Három éve történt, hogy lelkes fiatalok és bölcsebb (értsd: idősebb) társaik megalapították a Magyar Tolkien Társaságot, és azóta rengeteget tesznek érte, hogy minél több ember megismerje a Tolkien világában rejlő értékeket. Az új belépők és az érdeklődők száma bizonyítja, hogy érdemes volt létrehozni ezt a kulturális egyesületet. Így, hogy mulatságra vágyó hobbit-lelkünk ne unatkozzon, minden júniusban megünnepeljük az MTT alapításának évfordulóját.
Megtörtént ez idén is, egy hosszú hétvégés összejövetel keretében, amelynek színhelyéül az ország (majdnem) legnyugatibb csücskét választottuk, Sopront. Később ez még fontos lesz…
Az emtété-tagok egyik közismert tulajdonsága, hogy kevésbé pontosan érkeznek a megbeszélt találkozóra. Nem volt kivétel a mostani alkalom sem, a megbeszélt időpont után 10 perccel ott volt a népeknek legalább a fele, de ne ijedjünk meg, jegyért még nem álltak sorba. Persze pár perc múlva megkezdődött a föl-le rohangálás, vágánykeresés és az ülőhelyekért folytatott csata, amiből győztesen kerültünk ki, szereztünk két majdnem üres kupét. Idővel ezek kiürültek, és csak MTT- sek maradtak. Ami szomszédainkat illeti, gondoskodtak a szórakoztatásról, különböző ritmusokat kopogva a falon, amit mi, mint a MÁV rabjai, becsületesen továbbkopogtunk (tanulva Monte Christóéktól). Sötétedés után értünk Sopronba, nehéz volt tehát útközben figyelni, mit magyaráz az idegenvezető szerepében Telcontar a legjobb cukrászdáról, a tűztoronyról és a belvárosról, meg hogy most merre vágunk át, és hol fogunk kilyukadni. Végül megérkeztünk a kollégiumba, mely szállásunkul szolgált két éjszakára.
Esti program gyanánt, az éhhalál szélén, két helyet is felkerestünk, ahol legalább minimális mennyiségű étellel tudtak szolgálni, majd ismételten hobbit-énünk kerekedett felül, amikor a társaság egy része táncra perdült. Valószínűleg az egyetlen autóval rendelkező jelenlévő, Ankalimon, felajánlotta, hogy hazavisz 4-5 embert kocsival, de mindenki annyira bajtársias volt, hogy végül együtt gyalogoltunk a koleszig. Megismételhetetlen és életre szóló élményre vágyván még egy pizsamás fogmosópartit rendeztünk, közben lassan pirkadni kezdett (ne feledjük, hogy nagyon közel voltunk a nyári napfordulóhoz!) és a madarak csicseregtek.
Másnap reggel újabb különítmények érkeztek, akikkel megközelítőleg fél napos egymást keresés és egymásra várás után találkoztunk is. Az előző estihez hasonló üdvözlések és egymásnak örvendezések közben megismerkedtünk a város nevezetességeivel, immár napfényben (közelebbről szakadó esőben), idegenvezetőnk maradt továbbra is Telcontar, de csatlakozott Aralataion, kimondhatóbb nevén Peti is. Sopronban épp népművészeti fesztivál volt kirakodóvásárral, ahol sok érdekes dologra akadtunk. Legemlékezetesebbek talán a parasztingek voltak, melyekből többen is beszereztek egy- egy váltást, és immár az alkalomhoz illő viseletben, spontán megszerveződött az Első Nemzetközi Jobbágytalálkozó Brandír, Gumipók, Ankalimon és Kriszana részvételével. A délelőtt fennmaradó részében kibuszoztunk a városból és sétáltunk egyet az erdőben. Itt érhető tetten az emtété másik jellemző tulajdonsága, nevezetesen, hogy térkép vagy nincs, vagy csak akkor kerül elő, amikor már úgyis mindegy. Lényegében ellentétes irányból sikerült megközelíteni a Taródi-várat, mint terveztük, de legalább sikerült, és erre joggal lehetünk büszkék. Itt újra iskolás gyereknek érezhette magát mindenki, mert Taródi bácsi bő húsz percig mesélte élete és a vár történetét - mert a várat ő maga építette -, és a koradélutáni napsütésben ez erősen álmosító hatásúra sikeredett. Majd körbevezetett a várban, és sok dologról elmesélte, ki festette, faragta, formázta, írta vagy énekelte, és ehhez mi, vagy ki adta az ihletet. Számomra erősen Beszterce ostroma-jellegű volt az egész, még a dohos levegő és a pókhálók is rásegítettek.
Szállásunkra visszatérve felfrissültünk - meleg tud ám lenni június 18-án… - és egy különterembe vonultunk.
Az MTT alapító tagjai büszkén kiálltak a széksorok elé, az alapítás körüli eseményekről meséltek, és jókat derültünk a történeteken. Brisa ezúttal is készült születésnapi ajándékkal, a Nyugatvégi Sárga Könyvvel (hiszen Sopronban voltunk), aminek az MTT nagyon örült, mert életének fontos eseményeit meséli el, képekkel kiegészítve, és folytatásra vár. ( http://www.tolkien.hu/view.php?m=5&c=1&a=1765 ) Kriszanáé volt a nemes feladat, hogy felolvassa a jelenlévőknek, miközben a pezsgősüvegekből tünedezni kezdtek a dugók, és a tortásdobozok is nyiladoztak. Aztán a pezsgő a poharakba került, és a poharak az emberek kezébe, az emberek pedig körbeálltak és meghallgatták azt a néhány mondatot, amit újfent az alapítótagok mondtak, és senki sem vette észre, hogy időközben Gumipók ujját egy pezsgősüveg tetejére szorítja és elkezdi rázni. Már majdnem emelkedetté vált a hangulat, amikor az említett személy az említett üveggel elkezdett pezsgőt fröcskölni. De nem ám békés szilveszterező módjára, hanem mint a F1-es pilóták! És a plafonról csöpögött vissza a pezsgő. Miután rendeztük sorainkat, belekortyoltunk végre az ünnepi italba és nekiestünk a tortának is. Óriási szervezkedésbe került, hogy a mindhárom tortából kóstolhassunk, de kulturált egymás-tányérjából-evéssel sikerült megoldani, és a nagy éhségből az lett, hogy másnap reggelre is maradt torta. Más jellegű táplálékra vágyván, egy kellemes teraszon üdvözöltük a – jó előre megrendelt - pizzákat, és nagy étvággyal hozzáláttunk, bár az elején csak fél pizza/fő-ről tudtunk, de amikor felfedeztük a sorszámokat a dobozokon, és amikor már a 28. doboz is kiürült, mind a huszonkilencen hálálkodtunk az előrelátó szervezőknek, Telconak és Anának. Az este kedélyes meséléssel és tervezgetéssel telt, majd a kollégiumba visszatérve gitár- és énekszó mellett kisebb-nagyobb csoportok beszélgettek, és szép lassan édes álomba szenderültünk.
Csak hogy hat óra múlva a Happy Tree Friends rajzfilm – egyébként vidám - zenéjére ébredjünk, ami Telcontar telefonjából szólt…
A társaság nagy része a délelőtt folyamán búcsút mondott Sopronnak és vonatra szállt. Útközben még a Sárga Könyvet lapozgatva, el-elszunyókálva osztottuk be a nyarunkat mindenféle emtétés találkozóra és munkára, táborokra, találkozókra…
Így ünnepeltük meg a harmadikat, és nagyon sok boldog születésnapot kívánunk az MTT-nek!

Panda