Ery katonás ébresztője után finoman szólva fejfájósan ébredtünk. A részletekről - azaz arról, hogy Ery mit kapott azért, mert rám hozta a frászt, inkább nem írnék.Mivel felfedezték, hogy a) mi Finroddal nem voltunk bent b) Finrod annak okán, hogy ne zavarjunk fel hajnalban senkit, velem aludt a szoba másik térfelében, kitört az irtózatos botrány, hogy hol a fenében voltunk. Feanor dühöngött, Andris lesett rám döbbenten, Ery vigyorgott, mi meg finroddal bedobtuk a bűbájmosolyt.
-Ó, igazán semmiség, csak a csillagdában voltunk, és információkat cseréltünk.
-Miféle információkat, mamesz?
-Az emberekre, illetve a tündékre vonatkozókat.
-Ez megint kezdi, pontosabban folytatja. Rokon, Te ezt már valami Andreth nevű nővel eljátszottad, ak szerelmes volt a testvéredbe.
-Namarie nem szerelmes belém. - felelt Feanor ki nem mondoott gondolatára. De szerintem beléd sem.
-Szerencse- nyögte be Andris.
-Szóval akkor nem vigasztaltad fél éjjel?
-Vigasztalt is. - szólaltam meg nyugodtan.
-Jó kis vigasz, amit egy tünde nyújt.-kajánkodott Ery.
-MEGMONDTAM, HOGY EZ MELKOR- lelkesedett be megint Feanor.
-Nem az!- förmedtem rá.
-De akkor miért mondja, hogy a tündék nem vigasztalják az embert?
-Én nem azt mondtam, hanem azt, hogy ahogy egy tünde vigasztal, attól az ember még inkább sír.
-Nem is- vettem védelmembe a tündéket.
-Akkor miért lógatod az orrod, mamesz?
-Te nem lógatnád, ha közelébe kerülnél olyan lényeknek, akik csomó mindent tudnak, de hamarosan elmennek?
-Jellemző módon.-szólalt meg megint Ery, nem is sejtve, milyen közel jár ahhoz, hogy lecsapjam.
-Mamesz, te őrült vagy- szólalt meg Andris. Mindenki más a te helyedben..
-Idefigyelj- vesztettem el a türelmemet- semmi értelme nem lenne, ha én itt most mellékösvényre mennék bármelyik tündével.
-Miért?- érdeklődött egyszerre a két tünde.
-Az még hagyján, hogy elmentek, de egyfelől mindkettőtöknek van valakije, még akkor is, ha jelenleg ambivalens az illetővel a viszonyotok, de ha itt elkezdenénk kavarni, abból csak mindkét résztvevő számára a szomorúság lenne.
-Fene vigye a logikát...sóhajtott fel Feanor.
-Namarie sajnos, vagy nem sajnos, de így működik- csóválta a fejét Ery.
-Nézd, Feanor, szívesen kimegyek ma este mindketőtökkel a csillagdába- igyekeztem lezárni a vitát. Kimegyek, de kavarásról szó se lehet.
-Mert?- kérdezte Andris.
-Önző vagyok, és nem akarok sírni.
-Te sírnál utánunk? - kérdezte meghatódva Feanor.
-Még szép. A történetek alapján készült filmet majdnem végigsírtam. Főleg, mert a tündék kimennek a világból, és mert a filmben olyan szépen beszélnek a halálról..
-Haldoklik már....- mormogott Andris. Ez a mániája...
-Tudjátok mit? Veszekedés helyett inkább reggelizzünk, és találjuk ki, mit csináljunk ma.
-Egyébként- fordult a két tünde felé Ery- meg lehet csinálni, hogy Nam ne sírjon utánatok.
-Hogyan?
-Úgy ahogy Kierkegaard csinálta a dolgot Regina Olsennel.
-Hogy csinálta?
-Úgy megsértette, hogy garantáltan ne sírjon utána.
-Me- kezdte Feanor.
-NEM MELKOR!!!!- feleltem rá.
-Van másik módszer is, ha ezt némileg bunkónak találjátok. Jó taplónak kell lenni mamesszal, aztán elhajt magától is.
-......8sötét, villámló tekintet a részemről) De még mindig nem tudjuk, mit csinálunk ma.
-Én délután felé hazamennék.- szólalt meg Ery.
-15.20-as jó vagy inkább a 17.20-as?
-Előbbi.
-Na, akkor addig mi legyen?
-Menjünk ki a kazamatákhoz- indítványozta Ery.
Tehát kiballagtunk ekkor nyolc óra volt. Közben felhívott ulmo, röviden és tömören ecseteletm neki az eddig történteket, eléggé nehezményezve, hogy a többiek morogtak velünk, mert kilógtunk Finroddal.
-És nem is történt semmi. Miért, nem?
-Hát nem.
-Miért nem?- kajánkodott Ulmo.
-Nade Ulmo, igazán, már te is csinálod- berzenkedtem.
-én csak jót akarok neked.... de szerintem érthető Feanor féltékenysége.Elvégre nem volt ott...
-De ma este kiviszem őt is.
-Részvétem. Most mit fogtok csinálni?
-Hát városnézés, meg Ery mindjárt tart egy előadást a várromról.
Néma csend a vonal túlsó végén.
-Halló?
-Itt vagyok, csak egy kicsit gondolkodtam...de ha nem bánod, azt inkább nem mondom ki amit gondoltam, csak annyit javasolnék, hogy ha lehet, ne hagyd, hogy Ery elmondja a sztrapacskaelméletet, jó?
-Jó... de lassan mennem kell, majd hívlak.
-Rendben, és ha valami fejlemény van, szóljál.

Ezután Ery a friss reggeli időben elkezdte a kiselőadást mi meg hallgattuk, hakllgattuk, egész addig, míg Finrod meg nem bökött.
-Nam, rosszul vagy? Olyan vagy, mint a fal.
-Nem nagyon bírom a várakat. - súgtam neki, de Ery meghallotta.
_??
-Egert se bírom. Tudod, sokan haltak ott meg, nem túl szépen.
-De hát szólhattál volna... akkor nem állok ide, hanem másutt mondom el.
-ugyan, nem lényeg.
-Inkább elmondom a végét később. Találj ki valamit!
-Tudjátok mit? van a múzeum mögött egy klassz játszótér, menjünk oda!
Andrisból kitört a röhögés.
- Mit neked várrom, kultúra, előadás, az a lényeg, hogy legyen játszótér.
_Ahol van hinta, meg libikóka.
Így árrébb mentünk vagy száz métert, és Ery sűrű hümmögése közepette felültem finroddal a libikókára. Andris megint elkezdte a röhögést.
-Mi van?- néztem rá-
-Tudod mit hallottam, mit is szimbolizál a libikókázás?
-Az egyensúlyba kerülést?- kérdeztem, nem véve észre, hogy Finrod már pipacspiros.
-Nem. hanem a nemi aktust.
-Na nee..
-Hé, le ne ugorj már! Egy hülyeség miatt nem hagyjuk abba. - szólt rám finrod. Így maradtunk, míg Feanor elfogalata az egyik hintát, és a két tanár úr letelepedett egy padra, rosszalló tekineteket vetve ránk. Aztán cseréltünk, Finrod ment hintázni, Feanor jött libikókázni, sűrű nevetések közepette, amit Andris állandó ránknézése indukált. Az egyik csúcs az volt, amikor én is elmentem hintázni, de mivel Feanor nem akarta abbahagyni a libikókázást, Finrod ült fel vele. Eryt persze sehogy se lehett rávenni. Egy darabig. Aztán maga ballagott oda, udvariasan megkérve Finrodot, hogy helyet cseréljen vele.
Érdekes párbeszéd fejlődött ki a libikókán, aminek lényege az volt, hogy szerintem a kastéylok szebbek és elegánsabbak, mint a várak, és több bennük a festmény, a porcelán, meg a szép tárgy.
-Nade semmitől se véd meg.- volt Ery ellenérve.
-De ha már kastélyokat építetetk, akkor már nem voltak olyan veszélyes idők, meg akkor jobban fejlődött a művészet is.
Közben felfedeztünk egy parabolaantennához hasonló akármit, ami forgott.
-Ez mire való?
-valaki beleül, és vagy hintázik ide-oda, vagy ha valaki meglöki, akár át is fordul.
-Mutasd meg!- kérlelt Feanor.
-Ha meglököd a tálat, és megfogod a szemüvegem...- pár pillanat múlva fejjel lefelé lógtam. Még pár pillanat, és a két tünde is.
-Nem akarok ünneprontó lenni- szólalt meg Ery -de ha az a célotok, hogy felsöpörjétek a hajatokkal a kavicsot, akkor a legjobb úton vagytok a célotok felé.
-Ja...

Tehát szomorú szívvel elbaktattunk a játszótérről, a Kárász utcán át az Alsóváros felé, ahol a Ferences-templomot, és a napsugaras oromzatú házakat akartam a kísérőimnek megmuatatni. Először a Kárász utca palaotasor egyik házának belső részébe vittem be őket, hogy megmutassam a lépcsőház mennyezetfreskóit. Hiba volt. Ugyanis szegény tündék velünk együtt majdnem elájultak a jó tömény kandúrmacskapisi- szagtól, ami enyhén szólva is mellebvágó volt.
-te Szent iluvatar- kapkodott levegő után Feanor, EZ MI? Orkok vannak itt?
-Nem, csak lehet vagy egy kazal cica, akik bőszen jelelnek.
-De a freskó akkor is szép-lehelte elhalóan Ery. (na barátom, gondoltam, akaratlanul is egy-egy az állás. Te itt akarsz kihalni, én meg a kazamatáknál döglődtem.) Végül gyorsan kihúztunk. Az Alsóvárosi templomban épp gyakorolt a kórus, a kispaok gyönyörű gregorián énekekeket adtak elő. leülltünk, hallgattuk, közben halkan magyaráztam a tündéknek, mit is hallanak, zeneértő Andris barátom helyeslési közepette. Aztán, ahoyg vége lett a próbának, kimentünk, nézkelődtünk, és legnagyobb örömünkre a tündéknak tetszett a népi építészet napsugaras megnyilvánulása.

visszafele vsizont a BTK körül részint az én hibámból szép kis kalamajkába keveredtünk. Egy palotapincsi állt a járdán, és ahogy meglendítettem a táskámat, Finrodnak akart ugrani. Én meg teli torokból a kutyáraordítottam:
-NEM MÉSZ A K... ANYÁDBA!!!!!!!!!
A kutya hátraurott, a gazdája, egy nagyon kedves szőke hölgy meg rémülten előre.
-Ó, jaj, elnézést, elnézést, nem akartuk mi ezt Bungyurkával.
-izé, én kérek elnézést.- de eközben már a hölgy betuszkolta a fehér porscheba a kutyát, sé elporzottak. kísérőim némileg megdermedve néztek rám, bár Ery és andrsi alig bírták elfolytani a vihogást.
-Na de Nam- szólalt meg megrökönyödve Finrod, amikor végre egy kicsit magához tért- ez csak egy palotapincsi.
-Ami a te bokádat akarta.
-Miért nem küzdöttél meg vele, rokon?- kajánkodott Feanor. A hölgyekre bízni a piszkos munkát, nahát....

-Kértek fagyit? -próbáltam elterelni a szót másfele, mielőtt a balhé kitör. Persze kértek. Így a palánkba mentünk, majd a fagyival a kezünkben az áttelennben lévő parkban telepedtünk le. És tíz éves korom óta először szégyenszemre leetem magam a fagyival. Olyan szinten, hogy a pólóm alján kívül a lábam szárára is jutott belőle. Feanor jóízen mosolygott a kínomon, egész addig, míg a nagy rámfigyelése közepette elovadt egy jó adag a fagyijából, ami a ruhájára esett. Ekkor Andris és Ery hol nyíltan, hol diszkréten fulladoztak a röhögéstől, de a katasztrófasorozat itt még nem ért véget. A híd közepén egyszercsak Feanor döbbenten néz Finrodra:
-Mi van veled, rokon?
-Mert?
-Hát nézd már végig magadat.
-Szentséges Isten- szólaltam meg elhűlve. Szerencsétlen tünde ugyanis teőtől talpig csupa guanó vot. A karja, a ruhája, a nadrágja, és még a feje is.
-Ez nem galamb volt- szólalt meg ő is elhűlve a felfedezés után, hanem minimum gólya.
Rohantunk az újszegedi templom szökőkútjához, ahol döbbenten észleltük, hogy Eryn kívül mindenki vagy fagyis vagy guanóval van borítva. Nekiálltam Finrodot kimosdatni, amit Feanor savanyúan nézett.
-Engem nem?
-Téged is, drága, de neked ELÖL van egy fagyifolt a ruhádon, neki meg a hátán guanó.
-Ezen persze- nézett Ery felé dühöngve Feanor - semmi sincs. És miért nincs?
-Mert szerencséje volt.
-Nem azért, hanem azért mert ő-..
-NEM MELKOR!!!!!!

Végre kínkeservesen hazaértünk, és mindenki pánikszerűen rohant a zuhanyzóba. Nem sokkal később kikísértük Eryt az állomásra, Feanor egyre kevésbé leplezett örömködése közepette. Eryt felpakoltuk a vonatra, majd paradox módon Feanor javaslatára hazamentünk, hogy az esti csillagnézés előtt aludjunk egyet. Mit ne mondjak, rámfért.

Alvás előtt még lementem egyet chatelni Alyrral.
-Szia!
-Szia! Mesélj, mi van veletek?
-Háát.. voltunk a várromnál, meg Alsóvárosan napsugaras házat nézni.
-Miért, ott Újszegeden nincs?
-Nem úgy, te, hanem az oromzata napsugaras. Mármint a minta rajta. Régi parasztház.
-Jaaa..
-És hallgattunk gregorián éneket is.
-Hol?
-A ferences templomban, Alsóvároson.
-Tündéknek hogy tetszett?
-Nagyon tetszett nekik, élvezettel hallgatták, bár képzeld, hazajövet agyonfo**k minket a galambok. Főleg Finrodot.

Amikor egy sor röhögőemotikon jött válaszul, azt hittem, leütöm. Mármint Alyrt. Különösen, amikor ismételten el kellett magyaráznom, hogy nem, Alyr nem azonos Szauronnal, mertha azonos lenne, biztos, hogy nem itt társalkodnék vele.
-Alyr, könyörgöm, ne röhögd a kínunkat- írtam vissza. A tetejébe még a táskámat is kicifrázták, én meg pont belenyúltam. A boltban.
Válasz: még nagyobb röhögés. Fealadtam a reménytelen küzdelemet, hogy együttérzést csikarjak ki Alyrból.
-Alyr, este megyünk a csillagdába.- írtam.
-És ott van galamb?
Na ekkor már tényleg kezdett elegem lenni.
-Alyr, tudod mit, majd írok neked privit, jó?
-Jó, szia.

Ezután Ulmo hívott. Neki is elmondtam, mi történt, és amikor Finrodot említettem, Ulmo végre kimondta azt, amit egész nap hallani akartam:
- A szerencsétlen...- de ebben a pillanatban ő is elnevette magát.
-Köszi, Ulmo, köszi, igazán olyan kedvesek vagytok...))
-Én tudom, nem kell mondanod. Nézd, azért mert kulturális társaság vagyunk, mi sem mentesülünk bizonyos kellemetlenségektől.
-Nade ez egy egész bombázóhadosztály volt. És alig bírtunk kimosakodni.
Ulmo ekkor már hangosan hahotázott, így letettem. De legalább kezdtem a dolog humoros oldalát látni.

Alvás után pláne. A csillagdába szerencsére egyéb baleset nem történt, minthogy mindhárman mindenáron be akartunk esni egy lukba,(de mindig idejében elkaptuk a másikat, bár Feanor némileg tiltakozott, amikor a haját kaptam el) illetve, hogy a táskámba levő cukor szanszét szórodott. Még jó, hogy szemenként volt csomagolva. A csillagokról folytatott beszélgetést nem idézném, a lényeg, hogy amikor Varda szemeiről kezdtek el társalogni a tündék, elég furcsán néztek ránk, és hogy teljes legyen a káosz, kiderült, hogy valaki olvasta Tolkient.
-Á, maguk is olvasták a Szilmarilokat?- szólt oda hozzánk a jóember.
-Igen.
-És onnan a nevük, ugye maguk is járnak a tolkien.hu fórumára?
-Igen, szoktunk oda járni.- válaszoltam gyorsan.
-És a nevüket honnan kapták?
-Nekem speciel az apám adta.- szólalt meg Feanor.
-Mármint a chates apukája. (Csendbe legyél már....a fene, hogy pont ilyenkor fut az ember össze Tolkien- rajongóval...)
Valahogy kimagyaráztuk magunkat, így tehát nem néztek minket totál bolondnak. (Amikor reggel Ulmonak elmeséltem, a reakció: csak kulturális egyesületnek...)

Hajnalba hazakeveredtünk, és rádöbbentünk, hogy ma van a tündék távoztának napja. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy alkonyatkor mennek haza, és a szobából. Addig is felettem nekik a Blind Guardiant, hogy mit szólnak hozzá. Finrod:
-Hát, szóval, hogy is mondjam, az Eldar című számnál mintha egy kicsit magasan énekelne az illető. Fáj neki valamije?
Feanor:
-Kicsit vadra sikeredett. De nem olyan vadra, mint amilyen vad tudok én lenni.
A nap hátralévő része általános punnyadással és beszélgetéssel telt el.
A tündék többször őszinte reményüket fejezték ki, hogy nem fogok sírni.
-Ha még egyszer mondjátok, biztos fogok- válaszoltam.
-Tudod mit, Nam?- nézett rám Finrod. Ha most el tudtunk jönni, eljövünk máskor is.
-Tényleg eljönnétek?
-Tényleg. ha más nem, az álmaidba belépünk.
-Köszönöm. Jó volt veletek.. lesz mire emlékeznem.
-Bár a halandóknak többet ér az emléknél a fizikai jelenlét.
-Ez igaz... de el kell tudni engedni azt, akinek mennie kell.
-És nekünk mennünk kell. De visszatérünk hozzád! meséld el a többieknek, hogy találkoztál velünk!
-Úgy lesz.
-Namarie, Namarie- de nem örökre!- ezzel egy ragyogó fényességben eltűntek előlem.
Felhívtam Eryt, majd Ulmot.
-Ulmo, elmentek.
-Jól vagy?
-Igen.
-Elmeséled, mi történt?
-Persze, meg is kértek rá.
-Akkor jó. Vigyázz magadra, és jó éjt.

Nem sokkal később Antal jött be.
-Szia! A vendégeid hol vannak?
-Hazamentek.
-Jól vagy?
-Fogjuk rá.
-Nincs kedved feljönni hozzám? Akartam valamit kérdezni, csak nem szerettelek volna zavarni.
-Rendben van.
-Hallod, egész jól bírod. Két ilyen fickó utána helyedben én úgy sírnék, mint az állat.
-nem vagyok messze tőle, hidd el, de örülök, hogy találkoztam velük. lesz mit mesélni a fórumosoknak.
-Nekem is mesélnél?
-Igen.
Ezzel felballagtunk Antalhoz, és késő éjjelig beszélgettünk filozófiáról, Husserlről, szinglikről, tündékről és fórumos társaságról. Finrodék beváltották az ígéretüket. Azóta már álmodtam velük....