablók!
Sz: Öljétek meg mind!

(később)

G: De uram, a háborúhoz több száz ember kell...
Sz: Több ezer...
G: De nekünk nincs ekkora hadseregünk...

(ekkor kilépnek a torony tetejére, és alant vagy ezer hobbit kezd kiabálni, zászlókat lengetve amin Fehér Kéz tart három hasábburgonyát. )

Sz: Egy új hatalom van születőben! A répa ideje lejárt!
H: Ko-lom-pér!
Sz: A Bríbeliek lenéznek titeket! Ezt nem szabad tűrni!
Menjetek és foglaljátok el Brít! Halál a bríbeliekre!
H: Ko-lom-pér!
Sz: Fel háborúra!
H: waaaaaaaaa!!!
Sz: (Gírmának): Nem lesz több hajnala a Papsajtnak...

A Megye megtisztítása I.

Hazafele az úton

S: Jé, erre jöttünk!
Ga: Amii nem csoda mivel ez az egyetlen út van...
S: Akkor mért nem az úton megyünk? Amikor a Vándorral jöttünk erre szelídebbnek tűnt ez a bozót...
P: Biztos egyirányú...
T: Nézzétek, ittvannak Bilbó trolljai...
P: És itt van belevésve a monogrammom a karjába!
S: És itt van a törpök sziklája... tényleg, Gandalf, te tudod mi van ráírva?
Ga: Vándor nem mondta meg?
S: Csak annyit mondott, hogy szerinte törp rúnák...
Ga: Hát akkor halljátok:
[i]"Itt jártunk, mi, a 13 törpök, meg Bilbó, a hobbit a Megyéből. Ja meg a Gandalf nevű szakállas illető.
A kincsek nálunk vannak. Találtuk őket. A mieink! A sajátjaink! A drágaságaink!
Fellebezésnek helye nincs!

UI: Hülye trollok. "
S: És tényleg úgy volt, hogy te addig beszéltél hozzájuk, amíg reggel lett?
Ga: Nem, dehogy... Csak meggyőztem őket hogy fehér a bőrük és kellene kicsit napozniuk...

Széltetőnél

S: Jé, de ismerős...
F: A seb... sebet ejtettek rajtam... fáj... itt volt.
S: Még mindig fáj? Vagy csak ha megnyomod?
F: Ha elég erősen nyomod...
Ga: Hát igen... és még mindig itt van a levelem...
T: de ez csak egy kő!
Ga: És rá van írva, hogy "Fordítsd meg" . Melyikőtök találta meg?
P: Aragorn... és azt mondta csak egy ősi levél amit Isildur hagyott Gil-galadnak, hogy mégsem jó idő a randira de majd hívja.
F: Itt! Itt szúrt meg! Belémnyilall az emlék...
S: Még mindig jobb, mintha egy tünde nyilallna beléd...

Brí

Kapus: Hobbitok! Négy hobbit! Meg egy reflektoros muksó...
F: Be akarunk menni!
K: Ti vagytok az előőrs?
P: Minek az előőrse? Mi Délről jöttünk...
F: A Pajkos Póniba tartunk...
K: Menjetek. De jobb ha tudjátok, hogy átnevezték Mérges Lóvá...

(bemennek, a faluban mindenütt fegyverek, fegyveres katonák, egymáson gyakorlatozó íjászok, és a háború egyéb jelei. A Mérges Ló szinte teljesen üres, Papsajt egy kardot élesít az ajtó előtt. )

Pa: Nohááát!
Ga: Üdv néked, Papsajt, Ászok Ásza, hogy s mint vagy?
Pa: Nicsak Gandalf. Mosattál?
T: Mi ez a csatakészülődés? A háborút megnyertük...
Pa: Délen lehet...
Ga: A Barad-dúr ledőlt, a Sötét Úr átment felhőbe a mordori cégek részvényei semmit sem érnek...
S: A Lekwar véget ért...
Pa: Nem rossz hírek ezek, de... hamarosan csata lesz itt...
F: Miféle csata?
Pa: A Megye hadserege erre tart. Csak enni, inni, aludni és virágot szedni állnak meg. Bármikor megérkezhetnek...
S: A Megye hadsegere?
Pa: Igen, nagyon nagy hadsereg... a csetföldi vademberek és vadhobbitok is velük vannak.
Pi: Dehát miért? Hogyan?
Pa: Új Főnök van náluk... Kisütötte hogy elnyomjuk a kolompériparukat a répákkal és termékek egész sorát vezette be... Krumplicukor, hasábburgonya...
T: Répa! A répa az fontos!
Pa: Volt... mostmár az ellenség, azaz Brí jelképe...
Ga: Mennyi az ellen?
Pa: Lehet vagy ezer fő...

(ekkor kürtök hangja hallik)

Pi: Ez nem hobbitkürt!
T: Ezek tündekürtök!

( Beléptet Haldír a maradék Vérkommandó élén)

H: Sosem volt szövetség a Bríbeliek és a tündék között, de ez most nem fontos...
Ga: Hát akkor miért jöttél?
H: Sehol sem sikerült meghalnom... úgy hallottam itt csata lesz... hátha...
F: Mé' gól, ha nem?* Haldír!
H: Én is üdvözöllek Zsákos Frodó!
H: Kommandó! VÉÉÉÉR!!!!
Pi: Megint itt vagyok egy ostromlott városban...
T: Na igen... Én most először...
S: Hát Frodó úr, azt hiszem legjobb lenne ha ennénk valamit...
Ga: Ilyenkor? Enni?
S: Enni mindig kell, Gandalf, ezt már tudhatnád...
F: Mid van, Samu?
S: Lembas... nos az már elfogyott...
F: Nem baj...
S: Esetleg kaphatunk egy-két nyuszit...
Pa: Nyulat? sajnos abból hiány van... Ugyanis a nyulak répát esznek ezért már hetek óta irtják őket a megyei kémek...
S: Nyuszi... De hár... a Megyében is volt nyúllegelő...
Pa: Azt már az elején felszántották és bevetették cukorral...
Pi: Ezek nagyon rossz hírek...
Ga: Mely sötét erő munkálhat a Megyében?
Pa: Nem tudjuk... de hamarosan megtudjuk... ha a hadak ideérnek...
F: Dehát miért féltek a megyei hobbitoktól?
Pa: Mert veszélyesek és kegyetlenek...
T: Ezt nem mondhatod komolyan...
Pa: Két hete... a háború kezdetén felbéreltünk egy csapat zsoldost hogy ijesszenek rá a megyeiekre...
T: És? Nem találták őket?
Pa: Dehogynem... Hárman visszatértek, csak ők maradtak...
Ga: Az nem lehet...
Pa: Ez még a tavalyi sörfőzetemnél is rosszabb...
Ga: Mi baja volt a sörnek? Hiszen ráolvastam...
Pa: Nem tudom mit mondhattál rá, de azóta elég furcsa kék habja van...
T: Kék?
Pa: Pedig maga a sör majdnem fűzöld... és aki eddig ivott belőle...
F: Mi történt velük?
Pa: Folyton hummognak... meg olyan furcsa szavakat mondanak... hogy bu... izé...
Pi: Burárum?
Pa: Pontosan... ezenkívül vagy három törzsvendégemnek levelek nőttek a fülén...
T: Levelek?
Pa: Mondjuk... Lapu Mogli még örült is neki mert azóta nincs gondja pipafűre... minden reggelre kinő neki...

(Ekkor kürtölés és kiáltozás hallatszik a falon kívülről, csapatok menetelnek... A hobbtok és Gandalf a kapuhoz mennek, felmennek a kerítés mögé épített állványra. Odakint több mint ezer vad képű hobbit áll, sorokra és egységekre osztva, kezükben esernyők, fűnyíróollók és egyéb fegyverek látszanak. Itt-ott zászlók, rajtuk a Fehér Kéz amint hasábburgonyát tart. )

Ga: Ez nem lehet igaz...
Pi: Ismerem ezt a jelet...
T: Ez...
Ga: Szarumán!!!!!
T: Dehát őt legyőztük...
Ga: Nem, sajnos nem... és most visszatért...

(eközben a hobbitok furcsa fegyvereket állítanak fel. Az őszi égbolt egyre szürkébb lesz, hűvös szél söpör végig Brín. És akkor kilövik a fegyvereket...)

T: de hiszen ez...
Pi: Ez hó!
S: Ezek hóágyúk!
Ga: Csendesebben! A Színes Mágus közeledik!
F: Nem lehet... ez a hang...
Ga: Féltem hogy ez lesz...
S: Ezek a csengettyűk...
T: Ezek a szarvasok...

(Szarumán eközben lassan megérkezik, szánja halkan siklik a kilőtt havon. Aztán leszáll, piros köpenye meglebben a szélben. Felnéz a délről érkezettekre)

Sz: Nem Színes Mágus... Piros Mágus!
Ga: Te legyőzettél!
Sz: Azt te csak hiszed, fehér bolond!
F: Szarumán? Ez nem lehet...
S: Szarumán...
Pi: A Télapó...
Sz: Hohohohóóóóó!
Ga: Hát idáig süllyedtél?
Sza: Te beszélsz?
Ga: Ez a szán, a csengettyűk...
Sza: Te viszont csak utánozni tudsz...
Ga: Pedig mindig is téged kegyeltek a valák... te tornyot kaptál meg ilyenek...
Sza: Mert én elmékeztem a széf kódjára. Ti elfelejtettétek...
Ga: Hát még szép... amilyen hosszú volt az út...
Sza: Nem egészen félóra...
Ga: Így Radagast madarakat tenyészt, Aratan és Pallando elment keletre ízi rájdörnek én meg tűzmester lettem és garabonciás...
Sza: Gandalf! A botod eltört!
Haldír: Hé, ez az én íjam volt!
Sza: Bocs mellé...

(Gandalf és Szatumán még órákid szócsatáznak. Később elmennek aludni. Az éjjel folyamán feltűnik Legolas és Gimli)

Ha: Nicsak Legolas!
Le: Áh... Haldír...
Ha: Nem tudnád kölcsönadni ay íjadat?
Le: Ha muszáj...
Ha: Történt némi baleset...
L: Na jó, legyen egy jó napod...
Gi: Látszik hogy egy húron pendültök...
Sza: Elég ebből! Most mind elpusztultok!
Ga: Ezekkel a hobbitokkal akarsz letámadni minket?
Sza: Ne becsüld alá az apró népséget... neked négy elég volt, hogy megynyerd a Gyűrűháborút...
Ga: És?
Sza: Nekem ezer van!
Ga: Jaj, szarumán-szarumán...
Sza: Ne merd kisbetűvel mondani a nevemet!
Ha: Támadjatok csak! A Vérkommandó eltapos titeket!
Gi: Nem tudtok betörni! Erős falak ezek, csak eső ne jöjjön mert az elmossa őket...
L: Hiába jönnétek, ma olyan jó formában vagyok, hogy puszta szépségemmel elsöprök bárkit!
Sza: Hobbitok! Rohaaaam!
Hobbitok: A Kolompérééééért!
S: Álljatok meg! Szarumán hazudott nektek!
Ho: Miben?
S: Nem is ő a Télapó!
Ho: Nembaaaj!
S: Nem ő találta fel a hasábburgonyát...
Ho: Miiii?
Sza: Az a kis dagadt izéke hazudik! Én vagyok a Rósejbnik Ura!
S: Dagadt izéke?
Sza: Az hát! Dagadt kövér és még cipőre se telik...
Gríma: Főnök, ezt nem kellett volna...
Sza: Gondolod?
Gr: Egész furcsán néznek ránk... nemééééééééér!

(Gríma hirtelen sírvafakad, mindenki döbbenten nézi)

Sza: Mi bajod, Kígyó?
Gr: Ez az utolsó rendes ruhám, folyton elszaggatják a ruhámat ahányszor rizikósabb dologba fogsz...
Sza: Nehogy már ez legyen az egyetlen bajod?
Gr: Vasudvardban is elázott a fele ruhám mert azokat is hozzávágtad Szilszakállhoz... ő meg kimosta... sőt hímzett is rá...
Sza: Jaaaa... És nem tetszett?
Gr: Nem! És ezért nem dolgozom tovább! Felmondok!
Sza: Nem teheted!
Gr: De megteszem! Átállok Gandalfhoz!
Ga: Hát izé... talán akad valami munka itten neked...
Sza: Roham!
Ho: Nem te vagy a Rósejbnik Ura! Hazudtál nekünk!
Sza: Hát... Gyía szarvaskáim! Mondom gyia!!!!! Repüljetek Szállongjatok! Szálljatok Elffele!
L: Ne felém! Ne felém!

(A szarvasok meg se mozdulnak, unottan rágcsálják a rénszarvaszuzmó-ízű rágógumijaikat. Szarumán leugrik a szánról és átkozódva rohan a kapu felé)

L: A Piros Mágus közeleg!
Gi: Hű, azok az éles tündeszemeid látják, mi?
L: Elmondjam mit látok vagy hozzak egy távcsövet?
Gi: Legolas, szerinted a törpök 100 lépésre se látnak?
L: Hát... nem mindig... csak ha arra néznek...
Ga: beengedjük?
F: Azt hiszem...

(Szarumán kiabálva nekirohan a kapunak és felkenődik rá.)

F: ...elkéstünk
Ga: Az ereje sem a régi...
S: Biztos nem itta meg a gumibogyószörpjét...

Minas Tirith
avagy ami Azután történt, meg ilyesmi

Arwen: Jóreggelt, jössz reggelizni?
Aragorn: Á, persze hogy jövök...
Arw: Csak lekvár van...
Ar: Nem baj... Most nem...
Arw: Hogyhogy most?
Ar: A nászéjszaka után... hmmmm....
Arw: Ja tényleg... most volt a nászéjszakánk...
Ar: Neked ez csak ennyit jelentett?
Arw: Hát...
Ar: Arwen... dehát... én azt hittem jó voltam...
Arw: Voltál jó is? Lehet... de addigra én már aludtam...
Ar: Dehát... beszéltél hozzám...
Arw: Az lehet... tudod egy idő után ez automatikus...
Ar: Dehát...
Arw: Amikor még csak álmodoztam rólad az határozottan jobb volt...
Ar: Nehheeheheheheeeem!
Arw: Na jó, csak viceeltem...
Ar: Áhhh... Hülye tünde humor...
Arw: Nem is álmodoztam...

Aglarond barlangjai
avagy: Mivel meg lett ígérve hát muszáj...

Gimli: Hát... nézz körül...
L: Hát... ezt mondom én is, hogy hát....
Gi: Mi baj? Nem tetszik?
L: Hát... ha gyújtanánk némi fényt biztos tetszene...

Fangorn
avagy: lásd előző

L: Hát nem csodálatos?
Gi: Elég zöld...
L: Ősöreg fák...
Gi: Mondani is akartam... ennyi fa egyetlen erdőben...
L: Érzem... ez az erdő tele van...
Gi: Fával...
L: De a fák tele vannak...
Gi:Levelekkel meg olyan lógó zöld izékkel...
L: Azt zuzmónak hívják...
Gi: Mért, rokker?
L: Miii?
Gi: Zúz-mó...

Lothlórien
avagy: Úgy unom az aranyszínt

Galadriel: Mindennek vége...
Celeborn: Miért baj az?
Ga: Olyan fura... A Gyűrűm is... fogy az ereje...
Ce: Látom... a fákról kezd hullani az aranyfesték...
Ga: Középföldén hamarosan hemzsegni fognak a szőke tündék...
Ce: Aranyszőkék...
Ga: Neked hogyhogy nem?
Ce: Itt van Gandalf régi botja, ha megfordítod, esernyő...

Völgyzugoly
avagy: ha már mindenütt volt alcím...

Bilbó: Nahát, szia Elrond...
Elrond: Üdvözöllek, Zsákos Bilbó a szobából...
Bi: Hát megsemmisült...
E: Meg... de egy jó hírem...
Bi: Micsoda?
E: Nyertél egy jegyet Valinorba...
Bi: Hopsz...
E: Én is megyek veled... asszem az egész ház rámegy a palantírszámlára...
Bi: Bocsika...
E: De muszáj volt ennyit?
Bi: Olyan egyedül voltam...
E: Alig pár százan laknak itt rajtad kívül...
Bi: Áhhh... de ezek tündék...
E: De ahogy elnézlek... használtad a hajfestéket...
Bi: Mi közöd hozzá? Én kaptam! Az enyém!
E: Nem kell így felfortyanni...
Bi: Az enyééém... a sajátom... a dráágasááágom....
E: Villogtasd máshol a szemedet...
Bi: most csak ezért feltetted a napszemüveged?
E: nem tetszik?
Bi: Olyan vagy mint az Elfminátor...

A Megye megtisztítása

Ga: És így múlt el Szarumán, a Piros Mágus...
S: Felkenődött a kapura...
T: És elpárolgott.
P: Néhány percig rózsaszínben láttam a világot…
Ha: Akkor most nem lesz csata?
L: Nem, úgyhogy visszaadhatod az íjamat...
Ha: Neméééér! Én meg akarok halni!
Gi: Azt azért még elintézhetjük...
P: Hobbitok! Szarumán félrevezetett benneteket, de elbukott. Mit akartok csinálni?
Ho: Hááát... Hazamegyünk ebédelni!
T: Ez jó ötlet, menjünk mi is!

(És békés egyetértéseben vonulnak vissza a Megyébe. Itt hamarosan, Pippin és Trufa elképzelései szerint helyrehozzák amit Szarumán tönkretett, Samu is be-besegít, ápolgatja a krumpliföldeket és lekvárt főz. A Bakföldi kapu hamarosan átépül, bár egy apró hiba miatt csak az Út felől lehet kinyitni, Zsáklakot átkeresztelik Zsáktoronnyá, de senki sem mer felmenni leszedni Szarumán zászlóját, Pippin meg nem akar, mert nem adnak cserébe répát.
Hamarosan Trufa és Pippin lesznek a Megye legggazdagabb hobbitjai a Répachipsnek köszönhetően. Samu elveszi Csűrös Rozit, miután az végre elhiszi neki hogy tényleg megmentette a világot és nem mindenféle külhoni nőkkel csalta őt. Frodó néha erősen kapkod a nyakához, vagy a zsebébe, aztán rájön hogy mit keres és az ötvösöket kezdi zaklatni. Minden október hatodikán és március tizenharmadikán együtt ebédel Samu családjával, ezután hetekig betegen fekszik otthon.
Eltelik pár év, és a Megye kezdi visszanyerni régi arcát - bár ehhez alkóinak vajmi kevés köze van.
És egy szép őszi reggelen Frodó úgy érzi, mehetnékje van. Bevesz három nyugtatót, de még azután is úgy érzi.)

F: Samu!
S: Igen, Frodó úr?
F: Itt az idő...
S: Megint el kell vinnünk valamit valahova?
F: Nem Samu, most én megyek. És rádhagyom Zsáklakot.
S: Hogyan?
F: Samu, muszáj neked folyton kérdezgetned?
S: Dehát, Frodó úr, semmit sem értek...
F: Talán engem nézz és ne Rozit, akkor talán megérted...
S: Nem tudom nem nézni, Frodó úr, hiszen olyan...
F: Krumplilekvár...
S: Mi? Hol? Mikor? Addideee!
F: Gyere, mennünk kell!
S: Jól van, Frodó úr, ha már ilyen vagy...
Pippin és Trufa: Hova, hova, Frodó?
F: Itt az idő, mennem kell...
P: Pont most?
T: Amikor a Halálvirágok visszatérnek?
F: Mit fogtok előadni?
P: saját rockoperát...
T: Az a címe: Kalandozások Középföldén...
P: Ilyenek vannak benne:

Kilenc Fekete Nyúl
Kilenc Fekete Lélek
Keletre száll
És feltámad a Tenger
Megfakul a Nap
Nincs több répa
Nem állít meg semmi
Ledől a Faaal!

S: Milyen fal?
T: Hát Zsizsik gazda kerítése!

Szürkerév

(Lassan eljutnak az úthoz ahol Bilbó és Gandalf várja őket, majd együtt haladnak tovább Szürkerév felé, bár Bilbó időről időre megáll halackát fogni. Néha felnéz az égre és a Cúnya Szárga Arcot emlegeti.
Szürkerévben minden szürke. A tündék minden reggel lefestik a dolgokat, és olyan hatást keltenek mintha egy fekete-fehér palantírműsorba csöppent volna az arra járó. )

S: Ez Szürkerév?
P: De mért szürke minden?
Ga: Hogy lásd milyen régi.
T: Olyan érzés mintha egy régi filmben volnánk...
Círdan: Üdv néktek, pont időben jöttetek.
T: Cíííírdaaan!
P: Amindenit! Ez a szakáll!
C: tegnap festettem át csíkosra hogy passzoljon az új ruhámhoz amit Legolastól kaptam. De nem passzol...
P: Miért nem?
C: Mert kék a ruha, de amint felveszed, átvált rózsaszín epermintásra...
Ga: Érdekes... Az első alkalom hogy Legolas valamelyik trükkje működik...
P: Mit keres itt Elrond és Galadriel? És ez a sok tünde?
Ga: Mind Valinorba mennek. Ahogy mi is...
S: Frodó úr, elmész?
F: Elmegyek, Samu, túl nehéz a teher amit cipeltem nameg a jegy is drága volt és nem lehet visszaváltani...
S: Hát akkor ég veled Frodó úr!
T&P: Ég veled, Frodó! Majd nézd a palantírt, hamarosan elkészül a klipünk...
F: Csak simán felszálljak?
C: Nyugodtan, a Vámvizsgálat a túlparton van...

(Felszállnak a hajóra, eloldják a köteleket, a hajó lassan kifut a tengerre. Frodó mindent elkövet hogy fényjelet küldjön Samunak hogy ne felejtsen krumplit küldeni, de hiába.
A három hobbit lassan hazabaktat... Samu megáll Zsáklak előtt)

S: Hát… Végre az enyém!

VÉGE
*= értsd: Mae govannen

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security