Idén kicsit változtatva a hagyományokon, két külön Tábor került megrendezésre. Az én feladatom a Nagy Nyári Tábor, tehát a Tolkien-i világot kicsit szigorúbban követő program keretek közé szorítása és elmesélése.
Egy népmesei hőshöz hasonlíthatnám most magam, hiszen egyik szemem sír, a másik nevet, amíg ezt a beszámolót írom. Úgy gondolom, hogy a táborvezetők nagyszerű és csodálatos 10 nappal ajándékoztak meg minket. Ezért mindenképpen köszönet jár nekik. Kétségtelenül nem kis munka állt ennek a hátterében.
Nos akkor kezdjük a legelején. Fortirios dicső népe kimerülve érkezett a várba (ugyanis nem kis gyalogtúra volt a több kilós cuccokkal a hátukon felmászni a hegyre, ahol a tábori vár állt). A nagy meleg enyhítésére Gumipók és a tábvez kommandó vizipisztollyal várták az érkezőket.
Másnap megkezdődhetett az igazi csapatmunka, azaz a póló-, kendő- és zászlófestés. Nagyjából ezzel telt el az egész nap, így az esti (kicsit hobbitos) elfoglaltság igazán kellemes felüdülést hozott. Tudniillik egy tábortársunknak (Cselének) hála, eljött egy veszprémi kis táncegyüttes és európai táncokra tanítottak minket. Így tesztelhettük egymás tánctudását, és közben remekül érezhettük magunkat.
Vasárnap a tündék feladatot adtak, hogy még jobban erősíthessük csapaszellemünket. A közeli területeket kellett bejárni a kiadott utasítások alapján és a megtalált üzenetek szerint továbbhaladva, meglelni az elrejtett ajándékokat, amik csapatkarkötők voltak. Aznap egyébként kezdetét vette a hivatalos csapatprogram is, így például az Orrostar csapat pohárnoksága, mely nem mellőzte a humoros szövegű dalokat sem (nem csoda, olyan csapattagokkal, mint: Brandír, Gumipók, Drizzt). Aztán este a Forostar csapat előadását nézhettük meg, amely igazán színvonalas és változatos volt. Az éjjel pedig varázslattal borult ránk, miközben az Ainulindale-t néztük.
A hosszú éjszaka után igazán frissítően hatott az Andustar csapat ébresztője 7:30-kor, bár sajnos kedvességüket nem tudtuk kellően tolerálni, ugyanis néhány éjjeliőr partizán (akik a csapatoktól függetlenül működtek) már 5:30-tól berontott a szobákba félóránként jelezve a hátralévő alvási időt. A lincseléstől csupán az mentette meg őket, hogy a vár népe főként a túrára tartogatta az erejét. Kellett is hozzá;)! A hosszas gyaloglás fáradalmait kipihenve nézhették meg a többiek az esti Hyarnustar előadást, amely rím-humort kevert a tragikus Húrin történetbe. A nap utolsó programja a Víz Urának, Ulmonak a tiszteletére rendezett medúza-tánc volt. Az éjjeli őrség aznap a Forostar csapat feladata volt.
Kedden szintén e dicső nép ébresztett minket, valamint ők voltak a pohárnokok is. Egy valódi középkori lakomán érezhettük magunkat. Még lovagi játék is volt (by Alyr és HV). A szép napot viszont megszakította egy súlyos feladat. A vár egyik lakóját, a gyógyszerészt, megölték. A csapatoknak kellett felderítenie az ügyet. A hosszasan tartó nyomozás végén elkaptuk a gyilkost, a rakodó munkást és még egy korrupt kisbírót is leváltottunk. Délután tündeprogramok voltak, valamint a vár hivatalos őrjárata is útnak indult. Az egyik ilyen ellenőrző út során akadtak rá egyik tündetársunkra (Leguán/Ádám), akit megtámadtak és csak úgy tudott menekülni, hogy a haját megrövidítették. Szörnyű hírekkel szolgált, melynek következtében az őrséget megerősítettük. Persze az esti előadások azért nem maradtak el. Az Orrostarosok megmutatták nekünk, hogy a Szilmarilok mennyi pajzán dolgot rejt. Aznap a Hyarnustar nép őrizte álmainkat.
Elenya napján a Hyarrostarosok ébresztettek. Aznap nagyszerű hírt kaptunk a népgyűlésen. Nagy királyunk, Tar-Aldarion (Ulmo) ellátogat közénk. Serény munka kezdődött, ezzel a készülődéssel telt el a napunk. Mikor a király megérkezett a testőri gárdával, már minden készen állt.
Csütörtökön az Orrostar csapat ébresztett, s Hyarnustar népe volt a pohárnok. Miután minden csapat levadászta a megfelelő táblát, már mehettünk is enni. Kellemes erdei hangulatban telt az étkezés. Még a délelőtt folyamán azonban ismét tanúi lehettünk az összetartásnak, ugyanis a Hyarnustar csapat vezetőjét, Szót, a benettonzöld nyulat elrabolták és minenki együtt indult a keresésére. A különböző próbákat kiállva végül megleltük szegényt, akit sokat kínoztak, de nem tudtak belőle kihúzni egy SZÓt sem, így hát SZÓtlanok maradtak, mi meg mondhattuk végre, hogy "SZÓval". Délután Alyr, illetve Felagund előadását nézhettük meg. Este a harc szellemének témájában nézhettük meg a númenoriak kedvelt harcmodorát, valamint a hősi halált halt Fingolfin harcát Morgoth ellen és szemtanúi lehettünk, hogy miként tiszteli ellenfelét egy igazi harcos. Az előadás után azonban felpörögtek az események. Egy hírnöktől megtudtuk, hogy meghalt dicső királyunk és attól a perctől már hivatalosan is Ancalime úrnő uralkodik. A nép megkezdte gyászát és meditációba merült. Amíg a siratás folyt, a várőrség védelmezően körbevette őket, és mint később kiderült nem is hiába. Ugyanis kb. fél óra múlva a gonosz keleti népek ránktámadtak. A szörnyű sötétség ellenére az őrség remekül védte a vár felé hátráló embereket, így az oly sokat gyakorolt alakzat remekül bevált. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy ez volt a 10 nap legizgalmasabb és egyben legfélelmetesebb estéje. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy az "ellenség" beavatott MTT-sek, mégis jól szórakoztunk. Így jöttek tehát a várunkba látogatni a többiek. A régi ismerősök köszöntésével fejeződött be tehát ez a nap.
A következő nap a Hyrnustar nép ébresztett, rajzolt nyulakkal elárasztva a táborozókat. A nap folyamán lehetőség nyílt íjászkodásra , majd később Lamorak tartott egy kisebb verses estet Zsákos Bilbó tiszteletére, amelyet az Andustar csapat előadása követett Earendil életéről, majd aki akart mehetett csapat-lelkiterápiára vagy akár aludni.
Szombaton megkezdődött a már-már hagyománnyá váló póló aláirogatás és az emlékek gyűjtése. Mindenkiben kezdett tudatosulni, hogy lassan vége. A programok csak estefelé kezdődtek el. Elsőként Jacopó és Lamorak koncertjét hallgathattuk meg, majd a Forostar és az Andustar csapat humoros előadása következett, végül pedig a réten megrendezésre kerültek a tábortűz körül az utolsó hivatalos csapabeszélgetések, amely a legtöbb népnél annyit jelentett, hogy egy gyertya köré ültek és elmondták egymásnak, hogy kinek mit jelentett ez a tábor. Úgy tűnt az égiek együtt sírtak velünk, ugyanis eleredt az eső. Többen visszavonultunk a várba és ott folytattuk a beszélgetést. Nem akartuk, hogy vége legyen. Nem akartunk aludni menni, mégis végül elnyomott minket az álom.
Vasárnap, az utolsó nap már csak a csomagolásról szólt. Délutánra üressé váltak a szobák. Miután a táborvezetők hivatalosan is lezárták a keretjátékot, eljártunk egy cucujét és még egyszer utoljára jól összecsomóztuk magunkat. Erősen szorítottuk egymás kezét, mert reménykedtünk benne, hogy nem kell elszakadnunk. A kegyetlen idő azonban eljárt felettünk és a vonatos csapatnak indulnia kellett. Szívszorító volt látni, amint a hatalmas csomaggal a hátukon, egymás csontjait nem kímélve feltűnnek az utolsó ölelések és elhangzanak a búcsúszavak. Lehangoló volt visszatekinteni az üres udvarba, s nézni, ahogy minden ismét minden fekete-fehér és a színek is elhalványulnak. Könnyes szemekkel néztem fel a várfalra, ahol Earendil és Gil-Galad zászlója lengett, s most csak a kopott köveket láttam.
Így ért véget 2005 várgesztesi tábora. Felvettük a csomagjaink, kiléptünk az útra, amely azonnal elsodort minket távol egymástól és távol Fortiriostól.
Ranamarth(Schmidt Barbara)
2005.augusztus
