Immár 50 éve, hogy Angliában először nyomtatásba került a Gyűrűk Ura, ezen apropóból és a Nagy Könyv adta lehetőségből adódóan került sor november 26- án az Magyar Tolkien Társaság által megtartott Tolkien napra, melynek színteréül a Főváros Szabó Ervin Könyvtár szolgált.

Már az esemény előtti hétfőn megkezdődött a ráhangolódás, mégpedig úgy, hogy a Gyerekkönyvtár nyitvatartási ideje alatt felolvasásra került az egész könyv, mind a három kötet; de ez a napi hat óra még kevés lett volna a sikerhez, ezért zárás után tovább folytatódott az olvasás egy teázóban. Ami igazán mutatja a lelkes résztvevők kitartását az az, hogy péntek estéről szombatra virradóan egészen hajnali fél hatig folyamatosan zajlott a felolvasás Sirgonnál, hiszen csak így lehetett teljesíteni azt a kitételt, miszerint a rendezvény zárására be kell fejeződjön a történet. Ennyi fáradozás után, mikor zárás előtt 5 perccel, Szofi szájából elhangzott Samu utolsó mondata: Hát, hazaértem! - akkor nem csoda, hogy hatalmas tapsvihar támadt és a hallgatóság soraiban többen annyira meghatódtak, hogy egy- egy könnycseppet is elmorzsoltak.
Természetesen nem ez volt az egyetlen figyelemreméltó esemény: szombaton már 10 órától egészen 16 óráig színes és változatos programok közül lehetett válogatni. Kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatta a számukra kedves elfoglaltságot. A legkisebb gyerekeket egész napos foglalkozások várták- tündefül készítés, gyöngyfűzés, fakanálbáb öltöztetés, címerfestés, nem beszélve a vívás- és táncoktatásokról... de mégis a legnagyobb sikert a Tolkien meséiből készült bábelőadás aratta. A nagyobbak hallgathattak ismeretterjesztő előadásokat a Gyűrűk Ura nagy könyv mivoltáról (Ankalimon előadásában) vagy éppen a Könyv kiadásairól (Melian előadásában). Akik esetleg más kikapcsolódási formára vágytak társasjátékokkal, kirakókkal és műveltségi vetélkedővel köthették le magukat, vagy megtekinthették a filmből jól ismert kardok kiállítását és a külön erre az alkalomra készült illusztrációkkal megalkotott időszalagot, mely egészen Arda teremtésétől a harmadkorig tart.
Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt, a résztvevőknek nem volt túl sok szabad perce, hiszen mindig volt mit csinálni, de legalábbis mindig volt valami érdekes esemény.

Úgy hiszem, aki eljött egy maradandó élménnyel gazdagabban tért haza és ezért köszönet illeti a szervezőket, legfőképpen Brandirt, aki az egészet koordinálta.

Bp., 2005. november 27.

(Az illusztrációul szolgáló képeket Kriszana és jómagam fényképeztük.)

Készítette:
Timona
(Kurucz Gabriella)