Jó reggel felébredtünk, és az aznapi programon gondolkodtam, amikor Ery csomagolt. Egyszer csak beugrott, hogy este színházba kéne menni. Mondtam is Erynek, hogyha gondolja, maradjunk, hiszen elvinném színházba a tündéinket, és ha akarja, ő is jöhetne velünk.
-És mit néznénk meg?- kérdezte,
-Ha neketek is megfelel, a Simon Boccanegrát. Azt adják ma este.
-És miről szól?
Röviden összefogalaltam a lényeget, gondosan kiemlve Verdi nagy egyesítő eszmékre való utalását, Ery meg gyorsan tartott egy történelemórát a tündéknek. Míg Ery beszélt, felhívtam Ulmot, és elmeséltem neki, hogy minden rendben, és éjjel Feanorral aludtam egy ágyban. Bár ne tetetm volna. Szerencsétlen Ulmo alig jutott levegőhöz.

-Nam, te.. te azt akarod mondani, hogy Feanorral aludtál egy ágyban?
-Igen, kedves Ulmo, ez így volt.
-Egy ágyban?
-Igen, Ulmo.
-Te szentséges Úristen...
-Ulmo, jól vagy?
-Én.. jól vagyok, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy Te jól vagy-e?????
-Én igen, de nyugodj már meg, semmi bajom nem sett.
-Háát.. ha te mondod.. és Ery is ott volt veletek?
-Igen.
Te jó ég...
-Ulmo, nyugdj már meg Finrod is ott volt. És csak a vesémet gyógyította Feanor, meg tudod, milyen kényes ízlésem van bizonyos dolgokban...
-No... na.. na ez azt jelenti, hogy biztonságban voltál?
-Maximálisan.
-Te, Nam, nem lehet, hogy Feanor elszédítetet? nme csodálnám, de azért vigyázz vele.
-Ulmo, nyugodj meg, nem. Tudod, ha így volna, se engednék magamnak. Mit csinálna aztán a szerencsétlen tünde??
-Méghogy szerencsétlen tünde Feanor- dohogott Ulmo. Mit csinálna, mit csinálna... hallotad azt a filmcímet, hogy A földi lányok csábítóak?
-Nade én nem.. mellékesen hallottam.
-Nam, nem akarlak itt okatásban részesíteni..
-De Ulmo, ha még rajtam kívül hárman vannak a szobában, akkor nyugodj meg, lehet a kísértés, én nem engedek neki.
-Akkor jó... és ma mit fogtaok csinálni?- kérdezte Ulmo fellélegezve, hogy semmiféle érzelmi kár nem esett bennem.
-Elmegyünk színházba. Ery is jön. Verditől a Simon Boccanegrát nézzük meg.
-Nam, biztos, hogy jól vagy? Én a helyedben az elmúlt napok tanulságai alapján nem kockázatanék ekkorát...habár az is igaz, tudnak viselkedni... csak igyekezz úgy ülni, hogy Finrod és Feanor közé, és Eryt a világért se engedd, hogy Feanor mellé üljön!
-Jó, köszönöm, erre magam is gondoltam.
-És tudod Nam, csak józanul...
-Mint mindig...

Miután Ulmoval megértettem, hogy tökéletes biztonságban vagyok, és megnyugtattam a lelkivilágát, elmeséltem Erynek az Ulmoval folytatott beszélgetés tartalmát . Reakció: Ulmo ne aggódjon, én vigyázok rád. Ááá dehogy aggódik.... Erre jött válaszképp egy halk, elfojtott kacarászás Ery részéről, ami arra vonatkozott, hogy nem bánná, ha egy kicsit elveszíteném a józan eszemet. Némileg fel is húztam az orrom, és közöltem, ha így folytatja, nem keresem meg az eperlekvárt a reggelihez. ( Persze ezt a kegyetlenséget nem csináltam volna meg). A teafőzés megint nem ment zavarok nélkül- Feanor ugyanis be akarta bizonyítani, hogy neki nem árt a forró víz, én meg azzal fenyegettem, hogyha megpróbálja, hát nyakon vágom, de úgy, hogy hazarepül, mert én nem akarom vele megjárni a baleseti sebészetet.
-Ne haragudj, Feanor, de elég volt egyszer a traumatológia- szólt közbe Finrod.
-Jól van. na, én csak jót akartam.
-De jó lenne néha az eszedet is használni, nem csak az erődet- mosolygott rá Ery.
-Te csak hallgass, úgy beszélsz, mint Melkor- förmedt rá Feanor.
-Nem, Feanor, hanem úgy beszél, mint akinek helyén van a józan esze, hiodd el nekem- vettem gyorsan elejét a vitának.


Ezek tisztázása után sikerrel megreggeliztünk, és elindultunk jegyet venni. Nem részletezem az utazást, a csúcspont az volt, amikor a jegyirodában Feanor mindenáron neki akart kezdeni elénekelni az Elbereth- himnuszt, bizonyítandó, hogy ő is tud úgy énekelni, mint egy operaénekes. (Annak örültem, hogy Maglor nincs velünk. )

Végre megvettük a jegyeket, és hazamentünk, kb egy óra felé, gondolván, hogy ahhoz, hogy este hétre odaérjünk, a tündéknek lehet, hogy kell egy "kis "idő, még elkészülnek. Három körül neki is kezdtünk a készülődésnek, és most végre megláthattam, hogy mi is az, ha egy tünde hajat mos, és ünnepre készül. Öcsém, fakocsi, azt a hajigazgatást, ami még Finrod részéről is ment!! Közben eszembe jutott, hogy honnan van ezeknek mindennap tiszta ruhájuk, és most az alkalomhoz illő öltözékük? Finroddól megkérdeztem, a válasz elég egyértelmű volt: mivel ők a halálból tértek vissza, ezért renfdelkeznek bizonyos hatalommal az anyagi világ felett, tehát ruhát is tudnak maguknak varászolni.

Eközben Feanor felfedezet magának sokadszor a hajamat.
-Te, Nam, neked tulajdonkléppen hány színű a hajad?
-?????
_Mert láttam eddig barnának, szőkének, most meg, hogy megmostad, vörös is van benne. Hogy csinálod? Valahogy színezed?
-Nem, kedves Feanor, ez magától iylen.
-Jééééé.. megfoghatom? Kaphatok egy szálat?
-Feanor, ezt már eljátszottad valahol, és az a hölgy, akitől annak idején kétrtél, nagyon nem örülte neki...- figyelmezette Finrod.
-Jól van, na, jól van na,. de ha egyszer OLYAN különleges.
-Na jó, itt van, vigyed- téptem ki neki egy szálat, mert tudatm, hogy addig úgy se hagy élni, míg nem adok neki hajat.

Feanor boldogan eltette, mikor is Andris szólalt meg.
-Tudod, Feanor, mamesznak kb. annyi arca van, ahány hajszíne.. mindig más...
Válasz: Feanor csodálkozása, Ery halk vihorászása. (Lecsapom őket, nem csapom le őket- számolgattam magamban)
-Tessék? De ő nem változatja az arcát...
-Nem úgy, te, hanem hogy a vsielskedése a hangulatától és sokszor az időjárástól is függ.- mosolyodott el Andris. És sokszor változiik a hangulata.
- Pedig elég nyugodtnak tűnik most- szólt közbe Ery.
-Pont, mint egy kitörni készülő tűzhányó- reagált Finrod.- Tehát szerintem jó lesz befejezni Namarie elemzését, és hagyni végre, hadd öltözzön fel. Ő is.

Erre mindenki kivonult, én felöltöztem, és elindultunk egy hatalmas égés színhelye felé. Ugyanis amikor leléptem a busztról, mindkét cipősarkam egyszerre tört le. Ha nincs mögöttem Finrod aki elkap, bele se szeretek gondolni, mi történik, ugyanis a busz lépp indulni készült. De még ez önmagában nem volt elég égésnek, Feanor reflexszerűen a cipősarkak után nyúlt, az ajtó csukódása előtt egy pillanattal ki is kapta őket, és mosolyogva a kezembe nyomta. Finrod a közeli padhoz támogatott, mivel elég sápadt voltam az ijedtségtől, Eryn látszott, hogy lázasan gondolkodik, hogy most mi lesz. Ezt meg is kérdezte.

-Mennyi az idő?- kérdeztem vissza.
-Negyed hét.
-Jó., akkor pont most jön a koli felé menő busz, kb 10 perc míg hazaérünk, vagy annyi se, átdobom magam, és másik cipőt veszek fel.
-És ezzel mi lesz?
- Megy a cipészhez. Ha meg lehet javítani, nem dobom ki, túlságosan szeretem ahhoz.

Így hazamentünk (elég érdekes látvány voltam, de Finrod igyekezett diszkréten takarni, átdobtam magam (milyen jó, ha az ember lánya tart két cipőt és két alkalmi öltözéket) és elindultunk visszafele, ezúttal gyalog. Még szerencse,. hogy a színház elég közel van.

Az színházlátogatást se részletezem, a lényeg, hogy örültem, hogy hátul jutott hely nekünk, nem csak azért, mert paradox módon mindent jól láttunk, és hallottunk, hanem azért is mert így nem bámulta folyton mindenki a két tündét. (Szegényeket már kezdte erőteljesen zavarni, bár Feanor hiúságát szemmel láthatólag legyezgette a női szemek kereszttüze. )

Az opera megtekintése után hazafele menet hangot adtunk a véleméynünknek.
-Te, a dózse palotáját Melkor fürdőszobájának mintázatára rendezték eb? - érdeklődött Finrod.
-Honnan tudod te, hogy milyen volt melkor fürdőszobája?- kérdezte Feanor.
-Hugi elmondta.
-Na ez szép.. ő járt ott.. miket nem tud az a lány..
_de attól függetlenül fürdőszobában valóban nem mutatna rosszul ez a fekete- elmélkedett Ery.
Úgy ránéztem, de úgy, hogyha nem Ery lett volna, akkor rögtön befogja.Így azonban vigyorogva folytatta:
-Az a fekete csempe.. mega fekete ágy....
-Ez az, gondoltam magamban, folytasd csak, nincs elég bajom veled meg Feanorral.... (Finrod, mikor kiatlálta gondolatomat, elkzedett nevetni, amit rajtam kívül mindenki megrönyödve nézett)
-Halljátok, de hog ya dózse levágta a koronáját.. én amikor a földhöz vágtam, legalább volt rá okom.. de nnek mi baja volt...
-Haldoklott.
-Ja, és azt énekelte, hogy "mily jó karjaidban halni édes gyermekem" - miközben az édes gyermek vagy három méterrel odébb mozdulatlanul szemléli a jelenetet. - epéskedtem.

Ilyen és ehhez hasonló társaalgásokl közepette tértünk haza. Andris felhúzott, majd kis idő múlva döbbenten állított le.
-Képzeljétek mi történt...
-Na.
-Az a hülye elhúzott nőzni, és bezéárta a szobát. Az én kulcsom meg bent maradt.
-De miért nem hoztad magaddal a színházba?- kérdezte Ery.
-IOda elvittem, de most míg egy kicsit kimentem, kizárt az őrült, aki hajnalig nem fog előkerülni.
-Pótkulcs?
-Nincs.
-Akkor itt alszol, az ágyamban, én meg a másik szobában, ha neked is jó...
-Jó.

Így megegyeztünk ebben, és az este levezetéseként betettük Bachtól a Brandenburgi Hangversenyeket. Éjféltájt már szellemileg igencsak fel voltunk fokozva (Bach, Weöres, Nietzsce és a sztoicizmus volt a téma, kiegészítve a valinori történésekkel) amikor egyszer csak valami ÁLLATI büfögés hangzott végig a jóóó hosszú folyosón.
Mindenki dermedten bámulta a plafont, a földet, illetve egymást.
-B***a meg- szólalt meg Andris, a plafonra nézve.
-Azt a kva.... -reflektáltam én a földet nézve.
-Ugyan már.. kicsire nem adunk- szólalt meg Ery.
-EZ NEKED KICSI???- kérdezte mindkét tünde ledöbbentem. Milyen akkor a nagy?
-Jól van- tértem észre- szerintem az ilyennek az értelmi színvonala nem haladja meg Mória legfenekét, úgyhogy folytassuuk, ha lehet. Valószínűleg az emelkedett társalgás miatt vettük így fel.
- Na igen- csakhogy "akkor kelle befogni az orrom, amikor legkékebb az azúr"- dühöngött Andris.
-Ez igaz. Ezek után szerintem menjünk aludni.
-Megkaptuk rá az ork- takarodót- csóválta fejét Finrod.

El is mentünk aludni. Épp amikor nekikészültem, jól betakaróztam, haljk kopogás az ajtón. Finrod.
-Mondd, Nam, nem szerettél volna te bővebb információt kapni a tündékről?
-De igen.
-Én mesélnék neked, de nem itt bent, okulva az előbbiekből...
-Akkor hol?
-Tudod, mit szökjünk meg! Ide a Ligetbe!
-Remek.. de ha szökünk, akkor ne a Ligetig szökjünk!
-Hát?- villant fel pajkosan a szeme.
-A Csillagvizsgálóba.
-A Füvészkertbe?
-Pontosan. - mosolyogtam rá.
Ezzel szép csendben felöltöztünk, és "kiszöktünk", nem bánav, ki milyen álmos. A botrány persze, ami kilógásunkat követte, az már más lapra tartozik....