A LEP mára már olyan hagyománnyá nőtte ki magát a Társaság életében, mely - becsléseim szerint - több tíz év múlva is élni fog. Egy biztos pont, ami különleges kapcsolatot jelent a közösség tagjai között, ilyenkor a ritkábban látott arcok is megjelennek és segédkeznek a rendezvény sikerének érdekében.
A fő célunk az volt, hogy kicsik és nagyok egyaránt jól érezhessék magukat, ezért törekedtünk a lehető legszínesebb programajánlat létrehozására. Erre a koncepcióra utal a "Nézz körül és játssz Középföldén!" alcím is.
Három fő területre tudnám lebontani az események folyását:
- A kisebb termekben és az előadóban különféle tudományos előadásokat hallgathattak azok, akiket behatóbban érdekel Tolkien világa és az általa létrehozott nyelvek és írások. Ez utóbbira rendhagyó módon nyelvtanfolyamok és írásleckék nyújtottak lehetőséget. Sindarin és Quenya nyelvből egyaránt, majd mindezt bárki ki is próbálhatta írásban, a tengwa írásrendszerrel való megismerkedés után. Fontos megemlíteni még a Fordítói szimpóziumot, amire ez évben először került sor és a Magyarországon eddig megjelent és várhatóan megjelenő könyvekkel való foglalatoskodás alkotta annak gerincét.
- A fiatalabb korosztályt várta a Galéria. Itt bárki kedvére kreatívkodhatott vagy éppen társasjátékokkal üthette el az időt, illetve megtekinthette a kardkiállítást is. A fiatalok és a legkisebbek szórakoztatására egy külön részleget alakítottunk ki, ahol is a legnagyobb sikert a pajzs- és a harisnyavirág készítés aratta. Volt itt még arcfestés és bábelőadás,- melyhez mindig szép számmal gyűlt össze nézőközönség, egyszer délelőtt és egyszer délután. A kis társulatunk Beren és Lúthien történetén kívül Túrin meséjét is feldolgozta. A nap folyamán zajlott még az esti vetélkedő elődöntője. Ennek egyik feladata a Banyapók hálóján való átjutás volt, melynek minden bizonnyal az anyukák nem örültek túlzottan, hiszen a vatta- díszlet igencsak koszolós játékszer, de a kicsik annál jobban élvezték!
Ezen a helyszínen dedikált még Ted Nasmith , világhírű Tolkien illusztrátor, a díszvendégünk, aki Kanadából jött el hozzánk. Mondanom sem kell, hogy óriási sor kígyózott előtte - könyveket vagy éppen plakátokat szorongatva.
- A legfontosabb események mégiscsak a színpadon zajlottak. A sort az Aldarion és Erendis, két felvonásos színdarab (ez a történet A Gyűrű Keresésében azonos címmel található meg). kezdte, ami jócskán felülmúlta a várakozásokat. Eztán vívásbemutató és oktatás következett: a "Fekete kapu kitárul". Eme inkább férfias, de igen látványos játékokat követte a sorban a táncház, ahol bárki megpróbálhatta elsajátítani Középfölde táncait.
Talán a legtöbbünk által várt esemény Ted Nasmith előadása volt, melyből megtudhattuk miként, miért és hogyan születtek meg azok a csodálatos képek, amelyeket a Gyűrűk Ura vagy éppen a Szilmarilokat ihlettek. Ezt követően egy kisebb ízelítőt kaptunk abból, hogy vendégünk véletlenül sem egyoldalú tehetség, hanem kellemes hanggal megáldott zenész is egyben. Az egy szál gitárral előadott dalok többségét szintén Tolkien versei inspirálták, de néhány saját művét is eljátszotta nekünk.
Az MTT minden évben meghirdet egy művészeti pályázatot melynek győzteseit a LEP keretein belül értékes ajándékokkal jutalmazza meg. A beküldött pályaművekből pedig kiállítást is szervezünk, melyet a rendezvény helyszínén lehet megtekinteni. Ez idén is pontosan így történt. A díjazottakat elnökünk, Ankalimon szólította a színpadra, az ajándékcsomagokat viszont már Ted Nesmith nyújtotta át a szerencséseknek. Ez alkalommal tizenöt személy részesült ebben a megtiszteltetésben. A ceremónia végén magát a díjátadót is megajándékoztuk, természetesen Ő nem pályázott, de a Tolkien emlékplakett nem is ezért jár, hanem annak a személynek ítéli oda minden évben a Társaság, akiről úgy találja, hogy munkássága nagyban hozzájárul Tolkien életművének megőrzéséhez.
Ezután a napközben már megkezdődött vetélkedő döntője következett, melyben egyaránt voltak műveltségi, vicces és ügyességi feladatok is. Amíg a versenyzők ezzel foglalatoskodtak, kisebb megszakításokban táncelőadásokat, a színjátszókörösök által összeállított látványos trailereket és kisebb színdarabokat láthatott a közönség.
Este nyolckor került sor a Köszöntőre, melyet a Professzor tiszteletére a közös koccintást megelőzően mondott el Ankalimon, majd szavait első elnökünk, Batti versével fejezte be. Megható és boldog pillanat volt.
A programok zárásaként meghallgathattuk a Bran együttes koncertjét, akik az ír zene lágy dallamaival az egész napos nyüzsgés megkoronázásaként nyugalomba ringattak mindenkit. Köszönjük nekik, hogy eljöttek!
Nagy örömünkre a rendezvény sikeresnek mondható és pozitív visszhangot keltett, mindannyiunk megkönnyebbülésére. A csapatmunka, az erőfeszítés és az odafigyelés meghozta gyümölcsét. Különös köszönet illeti Gumipókot, aki felvállalta a főszervező szerepét, ami - valljuk meg - nagy bátorságra és eltökéltségre vall.
Minden egyes LEP alkalmával tanulunk valami újat a szervezésről, ezek a tapasztalatok segítenek minket abba, hogy jövőre még gördülékenyebben menjen minden!
Készítette:
Timona
(Kurucz Gabriella)
Bp., 2006. jan. 22.
(Az illusztrációul szolgáló fényképeket Kriszana és Csudi készítették.)
